Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-24 / 120. szám
1990. május 24. • PETŐFI NÉPE • 3 NEGYVENHÁROM ÉV UTÁN ISMÉT KOALÍCIÓS KORMÁNYA VAN MAGYARORSZAGNAK Letette esküt az új miniszter- elnök és kormánya Késő este az Országgyűlés előtt letette a hivatali esküt Antall József, az új miniszterelnök, majd kormánya is. Beiktatását követően az új kormányfő beszédet mondott, amelyben kiemelte: esküjén túl, amelynek betartása szent kötelessége, sokkal mélyebb gyökerek és sokkal nagyobb elszántság köti a magyar nemzethez. Nem titkolta, kétségek gyötrik, a felelősség súlya oly mértékben nehezedik rá, hogy minden akaraterejére és hitére szüksége lesz a helytálláshoz. (MTI) Antall József miniszterelnök dr. Vnrirásl'ah) Bertalan művelődési és közoktatási miniszter Kabar Ferenc pénzügyminiszter dr. Surján László népjóléti miniszter kádár Béla. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter dr. Balsai Ishán igazságügyi miniszter Nw1* (icrbovifs Jenő tárca nélküli miniszter keresztes k. Sándor környezet- védelmi miniszter #3 dr. l ür Lajos honvédelmi miniszter dr. (i)ómányi Sándor munkaiig) i miniszter dr. Ilonáth Balázs belügyminiszter Kiss (iuila tárca nélküli miniszter Siklósi Csaba közlekedési és hírközlési miniszter * A szobrok nem lőnek!* Vannak országok, ahol az átkeresztelés a legközkedveltebb társadalmi játék. Utcákat, tereket, településeket keresztelnek át, megváltoztatva történelmi nevüket, néha többször is egymás után. Mindig szégyelltem magam, ha nálunk is felütötte fejét ez a társadalmi szórakozás. En mindig is szerettem magyar lenni, mert nálunk ezer éve Visegrád „ Vi- sohgrad", pedig századokon keresztül királyaink kedvelt lakhelye volt. Soha senkinek nem jutott eszébe, hogy nevét, mondjuk Magasvárra magyarítsa. Országunk tele van százados nevekkel, mely neveket még más népek, vagy nemzetiségek osztottak ki. Nyelvhasználatunk legfeljebb eltorzította őket, de meg nem változtatta soha. Fanatikus politikai események közepette, gyakran kezdődtek ostoba kampányok a világban — így nálunk is— zenemüvek, irodalmi alkotások, művészeti irányzatok, képek és szobrok ellen. Mindig égett a szégyentől az arcom, és emberi barbárságunkon kívül semmi magyarázatát nem tudtam találni. Ha hsak azt nem, hogy a kották, könyvek, szobrok nem lőnek és ezért könnyebb ellenük harcolni, mint megoldani az élő, létező társadalom mindennapi gondjait! Úgy érzem, szinté semmit sem tudhatnánk múlt idők kultúrájáról, életéről, ha soha nem lettek volna korok, nemzetek, amelyek nem foglalkoztak az „emlékrombolás’’ esztelen játékaival! 1956-ban éreztem az első önmegaláztatást, mikor legforradalmibb cselekedetnek a csillaglevakar ást és a szobordöntögetést kezdték tartani. Míg szivem szakadt meg a harcokban elesőkért, később a halálra ítéltekért és börtönbe hurcoltakért, addig hazug politikai demagógoknak tartottam a csillagverdeső- ket és szobordöntögetőket. Tudtam, hogy vehemenciájuk semmiféle hasznot nem hajt a nép számára, és semmivel sem szolgálja a társadalmi megújulást. A sztálinista tankok lőttek az élő emberekre, bátor emberek dobálták rájuk a benzines palackokat. A gyávák Sztálin szobrát támadták meg, hiszen az nem lőtt vissza. Még csak nem is vitatkozott! Azok heveskedtek a szobordöntögetésben, akiknek nem volt elég gondolatuk, hogy a politikában részt vállaljanak, akiknek nem volt elég bátorságuk, hogy a harcolókhoz csatlakozzanak! Akik politizáltak vagy harcoltak, azok nem is értek rá jelképeket pusztítani! A jelképek még soha nem ártottak az emberiségnek. Nem akadályoztak meg semmiféle emberi történést. Csak alkalmat szolgáltattak arra, hogy újra és újra átgondoljuk a velük kapcsolatos dolgokat. Mikor Rákosiék eltávolították Erzsébet királyné szobrát és mindenünnen kiirtották a magyar királyi koronát, a vandálok szintjére süllyedtek. Az élet nem lett jobb ettől, a kommunizmus álma nem lett sikeresebb, az emberek nem gondoltak azután sem mást Erzsébetről vagy a koronáról! Céltalan, ostoba és barbár lépés volt. A magyar valóságnak ugyanúgy része Verböczy, mint Dózsa, Horthy Miklós, mint Szá/asi Ferenc. Rákosi Mátyás, mint Nagy Imre. A második világháború végén alkudozó négy nagyhatalom képviselője ugyanúgy a magyar történelem tényezője, mint Trianon vagy Kádár János! Csak az egyikről ezt gondoljuk mi, mai emberek, a másikról meg azt. Olvastam egyszer egy fantasztikus elbeszélést, melyben a hatalom itgy akarta átformálni az emberi gondolkodást, hogy szavakat tiltott be. Ezeket a szavakat mindenünnen ki kellett irtani és soha nem volt szabad használni vagy tanítani. Úgy vélték, hogy amire nincs emberi szó, olyasmit már gondolni sem lehet. Egy volt világos ebben az elbeszélésben: az emberek gondolataitól rettegett ez a hatalom. Nem egyszerűen anti-Demokrata Fórum volt, hanem még a gondolkodás szféráiban is uralmat követelő erő! Nemzetünkben most, a huszadik század vége felé, heves vágyakozás támadt, hogy felemelkedjünk Európa színvonaláig, vagy szárnyaljunk még azon is túl, ha lehetséges, Legyűrtük a diktatórikus állam- hatalmat. Felrobbant az állampárt. Kialakultak a demokrácia összes feltételei. A végre szabad választásokon abszolút mértékben győzött a nép nyilvánvaló reménysége: a Magyar Demokrata Fórum! Most alakította meg kormányát! Nemzetmegváltó eltökéltségét senki sem kérdőjelezte meg. Hozzáértésében, ígéreteiben mindenki bízott, vagy legalábbis a szavazók többsége. Már meg is kezdte aktív működését! Kecskeméten leszedték talpazatáról a Lenin-szobrot! Bizonyos pletykák szerint most készül az a katalógus, mely meghatározza majd milyen nótákat kell végleg elfelejtenünk, és könyvtárainkból mely könyveket kell ünnepélyes keretek között elégetni! Tele vagyok bizakodással. Magam nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű Európához felzárkózni! El kell távolítani' bizonyos szobrokat, meg kell semmisíteni bizonyos képeket, elfelejteni ezt vagy azt a nótát, kiseperni a könyvek káros millióit — és máris ott élünk Európában. Ezt azonban időben felfedezte a Magyar Demokrata Fórum. Ha nem jött volna rá, hogy ilyen egyszerű út vezet bennünket Európába, nyilván nem lelkendezte volna végig egyik országgyűlési képviselőjük a Lenin- szobor eltávolítását, de végigasszisztálla. Most már nyugodtan várhatjuk, hogy lefékeződik az infláció, nem lesz több munkanélküli és talán holnaptól olcsóbb lesz a kenyér! Mért ne lenne így, hiszen nincs már Lenin-szobor Kecskeméten! Ha még lesz bátorságunk más köztéri műveket, is eltávolítani, akkor beindul a gazdasági felvirágzás! Igaz, én úgy képzeltem, hogy előbb kikapaszkodunk gazdasági nehézségeink özönéből, aztán majd eldöntjük egy-egy városrendezés során, hogy köztéri szobrainkat mikor, hogyan cseréljük ki szebbre vagy érdemlegesebbre, hiszen a szobrok nem lőnek és nem ártanak, csak állásfoglalásra, újragondolásra késztetnek anélkül, hogy meghatároznák: mit is gondolunk, amikor rájuk nézünk. A mai szoborbontogatás mindenesetre sokak szerint politikai pótcselekvés. Olyanok szorgalmazzák, akiknek nincs jobb gondolatuk a nemzet felemelése terén. Pedig a gondolatokra lenne igazán szükségünk. Nagy Attila országgyűlési képviselő * A szerkesztőség nem mindenben ért egyet a cikk megállapításaival. ÖT ÉV MUNKÁJÁRÓL SZÁMOLTAK BE • NÖVEKEDETT A TAGLÉTSZÁM • EZERNÉGYSZÁZ JÁRMŰVEZETŐT KÉPEZTEK • EMELKEDIK A TAGDÍJ • MÓDOSÍTJÁK AZ ALAPSZABÁLYT Űj vezetőséget választott a Magyar Autóklub megyei szervezete A Magyar Autóklub megalakulásának 90. évfordulója esztendejében tartotta küldött- és vezetőségválasztó gyűlését május 21-én, Kecskeméten, a városi tanács dísztermében a megyei szervezet. Rigó István, a Kunság Volán igazgatója megnyitójában köszöntötte a csoportok küldöttéit, illetve a meghívott vendégeket, közöttük Walter Medárdot, a Magyar Autóklub ügyvezető elnökét és Pető Sándor főtitkárhelyettest. Dr. Adorján Mihály, a Magyar Autóklub mégyei szervezetének elnöke tartott beszámolót az öt év munkájáról. Az előadó elmondta, hogy 1985 szeptemberében egyesült a kecskeméti és a bajai szervezet, s továbbra is dinamikus fejlődés ment végbe az autóklub helyi csoportjainál. Ezt igazolja, hogy műszaki állomásokat alakítottak ki Kiskunhalason, Kalocsán, Tiszakécskén és Szánkon, országúti segélyszolgálat működik állandóan az E75-ös, 51- es, az 55-ös úton, hétvégeken az 52-es, 53-as, 54-es és a 44-es úton. Városi 'segélyszolgálatot tartanak Kecskeméten, Baján, Kiskunhalason és Kalocsán. Műszaki vizsgáztatást végeznek a megyeszékhelyen, Baján, Kiskunhalason, Kalocsán és Tiszakécskén. Oktatótermet Baján, tanpályát Kecskeméten, Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán, klubirodát Kiskunhalason, Baján, Kecskeméten és Kiskunfélegyházán létesítettek. Öt év alatt több mint 6600-an léptek be az autóklubba. A szervezettség Kiskunhalason, Tiszakécskén, Kecskeméten és Kiskunmajsán a legnagyobb. A huszonegy tagú vezetőség feladatainak megoldásában a különböző szakbizottságok nem sok segítséget nyújtottak. Az autóklub és szervezetei is önálló költségvetési rend szerint gazdálkodó, eredményérdekeltségű tevékenységet folytatnak, állami támogatásban nem részesülnek. Az elmúlt esztendőben a megyei szervezet eredménye meghaladta az 1,8 millió forintot. A műszaki állomások és a segélyszolgálat ráfizetéses, míg a szállítószolgálat és a miniállomások működtetése nyereséges volt. A gépjárművezetőképzésben részt vevők száma évek óta csökken, de e szolgáltatás eredményessége — annak ellenére, hogy a klubnál a legolcsóbb — növekedett, megközelítve a 700 ezer forintot. Öt év alatt Kecskeméten, Baján, Kiskunhalason s Kiskunfélegyházán 1400 járművezetőt képeztek ki. Az ötéves munkáról szóló vitában tízen mondták el véleményüket, egészítették ki a beszámolót, amelyet a küldöttközgyűlés nagy többséggel elfogadott. Nyúl József, a megyei szervezet titkára az alapszabály-módosítás két alapvető vonását emelte ki: hangsúlyozta, hogy az autóklub érdekképviseleti, érdekvédelmi szervezet, s nem tesz különbséget klubtag és klubon kívüli között. A másik lényegi változás, hogy az országos elnökségbe a taglétszám arányában delegálhatnak a szervezetek tagokat. A fejlesztési célok a következők: műszaki állomás épül Kiskunfélegyházán, Kunszent- miklóson és Kiskőrösön, klubiroda Kunszentmiklóson, Kiskőrösön és Kiskunmajsán, Jánoshalmán és Bácsalmáson, s bevezetik a Segélyszolgálatot Kiskunfélegyházán és Kiskőrösön. Autósiskola létesül Kunszentmiklóson, s korszerűsítik a műszaki állományt Baján. Miutáira tagdíjakat ezelőtt öt évvel állapították meg, javasolta, hogy a jelenlegi 300 forintról 600- ra emeljék, figyelembe véve az éves 25 százalékos inflációt. E vitában hatan szólaltak fel. felerészben támogatva, illetve elvetve a tagdíjemelést. A küldöttértekezlet végül is nagy többséggel jóváhagyta az alapszabály-módosítást, a fejlesztési irányelveket, és a tagsági díj változását. A Magyar Autóklub munkájában kiemelkedő aktivistáknak kitüntetéseket és jutalmakat nyújtott át Walter Me- dárd. A küldöttértekezlet ezután megválasztotta az országos értekezletre a tíz küldöttet, az országos elnökségbe delegált tagokat: Nyúl Józsefet, dr. Józsa Fábiánt és dr. Szécsi Sándort. Az újjáválasztott huszonegy tagú megyei vezetőségben két országgyűlési képviselő is helyet kapott dr. Józsa Fábián és dr. Pohankovics János személyében. A vezetőség elnökévé Magyar Ferencet, az Olympos Kft. elnökét, titkárának ismét Nyúl Józsefet választották. Gémes Gábor Jeszenszky (iéza külügyminiszter Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter dr. Bőd Péter Ákos ipari es kereskedelmi miniszter
