Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-04 / 103. szám

AZ ORSZÁGGYŰLÉS

5 MÁSODIK NAPJA

(Folytatás az 1. oldalról)

Göncz Árpád a bejelentéshez személyes megjegyzést fűzött. Szólt arról, hogy Antall József képességeit az elmúlt, nem túl hosszú időben mindenkinek módja volt megismerni. Őt azonban régebbi szálak kapcsolják az MDF elnökéhez: politikai pályafutásuk nagyjából azonos helyről indult; mindkettőjükre nagy hatással volt az egykori kisgazda- párti politikus, Kovács Béla személye. Utalt arra, hogy igazi politikai tevékenységet először 1956-ban fejtett ki Antall József. Közel állt Bibó István köréhez, részt vett annak a nyilatkozatnak a megszövegezésében, amely 1956 mondanivalóját összefoglalta, s azt mindenki számára iránymutatóan képviseli ma is. Végül meggyőződését fejezte ki, hogy a politikus meg tudja tenni azokat a lépéseket — a képviselők segítségére is számítva —, amelyeket egy új ország felépítésének útján meg kell tennie.

A kormányalakításra felkért Antall József, a Magyar Demokrata Fórum elnöke leszögezte: amikor elfogadta a megbízatást, kormányalakítási kísérletre vállalkozott. Kifejezte reményét: a magyar alkotmányosság új korszakában szokásjoggá, gyakorlattá válik, hogy a legnagyobb politikai párt vezetője vállalkozhat először a kormány megalakításának kísérletére. Mint mondta: szeretné hinni, hogy a képviselők segítségével és a magyar nép támogatásával sikerül megalakítani a szabadon választott magyar Országgyűlésnek felelős első kormányt.

Antall József hangoztatta: a kormányalakításban semmiféle személyes ambíció nem irányítja, karriervágy nem vezérli. Arra vállalkozik, hogy megkísérelje az országot, a nemzetet a válság küszöbén álló nehéz helyzetből kivezetni, vagy legalábbis az egyenes útra terelni.

Antall József a képviselők és a magyar nép bizalmát kérte ahhoz, hogy az ország a történelmi esély kihasználása érdekében megtegye az első lépéseket. Hazánknak sok alkalommal voltak lehetőségei, sokszor tűnt úgy, hogy lehetőségünk van egy jobb, egy szabadabb, függetlenebb ország megteremtésére — mondta.

Most olyan történelmi órához érkeztünk, amikor megkíséreljük sorsunkat saját kezünkbe venni, illúzióink azonban nem lehetnek tette hozzá. Bármennyire kedvező is a nemzetközi helyzet, ha összehasonlítjuk akár a második világháborút követő időszakkal, akár 1956 nemzetközi környezetével, mégsem beszélhetünk arról, hogy körülöttünk már minden megoldódott, és felhőtlen külpolitikai körülmények között vállalkozunk e lépésre.-— A nehéz nemzetközi körülmények közepette — noha számos támogatót magunk mögött érezhetünk — csak önmagunk elhatározásával, tehetségevei és akaratával érhetünk célt. Ugyanakkor tudnunk kell azt, hogy vannak más erők is; nem mindenki kívánja a mi sikerünket sem az ország határain kívül, sem idehaza. Éppen ezért azoknak, akik valóban egy független, többpártrendszeren alapuló demokratikus Magyarországot akarnak — akár a kormányzó párt tagjai, akár az ellenzékhez tartoznak — egymással a politikában versengve, de az alapkérdésekben együttműködve kell előre haladniuk. Ha nem tudjuk megmutatni a világnak azt, hogy Magyarországot felelősségteljes politika irányítja — akár a kormányzat, akár az ellenzék oldaláról —, s azt, hogy a külpolitikai és belpolitikai feltételek közepette mi magunk mindent megteszünk Magyarország politikai stabilitásáért, gazdasági felemelkedéséért, akkor a veszélyek óriásiak lehetnek.

— Hazánknak a nemzetközi pénzvilág bizalmát is meg kell nyernie, meg kell tartania — folytatta Antall József. — Illúzióink azonban e téren sem lehetnek, mert csak akkor haladhatunk előre, ha Magyarországon befektetések lesznek és mozgósítani tudjuk a nép gazdasági, politikai erőit.

Antall József kifejezte reményét, hogy az első koalíciós kormány azon politikai erők összefogását jelenti majd, amelyek már a választási szövetség keretében is együttműködtek. A magyar politikai életnek az Országgyűlés olyan közös otthona lesz, ahol kormánypártiak és ellenzékiek a politikában egymással érintkezve, magánemberként pedig egymással tisztes emberi kapcsolatban állva, egymást megbecsülve, nem gyanakodva alkotnak közösséget. Mert szemben állhatnak ugyan egymással, de egy kérdés megítélésében nem lehet különbség: valamennyien a parlamentarizmus és a politikai többpártrendszer hívei. „Arról meg lehetünk győződve — bízom abban, hogy erre soha többé nem kerül sor —, ha itt még egyszer, és ezt csak elméletileg mondom, egypárti diktatúra lenne, ebből az Országgyűlésből nem sokan maradnának szabadlábon. Ez a tudat tartson bennünket össze, bármelyik oldalról jöttünk, mert ez az, ami mindnyájunkat összeköthet. Ez a mi közös örökségünk és a magyar alkotmányosság, amelyre büszkék lehetünk” — mondta nagy tetszést aratva Antall József.

A magyar alkotmányjogi fejlődés történeti útjának vázolása után leszögezte: a történelmi örökségnek kell meghatároznia magatartásunkat, hogy megőrizzük mindazt a múltból, ami jó. De most hozzá kell fognunk a jövő építéséhez, mert a magyar nép problémái megoldását, hitének visszaadását és szorongásainak, belső feszültségeinek megszüntetését várja tőlünk — hangoztatta. „E hittel, szolgálatként kísérlem meg teljesíteni a számomra megrendítően és — nyugodtan mondhatom — igen nagy megtiszteltetéssel átvett megbízatást” —- mondta végezetül Antall József.

A képviselők felállva, nagy tapssal fogadták Antall József szavait. Beszédének elhangzása után minden parlamenti párt frakcióvezetője, a leköszönt kormány elnöke és több tagja gratulált a kormányalakítással megbízott politikusnak.

A kormányalakítással megbízott Antall József felszólalása után a képviselők rátértek az Országgyűlés állandó és különbizottságainak megalakításáról szóló határozati javaslat megtárgyalására.

Az elnöklő Szabad György elöljáróban kifejtette: a parlamenti pártok frakcióvezetői, valamint a független képviselők megbízottja előzetes tárgyalások során már megállapodtak az Országgyűlés bizottsági szervezetének kialakításában. Mindemellett személyi javaslatokat is tettek az egyes bizottságok tisztségviselőire. Ennek értelmében a parlamentnek egyszerre kell határoznia a bizottságok megalakításáról és vezetőinek személyéről.

Az új parlamentben az első vita az Országgyűlés létrehozandó bizottságainak elnevezése körül támadt. A mintegy egyórás polémiában több mint húszán — né- hányan többször is mondtak véleményt. Tölgyessy Péter, az SZDSZ parlamenti csoportjának vezetője elsőként arra hívta fel a figyelmeL hogy a kiosztott javaslatban a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottság nevébe minden bizonnyal csak technikai hiba folytán került bele a felügyeleti szó, mert hiszen a parlamenti pártok frakcióvezetői nem így állapodtak meg előzetesen. Mivel valóban elírás történt, a javasolt elnevezést módosították. A Tisztelt Ház a képviselők 67 százalékának igenlő szavazatával — egyetértett Kulin Sándor (MDF)

azon javaslatával, hogy a szociális és egészségügyi bizottság nevét szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottságra egészítsek ki.

A bonyodalom abból keletkezett, hogy Papp Sándor (MDF) a környezetvédelmi bizottság nevének környezetügyi és település- fejlesztési bizottságra változtatását indítványozta, abból a megfontolásból, miszerint a környezetvédelmi megnevezés túlságosan passzív magatartást jelölne. Tarján Lászlóné (FKgP) pedig a környezet- és természetvédelmi bizottság elnevezést ajánlotta megfontolásra. Ezzel összefüggésben Tölgyessy Péter kifogásolta: ha a pártfrakciók előzetesen már megállapodtak a bizottságok elnevezéséről, akkor az egyik parlamenti csoport most miért terjeszt elő újabb változatot, s arról miért nyitnak vitát. Kiderült azonban, hogy Papp Sándor nem az MDF parlamenti csoportja, hanem annak környezetvédelmi szekciója nevében tette meg indítványát. Az MDF képviselője, hogy véget vessen az időközben kibontakozott nyelvészeti nézeteltéréseknek — amelyben többen Tölgyessy Pétert is támadták, mert felszólalását úgy , értelmezték, mintha általában akarná elejét venni a parlamenti vitáknak -— visszavonta javaslatát. Tarján Lászlóné azonban változatlanul fenntartotta névváltoztatási szándékát, de azt a képviselők leszavazták. Mindeközben többen figyelmeztettek arra, hogy ez a vita méltatlan a parlamenthez — jó néhány honatya el is hagyta az üléstermet —, mások a témában a hozzászólások berekesztését kérték, de az elnök ragaszkodott ahhoz, hogy minden jelentkezőnek szót adjon. A számítógép nyilvántatása szerint a ténylegesnél is többen kértek volna szót, ám kiderült, hogy néhány esetben azok a narancsok adtak téves jelzést a technikának, amelyeket a munkanap kezdete előtt a fideszesek helyeztek el képviselőtársaik padjain, esetenként a szavazógombokon.

A napirendtől eltérően, a plenáris ülést megszakítva délben az Országgyűlés különböző cső- portjai külön tanácskozásra vonultak el. Zárt ülésre invitálta tagjait, a külügyi bizottság, s megbeszélést tartottak a frakciók, majd a frakcióvezetők is.

A képviselőcsoportok vezetőinek tanácskozása miatt hosszúra nyúlt szünet után az Országgyűlés megtárgyalta a képviselői tiszteletdíjak és költségtérítés ideiglenes szabályozásáról szóló határozatjavaslatot.

Szabad György emlékeztetett

arra, hogy e határozat csupán egy rövid, átmeneti időszakra szól, s a parlamentnek hamarosan alkotmányerejű törvényben kell rendeznie ezt a kérdéskört.

A képviselők — vita nélkül

— 308 egyetértő szavazattal elfogadták a tervezetet, melynek értelmében havi tiszteletdíjuk a miniszteri illetmény 50 százalékának megfelelő összeg, azaz bruttó 32 500 forint. Emellett tisztségenként eltérő mértékű pótdíjban részesül az Országgyűlés elnöke, alelnöke, jegyzője valamint az egyes bizottságok tisztségviselői. Az elfogadott határozat szerint a képviselők havonta tiszteletdíjuk alapösszegének 30 százalékáig költségtérítési átalányra, valamint szállásköltség megtérítésére jogosultak.

A határozathozatal után Szabad György bejelentette, hogy a parlament május 9-én, szerdán ismét összeül. Hozzátette: ez azért szükséges, hogy mé^ a kormányalakítást megelőzően — egyúttal azt segítendő — az Országgyűlés napirendre tűzhesse az alkotmány néhány rendelkezésének felülvizsgálatát, valamint a minisztériumok felsorolásáról, illetve a jogalkotásról szóló törvényeket.

Szabad György ezután bejelentette, hogy fontos külpolitikai

— Litvániával kapcsolatos — kérdésben közös állásfoglalást alakított ki a parlament Külügyi bizottsága, valamennyi parlamenti pártcsoport, valamint a pártfrakciók vezetői és a függetlenek megbízottjának értekezlete. Javasolta, hogy — mivel ily módon valamennyi képviselőnek lehetősége volt véleményének közvetlen, illetve közvetett kifejtésére — a plenáris ülésen már ne nyissanak vitát a nyilatkozatról, következzék a határozathozatal.

Orbán Viktor, a Fidesz frakcióvezetője kért ekkor szót, s közölte: ismeretei szerint nem is egy állásfoglalás-tervezet született ebben a fontos külpolitikai kérdésben. A vitától akkor tudnak eltekinteni, ha mindegyik tervezetet — így a Fideszét is — szétosztatják és azokat még a határozathozatal előtt — áttanulmányozhatják a képviselők.

A dokumentumtervezet szétosztásáig az elnök ismét felfüggesztette ,a plenáris ülést.

Az ismételten hosszúra nyúlt technikai szünet után tértek visz- sza a képviselők a Litvániával kapcsolatos kérdés tárgyalására. Az elnöklő Szabad György jelezte: ahhoz, hogy az Országgyűlés állást foglalhasson e külpolitikai kérdésben, több előzetes határozatra van szükség. Először is arról szavaztatta meg a Tisztelt Házat, hogy egyetértenek-e a litván kérdés pótlólagos napirendre tűzésével, amelyet az SZDSZ kezdeményezett. Érre a jelen lévő képviselők 74 százaléka szavazott igennel. Ezután a honatyák túlnyomó többséggel abban állapodtak meg, hogy nem nyitnak vitát az egyes állásfoglalás-tervezetek felett.

A külügyi bizottság állásfoglalás-tervezetéhez Horn Gyula (MSZP), a bizottság elnöke fűzött szóbeli kiegészítést, miután azt felolvasta. A javasolt szöveggel kapcsolatban hangsúlyozta: a téma fontossága miatt szinte mondatról mondatra szavazta meg a bizottság. Megítélésük szerint állásfoglalás-tervezetük kifejezi a magyar nép, a magyar parlament szolidaritását Litvánia népének önrendelkezési törekvéseivel. A javasolt szöveg a tárgyalásos rendezés fontosságát hangsúlyozza. Mint mondta, véleménye szerint az állásfoglalástervezet ugyanakkor tükrözi azoknak az érdekeknek az érvényesítését is, amelyek a magyar —szovjet jószomszédi kapcsolatok fennmaradásához, megőrzéséhez fűződnek. Végezetül, utalva a tervezet egyik mondatára, megjegyezte: a Szovjetunió politikai stabilitásának megőrzése a nemzetközi biztonság lényeges, elválaszthatatlan része.

Éppen ennek a mondatrésznek az elhagyását javasolta Tölgyessy Péter, az SZDSZ parlamenti frakciójának vezetője pártja nevében, mert szerintük elegendő, ha a litván nép önrendelkezése mellett nyilatkozik a parlament, s ebben az ügyben annál többet nem kell mondani, minthogy meg kell őrizni a nemzetközi biztonságot. Az SZDSZ okfejtésével egyetértve hasonlóképpen nyilatkozott Torgyán József, az FKgP parlamenti frakciójának vezetőjeA Fidesz nevében Fodor Gábor olvasta fel pártja állásfoglalás-tervezetét, s érvelt amellett. A fideszesek szerint a külügyi bizottság által előterjesztett szöveg túlzottan semleges, nem felel meg annak a követelménynek, hogy egyértelműen kinyilvánítsa: a litván nép szabadságáért küzd, s ez a küzdelme nagyban hasonlatos a magyar nép 1956-os szabadság- harcához.

A képviselők — kisebb ügyrendi vita után — először az SZDSZ és a Kisgazdapárt együttes módosító javaslatáról szavaztak, s első menetben 168 nem és 163 igen szavazat arányában elvetették azt. Mivel többen jelezték, hogy véleményük szerint nem működött a szavazógépük, az elnök a kérdésben ismételt szavazást-rendelt el, amely azonban csak a szavazatok arányán,

A képviselők végül is 98 százalékos arányban úgy döntöttek, hogy a már elfogadott módosításokkal együtt az előterjesztésnek megfelelően állítják fel a parlamenti bizottságokat, s azok tagjait, tisztségviselőit az előzetes javaslat alapján megválasztottnak tekintik.

Az Országgyűlés állandó bizottságai a következők:

/. Alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság (26 fő)

Elnök: Dr. Salamon László (MDF)

Alclnökök: Dr. Balsai István (MDF)

Dr. Torgyán József (FKgP)

Titkár: Dr. Hack Péter (SZDSZ)

2. Önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság (25 fő)

Kínok: Dr. Wekler Ferenc (SZDSZ)

Alelnökök: Dr. Böröcz István (FKgP)

Horváth Balázs (MDF)

Titkár: Dr. Sóvágó László (MDF)

3. Külügyi bizottság (23 Jő)

Kínok: Horn Gyula (MSZP)

Alelnökök: Csóti György (MDF)

Hegedűs István (Fidesz)

Titkár: Szent-Iványi István (SZDSZ)

4. Honvédelmi bizottság (24 Jő)

Kínok: Dr. Balogh György (FKgP)

Alelnökök: Király Béla (független)

Mécs Imre (SZDSZ)

Dr. Raflfay Ernő (MDF)

Titkár: Perjés Gábor (MDF)

5. Költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság

(26 fő)

Klnök: Soós Károly Attila (SZDSZ)

Alelnökök: Bethlen István (MDF)

Dr. Békési László (MSZP)

Titkár: Dr. Becker Pál (MDF)

6. Gazdasági bizottság (26 fő)

Kínok: Bőd Péter Ákos (MDF)

Alelnökök: Dr. Lakos László (MSZP)

Tardos Márton (SZDSZ)

T itkár: Sárossy László (MDF)

7. Szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság (26 Jő)

Elnök: Dr. Kiss Gyula (MDF)

Alelnökök: Arató Géza (SZDSZ)

Dr. Baranyai Miklós (MDF)

Titkár: Dr. Kovács Pál (MSZP)

8. Környezetvédelmi bizottság (23 fő)

Elnök: Lukáts Miklós (KDNP)

Alelnökök: Dr. Papp Sándor (M DF)

Ráday Mihály (SZDSZ)

Titkár: Dr. Tarján Lászlóné (FKgP)

9. Kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottság (25 fő)

Elnök: Dr. Kulin Ferenc (MDF)

Alelnökök: Nádori László (SZDSZ)

Prepeliczay István (FKgP)

Titkár: Elek István (MDF)

10. limberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság (25 fő)

Elnök: Dr. Fodor Gábor (Fidesz)

Alelnökök: Dr. Lukács Tamás (KDNP)

Dr. Mészáros István (SZDSZ)

Titkár: Dr. Baka András (MDF)

Az Országgyűlés különbizottságai:

1. Ügyrendi bizottság (14 fő)

Elnök: Dr. Kónya Imre (MDF)

Alelnök: Dr. Katona Béla (MSZP)

Titkár: Dr. Szigethy István (SZDSZ)

2. Választási és mandátwnvizsgáló bizottság (12 fő) .

Elnök: Nyers Rezső (MSZP)

Alelnök: Dr. Iscpy Tamás (KDNP)

Titkár: Novák Rudolf (SZDSZ)

3. Mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság (12 .fő)

Elnök: Oláh Sándor (FKgP)

Alelnök: Deutsch Tamás (Fidesz)

Titkár: Dr. Balás István (MDF)

4. Nemzetbiztonsági bizottság (13 fő)

Elnök: Dr. Demszky Gábor (SZDSZ)

Alelnök: Szokolay Zoltán (MDF)

Titkár: Bercczki Vilmos (FKgP)

NEGYVENHÁROM ÉV ÉTÁN ÉJRA A PARLAMENTBEN

Negyvenhárom esztendő után tért csak vissza Magyarországra Varga Béla, az 1947-hen megválasztott nemzetgyűlés egykori elnöke. Az amerikai emigráció évtizedei után az új, immár ismét többpárti képviselő-választásokat követő, ünnepélyes nyitó országy- gyülési ülésszak első napján szólhatott újra a parlament emelvényéről a képviselőkhöz, a magyarsághoz. Az ülész- szak szünetében a Munkácsy Teremben adtak fogadást a meghívott díszvendégek számára. Néhány kollégával, köztük külföldiekkel is itt sikerült egy rögtönzött beszélgetés keretében interjút készíteni a Petőfi Népe számára az ott elhangzott kérdések és válaszok alapján.-— Miért döntött úgy, hogy részt vesz az új parlament nyitóülésén?

Segíteni akartam az új korszak nyitányán azzal, hogy hazajövök. Elismerve azt, hogy ez a kormány előkészítette a változásokat. De, ahogy azt a beszédemben is mondtam, köszönettel tartozunk Amerika nagy népének, valamint az orosz vezetőnek, Gorbacsovnak is, mert nélküle ez a változás nem következhetett volna be.

— Nagyon szcp beszédet mondott 43 év után újra — a magyar törvény- hozásban. Mit üzen, mit kíván a magyar népnek?

Szeressék egymást az emberek, bocsássanak meg egymásnak, és dolgozzanak együtt. Ez a legfontosabb. Valamint békére van szükség, megfelelő önbizalomra, és a jövőbe vetett hitre. Ha a nép elég erős, akkor képes felépíteni egy új országot. De ha nem elég erős, akkor vajon kik segíthetik? ... Az erős embereknek vannak barátaik, a gyengéknek nincsenek. Az én üzenetem a népemhez, hogy legyen erős, határozza el egy új, szép ország felépítését a következő ezer évre.

— Visszalátogatva negyvenhárom év után a szülőföldjére, sok változást lát? — kérdezte a magyar rádió angol nyelvű műsorának riportere.

Még csak három napja vagyok Európában, itt Magyarországon, így igen keveset láttam.

— Érzései, benyomásai? — tudakolta egy angol kolléga.- En sokkal fontosabbnak tartottam az országomat, mint a magam személyét. Ezt éreztem akkor is, amikor hazajöttem. Az életemet a hazámnak szenteltem. Ezért sokszor voltam megbélyegzett ember, mert felléptem Hitler, Sztálin ellen. A hazatérésemről még annyit: nagyon boldog vagyok, hogy itthon lehetek. S természetesen meglátogatom a szüleim sírját.

— Lát-e esélyt arra az egységre, amelynek szükségességét oly nyomatékosan hangsúlyozta beszédében?

Meg kell valósítani! S ehhez

ezt ismételni tudom csak erősnek kell lenni. Például legutóbb is, amikor a magyarok erősek voltak, s átengedték a határon a keletnémeteket, Magyarország csillaga egyszerre fent volt az égen. Amikor az ország gyenge, elesett, nem szeretik egymást a magyarok, akkor...

— A nemzetközi helyzet mennyire kedvező a hazánkban tervezett változásokhoz?

Bízom abban, hogy az új évezred a béke évezrede lesz, s meggyőződésem: ebben a kis országban lehet boldog életet teremteni! En egy szegény parasztgyerek vagyok, ismerem a sorsát a szegény magyar népnek, de újra csak azt mondom: itt lehet boldog élet, csak akarni kell. Emberek kellenek, akik el vannak tökélve erre. A demokrácia lényege az, hogy különféle vélemények vannak együtt, de a különböző pártoknak össze kell tartani az ország felépítésében, a nép megerősítésében. Én minden magyar embert szeretek. Még azokat is, akik engem halálra ítéltek, akik miatt el kellett menekülnöm, s akik miatt negyvenhárom évig nem tudtam hazajönni, a nevemet sem volt szabad leírni.

Váczi Tamás

Villáminterjú Varga Bélával, a nemzetgyűlés egykori elnökével

fű