Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-19 / 116. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. május 19. CÉLUNK A VÁLLALKOZÁSBARÁT GAZDASÁGPOLITIKA Körbetartozási ipiapacs Figyelmeztetés: Válogasd meg „barátaidat!” Nem szeretnék ma Magyarországon kisvállalkozó lenni, legfőképpen nem mezőgazdasági vállalkozó. Rogy honnan ez a pesszimista kinyilatkoztatás? Hetekig jártam a Halas környéki „csirkéseket”, akik három-öt-tíz- ezqr (kinek mekkora ólra futotta) húscsirke felnevelésére vállalkoztak egy- egy tízhetes turnus alatt. Tapasztalataim — akár a vállalkozókéi — kiáb- rándítóak voltak. Az öt család, akikkel kapcsolatba kerültem, mind a Zsa- nai Egyetértés Téesszel s rajta keresztül a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalattal állt szerződésben. Ám félek, a konkrét eset számos pontja általános tanulságokat hordoz. A szövetkezet azt üzente... Kollerné Klárikával a véletlen hozott össze. Az alanyi jogon járó családi pótlékért folyamodód — mint gyermeket egyedül nevelő anya — a társadalombiztosító fogadónapján. Kíváncsi voltam, kik jelentik be igényüket, élve az új jogszabállyal, így szólítottam meg őt is. — Nincs talán munkahelye? — Hát én már nem is tudom, mit mondjak — fakadt ki keserűen. — Volt munkahelyem, de többre akartam jutni, s most két szék közül a padlóra kerültem. Elbeszéléséből megtudom, hogy vidékről költöztek ide a szüleivel s kislányával. A közösen vásárolt házat kölcsönök terhelik, ő az egyetlen kereső. Otthagyta hát a pénzügyi előadói állását, s vállalkozásba fogott a kölcsönt újabb kölcsönökkel tetézve, hogy a húscsirke nevelésének feltételeit megteremtse. Ő sem fél a munkától, édesanyja is bátorította, hogy amíg erővel bírja, segít neki. Csakhogy hiába az akarat, szorgalom s a szakadatlan munka ... — Most azt üzente a téesz, hogy ez az utolsó turnus, nem kapunk több csirkét. t — Nem voltak megelégedve a munkájával? ■— kérdezem. — Nem mondtak ilyesmit, nem is mondhatnának. Az első két turnusom jól fizetett, a harmadik veszteséges volt, de az állategészségügyi vizsgálat kimutatta, hogy az állatok a keltető hibájából hullottak el. Ez most nekem majdnem százezer forint veszteséget jelent. — Akkor mivel indokolták, hogy felbontják a szerződést? » — Azzal, hogy nekik nem fizet a baromfifeldolgozó. De hát ezért nem én felelek! A bank csak úgy adott kölcsönt, hogy bemutattam a 25 ezer csirkére kötött szerződést. Itt a nyakamon a törlesztés, s most még a hibás csirkék miatt a téesznek is tartozom. Azt mondták, 33 százalékos kamattal fogják terhelni. Nem tudom, mi lesz velünk. ( Aranybánya? Hideg zuhany! Nagy Jánosék tanyájára — mint ahogy a többiekhez is — kérésemre Klárika kalauzol el. Ők a téesz ágazatvezetőjénél tapasztaltakon buzdultak fel, s vágtak bele a csirkézésbe, nála dolgoztak ugyanis bérmunkában. (Lásd a későbbiekben a szerződés azon pontját, amely az idegen munkaerő foglalkoztatásáról szól.) De nem csak ők buzdultak fel, hanem a Dömsödön élő testvért is rábeszélték. Nagy János afféle aranykezű ember. Ha valamibe belefog, abban a legalaposabb kritikus sem talál kivetnivalót. Épített is olyan tízezer férőhelyes fóliasátrat, hogy jurtában élő őseink is megirigyelhették volna. Mikor januárban a fivére is megkötötte a szerződést, hogy felvehesse a négy- százezer forintos kölcsönt, neki is megvásárolta a hozzávalót, s belefogott az övé mellett egy másik ól építésébe. Akkor; jött a hideg zuhany. Velük szóban közölték, hogy nem kapnak többet, a testvér levelet kapott, hogy a még el sem készült ólba egyetlen szállítmányt kap majd, többre ne számítson. (Esetük nem egyedi, a Rausch családnál is hasonlót tapasztaltam, velük február végén kötötték a szerződést.) — Maguknak már volt egy turnusuk. Mennyit kaptak érte? — kérdezem Nagy Jánost. — Összesen 37 ezer forintot majd három havi munkáért. Sokat levontak, meg a minősítés is rossz volt. — Ezért a pénzért jóformán éjjelnappal dolgoztak. — Bizony, ezeket a kis állatokat nem lehet magukra hagyni, olyanok, mint a csecsemők — mondja az asz- szonyka —, állandó törődést igényelnek. Nézem a levonások számláit, többnyire kézzel írt, bélyegző nélküli tételek fuvarról, tápról, alomról. — Mihez kezdenek most? Tanácstalanul merednek rám. Hiszen ha tudnák ... A felvett kölcsön ráment az ólra, azt már nem tudják onnan kivenni. Milyen egy vállalkozási szerződés, ha magyar? Elkértem egy hatoldalas vállalkozási szerződést, hadd okosodjam. Húsz helyen olvastam a köteles és terheli kifejezést a vállalkozóval kapcsolatban, egyetlen egyszer sem találtam ugyanezt a termelőszövetkezetre vonatkoztatva. Hogy mire köteles a vállalkozó? A szövetkezet által szállított és számlázott takarmányon kívül minden feltételt biztosítani, a kihelyezett állományt idegen munkaerő igénybevétele nélkül nevelni, minden előírást szakszerűen betartani, az ellenőrzést mindenkor biztosítani, saját költségen állatorvosról gondoskodni, a szövetkezet nevére szóló engedményező nyilatkozattal biztosítást kötni (persze saját költségen), a nevelési időszak végén csirkével, takarmánnyal elszámolni. Amennyiben a felvásárló • Nagy Jánosék tanyáján már üzemel a tízezres ól, illetve mellé készül sátor. vállalat hibájából késik az átvétel, a költség a vállalkozót terheli (!), ha a vállalkozó hibájából, úgy a felvásárló vállalat igényeit és a szövetkezet kárát köteles megfizetni. Amikor idáig jutottam, még csak a harmadik oldal felénél tartottam, s csak tíz köteles-t és terheli-t fogyasztottam. Viszont ugyanennyit „anyáztam” a vállalkozó hevében a szövetkezet terhére. Nem akarom az olvasót untatni, ezért a továbbiakban már csak csemegézek a szerződésből. Például: amennyiben a felfedezést követő 24 órán belül jelenti a szavatossági hibát, ebben az esetben a vállalkozónak nincs kártérítési kötelezettsége. (Értsd: nem kell fizetnie azért, mert rossz csirkét kapott!) Nézzük, mi van, ha elhullás van! Az öt százalékot meghaladó, át nem adott darab után egy kilót, továbbá ha nincs állatorvosi igazolás, darabonként húsz forintot, aztán egy oldallal később darabonként két forintot zsebel be a téesz. De van egy olyan mondat is, hogy a hiányt a vállalkozó első osztályú áron köteles megfizetni a szövetkezetnek. Egyébként ha minden rendben, akkor csak kilónként két forintot tesz zsebre a téesz. Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán néhány mondatot a szövetkezet önreklámjából: „Legyen kollektív vállalkozása a családdal a Broyler húscsirke nevelésére! Elhatározását a termelőszövetkezet valós hitelekkel és felszerelésekkel támogatja. A zsanai termelőszövetkezet vezetése vállalkozásbarát !!!” (A felkiáltójelek nem tőlem valók. H. T.) Szerződésszegés nem történt Az öt családdal történt beszélgetések során az is szóba jött, hogy néhány bennfentes továbbra is megtarthatja a vállalkozását, sőt az is felmerült, hogy az ágazatvezetőnek érdeke az újabb és újabb szerződéskötés, mert a felhajtásért százalékot kap. Többszöri eredménytelen próbálkozás után végül sikerült beszélnem az Egyetértés elnökével, Bárány Károllyal. Amikor közöltem, hogy a halasi csirkések ügyében jöttem, akiknek felmondtak, azonnal kijavított: — Nem mondtunk fel. Nem hosz- szabbítjuk meg a szerződést, tetszik érteni, nagy különbség. Az ok pedig az, hogy a csirkére nincs fizetőképes kereslet. Nem mi szabjuk a piacot, sajnos! A baromfifeldolgozó ugyan megveszi, csak nem fizet. A szerződésben az áll, hogy 15 napon belül fizet, csak a szerződést nem tartja be. Most is tartozik nekünk 11 millió forinttal. Képtelenek vagyunk finanszírozni, hitelszűke van, nem megy. A csirkések ezt persze nem érezték, mert mi fizettünk nekik. Azt mondta, nem hosszabbítják meg a szerződést. De előfordultak olyan képtelenségek is, hogy a szerződéskötést követően, mielőtt még az életbe lépett volna, megkapták az érintettek a felbontásról szóló értesítést. Tehát a szerződés alapján, az önök presztízsére kaptak kölcsönt a banktól, azt beruházták, s akkor közölték velük, hogy mindössze egy szállítmányt fognak kihelyezni hozzájuk. — Mi nem bontottuk fel a szerződést, csak közöltük, hogy nem hosz- szabbítjuk meg. — Deh'át mit nem hosszabbítanák meg ? Hiszen még be sem indult a vállalkozás. — Ilyen nincs, hogy be sem indult a szerződés. — En beszéltem két családdal is, akik így jártak. — Nem tudom, a munkatársaim intézik ezt nagyon precízen és pontosan, de arra nagyon vigyáztunk, hogy •szerződésszegést senkivel ne kövessünk el. —- Hát azt nehezen is tudna a téesz elkövetni, mert a szerződés egyetlen pontja nem tartalmaz kötelezettséget a szövetkezet részéről. — Kérem, piacgazdaságra épül minden, ami kell a piacnak, azt termeljük, ami nem, azt nem termeljük. Ez, tudom, könyörtelen, szívtelen dolog, de meg kell tanulnia mindenkinek ebben az országban. — Talán maradjunk a konkrétumoknál. Érdekelne, hogy — főként az említett esetekre gondolva — miért kötöttek velük egyáltalán szerződést? Amire mi kötöttünk, azt a mennyiséget mi meg is adjuk. — A helyzet nem így áll, sajnos. — Akkor azt tessék hozzám küldeni. Mi összeültünk a kollégákkal, átvizsgáltuk a szerződéseket, hogy senkivel ne kövessünk el szerződésszegést, és megállapodtunk, hogy mindenkinek időben jelezzük, hogy baj van. Tavaly még semmi gondunk nem volt, ezért kötöttük a szerződéseket. Kinek az ügye? — Heuldkérdezzem meg: az ágazat- vezető kapott valamiféle juttatást azért, hogy vállalkozókat szervezett be, szerződéseket kötött? — Nem azért, hogy szerződéseket kötött, hanem ő nyereségtermelésre van ösztönözve. Tehát a nyereségből való részesedést kapja. — Dehát ez a nyereség csak papíron nyereség, ha egyszer a baromfifeldolgozó nem fizet. — Pénzt akkor látunk belőle, ha majd a kasszában lesz. S nem mindegy, hogy most kapom meg vagy fél év múlva, mert nekünk az állam felé a kötelezettségeinket teljesíteni kell, halál pontosan. — Úgy tudom, a zsanaiakkal kötött szerződéseket nem bontották fel. — Két zsanai téesztagunk van, azok maradnak. Illetve három, mert most lépett be egy. Ez a három tag marad. — Tehát most lépett be egy? — Dehogy most lépett be! Tavaly. Lényeg az, hogy három van. — Akkor őket miért tartják fenn ? — Tagokkal szemben más a helyzet, azért. — A halasiak között van egy téesz- tag is, aki a szerződéskötéskor belépett. Vele ugyanúgy nem hosszabbítják meg a szerződést, mint ü többiekkel. — Lehet, hogy ő is meg fog maradni. Nem tudom még. — Milyen alapon választják ki a tagok közül, hogy kit tartanak meg? Hiszen arra a háromra sincs fizetőképes kereslet. — Ez már a mi ügyünk, hogy van vagy nincs. A beszélgetések után napokig kerestem az összefüggéseket, az érdekvonalakat, de se jogász, se közgazdász nem lévén, szerény képességeimből csak a már megfogalmazott negatív óhajtású következtetésre futotta: Nem szeretnék vállalkozó lenni. Tartok tőle, hogy néhány hasonló tapasztalat birtokában egyre: többen jutnak erre a megállapításra."S ha az erejüket nem kímélő szorgalmas em-_ berek csak tapasztalatokkal gazdagodnak, előbb-utóbb kiürül a kam- ' ránk polca is. Kinek az ügye ez? Hajós Terézia Hírek a világ- gazdaságból MIT ESZIK AMERIKA? 'A fogyasztók magatartását vizsgáló különböző amerikai kutatóközpontok egybehangzóan megállapították, hogy az elmúlt évtized nagy ökológiai katasztrófái, mint például a bhopali vegyi mérgezés (India), a csernobili atomerőmű katasztrófája, vagy az ózonlyuk létrejötte jelentős hatással voltak a kereslet alakulására olyan országokban, mint az Egyesült Államok, az NSZK, Hollandia vagy Nagy-Britannia, ahol megvan a lehetőség a fogyasztás egyéni alakítására. Attól való félelmükben, hogy a Földet az ultraibolya-sugárzástól óvó ózonréteg elpusztul, és növekedni fog a daganatos betegségek száma, a fogyasztók már ma jóval kevesebb aeroszolos készítményt vásárolnak (a szakemberek a freongáznak tulajdonítják az ózonrétég pusztulását). Egy másik érzékeny pont a csomagolás, különösen azok a csomagolóanyagok, amelyek nagyobb fajsúlyú meg nem újuló fémeket tartalmaznak. A következő fontos kérdés az agrártermékek minősége, mindenekelőtt az eddig alkalmazott műtrágyákról, mesterséges takarmányokról, rovarölő szerekről stb. való lemondás. Itt meg kell jegyezni, hogy az amerikaiak a környezet- védelem kérdését igen tágan értelmezik. A közvélemény-kutatásokból kiderül, hogy károsnak minősítik a zajt, a nagy agglomerációkat, a túlzott méretű forgalmat. Az amerikai valóságra a gyártók gyors — a kormány környezetvédelmi intézkedéseit megelőző — reagálása jellemző. A nyereség a fogyasztók igényeitől függően alakul. A Ford Floward Corp., amely nemrég még aeroszolos készítmények gyártására szakosodott, ma a papírgyártás melléktermékéként létrejövő helyettesítő termékeket gyárt. A Campbell Soup Co. 30 százalékkal kívánja csökkenteni a gyorsfagyasztott készételek csomagolásának fémtartalmát, az acélt alumíniummal helyettesíti (ezzel a jobban megújuló fémmel), ugyanakkor 25 százalékkal könnyebb dzsúszos konzerveket gyárt. A csomagoláson külön jelzésből tudhatják meg a fogyasztók, hogy a csomagolóanyagot feldolgozásra alkalmas anyagból készítették. Ami viszont a nagyvárosokat fenyegető zajártalmat, túlzott forgalmat illeti, az egész Egyesült Államokban megfigyelhető egy olyan tendencia, hogy felvásárolják a kisebb városok környékén levő ingatlanokat, és az emberek jelentős része — különösen az idősebb generáció — odaköltözik. HANYATLIK A BOLGÁR GAZDASÁG Bulgária gazdasága az idei év első két hónapjában egymilliárd leva értékkel — 10 százalékkal — kevesebbet termelt, mint tavaly január—februárban. A színesfém-kohászatban a visszaesés meghaladja a 17 százalékot, a vegyipar-' ban és az olajfeldolgozásban 17, az építőanyag-iparban 16 százalékos. Ennél sokkal komolyabb, 51—53 százalékos a termeléscsökkenés a belső piacra szánt alapvető termékeknél. Az év első két hónapjában a barnaszén-bányászat 21, a kohászat 20 százalékkal csökkentette termelését, acéllemezekből 42, hengerelt árukból 20, egyes műtrágyákból 50 százalékkal készült kevesebb. A hanyatló gazdaság egyik oka a „kollektív munkaügyi konfliktusok” növekvő száma. Az idén eddig 486 ilyen konfliktus volt, eb- •ből jelképes , sztrájk 38, valóságos sztrájk 66. A követelés szintjénél nem jutott — vagy még nem jutott — tovább 368, sikerült lezárni összesen 124 ilyen konfliktust. Bulgária tavaly nemcsak kiegyenlítette tartozását a Szovjetuniónak, de mintegy 400 millió rubeles aktívumra is szert tett. Ai hír még a bolgár újságírókat is meglepte, mivel a közvélemény úgy „tudja”, hogy Bulgária milli- árdokkal tartozik a Szovjetuniónak. A bolgár aktívum létét szovjet szakértők is megerősítették. (MTI) VÉLEMÉNYÜNK SZERINT A mezőgazdaság alacsony tőkeigényű ágazatbóimagas tőkeígényű ágazattá alakult át. A fejlett mezőgazdaságot az jellemzi, hogy felismerték: minél korszerűbb a technika, annál fontosabb, hogy azt a tulajdonos maga működtesse. A modern mező- gazdasággal rendelkező országokban mindenütt csökkent a termelésben résztvevő bérmunkások" aránya. A bérmunkásokat foglalkoztató nagyüzemeket legyőzte a család saját munkaerején alapuló farmergaz- dasag. a nagyüzemeket elnyelték a kisvállalkozások. Amíg a fejlett országokban az iparban a munkaerőnek legalább a felét nagyvállalkozásokban foglalkoztatják, a mezőgazdaságban még a huszadát sem. Mi okozta ezt a fordulatot? Hogyan történhetett, hogy fejre állt a rendszer, és a korábbival ellentétben, piaci viszonyok között a mező- gazdasági nagyüzem szüli a kisvállalkozásokat? A példás mezőgazdaságukról hires országokban, ahol gabonából a hazai ellátáson kívül exportra is termelnek, a gabona a családi farmokról kerül ki. Közöttük már kivételesen nagynak számít az, ahol ötnél több az állandó jelleggel foglalkoztatottak száma. Az olyan farm pedig, amelynél a tulajdonos nem vesz közvetlenül részt a fizikai munkában, ritka, mint a fehér holló. A sok és olcsó gabonát termelő országokban hiányoznak a több száz dolgozóval és több tucat bürokráciával dolgozó nagyüzemek, valamint a bürokratikus apparátuson keresztül irányító vezetők. Akkora terüleA farmergazdaságoké a jövő ten és olyan intenzitással gazdálkodnak, amekkorával a tulajdonos és a családja képes megbirkózni. Ott azért járnak agráregyetemekre a fiatalok, hogy szaktudással felvértezve ülhessenek fel a traktorokra, kombájnokra, etessék, gondozzák az állatokat. ' Ezelőtt száz esztendővel a mezőgazdaság szakemberigénye minimális volt, ma ni iparénál nagyobb. A jó szakembert azonban nem csak az iskolákban képezik. A jó alapot a gyakorlatban, mégpedig a saját vállalkozásában kell megszereznie. Az Egyesült Államokban az agrár-, egyetemet végzettek 90 százaléka visszamegy a családi üzembe, és maga végzi a fizikai munkát is. Nem azért szerzi meg a magas képzettséget, hogy ne kelljen „piszkos munkát” vállalnia, mint nálunk, hanem azért, hogy azt a gyakorlatban hasanosítsa. Aki ebből az egyetlen tényből nem látja be, hogy agrárszektorunk lényegében múlt századbeli módon feudális, azzal szemben nehéz észérveket felhozni. Minél modernebb egy mezőgazdasági üzem, annál egyenlőtlenebb a munkaerőigénye. A termelés hatékonysága attól is függ, hogy minden munkát az optimális időben végezzenek el, és ne kelljen béreket fizetni, amikor a munkaerőre nincs szükség. Egy amerikai kukoricatermelő farmer évente 200 napon át nem dolgozik, de húsz napon keresztül nafú 16-18 órát, 40 napon keresztül 12 órát is lehúz. Erre a munkaidő-beosztásra a szakszervezetbe tömörült alkalmazott bérmunkásokat nem lehet rávenni. Tehát csúcsidőben nincs elegendő munkás, máskor pedig négyszer annyian vannak, mint kellene. A mezőgazdasági termelés természetéből fakadóan a munkavégzőnek szinte minden órában fontos és váratlan döntést kell hoznia technológiai és vállalkozási kérdésekben. Ezért a mezőgazdaságban nem lehet olyan munkamegosztást kialakítani, hogy más végezze a fizikai munkákat, más adja az agronómiái tanácsokat, más legyen a vállalkozó, Ha e három funkciót nem ugyanaz a személy látja el, elviselhetetlenül drága lesz a termelés. A végére hagytam a számomra legfontosabb érvet: a saját munkán alapuló kisvállalkozás a mezőgazdaságban is klasszisokkal különb embereket formál, korszerűbb értékrendet alakít ki, mint a bérmunkási foglalkoztatás. Egy amerikai katonai szakcikkben olvastam, hogy a modern hadsereg legjobb katonája a farmer. Egy farmerekből álló tankhadosztály eredményei többszörösen felülmúlták a bérmunkásokból állókét. A farmerek értenek a nehéz gépekhez, igen fejlett a helyzetfelismerési képességük, otthonosan mozognak a terepen, kezdeményezőek, és a hazaszeretetben is élenjárnak. 1945 forradalmi lendülete lehetővé tette, hogy a nagybirtokosokat elsöpörjük. Most jóval nehezebb dolgunk van, mert egy sokkal jobban szervezett nagyüzemi agrárlobbyval állunk szemben. Az agrárreform megvalósításáért tehát keményen meg kell küzdeni. Ha ezt a harcot nem nyerjük meg, nem lesz a demokráciának alapja a falvakban. Márpedig olyan demokráciát nem ismerek, ahol a falvakban tovább élhet a nagybirtokrendszer. Kopátsy Sándor
