Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-16 / 113. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. május 16.

Ahol az ország szőlészetének, borászatának sorsa dől el

Miből él, gazdálkodik a kutatóintézet?

A Szőlészeti-Borászati Kutatóintézet jogi státusa nem változott: eredményérdekeltségüek, költségvetésből (is) gazdálkodnak. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy például tavaly az árbevétel 322,5 millió forint volt, ebből mindössze 60 millió a központi költségvetési támogatás, amelyből a társadalombiztosítás 18 milliót csípett le. Ennek ellenére sikerült 3,8 milliós nyereséget elérni, azért ilyen keveset, mert 1988 novemberében a mínusz 20 fokos hideg „leszüretelte” a termés nagy részét. Három év alatt így is sikerült megduplázniuk a bevételt.

Dr. Urban Andrástól, az intézet igazgatójától elsősorban arra kértünk választ: miből élnek?

— A kutatás nálunk nem hoz akkora árbevételt, nyereséget, hogy abból elegendő jusson kutatómunkára, új szőlőfajták előállítására. Honnan a pénz?

— Már korábban éreztük, ha nem növeljük az árbevételt, akkor csökkenteni kell az állóeszközállományt, amely értéke eléri a 236 milliót. Emelni kellett az árbevételt, amely lehetővé tette a teherbíró képességünk megszilárdítását. Ehhez alkalmat adott saját bortermelésünk, illetve a különböző szőlőtermelő gazdaságok termésének nagykereskedelmi áron való felvásárlása és értékesítése. Két éve kezdtük el ezt a tevékenységet, tíz céggel tartjuk a kapcsolatot, köztük a Kiskőrösi, a Kiskunhalast Állami Gazdasággal, a Fővárosi Ásvány- és Jégipari Vállalattal, Budapesti Szeszipari Vállalattal. Belföldié bort, likőrt, vermutot, pezsgőt, külföldre — Dánia, Svédország — szőlőszörpöt szállítunk.

— Szükség van arra, hogy a kutatóintézet ilyen kereskedelmi tevékenységgel foglalkozzék ?

— Feltétlenül. A 140 hektár szőlő termését valahol él kell adnj, s ha már kiépítettük a hálózatunkat — hat borkimérésünk van Budapesten —, ne csak az általunk előállított 24 ezer hektolitert, hanem többet adjunk el. Üzleteink közül kettő csak nagyban értékesít. A nagykereskedelmi tevékenységért, raktározásért átlagosan 3-4 százalékos árrést kapunk, tavaly ez egymilliós nyereséget eredményezett.

— Ha termeléssel, értékesítéssel nem foglalkoznának, akkor kutatásra aligha jutna pénz az állami költségvetésből. így van éz?

— Ahhoz, hogy a kutatás egyáltalán menjen, ne maradjQn el, mindezt vállalni kell. Több gazdasággal kötöttünk szerződést kutatásra, a megállapodások ez évben lejárnak, de az ezekre kifizetett pénz — figyelembe véve az inflációt és az áremelkedéseket — nem sokat ér. Évente a kutatásra és a fejlesztésre legalább 50 millió forint kell. Ha ehhez hozzáteszem, hogy ez évre nincs még aláírt költség- vetésünk, de állítólag 62 millió lesz, nehéz pontos választ adni. Tételezzük fel, hogy ennyit kapunk, ha ebből levonom a tb-járulékot, a rezsit (víz, villany, telefon, fűtés, ami összesen 20 millió), mi marad a kutatásra? Számításaink szerint a költség- vetési többlet 5 százalékos lesz — ha lesz —, de

ehhez még mintegy 25 százalékot kell tenni, hogy elég legyen a fenntartásra, a működés kiadásaira.

— A borértékesítés aligha hoz annyit a konyhára, hogy annak a nyereségéből építhetnék fel a jövőt.

.— Van egy ördögi kör. A termelő gazdaságok, mert nem képesek eladni boraikat, nem kérik segítségünket, azaz nincs fizetőképes kereslet a kutatás iránt. Ezért igyekszünk saját tudományos eredményeinket hasznosítani három korlátolt felelősségű társaságba való belépéssel, illetve alakítással.

— Hallhatnánk ezekről, egyáltalán mivel foglalkozhatnak a tudósok egy kft.-n belül?

— A Biotechnikai Kft. nemesített, szelektált borélesztőket, almasavbontó baktériumokat, sütő- és húsiparban használatos, úgynevezett starterkultúrákat készít. Gyakorlatilag ezek az anyagok a bort bársonyossá teszik, a kolbász érlelését gyorsítják, a sütőiparban pedig kovászolnak velük. A Mikroszaporitási Kft. kilenc tagja között van például a kertészeti egyetem, a Lajosmizsei Kossuth Tsz, a balatonboglári borkombinát, amelynek célja virus- és agrobaktériummentes szőlőszaporító anyag előállítása olyan fajtákból, amelyek kiváló tulajdonságúak, de kevés van belőlük. Az ezredfordulóra az ország központi törzsszőlőhálózata alakulhat ki ilyen módon. Ez a kft. egyébként megkezdte a birsalma és más növények mikrosza- porítását is. A Földtani Kft., amelybe belépett az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű, a Kertészeti Főiskola, a Kecskeméti Törekvés Tsz és még sokan mások, az alföldi homoktalajok vízmegkötő és tápanyag-szolgáltató képességét vizsgálja minden kultúrában. Az üzemek részére technológiát és természetes alapanyagot ad.

— Feltehetően ezek a kis gazdasági szervezetek még nem túlságosan jövedelmezőek. Milyennek ítéli meg a kutatás jelenlegi helyzetét, az intézet külföldi kapcsolatait és jövőjét?

— Valóban, ezek a kft.-k még nem sok pénzt hoztak, de a jövő anyagi alapjait rakják le. Keserű szájízzel mondom: a pártok programjában az agrárértelmiség csak egy-egy mondatot kapott, a felsőoktatásról. a kutatásról nem a súlyuknak megfelelően beszéltek. Külföldi kapcsolataink szerencsére szélesedtek. Több kutató tölthet jóhírü intézetekben hosszabb, rövidebb időt. A burgenlandi kutatóintézettel szoros, devizamentes kapcsolatot alakítottunk ki. Tőlünk starter-kultúrákat kapnak, ennek fejében mi ott — mert nagyobb a műszerparkjuk — kutathatunk. Egy svájci intézettel régóta van fajtacserénk, s most szerződés készül segítségükkel a dán Novo Fermenttel, kutatási terv készítésére. Előkészületben van a kutatási kapcsolat felvétele az NSZK-val és Olaszországgal. Ami a jövőt illeti: nincs költségvetés, a MÉM nem hirdet pályázatot, nem tudjuk, milyen irányba kezdjük a kutatást, mennyit lehet erre fordítani? Egyszóval: kilátástalan! Sok a kérdés, amelyre jó lenne mihamarabb megnyugtató válaszokat kapni.

Gémes Gábor

Irodalom — reggeltől estig

Az irodalmi alkotások akkor élnek igazán, ha életre hívják, hallható szavakká formálják őket. Persze, nem mindegy, hogyan. Nemrégen fantasztikus dolgot éltem meg a Planetáriumban. A csillagos égbolt alatt fehér inges fiúk és lányok szavaltak és énekeltek a Földről és a rajta, vele élő emberről. A döbbent csend sejtette, itt valami egészen rendkívüli történik.

A műsort, amelyet a Bányai Júlia Gimnázium negyedikesei adtak elő, Pintérné Major Éva, az intézet magyartanára állította össze.

— Úgy tudom, ez volt a harmadik alkalom, hogy a kecskeméti Tavaszi Napok alkalmából irodalmi estet adtak a Planetáriumban. Honnan merítették az ölletet, hogyan találtak a témára ?

— Különös felkérést kaptam 88- ban a csillagvizsgáló igazgatójától, E. Kovács Zoltántól. Szólt, készítsünk egy műsort Költők és csillagok címmel. Először persze megijedtem, aztán egyre izgalmasabbnak találtam a feladatot. így született meg az első összeállításunk, amelynek egymásba fonódó verseiből a költő estétől reggelig tartó elmélkedési, eszmé- lési folyamata kerekedett ki. Azé a költőé, aki az emberi közösségben elmagányosodott, s a természethez menekült. Szilágyi Domokos Hegyek, fák, füvek című verse volt a címadója a következő előadásunknak, amelynek költeményeit a sebzett ember természethez való kötődése ihlette. Ez a természet azonban nem olyan romlatlan már, nem olyan' örök és ép, mint amilyennek hisszük. Mély sebeket hordoz, mert megromlott az emberrel való régi harmonikus viszonya. Erről szól A sebzett Föld éneke... A témák tehát szinte egymásból nőnek ki. De most ne kérdezze meg, mi lesz a következő összeállítás címe! Titok.

— Az előadás alatt feltűnt, hogy a gyerekek mennyire át tudják érezni a költeményeket, mennyire szuggesztiv módon adják elő őket.

— Nemcsak a verseket érezték át,

hanem ennél sokkal többet. Egy ilyen műsor készítése alkalmat teremt valamifajta közös gondolkodásra. A diákok tudják, hogy egy műsor nem külön versekből áll, hogy annak teljes értelme csak akkor születik meg, amikor az utolsó költemény is elhangzott. A sorok együtt jelentenek valamit, ezért a gyerekek gyakran egymás szövegeit is megtanulják. Emellett azonban természetesen átérzik az alkalom kivételességét is. A próbák bohóckodásai ellenére a közönség előtt az ünnepi arcukat, ünnepi lelkűket veszik elő. Érzik, hogy ennek a pillanatnak varázsa van.

— A gyerekek hogyan állnak hozzá egy ilyen feladathoz?

— Óriási kihívásnak tekintik. Vágynak arra, hogy bemutathassák rejtett képességeiket, hogy azt mondhassák: no, ezek is mi vagyunk. A negyedikesek már nemcsak érzelmileg közelítenek meg egy verset, hanem értelmileg is azonosulnak vele. így önállóan tudják eldönteni, hogyan mondanak el egy szöveget.

Mint magyartanárnak, miféle többletet ad, hogy a költő, Pintér Lajos felesége?

— Az ilyen dolgokról az ember általában szemérmesen hallgat. Igazán el sem tudom képzelni, mennyivel lennék szegényebb nélküle, inkább azt mondom, kjilön szerencsémnek tartom, hogy a férjem költő. így ugyanis reggeltől estig tartó viszonyba kerülök az irodalommal. És egy magyartanár számára izgalmas dolog végignézni, hogyan születik egy költemény, akár egy pillanat alatt, vagy nehéz küzdelmek után.

Az irodalmon kívül más művészetek is érdeklik?

— Természetesen! Hiszen minden művészeti ág csupán egy probléma, egy jelenség másfajta megközelítési módja. Bár a legbizalmasabb viszonyban a könyvekkel állok, szeretem a zenét, a képzőművészetet, imádom a filmet és imádom a színházat — jobbban mondva csak imádnám, ha lenne jó színház Kecskeméten.

Tanítványai úgy tartják; különleges, de jó értelemben vett mániái vannak. ..

Mániája mindenkinek van, az enyém talán az, hogy egyszerűen képtelen vagyok elviselni, ha egy diákot nem tudok összebarátkoztatni az irodalommal. Azt szeretném, ha egy mű olvasásakor mindannyian átélnék ugyanazt az érzést, amit én. Szeretném, ha életszükségletükké válna a leírt gondolat, ha úgy vágynának utána, mint az a tanítványom, aki egy szál fogkefével és egy Dsida Jenő- kötettel indult el Párizsba. Tudom, hogy minden gyereket külön úton kell megközelíteni, de úgy érzem, van annyi energia bennem, hogy évről évre nekivágjak . . . Fejes Mária

— ÚJ KÖNYVEK: La Rochefoucauld: Maximák. (Helikon, 95 Ft) -— Páli Judit Forgách Balázs: Boa kifestő. (Kabala Kft.. 87 Ft) — Charlotte Wisely: Üdv a betolakodónak. (Text, 69 Ft) — Elhivatottak. Arcképvázlatok pedagógusokról. Szerk. Gyarmati Szabó Éva. (Tankönyvk., 56 Ft) — Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger... 1956 (Népszava, 127 Ft) — László Aranka: Enzymopathiák. (Aesculap-sorozat) (Medicina, 130 Ft) Pék Pál: Holtág. (Széplialom Könyvműhely, 54 Ft) — Pethő László: A gömb másik fele. (Széphalom Könyvmühely, 54 Ft) — Rátonyi Róbert: A Gálvölgyi. (Hungaria-Sport, 78 Ft) — Zelk Zoltán: Kis kacsa fürdik. (Polygon, 52 Ft) — Vavyan Fable: Ébredj velem! (Pannon 138 Ft) — Farkas Henrik: Egyszervolt állatok. 2. kiad. (Búvár zsebkönyv) (Móra, 55 Ft.)

A PÉNZ VILAGA

Elvben a vámnak három funkciója is van: védi a hazai ipart, bevételhez juttatja a költségvetést, és kereskedelempolitikai célokat is szolgál. Ugyanakkor igaz az is, hogy a magas vám nem a hazai ipart védi, hanem csak annak elkényelmesedéséhez vezet, elmaradottságát konzerválja. A vám mértéke ezek szerint egyenes arányban áll egy ország fejletlenségével. Ma a Közös Piac vámszínvonala 4.8 százalék, Magyarországé 16 százalék. Aligha fogja csatlakozási kérelmünket vonzóbbá tenni a közösség döntéshozói előtt, hogy a telvétel esetére megígérjük a vámmérséklést.

Persze egyetlen olyan jelentős piac- gazdaság sincs, mely valamilyen mértékben ne alkalmazna vámokat. A GATT, a Nemzetközi Vámtarifaegyezmény sem a vámok megszüntetését tűzte ki célul, hanem éppen a vámon kívüli akadályoktól kívánja megtisztítani a nemzetközi kereskedelmet.

Ma Magyarországon külön szabályok vonatkoznak az utasforgalmi és a kereskedelmi behozatalra. A „turisták” személyenként 5000 forintos értékhatárig vámmentesen, 15 000 forintig egységesen 17 százalék vám megfizetése mellett hozhatnak át árut a határon. Efölött az értékhatár fölött a kereskedelmi vámtarifákat kell alkalmazni.

Tízezer tarifa

A magyar „Vámkönyv” közel 10 000 különböző tarifát tartalmaz. \z alkalmazott vámmérték függ a rehozott cikktől és a származápi öregtől. Az államközi kcreskedelem- >en, rubelért behozott áruk vámmenV ámdzsungel

A vegyes vállalat a nagy üzlet

tesek. Ugyancsak vámmentes a behozatal Finnországból, de ezt nem a vámjogszabályok, hanem egy kétoldalú megállapodás, szabadkereskedelmi egyezmény teszi lehetővé. Kedvezményes vámtarifákat kell alkalmazni a fejlődő országok egyes termékeinek importjakor. Ez az úgynevezett Kereskedelmi Vámtarifa- könyvben az első hasáb. A többi országból származó behozatal elvámolásánál Magyarország a legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazza, ez a második hasáb. Neve ellenére a legnagyobb kedvezmény épp csak a hátrányos megkülönböztetés hiányát, a diszkriminációmentességet jelenti, gyakorlatilag ebben a körben a legmagasabbak a vámok. Például a szerszámgépekre kirótt vám átlagos mértéke az első hasábban 5 százalék, a másodikban 35 százalék.

A vámosok a vásárlók közt már nem tesznek különbséget. A csak magánszemélyekből álló kis gazdasági társaságok is olyan elbánásra számíthatnak a vámosok szerint — mint az állatni vállalatok. Egyedül a vegyes vállalatok jelentenek kivételt. Teljes tehát a versenyegyenlőség. Az már igazán nem a vámosokon múlik, hogy például bizonyos kereskedelmi monopóliumok kedvezményezettjei nem a magánvállalkozások közül kerülnek ki . . .

„Kiugrottak” gmk-ban

A tízezernyi különböző vámtétel, a poroszos precizitású szabályozás éppen azt célozná, hogy ne fordulhasson elő visszaélés, ne lehessen „ügyeskedni” a vámnál. Egy élelmes vállalkozónak mégis elég széles játéktere marad.

A vámdzsungelbcn való eligazodást speciális vállalkozások is köny- nyítik — olyan gmk-k működnek többek közt, amelyek nyugdíjas vagy „kiugrott” vámosokat foglalkoztatnak. Az sem mindegy, hogy egy adott cikket egyben vagy részeire bontva vámoltatnak el. Bár általában egy berendezés után részeire bontva több vámot kell fizetni, mint összeszerelve, nem zárható ki ennek a fordítottja sem. A hifitorony tarifája 15 százalék, de már külön a magnóé 12,1, az erősítőé 50 százalék. Mindig az egyedi esettől függ, hogyan érdemes elvámoltatni. Ha viszont az elvámoláskor nyilvánvaló, hogy egy berendezési csak az egyszerűbb szállíthatóság miatt szereltek darabokra, az egészet úgy vámolják el, mintha össze lenne szerelve. Tehát ha egy cég teherautóján lépi át a határt darabjaira bontva egy autó, akkor arra a gépkocsi-vám vonatkozik. Ha már a felét a szomszéd gmk hozza át „szívességből”, külön vámolják el a motort, a futóművekel és a többi elemet.

A külföldi apport vámmentes

Persze mindez csak „seftelés”, ám a komoly vállalkozások is sokat nyerhetnek a vámon azzal, ha vegyes vállalatot alapítanak/ A külföldi tulajdonos apportja ugyanis vámmentes, és vámmentesen vásárolhatók a vállalkozás működtetéséhez szükséges termelőeszközök a külföldi által valutában befizetett alaptőke-hozzájárulásból. A termelőeszköz kifejezés értelmezése azonban komoly vitákhoz vezethet. Mint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán megtudtuk, egy-egy telefaxot vagy másolót vámmentesen behozhatnak a kisebb vegyes vállalatok is. Ä gond szerintük akkor kezdődik, ha égy vegyes vállalat úgy akar tíz faxot behozni, hogy összesen két telefonvonala van. Ekkor a vámmentességről a helyi vámhivatal határoz, döntése ellen a megyei parancsnoksághoz, felülvizsgálati kérelemmel az országos parancsnoksághoz lehet fordulni. De még ha a vámosok nem is nyilvánítják a működéshez szükséges termelő- eszköznek a behozott cikket, vegyes vállalatok esetében a vám megfizetésére részletfizetést engedélyeznek.

De mi történik, ha a vegyes vállalat később felbomlik, megszünteti működését? Mi van, ha valaki csak azért alapít némi rokoni vagy másfajta közreműködéssel vegyes vállalatot, hogy egy nagy értékű cikket saját céljaira vámmentesen tudjon behozni, később eladja vagy egyéni vállalkozóként üzemelteti? Tulajdonképpen semmi, hiszen a vámkedvezmény a vegyes vállalatok alapításához jár, a későbbiekben pedig ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint a hazai vállalkozások. Vámmentesen csak az alapításkor, illetve alaptőke-emeléskor befizetett valutabetétből vásárolhatnak. Ugyanúgy azt sem vizsgálja senki, vajon mi lesz a vámmentesen behozott eszközök későbbi sorsa.

F. K.

KÖNYVESPOLC

REIN A. ZONDERGELD:

Alain Delon

Gyors egymásutánban jelennek meg mostanában a Szabad Tér Kiadó gondozásában a legnépszerűbb sztárportrék, életrajzok. A legújabb kiadvány borítójáról az ismert francia sztár: Alain Delon néz talányos mosollyal a könyvesboltok látogatóira. A szerző: Rein A. Zondergeld valószínűleg pontosan tisztában volt azzal, hogy — markoljon akármit s akármennyit — tény- és emléktöredékekből, azok Delon neve miatt akkor is érdeklődést keltőek lesznek, ha nem állnak össze a személyiség teljes képévé.

A kötet első fejezete épp azért érdekes, mert arról a még ismeretlen fiatalemberről tudósít, aki jószerével csak egy volt kortársai között. Diákévei „normálisan” telnek, ám katonáskodásának helyszíne már érdekesebb; Indokína. Ezekről az éveiről így vall: „Pusztán attól a gondolattól, hogy bármi megtörténhet, az ember férfinak érezhette magát, bár még egyáltalán nem volt az. Játszottuk a férfit, fegyverünk volt ...” — Már itt szó esik barátságról, bajtársiasságról, a férfiasság kultuszáról, a szabadság és kaland érzéséről, melyek meghatározzák Delon életét épp úgy, mint filmjeit, s melyek egységét nem lehet eléggé hangsúlyozni írja a memoár szerzője. A Delon-interjúkban mindig lényeges dolgok hangzanak el a barátságról, mely nála központi, a szerelem felett álló minőség. „A barátság olyan kapcsolat, ami nem esik áldozatul a megszokásnak. Olyan érzés, ami ellenáll az idő múlásának ... A szerelemtől már nem várom ezt. Csalódások? Természetesen nekem is voltak, mint mindenkinek. De a barátságban nincsenek csalódások, ott csak áTulás van” — jelenti ki egy interjúban.

Delon szinte egyik hónapról a másikra lép át — a többi között jó külsejének és persze hatalmas szerencséjének köszönhetően — a film világába. Meglepően gyorsan sikerül megszereznie a profi tudást, a színészi

mesterség kellékeit. Már első filmjeire fölfigyel a szakma, ekkor ragad rá a „francia James Dean” jelző. Delon ekkoriban valószínűleg maga is tisztában volt azzal, hogy még nem igazi színész, csak egy kedves, álomszép ifjú, akit csak félreismerhetetlen kisugárzása segített át sok ügyetlenségen. Ennek ellenére azt is tudja, hogy benne van az a bizonyos valami, amit nemcsak rendezői, kollégái, de kritikusai is észrevesznek. Az életrajzban izgalmas sztorik olvashatók az egyes filmtörténeti- leg (vagy csak az életút szempontjából) fontos produkciók elkészülésének indítékairól, körülményeiről, fikció és valóság keveredéseiről a sztár életében.

A mozirajongók bizonyára érdeklődéssel olvassák, hogy a sok „nagy név” viselője hogyan lép be rövidebb-hosszabb időre Delon életébe. A szerző több nézőpontból bemutatja például a század románcának is nevezett legendás, Romy Schneider- hez fűződő jegyességét. Delon különben sem panaszkodhatott, hogy rendezői jelentéktelen partnerekkel állítják kamera elé, hisz játszott Visconti Párducában Claudia Cardinale, a Sárga Rolls-Royce-ban Shirley McLaine vagy a Szökevényekben Lea Massari oldalán. A kötetben természetesen sok érdekes adalékot olvashatunk a pályáján kitüntetett helyen álló zsaru-filmekről is.

K. J.