Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-16 / 113. szám

1990. május 16. • PETŐFI NÉPE • 3 Göncz Árpád New Yorkban WASHINGTON .............. .... „ , J. G öncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök hétfőn este Indianapohsbol New Yorkba érkezett. , . Az államfőt a hét végén díszdoktorra avatta az indianapohsi Butler Egyetem, majd Göncz hétfőn a közép-nyugati nagyváros vezető gazdasági személyiségeivel találkozott és látogatást tett a Hudson Intézetben. E kutatóközpontnak nagy szerepe volt a nemzetközi Kékszalag-bizottság munkájában. A testület különböző pártokhoz tartozó magyar, valamint külföldi szakemberek bevonásával dolgozott ki ajánlásokat az új magyar kormány gazdaságpolitikájához. Göncz kedden New Yorkban a Freedom House, majd az Amnesty Internatio­nal emberjogi szervezet vendége volt. Később ebéden vett részt, amelyet Edgar Bronfman, a Zsidó Világkongresszus elnöke adott tiszteletére. Találkozott a nagy amerikai zsidó szervezetek vezetőivel is. Az államfő megbeszélést folytatott John Whiteheaddel, az amerikai kormány által felállított magyarországi beruházási alap igazgató tanácsának elnökével, este pedig amerikai magyarokkal találkozott. Jelcin szerint: Kicsúszott Gorbacsov kezéből az irányítás Borisz Jelcin, a radikális nézetei­ről ismert szovjet parlamenti képvi­selő egy hétfői beszédében élesen bírálta Mihail Gorbacsov politiká­ját. Állítása szerint az elnök „nem ura már önmagának és kicsúszott kezéből az ország politikai irányítá­sa”. Jelcin egy moszkvai filmszínház­ban beszélt mintegy kétezer fős, fő­leg értelmiségiekből álló hallgató­ság előtt. Az összejövetelre az adott alkalmat, hogy most volt a népsze­rű reformpárti politikus politikai pályafutásáról szóló dokumentum­film bemutatója. Jelcin azzal vádol­ta Gorbacsovot. hogy az államfő saját hatalmának elvesztésétől félve — „pánikba esett” és megke­ményítette politikáját a más véle­ményen lévőkkel szemben. A kép­viselő ennek kapcsán „szégyenletes­nek” minősítette, hogy Gorbacsov és a szovjet vezetés többi tagja má­jus elsején az ellenük tüntetőket lát­va levonult a dísztribünről. „Lehet, hogy nem tetszett nekik, amit ott tapasztaltak, de kötelességük lett volna végighallgatni a nép mon­dandóját” — hangoztatta a hallga­tóság tapsa közepette. Jelcin megerősítette, hogy jelöl­tetni fogja magát az Orosz Föderá­cióelnöki tisztségére. Arra az esetre, ha megválasztanák. Jelcin ígéretet tett az Orosz Föderáció önállóságá­nak növelésére, mivel — mint mondta -jelenleg Oroszországnak sem belső ügyeiben, sem külkapcso- lataiban nincs lehetősége saját poli­tikára. A politikus síkraszállt a töb­bi tagköztársasággal való közvetlen kereskedelmi kapcsolatok kialakí­tásáért. Bírálta a Litvánia elleni gaz­dasági embargót, de kijelentette: ő az Orosz Föderáció maximális füg­getlenségét a Szovjetunión belül, konföderáció keretében képzeli el. MEKKORÁK A NÉMET EGYESÜLÉS KÖLTSÉGEI? Az időpont: július 2. Helmut Kohl szövetségi kancellár és Lothar de Maiziere keletnémet miniszterelnök hétfő este befejező­dött nyugat-berlini megbeszélésén megállapodott abban, hogy a né­met—német pénzügyi, gazdasági és szociális unió számára megszabott menetrendet be fogják tartani. Az NSZK kormányának vendég­házában folytatott több órás véle­ménycsere után de Maiziere közöl­te: még egyszer áttekintették a valu­taunió kereteként szolgáló állam- szerződés tervezetét és egyetértettek abban: mindenképpen szükséges, hogy a felek tartsák magukat az unió bevezetésének június 2-ai ha­táridejéhez. Kohl ismételten hangsúlyozta, hogy a véleménycsere a jó barátok között megszokott légkörben zaj­lott. A két német állam összenövé­sét illetően minden korábbinál bi- zakodóbbnak mutatkozott abban a tekintetben, hogy ezt a célt hamaro­san elérik. Beszámolt arról is, hogy behatóan foglalkoztak az NSZK- és az NDK-beli CDU együttműkö­désének minden területén való ki- teljesítésével. Kohl azt mondta, hogy az államszerződést előkészítő munkabizottság tagjai kiváló mun­kát végeztek. A kancellár az össznémet válasz­tások esetleges kitűzésének nagy ér­deklődéssel várt kérdéséről szólva csak annyit mondott, hogy majd következő lépésként foglalkoznak választási időpontokkal és a német egység távlataival. Theo Waigel nyugatnémet és Walter Romberg NDK-beli pénz­ügyminiszter ugyancsak későn vé­get ért megbeszélésein az NSZK- ból érkezett vendég ötórás egyezte­tés során sem tudott még világos képet alkotni magának az NDK költségvetési adatairól. így a német egység költségeit csak hozzávetőle­gesen tudják felbecsülni. Az állam- szerződés pénzügyi megalapozásá­ról még csütörtökön Bonnban tar­tanak zárómegbeszélést a miniszte­rek. Waigel sajtóértekezletén az NSZK szempontjából fontos tár­gyalási pontnak nevezte a tulajdon- viszonyok kérdésének megnyugta­tó NDK-beli megoldását, Romberg pedig az alacsony nyugdíjasok helyzetének elfogadható rendezését említette az NDK számára fontos tisztázandó kérdésnek. Nyílt tárgyaláson kell felelnie Zsivkovnak Nyílt tárgyaláson fogják felelősségre vonni Todor Zsivkovot ■*—jelentette be a bolgár legfőbb ügyész annak a bolgár parlamenti bizottságnak az ülésén, amely a zsivkovi éra törvénytelenségeinek tisztázásával foglalkozik. Közölte, hogy a Zsivkov elleni nyomozást legkorábban csak egy hónap múlva tudják befejezni. A bolgár hadsereg központi kórhá­zában őrizet alatt levő egykori bolgár vezető nem hallgat rádiót, nem néz televíziót és nem foglalkozik emlékiratai összeállításával. A TÁRGYALÓTEREMBŐL JELENTJÜK Lábast nem loptam! Emberölés, lopás, rablás, természet elleni erőszakos fajta­lanság a vád Halász Ferenc ellen. Az öcsnek, Zsoltnak, aki vasárnap töltötte be 18. életévét, az emberölés kivételével ugyanilyen bűntettek miatt kell most a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon, dr. Árvay Árpádné ítélőtanácsa előtt számot adnia, miképpen 17 éves testvérének, Lászlónak is. Halász Ferencet már a múlt heti tárgyaláson kihallgatták, így teg­nap csak a szembesítésben kapott szerepet. Halász Zsolt azonban annál többet hallathatta a hangját, mert hajlandó volt vallomást tenni. Elöljáróban azonban kijelentette, hogy csak részben érzi bűnösnek magát. A bács­almási idős Nágl Sándorné brutális meggyilkolásáról csak hallott, azt sem tudja, hogyan nézett ki a néni. Állítása szerint beismerő vallomását erőszak hatására tette. Vélemé­nye szerint a nyomozók és most a bíróság sem hiszi el neki, hogy csak azért tudta olyan részletesen elmesélni az idős asszony lakásának berendezését, mert egy másik ugyanilyen házban jártak néhány utcával arrébb. Ott tényleg az történt, hogy csak úgy gondolt egyet fényes délelőtt, aztán beugrott a kerítésen, majd a kaput kifeszítve beengedte az öccsét is. Az otthon lévő 83 éves néni megkérdezte tőlük, mit akarnak. Dolgozni — felelték. Az már nem érdekelte őket, hogy van-e munka, hanem bementek a házba és egymás után húzogat­ták ki a fiókokat, s az asszony szeme láttára pénz után kutattak. A konyhai kredencből kivett gyufával távoztak csak, mert mást nem találtak. Lebukásuk után a rendőrségen aztán elkerekedett a szemük, amikor megtudták, hogy ab­ban a konyhaszekrényben nemcsak gyufa volt, hanem a sértett összegyűjtött pénzecskéje is: 62 ezer forint. Halász Zsolt a világ legtermészetesebb módján mesélte el — már amit fontosnak tartott —, mit vittek véghez testvérei­vel. Hogyan kapta el hátulról a Fényes vendéglő nem éppen fényes állapotban kitámolygó vendégét, s miként rabolta ki. Azaz erre nem került sor, mert nem találtak nála pénzt, az ellopott lakáskulccsal pedig nem mertek bemenni a házba. Valamennyi történetében közös, hogy László nevű öccsét mindig csak ártatlan és tétlen szemlélőként mutatja be. A gyengeelméjű homoszexuális sértetten tett természet elleni erőszakos fajtalansággal kapcsolatban kezdetben azt állította, hogy ő sohasem verte meg a beteg férfit. Az min­dent önként tett. Később a bátyjával való szembesítése után ő is beismerte, hogy időnként megütötte, kifosztotta a többi­ekkel együtt. Egyébként a bíróság előtt meglehetősen sze­mérmesnek mutatkozott e kérdésben. Az öccsével a Fényes vendéglőbe tett egy hónap alatt négyszeri éjszakai látogatásukat is elismerte. Az esettel kap­csolatban önérzetesen jegyezte meg, hogy természetesen az ujjlenyomatok miatt viselt kesztyűt, hiszen „ő már benne van ebben az életben, tudja, mit kell csinálni.” S hogy miért rabolták ki és verték össze egyik ismerősü­ket? Mint meséli, aznap estefelé éppen baromfit lopni indul­tak. Kunbaja határában látták meg az ugyancsak biciklin ülő férfit, aki ittassága miatt cikcakkban haladt. Amikor mellé értek, Zsolt megveregette a vállát és köszöntötte. Erre az hanyatt az árokba esett és sértő megjegyzést .tett Zsolték anyjára. Mint a vádlott mondja, ő mindent elvisel, de azt az egyet nem, ha az édesanyját sértegetik. Ezért Lászlóval a kanyar után megvárták az újra biciklire ülő részeg férfit. Amikor odaért, leütötte és ott rugdosta, ahol érte a levált talpú cipőjével, amiből kiálltak a szögek. Aztán elvették tőle az üveg bort és-a négy tábla csokoládét. Azt is elismerte, hogy három vagy .négy alkalommal tett látogatást egy 60 éves kunbajai rokkantnyugdíjasnál. Ebből az alkalomból körülbelül 9 ezer forintot hozott el tőle. Az öccse is rendszeres vendég volt itt, de azt nem tudja, hogy ő mennyi pénzt lopott el a kiszolgáltatott embertől, aki egy baleset során nemcsak a kezét, hanem a beszédképességét is elveszítette. Beismerte, hogy a vádban szereplő lopást, ami­kor egy utcán álló mikrobuszból 24 ezer forintot emeltek el, ő vitte véghez. Annyi különbséggel, hogy a kézitáskában csak 17 500 forint volt. Az öccse, László természetesen ebben sem vett részt, csak ott állt a diófa alatt. Ö szíve szerint elégette volna az egész táskát, de az anyja meglátta náluk, és visszaküldte az iratokkal együtt, hogy vigye oda, ahonnét vette. A pénzért már nem szólt. Az apja kérésének tettek eleget öccsével, amikor egy háztól több alkalommal nyulat loptak. Ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy az iszákos ap­jával még lesz miről beszélgetniük, ha kijön a börtönből és azokról sem fog elfeledkezni, akik feljelentették őket. A tanyabetörésükkel kapcsolatban kikérte magának, hogy ő lábast is lopott volna. Ő nem cserpákos —jelentette ki. A tányérok, a nadrágok, a bőrkabát, meg az a három pohár az igaz, de lábas nem volt. A legkisebb perbe fogott fiú nem kívánt vallomást tenni, így május 23-án a tanúk meghallgatásával folytatja munká­ját a bíróság. Bencze Andrea A munka az az alap ... Bosszús a postás. Alacsony, vékony asszony, ak­kora táskával, hogy már üresen cipeléséért fizetést érdemelne. Panaszolja, hogy járt az órásokkal. Reg­gel elvitte a karóráját a szövetkezetbe, hogy tegye­nek bele új elemet, s cseréljék ki az egyik szíjrögzítő kapcsot. Százhetven forintot fizetett. Sietett, nem vette észre, hogy a régi kapcsot hagyták rajta az órán, amely így levált a csuklójáról. Tizenegy óra, mehet vissza a javítókhoz! Kiadás és mérgelödés. Neki mondhatják, hogy rá se rántson, félre a búval, megyünk Európába. Csak olaj lenne a tűzre. Mert milyen menetelés az olyan, amelyben az egész országnak kellene felzárkóznia, de nem mindenki kész vagy hajlandó rá? A pangó piac létrehozta a maga pangó munkaerőhelyzetét is, mint azt lépten-nyomon tapasztalhatjuk. Ki fizeti meg a drága árakat, a mai életkörülmé­nyekhez képest tetemes kiadásokat a többszörösen és sokszorosan közvetítő kereskedelemben? A fo­gyasztó. Ki húzza a rövidebbet a hibásan, pontat­lanul dolgozó szolgáltatók miatt, akár egy redőny­ről, egy televízióról, vagy egy rádióról legyen szó? Megint csak a vásárló. Nyugaton, Európában, le­húzhatná a „redőnyt" az az újságkihordó, akinek az előfizető a levelesládáján kénytelen üzenni: ezt vagy azt a lapot már megint nem kapta meg. Hamar munkanélkülivé válna odaát az a szűcs, aki két birkabőr subatakarót felületesen készített ki több mint ezer forintért. A fej- és a farokrészt levágta, s a szőrmében piros festékfoltot hagyott, mintegy mellékesen. Egy szobafestő névjegykártyát adott át nemrégiben egyik megrendelőjének — Nyugaton is így szokták, ha meg akarják tartani az üzletfelet —- eSy félredobott papírszeleten viszont azt üzente? neki, heccként: „Büdös paraszt, de jó volt a falad!” Költséges szolgáltatások, drága, de gyenge minő­ségű áruk, félig-meddig elvégzett munkák: mindez nem illik bele a jó, öreg kontinens, Európa hagyo­mányaiba. A határok nyitottsága kellett ahhoz, hogy megtudjuk: egy, Erdélyből való eladónak a külföldiek piacán 150 forint is pénz hat, szép met­szett üvegpohárért. Mennyiért adtak volna ilyen poharakat egy itthoni üzletben? Ezért sem értenek egyet sokan azzal, hogy miért kell ezeket az igazi piacokat — ahol alkudni is lehet! — a vállalatok és a magánkereskedők szabott (magas) árú terméke­ket forgalmazó üzleteitől minél messzebbre telepíte­ni? Félnek ettől a kis konkurenciától, amely — szeretnénk remélni — csak bimbózója a nagynak ? Valamikor a kereskedelemben és a szolgáltatások­ban már az sokatmondó volt, hogy kié az üzlet vagy a javítóműhely. Régen a Póta név Kecskeméten megbe­csülést és hírnevet szerzett azok körében, akiknek el­romlott a rádiója, és megbizonyosodtak róla, hogy ké­szülékük az említett nevű mesternél jó kezekbe kerül. Ma is élőjavíttatok mesélik, hogy a rádiójavító műsze­rész nemcsak a szakmájában volt elismert ember. Ta­nulóit és segédjeit is a munka szeretetére, az üzletf dek jó kiszolgálására nevelte. Órásmesterek közt ma is van olyan, akire bármikor rá merném bízni az órám javítá­sát, még nem csalódtam benne. A televízió A Héj című műsorában hangzott el nemrég egy régi politikus nyilatkozatában: „A mun­ka az az alap, amit megbecsül a külföldi töke”. Igaza van. Felzárkózni Európához enélkül illúzió. Kohl Antal AZ OROSZLÁN JÓTÉKONY IS LEHET Lions klub alakult Kecskeméten Az oroszlán sok mindent jelképezhet. Többnyire az erő, az előkelőség, a meg­közelíthetetlenség szimbóluma az állatok királya. A világot behálózó Lions- mozgalom két oroszlánfejes jelvénye a nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot, a biztonságot szeretné sugallni, s a nemzet­közi klub tagjai hozzáteszik magyarázat­ként azt is: szolgálatot, amelyet a támo­gatásra szorulók érdekében végeznek. A Lions-ok nagy családja a hét vé­gén újabb testvérrel gyarapodott. Kecskeméti és monori értelmiségiek, orvosok, mérnökök, jogászok, tanárok hazánkban tizenhatodikként, létrehoz­ták helyi klubjukat, Kecskemét-Monor Lions Club néven. A meglehetős ünne­pélyességgel megtartott alapítási cere­móniára (charter party) a kecskeméti városháza dísztermében került sor. Az eseményen részt vett a Helsinkiből ér­kezett testvérklub, a finn főváros északi területének kormányzója, Aulis Esko- la, egy olasz és egy osztrák klub elnöke, dr. Czeglédi László, a Lions magyar kormányzója és dr. Adorján Mihály, Kecskemét polgármestere is. — Ma a világ 170 országában mintegy másfél millió klubtagunk van — nyilat­kozta a Petőfi Népe tudósítójának Tors­ten Vorselman úr, helsinki régiófelelős. — A Lions ez ideig a legnagyobb magán- szervezet, s mint ilyen, az ENSZ alapok­mány-aláírói között is szerepel. Alapító­ja az amerikai Melvin Jones, aki 1917- ben az első világháborút elszenvedettek testi-lelki nyomorúságán szeretett volna enyh íleni. Jélsz a vünk ma is ebből az ideo­lógiából fakad: Szolgálunk! Nagylelkű klubtagjaink segíteni kívánnak a rászo­rultaknak. A jótékonykodás formája rendkívül szerteágazó és különböző. Ugyanúgy része lehet az anyagi támoga­tás, mint egy sikeres akció (koncert vagy gálaműsor) szervezése, amelyhez mun­kájukat adják a tagok. A politikai légkör változásával, a gaz­dasági bajok felszínre kerülésével pár­huzamosan hazánkban is megkezdő­dött a vagyoni polarizálódás! Megnöve­kedett a szegények és a társadalmi létmi­nimum határán tengődök száma, és a vagyonosabbak vagy a kifejezetten jó anyagi körülmények között élők létszá­ma is szaporodott. Tévedne azonban, aki a Lions-tagokat mind gazdagnak tartaná. A Lions-barátok másfél milliós tábora olyan fórum, amely megszervezi a segíteni vágyók és a rászorulók „talál­kozójának” számtalan lehetőségét is. Dr. Czeglédi László, a klub magyar kor­mányzója mindenesetre nem ért egyet azzal a meghatározással, amelyben a klubot a felső tízezer szervezeteként em­lítem. „A Lions-ban középosztálybeliek is vannak - mondja —, ugyanakkor tény, hogy új klubtag felvételekor a he­lyiek mindegyikének beleegyező nyilat­kozata szükséges.” — Az első magyar klub 1988. decem­ber 14-én alakult, a Kecskemét-Monor a tizenhatodik a sorban — tájékoztat Czeglédi úr, az alapítóünnepélyt meg­előző hangverseny végén a Kodály- intézetben. — A Lions világszervezet, így természetesen megvan minden klub­program mellett egy-egy kormányzó­ságnak, az országoknak és magának a mozgalomnak is a támogatási program­ja. Finn testvérszervezeteink segítségé­vel például pénzzel, élelmiszerekkel és ruhaneművel támogattuk a romániai forradalmat. Ennek nagyságrendjéről képet nyújt, hogy csak az első napokban negyvenöt milliós finnországi árukészle­tet továbbítottunk. Megszerveztük azt is, hogy a földrengés sújtotta Örményor­szágból 300 gyereket két hónapig láttak vendégül magyar családok. Mások egy mentőautót vásároltak. S mindezt ön­zetlenül, ellenszolgáltatás nélkül. Nem vártunk publicitást, nem akartuk azt, hogy a nevünk megjelenjen az újságok­ban, még csak köszönetre sem vágytunk. Az új kecskeméti klub megalakulá­sánál segédkező finn Lions klub elnö­ke, Torsten Vorselman úgy mondta: kötelességük, hogy a lionizmus eszmé­jét terjesszék. Nem csak itt, hanem a világon mindenütt. „Azt kell keres­nünk, ami összeköt minket” — hang­súlyozta. Az osztrák klub képviselője, Hans Dieter Take viszont akcióikról beszélt, amely célja, hogy pénzt, ado­mányokat szerezzenek a rászorultak­nak, akiken segíteni szeretnének. A városháza dísztermében tartott charter partyn az alapító okirat aláírá­sához egyenként szólították a Kecske­mét-Monor Lions Club tagjait. Tors­ten Vorselman elsőként dr. Kalmár Éva elnököt hívta az emelvényhez, majd őt követték a baráti társaság többi tagjai. Noszlopy Nagy Miklós ARANY MINŐSÍTÉS Hagyományőrzők Baján A közelmúltban a Sugovica-parti vá­ros lakói színpompás eseménynek le­hettek tanúi. A József Attila Művelő­dési Központban a Gemenc Néptánc­együttes produkált több mint másfél órás látnivalót. A program változatos volt. A Rábaközi táncot ropókat a Szé­kely verbunk követte, majd a svábbál, Kun verbunk, Kecskeméti csárdás, Zá­logos produkciók következtek. A dél­dunántúli sóvidéki, kalotaszegi, szerb, dunaszekcsői, nagyecsédi táncok a rég­múlt népi kultúráját idézték. Nagy Dezső, az együttes vezetője, Csík János és Kishegyi Viktória művé­szeti vezetők, Gyuricza László táncasz- szisztens és a bajai Délszláv, valamint a Csík-zenekar jó szakmai fölkészült­ségről tett tanúbizonyságot. A táncosok ízlésesen megvarrt öltö­zetekben, művészi koreográfiájú jelene­teket adtak elő. A zenakar megterem­tette a különböző népek táncainak egyedi hangulatát. így volt korhű és változatokban bővelkedő egyszerre ez a minősítő előadás. Az országos zsűri arany (III.) foko­zattal minősítette a táncegyüttes fölké­szültségét. Mindez nemzetközi szerep­lésre jogosítja fel a fiatalokat, akik szí­vesen, felelősséggel terjesztik hazánk kultúráját szerte a világon, s akik hálá­san megköszönik, ha megfelelő elisme­rést, támogatást kapnak idehaza is. M. L. Kábeltévé Tiszaalpáron Tavaly kez­dődött el Ti­szaalpáron a kábeltelevízi­ós vezetékhá­lózat kiépíté­se. A szolgál­tatásra igényt tartóktól la­kásonként 4 ezer forint hozzájárulást kértek. Az el­ső ütemben mintegy hat kilométeres vezetéksza­kasz készül el — július köze­péig —, mely százötven csa­ládi otthont érint. Szerve­zik a követke­ző ütemet, amelynek kez­dete az érdek­lődők számá­nak alakulá­sától függ. Ké­pünkön: veze­tik a légká­belt. (Tóth Sándor felvé­tele)

Next

/
Thumbnails
Contents