Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-15 / 112. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. május 15. TOVÁBBI FEJLESZTÉSEK VÁRHATÓK A MINOV KFT.-NÉL A Hilti bízik a magyar gazdasági fellendülésben Tavaly márciusban Minov Szerszám Kft. névvel vegyes vállalatot alapított gépi betonvésők gyártására kecskeméti székhellyel a világhírű Hilti AG, a Kéziszerszámgyár és az Interag. A dokumentumok aláírását követően még a nyáron megkezdték a termelést a Reszelőgyár egyik átalakított, felújított üzemcsarnokában. A napokban pedig már megtartották az első taggyűlést is, ahol az ügyvezető igazgató Varga József beszámolt az alapítók képviselői előtt a fiatal vállalat eddig végzett munkájáról. Az értekezleten részt vett Ulrich Schmidt, a Hilti AG igazgató tanácsának tagja, a fúró üzletág vezetője és Jürg Sieber, a felügyelőbizottság elnöke, a kelet-európai piacok igazgatója is. A taggyűlés szünetében készítettünk interjút a liechtensteini konszern e két vezető beosztású szakemberével. A Hilti AG világszerte elismert, tőkeerős cég. Miért éppen a kecskeméti Reszelőgyárra — erre a parányi üzemre — esett a választásuk, amikor annak idején magyar- országi vegyes vállalat alapítása mellett döntöttek ? U. Schmidt: A Kéziszerszámgyárral, s ezen belül a Reszelőgyárral már hosszú ideje kooperációs partneri kapcsolatban vagyunk. Az évek során minőségi munkával, jó szállító készséggel bizonyított a kecskeméti kollektíva. Ennek alapján nyilvánvaló volt: velük kell továbbfejlesztenünk meglévő kapcsolatainkat. J. Sieber: Cégünk több, mint húsz esztendeje van jelen a magyar piacon. Ám eddig ez az együttműködés meglehetősen egyoldalú volt: a Hilti szállított termékeiből Magyarországra. Úgy láttuk, változtatnunk kell ezen az egyoldalúságon olyan módon, hogy az itteni partnerektől is fogadhassunk ellenszállításokat. — Most már több, mint fél éve termel a Minov Kft. Önök szerint milyen munkát végeztek ez idő alatt? U. Schmidt: A mai üzemlátogatáson meggyőződhettünk róla, hogy itt egy rossz állapotban lévő épületből rövid idő alatt szép kis üzemet alakítottak ki. A tanácsülésen, a beszámolóból is kitűnt: jó minőségben, pontosan szállítva, megfelelő termelési kultúrával tevékenykednek. Ezt elismerve a Hilti az elmúlt évihez képest megduplázza idei rendelésállományát. — A növekvő rendeléssel párhuzamosan tervezik-e az üzem to- , vábbfejlesztését? U. Schmidt: Annak dacára, hogy az üzem kicsi, a Hilti fontos egységének tekinti, és ezzel összhangban komoly dinamikát ad számára. Egyébként a Minov Kft. teljesen integrálódott cégünk központi tervezési rendszerébe. Még egyszer hangsúlyozom: teljes értékű egységünkként kezeljük, annak ellenére, hogy ebben az esetben a Hilti tőkerészaránya csak 51 százalék. Az elkövetkező évek mindegyikében két számjegyű nagyságban tervezzük a termelés bővítését. A Hilti világviszonylatban élenjáró technológiákat alkalmaz. Ennek megfelelően — a helyi lehetőségeket figyelembe véve — a kecskeméti gyárat is ilyen nívóra szeretnénk fejleszteni további beruházásokkal.-- A korszerű teclmológiához képzett emberekre is szükség van. U. Schmidt: Tisztában vagyunk azzal, hogy a legnagyobb értéket minden üzemben az ott foglalkoztatott alkalmazottak és munkások képezik. Ezért fontosnak tartjuk a • Balról jobbra: Jürg Sicber és Ulrich Schmidt Minovnál is a dolgozók továbbképzését. Cserébe viszont elvárjuk, hogy javuljon munkájuk színvonala, minősége. A követelmények tehát nőni fognak. S bár tudjuk, hogy a Minov Kft.-nél most is jobban keresnek a dolgozók a hazai átlagnál, de ha megfelelnek elvárásainknak ígérhetem: növekvő követelményeinkkel párhuzamosan a fizetések is emelkedni fognak. — A fejlesztések során terveznek-e létszámbővítést? U. Schmidt: A gyár létszáma szerény, — mindössze 24 fő — ám ezt is növelni szeretnénk. Végülis úgy gondoljuk, Kecskemét városának is előnyös, hogy a Hilti AG olyan kis mintaüzemet hoz létre, ahol hosszú távon biztos munkaalkalomra, bővülő munkalehetőségre lehet számítani. . — Befejezésül még egy kérdés: bár a Hiltinek régi kapcsolatai vannak hazánkkal, ám az új közös vállalattal most még erősebb szálakkal kapcsolódnak hozzánk. Ez egyben azt is jelenti, hogy bíznak a magyar gazdaság talpraállásában? J. Sieber: A közelmúltban a Hilti AG egy másik vegyes vállalatot is alapított Magyarországon. E cég feladata, hogy a piaci szolgáltatásokat is nemzetközi szintre emelje. Ez a döntés is egyértelműen bizonyítja: bízunk az itteni fellendülésben. Ismerjük országuk eladósodottságának mértékét. Tudjuk, hogy a szükséges hitelek még nem folynak be olyan mértékben, ahogyan arra szükség lenne. Azt viszont nem tudjuk pontosan, menynyi időbe telik, mire kimozdulnak a mélypontról. Ám önmagában az, hogy elmozdultak a szabad piaci gazdaság irányába, azt a meggyőződésünket erősíti, hogy érdemes szorosabbra fűznünk kapcsolatainkat. Annál is inkább, mert a kelet-európai országok között Magyarország a változások terén vezető szerepet tölt be. A Hilti foglalkozik olyan gondolattal, hogy hosszabb távon — sakknyelven — Magyarországon tolja előre bástyáját a keleti piacok felé. Gaál Béla SZAKÁCS, PROGRAMOZÓ, ÁPOLÓNŐ Kik számíthatnak külföldi munkára Akaratlanul fültanúja voltam egy telefonbeszélgetésnek, amikor a Hungaro- work Külföldi Munkavállalási Iroda Kft. ügyvezető igazgatója egy érdeklődőnek — történetesen egy szakácsnak — tíz hónapos szerződést ajánlott egy olasz luxushajóra. A havi bér 400 dollár. Mint Földi Tamás, a kft. elnöke elmondta, cégüket tavaly nyáron hozta létre 12 millió forintos alaptőkével az Országos Munkaerőpiaci Központ, valamint a Tescot azzal a céllal, hogy a külföldi munkára jelentkező állampolgárokat szakszerűen közvetítsék, méghozzá üzleti alapon. Hogy ez mennyire sikerült, azt már az eddig eltelt rövid idő is igazolta. Jóllehet a külpiaci tevékenységet csak szeptemberben kezdte meg a Hungarowork, és az egyéni külföldi munkavállalás-feltételeit is decemberben könnyítette a kormány, a kft. márciustól önfinanszírozóvá vált. A frissen induló vállalkozásokat kísérő problémák azonban őket sem kerülték el. Remélik, hogy az idén a kölcsönöket visszafizetik, és 1991-től már nyereséget is termelnek. Ez azért is figyelemre méltó, mert egyelőre nagyobb arányú külföldi igény nem merült fel, és a hazai keresleti klientúrát óvatosan építi ki a cég. Csak olyan külföldi partnert vesz komolyan, aki munkavállalási engedélyt is tud szerezni. A fejlett világban ugyanis a munkaerőpiacot — a külföldiekkel szemben — többnyire törvények védik, amelyek alól csak indokolt esetben, engedéllyel lehet „kibújni”. , , Az iroda a munkcrő-közvetitésert terítési díjat számít föl, amit általában a munkaadó fizet meg. Ha ez valamilyen okból nem oldható meg, akkor a közvetítői díjat a munkavállalótól kéri. A külföldön járó munkabér azonban nem megy keresztül az iroda kasszáján. A vállalkozás nem fix tarifával dolgozik: a munkaerő-közvetítés díja országonként és üzletenként változik. Ha mondjuk, sokféle kívánalomnak megfelelő műszaki szakembert, számítástechnikust vagy más kvalifikált munkaerőt keres a külföldi megbízó, akkor a Hungarowork az egyhavi munkabér három-négyszeresét is elkéri. Kevésbé keresett .szakmák esetében viszont ellenszolgáltatásként fejenként körülbelül félhavi munkabért számítanak föl. Nem kérnek pénzt a jelentkezők nyilvántartásáért, mert nem tartják etikusnak. Ma Magyarországon ugyanis nem egyszerűen elhatározás kérdése a külföldi munkavállalás, azaz néhány száz forintért nem vásárolható meg. Az igény jóval nagyobb, mint a kereslet. Már mintegy háromezer jelentkezőt tart nyilván a cég. Az idegen nyelvet nem beszélőkkel nem tudnak mit kezdeni, így eddig csupán 65 jelentkezőt sikerült külföldre közvetíteni. Földi Tamás szerint a legkeresettebbek a különböző vasmunkások, a minősített hegesztők, a marósok, az esztergályosok, a számjegyvezérlésü gépek programozói, a számítógépes, az egészségügyi, illetve a vendéglátó-ipari szakemberek. Olaszul tudó ápolónőket, 19—25 éves angolul vagy olaszul beszélő pincéreket, szakácsokat szinte azonnal kiközvetítenek külföldre. JAPAN CSODA „Shingo 4 ezer lelket számláló falu Észak- Japánban, ahol az egyik nap olyan, mint a másik. Shingo azonban mégis más, a múltját titok övezi. A rizstáblák között keskeny út vezet két fakereszthez, melyek a legenda szerint Krisztusé és a testvéréé, Isukirié voltak.” — Az olasz La Re- pubblica mutatja be a falut, s vele Szawagucsi urat, akit a helybéliek Krisztus leszármazottjának tartanak, Szawagucsi úr 70 esztendős, és jó riportalany. Elmondja, hogy 12 éves volt, amikor két nemesember kereste fel apját, és közölte: ősrégi dokumentumot találtak, amely szerint Krisztus nem a Golgotán halt meg, hanem Japánban, egészen pontosan Shingo faluban, azt követően, hogy feleségül vette Szawagucsi család egyik leányát. A kutatás során megállapították, hogy a leszármazottai élnek, mint ahogy a sir is ott van a falu határában. A La Repubblica szerint történészek is vizsgálták a szóbanforgó dokumentumot, amely „Krisztus végrendelete” néven ismeretes, s a következőket tartalmazza: Jézus 18 éves korában, hosszú utazása végén Japánba érkezett, és a sinto vallást tanulmányozta. Kidolgozta tanait, majd visszatért a szülőföldjére, és hirdetni kezdte az igét. Ez azonban nem tetszett a római birodalomnak, s emiatt halálra ítélték. A keresztre azonban nem őt, hanem a testvérét, Isukurit feszítették. Jézus azonban levette a testet, magával vitte, és ismét Japánba ment, ahol is megállt egy halászkikötőnél. Ez Shingo. Később megnősült, három gyereke született, és élete végéig a rizsföldön dolgozott, 106 éves korában halt meg, és a testvére mellé temették. Nos, a történészek szerint a sztori igaz, csak kissé másképpen. Vélhetően néhány száz évvel ezelőtt hittérítő érkezett a faluba, aki Jézusról beszélt, és szólt a keresztre feszítés felkavaró történetéről is, és a szavai átköltöztek a hiedelemvilágba, és megmaradtak azután is, hogy — valószínű — maga is megnősült, itt halt meg. A csoda mindenesetre az, hogy noha tízezrek jönnek évente, mert látni akarják „Krisztus leszármazottját” — aki egyébként maga sem hiszi a történetet —, de nincs egyetlen bazár, vendégfogadó vagy kocsma, amely ne akarna hasznot húzni a legendából. Újjáéled a félegyházi Hangya szövetkezet Pár soros közleményben olvashatták minap a kiskunfélegyházi- ak, hogy a városban újjáéledő Hangya szövetkezet taggyűlését ekkor tartja. Aki ismerte, maradandó emlékekkel gondol a „Hangyára”, melynek alapítói között ott volt Szalay Gyula, a gimnázium tudós tanára, a Kiskun Múzeum alapítója, s Eyszrich György, a városi kereskedő-tanonc iskola létrehozója és igazgatója is. (Sajnos, azóta sem tud megélni helyben a kereskedő tanuló iskola, s a lányok, fiúk, akik e szakmát szeretnék elsajátítani, a szomszéd városba utazgatnak.) Az újjáalakuló nagymúltú fogyasztási és értékesítő szövetkezet minapi összejövetelén Németh Mihály, az egyik alapító üdvözölte az erre az alkalomra ideseregletteket, közöttük Kis Jánost, a Hangya Coop Termeltető és Értékesítő Részvénytársaság igazgatósági elnökét. O tájékoztatta az érdeklődőket a „kisemberek” szövetkezetének terveiről, teendőiről. A lényeg az, hogy Kiskunfélegyházán is megalakul a Hangya szövetkezet, hogy az árbefolyásoló szerepével felvegye a küzdelmet az inflációval, a monopóliumokkal, s a nagy forgalom — kicsi haszon elvét érvényesítse ennek érdekében. A félegyházi Hangya egyelőre az állatforgalmi, a kertészeti, a vegyeskereskedelmi, a kisteher-fuva- rozó ágazatokkal kezdi tevékenységét, és saját, Hangya üzemet létesít. A működési területet a kívánságnak, a szükségletnek megfelelően lehet bővíteni. Az alapításkor megfogalmazott tervek szerint, a Hangya ezzel is segíteni igyekszik a szerényebb keresetű tagságát. A részjegyek árát részletekben is ki lehet egyenlíteni. A Hangyánál ismét bevezetett vásárlási könyvecskére, a részjegy értékének 50 százalékáig hitelre is lehet vásárolni, és nyugdíjfizetéskor a tartozást leróni. Kiskunfélegyházán a közeljövőben nyílik meg a Hangya irodája, de a helyi megbízott — Szalai László — aki a Darvas tér 4. VI. emelet 36. szám alatt lakik — készséggel tájékoztatja az érdeklődőket a szövetkezet tevékenységéről. Tóth Mikós VILÁGGAZDASÁGI PANORÁMA Katasztrófaleltár a román gazdaságban A megalomania szörnyszülöttei Megdöbbentő adatokat hozott nyilvánosságra a román gazdaság állapotáról az ottani statisztikai hivatal korábban szigorúan titkos adatai alapján a Romania Libera című lap. A nemzeti vagyonnak aggasztóan nagy része lepusztult, elavult, közgazdasági értelemben nullára írható. Különösen a tudományos kutatásban és az infrastruktúrában katasztrofális az eszközök állapota. Mindennek következménye, hogy ma Romániában egy vasúti utazás beláthatatlan végű kaland, s a tudományos kutatóhelyek nagy részén eszközök hiányában áll a munka. A beruházások az eszelősen magas felhalmozási hányad következtében látványos számokkal jellemezhetők, ám ezek olyan aránytalanságokhoz vezettek, amelyek önmagukban megbénítják az ország gazdaságát. A nyersanyagtartalékokat kimerítették, az energiagazdálkodás nincs összhangban a rohamosan emelkedő villamos- energia-fogyasztással. Az elmúlt egy évtizedben Románia vitathatatlanul Európa legszegényebb országa lett. Ráadásul további gazdasági csődhelyzetek sorozatát sejtető belső aránytalanságok terhelik az amúgy is alig működő országot. A beruházások ötven százalékát fordították az iparra, ennek következtében az egészségügy, az oktatás, a szolgáltatás. az infrastruktúra a lakásépítés szinte reménytelen helyzetbe került. Erre a területre sok-sok éven át alig a felét- harmadát költötték annak, amekkora hányadot ezek a beruházások a fejlett országokban kapnak. A gazdasági megalománia szörnyszülöttei: a mára működésképtelen kohászati és vegyipari kombinátok, a Duna—Fekete-tenger, Bukarest—Duna csatorna, a bukaresti köz- igazgatási központ. A legtöbb nagy beruházás soha egy fillér hasznot sem hozott: a Duna— Fekete-tenger csatorna, a mais napig hatalmas költségvetési támogatással tud csak működni. A világgazdasági folyamatokból való teljes elszakadást jelzi, hogy az. energiaigényes ágazatok arányukban is egyre többet, ma már az egész ipar energiafelhasználásának több mint felét fogyasztják el, ugyanakkor az ipar termelési értékének alig egyötödét adják. A slatinai alumíniumipari vállalat például tavaly annyi villanyáramot használt el, mint Románia egész lakossága! Az export—import összefüggések is szinte minden ésszerűséget nélkülöznek. A nehézipar számára szinte minden nyersanyagot importálni kell, ugyanakkor a hazai gyártású fogyasztási cikkek csaknem nyolcvan (!) százalékát folyamatosan külföldön adták el. Élelmiszerekből is egyre kevesebbet kap a lakosság, tavaly egy lakosra 10,4 kg hús, 10,9 kg hústermék, 1 kg húskonzerv, 2,3 kg hal, 23,4 liter tej, 8,6 liter étolaj jutott nagyrészt jegyre. Ezek a mennyiségek körülbelül egynegyedét teszik ki a fejlett országok egy főre eső fogyasztásának. A román mezőgazdaságban túlzás nélkül lehet állítani: ma csaknem középkori állapotok uralkodnak. A növénytermesztésben az európai termésátlagok alig felét, az állattenyésztésben egynegyedét produkálják. Románia a lakásépítésben, a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátásban, az orvosok arányát tekintve az európai lista végén áll. Ha lehet, még ennél is súlyosabb a demográfiai helyzet. A születések száma aránylag magas, de a csecsemő- halandóság kirívóan rossz egészségügyi életminőségü állapotokat jelez. A halálozási arányok az európai átlag két- háromszorosát teszik ki, egy japán nyolc és fél évvel él tovább átlagosan egy román állampolgárnál. Mindezek olyan súlyos teherként nehezednek az országra, hogy még egy gyors politikai konszolidáció után is évtizedekben kellene azt az időt mérni, amíg a ma Európa perifériájára szorult román gazdaság talpraállítható.
