Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-12 / 86. szám
4 • PETŐFI NÉPE *1990. április. 12. KÁLVÁRIA A kivégzőosztag'eltávozott, a nép szerteszéledt. A zsidók — péntek lévén — dolguk után néztek, holnap, az ünnepnapon, nem végezhetnek semminemű munkát. Jézus testének levételéről is gondoskodni szükséges. Arimateai József kijárja a helytartónál az engedélyt. Megkapja! A halott Jézus már pem a hatalom ellensége! Az asszonyok cselekedték dolgukat, előkészítették a testet a temetésre. így kellett történnie, mert a kegyelet törvényeit betartani belső szükséglet minden ép lelkületű embernek. Lett volna alkalom az elmúlt kétezer évben a szent kötelességből példát venni! Hány és hány lefejezett, akasztott, fölkoncolt, négybe vágott, gödörbe lökött, elföldelt holttest kísérte a hatalmat birtoklók, bitorlók vészterhes útjait? Hány és hány temetetlen halottunk van még ma is? Hol és mennyien fekszenek jeltelen sírokban, akiknek nemhogy a végtisztesség nem jutott osztályrészül, ,de még emléküket is megpróbálták az anyák, a hitvesek, a gyermekek emlékezetéből kiirtani? .. . , ........ . ................ T udjuk, hogy ez lehetetlen. És ha mégis, még mindig megkísérelhetik? TIZENHARMADIK ÁLLOMÁS Jézust leveszik a keresztről A z idegenforgalmi szezon júniusban kezdődik, de már hétvégeken, s a tavaszi szünetben is benépesül a puszta Bugacon. A Kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet bővítette a csárda konyháját. A pusztai programokra érkezőknek május végére elkészül az új bejárat, amihez ajándékbolt, presszó terasszal és egy kis étterem is tartozik. A munkákat a termelő- szövetkezet építőbrigádja végzi. A csárda melletti faházakhoz a recepciós, információs épületet is ők szerelik össze. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) • A puszta leendő bejárata. • A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium tanulói megcsodálják a lovasprogramot. Bugacpuszta készülődik • Szerelik a faházat, ahol a szállás- foglalást lehet majd intézni. Zavargások Magyarországon ? Mielőtt valaki valamiféle felelőtlen rémhírkeltésre gondolna, máris megmondom: a kérdés csak bennem merült fel, méghozzá az olasz művelődési mi- nisztériüm meghökkentő, az olasz diákok márciusban tervezett magyar- országi utazásának megtiltása kapcsán. íme az előzmények: van nekem — már egy jó éve -r- egy tavaly érettségizett olasz diák levelezőpartnerem — ahogy az olaszok nevezik — az „II Santo”, vagyis Szent Antal városából, Padlovából. ..................... A z történt, hogy ifjú barátom a fejébe vette, hadtörténésíz lesz, Mint írta, „szenvedélyesen érdekli a II. világháború története, elsősorban az olasz hadsereg oroszországi —- doni — eseményei”. Megtudta cimcmet, mert az „Orosz front: én is ott voltam” című olasz tanúvallomás-kötet doni könyvem egy részletét is tartalmazta a visz- szaemlékező olasz bajtársak írásai között. Azt kérte Francesco barátom, küldjem el neki könyvemet, ő azt saját költségén olaszra lefordíttatja (!), mivel az olasz hadtörténelem alig ír valamit a Donnál harcolt magyar hadseregről. Nos — rövidre fogva — az év elején örömmel irta: iskolája a diákok számára négynapos utazást szervez Buda- , pestott, és mennyire örül, hogy találkozhat velem személyesen. Persze, levélben j „megszerveztük” a találkozást. A tervezett utazás időpontja március 20— 24. volt. Magam is nagyon örültem az ambiciózus fiatal, olasz hadtörténész- jelölttel történő találkozásnak, akit tiszteletbeli „unokámnak” fogadtam, ő pedig engem — koromnál fogva — „nagypapájának”. A tervezett érkezési időpont előtt meglepetésemre — Francesco a következőket írta (fordítom): „Kedves László nagypapa! Még nem érkezett meg válaszod február 7-ei levelemre, de meg kell írnom, hogy az iskolával nem utazhatunk Budapestre! Sajnos, az olasz művelődési minisztérium nem adott engedélyt arra, hogy olasz diákok Magyarországra utazzanak, mert attól félnek, hogy Magyar- országon forradalom vagy különböző jellegű zavargások lesznek. Pedig már annyira örültem, hogy megismerhetlek téged és a „magymamát” is, több mint egyévi levelezés után ...” De hát mi lehet az oka annak, hogy ilyep képtelen rémhírek kelnek szárnyra ^Olaszországban és nyilván másutt is? Van olyan érzésem, hogy ebben egyes szenzációhajhász, a híreket, megnyilatkozásokat kellőképp nem ellenőrző, vagy tendenciózusan torzító, vagy hiányosan „tálaló” külföldi újságok a ludasak. Furcsa véletlen, hogy Francesco barátom levele aznap érkezett, amikor a tévé a Budapesten tartózkodó (még mindig csinos és kedves) olasz filmszínésznővel, Giulietta Masinával készített riportot sugározta. A művésznő nyilatkozataiból semmiféle aggodalom nem volt kiérezhető. Úgy tűnik, a művésznő nem olyan ijedős, mint az olasz — művelődési minisztérium ... Remélem, azért előbb-utóbb a kedves olasz fiataloknak módjukban lesz megismerni Budapestet és az ország szép tájait!. Bártfai Szabó László PETŐFI NÉPE KÖNYV Molnár Péter: Latinovits Molnár Gál Péter a naookban a bad Tér Kiadó gondozásában megjelent kötete középpontjába Latinovits Zoltánt, a színészt, de még inkább a „civilt" állította. Mint könyve borítóján is olvashatjuk. „Először nyilvánosságra hozott dokumentumok segítségével. Molnár Gál Péter úgy követi végig a neves személyiséget a pályán, hogy mindvégig — valóban imponáló tárgyi felkészültséggel — külső és belső jellemzést is igyekszik nyújtani. Ami úgyszólván emberfeletti feladat. Elsősorban azért, mert — mint írja — a színművész művészete abban a pillanatban hal még, amikor élete elfogy. A mű, amit a utókorra hagy, az utókor számára láthatatlan. Töredékei esetleg fennmaradnak celiuloidszalagon, viaszlemezen. De ez nem az életmű, azt magával viszi a sirba. Ebből is következik, hogy színművészről csak az a kortársa írhat, aki ott ült a főpróbákon, a premiereken, aki együtt lélegezte be vele a színház levegőjét. A szerző azért is vállalkozhatott erre a különlegesen nagy feladatra, mert — saját „szerep- osztása” szerint’ — jelen volt ezeken a helyszíneken, ezekben a szituációkban. Molnár Gál a lehető legnagyobb teljességre törekvő múltidézését a Latino- vits-ősök legjellemzőbb adataival kezdi. Egy kis időutazással 1717-be, amikor az ősök nemességet vásárolnak maguknak. Enn^k a precizitásnak, részletgazdagságnak a jegyében Írja le a pálya nagyon izgalmas, sokak által ismert állomásait. A sokféle objektív forrásból származó adatokat kiegészítik Latinovits egykori interjúrészletei, vallomástörcdékei is. Milyen volt Latinovits? A monográfia szerzője szerint „Nem született forradalmárnak, még lázadónak sem. Színésznek született, akit éppen akkor nem engedtek játszani, amikor a legfontosabb lett volna. Borzongató belegondolni, mennyi fájdalmat, indulatot, haragot, ellenvéleményt és szépséget, mennyi pusztítani vágyást és szolgai alázatot jeleníthetett volna meg a benne rekedt szerepekben ... Nem ő kereste a tévutakat, arra irányították, amerre járhatatlan.” FOLYÓIRAT]^ Művészet A közelmúltban sok támadásban részesült folyóirat legújabb száma kuriózumnak számit, ugyanis ebben a formában. s ezzel a szerkesztői gárdával az utolsó számot tarthatja kezében az olvasó. Lezárul a folyóirat történetének 1973 januárjában kezdődött korszaka, ami, persze, nem jelenti azt. hogy a képzőművészeti élet végképp publikációs fórum nélkül marad. Rideg Gábor, a lap másfél évtizeden át tevékenykedő főszerkesztője az olvasóktól és a munkatársaktól búcsúzó rövid írásában megjegyzi: a Művészet ezekben az években nem volt, s nem is lehetett avantgárd fórum, képzőművészeti intézményként funkcionált. Hozzáteszi: ha egyedül marad (mármint a jövendő lap), a jövőben sem tehet másként. A folyóirat több izgalmas cikkel is „búcsúzik” olvasóitól. Ilyen a Japán design a nyolcvanas években című írás is. A hatvanas évektől mindinkább divattá lett a japán design — állítja a szerző —, egyre több híradás jelenik meg róla, egyre több terméke jut el a világ különböző pontjaira, egyre többen. kutatják eredményessége titkait. E divat azonban nem indokolatlan és nem is ennyire új. Hatalmas, növekvő eredmények indokolják' azt a figyelmet, amelynek első jelei már a XVII., XVIII. századtól fellelhetők az európai kultúrában. A másik igen érdekes anyag A sötétség leckéi címet viseli, s a Berkeley Egyetem művészeti múzeumában tevékenykedő Christian Bol- tanski festőművész munkásságát állítja középpontjába. FILM Egyet ide, egyet oda A Csehszlovákiában élő Vera Chytilová szerzői filmjeit számon tartják, a világ szinte minden táján. A magyar közönség is jól ismerheti a 60-as években született Százszorszépeket, melyért a rendezőnőt — műve rendhagyó szemlélete miatt — eltiltották hét évre munkájától. Nem mindennapi hatalommal rendelkező kritikusai úgy vélték, nem ad „realista” képet a munkásszálló leányainak életéről. Új filmje befejeztével, melynek középpontjában ugyancsak fiatalók állnak, ismét nekiszegezték az ismerős kérdést. Véleményét egy interjúban a következőképpen foglalta össze: Képtelenség úgy fölfogni, hogy ez csupán egy film a fiatalokról. Arról akartunk szólni, hogy amikor felbukkan valamilyen veszély, akkor szembe kell nézni vele. A Chytilová által említett veszély pedig nem kisebb, mint az AIDS. Az ábrázolás módját feltehetően azért találták ismét irritálónak, mert — annyi köny- nyes és viszolyogtató, katartikus megközelítés után — a rendezőnő egy már- már vígjátékká pörgetett eseménysor segítségével beszél a tényekről. Főszereplője három férfi és három nő, akik meglehetősen összekuszálódott kapcsolatokban élnek. Mindannyiukat elsősorban csak a kalandok foglalkoztatják. Úgy tűnik, inkább csak amolyan pótcselekvésként; ugyanis egyikük sem találja az életben igazán a helyét. A film végére két irányba ágazik el a főbb szereplők útja, ekkorra derül ki ugyanis, hogy negatívnak vagy pozitívnak értékelhetők az orvosi tesztek. Az AIDS „mindössze” egy nagyon- nagyon aktuális ürügye a híres rendezőnőnek, hogy a társadalomról beszéljen, amelyet „életvidám táncmulatságnak álcázott haláltáncként lát körbe- körbe forgolódni maga körül”. A Kiskunhalasi Városi Tanács V. B. műszaki osztálya pavilonépítési akciót hirdet a kertvárosban, az ABC-áruházzal szemben. Jelentkezést a műszaki osztályon fogadunk el. A BÁCS-KISKUN MEGYEI MUNKAÜGYI HIVATAL KIRENDELTSÉGE Kecskemét, Horváth Döme utca 2. ► állásajánlatai Bérelszámoló: Targoncavezető: Traverz Parkettagyártó V. Pályamesteri utánpótlás: Gépkocsivezető (D kát.): Máv Pft. Traverz Gépkönyvelő: BRG MTZ-kezelő: Szerszámkészítők: BRG / MÁV Pft. Kőműves: Dutép Vagyonőr: IKTV Parkettagyártó V. Műköves: Dutép Portás: Bádogos: Dutép Parkettagyártó V. IKTV IMői és férfi bet. m.: Szigetelő: Dutép Parkettagyártó V. Tetőfedő: IKTV Baromfifeldolgozó V. Lakatos: Traverz (női) MÁV Vontatási Főn. Kocsirendező: Hegesztő: Traverz MÁV Küf. Marós: Aluszöv Vonatfékező: Gyalus: Aluszöv MÁV Küf. Géplakatos: Kőműves segédmunkás: Parkettagyártó V. IKTV Konyhalány: Takarító: ÉBKM Vízmű V. Aluszöv Szakács: IKTV ÉBKM Vízmű V. MÁV Vontatási Főn. Takarítónő: (Lmizse) Megyei tanácsi ellátó Pályamunkás: szervezet MÁV Pft. Targoncaszerelő: Éjjeliőr: Aluszöv Parkettagyártó V. Parkettagyártó V. 232981
