Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-12 / 86. szám

xxxxxx: 1990. április 12. • PETŐFI NÉPE • 3 FŰTŐOLAJAT — VALUTÁÉRT II. A nagy seft és környéke Magyarország finanszírozza az európai szállítást? — Ügy is mondhatnánk tehát, hogy az Isztambul—London vonal kereske­delme a magyar búzáért, húsért és ci­pőért vásárolt, potom pénzért elkótya­vetyélt üzemanyaggal bonyolódik. Nem hiszem, hogy Kuvait vagy Szaúd- Arábia megengedhetne magának ilyen fényűzést. — Biztos, hogy nem! Ez az állam által fedezett tevékenység évente 2-3 milliárd forint kárt okoz a nemzet- gazdaságnak. De a változásokat sür­getők panaszai eddig mindig süket fülekre találtak. Legutóbb például februárban írtam — sokadszorra — az árhivatal illetékeseinek. Javasol­tam, hogy színezéssel vagy más egyéb, nyugaton már jól bevált mód­szerrel el kell különíteni a HTO-t a dízel üzemanyagtól és a felhasználás szigorú, következetes ellenőrzésével intézkedéseket kell tenni. A legfris­sebb népszámlálási adatok pontos in­formációkat kínálnak: Magyarorszá­gon hány háztartásban fűtenek még ma is olajkályhával. Ez alapján kelle­ne megállapítani, kik kaphatnak ked­vezményes jegyet. A Vám- és Pénz­ügyőrségnek pedig ki- és beléptetés­kor ellenőrizni kellene a tankokat. Az adatok alapján következne az elszá­moltatás. Lényeges lenne mindezek mellett, hogy a jogalkotás komoly szankciórendszert is kidolgozzon. Akit rajtakapnak, hogy vét a törvé­nyek ellen, méltón meg is büntethes­sük. Mondjuk — az NSZK-ban pél­dául így járnak el — elkobozhatnánk az ominózus gépjárművet... — A népszámlálás adatait említet­te. Ezek szerint a belpiacon is gond van? — A sajtó teli van a versenysemle­gesség problémáival. Viszont lassan odajutunk, hogy az állami vállalatok és szövetkezetek panaszkodhatnak inkább a hátrányos megkülönbözte­tés miatt. Mig egy maszek taxis bát­ran és eredményesen ügyeskedhet a HTO-val, a Volánnak 18,30-as gáz­olajat számláz az Áfor. Egy maszek virágkertész, egy háztáji csirkenevelő gazdaság is ma még sok költséget megspórolhat így ... — ön felfelé mutogat! Mintha egy megyei rendőrségi osztálynak nem is lennének feladatai. Önök nyugodt szívvel hajtanak el egy töltőállomás mellett, ha bent állnak a kútnál a tö­rök vagy a görög gépmonstrumok? — Kevesen vagyunk; sok a föl­adat! Az, hogy bekanyarodunk és szólunk — tudjuk —, kevés. Csak ijesztgetés. Egyedül a jól szervezett, központi akciók lehetnek hatásosak. Remélem, ha technikailag egy kicsit jobban magához tér a magyar rend­őrség, eredményekről is beszámolha­tunk majd. Megfigyelésünk, informá­ciónk, elemzésünk bőven van. De a bíróság előtt mindez kevés ... Az árhivatalban már tudják a megoldást Az Országos Árhivatalnál a kő- olajtermékekkel foglalkozó részleg főosztályvezetője, Szeműn Barna, igen tájékozott a „kamionozás” téma­körében. Annyi már beszélgetésünk idején tisztázódott: a kormány az el­múlt évtizedek alatt több tucatszor foglalkozott ezzel a témával. Furcsa, sosem született ésszerű döntés. A visz- szás helyzet vámszedői milliókat szed­tek be büntetlenül, adózatlanul. Ilyen­kor már-már az a bizarr gondolat mo­corog az újságíró fejében, hátha azok a milliók nem maradtak egészükben a fűtőolajkutasoknál. A rendszer kere­keit, valahol föntebb is, olajozni kel­lett. Ezért tarthatott ilyen sokáig a vakság, a tehetetlenség . . . Szemán Barna beszélgetésünk kez­detén a számok világába vezet be. Az adatok szerint 1989-ben 470 ezer ton­na (560 ezer liter) fűtőolaj fogyott el a kutaknál. Az összes gázolajmennyi­ség 16 százaléka. Sok ez vagy kevés? Nehéz eldönteni! Annyi bizonyos: ne­héz pontosan meghatározni, hogy mennyi „elmaradt hasznot” könyvel­hettünk el tavaly az 560 ezer liter fűtőolaj értékesítése okán. Ezután az árképzések rendkívül bonyolult mechanizmusait elemzi. Nehéz ítéletet mondani, de az elmon­dottak alapján is bizonyítható: a pa­zarlás, a gazdasági ésszerűség hiányá­nak évtizedeit éltük eddig. S egyálta­lában nem lehet csodálkozni, hogy végül ide jutottunk! — Egészen biztos — mondja a fő­osztályvezető —, hogy a rendszervál­tás is sürgeti a gyors változásokat. Ta­lán nem véletlen, hogy éppen most, a napokban készült el az Áfor reális szá­mításokon nyugvó, határozott elkép­zelése az eddigi áldatlan állapotok megszüntetésére. Hamarosan, az or­szágos sajtóban is bemutatásra kerülő elképzelések szerint, új adalékanya­gokat kevernek majd a HTO-ba, amely elszínezi az anyagot, vagyis ki lehet szűrni a visszaéléseket. De ez az „adalék” mást is tud. Aki a tiltások ellenére mégis megpróbálkozik a fes­tett, olcsóbb energiaforrással, pórul jár. Nyolcszáz-ezer kilométer után szétolvad a motorja. Az előterjesztés­ben az Áfor vállalja az átállás költsé­geit is. Garanciákat ígér, hogy nem le­het a jövőben visszaélés .. . — Mikorra várható az új „motor- romboló” rendszer? — Úgy tűnik, a nyár végére befeje­ződnek az előkészületek. Szeptem­bertől végleg lekerül ez a téma az asztalról. Sajnos, az üzemanyagokkal kapcsolatban addig még lesz másféle üzenetünk is a lakossághoz ... Éjfélkor a vártán Nem volt könnyű olyan embert ta­lálni, aki a sajtó számára kiadja „e szakma” rejtett titkait. B. Imre, aki éppen az elmúlt hónapban adott túl jól jövedelmező fűtőolajkútján, még­is vállalkozott e nem veszélytelen ka­landra .. . — Maradjunk itt, ennél a tanyabe­járónál. Csöndben. A kocsi lámpáját lekapcsoltam — mondja az aprócska, határ menti település köztiszteletben álló polgára. Tompa határában, egy nyárfákkal szegélyezett homokos dü- lőút bejárójánál várakozunk türelem­mel. Fenn a hold. Hamarosan éjfél. *— Nemsokára vége a határnál a beléptetés körülményes procedúrájá­nak. Megindulhat egy újabb „kará- csonyfasoi;”. Hamar bebizonyosodott, hogy profival indultam útnak. Tíz-tizenöt perc várakozás után hat kamion ha­lad el lassan mellettünk. — Görögök! Nem mennek messzi­re! _— mondja. Útitársam indít. Anélkül, hogy a lámpát fölkapcsolná, gurulunk a ko­csisor után. Néhány kilométert kel­lett csak ilyen vaksin utazni, hogy megtaláljuk a görögöket a töltőállo- tnásnál. Fényjáték. A vészjelzők vil­lognak. Majd egy. kanyarban, az aká­cos melletti parkírozóban kihunynak a sárga fények. A csöndben messzire elhangzanak a suttogva kimondott német szavak . . . — Már meg is egyeztek — mondja B. Imre. — Figyeld az erdő szélét, ott az árkon túl áll a ZIL a nagy tartál­lyal. Néhány perc és már engedik is. Eze|| nem nagy halak. Amatőrök. Lassan megy az átpumpálás, de biz­tosan ők a legolcsóbbak. Gyerünk vissza. Megnézünk még egy fo­gást .. . Társamnak jó türelme van a dol­gokhoz. Nagyon sok éjszakát kint várakozott az Arojával, hogy fogjon valakit. Később aztán, mikor már is­merték, bíztak benne, fölkeresték a partnerek . . . A következő csapatot — török % nyergeseket — már lámpásán követ­jük Kiskunhalas határáig. Kihúzód­va az útközépre, jól látható, amint egy szembejövő Lada villogva jelzi: szándéka van a vándorokkal. „Olcsó vagyok, gyertek!” Majd megfordul és a csapat élére áll. A konvoj kiköt a Malom panziónál. Várunk, láthat­juk, hogy a bordó Lada egyenként vezeti el a gépeket. Keresztül á váro­son, a sóstói strand melletti üres, bokros területre kanyarodnak. Aztán egy pótos IFA-n bekapcsolják a kompresszorokat. Megindul az üzem ... B. Imre vallomása egy könyvet töl­tene meg. Summázva csak, most any- nyit: ha pénzről van szó, és sokról, a magyar ember találékonysága határ­talan . .. * * * Az olajbiznisz mestereinek, úgy tű­nik, leáldozóban van a napja. A nagy szponzor, a magyar állam, a magyar nép, nem bírja már kiegyenlíteni a számlát. Mindenesetre elmondhat­juk: az élelmesek hosszú ideig dolgoz­hattak. Farkas P. József Gyerekek — szünidőben (Méhesi Éva felvétele) A Lajosmizsei Népfront Mgtsz hidroglóbuszüzeme 1990. április, májusi belépéssel felvesz gyakorlattal rendelkező LAKATOS ÉS HEGESZTŐ SZAKMUNKÁSOKAT, Hl DROGLÓBUSZOK GYÁRTÁSÁRA Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Szabó hnre ágazatvezetőnél Lajosmizse, Petőfi S. út 48. Több millió forint a foglalkoztatási alapból a hátrányos helyzetűeknek A munkaügyi tanács tagjai — többekközött az ifjúság, a megvál­tozott munkaképességűek, a ci­gányság, az elmaradott térségek önkormányzatainak képviselői — azt javasolják az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének, hogy a foglalkoztatási alap erre a célra fenntartott, 50 millió forintos keretéből több, a hátrányos hely­zetűeket szolgáló alapítvány kap­jon támogatást. így a Hill Junior­alaphoz — amely a fiatal felsőfokú végzettségűek pályakezdését hiva­tott segíteni —- 1 millió, az alko­holbetegek rehabilitációs alapjá­hoz 2 millió, a falusi turizmus munkahelyteremtéséhez 3 millió forinttal járulhatna hozzá az alap, a javaslat szerint. A munkaügyi tanács egyetértett azzal is, hogy az ÁBMH 6 millió forinttal egy külön alapítványt is létrehozzon a rehabilitációs ta­nácsadók, s más munkaügyi szak­emberek képzésére, a hátrányos helyzetűek hatékonyabb munka­erő-közvetítése érdekében, Szakszervezeti felmérés az áremelések hatásáról A Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézéte a mis­kolci egyetem statisztikai tanszé­kének segítségével májusban széles körű felmérés alapján kíván tájé­kozódni arról, hogy a drasztikus áremelések után miként változott a lakosság fogyasztásának összeté­tele. Három megyében — Sza- bolcs-Szatmár-Bereg, Borsod- Abaúj-Zemplén és Komárom- Esztergom — hatezer háztartást keresnek fel, s kérdeznek meg ar­ról: hogyan változtak havi költség- vetésük főbb kiadási tételei, az idei áremelések hatására mennyiben módosították fogyasztási szokása­ikat. Az intézet kutatói szerint egyre bizonyosabbnak látszik, hogy az országos átlagban stagnáló fo­gyasztás mögött jelentős rétegkü­lönbségek húzódnak meg; széles tömegek fogyasztása csökken nagymértékben, míg egy viszony­lag szűk réteg vásárol több, értéke­sebb javakat. A szakszervezetek fontosnak tartják, hogy az átlagok mögé tekintsenek, és megbízható tényekre alapozva tudják képvisel­ni a dolgozók érdekeit egy olyan gazdaságpolitikai irányzattal szemben, amely netán a fogyasztás további csökkentését irányozná elő. A kérdőíves vizsgálódás ered­ményeit általában is jól hasznosít­hatnák a gazdaságpolitikai kérdé­sek tárgyalásakor, az érdekegyez­tetések során. A Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézete ezért is kéri az érintettek segítségét. A termelők többet kérnek a búzáért A január 1-jétől érvé­nyes, a tavalyinál maga­sabb árnál is többet akarnak kapni a terme­lők az étkezési búzáért — így foglalt állást a Mezőgazdasági Szövet­kezők és Termelők Or­szágos Szövetsége (MOSZ) gabonaterme­lőket tömörítő választ­mánya. A testület kevesli az első osztályú étkezési búza tonnánkénti 5700, illetve a másodosztályú 5100 forintos árát. A termelők szövetségé­ben az első osztályú ét­kezési búzáért tonnán­ként legalább 1200 fo­rinttal, a másodosztá­lyúért 1300 forinttal többet követelnek. Úgy vélik ugyanis, hogy a termelői támogatások megvonását, továbbá a műtrágyák árának 75 százalékos, a növényvé­dő szerek, a szállítási és az energiaköltségek mintegy 30 százalékos növekedését nem ellen­súlyozza, hogy maga­sabb lett az erre az évre meghirdetett hatósági felvásárlási ár. A gabonatermelőket képviselő testület prog­ramjába fölvette a gabo­nafélék exportjával kap­csolatos kvótarendszer kidolgozását is. Eszerint egyetértenek a gabonát exportáló vállalatok mo­nopolhelyzetének meg­törésével, és azzal, hogy a szakminisztérium szor­galmazza a termelők szá­mára is a közvetlen ex­portjog kiszélesítését. Véleményük szerint min­den termelő kapjon saját jogú exportot, azon vi­szont még vita van a vá­lasztmányban is, hogy ez a jog átruházható le­gyen-e. A többség amel­lett állt ki, hogy ebben a piacgazdaság szabályo­zó hatásának 'ismereté­ben kell véglegesen állást foglalni. A 17 vidéki te­rületi szövetség küldöt­teiből létrejött választ­mány vezetőjévé Várda­róci Józsefet, a Kovács- hidai Egyetértés Tsz fő­mezőgazdászát válasz­tották meg. Megnyílt a Robinson bútorbolt és italszaküzlet A természetes anyagok dicsérete szinte felesle­ges, hiszen „eladják” önmagukat. Mégis figyelmet érdemlő az, amit a kecskeméti „V”—Lakszer Épí­tő- és Szolgáltató Ipari Kisszövetkezet ki tud hozni a fenyőfából. Ki hinné, hogy a különféle vastagsá­gú ágak, a törzsek szakszerű kezelése, vágása, ösz- szeillesztése — egy kis fantáziával — milyen jól szolgálja a lakberendezést. Ugyanis a természet adta alapanyagból, ROBINSON néven, számtalan rendeltetésű bútort készítenek. E családnak eddig több mint negyven tagja van. Nevéhez híven kényelmes a trónszék, akár egy- vagy kétszemélyes változata. Újdonság-a támlará­csos iker beszélgetőszék, bőrrel vagy anélkül. A dohányosoknak többféle méretű, formájú asz­talt kínálnak. A „V”—Lakszertől az ebédlő akár kerek vagy négyszögletes asztallal is berendezhető, a hozzájuk jól illő padokkal, karfás, vagy anélküli székekkel. Ám az esztétikus és harmonikus szoba­belsőről sem feledkeztek meg a gyártók. Létezik franciaágy, akár lábráccsal is, a legkisebbeknek pedig bölcső. Az ágyneműtartók nagyanyáink lá­dafiáit idézik. Az éjjeliszekrények ágyhoz kapcso­lása praktikus és a kényelmet szolgálja. Persze, a lakberendezés elengedhetetlen kelléke a csillár, a függöny karnis, a virágállvány és a -láda. Ezek közül is van miben válogatni. A hétvégi házak, tanyák kedves lakói a házőr­zők. Nekik, éppúgy, mint a gazdinak, kijár a „lak­osztály”: a kutyaház. Legalábbis, termékskáláját kínálva, ezt vallja a „V”—Lakszer. A kert berendezéseire érdemes odafigyelni. Eh­hez szintúgy segít a kisszövetkezet. A négyszögle­tes asztal mindössze 2720 forint, a támla nélküli kerti pádért kétezer forint sem kell. A kisebbeknek pedig sámlit ajánlanak. Mindezek együttesen, vagy akár egyenként, azonnali szállítással — minta után — megrendelhetők Kecskeméten, a Simonyi u. 2/A. szám alatti (Oázis presszó udvarán) berende­zett ROBINSON bútorbolt és italszaküzletben. A párosítás, mint láttuk, igen ésszerűnek tűnik. Ugyanis a kisszövetkezet az ünnepekre — jól idő­zítetten —, s persze azután is, palackozott italokat, üdítőket, szörpöket kínál — nagykereskedelmi áron! A hétfőtől péntekig 7-től 17, szombaton 9-től 12 óráig nyitva tartó „paradicsomba” még benézni is érdemes. Ám, aki idelátogat, biztosan enged a csábításnak, ha nem is önmagára, hát a vendégek­re gondolva. Kapható itt a borkombinát sokféle fehér- és vörösbora, vermutfélék, pezsgők, mellet­tük pedig a Helvéciái Állami Gazdaság likőrjei kínálják magukat. Ugyancsak nagykereskedelmi áron értékesítik a méltán híres Olympos üdítőcsa­ládot, a nemcsak praktikus csomagolása, hanem íze miatt is közkedvelt TOP-JOY-okat, közöttük is ott a legújabb, az Exotic. Ez utóbbiak a Szikrai Állami Gazdaság termékei. Mindehhez persze ki­jár az előzékeny kiszolgálás és az, hogy az innen származó göngyölegeket üresen visszaváltják. Hisszük, hogy a fentiek felkeltik a ROBINSON iránti érdeklődésüket. Várjuk kedves vásárlóinkat! (X)

Next

/
Thumbnails
Contents