Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-06 / 81. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. április 6.

Hunyadi Mátyás emlékezete

500 évvel ezelőtt, 1490. április 6-án halt meg Bécsben a talán legismertebb magyar uralkodó, Hunyadi Mátyás. A törökverő Hunyadi János kormányzó és Szilágyi Erzsébet fia 1443-ban Kolozsvárott született. Apja még 1456- ban, nándorfehérvári győzelme után elhunyt, bátyját, Lászlót 1457-ben V. László király kivégeztette, a 14 éves Mátyást fogságra vetette. A király halála után, 1458. január 24-én a magyar országgyűlés királlyá választotta az akkor prágai fogságában tartózkodó, 15 éves Mátyást, az ország legnagyobb birtokosát. E gazdagság és apja híre egyaránt hozzájárult megválasztásához.

Az új király előtt szinte megoldhatatlan feladatok álltak. Az Albert király (1438—1439) halála utáni belső harcokban felbomlott a rend, a királyi birtokok nagy része magánkézre került, külső és belső ellenség is veszélyeztette az országot. A Szent Koronát, Sopron városát, több nyugat-magyarországi várat Albert özvegye annak idején elzálogosította III. Frigyes császárnak, aki V. László rokonaként igényt tartott a trónra is. A Felvidék nagy részén cseh huszita zsoldosok tartották kezükben a hatalmat, és nem ismerték el Mátyás királyságát. Időközben a törökök kiheverték a nándorfehérvári csatavesztést, és újra folytatni akarták északi hódításaikat.

A huszita és a török veszély számos nagy hatalmú magyar urat a királyi politika támogatására késztetett. Mátyás mellett foglalt állást a pápa és a magyar püspöki kar is. így lassan sikerült helyreállítani a rendét és a királyi hatalmat. Mátyás 1459-ben leverte azokat a nagybirtokosokat, akik vele szemben III. Frigyes császárt választották meg. Hosszas harcok után 1462- ben kiegyezett Jan Giskrával, a felvidéki cseh zsoldosok vezetőjével is.

A belső rendcsinálás miatt nem tudta megakadályozni a török balkáni térnyerését. 1459-ben II. Mehmed szultán Szerbiát, 1463-ban Boszniát foglalta el. Mátyás azonban a török főerő elvonulása után — 1463 őszén vissza tudta foglalni Bosznia északi részét, és az ottani várakat. Mátyás pontosan látta, hogy Magyarország katonai ereje arra alkalmatlan, hogy a szultáni főerővei hosszabb ideig szembe tudjon szállni (II. Mehmed évi bevétele több mint kétszerese volt a Mátyás alatt megnövelt magyar királyi jövedelmeknek), ezért csak ritkán vezetett törökellenes hadjáratokat. Fő célja az egyes végvárak védelme volt. Mátyás állította fel ugyanis azt a magyar végvárrendszert, amely Mohácsig megvédte az országot.

Visszaszerezte a Szent Koronát és Sopront is a császártól. Igaz, ennek fejében el. kellett ismernie a Habsburgok örökösödési jogát. Ez viszont lehetővé tette, hogy 1464-ben megkoronáztassa magát, és ezzel megerősítse legitimitását. A koronázás után kormányzati reformokat léptetett életbe, szabályozta a kancelláriák és bíróságok' működését, és ami még fontosabb, egységes pénzügyigazgatási szervezetet hozott létre, ami megakadályozta a királyi bevételek szétforgácsolódását. Bevételei alapját az 1458 óta — a külső és belső veszélyek elhárítására — az országgyűlések által rendszeresen megszavazott rendkívüli, gyakran évente kétszer is beszedett adó képezte. Ez a jobbágyságot sújtotta: egy jobbágygazdaság („porta”) egy aranyforint adót fizetett, ami ötszöröse volt a rendes adónak. (Egy ökör két forintba került.)

A pénzügyigazgatási reform és a magas adó lehetővé tette egy állandó hadsereg felállítását, amit viszont foglalkoztatni kellett. A pápa és a császár kérésére 1468-ban háborút indított a huszita cseh király, Podjebrád György ellen. Elfoglalta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, sőt a cseh királyi címet is felvette. A cseh háborút végül az 1479-ben ratifikált olmützi béke zárta le. Mátyás megtartotta hódításait és a cseh királyi címet. A császárral is megromlott a viszony. 1485-ben Mátyás elfoglalta Bécset, majd az egész Alsó- Ausztriát, és felvette az osztrák hercegi címet. Ezzel — kisebb területen — létrejött a későbbi osztrák magyar monarchia előképe, de magyar vezetéssel. Mátyás hatalmának kiterjesztésével

— feltehetően — a törökkel szemben esélyesebben ellenállható államra is gondolt.

A magyar király azonban nem csupán katonai babérokra áhítozott, hanem jelentős kulturális központot hozott létre Magyarországon. Az olasz humanizmus és a reneszánsz Közép- Európában először Mátyás udvarában vert gyökeret. Egykori nevelője, majd főkancellárja, Vitéz János érsek körül is humanista kör alakult. Vitéz unokaöccse volt Janus Pannonius pécsi püspök — különben királyi főkincstartó, szlavón bán stb. —, a XV. század legnagyobb latin nyelvű humanista költője. Udvarának dolgozott a természettudós Regiomontanus. Létrehozott továbbá a király a budai várban egy csodálatosan festett kéziratokból álló nagy könyvtárt (Bibliotheca Corvinia- na.) 1467-ben egyetem nyílik Pozsonyban. A király építkezései — főként Budán és Visegrádon — részben reneszánsz jellegűek.

Joggal tartották kortársai Mátyást az akkori Európa egyik legnagyobb uralkodójának. (Az egykorú francia diplomata, Philippe de Commynes XI. Lajos francia, IV. Edward angol, Mátyás magyar királyt és II. Mehmed szultánt sorolta közéjük.)

1458-tól 1490-ig tartó uralkodása országunk fényes korszaka volt. A kemény kezű, igazságos király alakja versekben, legendákban, a nép emlékezetében is tovább élt.

Haditettei, a központi hatalmat megszilárdító ereje és kultúrateremtő cselekedetei történelmünk legnagyobbjai közé emelik.

Dr. Kubinyi András

A dunai hajóhad

• Naszád Mátyás király korából.

Mátyás király állandó hadseregének kiépítésekor nem feledkezett meg a vízen érkező törökökről. Folyami haderejét fokozatosan építette ki. A naszádosok létszámát először a török elől menekülő szerbekkel — a magyarok rácoknak nevezték őket — gyarapította. naszádokat pedig a már régebben működő hajóépítő telepeken készíttetett.

A hajóhad kiépítésének részleteiről keveset tudunk. Mátyás királynak a pápához 1475. november 3-án intézett levelében ez olvasható: „... s dunai hajóhad fölszereléséhez fogtam ...” A hajóhad kiépítését és felszerelését 1476 tavaszára fejezték be. Erről a folyami flottáról fennmaradt egy kimutatás a firenzei levéltárban, amelynek alapján magunk előtt láthatjuk a hatalmas, 364 úszóegységből álló flottát. Közöttük 16 nagyméretű, negyvennégy evezős gálya és 34 naszád, valamint számtalan kiszolgáló és szállítóhajó, dereglye és más kisebb- nagyobb csónak volt.

Egy-egy gályán 4 százfontos ágyú (bombarda) képviselte a tüzérséget. Egy gályára 300 lövészt hajóztak be, akik közül kétszázan a kézi ágyú (pisside ma- nuali), a többiek a szakállas ágyú (cer- bottana) kezelői voltak. A gályákon a

hajósokkal együtt hozzzávetőleg 5850 ember szolgált.

A naszádot 18 evezővel hajtották. Orrában egy negyvenfontos vasgolyót kirepítő ágyú állt. A naszádon, az evezőlegénységen kívül még 18 puskás vagy íjas katona is elfért.

A gályák és naszádok ágyúin kívül a hajóhadnak még a következő tüzérségi felszerelése volt: 8 nagyméretű bombarda, ugyanennyi balliszta és 4 mozsár (magasra vető nagy bombarda), továbbá 20, dézsa alakú óriáságyú, amejyek 100 kilós gyújtóköveket lőttek ki. És ez még nem minden. Ugyanis: „... Midőn a hajóhad parthoz közeledik — írja Szentkláray Jenő, a téma múlt századi jeles kutatója —, módjában áll az e célra hozott póznákkal, rudakkal és láncokkal két óra alatt olyan várat állítani fel, mely hét-nyolcezer harcost foglalhat magába, s a szárazföld felől az egész hajóhadat fedezi. E vár 40 bombardával, tarackokkal és csatakígyókkal szerelhető fel. A víz felől erősen felszerelt 16 hajó fedezi a hajóhadat. ..” Ezzel a felszereléssel a hadsereg átkelésének biztosítására az ellenséges parton erős hídfőállást lehetett létrehozni.

Mátyás ilyen felkészülten indult el 1476-ban Szendrő alá, hogy ott a Temesvár környékéről temérdek zsákmánnyal és fogollyal érkező két szendrői béget, Alit és öccsét, Szkendert megbüntesse. Az összecsapásban Szkender bég elesett, és a török hajóhad is megsemmisült.

Mátyás flottájáról Bonfini is megemlékezik: „A Dunán nagy hajóhadat épített, hogy azzal a folyón lefelé szálljon alá. Különböző, sokféle hadigépezetet készített, továbbá eleségről, katonaságról és fegyverről gondoskodik ... De még hatalmas, fenyőgerendákkal erősített toronyszerű vesszőfonadékokat is szállíttatott le a Dunán, melyek sáncul, rögtönzött erődítésül, valamint palánkul és hadieszközül szolgálnak.”

A hajóhad többször vett részt elkeseredett ütközetekben, és biztosította a

csapatoknak a folyamon való átkelését, mint például 1480 őszén, amikor a török heves tüzelése ellenére 32 ezer katonát szállítottak át a Dunán Szendrőnél.

Mátyás fejedelmi díszhajót is építtetett, a Bucentaurust. Bonfini elragadtatással ecseteli a hajó nagyságát, tágas, kazettás mennyezetű helyiségeit, ebédlőjét, hálótermét, női lakosztályát.

Amikor a nagy király Bécsben meghalt, holttestét díszesen felravatalozott hadihajó szállította Budára. A folyami gyászmenet 50 fekete lepelbe burkolt hajóból állt.

A királynaszádosok hajóhada így adott végtisztességet uralkodójának.

Csonkaréti Károly

Anekdoták Mátyás királyról

Az egyik udvari ember azzal akart ráijeszteni Mátyás királyra, hogy az ellenségei mérget készülnek kevertetni az ételébe.

A király azonban nem ijedt meg. Hangosan hirdette aznap az asztalánál helyet foglaló uraknak:

— Azt hallom, meg akarnak mérgezni valakik. Látjátok, milyen jóízűen eszem, holnap is gyanútlanul nyúlok majd a tálba. Mert én nem hiszem, hogy az olyan uralkodónak, aki törvény és igazság szerint országok félni kelljen akármelyik alattvalójától.

A kis szózat után a besúgók elnémultak, a bosszúvágyó urak is magukba szállottak, senki se próbált alattomos módon Mátyás életére törni.

*

Mátyás egyszer egy gonosztevőt halálra ítélt. Kegyelemből azonban megengedte, hogy a halál nemét az elítélt válassza meg.

A bűnös összetette a kezét:

— Kegyelmes királyom, ha már megengedted, hogy a halálom nemét magam válasszam meg, engedd meg azt is, hogy végelgyengülésben haljak meg!

*

A Hajdúság népe között ez az anekdota maradt meg Mátyás királyról:

A király egyszer, jártában-kelté- ben találkozott egy öreg favágóval. Beszédbe elegyedve vele, megkérdezte tőle, mennyi a napi keresete?-— Négy garas — felelte a favágó.

A király elcsodálkozott: hogy lehet annyiból megélni? Az öreg azt válaszolta:

Egyik garasomon ételt-italt veszek, Egyet interesre jó kézbe leteszek.

Eggyel fizetgetem régi adósságom, Negyedik garasom mindig sárba hányom.

Mivel a király nemigen értette a dolgot, a favágó megmagyarázta: egy garast eleségre költ, egyet a fiának ad, eggyel az elaggott szülőit segíti, egyet meg a nagylányára költ.

*

Mátyás király egyszer meglátogatta az egyik tömlöcöt. Néhány rabot maga elé sorakoztatott, és megkérdezte őket, hogy miért kerültek börtönbe. A foglyok persze szépítgették a dolgukat, és egyik sem vallotta magát bűnösnek. Feleletükből kitűnt, hogy valamennyien „ártatlanul” szenvednek. Végre a cigányhoz fordult:

— Hát te miért vagy itt?

Birkát loptam, felséges uram.

Erre a király így szólt a fogházfelügyelőhöz:

— Bocsássa rögtön szabadon ezt a gazembert! Még utóbb elrontja ezt a sok ártatlan, becsületes embert!

*

Mátyás király udvarában sok külföldi tudós élt. Jöttek olyanok is, akik szónoklástant akartak tanítani. Egyik közülük azzal dicsekedett a király előtt, hogy akármilyen jelentéktelen dologról is hosz- szú beszédet tud tartani. Elfordult tőle Mátyás, és így szólt a kísérőihez:

— Még a csizmadiában sem szeretem, ha kis lábra nagy csizmát varr — s egy intéssel menesztette a

dicsekvő tudóst.

Mátyás király egyszer éjnek idején Tétényen utazott át. Az úton malomkő hevert, a kocsi kereke beleütődött és eltörött. A király nagyon megharagudott, maga elé hívatta a falu elöljáróit, s azt mondta nekik:

— Mivel hagytátok a malomkövet az úton heverni, az lesz a büntetésiek, hogy mire. harmadnap visz- szajövök, a malomkövet megnyúzzátok.

Az elöljárók törték afejüket, hogy mitévők legyenek, de nem jutott eszükbe semmi. Meghallotta ezt a bíró lánya, s azt mondta, bízzák csak rá, majd ő elintézi az ügyet.

Mikor a király visszatért, és követelte, hogy mutassák meg neki a megnyúzott malomkövet, a lány így válaszolt:

— Hogyan kívánhatja a felséged, hogy megnyúzzuk a malomkövet? Ha már az a kívánsága felségednek, először vétesse vérét!

A királynak megtetszett az ötletes válasz, s nem büntette meg a tétényieket.

*

Egy nemes úr komiszul megtréfálta Mátyás udvari bolondját. Markai — így hivták a bolondot — csak alkalomra várt, hogy a kölcsönt visszafizesse. Végre eljött az alkalom. Mátyás vendégségbe ment a nemes úrhoz, s Markait is magával vitte. A bolond úgy intézte a dolgát, hogy mikor a király a nemes úrral sétált a kastély kertjében, ott leljék őt is. Fűmagot hintett a kapálatlan földre.

— Hát te mit vetsz itt? — kérdezte a nemes úr.

— Bolondokat vetek — válaszolt Markai.

— Miért nem vetsz inkább okos embereket? — kérdezte a nemes úr.

— Mert a kegyelmed földje csak bolondokat terem! — vágott vissza Markai.

*

Mátyás király egyszer munkától fáradtan kikönyökölt szobája ablakán. Egyszer csak látja, hogy az udvari bolondja sietve közeledik.

— Hová, hová, fickó, ilyen seb- bel-lobbal? — kiáltott le neki a király.

— Téged akarlak meglátogatni, komám!

— Hadd el, nem lehet azt.

— Nem ? Es miért nem ?

— Azért, mert bolondnak nem szabad ebbe a szobába bejönni.

— Hát akkor te hogyan jutottál be?

*

Amikor Mátyás király 1485-ben Bécs városát ostromolta, a seregei nyugtalankodni kezdtek.

— Sose búsuljatok! Van nekem a várban két hü szövetségesem, akik nemsokára a kezünkre játsz- szák Bécset — biztatta őket a király.

Amikor a katonák tudni akarták, kik lennének azok, Mátyás király így folytatta:

— Az egyiket Éhségnek, a másikat Lázadásnak hívják.

Nem telt bele egy hét, s Bécs az övé lett.

Gyűjtötte:

Kiss György Mihály

A reneszánsz fejedelem és a művészetek

• Mátyás király szobra Visegrádon.

Mátyás, a legendás hírű király a kor élenjáró szellemi áramlatának, a humanizmusnak Euró- pa-szerte nagyra értékelt alakja volt. Kiemelkedően művelt volt, a reneszánsz nagyjaihoz, a vele állandóan vetélkedő firenzei fejedelemhez, Lorenzo Medi- cihez hasonlóan, aki Mátyás halálakor megkönnyebbülten kiáltott fel:

„Most már olcsóbbak lesznek a könyvek!"

Udvarában a művészetek minden neme felvirágzott, de különösen büszke volt világhírű könyvtárára, amely újjáépített palotájának a Dunára néző szárnyában helyezkedett el. Udvartartásának reneszánsz uralkodóhoz méltó fényét leírták a történetírók és a Budán megfordult követek, elsősorban az olasz Bonfini, de szelleméről tanúskodnak palotáinak a törökdúlást átvészelt maradványai is. (Ezek részben visegrádi nyaralójában a helyszínen, részben a Magyar Nemzeti Galéria kőtárában és a Budapesti Történeti Múzeumban láthatók.)

1473 és 1490 között volt legaktívabb az uralkodó, ekkor erősödtek fel leginkább kulturális és politikai ambíciói, melyeket olasz felesége, a fejedelmi vérből származó Arragóniai Beatrix is teljes lelkesedéssel támogatott. Mátyás ez időben gyűjtötte maga köré a haladó irodalom és művészet kiváló képviselőit Európából. Palotái építésére és berendezésére művészeket és mesterembereket hozatott Itáliából. Udvarában — igazi reneszánsz fejedelemhez méltóan — a kultúra minden ága virágzott. Kincstára fényűző pompájából, amelyet Bonfini is csodálattal említ, már csak hírmondók maradtak. Igaz, ezek az európai ötvösség oly utolérhetetlen remekei, mint az esztergomi főszékesegyház színes zománcos, arany Mátyás-kálváriája, vagy a wienerneustadti Mátyásserleg, bő kezű ajándékainak egyike.

Azt is megírták, hogy esküvője alkalmával háromezernél több arany- és ezüstedény díszítette pohárszékeit, köztük több nagyméretű díszedény is.

O karolta fel először Itálián kívül a majolikakészítőket, budai palotáinak padlózatát a fa- enzai Bettini-műhely mesterei készítették, akik asztalkészleteket is formáztak a királyi pár kettős címerével. Ilyen tányérok és tálak töredékei a budai királyi palota ásatásainál is napfényre kerültek, de a londoni Victoria and Albert múzeum is őriz belőlük teljesen ép példányokat, mint a reneszánsz művészet világraszóló remekeit.

A majolikások hazai segédei a mesterség fogásait elsajátítva, színes mázas, alakos díszű kályhákat készítettek a királyi palota termeibe.

Bár a török Mátyás uralkodása egész időszakán át veszélyeztette déli határainkat, a király az országos gondok közepette is tudott időt szakítani arra, hogy tudósaival könyvtár- termében nagy disputákat rendezzen, és a külföldi követeknek lakomákat adjon, zenét hallgasson, vadászatokon vegyen részt, vagy olykor-olykor kedvenc tartózkodási helyére, a buda-szentlőrinci pálos kolostorba vonuljon vissza egy kis elmélkedésre.

Kiváló hadvezér volt. Híres seregének fennmaradt fegyverzete ma a nagy fegyvertárak kincsei közé tartozik.

A halála óta eltelt pusztító évszázadok megsemmisítették palotáit, a törökök elrabolták kincseit, könyvtárának híres köteteit széthordták, de szellemének ereje, fénye minden hozzá kapcsolódó emléken átsüt. Energikus, valóban királyi arcvonásait merész sasorrával legméltóbban fehér márvány domborművé és a bautzeni várkapu tornyán elhelyezett, egész alakos ülőszobra tolmácsolják. Még a kor divatjának megfelelően, arannyal átszőtt fejedelmi palástjai, ruhái, trónkárpitja is a vezető firenzei és velencei selyemszövő műhelyekből kerültek ki, és a legkiválóbb művészek tervezték.

Hirtelen halála a legnagyobb — évszázadokra kiható - csapás volt, amely országunkat a fenyegető török veszélyben érhette. Öröksége, a reneszánsz műveltség azonban mély gyökeret vert hazánkban. Az udvarához tartozó főurak, főpapok, Báthory Miklós, Vetési Albert, Ernuszt Zsigmond, Váradi Péter, Ippolito D’Este, majd Ba- kócz Tamás, Geréb László, Kinizsi Pál, Báthory István építkezései az egész országban elterjesztették az új szellemet, melynek utóhatásai még a XVII. század elején is éltek, főleg a töröktől meg nem szállt Erdélyben.

Brestyánszky Ilona

• Gianno Christoforo Romano: Mátyás királyt és Beatrix királynőt ábrázoló fehérmárvány domborműpár a Budapesti Történeti Múzeumban.