Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-04 / 79. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. április 4. KÁLVÁRIA HATODIK ÁLLOMÁS Veronika kendőt nyújt Jézusnak A csőcselékkel együtt kurjongatni, a hatalom képviselőinek kegyét keresve kegyetlenkedni — erre ott a sokaság. Aki gondolatban másként tenne, az is fél. Nem cselekszik, elfordul, eloldalog. Veronika, a gyenge nő, nem tesz így. Odalép Jézushoz, odanyújtja kendőjét, törölje meg arcát. Nem sorsfordító cselekedet. Nem változtat meg semmit. Jézus folytatja útját a halál felé. Csupán a vért, a verítéket itatja föl a homlokáról, az arcáról. Csak annyit tudat: itt vagyok, szánlak. Ennyim van, ezzel segíthetek. Egyetlen együttérző tér intet, egyetlen mozdulat. Veronika. Egy Jeruzsálem leányai közül. Kétezer éve tudjuk nevét, s amíg ember él a földön, mindig róla is emlékezünk. Ki volt tavalyelőtt a világszépe? Új formájú repülőgépek A tervezők új elrendezésű repülőgép megalkotásán fáradoznak, amelynél a légcsavaros hajtóművet hátra helyezték, így a zaj az utaskabin mögött marad, s a légcsavarról hátraterelődő levegőáramlás is kisebb gondot okoz^ mint amikor a törzs körül áramlik. Ekként növelhető a tolóerő, s csökken az üzemanyag-fogyasztás. De ha a hajtómű a gép végén van* a súlypont annyira hátra kerül, hogy a szokásos elrendezésű gép a farkát nem lenne (képes felemelni a földről. Ha meg ezt elkerülendő a szárnyát is egészen hátra helyeznék, kicsi lenne a távolság a farokrész kormanyfelületei és a szárny vonalában lévő súlypont között, így pedig a gép nem jól • kormányozható. Nincs mit tenni, fel kell forgatni a repülőgépet. Elöl lesz a „farka” a magassági kormányfelületekkel, azután az utastér, mögötte a szárny, majd a hajtómű, és leghátul a légcsavar. Az ilyen elrendezést „kacsának” nevezik, a vadkacsa után, amelynek alig lévén farktolla, messze előrenyújtott lapos fejét-csörét használja magassági kormányként. Mellesleg ha a hátrakerült szárny végeire „füleket” építenek, azok egyben oldalkormányként is hasznosíthatók, s ezáltal a külön oldalkormány légellenállása is megtakarítható. A hajtómű akár dugattyús motor (kisebb gépeknél), akár gázturbina lehet, speciális toló légcsavarral. Próbálkoznak azzal is, hogy egy hajtóművet húzó légcsavarral a gép orrába,* egyet pedig toló légcsavarral a végébe építsenek. Vagy például a gép orrában légcsavaros gázturbina. végében viszont köny- nyü és kicsi sugárhajtómű működhet. Ennél felszálláskor mindkét hajtómű „dolgozik”, s a légcsavar segítségével a gép hamar felgyorsul. Az utazómagasság elérése után a légcsavaros gázturbinát leállítják, a légcsavar lapátjait élével előre, minimális légellenállású helyzetbe forgatják, s csak a sugárhajtóművel utaznak. Ha viszont tankolás nélkül minél nagyobb távolság berepülése a cél, a sugárhajtómüvet működtetik. • Képünkön egy kis nyugatnémet gyártmányú „kacsát” láthatunk, mely 1800 kilométer távolságra tud elrepülni óránkénti 270 kilométeres maximális sebességgel, óránként mindössze 22 liter üzemanyagot fogyasztva. (MTl-Press) • Baráth József rajzai. Én mindig a sorban álltam ... Baráth József tavaly futott ki a hatvanadik évéből, orosz, magyar, rajz szakos tanár, rajz-szaktanácsadó (régebbi szóval: szakfelügyelő), Kiskunhalason él és még mindig tanít. Tanárom és kollégám volt — így nyugodtan megkérdezhettem: — Mi jut eszedbe arról, hogy karrier ? — Az én karrierem az volt, hogy tanár lehettem. Ezt mindjárt megmagyarázom! Pozsonyban születtem, tíz gyerek közül hetedeként. Szüleim a Bata cégnél dolgoztak. Olyan utcában nőttem fel, ahol megsüvegel- ték egymást a németek, szlovákok és magyarok. Mi, gyerekek, játszottunk,, csavarogtunk egészen addig, míg nem szólt bele a „nagy- politika”. Szüléimét és a testvéreim egy részét a „népek vándorlása” idején áttelepítették Pécs mellé — magyarnak. Én éppen ekkor egy szállodában tanultam a ven déglátás mesterségét, így maradhattam. Amikor tizennyolc éves lettem, akkor úgy döntöttem, ho^y inkább magyar leszek. így kerültem Váraljára, először bányásznak, de elég vézna ifjú voltam és nem bírtam. Ezután kapás, majd porcelánfestő lettem. Innen emeltek ki főiskolásnak orosz szakra, hiszen értettem valamit a szláv nyelvek közül. Utána — felnőtt fejjel — tanultam még vagy tíz évet. Nos, ott a főiskolán volt egy tanárunk, a Sólymos tanár úr, aki végtelen szeretettel és emberséggel istápolt bennünket. Akkor és ott határoztam el, hogy méltó leszek arra a hivatásra, amit ma így hívnak: pedagógus. Itt indult az én karrierem. Akkor, amikor többen hittünk abban, hogy közösségi társadalmat kell „építenünk”. Miért fogalmazod múlt időben? — Azért, mert többük hite már a múlté! — Es a tiéd? — Én még ma is hiszem, bár tudom, hogy ezzel a hi- ■ temmel sokak szemében már múzeumba való vagyok. Nézd! Én mindig sorba álltam a hentesnél, tisztességesen végigvártam, mert azt hittem, hogy így juthat több embernek. De közben észrevettem azokat is, akik magabiztosan előresiettek és kikérték a maguk adagját. Bosszant — a fene egye meg —, hogy egyesek fölhasználtak engem, hogy hirdessem és ragozzam az igét, míg ők vizet prédikáltak és vedelték a bort. De én ennek ellenére hiszek egy olyan közösségi társadalomban, amelyik egyenrangú emberekből épül fel. Egyen- rangúakból, már ami a lehetőségeket illeti. Érted? — Értem. Beszéltél arról, hogy magyarság. Mit jelent ez most számodra? — Semmiképpen nem zászlólobogtatást. Nem a piros-fehér-zöldet. Magyarságunkat belül kell viselnünk. Mostanában sokan visszaélnek ezzel. De elgondolkodtál azon, hogy miért nem tudjuk énekelni himnuszunkat közénekként. A közének szót úgy értem, hogy együtt, hangos szóval. Most Te is azt hiszed, hogy általában, közhelyesen beszélek? — Nem, erről szó sincs. De térjünk vissza a hivatásodhoz. így, túl a hatvanon, mit szeretsz még mindig a tanításban ? — Mit? Hát az értelmes gyerekeket, a gondolkodó és önállóan dolgozni merő kollégákat. Hidd el, hogy fontos tárgy a rajz, mert érzelmekben gazdagabbá tesz, mert a gyerekek a valóságból kiindulva eljuthatnak egy magasabb szintű következtetéshez. Ez nem filozófia, ez maga az élet. — Festesz, rajzolsz még? — Igen, de nem tartom magam művésznek — bár álmaim nekem is vannak. Nyáron eljárok táborokba: Hajósra, Mórra, Debrecenbe és máshová, ahova hívnak. Dadogós vázlatrajzokat csinálok és festek is olykor, hogy gyakoroljam a mesterséget, amelyik segítheti a hivatásomat. — Mennyi a fizetésed? — Most emelték. A tanításért és a szaktanácsadásért 13 048 forintot vettem fel. Ennyi. Komáromi Attila KÉPERNYŐ T évedések, balhitek, álhírek Csodálom, hogy időnként nem kapnak hajba a televízió különböző osztályai, a képernyőn rendszeresen szereplő intézmények. Fütyülnek egymás munkájára. A műsorvezetők egy része — például -— rá se ránt a televízió nyelvművelő műsoraira. Ki adott mikrofonengedélyt az Ász című diákműsor riporterének? „Házon belül” tájékoztatta-e valaki a magyar ejtés alapelveiről? Jó példával szolgálhatna a televízió, ha legalább hetente egyszer önironikus mosollyal igazítaná ki a botlásokat, még inkább a hamis szemlélet dudváit. Elvégre tévedni emberi dolog, tévedésben megmaradni . . . Még hasznosabb volna, ha a megszólalót már adás közben ráébresztené beszélgetőtársa arra, hogy magának is árt, ha pontatlanul fogalmaz. Úgy, mint Baló György, a vasárnap esti Napzártában. „Elsőbbséget adott” — szólt közbe udvarias, elnéző mosollyal, amikor a meghívott szövetkezeti elnök „prioritást” ígért valaminek. Miért ne, így hivalkodik minden félmüveit (igenis félművelt, lett légyen száz doktorátusa, lett légyen elnök-vezérigazgató, aki nem ismeri anyanyelvét), beavatott- ságával tüntető hivatalos ember. A rokonszenves gazdasági szakemberrel a megszokás hamarosan újra kimondatta a prioritás szót, de azonnal helyesbített. Harmadszorra már közérthető magyar nyelven tájékoztatta a nézőket, hallgatókat arról, hogy mit kellene a legfontosabbnak tekinteni. Amikor néhány hete bejelentette a csinos' bemond ónő: „ismét ufót észleltek a fővárosban", a legszívesebben megkérdeztem volna, hogy elgondolkodott-e valaha a Tévémagiszter tudomány- népszerűsítő adásain. Ha igen, legalább egy kérdőjelet tett volna a mondat végére. Vagy helyesbítette volna az általa továbbított tévedést, amikor erről az esetről is kiderült, hogy alaptalan képzelgést tüntettek föl igaznak. Nincs elszomorítóbb annál, mint amikor elképzelhetetlenül sok tudást fölhalmozó eszközökkel terjesztik a babonát, a tévelygéseket, a szélhámosságokat. „Népnevelés, jöjjön el a Te országod”, követelte százegynéhány éve a Kecskeméti Lapok, amikor 15 (tizenöt!) kecskeméti polgár esküvel erősítve számolt be a Csalánosi tavat felduzzasztó sárkányról. Most meg kapva kapnak a „szenzáción” az újságok, rádiósok, tévések, ha egy ijedt katona első éjjeli szolgálata közben elszundítva különleges tüneményt vél felfedezni. Az ember által közvetlenül alig-alig érzékelhető sugárzásokról még az átlagos természettudományi műveltséggel magukat fclvértezők is keveset tudnak, így hát (érthetően!) sok az eltúlzott híresztelés, a.rémhír. Indokolatlan félelmeinket szeretné megszüntetni a Művelődési Főszerkesztőség „A sugárzásokról” sorozata. A Tévémagiszter számára készített műsor egyebek között az embereket érő természetes és mesterséges eredeti sugárzásokkal, a radioaktív hulladékokkal, a távlati energiaellátási kérdésekkel is foglalkozik. Pontos adatokkal bizonyítja, hogy erősen túlzottak a csernobili katasztrófa magyarországi következményeiről terjengő vélekedések, beszámol a Paks környéki kutatásokról. A vasárnap délelőttönként június végéig látható sorozat utolsó adását vitaműsornak tervezik. Bizonyára sokan várják a választ a három napja látott első epizódban feltett kérdésre: barátunk vagy ellenségünk a sugárzás? Á televízió más adásai is gazdagodnak a Tévémagiszter új sorozatával? Heltai Nándor Hirdetés Szemből és profilból elbűvölő, gyengébb nemet képviselő, éveitől függetlenül karcsú, ránézésre 25 néha 30 éves, optimizmustól kicsattanó, minden körülmények között vidám, kellemes, engedékeny természetű, egyetemi diplomával rendelkező, a szocreál és a tiszta enthuzi- aztnus elvei szerint nevelkedett, néhány ázsiai és egy orosz nyelvet ismerő, disszertációk, regények, poémák szerkesztéséhez, tudós szomszédhoz szóló levél írásához isteni adottsággal ren- ■ delkező, a szerzővel együtt dolgozni is tudó (eltekintve néhány kivételtől), férfiúi szokások iránt elnéző, de a becsapást, alkoholt versztéiről megérző, a konyhában szakácsnői tulajdonságokkal rendelkező, pirogot, palacsintát, egyéb nyalánkságokat sütni tudó, mézitalt, bors- , csőt, hasonlókat főzni tudójobban, mint az étteremben (ha megvannak a hozzéivalók), elragadóan éles eszű, vendégeket kitűnő anekdotákkal szórakoztatni tudó, vagy észvesztő szórejtvényeket feladni képes, a hálószobában — hm ... hm hm . . istennő — isten látja (a férfi meg csak alszik), szoba- konyha-héúó és öt elragadó, egészséges, erős, partenogene- zissel fogant, csendes, szófogadó, kiköpött anyja ikergyermek tulajdonosa sürgősen társat keres, aki biztosítja a családnak a sót, gyufát, szappant, avokádót, articsókát, egyszer használatos fecskendőt és hasonlóikat, herceg személyében. A. G.
