Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-04 / 79. szám
1990. április 4. • PETŐFI NÉPE 0 5 MÉLYHŰTŐTŐL A BOGÁRCSAPDÁIG • Korszerű az üzlet, bőséges a kínálat. Felvételünkön: Dúr János elárusító. (Gaál Béla felvétele.) Jó bolt a húsbolt, de nem mindegy, milyen A magyar gazdaság egyik rákfenéje az a téveszmén alapuló gyakorlat, miszerint a jóktól elvett pénzt a gyengék finanszírozására fordítják. Kényszerből vagy kényelemből, illetve „ideológiai” megfontolásokból —, a végeredmény szempontjából mindegy. így ugyanis a nyereségesen működő gazdálkodó egységek előbb-utóbb tönkremennek, a gyengék pedig tovább vegetálnak, konzerválva a bajokat. Ez a magyarázata annak, hogy annyi elhanyagolt húsboltot látni szerte az országban (bár példájuk esak esepp a tengerben). Pedig a húsbolt „jó bolt”, még most, azok után is, hogy a legutóbbi nagy áremelés miatt visszaesett a kereslet. Helybéliek a megmondhatói, hogy a lajosmizsei Kossuth utcai húsboltnak mindig is nagy volt a forgalma. Azt pedig már Järdi Sándor üzletvezetőtől tudom, hogy ez a kiskereskedelmi egység korábban is nyereségesen működött. Volt gazdája, a kecskeméti Kossuth Tsz mégsem fordított rá kellő gondot, a helyiség alaposan „lerongyolódott”. Jórészt emiatt romlott meg a viszony az üzletvezető és a szövetkezet között, aminek az lett a vége, hogy Járdi Sándor kénytelen-kelletlen máshová ment dolgozni. Maradtak viszont, sőt, tovább romlottak a boltban a munkakörülmények. Nem tetszett ez a vásárlóknak sem, hiszen senki sem szeret olyan boltban vásárolni — s főleg nem élelmiszert —, ahol szemmel láthatóan baj van a higiéniával. Be is következett, aminek ebben a helyzetben szinte törvényszerűen be leéli következnie: lakossági feljelentésre a Köjál vizsgálatot indított, s a tapasztalatok alapján bezáratta a boltot. Nos, kiderült (bár lehet, hogy sokan tudták is), hogy a bolt gazdája (üzemeltetője) valóban a tsz, de az épület tulajdonosa a helyi Agroszer Vállalat. Ilyen előzmények után felmondta a bérleti szerződést, ám ezúttal nem keresett új lakót. A cég vezetői úgy döntöttek: az Agroszer legyen a bolt új gazdája a jövőben. Most már ugyanis lehet, megengedik a jogszabályok. Kibővítették, korszerűsítették és szerződéses üzemeltetésbe adták a bolt korábbi vezetőjének, Járdi Sándornak. Az idén március elején ismét megnyílt üzletben minden más, mint volt régen. A húsárut a Szegedi Szalámigyártól kapják. Ezek a termékek a vevők véleménye szerint ízletesek, bővült a választék is. Olyan olcsó áruféleségekhez — húsos csonthoz, disznófarokhoz, körömhöz stb. —juthat itt a vásárló rendszeresen, amilyenekhez máshol nem vagy csak vé- f'etlenül. De Lajosmizsén kivételesnek számít a bolt mirelit áruválasztéka is. A község legtávolabbi részén lakók is itt vásárolnak be: a szilvás gombóctól kezdve a szamócáig mindent megvesznek. A mélyhűtő mellett a húskészítményeket vitrines hűtőpultban kínálják. Nyáron csukott ajtónál dolgozhatnak: lehet bár kánikula odakint, a bolt klímaberendezése hűvösen tartja a levegőt. így ki lehet rekesz- teni a legyeket, de ha mégis bekeveredik közülük egynéhány, elektromos bogárcsapda „vár” rájuk, az ajtó közelében . . . Ez a bolt nemcsak ma számít korszerűnek, még jó pár évig az lesz. Addig biztos, amíg az egymillió forintos ráfordítást vissza nem adja. De hogy később milyen gazdája lesz az Agroszer, törődik-e vele vagy csak a pénzt „szedi ki” belőle . . .? Az attól is függ: milyen lesz a világ körülötte. A. M. Kelet-Európa és a szovjet kőolaj Az elmúlt hetekben viharos szovjet—magyar gazdasági tárgyalások zajlottak le nem túl biztató eredménnyel. Lassan az is nyilvánvalóvá válik, hogy az olcsó szovjet olaj mitosza végérvényesen szétfosz- lik, a hazai autósokat a benzinhiány réme fenyegeti. Mindezek ismeretében különösen tanulságos megismerni, miként vélekednek a szovjet kőolaj és Kelet- Európa jövendő kapcsolatáról a nyugati elemzők. A Reuter londoni információi szerint ma már egyértelműen látható, hogy Kelet-Európa jövendő olajellátásának kulcsa a keményvaluta, és a Szovjetunió azon van, hogy véget vessen a puha pénzért történő eladásoknak. A szakértők szerint az idei év az utolsó, amikor Moszkva árucserében, illetve nem konvertibilis valutában egyáltalán hajlandó olajat eladni ezeknek az országoknak. A szovjet nyersolajexport az 1989-es napi 3,4 millió hordóról 1990 elejére 2.6 millióra esett vissza. Az elemzők szerint a kelet-európai szállítások drasztikus csökkentésének elsősorban ez a termeléskiesés az oka. A csökkenő kitermelést egyébként azzal magyarázzák. hogy az egész szovjet gazdaság a teljes szétesés állapotába került. Különösen igaz ez az olajiparra, ahol a vezetékek rpind gyakoribb hibái, az alkatrészeket gyártó kaukázusi üzemek sztrájkjai az egész rendszer működését veszélyeztetik. Persze a nyugati szakértők azt sem hallgatják el, hogy miközben a Szovjetunió elháríthatatlan akadályokra hivatkozva egyszerűen megszünteti korábbi csatlósai ellátását, magáról azért nagyon jói tud gondoskodni. Utalnak arra, hogy a ma is nagy mennyiségben exportált szovjet nyersolaj minden további nélkül megvásárolható a mediterrán országokban és Eszaknyugat-Európában — persze dollárért. A kelet-európai országokat nem egyformán sújtja az olajcsap elzárása, de hosszabb távon valamennyi volt szocialista ország növekedésének gátja lehet a nyersanyaghiány. A magyarországi helyzetet elemezve a Reuter szakértője arra utal, hogy a jövőben valószínűleg nem jön össze még egy olyan jó üzlet, amilyet a Mineralimpex kötött, amikor Irak 30 millió dolláros adóssága fejében 1,5 millió hordó olajat sikerűit vennie. Ez részben pótolta az első félévi 2,6 millió dolláros szovjet lemaradást. A nyugati szakértők szerint Magyarország, Lengyelország és Jugoszlávia az IMF-fel kötött megállapodások alapján valószínűleg hozzájut olyan dollárhitelekhez. amelyekből a gazdaság fenntartásához nélkülözhetetlen kőolajat meg tudják venni. Más kérdés, hogy ez további lökést ad ezen országok eladósodásának. A többi kelet-európai országban a helyzet még súlyosabb. Amelyik nem tagja az IMF-nek, az csak nagyon lassan jut hitelekhez, ezért Románia, Csehszlovákia és Bulgária a kőolajhiány miatt igencsak nehéz év elé néz. Csehszlovákia például március végéig az esedékes szovjet olajszállítmány alig több mint felét kapta meg. A volt szocialista országoknak eddigi némi reményt adott, hogy barterüzleteket köthetnek, azaz áru fejében olajat kaphatnak az dPEC-országoktól. Mivel azonban a kereslet ugrásszerűen nő, és az árak emelkedésére van kilátás, az OPEC exportőrei felte- hetően tartózkodni fognak attól, hogy a jövőben effajta üzleteket kössenek. P. É. Kornai János röpirata a gazdasági átmenetről ... ez csak amolyan plasztik Wall Street Kornai János, minden bizonnyal a legnagyobb formátumú mai közgazdászunk, tőle szokatlan műfajú könyvvel lepte meg az olvasókat: Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében című kötete a tőle megszokott elméleti fejtegetések helyett csupa konkrétum, csupa szenvedély, csupa tettre sarkalló, jó értelmű agitáció. Kornai, az akadémikus, aki jelenleg is a Harvard vendégprofesszora, így magyarázza a Röpirat létrejöttét: „Azért váltok egy tanulmány erejéig szerepkört, mert egyedülálló a történelmi alkalom. Annyi évtized után először tűnik úgy, hogy lesz olyan parlament és .olyan kormány, amely elé bizalommal terjeszthetem elgondolásomat. És ráadásul ez a jövendő parlament és kormány rettenetes nehézségek közepette fog hozzákezdeni munkájához.” A Röpirat egészen leegyszerűsítve arról szól, hogy a száz sebből vérző magyar gazdaság Kornai szerint legfőbb baját, az egyszerre jelentkező általános hiányt és az inflációt egy drasztikus „műtét” során, körülbelül egy év alatt miként lehetne visszaszorítani. A „műtét” részletei mindenekelőtt a szakemberek számára érdekesek, amit jelez, hogy Kornai könyvéről máris igen heves vita bontakozott ki a közgazdasági lapok hasábjain. A nagyközönség számára pedig mindenekelőtt azért izgalmas a kötet, mert Kornai határozottan és többnyire a megszokottól eltérően foglal állást a naponta vitatott gazdasági kérdésekben, legyen szó akár a magántulajdonról, az állami vállalatok jövőjéről, arról, hogy ki a felelős az inflációért, vagy az eladósodásunk megítéléséről. Kornai szerint a magyar gazdaságnak egyetlen egészséges része van, ez a magánszektor, ^erinte ez a gazdaság beépített stabilizátora, sőt az egész reform- folyamat egyetlen igazán fontos vívmánya. Mindehhez legfőbb érve, hogy a magánszektor életképessége messze meghaladja az állami szektorét, ezért az; átmenet időszakának egyik legfontosabb kormányzati feladata, hogy a magánszektor fejlődése útjából valamennyi, ma még meglévő akadályt eltüntesse. A gazdagodással, a vállalkozóellenes közhangulattal kapcsolatban Kornai kijelenti: „A szocialista állami tulajdon végzetes baja a tulajdon elszemélyteleníté- se. Az állami tulajdon mindenkié és senkié. A mai magyar átalakulás pillanatában ideje ennek ellentétére fektetni a hangsúlyt.” Mindez már jelzi, hogy Kor- nainak' igettfcüák rossz Véleménye Van az állami szektorról. „Nézetem szerint a magyarországi adottságok mellett az allamt Váltólati szektor 'szociológiai értelemben az állami bürokrácia része. Ennek megfelelően kell vele szemben eljárni. Nem szabad gátlástalanul liberalizálni, hanem a körmére kell nézni! A kormányzati szféra minden szervezete hajlamos arra, hogy nyakló nélkül költse az állampolgár pénzét!” Innen már csak egy lépés annak kijelentése, hogy „azok, akik az állami vállalati szféra liberalizálásáért szót emelnek, gyakran tesznek összehasonlítást a hazai állami vállalat vezetője és a fejlett tőkés ország magántulajdonú részvénytársaságainak fizetett menedzsere között... Ne áltassuk magunkat, az állami vállalat menedzsere nem üzletember, nem vállalkozó. Szeretne többet beruházni, több devizához jutni,. . . többet utazni és munkatársait utaztatni, szeretne több bért is fizetni, mert ez teszi népszerűvé a munkavállalók körében, s ezzel tudja levezetni a helyi feszültségeket. Ha túlköltekezett, akkor végül is talál valamilyen megoldást, az állami költségvetés vagy a bankrendszer kisegíti.” Ami pedig a vállalati vezetők manapság sokat vitatott javadalmazását illeti, Kornainak e kérdésben is különvéleménye van. „Egy állami nagyvállalati tisztviselő presztízse ne legyen kisebb, mint egy nagyköveté, polgármesteré vagy tábornoké. De ne lássunk benne üzletembert. Hajói végzi munkáját, indokolt, hogy sokat keressen, de megengedhetetlen, hogy keresete a csillagokig emelkedjék . . . Ahogy a parlament határozza meg a miniszterelnök és a tábornok fizetését, ugyanúgy szabjon határokat az állami vállalat menedzserei fizetésének is.” A vállalateladások és -átalakulások mind gyakrabban botrányos ügyében is tanulságos gondolatokat fejt ki a szerző „ . . . teljességgel bizalmatlan vagyok a magyar reform egyik leggroteszkebb fából vaskarikájával, az „állami tőkepiaccal” szemben ... Több minden tartozik ide az általam bizalmatlanul fogadott változások közé. Nézetem szerint ez csak amolyan plasztik Wall Street! A külföldről érkező ember szereti az ismerős élményeket. Örül annak, hogy lát egy McDonald éttermet, és örül annak is, hogy itt bankot, részvénytársaságot, tőzsdét lát. De ez nem valóságos bank, nem valóságos részvénytársaság, nem valóságos tőzsde. Ez csak sajátságos Capitaly-játék. Sajátságos, mert nem gyerekek játszanak játékpénzzel, hanem felnőtt hivatalnokok az állam pénzével!” Kornai szerint egyébként a vállalateladásokat a legteljesebb nyilvánosság előtt, a magántőke számára biztosított jogok szigorú érvényesitésével és a legszigorúbb parlamenti felügyelettel szabad csak véghez vinni. P. E. Szemenszedett igazságok „Most, az általános eufória közepette a németeknek jó lenne Thomas Mann szavaira emlékezni, miszerint: Célunk az európai Németország, s nem a német Európa létrehozása Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter „Mit várhatunk el az emberektől, akiknek az agyuk helyén ma már csak rádió- és tévéreklámok vannak?" Federico Fellink filmrendező „Régen rossz, ha az illúziót valóságnak tartjuk. De még rosszabb, ha rájövünk, hogy amit valóságnak tartottunk, az csupán illúzió.” P. Gregor publicista „Hogy a víz-nem ivásra való, azt az is bizonyítja, hogy az Isten ilyen nagyon elsózta a tengereket.” G. F. Trefort lapszerkesztő „Sokáig tartott, amíg az'ember felegyenesedett. Meghajolni viszont egészen rövid idő alatt megtanult.” A Die Weltből „Azt szeretném, ha a sírkövemre rávésnék: Ő tette tönkre a kommunizmust.” Lech Walesa szakszervezeti vezető Szegedi csomagológép-gyártó Az amerikai New England Machinery Ltd. egyszemélyes kft. formájában — 100 százalékos amerikai tőkével csomagológépeket gyártó vállalatot hozott létre Szegeden. A gyárban a szakmai körökben már ismert amerikai vállalkozás legismertebb gyártmányait, elsősorban a műanvag- pglack-rendező és -palacklezáró gépeket gyártják majd. (MTl-fotó) 1 Kedvezményes ünnepi húskészítmény vásár! Március 5. és április 15. között 20%-kal olcsóbban vásárolhat: Kecskeméten, Kiskunfélegyházán és környékén ► a KONZUM, ► az UNIVER, ► az INTEGRÁL ► és a KUNSÁGHÚS BOLTJAIBAN termékeiből x Minden ötödik falat INGYEN lesz HÚSVÉTIG, ha tőlünk vesz! 603
