Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-27 / 98. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. április 27. 4 MINDENKI ERRŐL BESZÉL Korona— forint háború? Meglehetősen riasztó hírek érkeznek északi szomszédunktól, a csehszlovák magyar turistaforgalom rosszabbodó feltételei kapcsán. Újabb és újabb nyilatkozatok hangzanak el arról, hogy szeretnék, ha a korona a mostani 2 forint 22 helyett 5 forint lenne. Április 9. után a magyar turisták literenként 18 koronáért vásárolhatnak benzint, ami a hazai ár több mint kétszerese, és negyven forint átszámítva. A vámszabályok a lehető legszigorúbbak, Csehszlovákiából lényegében semmit sem lehet kihozni. A legújabb aggasztó információ pedig úgy szól, hogy az ottani hatóságok fontolgatják a vízumkényszer bevezetését keleti'szomszédaikkal: Magyarországgal, Lengyelországgal és a Szovjetunióval szemben. Mi van cmögött? A hazai közvélemény egy része már hajlik arra, hogy mindezen intézkedések hátterében Magyarországnak címzett hátrányos megkülönböztetést sejtsen, ám a valóság az, hogy nagyon is anyagi, súlyos gazdasági okok miatt romlanak a két ország közötti turistaforgalom feltételei, s félő, hogy ez a folyamat a külgazdasági kapcsolatokra is átterjed. A KGST válsága nem hagyta érintetlenül a volt szocialista országok valutáris kapcsolatait sem. Jóllehet, a transzferábilis rubel a szocialista külkereskedelemből kiiktatta a nemzeti valutákat, a mind kiterjed- tebb maszek KGST-piacon, a turistakereskedelemben ezek a pénzek nagy mennyiségben cserélődnek. Ez maga a zsákutca mondják a pénzügyi szakemberek —, a volt szocialista országok között csak konvertibilis valutában képzelhető el a jövőben reális alapokon nyugvó külkereskedelem. Ám ez még odébb van. A mostani korona—forint viszály például jórészt azon alapul, hogy Prága annak a fogyasztóikosár- elemzésnek és az ezt szentesítő szerződésnek az alapján akarja felemelni a korona árfolyamát, amelyet épp ő érvénytelenített a napokban. Ez az úgynevezett , prágai egyezmény a nemzeti fogyasztói kosarak alapján hangolta össze a szocialista országok valutaárfolyamait, ám a rendkívül eltérő ártámogatási rendszerek, és az elmúlt egy-két év viharos gazdasági fejleményei kérdésessé tették e rendszer hitelességét. Az árfolyamvita hátterében feltehetően az a tény áll, hogy Csehszlovákia, amelyet mindeddig a keleteurópai térség sikerállamának tartottak, mind súlyosabb gazdasági bajokkal néz szembe. Nyugati szakértők ezt már korábban is jelezték, ám a látható visszaesés csak az idén jelentkezett: baj van az ipari termeléssel, romlik a lakosság ellátása. Mindez persze nem meglepő, hiszen a látványos politikai demokratizálást mindeddig nem követte a gazdaság átállítása a piaci rendszerre. Továbbra is agyontámogatottak az árak, szolgáltatások. Mindez természetesen felettébb vonzó a többi kelet-európai ország turistáinak. Hosszabb távon elkerülhetetlen, hogy a csehszlovák kormány belevágjon az ártámogatások leépítésébe, a gazdasági szerkezet átalakításába, a piaci folyamatok szabaddá tételébe. Mindez elkerülhetetlenül jelentős áremelkedéssel, munkanélküliséggel is jár. Ám a gazdaság racionalizálása minden bizonnyal megszüntetné a ma agyontámogatott csehszlovák áruk kelendőségét a külföldiek körében, s nem lenne szükség a jelenlegi barátságtalan lépésekre, amelyek a két ország közötti kapcsolatokat is beárnyékolhatják. P. É. 1 KILOGRAMM = 150 EZER RUBEL Harc a türkmén kábítószerkereskedelem ellen Aranyból, ezüstből készült ősi türkmén ékszerek és valuta — íme, korántsem teljes felsorolása azoknak ‘ az értékeknek, amelyeket a szovjet bűnüldöző szervek koboztak el a türkmén kábítószer-kereskedőktől. Amikor néhány évvel ezelőtt már nyíltan meg lehetett mondani az igazságot a kábítószer-fogyasztásról, lehetővé vált, hogy széles körű harcot indítsanak e betegség és azok ellen, akik személyes gazdagodásuk érdekében vállalják a kábítószer terjesztését. Mivel a kábítószer-kereskedelem elszakíthatatlanul összefonódik a csempészettel, a küzdelembe bekapcsolódtak a szovjet állambiztonsági szervek is. Tudósitónk beszélgetőpartnere Vlagyimir Bojko, a KGB ezredese, ä Türkméniában lefolytatott számos akció szervezője és résztvevője. Első akciónk egyike - mondja Vlagyimir Bojko- Kovsza Ekberov bűnözőcsoportjának felszámolása volt. A csoport az Afganisztánnal határos Tahta- Bazari térségben tevékenykedett és két év alatt, csempész úton, több mint 50 kiló kábítószert forgalmazott. A határőröknek hosszú időn keresztül okozott problémát az Afganisztán, Irán és a Szovjetunió határainak találkozásánál lévő „zöld háromszög”, ahol már a cári időkben is egy csempészösvény vezetett keresztül. Itt lepleztük le azt az iráni csempészbandát, amelyik több mint 200 kiló ópiumot akart Afganisztánból Iránba juttatni. Az elmúlt három évben —^folytatja Vlagyimir Bojko — több mint 300 kg kábítószert koboztunk el a kábítószer-kereskedőktől, ami hatalmas mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy a feketepiacon 1 kg kábítószer jelenleg 150 ezer rubelt ér. A kábítószer elleni harc napról napra fokozódik. Többmilliós jövedelmük megőrzése érdekében a bűnözök semmilyen eszköztől nem riadnak vissza. Gyilkolnak, zsarolnak, vesztegetnek. Csak a rendőrség és a KGB erőivel nehéz legyőzni őket. Minden embernek meg kell értenie, milyen veszélyeket rejtenek a kábítószerek, s csatlakoznia kell a „fehér halál” elleni küzdelemhez. Batir Halliev (APN) Helyszín az egyik ABC-áruház. Nyugdíjasnak látszó hölgy: — Azt a szép csülköt mérje meg, legyen szíves! A kislány a pult mögül: — Kettő- százhat van forint. A hölgy: — O, akkor legyen szíves, mérje meg azt a másikat! Kislány: — Ezt? Hölgy: — Nem, azt a kisebbet! Kislány: — Tessék. Ez kettőszázharminc forint. Hölgy: — Jaj, ne haragudjon, akkor adjon harminc deka töpörtyüt. * A néni kosarában a pénztárnál egyetlen túrós táska. — Nyolc forint nyolcvan — mondja a pénztárosod. — Mennyi? — Jól hallotta, nyolc forint nyolcvan fillér. A néni kifizeti, és nézi a tenyerébe visszaadott egy forint 20-at. — Ezután ilyet se vehetek — mondja magának. Vonatban. Egymás mellett ül az idős házaspár. Sem nem olvasnak, sem nem alusznak, sem nem beszélnek. Állomás közeledik. Veszik a kabátjukat, egyik sem segít a másiknak. A nő leveszi táskáját a csomagtartóból, a férfi leveszi a bőröndöt. Nenj beszélnek. Leszól Inak. Utánuk nézek. Mennek egymás után. A férfi gyorsabban, az asszony mögötte, sántikálva. Azt gondolom, jobb lett volna, ha húsz évvel ezelőtt elválnak. Vonaton. Szakállas, negyvenes férfi és egy 9 év körüli kisfiú. — De apu, hova megyünk ? — Szolnokra. — De miért? — Meglátogatunk egy nénit. — Hogy hívják? — Ilonka néninek. — Elveszed feleségnek? — Lehet, hogy elveszem. — Inkább a mamát vedd el. — A mama férjhez ment. KOVÁCS PAULA Percek A kisfiú láthatóan elgondolkodik, majd élénken megszólal: — Hát, az vegye el az Ilonka nénit, te meg a mamát. — Milyen egyszerű — nevet fel keserűen a férfi. — Ugye? — mondja a gyerek. — Milyen jó lenne! Apu, én ezt a nőt nem fogom szeretni. — Dehogynem! Majd meglátod, milyen kedves. De ha nem szereted, akkor nem veszem el. — Jól — kiált fel a gyerek. — S akkor, ugye, a mamát veszed el? Azt gondolom, ezeknek nem lett volna szabad elválniok. Egy csecsemőt találtak nejlonzsákba csomagolva a kukában. Már halott volt. Eszembe jutnak a cinkéink, ahogy naphosszat, fáradhatatlanul hordják nyolc-tíz fiókájuknak az ennivalót, s a gyönyörű kis madárkák, ahogy tollasodnak, szinte naponta nőnek, aztán egyenként kiröppennek anyjuk hívbgatására. S még azután is etetik őket szép sorjában, a faágakon ülő, kis követelődző, szárnyukat lebegtető haszontalanokat. Eszembe jut a szomszédék tacskó kutyája. Egyetlen kölykét hagyták meg, azt is elajándékozták. S a tacskó naponta többször átjárt a szomszédba, megszoptatta a kölykét. Ha nem volt nyitva a kapu, leült elé, és várta, hogy beengedjék. Eszembe jut egy filmen látott tigris, ahogy kölykeit óvatosan, nyakuknál fogva, egyenként viszi biztonságosabb helyre. De hát a tigris állítólag vadállat. S az ember? * , Nem tudtam eligazodni a pártok között. Naponta zúdult ránk a tervek, szándékok, elképzelések áradata, körítve egy kis zenével, sok-sok beszéddel, csak azt nem hallottam, hogy hogyan valósítanák meg a terveiket. Elhatároztam, hogy arra a pártra szavazok, amelyiknek a szószólója nem mondja azt, hogy a párt — aki. Mert a párt, bármelyik, s bármilyen gyönyörűek a tervei, akkor se aki, hanem — amely. Péntek reggel. Megáll mellettem Trabantjával a fiatalember, a szomszéd. — Ha befelé megy, szívesen elviszem — mondja. — De én csak a boltba megyek. Rohan hozzám Mazsola, a kis tacsi. Nem tudok adni neki semmit, nem is várja. Ugrál rám, aztán elszalad, visszajön, lefekszik és liheg, nevet: Örülök, hogy látlak! — mondja. — En is — mondom neki. Örülök, hogy tudod a nevemet. — En meg annak, hogy megismersz — így beszélgetünk. A hentes köszön: — Kezét csókolom, mit tetszik parancsolni? — mondja udvariasan. Hát kell ennél több egy napra a boldogsághoz ? * Kilencéves voltam. Délben az iskolából mentünk hazafelé. Mikor a nagy gimnáziumudvarba értünk, én eldobtam a tízórai-maradékomat. — Veszed fel! — mondta Eszti barátnőm, s a kenyérre mutatott. . Dehogy veszem! — szóltam. — Veszed fel — mondta újra, villámló szemmel — a kenyeret nem szabad eldobni!--- Nekem nem parancsolsz!— és továbbmentem, elváltunk haraggal. Aztán, amikor már ö jó messzire járt, hogy nem láthatott, visszamentem, felvettem a kenyeret, és lefújtam róla a port. Azóta tudom, kilencéves barátnőm tanított meg rát hogy a kenyér szent, nem szabad eldobni. Ez az emlék mindig eszembe jut, amikor a szemétben eldobott kenyeret látok. GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Merre tovább, úttörők?! Több mint négy évtizede alakult meg hazánkban az úttörőmozgalom. Annak idején valamennyi gyermekszervezetet magába olvasztott, és gyakorlatilag valamennyi általános iskolás kisdobos, majd úttörő lett. Néhány évvel ezelőtt érezhetővé vált, hogy a mozgalom már nem igazán azt kínálja programként, amire valameny- nyi, 7—14 évesnek igénye van. Először a hetedikesek és nyolcadikosok akartak „valami mást”, kevéssé szervezett, laza, érdeklődési köröket figyelembe vevő közösségeket, azután lassan- lassan leszűkítették a csapatmegmozdulásokat az ünnepségek formáinak betartására, illetve a farsang és a nyári tábor megtartására. Felismerte ezeket a tényeket a Magyar Úttörők Országos Szövetsége, és programnyilatkozatában leszögezte: „kritikus önvizsgálat eredményeként kívánja megújítani tevékenységét”. Ezen a X. országos konferencián kinyilvánították, hogy nem kívánnak politikai jellegű gyermekszervezet lenni, kiemelten fontos szövetségesnek tartják a családot, és nem vállalnak valódi értékeket elfedő formális közösségeket, az ezekbe kényszerítő magatartást, nem vállalnak öncélú üres programot. Most mi a helyzet szűkebb hazánkban, Bács-Kiskunban? — ezt kérdeztem Földi Emiltől, a szövetség megyei ügyvivőjétől. — Megyénkben a szervezettség ez idáig 98 százalékos volt, 183 úttörőcsapatot tartottunk számon, 64 ezer gyermekkel. 1983-ban a szövetség már kimondta, hogy a gyermekszervezet politikától mentes kell hogy legyen. Tavaly novemberben pedig továbbléptünk: szövetkezésre épülő gyermekszervezet akarunk lenni! — Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a csapatoknak újból meg kell létüket erősíteni? Igen. Március 15-én toborzót hirdettünk, amelyet április 15-ével lezártunk. A kérdés egyértelmű volt: Kíván-e a csapat, a gyermek csatlakozni a megújult mozgalomhoz? Újszerű volt, hogy a gyermekek jelentkezési lapját a szülőnek is alá kellett írni. Úgy számítottunk, hogy a csapatok és a gyerekek 60-65 százaléka jelentkezik majd újból. — Es igazolódtak feltevéseik? — 123 csapat jelezte, hogy bekapcsolódnak a megújult mozgalomba. Ezen belül Kecskeméten és vonzáskörzetében a negyvenhárom csapatból 24. Van tehát olyan, nagy létszámú iskola is a megyeszékhelyen, ahol egyáltalán nincs úttörőcsapat. De-van olyan helyzet is, például Madarason, ahol kettő is van, és a szerveződik a cserkészcsapat is. — Egyébként hány cserkészcsapat működik megyénkben ? Ötről van tudomásunk. Mi a további elképzelésük ? Leküzdeni az értetlenséget, amibe folyamatosan ütközünk. Abba, hogy miért kell átszervezni, és abba, hogy a régit teljesen elvetik, nem kell. .. * Tudjuk, a nyár lesz az átmeneti állapot. Szeptemberben viszont valóban új. tartalmas programokat szeretnénk ajánlani a hozzánk csatlakozóknak. Hangsúlyozom, hogy ajánlani, hiszen minden szövetség — a legkisebb hat gyermek és egy felnőtt — saját maga készítheti el programját, minden megkötöttség nélkül. Tudjuk, hogy sok szövetség a természetjárást kívánja programjává tenni. Ez nagyon jó, sőt, dicséretes. A tanévkezdet meghatározó lesz, ahol ismertethetik elképzeléseiket. Van már jelzésünk arról, hogy néhány szövetség - és nem csapat! — a tömegsportot jelölte meg a legfontosabbnak. Ezt is jónak tartjuk. Hány gyermekre számítanak ? Harminc-harmincötezerre. És hangsúlyozom, a csökkenést nem tartjuk tragikusnak. Szeretnénk, ha azok csatlakoznának, akiket a közösségnek ez a formája érdekel.- Az úttörőkön és cserkészeken kívül Jelenleg még milyen gyermekközösségek léteznek nálunk? Többről nem tudunk — sajnos! Bárcsak lenne más programú, más, politikamentes gyermekszervezet is. Hogy minél színesebb, érdekesebb, felnőtt életre felkészítőbb lehessen gyermekeink élete. sei— Borzák Tibor fotói A pesti állatkertben Rejtvényfejtőknek HAT LÁNY ÉS EGY FIÚ — ez a mai rejtvény elnevezése, a megoldást beküldők is ezt írják a levelezőlap címoldalára. A képen látható ábra vízszintes soraiba úgy írjátok be a hat Jány- nevet, hogy az átlóba kerülő betűk egy fiúnevet adjanak megfejtésül. A lánynevek: BABETT, ELVIRA, JOZEFA, MARGIT, MÓNIKA, REGINA. A megfejtést — a fiúnevet — levelezőlapon küldjétek el címünkre -— Petőfi Népe szerkesztősége, 6001 Kecskemét Pf. 76 — május 7-éig. A helyes megfejtést beküldők között tíz darab könyvet sorsolunk ki. NYIKOLAJ GABISEV Segítség — Hová mész, nagyapa ?— kérdezte Kundelei nagyapjától. A boltba ... — Veled mehetek ? —- Gyere csak! Egész kosárnyi mindenfélét vásároltak, és egy kis cipónak a kosárban már nein jutott hely. Nagyapó külön vitte a kezében. Félúton jártak már hazafelé, amikor Kundelei megállt, nem akart továbbmenni a saját lábán. —- Elfáradtam, nagyapa. Vegyél fel a nyakadba! —— Ej, ej, kisfiam! En viszem ezt a teli kosarat, meg a kenyeret is, látod, mindkét kezem el van foglalva. És te azt akarod, hogy még téged is vegyetek fel a nyta- kamba . . . — De én segítek neked, nagyapa! Vegyél fel, és én majd viszem a kenyeret... Nagyapó elmosolyodott és megcsóválta a fejét. De nem szólt egy szót sem. Fordította: Antalfy István Hat érem Rémre került Az elmúlt napokban Kecskeméten, az MTTSZ (Magyar Technikai és Tömegsport Klubok Szövetsége) lőterén került sor az alapfokú nevelési intézetek diákolimpiái lövészversenyére, a megyei döntőre. A'versenyen tíz csapat és negyvenöt egyéni Versenyző vett részt. A csapatversenyen a bajai terület A csapata, a rémi általános iskolások győztek: (Á csapat tagjai: Horváth Andrea, Csuport Dóra, Szurok Attila.) Ä második helyre bajaiak, a harmadikra rémiek kerültek. Az egyéni versenyző lányoknál az első Csuport Dóra, a második Horváth Andrea, a harmadik Fekete Hajnalka lett. Mindhárman rémiek. A fiúk sorrendje: Mafos Krisztián (Baja), Szurok Attila (Rém), Virágh András (Kecskemét). Az országos döntőn a megyei verseny legjobbjai fognak szerepelni. Ä rémiek edzője, az iskola igazgatója, Vas István elégedett volt szereplésükkel, annál is inkább, mert a felső tagozatosok létszáma Rémen mindössze nyolcvan. M. I. Összeállította: Sclmcci Katalin
