Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-25 / 96. szám

1990. április 25. • PETŐFI NÉPE • 3 Tovább csökken az állatállomány A KSH felmérése A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb felmérése azt mutatja, hogy idén az első negyedévben to­vább csökkent az ország állatállo­mánya. \ A március 31-ei állapot szerint a szarvasmarha-állomány 1 millió 637 ezer volt, ez 5,4 százalékkal kisebb, mint egy évvel korábban. Az adatok tanúsága szerint két év alatt a vállalatok 70 ezerrel, a kis­termelők 8 ezerrel csökkentették szarvasmarháik számát. A kister­melőknek nemcsak a saját állomá­nya csökkent, kevesebb szarvas- marhát vállalnak kihelyezett gon­dozásra is. A sertésállomány 96 ezerrel, 1,1 százalékkal megapadt egy év alatt, a március végi összeírás szerint az állomány 8 millió 457 ezer. Ám a sertéstenyésztésben főként a válla­latok fogták vissza tevékenységü­ket, a kistermelők több sertést ne­velnek, mint korábban. 671 ezren foglalkoznak sertéstenyésztéssel, ám szinte kizárólag csak saját fel- használásra, vágásra. A sertéste­nyésztés csökkenése előre jelzi, hogy a belkereskedelmi forgalom is visszaesik, s a múlt évinél szeré­nyebbek lesznek az idén az export- lehetőségek is. A statisztikusok megállapítása szerint amennyi­ben állami intervencióval nem tá­mogatják a sertéstenyésztőket — ellátási nehézségekkel és jelentős mennyiségű valutát igénylő húsim­porttal kell számolni. Valamelyest - 0,7 százalékkal — kevesebb az idén a baromfi is. Az első negyedév végén egyötödével kevesebb ter­melőszövetkezet tartott tyúkfélét, mint 1988. március 31-én. Az állo­mány jelenleg 66,6 millióra tehető. A húsértékesítés, a KSH összesí­tése szerint, az év első két hónapjá­ban csak vágóbaromfiból haladta meg az egy évvel korábbit, mintegy 11 százalékkal. Marhahúsból a termelők 27 ezer tonnát értékesí­tettek, 600 tonnával — 2,3 száza­lékkal kevesebbet, mint egy év­vel korábban. A szabadpiaci árak alakulása a sertéstenyésztőknek kedvez, egy év alatt ugyanis mintegy 50 százalé­kos volt az áremelkedés. A KSH összesítése szerint nagy az árfelhaj­tó szerepe az egyre erősödő közve­títő állatkereskedelemnek. (MTI) Baja — a tízezer diák városa Megépül-e a Német Nevelési Központ? Szerkezetváltás a középfokú oktatásban Nagyon sokszor hallottam már a „Baja — diákváros” megjelölést. Bizonyára nem ok nélkül nevezik így a Sugovica-parti települést, hi­szen a 40 ezer lakosra nem keve­sebb, mint 10 ezer diák jut. Nem könnyű tehát a művelődési osztály- vezető dolga. Milyen feladatokat kell a művelődési igazgatásnak megoldani? Ez iránt érdeklődtem Kiing József osztályvezetőnél.-- A demográfiai hullám Baján is elérte a középiskolákat. Milyen gondokat okoz ez önöknek? — A legfontosabb tennivalónk, hogy a gyerekek elhelyezéséről gon­doskodjunk. A középiskolában ugyanis a megnövekedett korosztá­lyokkal még 5-6 évig kell számol­nunk. A Minisztertanács úgy dön­tött, hogy a városi pártszékház ok­tatási célra hasznosítható, de iroda­épület jellege miatt csak komoly átalakítással, tehát nagy anyagi rá­fordítással lehetne erre alkalmassá tenni. Tárgyalások folynak az érté­kesítéséről, ezzel egyidejűleg a me­zőgazdasági kombinát irodaépüle­tének megvételéről. Az utóbbi na­gyon megfelelne kollégium céljára. A két épület értékkülönbözetéből — a pártház eladásából nagyobb bevételre számítunk, mint a kombi­nát irodaházának vételára — meg­szüntethetnénk az alsóvárosi tante­remhiányt is, amelyre egyébként nincs pénze a városnak. — Jól tudom-e, hogy veszélyben van a Német Nevelési Központ to­vábbi építése? — A nyolc tantermes gimnáziu­mi rész rövidesen elkészül, és szep­temberben már fogadja a diákokat. A további szárny, a tornacsarnok, a kollégium és az általános iskola azonban a magyar fél gazdasági le­hetőségeitől függően épülhet csak tovább. Ezt a város egyedül nem tudja vállalni. A tornacsarnok szer­kezeti váza már áll, nagyon fájó volna, ha fel kellene hagyni a mun­kálatokkal. — Milyen tartalmi változtatáso­kat terveznek? — Az óvodában olyan progra­mot vezetünk be, mely nagyobb fi­gyelmet szentel az egyéni foglalko­zásra és készségfejlesztésre. Ehhez kisebb csoportlétszámok szüksége­sek. Bővíteni szeretnénk a német és a szerbhorvát óvodai képzést: igény esetén egy német és egy horvát anyanyelvű óvodát indítunk. — Szakmai körökben felmerült a hatosztályos elemi iskolához való visszatérés gondolata. Mi erről a vé­leménye ? — Helyesnek tartanám. Ez az in­tézmény nem akarna többet vállal­ni. mint amire képes: az alapkészsé­gek, képességek kialakítását. Szakí­tani kellene a jelenlegi - a „befeje­zett tudást adni” - elvvel, hiszen a gyerekek több mint kilenctized ré­sze úgyis továbbtanul. Az általános műveltséget hordozó tananyagot a középiskolák oktathatnák, feltehe­tően nagyobb sikerrel, mint most, amikor a nebulók többsége min­dent kétszer tanul, de meg nem ta­nul jól egyszer sem. — Milyen struktúraváltást tarta­na szükségesnek a középfokú okta­tásban ? — Itt is az általános képzést kell előtérbe helyezni. Nem szabad az ifjúságot idő előtt túlspecializált oktatási rendszerbe kényszeríteni, ehelyett a térség munkaerő-keresle­tének figyelembevételével kell a szerkezetet alakítani. A pályavá­lasztás korhatára így kitolódhatna a 16. életévre és megnőne a gyere­kek mozgástere. A bajai középisko­láknak is foglalkozni kell a profil- váltás vagy -bővítés problémaköré­vel. A Bányai Júlia Vendéglátóipari Szakközépiskola például a szállo­daipar és az idegenforgalom irá­nyába nyithatna, a Türr István köz- gazdasági a számítástechnikát és a piacgazdaság ismereteit oktathat­ná. A Tóth Kálmán Vízügyi Szak- középiskolához jól illene az elektro­nikai ipar, a Bereczki mezőgazdasá­gihoz a gazdaképzés. A Frankel Leó Német Nyelvű Gimnázium be­vezethetné a menedzserképzést, a III. Béla Gimnázium pedig az ide­genvezető- vagy a tolmácsképzést. Végül a Jelky András Ipari Szak­munkásképző nem egyes szakmák­ra, hanem szakmacsoportokra ké­pezne, megkönnyítve a szakmavál­tást a tanulóknak. Ezek, természe­tesen még kiérleletlen elképzelések, melyeknek kidolgozását a szak­embereknek kell elvégezni a közeli jövőben. Hogyan foglalná össze a város művelődésirányításában vallott elve­it? — Röviden így: meg kell szaba­dulnunk az aktuálpolitika csőlátá­sától. Szellemi erőinket azonos cél­rendszer megvalósítására mozgósí­tani, a célrendszer kidolgozását szakemberekre bízni. Végezetül pe­dig a végrehajtásban is egységesen eljárni. Ehhez elengedhetetlennek tartom, hogy az új önkormányza­tok mellett mielőbb létrejöjjön egy szakemberekből álló oktatás- és gazdaságpolitikai szervezet. Gál Zoltán Az élet- és vagyonvédelem egyik fontos eszköze Mi lesz a rádiós készenléti szolgálattal? Jó néhány évvel ezelőtt amikor a távbeszélő-hálózat kiépíletlensége ép­pen olyan súlyos gondokat jelentett, mint manapság — a Magyar Honvé­delmi Szövetség, a Rádiósamatőr Szö­vetség és a Tűzoltóság Országos Pa­rancsnoksága közösen egy úgynevezett rádiós készenléti szolgálatot hozott lét­re. Ennek a célja nem volt más — ma is ugyanaz -, közúti baleset, tüzeset, bűncselekmény észlelésekor riasztani a mentőket, a tűzoltókat, a rendőrséget. Az ország területének mintegy 90 szá­zalékát besugárzó átjátszó állomáso­kat, és főállomásokat telepítettek, s a rádióarhatőrök a megyében a szá­muk sok százra tehető — saját rádió­adó-vevőikkel ráálltak erre a hullám­sávra, s Kecskemétre, illetve Bajára a csávolyi átjátszóállomás segítségével a két állami tűzoltóparancsnokságon te­lepített rádióállomásra adhatták le vészjelzéseiket. A készenléti szolgálatnak ez csu­pán az egyik fele mondta Szabó Je­nő, a kecskeméti rádióklub társadalmi titkára. A rendszerbe ötven községet kapcsoltunk be, ahol 50 rádió adó­vevőt állítottunk üzembe a tanácsok­nál, illetve a megbízottaknál. Ezek azt a célt szolgálják, hogy rendkívüli hely­zetben: földrengéskor, árvízkor, egyéb elemi csapások, katasztrófák esetében, amikor megszakad, nem működik a távbeszélő-hálózat, megteremtse az összeköttetést, a kapcsolatot. Néhány éve, amikor a rendkívüli havazás elvág­ta a községeket a városoktól, nagyon jó szolgálatot tett a rádiós készenléti szol­gálat. Miután ezek a berendezések a rádió­klub tulajdonában vannak, karbantart tásukról, javításukról, üzembiztonsági ellenőrzésükről egy főhivatású rádiós szakember — amíg az MHSZ létezett, a rádióklub függetlenített titkára - gondoskodott, s évente legalább egy- egy alkalommal átvizsgálta a tanácsok­nál lévő berendezéseket. A társadalmi változásokkal együtt új helyzet alakult ki. — Társadalmi munkában ebben az ötven községben lévő rádió adó-vevőt képtelenség lenne javítani, ellenőrizni, pedig óriási szükség lenne rá. Gondol­junk csak bele: ha bármi történik Kalo­csa—Kiskőrös, Bocsa—Soltvadkert között, vagy éppen Pakson, hogyan szerezhet róla tudomást gyorsan az ar­ra illetékes? Továbbmegyek. Kerek­egyházán, Kecelen és Kiskőrösön az önkéntes tűzoltóság riasztási rendsze­rében ezek a rádiók is benne vannak, sőt, szó van a kalocsai és a kiskunhalasi tűzoltóságnak rádió telepítéséről. Ez állandóan élő rendszer — a rádióama­tőrök mindig használják, nem egy bal­esetet jelentenek be még ma (s —, a karbantartás hiánya miatt tönkre­megy, működőképtelenné válik. Ezt a készenléti, riasztórendszert megszüntetni, tönkremenni hagyni bűn lenne, még akkor is, ha a távbeszélő­hálózat tökéletesen működne. (Erre pe­dig alighanem jó néhány évig várni kell!) Mi lenne a megoldás? Egysze­rűbb és olcsóbb, mint gondolnánk, bár lehet, hogy az illetékeseknek — miután mással vannak elfoglalva — eszébe sem jutott, nem is gondoltak erre. A megyei rádióklub számára — amelyet eddig az MHSZ finanszírozott — évente 200- 300 ezer forintot kellene adni egy főhi­vatású karbantartó bérére, illetve a rá­diók javításához szükséges alkatrészek árára. Ugye milyen egyszerű? Csak tenni kellene, de sürgősen! Gémes Gábor Sorozzák a fiatalokat Április végén befejeződik a sorköteles fiatalok sorozása, amelynek során több ezer kö­zépiskolás, 18 éves fiatalember egészségügyi állapotát is meg­vizsgálják. hogy alkalmasak-e katonai szolgálatra. Sok fiatal most aggódik, hogy augusztus­ban behívják, s ezért nem tud továbbtanulni. Ezzel kapcsolat­ban Magócsi Zoltán alezredes, a Magyar Honvédség Vezérka­rának osztályvezetője elmond­ta: azokat a fiatalokat, akik a sorozáson részt vettek, de az­után sikeres felvételi vizsgát tesznek valamelyik főiskolára vagy egyetemre, természetesen csak tanulmányaik befejezése után hívják be, feltéve, ha nem lesznek előfelvételisek. Azok sem most vonulnak be, akik az érettségi után szakmát tanul­nak. A halasztáshoz azonban a felvételi értesítőt, illetve az isko­lalátogatási igazolást el kell jut­tatni az állandó lakóhely szerin­ti kiegészítő parancsnokságra. Ugyancsak lehetőségük van szolgálathalasztásra a család- fenntartóknak és azoknak is, akiknek fontos személyi érde­kük fűződik ehhez. A halasztást levélben vagy személyesen, szin­tén az állandó lakóhely szerint illetékes kiegészítő parancsnok­ságon, kell kérni. Az osztályve­zető arra is felhívta a figyelmet, hogy azok a sorköteles fiatalok, akik személyi adataiban és kö­rülményeiben változás történt (például az iskolai végzettség­ben, a családi állapotban vagy szociális helyzetben), ezt hala­déktalanul jelezzék a kiegészítő parancsnokságokon, hogy behí- . vásuk tervezésénél ezt figyelem­be tudják venni. (MTI) BÚSULÓ SZÖVETKEZETI NYUGDÍJASOK Hol van a törvény igazsága? Vörös László, Borbély Ferenc, Baksa István, Horváth János koszo­rúként ülnek körbe, árad belőlük a panasz. Nem kevesebbet állítanak magukról, minthogy kisemmizet­tek, a privatizáció áldozatai, az új­kori vagyonfelosztás kárvallottjai. Ők, az alapítók, annak idején (30- 35 éve) szerszámot, anyagot adtak össze, fenyegetések közepette, a „piszkos maszek, majd mi megmu­tatjuk neked” jelszó kíséretében, hogy megalapítsák az „önkéntes­nek” kikiáltott szövetkezeteket. S ma, amikor illendő volna élvezni­ük a több mint emberöltős értékte­remtő munka eredményét, két láb; bal billentették őket faron. Ez á köszönet az „úttörő” szerepért. Most az utódok, a kalocsai Generál Kisszövetkezet jelenlegi aktiv tagjai állják körül a húsosfazekat. Az ala­pítót, a nyugdíjast azért lökték fél­re, mert nekik nem jár a vagyonból, így szól a törvény, s igazolásul Ma­gyar Közlönyt mutogatnak. — Még mi kuliztunk a szövetke­zetben, a mostaniak tanullak, in­gyenkollégiumokba jártak, most meg egy hcssintéssel túladnak raj­tunk fakad ki Vörös László. Harminckilenc éve. mint kisiparos, 18 ezer forint értékű szerszámot vit­tem be. Egy fillért nem kaptam érte. Igaz, 1800 forintot betudtak rész­jegybe, a többit elnyelte a szövetke­zeti vagyon. Most az a „bűnöm”, hogy 1988. december 31-én nyugdí­jas voltam. Ugyanis a törvény sze­rint, aki ebben az időpontban nem volt tag, annak nem jár a közös vagyonból. Hát köszönöm az ilyen igazságosztást.!- En csak 1989. február 13-án A jugoszláv hátraarc miatt több az árus Kecskeméten is A Jugoszláviában bevezetett dollárbeváltási kötelezettség fellendítette a hazai „kis KGST”-piacok eddig sem jelentéktelen for­galmát. A Keleti pályaudvaron bolgár, orosz, román, lengyel turisták éjszakáznak, portéká­ikon ott és a közeli aluljárókban igyekeznek mihamarabb túladni. Egész egyszerűen azért, mert minden pénzüket a Jugoszláviába szánt holmikba fektették, érvényes vasútjegyükkel viszont csak Kelcbiáig jutottak. Visszatértek tehát a fővárosba, és most ott próbálják pénz­zé tenni, amijük van. A kecskeméti Budai utcai piacon már az elmúlt hét vége felé érezni lehetett a jugoszláv dollárstoppot. Az árusok száma egyre több lett, ezzel szemben a kereslet a szokásos ma­radt. Tegnap szinte lépni sem lehetett a külföl­di „turistáktól”, akik azonban a túlkínálat ellenére is keményen igyekeztek tartani árai­kat. A piacfelügyelők szerint az eladók több­sége román állampolgár, lengyel már alig van közöttük. Vélhetően ők hamarabb számoltak a jugoszláviai intézkedés következményeivel, és még szombat előtt igyekeztek átjutni a ha­táron. — noszlopy — mentem nyugdíjba,.tehát beleestem volna a vagyonrészbe — hallom Baksa Istvántól. — Szokás volt, hogy a nyugdíjba menő tagokat ki­léptetik, ezzel kivédték, hogy a tag­létszám száz fölé emelkedjen, mert különben nem lehetett volna kis­szövetkezet a Generál, és akkor ele­sik egy csomó kedvezménytől. Én alá is írtam, nem tudtam, hogy ma­gam alatt fűrészelem az ágat. Egy­szerűen becsaptak.- Én nem mentem nyugdíjba, „csak” leszázalékoltak — mondja Borbély Ferenc. Erre kiadták a részjegyemet. Engem is becseleztek. Tagsági viszonyom megszűnt, ha netán rehabilitálnak, nem tudok mit kezdeni magammal. Ha mégis visszavennének, beugrót kéne fizet­nem, nem is keveset. Összehasonlításképpen: aki négy éve lépett a Generál Kisszövetke­zetbe és most nem nyugdíjas, hat­vanezer forint értékű vagyonjegy­nek lett a tulajdonosa. A közel negyven esztendőt ledolgozó Vörös Lászlónak ezzel szemben csipiszt mutatnak. El Kell ismerni: a szövet­kezet igyekezett e sérelmet valami­képp orvosolni, hiszen ötszázezer forintos alapítványt hoztak létre, melynek évi hozamát felosztják ugyan a nyugdíjasok között, azon­ban ez néhány szűk ezrest jelent. De lássuk, mi a véleménye dr. Sza­bó Ferencnek, a Generál elnökének?- Vörös László, volt szövetkeze­ti tag levelet írt vezetőségünknek és szerinte embertelen módon szüntet­tük meg több nyugdíjas tagsági vi­szonyát. Álláspontunk szerint ez nem felel meg a valóságnak, annál is inkább, mert a tagok jelentős ré­sze személyesen kérte, hogy nyug­díjba vonulásukkal a szövetkezet fizesse ki a kéthavi részjegyet. Tud­valevő: a részjegy visszafizetése a tagsági viszony megszűnését jelenti. Konkrétan megvizsgáltuk Baksa István esetét. Nos, a tény az: nyug­díjazása előtt néhány nappal, saját­kezű aláírással ellátott beadvány­ban kéri a részjegy visszafizetését. Ez gyakorlattá vált nálunk. Ma már tudjuk, ez a gyakorlat hibás volt. Sajnos, csak tavaly má­sodik félévben vált ismertté, hogy a nyugdíjas tagok nem számítanak bele a kisszövetkezeti létszámba. Egyébként elismerjük: jelentősen hozzájárultak a közös vagyon gya­rapításához. Éppen ezért hoztuk létre az alapítványt, így is segítünk rajtuk. Az 1989. évi XV. törvény rendelkezik a vagyonnevesítésről, és kimondja: Csak azok részére ne- vesíthető üzletrész, akik 1988. de­cember 31 -én, illetve utána is tagsá­gi viszonyban álltak. ;— A Vörös László által felvetett szerszámokkal kapcsolatban úgy ítéljük meg. hogy amennyiben do­kumentálni tudja a behozatalt, megtesszük a szükséges intézkedé­seket. Sajnos azonban nem tud fel­mutatni korabeli átvételi jegyző­könyvet, ezért képtelenek vagyunk objektiven megítélni a helyzetet. Mindamellett föltételezzük, hogy igazat mond. Én nagyon sajnálom Vörös Lászlóékat. Az említett jog­szabályok valóban vitathatók. Re­méljük, az új szövetkezeti törvény rendezni tudja a nyugdíjasok hely­zetét, s lehetőség nyílik a problé­mák orvoslására. Zs. Kovács István Új „bútor” — 6506 szavazattal. .. (Tóth Sándor felvétele) BORÍTÉKOLÁS HELYETT A RÁDIÓ ÉS A TÉVÉ HIRDETI KI A TÉTELEKET Három hét múlva megkezdődnek az érettségi vizsgák Alig három hét múlva országszerte megkezdődnek a/ érettségi vizsgák. A nappali tagozáton. május 14-étől. 675 középfokú intézményben, összesen 55 919 diák járul a vizsgabizottságok elé. hogy számot adjon tudásáról — tájékoztatták Galgóczy Évát. az MTI munkatársát a Művelődési Minisztériumban. Míg tavaly 24 770-en végeztek a hazai gimnáziumok­ban, az idén valamennyivel többen, 24 853 diák fejezi be gimnáziumi tanulmányait. A szakközépiskolákban szemben a tavalyi 29 965 tanulóval most 31 066-an tesznek érettségi vizsgát. Az idén állnak először nagyobb számbap a vizsgáztatók elé a szakközépiskolák 5. évfo­lyamainak végzősei: míg az elmúlt tanévben 389-en lettek technikusi képcsítővizsgát. ezúttal várhatóan 5551-en lesznek az 5. évfolyamot befejezők. A dolgozók gimnáziumában 3370-en végeznek az idén, a tavalyinál mintegy félezerrel kevesebben. A hasonló szakközépiskolákban szintén csökken a végzősök száma: ezúttal szemben a tavalyi 14 240-nel 13 870-cn vizsgáznak. Az érettségi vizsgák első napján, május 14-én valameny- nyi középiskolában magyar nyelv és irodalomból írnak dolgozatot a diákok. Május 15-én matematikából, illető­leg fizikából oldanak meg feladatokat. A harmadik nap. 16-a a gimnazisták számára a nyelvből telt vizsgákkal, a szakközépiskolásoknak a szakmai elméleti, illetőleg a mű­szaki szakközépiskolásoknak a fizikavizsgákkal folytató­dik. A negyedik nap vizsgarendjén a gimnáziumokban délelőtt fizika, délután kémia szerepel, illetve aznap lesz­nek a fakultatív vizsgák; a szakközépiskolákban pedig a szakmai elméleti tantárgyak. Az írásbeli vizsgák utolsó napján, 18-án, minden érettségiző nyelvből vizsgázik. A közös írásbeli érettségi - felvételi vizsgákat május 21 22-én tartják négy tantárgyból: matematikából, fiziká­ból, kémiából és biológiából. A közös érettségi—felvételi dolgozatot íróknak értelemszerűen csak ezeken a napo­kon kell az adott tárgyból vizsgázniuk. A szóbeli érettségi vizsgákat június 4—19. között tart­ják. a szokott módon, az iskolák által meghatározott sorrendben. Mint ismeretes, a művelődési miniszter által kiadott központi szóbeli magyartételekct a minisztérium aján­lottnak tekinti, a kiadott történelcmtételeket pedig téma­köröknek, amelyeken belül a tanárok önállóan jelölhet- nekiki pontosan meghatározott tételeket. Változás a ko­rábbi történelemérettségihez képest, hogy a tárca hang­súlyozottan kéri: az érettségin ne szerepeljenek az 1945 utáni történelemre vonatkozó kérdések, s ne legyen a vizsgázó megítélésének kritériuma ideológiai álláspont sem. A dolgozók iskoláiban lényegében a nappali tagozaté­nak megfelelő megosztásban és sorrendben, május 28- ától tartják az érettségi vizsgákat. A tavalyi helyzetből okulva az idén új módszert dol­goztak ki az érettségi tételek kihirdetésére. A tételeket az idén először nem a korábban megszokott, „borítékos” módszerrel ismertetik, hanem 14-én, 15-én és 16-án reg­gel nyolc órakor, valamint 17-én két alkalommal: reggel nyolckor és délután 14 órakor a rádióban és a televízió­ban hirdetik ki. A minisztérium ezzel a módszerrel is biztosítani akarja a tételek titkosságát, még a lehetőségét is kerülve az átlátszó borítékok miatt tavaly kipattant érettségibotránynak. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents