Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. április 21. SZAKADÁSVESZÉLY A SZOLIDARITÁSBAN Támadás Walesa ellen A Szolidaritás szakadásainak, 1981-ben az elnöki székért folyta­tott versenyben volt ellenfeleinek, Marian Jurczyknak és Andrzej Gwiazdának a meghívását jelentő kongresszusi határozat után Lech Walesa, a jelenlegi elnök meglepő­en feltüzelt hangvételű, rövid be­szédében ultimátumként bejelen­tette: nem hajlandó részt venni a kongresszus munkájában, ha az említett személyek is megjelennek, akiket a mozgalmat a bukás veszé­lyének kitevő, felelőtlen politiku­soknak nevezett, egyben kijelentet­te: semmilyen szakszervezeti funk­ció elnyeréséért sem indul verseny­be, de a Szolidaritás és Lengyelor­szág ügyében kész szembeszállni akár a kongresszusi küldöttekkel is. ' Walesa, aki tervezett beszámo­lóját nem tartotta meg, éles kiro­hanást intézett a tevékenységét és diktatórikus irányítási módszereit támadó „intellektuelek” ellen, akik minduntalan a „végrehajtó .bizottság ülésére” vártak, miköz­ben neki nap mint nap gyors dön­téseket kellett hoznia a mozgalom, egész Lengyelország érdekében. Walesa emlékeztette a jelenlévő­ket, hogy maga és néhány közvet­len munkatársa indította el a Szoli­daritást naggyá tevő, Lengyelor­szágot alapjaiban megváltoztató folyamatokat, mindvégig az ő vál- laira nehezedtek a legfontosabb döntések, neki kellett választania, meghallgatva vagy elvetve a szám­talan jobbnál jobb tanácsot a min­AZ RMDSZ KÉRÉSE: dig bölcs intellektuelek szájából. Külön kiemelte: 1981-ben figyel­meztetett: a győzelemig hosszú út vezet, nem szabad lebecsülni az el­lenfelet, vigyázni kell a hatalom átvételével. „íme, most a hatalom gyakorlásával járó problémák máris a Szolidaritásra omlottak.” Érezhetően sértődötten szólt ar­ról is, hogy személyét számos tá­madás érte, miután bejelentette: pályázik a köztársasági elnöki posztra. Egyesek számára nem elég művelt, nem tudja hibátlanul felolvasni a számára írt beszéde­ket, nem viselkedik eléggé kultu­ráltan, mem beszél nyelveket — emlékeztetett. Mások — a csokor­nyakkendős elnök után vágyókkal szemben — a legszívesebben min­dennap pufajkában szeretnék lát­ni. Végezetül sértődöttsége jeléül köszönetét mondott azoknak, akik támadták és azoknak is, akik tá­mogatták, mindenkinek megbo­csátást ajánlva. Walesa két egykori és mai ellen­felének lehetséges részvételét a kongresszuson nyilvánvalóan az általa képviselt politikai irányvo­nal, a kerékasztalnál született meg­állapodáshoz, a Szolidaritás­kormány létrehozásához vezető kompromisszum-készségen alapu­ló irányzat és a személye elleni tá­madásként értékelte, ami várható­an rányomja bélyegét az egész kongresszus munkájára és nem ki­zárt: akár a szervezet látványos szakadásához is vezethet. KAPCSOLÓDÁS VAGY LEIGÁZÁS? Milyen lesz az NDK státusa Németországon belül? A nyár beköszöntéig nem­csak, hogy aláírásra késznek kell lennie, hanem lényeges pontjait tekintve már meg is kell valósulnia a két német állam közötti államszerződésnek — jelentette ki a berlini televízió­nak adott nyilatkozatában az NDK kormányfője. Lothar de Maiziere úgy vélte, hogy ezt már csak az NDK la­kosságának elvárásai is indo­kolják. Ugyanilyen fontosnak nevezte a miniszterelnök, hogy a nyár elejéig jelentős haladást sikerüljön elérni a 2 + 4 tárgya­lásokon, különös tekintettel az ősszel Bécsben kezdődő leszere­lési tárgyalásokra. Az egyesült Németország NATO-tagságát firtató kérdés­re de Maiziere hangsúlyozta: a biztonsági rendszerek feloszla­tásáról vagy újjáformálásáról azzal a céllal kell elgondolkod­ni, hogy a helyükön összeurópai biztonsági . rendszert lehessen létrehozni. A kormányfő nem nyilatko­zott a majdani államszerződés tartalmáról, ám megtette ezt pénteki számában a Die Tages­zeitung (TAZ) című baloldali újság. „A bonni államszerződés — az NDK leigázása” címmel közzétett tervezet a lap meglátá­sa szerint „megelőlegezi a nyu­gatnémet alaptörvény 23. cikke­lyét”. A dokumentum értelmé­ben — amelynek forrásáról a lap nem számol be — az NDK kötelezné magát arra, hogy a gazdaság, a pénzügyek, a polgá­ri és a munkajog terén átveszi az NSZK-ban érvényben lévő elő­írásokat. Ezzel egyidejűleg ha­tályukat veszítenék az NDK törvényei és alkotmánya. A „nagy leigázás” értelmében a kisebbik német államban jog­erőre emelkedne a szociális pi­acgazdaság, annak minden ha­tályos adózási, vámjogi és gaz­dasági előírásával. „Az NDK végsősoron az NSZK kicsinyitett mása lesz” — állapítja meg rezignáltan a TAZ. Egyúttal kifogásolja, hogy az idézett tervezetben nem kapott helyet sem az NDK szo­ciális chartája, sem a pénzre­formhoz kapcsolódó 1:1 arányú átváltási kurzus, jóllehet utóbbi szilárd alkotórészét képezi az NDK-beli pártok koalíciós megállapodásának. A magyar utasok a kongresszus idején kerüljék el Nagyváradot Mint az utóbbi napok sajtójelentéseiből kiderült, rendkívül feszült légkörben zajlott le a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szomba­ton Nagyváradon megkezdődő első kongresszusának előkészítése. Az MTI debreceni tudósítójának Nagyváradról származó további értesülé­sei szerint Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke csütör­tökön Nagyváradon megbeszélést folytatott a szövetség vezetőivel. Meg­elégedéssel nyugtázták, hogy a rendőrség rendkívüli erőfeszítéseket tesz a kongresszus zavartalan lebonyolítása érdekében. E célból, a helybeliek munkájának segítésére, kétezer kolozsvári rendőrt is Nagyváradra vezé­nyeltek. Szigorították a határellenőrzéseket, s ennek megfelelően a Ro­mániába belépő magyarokat is a korábbinál szigorúbban ellenőrzik. Az RMDSZ képviselői mindezek ellenére arra kérik a magyar beutazókat — amennyiben úticéljuk nem különösen fontos: a kongresszus idején ne menjenek Nagyváradra. Nagyváradi egyházi körökből származó információk szerint a kong­resszus, az előzetes elképzelések szerint, tisztázza az RMDSZ magatartá­sát a választásokon, határozottan állást foglal a kivándorlások ügyében, következetesen végrehajtható programokat dolgoz ki az iskolakérdésben és meghatározza viszonyát a Yatra Romaneasca-hoz is. (MTI) TESTVÉRLAPUNK ÍRJA * Kezdeményezés az SZDP és a szakszervezetek történelmi kapcsolatának helyreállítására A Szakszervezetek és a Szociáldemokrácia Történelmi Kapcsolatának Helyreállítását Kezdeményezők Csoportja — az MTI-hez is eljuttatott nyílt levelében — azt javasolja a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak, hogy hozzanak létre közös konzultációs testületet a modern szociáldemok­rácia értelmezésének, valamint a hazai többpártrendszerben az európai értelemben vett baloldal helyének és feladatának megvitatására. A konzultációra ajánlott kérdések között szerepel még egyebek között a gazdasági rendszerváltás meg­ítélése, a válságkezelés módja, az infláció és a munkanélküli­ség problémája, a bér és szociális ellátás ügye, valamint az érdekvédelem kiépítése. A csoport véleménye szerint e kérdé­sek tisztázása és az együttműködés erősítése fontos feltétele annak, hogy a többpártrendszeren belül kialakulhasson az a politikai egyensúly, amelyben a baloldal is megkapná he­lyét és szerepét. A Csoport egyetértett az SZDP szakszervezeti tömörülésé­nek megállapításával, miszerint a Szociáldemokrata Párt kudarcát a választásokon főleg az okozta, hogy a kampány során a párt a szociáldemokráciától idegen jobboldali gazda­sági és társadalmi nézeteket hirdetett, s ennek következtében hibásan alakította ki viszonyát a szakszervezetekhez. Véleményük szerint bizonyos, hogy a szakszervezetek és az SZDP választási kudarcáért az egykori állampárt és an­nak utódpártja, az MSZP is jelentős mértékben felelős, még­pedig az egész hazai baloldalt történelmileg felmorzsoló poli­tikája miatt. Az eladósodás miatt kívülről diktált és a re­formszocializmus címkéjével ellátó gazdaságpolitika kudar­cát ugyanis a társadalom mint minden baloldali alternatíva kudarcát élte meg. Ugyanakkor rámutatnak arra is: a társa­dalmat a tömeges elszegényedésbe, és a fenyegető munkanél­küliségbe átvivő, de önmagát a reformszocializmusba át­mentő pártvezetés ma a cégtábla újabb átfestésén gondolko­dik, s ehhez a szociáldemokrácia eszméjét kívánja felhasznál­ni. A nyílt levél aláírói szerint a baloldal e kritikus történelmi helyzetében a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szak- szervezeti tömörülésének múlt héten a munkavállalókhoz intézett felhívása — amelyben kritikusan értékelve pártjuk eddigi tevékenységét, a nyilvánosság előtt kívánták tisztázni annak politikai arculatát — megteremtette annak lehetősé­gét, hogy helyreállítsák a szakszervezetek és a szociáldemok­rácia történelmi kapcsolatát. (MTI) Sikeres tárgyalás a Világbankkal Washingtonban csütörtökön sikeresen befejeződtek a szakértői tárgyalások a Világbankkal a Magyarországnak gazdasági szerkezetátalakításra, a reformpoliti­ka céljaira első ízben folyósítandó világbanki kölcsönről. Amennyiben az új magyar kormány jóváhagyja a megállapodást, azt várhatóan elfogadja a Világ­bank vezető testületé, így az összesen 200 millió dolláros hitel első részét a Magyar Nemzeti Bank már idén, másik részét 1991 elején igénybe veheti. Tekintettel a magyar belpolitikai helyzetre, a szerződést előkészítő tárgyalások utolsó szakaszán szakértőivel képviseltette magát valamennyi parlamenti párt. A sikeres fordulót követően folytatódhak a tárgyalások a Világbankkal arról, hogy Magyarország a reform céljaira további kölcsönöket kapjon külföldi pénzin­tézetektől. A Világbank támogatásával kialakított új hitelkonstrukció első ked­vezményezettje Magyarország lenne. A Független Kisgazdapárt rendkívüli országos értekezlete Pénteken rendkívüli országos értekezletet tartott budapesti szék­házában a Független Kisgazda- párt. Az értekezleten részt vettek a politikai bizottság, az országos in­tézőbizottság tagjai, a párt or­szággyűlési képviselői,' valamint a megyei vezetők. Mint azt Bereczki Vilmos párt­szóvivő az értekezlet után az MTI munkatársának elmondotta: a résztvevők megszavazták, hogy a Független Kisgazdapárt az eddigi, előzetes megbeszéléseket követően érdemi tárgyalásokat kezdjen a Magyar Demokrata Fórummal és a Kereszténydemokrata Néppárt­tal. Kijelölték azt az öt személyt, akik a koalíciós tárgyalásokért fe­lelősek. Ezek: Vörös Vince, a párt elnöke, Prepeliczay István főtit­kár, Nagy Ferenc alelnök, Tor- gyán József pártfőügyész és Kiss Gyula, az országos intézőbizottság tagja. Az értekezlet mindegyikőjü­ket felhatalmazta arra, hogy szük­ség esetén a pártközi tárgyalások­ba másokat is bevonjanak. (MTI) A TANJUG KÖZLEMÉNYE: Kire nem vonatkozik a jugoszláv valuta­rendelkezés? A Tanjug hírügynökség pén­teken délután az alábbi közle­ményt hozta nyilvánosságra: Ma éjfélkor életbe lép a szö­vetségi kormánynak az a rende­leté, amely szerint a Jugoszlávi­ába beutazó kelet-európai turis­ták a határátkelőhyeken kötele­sek személyenként 200 dollárt dinárra beváltani. A rendelet nem vonatkozik szervezett tu­ristacsoportok tagjaira, a hiva­talosan utazókra, a tranzituta­sokra, a diplomataútlevéllel, to­vábbá a kishatárforgalmi enge­déllyel rendelkező személyekre, a 14 évesnél fiatalabb gyerme­kekre, az egyetemistákra és főis­kolásokra. valamint a Jugo­szláviában élő férfiak vagy nők házastársára. A valutabeváltás alól csak azok mentesíthetők, akik a fenti tényeket a határátkelőhelyeken a jugoszláv vámhivatalnokok előtt igazolvánnyal bizonyítják. A rendelet ideiglenes, szükség szerint megváltoztatható és újabb kivételekkel kiegészít­hető. Kétnapos belgyógyász­találkozó Kalocsán (Folytatás az 1. oldalról) Újabb MÍG—23-as járt szerencsétlenül Kiképzési feladat végrehajtása közben, pénteken, a kora délutáni órákban lezuhant a Magyar Honvédség pápai repülőalakulatának egyik MÍG—23-as típusú repülőgépe. Cseporán Mihály őrnagy, a repülőgép vezetője rendellenességet észlelt, a gépet lakott területről kivezette, majd Ajka körzetében katapultált és szerencsésen földet ért. A repülőgép a székpusztai halastó közelében becsapódott. A Magyar Honvédség illeté­kes szervei megkezdték a vizsgálatot. (MTI) Érdemes felfigyelni a Glos Wielkopolski (poznani len­gyel napilap) március 30-ai számára. Ha belelapozunk az újságba, ott egy újabb, „Solidarnosc — Poznan” címlapot találunk, szabályos vezércikkel, hátoldalán szer­kesztőségi adatokkal. Az ol­vasókhoz címzett szerkesztői levélből azután megtudjuk, hogy a helyi Szolidaritás szakszervezet lapja ezután a független napilap melléklete­ként jelenik meg minden pén­teken. A földalatti mozgalom sokszorosított röplapjaként indult újság most jutott el a nyomdai előállításig, a postai terjesztésig, árusításig. Azért most, mert mostanában ott is új arculatot kezd ölteni a saj­tó. A társadalmi sajtótanács által elfogadott változások tették lehetővé a két szer­kesztőség megegyezését. Je­lentős lépés ez a demokrati­kus helyhatósági választások előtti időszakban. Mi lehet méltó ilyen ese­ményhez Lengyelországban ? Természetesen egy Walesa- interjú. A riporterek Teresa Rzepa és Andrzej Machows- ki. KIJ/li S, A „SZEMTELENÜL ŐSZINTE” LECH WALESA TANÍTJA: Demokráciát becsületesen, nem maffiarendszerben — Elnök úr, 1981 óta miért nem járt Poznanban? — Demokrata vagyok, ám diktátori hajlamokkal gyanúsítanak. Eddig ke­mény kézzel vezettem a mozgalmat, de most nem utazgatok, nem lelkesítek, csináljatok, amit akartok. Itt a lehető­ség, használjátok ki. — Ahogy Ön változott, úgy változott a Szolidaritás is? Milyen ma a Szolidari­tás 1980—81-hez viszonyítva? — Reformmozgalom voltunk, va­gyunk, leszünk. 1980-ban harcoltunk a kenyérért és titokban a szabadságért. Más út nem volt, mert közénk lőttek volna, a helyzet nem volt előkészítve. Ha 1990-ben kezdeném, akkor a sza­badságért harcolnék, ami meghozza a kenyeret. — Ha már erről van szó, hogyan kel­lene most harcolni? Ön számtalanszor beszélt a pluralizmusra törekvésről... Mindjárt megmondom. Kezdet­től fogva három területen beszélünk pluralizmusról: gazdasági, politikai és társadalmi téren. A politikaiban jutot­tunk legtovább. Elég messzire a társa­dalmi pluralizmusban. Ezzel szemben keveset haladtunk előre a gazdasági­ban. Hogyha arról hallom fecsegni a teoretikusokat, hogy nincs a nemzet­ben politizálási kedv, nevethetnékem támad. Az igazság azon alapszik, hogy az emberek többsége nem vesz részt szervezetekben, mert rendszerint az elit harcol. Nem kell csodálkozni azokon, akik nem küzdenek, hisz ebből semmi hasznuk. Ez abból következik, hogy nincs gazdasági pluralizmus. A többség ezért nem akar játszani a politikában. Éppenséggel mit csináltunk mi az em­berek 60 százalékának? Jobb nekik? No nem. Azt hallják, „jobb”, hogy vá­logathatnak az újságok között. Ez igaz. de nekik nem ez kellett. Ennek a társa­dalmi rétegnek jobb anyagi körülmé­nyek kellenek. Ezeknek az embereknek nincs ambíciójuk a harcra, mint az elit­nek. Munkába járnak, hogy megkeres­sék a pénzt a háztartásra, a rendes élet­re és hogy még söröcskére is jusson. — Ön így látja az átlagembert, aki­nek a jobb életéért harcol? Igen. De általában ennek fordítva kéne lenni. Előbb a gazdasági szabad­ság, utána ennek a gazdaságnak a vé­delme, azaz a szakszervezetek és egye­sületek. És majd csak ezek hívják életre a politikai pártokat, ha védekezni akarnak a szejmben és képviselni tagja­ikat. Ez nagyon bölcs volna, de nem így van, ahogy akarjuk, hanem úgy, ahogy muszáj lenni. Ez az „ahogy muszáj” pedig az ökonómia lemaradásából kö­vetkezik. Innen származnak a bajok. — Kifejezetten szembeállítja a társa­dalom többségét az elittel. Mi van ezek­kel a viszonyokkal? — A mai idők mások, mint a transz­parensek, kiabálások és indulatok idő­szaka, bár arra is szükség volt. Csak­hogy annak vége. Az elit játszik, vagyis a gazdasági szakértők. Az emberek meg csak nézik, mint a pingpongmecs- cset. Egyelőre nem vesznek részt a já­tékban. Csak el ne veszítsék türelmü­ket. — Ma rosszabb, mint valaha. — Azért, mert nincs még kész az épület. A mesterek befejezik a munkát, jönnek a takarítók és kialakul a rend. Mindenki arra számít, ön lesz a mes­terek főnöke. — Az én feladatom megadni a lehe­tőséget a társadalomnak a cselekvésre. Csak egyengetem mások útját, felsora­koztatom őket, ahogy Mazowieckit és másokat beajánlottam, mert pillanat­nyilag ők voltak a legalkalmasabbak. — A pluralista társadalomba beleillik a „Szolidaritás"? — Azt úgyis megmutatják az önkor­mányzati választások. És itt mondok egy érdekes dolgot. Minél nagyobb ve­reséget szenved a Szolidaritás a válasz­tásokon, annál nagyobb lesz a politikai pluralizmus. Ha megszületik az új rendszer, a Szolidaritásnak vissza kell húzódnia. Jusson akár a kiszorítás sor­sára. Tegye le a zászlót. Ez volna szép és bölcs dolog. Demokráciát akarok, bár a demokrácia felépítése kissé anti­demokratikus. Vagy lehet másként? Mikor Mazowiecki miniszterelnök lett. azt mondtam: várom, mikor tesz lakat alá. És meg vagyok győződve, nemegy­szer kedve lett volna megtenni. Mert most támogatnom kéne. De én senkit nem támogatok, mert becsületesen épí­tem a demokráciát, nem valami maffia­rendszerben. Nem magamért csinálom. Most rugdalnak engem, elég belenézni az újságokba. De Jurczyk meg Gwiaz- da is alapíthat pártot, szakszervezetet. Hadd csinálják. Erre épül a demokrá­cia. Ha azt mofidanám, hogy nincs jo­guk megtenni, akkor antidemokratikus lennék. Ezzel az antidemokratikus de­mokráciával úgy van, mintha neheztel­nénk a púposra, amiért egyenes gyere­kei vannak. — Ön szerint mi a vezéregyéniség legfontosabb tulajdonsága? — A szemtelen őszinteség, semmi ködösítés vagy hátsó gondolat. — Elnök úr, saját számlájáról 200 ezer dollárt utalt át a Mazowiecki­kor; min\ segélyalapjába. Hogyan sze­retné, mire fordítsa ezt az összeget a kormány? — Demokrata vagyok. A pénzt oda­adtam. alávetem magam a döntésnek. Nem fogok beleszólni, mit tegyen vele a kormány. — Ha valakinek ad egy feladatot, nem szokta ellenőrizni a végrehajtást?-— Természetesen igen, de ez nem olyan. A pénz a Szolidaritás-é volt, mert a Nobel-díj is a Szolidaritás-é volt. Visszaadtam, meg még 8 ezerrel többet. Az aranyérem a czestochowai kegyhelyen van, a pénz Mazowiecki­nél, ezzel minden rendben. — Hogyan vélekedik a kormány el­lenőrzéséről ? — írják meg, az én feladatom, ismét­lem, hogy mindenkinek lehetőséget ad­jak a cselekvésre. Hamarosan én fogok nevetni és másokat vádolni. Még egy kicsi és megkérdem: no, képviselő urak, olyan nagy szabadságot adtam, hogy azt mondtátok, mit képvisel Wa­lesa, kicsoda ő? Én meg azt mondom: az, aki nektek szabadságot hozott, ti meg nem éltetek vele. Ez lesz a válasz. — Kemény szavak. — Igen, azok. Fordította: dr. Tomcsányi Ernőné Sajnálkozással vették tudomá­sul a megjelentek, hogy dr. Vass Sándor, a Nagyváradi Központi Kórház kardiológus főorvosa, mint meghívott előadó, nem jelent meg a rendezvényen. A tanácsko­zásnak írt levelében az áll, hogy a román hatóságok nem engedélyez­ték Magyarországra való utazását, illetve egyszerűen nem kapott útle­velet. A tanácskozással egyidejűleg a művelődési központban gyógy­szer- és műszerkiállítást is megte­kinthetnek az érdeklődők. A legis­mertebb gyógyszertárak, mint pél­dául a Byk-Quelden Konstanz (NSZK), a Wellcome Foundation Ltd. (Anglia) is képviseltetik ma­gukat. Az orvosi műszergyárak közül Amerikából az Oversees New Technologies Inc. cég érkezett a kiállításra. A belga, holland gyára­kon kívül természetesen a magyar gyógyszergyárak is megjelentek a kiállítótermekben. A tanácskozás résztvevői pénte­ken huszonkét előadást hallgattak meg, s a délutáni órákban Kalocsa idegenforgalmi nevezetességeivel ismerkedtek. A vándorgyűlésen ma további tizenegy témát vitat­nak meg. Annyit már az első nap után megállapítottak a szakembe­rek, hogy érdemes volt Kalocsát választani a gyűlés színhelyéül. Ezt bizonyítja a viszonylag nagy szá­mú érdeklődő, a magas szintű ren­dezés és az elhangzott előadások szakmai színvonala is. A belgyógyász-találkozó előre­láthatóan ma, a délutáni órákban ér véget. Zs. Kovács István

Next

/
Thumbnails
Contents