Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-10 / 59. szám
199«. március 10. • PETŐFI NÉPI • $ PETRŐCZIÉVA: Jel A feledésből visszamentett „ „inyém-tied"-vonal egy tányér eper közepén elég,' Hogy kockáztassak isidét hinni merjek. ■■ > 1 MÁ TYÁS FERENC: Csendes forradalom Csendes ez a forradalom, hála Isten, forr a lélek, hogy a nép magán segítsen. Y nem ágyús, nem tapos vérben, s el sem oroz . senkitől vagyont, s ellene nem jön orosz, . csak a könnyeit szárítja, — szárítaná, ha nem lenne még oly közel az a halál, az a számos kínzó tábor, a sok bűntett, s ne nézne vissza ránk vádlón, kit megöltek, de kit megnyomorítanak, kifosztanak, üres kincstári kamrától mit várhat az? i - Romlakók maradtunk itt a szegénységben, — ; bizakűdhatunk-e, hogy nem halunk éhen ? Nincsen -okunk énekelni, fáj a múlt még, dkjcfget a minduntdlan ránkbo'tult ég. • Probstner Janos: Távoli gondolat fÍŐLT,,EGÉSZER EGY RAJZFlltlSTUDiÓ Walaki eltűnt, valami hiányzik Az alábbi „mese” csodaszép figurákról, gyönyörűen megfestett tájakról, hátterekről, kacagtató, szellemes rajzfilmekről, nemzetközi sikerekről is szólhatna. Nem. Ilyesmiről nem lesz szó. Az élet mást produkált. Morcos, nem egészen jó szándékú, rafinált főszereplőket. Az alábbi történetben nem ők húzr ták a rövidebbet. Nem is titokzatoskodom tovább. Álljon itt a kiskunfélegyházi Holló László Rajzfilmstúdió megszűnésének, az alapítótagok tönkretételének tanulságos története. Pénz, pénz, pénz A rajzfilmstúdió most lenne hároméves. Megszállott és nem utolsósorban tehetséges rajzfilmes 'barátok dédelgették tervüket, hogy kisszövetkezeti Tormában Kiskunfélegyházán hozzanak létre stúdiót. Korábban a kecskeméti Pannóniánál kamatoztatták tudásukat, tehetségüket, ötletük' persze merésznek nevezhető, hiszen rajzfilmesként önállósulni, saját lábon megállni az első pillanatokban sem tűnt könnyűnek. Pólyák Sándor és Katona János kezdetben saját-szakállára dolgozott. Több mint kétmillió forintot érő kaméraberendezést konstruáltak, ami ugyanolyan tökéletes, mint egy hatmilliós szerkezet. Pólyák találmányát mások is elis- - merték, sőt még abban is láttak fantáziát,’ hogy piacra dobják. Más kérdés, hogy ebből nem lett semmi, pontosabban befuccsolt a nagyreményű üzlet. A rajzfilmstúdió fenntartásához, illetve az ottani munkafeltételek megteremtéséhez pénz, pénz és pénz kellett. Tizenöt-húsz alkalmazottnak nyilván fizetésre is szüksége volt, azon túl, hogy ők elsősorban rajzolni szerettek, akartak. Bízniuk kellett abban, hogy beindulnak a stúdió dolgai. Bíztak is, hiszen máskülönben kiléptek volna, mert hogy eleinte fizetést nem kaptak. Katonáék bankkölcsönt vettek fel és alaposan belenyúltak saját zsebükbe is. így már elindulhattak, a rajzfilmgyártás cseppet sem sima útján, a béreket is ki tudták fizetni. A Holló László nevét büszkén Viselő stúdió léte azonban mindig hajszálon múlott. Különös szerencséjük volt_az, hogy időben tudtak mentőövbe kapaszkodni. Reklám- és referenciafilmek elkészítésére kaptak megbízásokat. Ugye, sokan ismerik a televízióban évekkel ezelőtt naponta feltűnt kedves figurát, a Walakit? Nos, az energiacsőszt a fél- / egyháziak találták ki és ők rajzolták, gyártották. Walaki országosan ismert lett, csak épp a Holló László Rajzfilmstúdió és az alkotók neve maradt homályban, mert reklámfilmek esetében nem szokás feltűntetni a stáblistát. Az első siker nem maradt el, egy reklámfilmfesztiválon második díjat kaptak Katona Jánosék a néhány perces produkcióért. Hogy mára hová tűnt a Walaki? Nem tűnt el, hiszen néha-néha még látható a képernyőn, de az újabb filmet már nem a félegyháziak készítették. Csak a figura maradt, a stábot kicserélték. Linda rúgásai Jött Linda. Görbe Nóra, az egykettőre népszerűvé vált színésznő nagylemezéhez videoklip is kellett. A Szerelmes a lány- című nóta képeit a félegyházi rájzfilmesek valósították meg. Mindenki elégedett volt, talán legjobban a megbízó, a televízió rendezője, Gát György. Ezután szinte természetesnek tűnt, hogy a 87 perces Linda safari munkacímű produkciót a Holló-stúdióra bízza egy ausztrál cég, nevezetesen a Soundstage Animation. A szerződéskötés 1988 augusztusában esett meg, a film befejezésének időpontját pedig 1989. november 30-ában határozta . meg a neves cég képviselője, Mészáros Tibor, aki magyar származású. Mindenki örült. A félegyháziak azért, mert végre méltó munkához jutottak és egy ausztrál megbízásnak tehetnek eleget, természetesen kedvező anyagi feltételek mellett. Mészáros úr pedig azért örülhetett, mert a félegyházi rajzfilmesek profi munkát végeznek. . A történet mégis újabb fordulatot vett. Polyákékát felkeresték a Kecskemétről Félegyházára kívánkozó egykori Pannóniás- kollégáik. Nem tudtak nekik nemet mondani. így, utólag azonban elátkozhatják azt a napot, amikorlújra együtt kezdtek dplgozni, # Linda lc- szerepelt, de újraéledt. 9 Az egykori sztár, Walaki Félegyházán készült. mert egy idő után kettészakadt a társaság. Látszólag rend volt: Katona János forgató- könyvet írt, megtervezte u figurákat. Pólyák Sándor pedig a látványtervezéssel, a hátterek festésével foglalatoskodott, Barcsikat László készült az operatőri munkálatokra. Ment minden, mint a karikacsapás. Amikor érezték, hogy csúsznak a munkával, hét végén is dolgoztak. Elkészült egy demofelvétel, ezt él is fogadta a külföldi partner. A bomba mégis robbant. Mészáros úr egyre többször szólt bele az alkotómunkába. Sok esetben újra fel kellett venni az átrajzoltatott jeleneteket. így képtelenség volt módszeresen haladni a filmkészítéssel. A dolog odáig fajult, hogy a/ ausztrál cég képviselője 1989 tavaszán vtsz- szavonta Katona János megbízású)., felmentette a rendezői feladatok alól azzaLaz indokkal, hogy számára kecsegtetőbb ajánlata van egy angol rajzfilmsorozat rendezői munkájára. Ebből nem lett semmi. A Linda produkció viszont új rendezőt kívánt Újvári László személyében. Nehezen' derithetők ki azok az okok, amiért az addig elfogadott és jónak tartott rajzfilmfigurák érvényüket vesztették és újakat kellett tervezni. Nem csoda hát, hogy egyre inkább megromlott a légkör az alkalmazottak között, akik bizony a summás, valutában fizetett művészet i prémiumokért mindenre képesek voltak. A Holló László Filmstúdió és a Soundslage Animation képviselői egyre többször beszéltek a problémákról, a munkát hátráltató tényezőkről. Az világosan látszott, hogy „hol- lóékból" könnyen lehet „hullát" csinálni. A rizikót mindenképpen, ők vállalták; mert a stúdió kisszövetkezeti formában mégis Csak az alapítóké volt. Miután külkereskedelmi joggal nem rendelkeztek, kerestek egy céget, a budapesti Novglkot, akiken keresztül köthettek szerződést az ausztrál céggel, a Linda-film megbízójával. Bukás esetén kinek is kell a számlát benyújtani?. Éz meg sem fordult a fejükben, csak akkör, amikor már égett a ház. Akkor viszont senkit nem lehetett elérni, senki nem Vállalta a felelősséget.. Még mg sem. ' A „puccs” után Mi történt? A félegyháziak és az ausztrál cég képviselője között egyre inkább elmérgesedett a helyzet, és 1989. július- 12-én elpattant a húr, amikor is a borítékolt szerződésbontásokat átadlak a Holló László Rajz- filrastúdio vezetőinek. Felmerült az is, hogy alakítsanak kft.-t, magyar—ausztrál érdekeltséggel, de nem láttak garanciákat. Inkább úgy festett a dolog, hogy talán magyar tökével kívánják befejezni a lassan készülő rajzfilmet. A kft.-ből nem lett semmi. Az alkotómunkával viszont nem lehetett leállni. A korábban három épületben szorgoskodó rajzfilmesek végre egy házba költözhettek, ahol az összes alkalmazottnak új szerződést ajánlott fel a Soundstage. Ezt legtöbben el is fogadták, és máris költözhettek Kecskemétre, az egykori pártszékház hetedik emeletére. A Linda-film készülésének kalandos története most ott folytatódik. Természetesen szerződési kínállak a félegyházi csapat idegileg megviselt mellozötteinek. Katonának, Pólyáknak és Barczikainak is, de ók’nem kívántak részt venni a további közösködésben. így hát pókháló lepi az egykori rajzasztalokat, senki nem használja az értékes kamerát. A Holló Rajzfilmstúdió bezárt. Maradt viszont ' egymillió-háromszázezres bankhiteltartozásuk. A végrehajtó már lefoglalta a kameraberendezést, melynek értéke árverezés után kiegyenlítheti a számlát. De ki fizeti ki például £ harmincezres Ibusz-szobadíjat, vagy a száznyolcvanezer forintos telefonszámlát? És még adódik néhány kérdés. Jár-e munkabér, jogdij a rajzfilmescknek, akik legtöbbször önhibájukon kívül nem tudták teljesíteni az előirt normát? Történt-e plagizá- íás? Átvehető-e „ingyen” az elkészült munka, például a megfestett hátterek oly módon, hogy egyúttal az alkotójánák a nevét elfelejtik? Ki fizeti a Csodabogarak című, mind ez ideig be nem mutatott rajzfilm figuráit ábrázoló gipszmodellek készítőjének költségeit, amikor a szóbeli megbízást a Sóundstage adta?'Kinek járt repülőjegy cs kinek használt autó? A kérdéseket sokáig lehetne sorolni,' de ez már nem a mi dolgunk. Minthogy az sem, hogy a. Holló László Rajzfilmstúdió tönkretételének minden , apró részletét nyilvánosságra hozzuk. Itt a'jelenség sokkal fontosabb. ' * ' A félegyházi rajzfilmesek közül néhányan munka és állás nélkül maradtak. Immáron : hónapok’ óta csak emlékeikből élnek. Már nem akarnak a múltra gondolni, főleg nem* azokra a pillanatokra, amikor még szép jő* -vőről, hagy tervekről álmodtak. Nem tu- :dom, a rajzfilmre gondolriak-e még? Pszt!-Jöjjön valaki! Fogy az energia! Vagy nűk elfogyott? ' • Boriik Tibor HÁMORI ZOLTÁN: Ü NN1 mos g KRfcBLYI E Bezárt kutya a forradalomban Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, George Mikes, Mark Twain. Az Üríneplős gereblye című kötet elolvasása után az illusztris névsor bízvást kiegészíthető eggyel: Hámori Zoltánnal. Mármost én jól tudom, hogy kolléga — de sőt: barát — könyvéről írni az álmoskönyvek szerint sem hálás feladat, ezért hadd másolok ide — bizonyítékként, érvként és persze, kedvcsinálóként — néhány igazán jellemző Hámori-mondatot. “ „A nyugatnémet turista megáll a főtér közepén. Sony videokamerájával lassan megfordul a saját tengelye körül, rögzíti a képet, aztán elmegy szovjet pezsgőt venni. Hazatérvén bízvást számíthat arra, hogy szűkebb közösségében ezután ő lesz a Kelet-Európa szakértő.” (A turista.) „Ahogy szaporodnak a csökkenő életszínvonalI ról szóló jelentések a lapokban, úgy épülnek Kecskeméten a szebbnél szebb, nagyobbnál nagyobb I házak. Egyszerű, jó magyar kérdés: miből telik? I Nos, elárulhatom a titkot: semmiből. Néhány dacos kivételtől eltekintve ezeket a házakat olyan I fizetésű emberek épitik, akiknek nincs olyan fizetésük. Minthogy olyan fizetés nincs is. Elvileg.” (A Í házépítő jelenései.) „Nincs az az ortodox, posztsztálinista, fundamentalista moszkovita, aki ne szeretné, hogy úgy éljünk, mint Svájcban!” (Borítsuk ki a kűhvertibi- lit!) „Az élet nagy kérdéseivel találkozom, miközben egy számomra ismeretlen és rejtélyekkel teli tudomány titkait fürkészem. Ugyanis főzni tanulok. Gondoltam, ha már harmincegynéhány évvel ezelőtt enni megtanultam — sőt, azóta komoly eredményeket is fel tudók mutatni ez ügyben —, nem árt, ha megismerkedem a végtermék, előzményeivel. is.” (A marhapörköltfőzés viszontagságai.)~ - Az igazi kritikus a szakmai tőlvajnyelv teljes fegyverzetével bizonygatná a verbális humor, az asszociációs áttételek meg a ki tudja még mi minden felgyülemlett nagyszerűségét — megfeledkezve arról, hogy az igazán jó mondatokat nem magyarázni kell, hanem idézni: hadd terjedjenek. Szakmai szempontból is irigyléstémélló a gyűjteményes kötet, (melynek írásai a Kecskeméti Szemle, a Pe-. tőfi Népe, a Halasi Tükör és az Elet és Irodalom című lapokban jelentek meg 1982-től a múlt hét szerdáig). Mert igaz ugyan, hogy Hámori nem igazán írt sokat (a Petőfi Népe szerkesztése közben erre aligha is lehetett energiája), ám amit megírt, azt mind — egyetlen kivétel nélkül-^ vállalhatja, ’ újranyoöitathatjá. Nemcsak ma, tíz vagy húsz év múlva is—- ez pedig, kérem, ebbeu a mi tegnap- még-sztálinista-fundamentalista-holnapra- demokrata világunkban: ndm semmi. Voltaképpen én ezért még inkább szeretem ezt a könyvet. Érv arra, hogy bármilyen'időben (újabban ezeket a • így illusztráció a könyvből --- Schmidt Antal munkája diktatúra esztendejeinck szokás nevezni) kimondható a kimondhatatlan is. És nem kell elmenni Damaszkuszba sem. Nyilván van- ennek valami külön rejtélye. Nem tudom. Olvasgatom, nem is előszörre, a karcolatokat, szatírákat, ám semmiféle titokról nem lebben föl a fátyol. Egy Karinthyn, Nagy Lajoson, Mark Twaincn, George Mikesen (is) nevelődött szerző ugyanazt teszi, mint elődei: a maga módján eltűnődik erről-arról. Hogy, na jó, persze, ünnepeinken az izé, nagy sorsfordulókat khm, ünnepeljük — valójában azonban csak ekkor van idő előszedni az ünnepi gereblyét. Ezt esetleg más úgy mondaná más van a máz alatt, mint amit látni vélnénk. Hámori semmi ilyet nem mond. De megmutatja azt, ami ott a máz alatt. A romániai forradalom kitörése után három és fél perccel már elrohant Aradra és Temesvárra Walter Péterrel; ám a rettentő változások viharában arra is fölfigyel, amire rajta kívül se senki: a japán újságíró tolmácsa, fittyet hányva szekura. lövöldözésre, életre és halálra, indulna haza; bezárta a kutyáját.'Forrada-" lom ide vagy oda, az ember — ember. Egy kis kiadó, kevés példányszámban, tőkeerős cégeket szponzorként. fölkérve adta ki Hámori Zoltán könyvét. Manapság könnyű tönkremenni: zsúfolt a piac, kevés a pénz, sok a szenzáció, fogy az olvasó. . ..Mindenesetre aki szeretné jól kikapcsolódni, az helyesen dönt, ha Hámorit olvassa. Van itt annyi baj, ráadásul még az IMF-szerződcsf sincs afáírva — legalább derüljünk egy jót. Addig is. (A Kecskeméti Lapok Kft. és a Halasi Tükör kiadása, 1990.) Bullái József „Színház az egész világ" — mondja egy ma is népszerű szerző, bizonyos William Shakespeare egyik darabjában. S hogy mennyire igaza vari, azt egy több száz évvel későbbi sziniigazgató — ugyancsak Vilmos —, Radó Vili bácsi, a kecskeméti társulat örökös tagja is bizonyíthatja. Tőle hallottam az alábbi történetet. 1950-ben úgy döntött a kultúrpolitika, hogy bizony nagy kár lenne pont Túrkevét megfosztani az élenjáró szovjet drámairodalom egyik gyöngyszemétől,' amely egyszerre felemelő és katartikus, nevelő hatású és szórakoztató. Mivel annak idején tucatjával lehetett találni a kortárs szovjet irodalombwi ezeknek a kivánalmaknak megfelelő ■műveket, nem volt nehéz a választás, A színdarab címe: Házasság — hozomány nélkül. Zenés, táncos,. ideológiailag abszolút helyénvaló vígjáték. Be is rendeztek Túrkevén egy körülbelül háromezer érdeklődő nézőt befogadó, szabadtéri színházat. Színpad, függöny, díszletek, minden, ami kell. Az előadásra a kecskeméti színház kapott inegtisztelő megbízást. Mivel Túrkevc éppen ez idő tájt kapta meg a Szocialista Vá- ros kitüntető címet, ott voltak legalább hárman a nagy négyesből, de minimum a Farkas meg a Gerő. Ez egy olyan zenés-táncos darab volt, melyben három felvonáson keresztül az éleződő osztályharc nyújtotta kézenfekvő konfliktusokkal voltak elfoglalva a színészek - prózában. Ebből persze a háromezres nézősereg vajmi keveset értett — hangosítás (és valószínűleg érdeklődés) híján. A főként parasztemberekből álló publikum csak a végére villanyosodon fői. mivelhogy a zenés-táncos darab utolsó perceire maradt a zene meg á tánc. Fergeteges orosz tánc következett, amikai: a gonosz kulák elnyerte méltó büntetését, a szegény parasztok egymáséi lettek, a zenekedvelő ktilhoztagok meg azon nyomban, dalra fakadtak. Lett is olyan siker, hogy legalább nyolcszor kellett ismételni a finálét. Érthető, hiszen a darabban ez volt I I | az egyetlen mozzanat, amikor a néI zök kaptak is valamit a pénzükért Amikor a főszereplő táncos komit kas már nyolcadszor járta el azt q guggolás ugrálás orosz láncot, dí a közönség még mindig tombolt, j jüggönyhúzó beszólt a színpadrer hogy kilencedszerre fölhúzza-e? Di már húzta is. A főszereplő, nyelvei lógatván, bemutatta neki a nemzett közi karjelzést. (Ennek módja a kői vetkező: a bal kar csuklóját a jobb kar könyékhajlatába helyezzük, él a jobb alsókart, beszorított ökölle\ föl s alá lengetjük.) Csakhogy időközben folhúzódot. a függöny. A táncos komikus oil állt a színpad közepén, lent az elsí sorban ült Farkas és Gerő, a nagt négyes kelteje, ö meg lengetett A függöny felgördülésétöl ráadást! sokkot is kaphatott, mert csak ktf meredt szemmel Mézeit, és kép telem volt abbahagyni. ' Aznap este a társulat igazgatóját a főszereplőt, a függöny húzót, a| ügyelői és még néhány kulcsembert a szolnoki AVH-laktanya látta vendégül. Gerő sértődésének — ai akkori szokásoktól eltérően -I mégsem lettek tragikus követkézé ményei.' Reggelre elengedték a fűrg sutát vezetőit, munkatársait, akut megígérték, hogy a szocializmus építésének e nehéz szakaszábaa többet még véletlenül sem fognak lengetni. (Legalábbis olyanköm amikor ennyien látják.) -S (A szerző új írása) DOBOZI ESZTER: Kóborlásaimból 2. (Kórus) nem öltek meg, csak jégen ültettek nem öltek meg, csak vízbe lökdö&tek nem öltek, meg, csak egyenként tépték v szőrszálaimat bajszom ___________________________________________i_____i ha jamat 1 nem öltek meg. csak láncon tartottak ' • T] nem öltek meg. csak kutyáéiba csuktak ■ nem öltek meg. csak hclemártottak . . . arccal j mint a kismacskákat nem öltek meg, csak orrlyukamba verték a pennát, a tollszárat, a tintaceruzát én vagyok az orrszarvú-r- mondták én egy orrszarvú — mondták A én egy IT”- • HÁMORI ZOLTÁN Miért sértődött meg Gerő Ernő?
