Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-08 / 57. szám

1990. március 8. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ OLVASÓ HANGJA Politizáljunk bátrabban Örömmel olvastam, hogy helyet adnak lapjukban az olvasó hangjának is, egy külön rovatban. Azt viszont sajnálom, hogy a szürke választópolgá­rok nem élnek a lehetőséggel. Pedig a politikai változásoknak ők ^ tehervi­selői. Szűk körükben politizálnak is keményen. Ha jelképesen is, de ropog­nak a fegyverek. A választások előtt nagyon fontos lenne, hogy a nép saját nevében is nyilatkozzon elképzeléseiről, politikai nézeteiről. Bár a pártok a nép érde­keit hangoztatják, a nép nevében beszélnek, az azonban csak a saját hatalmuk megszerzését szolgálja. Programok helyett népjólétet ígérnek, vágyakról és óhajokról beszélnek, egy-egy programjuk már súrolja az illúzió fogalmát. Számomra a Független Kisgazda Párt az, mely a gazdaság fellendülésé­nek elindítója lehetne. Valóban a kommunizmus hátrányaitól mentes, új alapokra épült gazdaságot lehetne létrehozni. Ők azok, akik felismerték a szocializmus átkát, a közös tulajdont. Mármint hogy ami a miénk, az nem az enyém. Programjukat azonban csak a koncepció szintjén támogatom. Nagyon szimpatikus lehetne az irányelvük, ha nem ragaszkodnának a 47-es földtulajdon visszaállításához, illetve a 47-es birtokviszonyhoz. Ez a pont ellenérzést vált ki belőlem is, és gondolom az emberek' sokaságából. Félelmet és bizonytalanságot kelt azokban az emberekben, akik 47-ben is a más földjét túrták és ma is/alun élnek. Ez a pont felborítja a Kisgazda- párt egész programját. Semmi garanciát nem látok ebben a formában a mezőgazdasági termelésben elért eredmények megtartására. Nem tudom, mi az elképzelése a pártnak a föld nélkül maradt tsz-ekre vonatkozóan. Mi lesz a jelenlegi földterületre méretezett állatállománnyal, a meglévő infra­struktúrával, a majdani földtulajdonnal rendelkező tsz-alkalmazottakkal és tagjaival? Ez a programjuk kizárólag az érintettek családjainak érdekeit szolgálja és nem a hazáét. Ezért javaslom, zászlajuk jelszavainak sorrendjét változtassák meg. Ezen programjuk értelmében úgy kellene felírni a sorren­det, hogy „Isten, család, haza”. Nem túl kecsegtető alternatíva az, hogy akinek ezután sem lesz földje, az majd bérelje az újdonsült földbirtokostól, ha ezután is falun akar élni. Ez számomra azt jelenti, hogy ők már a dobogón fognak állni, amikor én a vízbe ugróm. Nem éppen igazságos versenyhelyzet. A programjukban meghirdetett erkölcsösebb neveléssel egyetértek, de a valláserkölcsü nevelésről megjegyzem, hogy a materialista világnézet is a szabad vallásgyakorlás egy része. Az űrhajók korában született gyerekek­kel nem lesz könnyű elhitetni, hogy a felhők fölött nem a sötét, hideg és végtelen világűr van, hanem Isten birodalma, a mennyország. Azoknak a pártoknak már a jelenléte is bosszant, melyek hangoztatják a 45 előtti mivoltukat. Akkor se volt minden fenékig tejfel, akkor is éltek József Attilák. Én ugyanis 1990 utáni rendszert akarok és nem 1945 előttit. Én nem apáink és nagyapáink múltját akarom megépíteni, hanem gyermekeink és unokáink jövőjét. Olyan intézkedéseket, törvényeket és reális alapokra helyezett gazdasági struktúrát akarok, melyek többet hoznak a legszebb régi címerekkel feldíszített zászlók lengetésénél és a leghangosabban kia­bált jelszavaknál. Attól, hogy Népköztársaság helyett Köztársaság lettünk, úttörők helyett cserkészeket nevelünk, és megváltoztatjuk az utcák nevét, még nem lesz magasabb az életszínvonalunk. Lehet, hogy szükségesek ezek, de nem a legfontosabbak. Ezek az intézkedések egyelőre csak visznek és nem hoznak. Kérem a tisztelt választótársaimat, politizáljanak bátrabban és hango­sabban, szemben állva a tömeggel, és nem a háta mögé bújva. Ne csak a hátukat tartsák a felső tízezernek, hanem a markukat is. Használják ki a Petőfi Népe „olvasó hangja” című rovat adta lehetőséget és cáfolják meg az általam leírtakat, há'nem értének vele egyet. Győzzenek meg az ellenke­zőjéről. Kérem a jelzett rovatban írásom megjelentetését. Tisztelettel: Zádori Zoltán Tatáháza, Kossuth u. 50. 6451 Talán még mindig dolgoznék Az 1990. II. hó 24-ei napilapban olvastam, hogy megindult Imrehegyen a szakszövetkezeti dolgozok tüntetése főnökeik ellen. Azért írok önöknek, mert 3 évig dolgozója voltam én is. 1988. szeptem­berben dolgoztam utoljára, havi fizetésemért. Ugyanis az történt, hogy akkoriban mint mindig reggel, megérkeztem, hogy a munkát felvegyem és közölték velem és még néhány munkatársammal főnökeim, hogy Csanádi Mihály főagronómus parancsára nincs ránk szükség. Mi megkerestük őt, és a válasza az volt, hagyjuk el a tsz területét, és otthagyott további válasz nélkül. Nekem volt egy vitám Csanádi Mihállyal, ugyanis nyírógépeket osztottak ki piinden dolgozónak 18 ezer forintért. Mindenki tiltakozott, mert a gép ára 7600 forint. Közölték velünk, a focistáknak ezért a határon át kellett menni. Követeltük a gépek papírjait, amit boltilag adni szoktak hozzá. A válasz az volt: nincs. Utána jártunk a rendőrség segítségével, hogy valójában honnan is szár­maznak a gépek. Én hamarosan megkaptam a munkakönyvem (kilépet­ten). Másnap vállalatomnál érdeklődtem, miért tették ezt velem. A válasz: túlzottan kíváncsi voltam, és ilyenre nincs szükségük. Amíg dolgoztam, a gép árát vonták a fizetésemből. Egyedül nevelek három gyereket. A kilépett munkakönyvemmel 1989-ig nem vettek fel sehová dolgozni. Három hpnapot voltam munka nélkül, se családi pótlék, se fizetés, a Csanádi Mihály jóvoltából. De kérdem én, köteles vagyok a munkagépet megvenni, ha dolgozni akarok? Tudniuk kell, hogy néhány hónap alatt 3 milliós hiánya lett a tsz-nek. Csanádi telepén egyik reg­gelre 200 darab nyúl veszett el, melynek darabonként 3 ezer forint volt az ára. Erre Csanádi csak legyintett és azt mondta, veszett már Mohácsnál több is. Hiszen Csanádit senki sem ellenőrizte, és még gyanúsítani sem merte senki. Ha én sem mertem volna, talán még mindig ott dolgoznék. Biztos vagyok benne, hogy van neki annyi, hogy megtérítse legalább azt a 3 hónapi családi­pótlékot, amit ő vett el gyerekeimtől. Az ő gyerekei soha nem nélkülöztek. És még ebben á levélben nincs benne minden. Köszönöm, hogy elolvasták levelem, és kérem segítségüket. * Tisztelettel: Szabadi Ferencné Kiskunhalas, Kármán u. 7. 6400 Gyógyvíz és ígéretek Köztudott, hogy hazánk bővelkedik gyógyvizekben. Ismertebb fajtái a Salvus, Mira, Igmándi, Hunyadi János stb. gyógyvizek. Az emésztési zava­rokkal, gyomorsavtúltengéssel küzdő százezrek szenvedéseit, panaszait eny­hítik, vagy gyógyítják a nevezett vizek. Sajnos hónapok óta nem lehet kapni megyeszerte. Az élelmiszerboltok vezetői azt mondjak, hogy megrendelik, de a fagy miatt télen nem szállítanak az illetékesek. Csodálkozom, sőt kételke­dem abban, hogy ez lenije az ok. Az idei tél szokatlanul enyhe. A korábbi években még mínusz 20-25 Celsius-fok körüli hőmérséklet esetén is zavarta­lan volt az ellátás. Keresem a hiány okát és tippelek: 1. A rendszerváltással párhuzamosan megváltozott a gyógyforrások hozama? 2. „A tékozló elődök elherdálták, tönkretették, kiárusították” gyógyforrásainkat is? 3. Ráfizetésesen termelnek forrásaink és az annyira reklámozott piacgazdasággal ez nem egyeztethető össze? 4. Netán sztráj­kolnak a források, vagy a „Nyugat” dollárért megvásárolta és tapsol, hogy hadd égjen a gyomra a csóró magyarnak? 5. Esetleg a kereskedelem illeté­keseinek hanyagsága, nemtörődömsége okozza a hiányt? Megjegyzem, manapság annyi mindennek, sőt mindennek emelték az árát (csak a tisztességes munkának nem). Emeljék a gyógyvizek árát is, de legye­nek a boltokban! Ma minden párt és pártocska a nép nevében beszél, ígér toronyórát lántostól, meg, hogy szivárványszínűre festi az eget, ha rá szavaz­nak. Az ígéretekkel már tele van a padlásunk, meg a hócipőnk is. Hassanak, oda, hogy az áruellátás legalább olyan legyen, mint „őseik” korában és szün­tessék meg a káoszt, a zűrzavart! Petőfi verséből idézek: „Minden Démoszt- henésznél szebben beszll a tett”. A mai zűrzavaros időkben érthető, vagy érthetetlen, hogy akadozik az áruellátás, de meddig? Erre vagyok kiváncsi. Kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy tájékoztasson bennünket (a lehető­ség határán belül), mikor lesz a boltokban gyógyvíz? Tisztelettel egy szorgalmas olvasójuk. Lakatos Lajos nyugdíjas A Magyar Szocialista Munkáspárt gazdaságpolitikai elvei A dolgozók érdekeit szem előtt tart­va mindenekelőtt azokra a legsürgő­sebb teendőkre összpontosítjuk a fi­gyelmünket, amelyek a további romlás megakadályozásával a gazdasági ösz- szeomlás, a káosz, a nemzeti katasztró­fa- elhárításával függnek össze. Leg­főbb törekvésünk a társadalmunkban felerősödött negatív folyamatok meg­állítása, a dolgozók helyzetére gyako­rolt kedvezőtlen hatásuk kivédésé, a tőkés társadalmi rendszer és egy reak­ciós, népellenes hatalom visszaállításé-’ nak megakadályozása. Új gazdaságpolitikát akarunk! Mi­lyen legyen áí? Olyan gazdaságpolitikára van szük­ség: , — amely megfékezi a gazdaság nor­mális működését szétziláló, elsősorban a bérből és fizetésből élő dolgozók, a nyugdíjasok helyzetét elviselhetetlenné tevő inflációt, ' — amely a gazdaság teljesítőképes­ségének növelését tekinti a gazdasági fejlődés alapjának és megteremti a szo­lid gazdasági növekedés feltételeit, sza­kít a korlátozó gazdaságpolitikával, bővíti és felélénkíti a belső piacot, a nemzetközi gazdasági együttműködés­re támaszkodva feltárja és mozgósítja belső erőforrásainkat, — mely biztosítja gazdaságunk leg­főbb alapjának, az iparnak és mező- gazdaságnak a normális működését és fejlődését, lehetővé teszi egy átgondolt modernizációs stratégia keretében hosszú távú korszerűsítésüket, teljesít­ményük növelését a tudományos-tech­nikai forradalom eredményeinek fel- használásával, — mely elősegíti, hogy a bérek és juttatások biztosítsák a gyermekes csa­ládok tisztességes megélhetését, serken­ti és ösztönzi a fejlesztést és a minőségi munkát, összhangot teremt a teljesít­mények és a jövedelmek, az árak és bérek között, korlátozza a kirívó és a társadalom igazságérzetét jogosan sér­tő jövedelemkülönbségeket, minden dolgozó számára munkalehetőséget, lét- és jövedelembiztonságot teremt, tervezhetővé, kiszámíthatóvá teszi a dolgozó emberek és családok jövőjét, — amely a külgazdasági nyitottság­gal egyidejűleg megőrzi és megvédi az ország gazdasági szuverenitását, meg­állítja az eladósodás folyamatát, ked­vezőbb feltételek elérésére törekszik a külföldi adósság törlesztésének és a ka­matok fizetésének ütemét illetően, kie­gyensúlyozottan fejleszti a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat, gazdasági fejlődésünkben nagy jelentőséget tulaj­donít a kelet- és közép-európai orszá­gokkal való együttműködésnek. A gazdaság irányításában és műkö­désében nem kívánunk, visszatérni egyetlen korábbi mechanizmushoz sem. Szakítunk a gazdaság bürokrati­kusán centralizált irányításának kon­cepciójával. Hosszú távon is számo­lunk az1 árutermelés és a piaci viszo­nyok szükségességével. Ügyanakkor elvetjük a világon ma már sehol sem létező, tiszta és szabad piacgazdaság hamis illúzióját. A nagytőkés monopó­liumok által uralt világpiacon nem fo­gadunk el függő és kizsákmányolt he­lyet. A legfontosabb demokratikus jog a gazdasági esélyegyenlőséghez,- a mun­kához, a tisztességes megélhetéshez va­ló jog, aminek előfeltétele a termelési eszközök döntő hányadának társadal­mi tulajdona. A tulajdonformák sokfé­leségét és a Vegyesgazdaság létjogosult­ságát elismerve sem mondhatunk le a társadalmi-közösségi tulajdon domi­nanciájáról, védelméről és fejlesztésé­ről. Ugyanakkor a társadalmi tulajdon eddigi formáinak működése nem kielé­gítő, ezért szükségesnek tartjuk azok tökéletesítését és reformját. A fejlődés fő iránya ezen a téren a köztulajdon és a dolgozói részvétel, ellenőrzés, önigaz­gatás szervesebb összekapcsolása, ami jelentősen növeli a kollektívák érde­keltségét, jogait és felelősségét a társa­dalmi tulajdon működésében. A társa­dalmi, közösségi tulajdon túlsúlya mel­lett elismerjük és támogatjuk a kister­melés és a magánvállalkozás különbö­ző formáit az ipar, a mezőgazdaság és szolgáltatás területén. Az MSZMP a legjobb szakemberek és a dolgozók széles körének bevonásá­val átfogó koncepciót és programot kí­ván kidolgozni egy új típusú, hatékony szocialista gazdaság kialakításának, fejlődésének és működésének távlatai­ról. Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun Megyei és Kecskemét Városi Koordinációs Bizottsága . tének javítását. Nem elég kimondani a nők egyenjogúságát. Mi olyan orszá­got kívánunk teremteni, ahol kimon­dott jogával mindenki élni is tud. Egyenlő jogokat, a döntés egyenlő jo­gát kívánjuk biztosítani mindkét nem­nek. Szűnjön meg a nők munkahelyi és otthoni kizsákmányolása, hogy a csa­lád végre a boldogság és új élet forrása lehessen. Azonos megbecsülésben részesüljön a családi-háztartási keretekben és a munkahelyen végzett munka. A csalá­dok boldogulhassanak egy keresetből is. A bérek, a családi juttatások legye­nek olyanok, hogy minden nő, minden édesanya szabad akaratából dönthesse el, hogy állásba kíván-e menni. A ház­tartási munka, a gyermeknevelés hiva­tásszerű vállalása pedig illesse meg a férfiakat is. Egyenlő jogokat kívánunk teremteni a munkahelyeken, nemre való tekintet nélkül. Azonos feltételeket, lehetősége­ket a munkavállalásra, tanulásra, to­vábbképzésre, előmenetelre! Egyenlő munkáért egyenlő bért! A keresőmun­kát végzők számára a családi terhekhez alkalmazkodó rugalmas munkavállalá­si formákat szorgalmazzuk, a részmun­kaidős, bedolgozási rendszer bővítését. A nők világszerte nagyobb számban válnak munkanélkülivé, az újrakezdés lehetősége keservesebb. Külön figyel­met kell szentelni a nők adottságainak, igényeinek megfelelő újrakezdési lehe­tőségek megteremtésére. Az átképzés mellett fontosnak és hasznosnak tart­juk az olyan megoldásokat, amelyek a családok terheinek csökkentésével — beteggondozás, gyermekfelügyelet, idősek ellátása — teremtenek új mun­kahelyeket. Több nőt a politikába! Tapasztalat­ból tudjuk, hogy csupán a jogi biztosí­tékok nem elegendőek. A nők bízzanak önmagukban! Kapjanak esélyt arra, hogy a világot barátságosabbá, szá­mukra és gyermekeik számára kelleme­sebbé tegyék. Mindenki számára hozzáférhető, az eltérő igényekhez alkalmazkodó gyer­mekintézményeket! Legyen félnapos bölcsőde és óvoda, sokféle gyermek- felügyelet és gyermeküdültetés. A bolt- és úthálózat, a viz-, villany- és gázszolgáltatás és az árukínálat javí- tásával, az iskolarendszer és az egész­ségügy fejlesztésével könnyíteni kell a háztartási munkát falun és a vidéki vá­rosokban. Gyermekközpontú megoldásokra van szükség az építészetben, közleke­désben és a szolgáltatásokban. A gyermekgondozási segély állam- polgári jogon jár. A gyes összege iga­zodjék a mindenkori minimálbérhez, a gyed pedig a mindenkori bérekhez. A gyermekneveléshez kötődő anyagi juttatások á gyermek valódi gondozó­ját illessék meg. Mindenki számára hozzáférhető szolgáltatásokat a tartósan betegek, rokkantak, fogyatékosok elhelyezésé­re, gondozására. A gyermek joga, hogy családban él­hessen! Az átlagostól eltérő értékek szerint élő családokat ne büntessék gyermekeik állami gondozásba vételé­vel. Az állami gondozás helyett szor­galmazni kell a családszerűbb megol­dásokat. Jógi védelmet kell nyújtani a csalá­don belüli erőszak áldozatainak, szá­mukra intézményes menedék-szolgála­tot kell létrehozni. Riasztóak a válási statisztikák! A Szabad Demokraták nem dörgedel­mes szavakkal, hanem megelőzéssel kí­vánnak küzdeni az áldatlan helyzet el­len. Könnyíteni kell a fiatal családok helyzetén, segíteni kell őket az önálló lakashozjutásban. Szükség van világi és egyházi családsegítő, lelki segély­nyújtó szolgálatokra, alkoholellenes körökre, mozgalmakra, ahol nem bü­rokraták, hanem igazi elkötelezett szakemberek állnak a bajbakerült csa­ládok rendelkezésére. Ha azonban a válás már elkerülhetetlen, meg kell akadályozni a családból kilépők jogi, anyagi és erkölcsi megkülönböztetését. A lakáshelyzet javításával és lelki felvi­lágosítással kívánunk küzdeni a válás után létrejött új családok közti ellensé­geskedés megszűnéséért. Az abortusz testi és lelki csapás. Be­tiltása, büntetése azonban bizonyosan még nagyobb veszélybe sodorná a nő­ket, csorbítaná emberi jogaikat. A Sza­bad Demokraták olyan gazdasági és erkölcsi körülményeket kívánnak te­remteni, hogy minden gyermek vállalt gyermek legyen. Mindent meg kell ten­ni a mindkét nem felelősségét hangsú­lyozó egészségügyi és erkölcsi felvilá­gosító mozgalom megteremtéséért. Végül el kell ismerni a szokásostól eltérő családmodelleket is. Ne érje sem­milyen anyagi, vagy erkölcsi megkü­lönböztetés a házasság nélkül együtt élőket, a gyermekteleneket, a sokgyer­mekeseket, az elváltakat. Szabad Demokraták Szövetsége Nőnapi köszöntő A VÁLLALKOZÓK PÁRTJA KÉPVISELŐJELÖLTJÉNEK NYÍLT LEVELE A VÁLASZTÓKHOZ A nőnap alkalmából szeretettel kö­szöntőm a 6-os számú választási kör­zetben lakó lányokat és asszonyokat. Az én programom egyik jelentős pont­ja az, hogy az elkövetkező időkben a nőknek ne kelljen munkát vállalniuk, hanem nemes női erejüket a gyermek- nevelésre, a család összetartására, a féijről, élettársról való gondoskodásra fordíthassák. Azt vallom, hogy Ma­gyarország fennmaradásának, tovább­fejlődésének elengedhetetlen feltétele a szeretetben élő család. Morvái Ferenc független képviselőjelölt Reagan levele Rácz Sándorhoz THE WHITE HOUSE 1987 októberében Rácz Sándor, a Nagybudapesti Központi Mun­kástanács egykori elnöke levelet kapott az akkori amerikai elnöktől Ronald Reagantól. Amerika elnö­kének ez volt az első írásos megnyi­latkozása, amellyel egy, az 1956-os időkben kifejtett magatartása miatt hátrányba került magyar állampol­gárt tüntetett ki. Rácz Sándor rnu a 6. számú Bács-Kiskun megyei egyéni választókerület független képviselőjelöltje. Reagan levelét történelmi dokumentumként tesz- szük közzé — magyar fordításban is. WASKIKCTOK October 20, 1987 Deer Mr. Rác*: We were not able to meet during your visit to the United States, but 1 want you to know how much 1 — indeed, all Americans — admire your courage and patriotism.' You exemplify these virtues — as well as devotion to Justice, democratic institutions, independence, and pluralism — which we Americans hold bo dear. We admire as well your support for the principle of self-government and the reunification of a divided Europe. Let me assure you that your hope for a free Europe whose nstions live in pesce with themselves and in mutual understanding with the rest of the world Is fully shared by the United States. You have my utmost esteem and my very best wishes now and always. Cod bless you. 1987. október 20. Kedves Rácz Úr! Az Egyesült Államokban való tartózkodása alatt nem volt alkal­munk arra, hogy személyesen talál­kozzunk, de szeretném tudomására hozni, hogy én — és minden amerikai mennyire csodáljuk a/ On bátorságát, hazafiságát! ön megtestesítője ezeknek az erényeknek az általunk, amerikaiak által szintén sokra értékelt igazságosság, demokratikus intézmények, a függetlenség, a pluraliz­mus melletti elkötelezettségnek. Ugyancsak elismeréssel csodáljuk azt a tevékeny­séget, amelyet az önkormányzat, a megosztott Európa egyesítésének elve érdeké­ben fejt ki. Az Egyesült Államok teljes mértékben osztja annak a szabad Európá­nak az eljövetelében való reményét, amelynek népei egymással békében, a világgal közös megértésben fognak élni. Nagyrabecsülésem kifejezésével tolmácsolom a jelenre és jövőre vonatkozó jókívánságaimat. Isten áldja Önt. 'Sincerely. Mr. Sándor Rács Saeher ut T 1021 Budapest Hungary Üdvözlettel Ronald Reagan SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE Valódi választási lehetőséget a nőknek! A növekvő nincstelenség és létbi­zonytalanság, a túlhajtott munka és az intézményesített hazugság dupla terhet és felelősséget ró a nőkre, megkeseríti és szétrombolja a családokat. A dolgo­zó anyák fáradsága mérhetetlen, a gyermekarcok mégis egyre szomorúb­bak. A Szabad Démokraták létfontossá­gúnak tartják a nők és családok helyze­Tisztelt Választó Vállalkozó Polgáraink! Ebben az időszakban mindannyian türelmetlenül várjuk a közeljövő sors­döntő fordulatait. Célunk nem a politi­kai szólamok ismételgetése, hiszen ezt más pártok már megtették helyettünk is. Ráébredtünk arra, hogy mostani vi­lágunkban vállalkozással érdemlegesen' egyik párt sem tud foglalkozni, mivel mi saját magunk tudjuk, illetve ma­gunk bőrén tapasztalhatjuk (iparosok, kereskedők, mezőgazdaságban vállal­kozók, kisebb üzemek dolgozói stb.), hogy a termelés nem elegendő, az áru­kat értékesíteni is kellene megfelelően, külföldön éppen úgy, mint idehaza. A jelenlegi pártokban vannak köz­gazdászok, akik olyan szépen megfo­galmazzák saját pártjuk programja­ként, hogy a vállalkozók segíthetik csak ki az országot ebből a kátyúból. Mi nem pártok programjaként kívá­nunk szerepelni, hanem a saját problé­máinkkal mi magunk szeretnénk fog­lalkozni és így eljutni akár a parlament­be is. A közgazdászok, jogászok minden irodában ott vannak, de mi eddig csak azt éreztük az ő jelenlétükből, hogy kérelmeinkkel, kéréseinkkel, panasza­inkkal egyik irodából a másikba kül­dözgettek bennünket. Mi ebből csak a bürokráciát éreztük, vállalkozásaink kibontakozását inkább késleltették, mint segítették. Most mindenki velünk akar érvelni és országgyűlési képviselő­ként bejutni az új demokratikus parla­mentbe. Nekünk magunknak kell or­szággyűlési képviselő, aki igazán szívén viseli ennek a rétegnek az ügyét és az országét is. A magyar vagyon külföldi elidegení­tésével nem értünk egyet. Kerestük ed­dig is a külföldi kapcsolatot, de itt is közbeléptek az ország közgazdászai, különféle szabályzókkal. Jött az áfa és az államtól már a külföld nem igényelte a termékeket, melyeket közvétlenül a termelőtől hosszú évek óta átvett vol­na. A földkérdés rendezése is lényeges e vállalkozói rétegnek, de nem a 47-es viszonyoknak megfelelően. Aki most is a földön akar dolgozni akár hobbis- ként is, tudja, hogy a nagyobb mennyi­ségű föld megműveléséhez komoly anyagi befektetésre lenne szükség. Erre viszont a mai gazdasági helyzetben hi­tel nincs, ha esetleg lenne, olyan kama­tokat kellene fizetni, hogy már a far­mergazdálkodást sem merik a fiatalok — a többi OTP-hitel mellett—vállalni. Az a korosztály, amely értene hozzá, vagy idős, vagy már nem él. A tanyákon élő emberekkel való el­beszélgetéseink során tapasztaltuk és aggasztónak találtuk a következőket: A régi időben úgynevezett háztartás­beliként dolgozó nyugdíjasok könyör- adományt kapnak, mivel „csak” 8-10 gyermeket neveltek fel, állatokat tar­tottak, földet műveltek. Igaz, hogy mindezt munkakönyv nélkül. Náluk a munkaidő napkeltétől napnyugtáig tartott. Ezzel szemben az improduktív munkakörben dolgozóknak -—, akik nyolc órát „dolgoztak” —, nem a mun­kavégzés, hanem az óra mutatója volt a legnagyobb ellenfele, magyarul, azt nézték, mikor mehetnek már haza! Ezeknek a munkaharcosoknak'volt nyugdíjkorhatáruk, sőt munkájuk ju­talmául különböző kitüntetéseket is kaptak, ami a nyugdíj összegét is meg­emelte. A mostam „háztartásbeliek”, akik a fóliák alatt izzadnak, mire számíthat­nak nyugdíjukat illetően? Félégyházának, mivel nagy vonzás- körzete van, szüksége lenne sportcent­rumra, szórakozást, művelődést adó helyiségekre is. Az itt élő fiatalok nem tudnak magukkal mit kezdeni és a bű­nözés is egyre inkább elterjed. De hová mehet 16 éves kortól egy fiatal, akinek erre igénye van?’Délután sehová, hét­végén „már este 10-től” diszkóba. Bi­zony, hogy féltjük fiainkat, főleg lánya­inkat, mivel a közbiztonság is gyengült. Az agresszivitás is nagyon elterjedt. S akkor még hol vannak a felnőttek? Kérjük az ipartestület visszaállítását, ahol rendszeresen találkozhatnának, megvitathatnák problémáikat. A vál­lalkozók „szórakozása” abban merül ki, hogy állandó ellenőrzéstől retteg­nek. Az adózási rendszerünket át kell alakítani. Olyan szabályozókra van szükség, amely ösztönző és nem kény­szeríti a vállalkozókat arra, hogy a je­lenlegi törvényeket kijátssza, hogy né­mileg nyereséges maradjon. Régen például egy vendéglősnek, asztalosnak stb. a városban neve, te­kintélye volt. Az utóbbi években mind­ez elhomályosodott. Mi, vállalkozók szeretnénk a lakosság szemében újra megbecsült emberekké válni. Seres Jenő a Vállalkozók Pártjának képviselőjelöltje, 5. sz. vk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents