Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-06 / 55. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. március 6. KÖZÖS ÉRDEKELTSÉG* A BÉKÉS ÁTMENETBEN Mit tegyenek a csehszlovákiai magyar mozgalmak? A csehszlovákiai magyar mQZgal- maknak az ország demokratikus erői­vel együttműködve kellene törekedni­ük a nemzetiségi jogok érvényesítésére és védelmére — hangoztatta egyebek között a pozsonyi Új Szónak adott nyi­latkozatában Varga Sándor, a pozso­nyi kormány kisebbségi ügyekben is illetékes miniszterelnök-helyettese. Varga Sándor a lap hétfői számában megjelent inteijújában azt fejtegette, a csehszlovákiai forradalmi változások nyomán a szlovákiai magyarság társa­dalmi lehetőségei is pozitív értelemben megváltoztak tavalyhoz képest. No­vember 17-ét követően létrejöttek a szlovákiai magyarság politikai és társa­dalmi mozgalmai, szakmai szövetsé­gek, egyesületek, fórumok alakulhat­tak. Varga Sándor kijelentette: a közép­európai régióban szinte törvényszerű, hogy az elmúlt több mint négy évtized diktatórikus viszonyainak összeomlása során és a születő demokrácia folyama­tában a szélsőségek is hangot kapnak. Annak a meggyőződésének adott han­got, hogy a nemzetiségi jogokat semmi­be vevő, türelmetlen nézetek nem az egész csehszlovák társadalmat jellem­zik. Varga Sándor ezt követően első­sorban a Polgári Fórum, szlovákiai testvérszervezetet, a Közvélemény az Erőszak Ellen mozgalmat és a demok­ratikus kezdeményezést említette meg, azt hangoztatva: a csehszlovákiai ma­gyar mozgalmaknak elsősorban velük egyetértésben és összhangban kellene cselekedniük. „A kemény követelések politikája je­lenleg igen látványos és talán népszerű is lehet, de hosszabb távon azért sem kifizetődő, mert a politikai élet periféri­ájára sodorhatja a leghitelesebb szemé­lyiségeket is és ez végül is káros a szlo­vákiai magyar politikai mozgalmak szempontjából” — jegyezte meg. SZOVJETUNIÓ: Tervezet az elnöki rendszer bevezetéséhez Rendkívül széles jogkörrel ruházza fel a mindenkori szovjet államfőt és két új intézmény felállításáról intézkedik az elnöki hatalomról szóló törvényter­vezet, amelynek szövegét egy héttel az elnöki rendszer bevezetéséről dönteni hivatott népképviselői kongresszus előtt, hétfőn hozták nyilvánosságra Moszkvában. A tervezetet kivonatosan ismertette a szovjet hírügynökség. A törvénytervezet szerint az államel­nököt közvetlen szavazás útján ötéves időtartamra választják, s megválasztá­sához szükséges, hogy országos szinten a választáson részt vevők felénél töb­ben szavazzanak rá. Az elnök nem le­het 35 évesnél fiatalabb, illetve 65 éves­nél idősebb. Az államfő feladatáiról rendelkező rész szerint az elnöknek általánosság­ban ellenőriznie kell az állampolgárok jogainak érvényesülését, feladata a szovjet alkotmány és a törvények be­tartásának ellenőrzése, az ország szu­verenitásának, biztonságának cs terü­leti épségének védelme. Biztosítania kell a legfelsőbb államhatalmi szervek együttműködését. Az elnök hivatott képviselni a Szovjetuniót külföldön és az országon belül, s ő látja el a szovjet fegyveres erők főparancsnoki tisztét. Széles körű jogokkal ruházza fel a tervezet az elnököt a parlament vonat­kozásában. Az államfőnek jelentést kell előterjesztenie az ország helyzeté­ről a Népi Küldöttek Kongresszusának ülésein. Az elnök javaslatot tesz a kor­mányfőnek, a Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnökének személyére, a Legfel­sőbb Bíróság összetételére, valamint a legfőbb bíró és a főügyész személyére vonatkozóan. A tervezet a Legfelsőbb Tanács múlt heti ülésén heves vitát váltott ki. A par­lamenti ellenzékként működő régiókö­zi képviselői csoport bírálta az elnöki rendszer bevezetése kapcsán a sietségei és a tervezet előkészítetlenségét. Tény. hogy széles körű társadalmi vitára alig­ha van idő, ugyanis a tervek szerint az egy hét múlva esedékes népképviselői kongresszus hivatott elfogadni a szov­jet alkotmány módosításával járó elnö­ki rendszer bevezetését és megválaszta­ni az első elnököt. LITVÁNIA Abszolút győztes a Sajudis A Sajudis, a litvániai népfrontmoz­galom tovább erősítette a február 24-i Választásokon már megszerzett pozícióit. A választások március 4-ei második fordulójában a képviselő nélkül maradt 45 választási körzetből 28-ban tartottak választást. Vasárnap 26 mandátum sorsa dőlt el, mert két körzetben a szavazásra jogosultak felénél kevesebben járul­tak az urnákhoz, így az ott elért ered­mények érvénytelenek. A 26-ból 18 olyan képviselő lett, akit a Sajudis is támogatott. Kilencen a független Lit­ván KP tagjai. Az SZKP platformjá­hoz hű litván kommunisták most va­sárnap 11 jelöltet indítottak, de közü­lük senkinek sem sikerült győznie körzetében. A 141 litván parlamenti helyből 116 már foglalt, s közülük 90 a Saju­dis képviselőié, illetve a szervezet ál­tal támogatott személyiségeké. A független Litván KP 36 képviselői mandátumot szereztek, míg a Moszkva-barát LKP négy helyhez ju­tott. A vilniusi parlamentben kívülük még a szociáldemokraták, a keresz­ténydemokraták, és a zöldek képvi­seltetik magukat. A még hiányzó mandátumokról e héten, szerdán, csütörtökön és szom­baton döntenek á választók. Modrow Moszkvában A szovjet vezetés meghívására hétfőn délután munkalátogatásra Moszkvába érkezett Hans Modrow. Az NDK kormányának elnökét a szovjet főváros repülő­terén Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök köszöntötte. Modrow az előrejelzések szerint kedd délutánig lesz Moszkvában. Megbeszélé­sei középpontjában bizonyára a német egység megteremtésével összefüggő kérdé­sek állnak. Várhatóan kedden fogadja őt Mihail Gorbacsov. Forrongó Üzbegisztán Négy halálos áldozatot és 92 sebesültet követelt a menekültkérdés megoldatlansága miatt szombaton kirobbant újabb súlyos za­vargás Üzbegisztánban. A Taskent közelében fekvő Párként váro­sában valóságos csata dúlt a városi pártbi­zottságot és a helyi rendőrőrsöt ostromló tömeg, valamint a rendfenntartó alakulatok között. A belügyi erők lőfegyvert használtak a tömeg oszlatására. A szovjet belügyminisz­térium ügyeletese az MTI tudósítójának el­mondta, hogy a négy halálos áldozat egyike rendőr, s a 32 polgári sebesült mellett a he­lyi rendőrség 16 alkalmazottja és a kivezé­nyelt belügyi csapatok 44 katonája is megse­besült. A láncreakcióra emlékeztető üzbegisztáni konfliktus hátterében egy február végi eset áll. A szombati tüntetés résztvevői ugyanis amiatt tiltakoztak, hogy a városban és kör­nyékén telepítették le a szomszédos bubinsz- ki járásból elűzött török menekülteket, aki­ket a február végi pogromok nyomán telepí­tettek át a Párként környéki szanatóriumok­ba és üdülőkbe. Sokukat a város kórházában ápolják, miután a gyújtogatások nyomán égési sérüléseket és más sebesüléseket szen­vedtek. Pártok csúcstalálkozója a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) kell hajtani a személyi állomány kivonását. A megállapodást az MDF szerint a jelenlegi kormány is megkötheti, amennyiben a felté­tel betartható. Az MDF álláspont­ját támogatta a Kereszténydemok­rata Néppárt és a Független Kis­gazdapárt is. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke, Petrasovits Anna a témával kap­csolatban arról is szólt, hogy Ma­gyarország egyoldalú elszakadása a Varsói Szerződéstől nem járható út, ugyanígy hazánk semlegessége nem teremthető meg egyoldalúan, ehhez nemzetközi garanciák is szükségesek. A Szabad Demokra­ták Szövetségének képviseletében Tölgyessy Péter, aki egyébként üd­vözölte azt, hogy a találkozóra végre megméretett pártok kaptak meghívást, a szovjet csapatok lehe­tő legrövidebb időn belüli kivoná­sát szorgalmazta. Hozzátette: amennyiben ezt a jelenlegi kor­mány a tárgyalásokon el tudja ér­ni, nem ellenzi, hogy a Németh- kormány kösse meg a megállapo­dást, ám ha erre nem képes, ezt már hagyja az új Minisztertanács­ra. Ugyancsak a lehető leggyor­sabb kivonást támogatta Szabó Ti­bor, a Vállalkozók Pártjának elnö­ke. Orbán Viktor a Fidesz állás­pontját ismertetve leszögezte: el­lenzik, hogy a szovjet csapatok ki­vonásáról a jelenlegi kormány kös­sön megállapodást. Ezt a Fidesz csak egy esetben tudná elfogadni magára nézve kötelezőnek, ha 1990. június 16-áig az utolsó szov­jet katona is elhagyná hazánk föld­jét. Nyers Rezső, az MSZP elnöke pártja azon véleményét tolmácsol­ta, hogy kár olyan feltételekhez kötni a kivonást, ami esetleg lassí­taná a megegyezést, ezért nem ja­vasolta a határidőhöz való merev ragaszkodást. Hozzátette: termé­szetesen az MSZP is egyetért a le­hető legrövidebb időn belüli kivo­nással, s a kormány erre próbáljon megoldást találni a kétoldalú meg­beszéléseken. Egyúttal kérte, hogy a szovjet csapatok kivonása ne le­gyen választási kampánytéma. Több párt képviselője kérte a kormányfőt, hogy tisztázza a Du- na-gate ügy kapcsán pénteken mondott országgyűlési felszólalá­sában említett „MSZMP-puccs- terv” hátterét. Amennyiben az eset komoly volt, miért maradt el a büntetőjogi felelősségre vonás? — tudakolták. A pártok által feltett kérdésekre először Németh Miklós válaszolt. A jelenlegi parlament még hátralé­vő munkájával kapcsolatban el­mondta: a kormány a március 14- ei ülésszakra csupán két törvényja­vaslatot kíván beterjeszteni: az 1945 és 1963 között törvénytelenül elítéltek rehabilitációjáról szóló, valamint az egyházi ingatlanok el­idegenítési tilalmáról szóló tör­vényjavaslatokat. A szovjet csapatok teljes kivo­nását illetően kijelentette: a ma­gyar kormány két éve intenzív tár­gyalásokat folytat a szovjet kor­mánnyal a csapatok végleges kivo­násáról, s jelenleg is mindent meg­tesz a lehető legkorábbi csapatki­vonás érdekében. Mint mondotta, az Országgyűléstől februárban ka­pott felhatalmazás alapján a kor­mánynak kötelessége e tárgyalá­sok folytatása, illetve lezárása. A szerződésnek mindössze egyet­len pontja vitatott: a szovjet fél szerint a harci egységeket 1991. jú­nius 30-áig, a technikát és egyéb anyagokat 1991. augusztus 31-éig vonják ki teljes egészében hazánk területéről. A magyar kormány pe­dig azt az álláspontot képviseli, hogy a teljes kivonásnak 1991. jú­nius 30-áig be kell fejeződnie. A kormányfő úgy vélte: ameny- nyiben a választások után hivatal­ba lépő kormányra bíznák a meg­állapodás megkötését, valószínű­leg az sem tudna a jelenleginél kö­zelebbi időpontban megegyezni. Mindenekelőtt azért, mert az új kormánynak először a programját kell az Országgyűlés elé terjeszteni, s számos olyan kérdés is szerepel majd az asztalán, amelyet a jelenle-, gi Minisztertanács sürgős teendő­ként „hagy” utódjára. Németh Miklós reagált a nagy visszhangot keltett pénteki or­szággyűlési felszólalásával kapcso­latos megjegyzésekre is. E fórum előtt is megismételte: a sajtó által puccskísérletnek keresztelt szer­vezkedés elhalt, nem voltak olyan tárgyi bizonyítékok, konkrétu­mok, amelyek alapján ügyészségi eljárást lehetett volna indítani. Ezért úgy döntött — mivel a „szer­vezkedés” nem veszélyeztette a bé­kés átmenetet —, nem kelt pánikot a terv nyilvánosságra hozásával. Az Országgyűlés előtt most azért tett említést mégis az esetről, hogy példával is illusztrálja: a titkosszol­gálat az átmenet békés jellegének mégőrzése érdekében működött, s egy ilyen szervezet sajátos eszköze­ire, szakembereire szükség van. Nagy Lajos, a Nemzetbiztonsá­gi Hivatal vezetője ezt követően ismertette a konkrét ügyben foly­tatott vizsgálat menetét, amelyre a kémelhárító szolgálat kapott meg­bízást. Utalt arra, hogy e vizsgálat során több személy — közöttük két volt MSZMP-tag — telefonját lehallgatták, ám csak Olyan infor­mációkhoz jutottak, hogy „mi len­ne, ha”. E szándék azonban még nem merítette ki az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásá­nak bűncselekményét. A pártok végül is nem jutottak konszenzusra a szovjet csapatok kivonásának befejezését illetően. Ugyanakkor elfogadták a Németh Miklós kormányfő által felkínált lehetőséget, hogy képviselőik szer­dán összeülnek és meghallgatják a kormány megbízottjainak — So­mogyi Ferenc külügyi államtitkár­nak és Borsits László vezérkari fő­nöknek — tájékoztatóját a ha­zánkban állomásozó szovjet csa­patok kivonásáról folytatott eddi­gi tárgyalásokról. A miniszterel­nök — egyes pártok képviselőinek véleményére reagálva — egyéb­ként nem látja akadályát annak, hogy a 12 párt megfigyelői jelen legyenek a csapatkivonásról folyó tárgyalásokon, ám véleménye sze­rint erről a szovjet felet is meg kel­lene kérdezni. . Lapzártakor a találkozó még tartott. Mi minősül államtitoknak? A sajtószabadság és az államti­tok összefüggéseiről adott tájékoz­tatást a Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetsége székházában hétfőn Ilcsik Sándor belügyminiszter­helyettes. Mint mondta, a megszün­tetett belső elhárítással foglalkozva a sajtó olyan, a titkosszolgálati munka egészére és annak részleteire is vonatkozó információkat hozott nyüvánosságra, amelyek megőrzése államérdek lett volna. Ugyanakkor elismerte, hogy a államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1987. évi törvényerejű rendelet elavult, de — mint mondta — figyelmen kívül hagyni mégsem lehet, mert jelenleg még hatályos. Azzal kapcsolatban, hogy miért tett feljelentést a budapesti rendőr- főkapitány Bajcsi István volt állam­biztonsági tiszt ellen, a miniszterhe­lyettes a jogszabályra hivatkozott, miszerint ha államtitoksértés vala­kinek a tudomására jut, annak kö­telessége feljelentést tenni. Megje­gyezte azonban, hogy véleménye szerint nem várható súlyosabb íté­let, mégpedig főképp politikai okokból. A feljelentés igy elsősor­ban precedens jellegű, és célja meg­akadályozni a titkosszolgálati mun­kával foglalkozó újább' adatok* ál­lamérdekekét sértő nyilvánosságra kerülését. Hozzátette:-^' belső- biz­tonsági szolgálat iratainak 80-90 százalékát valóban megsemmisítet­ték, de senki sem lehet bizonyos abban, hogy nem maradtak-e meg még titkos adatok az egykori belső biztonsági szolgálatnál dolgozó tisztek birtokában. Több kérdést kapott a minisz­terhelyettes Németh Miklós minisz­terelnöknek az elmúlt héten a Par­lamentben tett kijelentésére, misze­rint a múlt év november elején puccskísérlet jutott tudomására egy ismeretlen bejelentő által. Ezzel kapcsolatban Ilcsik Sándor annak a véleményének adott hangot, hogy a miniszterelnököt nem politikai ér­dekek késztették arra, hogy erről beszéljen. Ugyanakkor szerinte az is tény, hogy a Belső Biztonsági Szolgálat által készített jelentések között csak egyetlen, decemberben készült anyag foglalkozik egy felté­telezett baloldali szervezkedéssel. (MTI) A kisebbségi bizottság tervei BUKAREST i < Kisebbségügyi minisztérium fel­állítását és nemzetiségi törvény el­fogadását tartja szükségesnek a ro­mán parlament kisebbségi bizottsá­ga, amely hétfőn Bukarestben ülést tartott. A kilencórás tanácskozáson 12 pontos azonnali intézkedési ter­vet ajánlott elfogadásra a bizottság az Ideiglenes Nemzeti Egységta­nács Végrehajtó Irodájának. Lőrincz László, a kisebbségi bi­zottság alelnöke terjesztette elő a 12 pontos intézkedési tervet, amely szerdán kerül az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács Végrehajtó Irodája elé, ezután a kormány is tárgyat a kisebbségi szövetségek követelései­ről, majd a parlament vizsgálja meg az előterjesztéseket. A kisebbségi szövetség 12 pontja egyebek között megállapítja, nem halogatható tovább a kisebbség- ügyi minisztérium felállítása. En­nek alapvető feladata, hogy — összhangban a román állam nemze­tiségi politikájával;--“ támogassa a nemzeti kisebbségeket egyéni és kol­lektív jogaik gyakorlásában-. Java­solja továbbá, hogy Románia újj készülőben lévő alkotmánya szénr tesítse és garantálja a nemzetiségek egyéni és kollektív szabadságtörek­véseit. Szükségesnek tartja, hogy dolgozzák ki és a parlament fogad­ja el a kisebbségi törvényt, amely írja elő a kisebbségi jogok gyakor­lati megvalósításának módozatait. Az előterjesztés szerint teljes mér­tékben biztositani kell a nemzeti ki­sebbségek részére az anyanyelvi ok­tatást. Indítványozza, hogy az ok­tatásügyi minisztérium április 15- éig dolgozza ki a kisebbségi iskola- hálózat új oktatási rendjét, s kor­mánydekrétum határozza meg a nemzetiségi oktatás rendszerét. Kö­veteli az intézkedési terv egyik pontja, hogy Romániában vonja­nak vissza minden olyan törvényt és rendelkezést, amelyet a diktatú­rában hoztak a nemzeti kisebbsé­gek egyéni és kollektív jogainak sé­relmére, a jogegyenlőség visszaszo­rítására. DÖNTÖTT A KALOCSAI TANÁCSÜLÉS Elfogadták a költségvetést — Vörös csillag helyett máltai kereszt A résztvevők szerint Kalocsán évek óta nem volt ilyen heves hangulatú ta­nácsülés, mint legutóbb. Harmadszorra tárgyalta a testület az idei költségvetést, s így is csak hosszú vita után sikerült dön­teni. Szinte valamennyi intézményvezető kevesellte az összeget, melyet az évi mű­ködésükhöz biztosított a tanács. Külö­nösen áll ez a kórház fenntartására, mert például dr. Palásty József főorvos szerint legalább 15 millió forinttal többre lenne szükségük. Ilyen feltételek mellett pedig a rekonstrukció csupán álom marad. Szalóki István tanácselnök válaszában kifejtette, hogy a kalocsai kórház a me­gye többi városához viszonyítva alulfi­nanszírozott, műszerellátottsága ezáltal korszerűtlen. Csakis a megye költségve­téséből lehet a hiányzó összeget pótolni. Dr. Kuczy Károly hozzászólásában sum­mázta a kialakult kapcsolatrendszere­ket, bírálva a jelenlegi helyzetet. A ta­nácsülés végül is elfogadta a többszörö­sen megtárgyalt költségvetési javaslatot. Ezután Kalocsa város címeréről tár­gyalta testület. A vita végén elfogadott új kalocsai címer leírása a következő: vörös háttérben ezüst színű bástyákon ugyan­ilyen színű gólyák csőrükben arany színű kígyókat tartanak, középen szintén aranyszínű máltai kereszt. A bástyák tö­vében a kalocsai mocsárra jellemző nö­vényzet és kék folyócskát átívelő, arany­színű felvonóhíd látható. E két legfontosabb napirendi pont után úgynevezett kényes témák követ­keztek. Az új sportcsarnok, melyet már másfél éve át kellett volna adni, több mint duplájába kerül a tervezettnek. A számvizsgáló bizottság jelentése sze­rint a módosításokról, a költségtöbblet­ről hiányosan tájékoztatták a szak­emberek a tanácstestületet. Ám azt a ja­vaslatot, hogy a tanács bízzon meg füg­getlen szakértőket annak kivizsgálására, hogy történt-e pazarlás, s ha igen, ezért ki a felelős, nagy többséggel elvetették. Ezt követően a kereskedelmi és ven­déglátóipari szakmunkásképző kereté­ben működő Korona étterem pénzügyi vizsgálatát tárgyalták. Több kifogás me­rült fel Molnár Ferenc igazgató tényke­dése ellen, de a konkrétumok alaposabb kivizsgálása később várható. A tanács­testület visszavonta a Molnár Ferenc ki­tüntetésére tett javaslatát. ­Dr. Siklósi Csaba a kórházban uralko­dó állapotokkal kapcsolatban interpel­lációt intézett a tanácsüléshez. Egyebek között kifogásolta a kórház vezető dol­gozóiból alakult kft. etikai és jogi visszás­ságait. A testület közérdekű bejelentés­ként fogadta dr. Siklósi felvetéseit, amit komoly kivizsgálás követ majd. Zs. Kovács István TEMESVÁRI PER Mit tartalmazott a Magyarországgal kapcsolatos titkos terv? ' Hétfőn újabb fővádlott állt a temesvári katonai törvényszék tanácsa előtt: Ion Popescu ezredest, a Temes megyei milícia főfelügyelőségének volt parancsnokát hallgatták ki, aki szintén igyekezett menteni magát a felelősség alól. Arról vallott, hogy december 16-án Tudor Postelnicu belügyminiszter kérette a telefonhoz és jelentést kért tőle a temesvári helyzetről. „Elmondtam, hogy 31 tüntetőt tartóztattunk le, mire Postelnicu kijavított, mondván, hogy már 70 a letartóztatottak száma, ő a Securitátétól ezt a jelentést kapta. Utánanéztem, és kiderült, Postelnicunak volt igaza, jobban ismerte a temesvári fejleményeket, mint én” — mondotta, majd hozzátette: ennek az lett a következménye, hogy „áthelyezték” a megyei pártbizottság épületébe, Radu Bálán első titkár mellett kabinetfőnökként teljesített szolgálatot „Ebben a beosztásban dolgozva jól em­lékszem arra, hogy Radu Bálán mindig azt mondta nekem, nem szabad a tömegbe lőni, bármi történjék is”. Áz estébe nyúló tárgyaláson Popescu ezredes azt állította, hogy már 1988. július 1-jén olyan bizalmas utasítást kaptak Bukarestből a politikai vezetéstől, hogy bármilyen rendzavarásnál minden külön engedély nélkül tüzet lehetett volna nyitni tüntetőkre vagy rendzavarókra. A temesvári per fejleményeihez tartozik, hogy a szombaton meghallgatott Emil Macri tábornok vallomását írásba foglalták és azt a hétfői tárgyaláson végig jelen lévő tábornokkal aláíratták. A jegyzőkönyvből kiderült, hogy Macri szere­tett volna vallomást tenni arról a titkos tervről, amely Magyarországgal kapcso­latos. A tábornok kérte a tárgyalásvezető bírót, hogy rendeljen el zárt tárgyalást és akkor ismerteti a „titkos tervet”. Erre viszont nem kerülhetett sor, mert nem engedélyezték a zárt tárgyalást és a tárgyalásvezető elnök elterelte a szót a „titkos tervről”. így továbbra is homály fedi, vajon miről adott volna tájékozta­tást az elsőrendű vádlott, mit rejt a megjegyzése, hogy valamiféle „titkos tervről” tud. Ma újabb vádlott meghallgatásával folytatódik a per.

Next

/
Thumbnails
Contents