Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-31 / 76. szám
4 • PETŐFI NÉPE t 1990. március 31. MI ÚJSÁG, KAMARA? Tömeges fizetésképtelenségre kell számítani A Magyar Gazdasági Kamara a tőle megszokottnál élesebben foglalt állást a magyar vállalatokat súlyosan érintő rubelexport-korlátozás kérdésében. A kamara ügyvezetősége szerint a kormány nem mérte fel kellően, hogy a szocialista export drasztikus visszafogása milyen hatással lesz a vállalatokra, és az egész ország gazdasági, társadalmi, politikai helyzetére. A kamarai prognózis szerint, ha a jelenlegi kiviteli szigor nem enyhül, a már most is tömeges vállalati sorban állás általánossá válik, a második negyedévre pedig bekövetkezik az érintett vállalatok fizetésképtelensége. A kamara azon az állásponton van, hogy a központi irányítás nem hagyhatja magukra a bajba jutott vállalatokat. Gyors és radikális intézkedéseket sürgettek, mivel a gondok szemmel láthatóan sokkal súlyosabbak, semmint kényszerszabadságok elrendelésével megoldhatóak lennének. A kamara szerint elkerülhetetlen a feleslegessé vált munkaerő elbocsátása, a KGST-országokban dolgozó szakemberek, kiküldöttek visszahívása, és a várható, nagyszámú munkanélküli számára közmunkák szervezése. A kamara máris megkezdte a rubelexport-korlátozás vállalati következményeinek felmérését, a helyzet tisztázása, a további károk megelőzésére, és a veszteségek mérséklése érdekében. A vállalatoktól így nyert információk alapján nemzetközi kapcsolatait is fel akarja használni a szocialista piacról kiszoruló és minőségi paraméterei alapján tőkés értékesítésre felajánlható termékek értékesítésére. FIATAL VEZETŐK, ÁTSZERVEZETT IRÁNYÍTÁS Svájcban is jó a magyar kefe 0 Rostás János cs Dankó János ötezer literes tcjszállító tartályon dolgozik. Vasipari részlegük kapacitását az év első felében a tejipar kötötte le. A hajdan prosperáló Lajosmi- zsei Kefe-, Seprű-, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet (más néven: Mizseszöv) a nyolcvanas évek második felében „padlóközelbe” került. Nem egyik napról a másikra, de miután a folyamat elkezdődött, tempósan csökkentek gazdasági eredményeik. Részben a nem rentábilis, illetve a ráfizetéses tevékenységeik miatt, amelyek támogatására máshonnan vették el a pénzt, s mintha ez nem lett volna eleg baj, a szövetkezet egy sor beruházásba kezdett; hitelből. Könnyen jutottak hozzá (nemcsak pénzintézetektől kértek), hiszen a szövetkezet korábbi eredményei, meg a vezetők személyes kapcsolatai alapján ítélték meg őket. Tíz év alatt — 1972-tőJ — huszonkét és fél millió forint kölcsönt vettek föl. Közben piacokat is veszítettek — nem egészen a saját hibájukból —, a szabályozók szigorodtak, a gazdasági körülmények nehezedtek. 1988-ban hatmillió forintos veszteséggel zárták az évet. A rákövetkező esztendőben 14 millió forintos eredményt mutatott a pénzügyi mérlegük: azóta a szövetkezet ismét felszálló ágban van. Az utóbbi három évben a vezetőség kicserélődött a cégnél: fiatal a főkönyvelő, az elnök, a helyettes. Az elmúlt három esztendő alatt keményen dolgoztak, aminek hatását máris érezni, bár Berta Gyula elnök szerint a gyümölcse még ezután fog beérni. Sorra felszámolták a szövetkezet gazdaságtalan tevékenységeit. Újabb piacokat szereztek, így a termelésük végül is nemhogy csökkent volna, hanem növekedett. Felszámolták tatár- szentgyörgyi üzemüket, ami'az ott dolgozókat rosszul érintette ugyan, de a lajosmizseiek úgy döntöttek, hogy pusztán szociális megfontolásból nem folytatnak semmiféle tevékenységet. (Egyébként a tatárszentgyörgyieknek is sikerült végül — többségüknek helyben — elhelyezkedniük). A Mizseszöv exportra kerülő termékeit hosszú évekig egy kisszövetkezet csomagolta. Kiderült, hogy 40-50 százalékkal többe kerül így, mintha saját maguk csinálják. Felbontották tehát a szerződést, azóta maguk csomagolnak. Mindezzel meglepően sok költséget megtakarítottak. Tovább javították a gazdálkodásukat azzal, hogy átszervezték az adminisztrációs munkát, némi létszámleépítést is végrehajtottak. Tisztázták a döntési jogköröket, önálló pénzügyi csoportot és közgazdasági osztályt hoztak létre. Azaz, a vezetők minden területen olyan körülményeket teremtettek, hogy úgymond, a hajót kormányozni tudják. Erre pedig soha nem volt nagyobb szükség, mint jelenleg. Hiszen, mint az elnök elmondta: hiába, hogy van elég munkájuk, s hiába, hogy az nyereséges is, miként az összes többi cég, a Mizseszöv is ki van szolgáltatva, parjnereinek. Ha ugyanis bármelyik fizetésképtelenné válik, náluk is pénzügyi zavart idézhet elő. JelénlegJs 31 millió forint értékű a szövetkezet kintlévősége. Igaz, bevételüknek jelentős része — a 190 millió forintból közel 54 millió — tőkés exportból származik, ami tulajdonképpen biztos fedezetet jelent számukra. De ha „csak” 60 napra (ennyi az átutalás átfutási ideje) válnak is mások miatt fizetésképtelenné, ennek következményei könnyen feL boríthatják kemény munkával megteremtett gazdasági egyensúlyukat. Almási Márta t Tőkés exportra készülnek a kefék a stancműhelyben. • Meleg Lászlóné svájci exportra kerülő seprőt varr. (Gaál Béla felvételei) KEVÉS A CIPÉSZ — HOSSZÚ A VÁLLALÁSI IDŐ Akik soha nem lesznek munkanélküliek 0 A Könyves házaspár több mint négy évtizede dolgozik a cipcszszakmában. Április elsejével nyugalomba vonulnak. Nem kis gondot jelent ez a munkáltatónak, a Kecskeméti Cipőipari Kisszövetkezetnek, no meg a kuncsaftoknak. (Méhes Éva felvételei) MINDENKI ERRŐL BESZÉL Megállítható-e az infláció? Az év elején átélt nemzeti trauma, az áremelések sorozata olyan méretű és jellegű volt, hogy a sajtóban az infláció elszabadulásáról cikkeztek. Az alapvető élelmiszerek, szolgáltatások, lakásköltségek jelentős drágulása nyomán egyes szakértők 25-35, mások 35,38 százalékos inflációról beszéltek. Az első három hónap elteltével’ érdemes szemügyre venni a fejleményeket, jóllehet az egész évre vonatkozó jóslásokba még korai lenne belebocsátkozni. Az elmúlt évhez hasonlítva az idei ármozgásokat, látható, hogy tavaly és tavalyelőtt az egész évi áremelkedés fele már az év elején bekövetkezett. Többnyire olyan intézkedések következtében, amelyek szorosan kötődnek a pénzügyi rendszer, vagyis az adózási és támogatási kulcsok változásához. Az idei árfolyamatok lényegében ehhez hasonlóan alakulnak. A januári áremelések csaknem pontosan ugyanazt a termék- és szolgáltatáskört érintették, mint tavaly. Az első idei hónapokban várhatóan nem leSz jelentős eltérés a tavalyi áremelési mértéktől, 1989 első két hónapjában nyolc, az idén tíz százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak. Márciusban is a tavalyihoz hasonló, mintegy egyszázalékos további árnövekedésre kell számítani. Az év eleji, kiugróan magas árszínvonal-emelkedést tehát önmagában még nem kell veszélyesnek tekinteni az infláció elszabadulása szempontjából. Kérdés, hogy mire számíthatunk az év hátralévő kilenc hónapjában? A további áremelkedések egyik meghatározója a forint árfolyamának alakulása a konvertibilis valutákhoz képest. A szakértők egy része azon az állásponton van, hogy a tavaly decemberi és az idei januári forintleértékelések máris igen jelentős árelőnyt teremtettek a konvertibilis exportőrök számára, és nem szükséges ezt további leértékeléssel fokozni. Természetesen más szakértők, máj&j szem előtt tartva, a forint elkerülhetetlen leértékelése mellett érvelnek. A jelenlegi helyzetet alapul véve, azaz, ha a forintot .az idén már nem értékelik le, akkor bízni lehet abban, hogy az infláció éves szinten valamivel húsz százalék felett lesz, de azt legfeljebb egy-két százalékkal haladja meg. Ettől eltérő, kedvezőtlen tendenciákra, az infláció erősödésére akkor kell számítanmi, ha olyan vásárlóerő jelenik meg a piacon, ami mögött nincs termelés és abból adódó árutöbblet. Ilyen hatása lehet a tömeges jelentős béremelésnek, annak a követelésnek, hogy a kereset tartson lépést az árakkal. Ebben az esetben azonban — vagyis, ha az infláció komolyan meglódul —.Sajnos már nem az a kérdés, hogy 20, 30 vagy 25 százalék lesz az évi végösszeg, hanem az, hogy egyáltalán kézben tarthatók-e a folyamatok. Ha a jövedelmek kiáramlását nem lehet megfékezni, a 20-25 százalékos inflációtól igen gyorsan el lehet jutni az 50-100 százalékosig, sőt még tovább. Erre nemi egy környező ország szomorú példája figyelmeztet. A mai lábbelik „hosszú” élettartamát, azt hiszem, nem kell bizonygatni. Áruk pedig annyira borsos, hogy amíg lehet, az ember inkább hajlik a javíttatásra. Az apróbb, zömmel flekkhibák orvoslására néhány gyorsjavító társaság alakult. Ha valakik, hát ők nyugodtan állíthatják, soha nem lesznek munkanélküliek. Még a néha csak egy utat kibíró, 60-70 forintos flekkelésből (aminek az anyagköltsége mindösz- sze 15-20 forint) is van mit a tejbe aprítaniok. A sok munkát pedig garantálják a gyártók, a járdák, a rohanások. — Valóban, milyen élettartamúak a cipők? — kérdezem Héjjas Mihályné osztályvezető-helyettest, a kecskeméti szövetkezeti áruházban. — Januárban 56 párat, februárban ennek éppen háromszorosát hozták vissza a vásárlók. Ez az összforgalomnak 4,8, illetve 6,5 százaléka. Talán ez nem tűnik soknak, de az értékük 250, illetve 387 ezer forint. A vevőknek meg idő, bosszúság, nekünk pluszmunka. Többen persze először „kijárják” a szezont, mert hat hónap a reklamálási idő és élnek is (uram bocsá’, olyan is van: visszaélnek) ezzel. Egyébként az a tapasztalatunk, hogy a hazai gyártású lábbelilc' strápaBíróbbak “mint a külhonból valók. A táskáknál, bőrdíszmű- áruknál éves szinten kétszázaléknyi reklamáció sincs. Sokan, mert elveszett a vásárlási blokk vagy megszokták, -szerették, kényelmessé tették a cipőt, ha tönkremegy, megcsináltatják. A Cipőipari Kisszövetkezet kecskeméti, Luther-udvari javítórészlegénél a hamarmunka, azaz a gyorsjavitás március 22. óta szünetel, mert két dolgozó tartósan hiányzik.-— Mennyi javítás jut napjára? — Tekintve, hogy a tűzőnővel együtt mindössze hárman javítunk, s három hétre tudunk vállalni, napi 100-150, néha kétszáz pár körüli lábbelit hozunk rendbe — mondja Kecskés László részlegvezető. (jjglíp Nagyon rosszák a cipők? — Szegényebbek vagyunk, mint valaha, ezért olyan lábbelik is akadnak bőven, amiket már csak felelősségvállalás nélkül tudunk átvenni. Egyébként jó néhány munkára — mint például talpalásra, fémsarokra — garanciát is adunk. Munkánkat nehezíti az egyre nagyobb anyaghiány. Például ebből az OKMA-gumiból, amit sarkalásra használunk, egy kis darab van már csak, s úgy tudom, már a .gyártása is megszűnt, nemhogy kapni lehetne. Ezzel szemben vannak olyan lábbelik, melyeket csak forgatunk, nézegetünk, hogyan is kezdjünk hozzá a javításukhoz. 0 Pctrik András dunacgyházi mester a lábbelik, különösen a csizmák jó szakértője. — Látom, a vállalási papír végösszege 604 forint. Megéri? . — A gazdájának biztosan, mert ha innen kiviszi, „új” cipője lesz. A boltban meg már ezreket kérnek el egy bőráruért. A műdolgokkal sok a gondunk, meg a nem időben hozott, főleg női topánkák tűsarkaival is. A végsőkig használják őket. — Es az önök haszna? — Teljesítményben dolgozunk. Túí- órafizetés nincs, pedig hajnaltól estig görnyed az, aki bruttó tízezer körül keres. Aki „csak” munkaidőben hajt, az 6-7 ezerből adózik. Pedig a javítás külön szakma, rosszabb, mint az új gyártása. A szövetkezet más részlegeinél sem fényesebb a helyzet. A vidéki kép is hasonló. Számos községben, faluban hiányzik ez az alapvető szolgáltatás. Petrik András nyugdíjas mestert a dunaegyházi Kisfaludy utca 1. számú kis műhelyében Dunaföldvárról, Du- navecséről, Soltról és Apostagról is többen is felkeresik. Az oda járók tudják, hogy a lábbelik hetvenen túli doktora a legelnyűttebb lábravalókat is helyrehozza. Nem csoda ez, hiszen az 1941-ben Solti csizmadiától tanult mesterségét a Duna Cipőgyárban folytatta, majd a 45—47-es esztendőkben a kijevi bőrgyárban hadifogolyként sem pihent. Naponta egy pár bőrcsizmát gyártott. Érti a mesterségét, csak hát az idő gyorsan múlik, a kezek is fáradnak. Szakmáját egyre kevesebben űzik. Pulai Sára Környezetvedelem es vízgazdálkodás egy kezben Bevált a másfél éves forma Az Alsóduriavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetője, dr. Szenti János igazgató meghívta a bajai és a városkörnyéki tizenhárom párt képviselőjét, hogy az igazgatóság szakembereitől tájékoztatást kaphassanak az időszerű környezetvédelmi és vízgazdálkodási kérdésekről. Amint ismeretes, az 1988 őszén alakult 1100 fős igazgatóság a KVM területi szervezete, amely elsősorban a környezetvédelmi, de emellett a korábbi vízgazdálkodási feladatokat is ellátja. A fennállása óta eltelt alig másfél év alatt az Adukövizig munkatársai nem kevesebb, mint 302 üzemet és intézményt vizsgáltak meg. Kiderült, hogy a megyében 26 ezer tonna, különleges kezelést igénylő, azaz veszélyes hulladék tárolásáról, illetve elhelyezéséről kell gondoskodni. Több mint 280 üzem adatait rögzítették a levegőtisztaság védelmével kapcsolatban. 'E téren a legnagyobb nehézséget a gépjármű-közlekedés okozza, mely felelős a nagyobb helységekben keletkező zajért is. A tavalyi év kezdete óta vizsgálták a paksi atomerőmű légneműanyag-kibocsátá- sát, és megállapították, hogy ez az engedélyezett érték 1 százalékát sem éri el. p közeljövőben megoldódik a sólti állatifehérje-feldolgozó biofilterének megépítése, a környezetvédelmi alap hozzájárulásával. Rövidesen tehát megszűnik a sokszor igen kellemetlen, penetráns szag. Dunavecse térségében a Dunai Vasmű számlájára írható a levegőszennyezés. A tervezett rekonstrukció keretében elkészülnek a bajt elhárító szűrő- berendezések. Az igazgatóság működési területén — ez az északi megyehatártól a déli országhatárig terjed — a vízminőségben jelentős romlás nem következett be. Ä talajvíz elszennyeződését a csatornázás hiánya okozza. A lakóházakból kifolyó szennyvíz nagyobb része rosszul kivitelezett ülepítőkön és szikkasztókon, régi ásott kutakon keresztül a talajvízbe jut. A megoldás és a helyzet jobbítása a közigazgatási szervezeteket állítja komoly feladat elé. A vízgazdálkodást illetően az igazgatóság nagy figyelmet fordított a víz- kormányzásra, a vizek visszatartására, illetve az ezzel összefüggő vízjogi engedélyek soron kívüli kiadására. Ezt főleg az utóbbi, rendkívül aszályos esztendők indokolták. Szó esett a nagy dunai árvíz negyed- százados és a tiszai árvíz 20. évfordulójáról is. A bajai szakemberek felkészültek, hogy az ország bármely részén, a többi igazgatósággal karöltve, felvegyék a küzdelmet az árvizek ellen. A központi támogatás csökkenése miatt megkezdték a középirányítói, illetve a feleslegessé vált egyéb munkahelyek tízszázalékos leépítését, és a működési kiadások mérséklését. Az a cél, hogy csak azokat a szakembereket tartsák meg, akik képesek a szakhatósági, államigazgatási tennivalók ellátás sara. Megnyugtató volt hallani, hogy az Adukövizig jól felkészült munkatársai készek frissen reagálni az új kihívásokra, a pártok által felvetendő kérdések kezelésére. Gál Zoltán
