Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

1990. március 31. • PETŐFI NÉPE • 3 FURA MAGYAR SZABVÁNYOK! Megvalósul a régi terv: gázvezeték épül a Duna-melléken A döntés végleges: megvaló­sulhatnak az öt éve elkészült ter­vek. Heteken belül megkezdődik a gázvezeték-építés a Duna- melléken és a Kiskunságban. A Tasstól induló gerincvezeték eléri majd Szalkszentmárton és Dunavecse határát. Korszerű energiával fűthetnek majd újabb két település lakásaiban, intéz­ményeiben, üzemeiben. Népes la­kókörzetek kapcsolódhatnak a már meglévő rendszerre Kun- szentmiklóson és Tasson. P. Szalai Pétert, Dunavecse ta­nácselnökét, a mintegy nyolcvan­milliós fejlesztés fő szervezőjét kérdeztem a rövidesen megindu­ló munkálatokról... — Öt évvel ezelőtt már való­ságként emlegették ezt az igen fontos fejlesztést. Érthető te­hát, hogy az emberek bizal­matlanul fogadják az újaljb hí­reket ... — Nem rajtunk múlott, hogy fél évtizedet késtünk. Az egyezte­tő tárgyalások és a tervezés befe­jezése után'-r— 1985-ben — már indulhattak volna a munkagé­pek, de a gáztröszt engedélyét ak­kor még nem tudtuk kikönyö­rögni ... — Mi volt a fő probléma? — A pénzhiány! Nem készült egységes koncepció. Gazdasági okokból, külön-külön indultak a fejlesztések... — Mire gondol konkrétan? — Arra például, hogy a tassiak nem várták meg, hogy megszü­lessen egy, az egész Duna-melléki térséget érintő komplex prog­ram. Önállóan kezdtek a munká­hoz. Igazuk is volt! De a délebbi települések terveit mindenesetre visszavetette ez a külön akció. Az elosztóállomást ugyanis akkor kis teljesítményűre méretez­ték... — Most tehát kettős feladat vár a beruházókra: a hálózat és az átadóközpont megépíté­se ... — Igen. Jó esetben, mindkét munka befejeződik 1990 végére. A jelenleg még óránként 2500 köbméter gázt átengedő „zsilip” hamarosan a tízszeresére bővül majd... — A belépő két község ilyen nagy mértékű fejlesztést igé­nyel? — A számítások szerint tulaj­donképpen elég lenne egy 8000-es elosztó, de — furák a magyar szabványok — 10 ezres központ nem építhető, csak 20 ezres. Ezért épül ez a „túlbiztosított” objek­tum ... — Miért nem köthetnek rá Vecse és Szalkszentmárton után további településeket is? Soltra, Dunaegyházára gondo­lok ... — Most még adott a lehetőség. Hiszen nem kezdték meg a ge­rincvezeték lefektetését. A szer­vezők ajánlották is ezt a tervet déli szomszédainknak — itt a nagy lehetőség —, de még nem érkezett válasz. Ha nem sietős, megkezdődnek a munkák — nél­külük. A következő száz évben hiába váiják majd a gázt. Ha a déli szomszédokra is számíta­nánk, természetesen vastagabb csövek kellenének. Mintegy hu­szonötmillióval több lenne a költségvetés... — Nagy munkák indulnak tehát a Duna-melléken. A Gudmann-foki regionális vízmű elkészülte után újabb fontos beruházással gazdago­dik az infrastruktúra. Ki bírja ezt pénzzel? — Nem vagyunk bőviben a fo­rintnak, de ha már lehetőség nyílt, nem mondhatunk nemet. Összességében: a regionális beru­házás felét központi alapokból fedezzük. (Jelentős rész: megyei támogatás). A fennmaradó milli­ókat az érintett nagyüzemek köz­célú fejlesztés címén finanszíroz^ zák. Ha minden jól megy, decem­berben már égnek majd a gáz­máglyák a falvak határában ... F. P. J. AKI Á-T MOND, MONDJON B-T IS! Tanulságok a második választási forduló előtt Egy feldúlt férfi járt a hét ele­jén szerkesztőségünkben: Ko­vács Sándor kecskeméti vagon­vizsgáló. Elpanaszolta: vasár­nap reggel á vasútállomásról, éjszakai műszakból, taxival in­dult a szavazóhelyre, de végül is nem engedték oda a szavazóur­nához. Az 55-ös számú, Reisz- mann Sándor utcai szavazó­körben nem szerepelt a válasz­tók listáján. Miért? Mert a né­pesség-nyilvántartó hivatal sze­rint nem ebben a körzetben, ha­nem Katonatelepen van a beje­lentett, állandó lakása. Ahová a kopogtatócéduláját küldték és ahol —r elmondása szerint — valójában lakik, a Váczi Já­nos utca 2. számú ház, az csu­pán az ideiglenes lakcíme. így aztán hiába sietett a sza­vazóhelyre, nem nyilváníthatta ki akaratát, hogy kit (vagy ki­ket) küldene az ország házába. A taxióra 200 forintos állása­kor a szavazatszedő bizottság elnöke még mindig hajthatatlan volt. Ragaszkodott hozzá, hogy itt* csak a névjegyzéken lévő állampolgárok szavazhat­nak. Kovács Sándort elküldte — kopogtatócéduláját viszont ottfogta. Ezt a választó sérel­mesnek tartja. — Jól tették az 55-ös szava­zókörben, hogy Kovács Sán­dort nem engedték szavazni — mondta a városi tanácsnál Földesi Ferenc főelőadó —, a listára jogosan nem került fel a neve. — Segítettek volna neki, hogy tisztázhassa, hol az állan­dó lakása?, — Feltétlenül. Március 25-én sokan siettek. Ha Kovács Sán­dor nem siet és igazolja, hogy hol lakik, élhetett volna válasz­tói jogával. Könnyen eldönthette volna a kérdést a személyi igazolvány­beli lakcímbejegyzés. Az állam­polgár a személyazonosságát hitelt érdemlően igazoló ok­mányt azonban nem mutatta meg. Elvitte-e a szavazókör­be ... ? Panaszügyében szeret­tem volna, ha most már az á után b-t is mond. Telefonon üzentem neki nem jött. Fel­keresve a Váczi János utcában, személyi igazolványa megint cSak nem volt nála, akárcsak lapunknál tett látogatásakor. Állítólag a munkahelyén ván, a vasútállomáson. Azt ígérte, be­hozza, hogy segíthessük orvo­solni a panaszát. Azóta is hoz­za ... K. A. Új utakon a bajai ipartestület A székházon nagybetűs tábla hirdeti: Ipartestület. Vajon csak a név változott-e, vagy a tartalmi munka újult meg? Vancsik Géza ipartestületi titkárnál érdeklődtem ez iránt. — A lényeg mindenképpen a szervezet megújulása, a névváltoztatás a másodlagos. Illetve az sem közömbös, mert régi hagyományt folytatunk és élesztettünk fel vele. A bajai Ipartestület még 1885-ben alakult meg és képviselte hűsége­sen több mint ezer kisiparos érdekeit. Szerepét 1948-ban vette át a Kiosz, de azzal a lényegi eltéréssel, hogy az utóbbi szervezet tagsága,'a kezdeti önkéntesség után, hamarosan kötelezővé vált. így van ez egészen most március 31-éig, ugyanis április 1-jétől ismét önkéntessé válik a tagsági vi­szony. Azaz nem feltétele az iparjogosítvány elnyerésének az ipartestületi tagság. A régi-új nevet a küldöttgyűlés határozata értelmében vették fel. Ez jelképezi a bajai és hozzá 16 község — a régi bajai járás, Rémmel és Borotával kiegészítve — iparosságá­nak önállóságát. Az új helyzetben nagyobb önrendelkezési jogot kaptak a helyi szervezetek. S miután a Kiosz mindig is a tagdíjakból tartotta fenn magát, most az a teendő, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtson a tagoknak, hogy önként is megmaradjanak az ipar testületben.- Melyek ezek a szolgáltatások? — kérdésemre Vancsik Géza elmondta, hogy — a megyében elsőként — számítógé­pes könyvelést vezettek be a tagok számára. Szerződést kötnek a kisiparossal, és anyagi felelősséget vállalnak, hogy könyvvitelét a legnagyobb rendben tartják. Két éve már, hogy a tagok ingyenes jogtanácsot kaphatnak. Nagy köny- nyebbség, hogy miután a legközelebbi nyomtatványbolt Kecskeméten van, az Ipartestületben mindent megvásárol­hatnak. S végül a kezdő kisiparosok számára havonta indu­ló tanfolyamot tartanak, hogy az állandóan változó rendel­kezésékben eligazodhassanak. Amint megtudtam, az Ipartestületet tizenhárom tagú el­nökség irányítja, melynek az egyes szakmák, illetve közsé­gek által delegált kisiparosok a tagjai. Az Ipartestület annál erősebb, minél többen vannak benne önkéntes tagok. Eddig 1484 közül 1010-en vállalták a tagdíj fizetését, ami 68 száza­léknak felel meg. Jóval nagyobb ez a szám, mint amire számítottunk — állapította meg végezetül Vancsik Géza. G. Z. NÉPSZERŰBB A FÉLIG KÉSZ Gyarapodott a szövetkezeti lakásállomány A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsában (Szö- vosz) elkészült a szövetkezeti lakásgazdálkodás tavalyi mér­lege. Eszerint: 19 új lakásszö­vetkezet jött létre, így számuk az év végéig elérte az 1154-et. A lakásállomány az előző évek­hez képest nagyobb mértékben gyarapodott, ám ebben jelentős szerepe volt annak, hogy tavaly minden eddiginél több volt az állami bérlakások eladásából származó, a szövetkezetekhez csatlakoztatott otthonok szá­ma. A lakások számának gyara­podásában tavaly megszakadt az ütem csökkenésének 1986 óta tartó tendenciája: míg 1986- ban 5380-nal, 1987-ben 4164- gyel, 1988-ban pedig mindössze 3850-nel nőtt a szövetkezeti la­kások száma, addig 1989-ben 6364-gyel. A lakásszövetkeze­tek kezelésében lévő otthonok száma jelenleg 278 550, és ezek­ben hozzávetőleg a lakosság egytizede, mintegy egymillió ember él. Az idén várhatóan tovább növekszik a szövetkezeti laká­sok száma és természetesen a lakásszövetkezeti tagoké is. A szakemberek előrejelzése sze­rint az újonnan felépülő szövet­kezeti lakások száma az idén a múlt évihez hasonlóan alakul. Jelenleg országszerte 2400-2500 szövetkezeti lakás építésén dol­goznak a kisebb építő szerveze­tek, illetve a leendő lakók. Az építésben előtérbe került a va­lódi szövetkezeti összefogás, hi­szen mind több lakást félig kész állapotban vesznek át, főként a kispénzűek és a családalapító fiatalok, vállalva a befejező munkálatokat. Alulnézetben Választási ’cédulákat sodór a már­ciusi szél, a bokrok alján kupacokba gyűlt papírlapok fehérlenek. Az autóbuszváró kitört ablakairól foszlányok­ban szakadozik szerteszét az egymásra ragasztott plakátok elrongyolódott tapétája. A lakótelepi kispiac kitartó kistermelői törzsgárdája' most is felhozta, ami csak eladható. Kissé ráncos már az alma, csí­rázik a krumpli, pirosán virít a retek, zöldell a saláta, tavaszi virágok sárgállanak, fehérle­nek, lilát és rózsaszínt festenek. Olyan szép tarka a kép, aflát- vány, mint az alkalmi könyv­árus asztalát beborító harsány füzetek, regények lapjai. Az új­ságárus is kinyitott, hogy elad­hassa a vasárnapi sajtót, a szombatról megmaradt újságo­kat, ha már a meztelen testű nőket, férfiakat mutogató ma­gazinok kereslete olyan vérsze­gény. Nem hozza izgalomba a kispénzű embereket, hiába te­szi az orruk elé az üvegablak­ba. Valaki gúnyosan jegyzi meg, az előtte állóhoz intézve szavait: — Otthon pénzt se kell adni érte, nem igaz? 11 No-no — tromfol a kér­dezett —-, számolta már mosta­nában, hogy mibe kerül ez ne­künk? Kuncogás, nevetgélés, majd a disputa abbamarad, mert közben elfogytak a vásárlók, mindenki siet a dolga után, ha­zafelé vagy most kivételesen a szavazóhelyiség irányába, mi­velhogy a választás napja van. Csöndes az utca, máskor ilyenkor már gépkocsik futnak hét végi kirándulások, látoga­Á TELEPVEZETŐ A KÖZPONT UTASÍTÁSAIT VÁRJA Merkur-maffia — de hol? A vezérigazgató cáfolja Rebek urat... • Ziegner úr (jobbról) elszánt, „hadat üzent” a Merkúrnak. (Méhesi Éva felvételei) Állunk a lánc innenső oldalán. A táblát nézzük. „Raktártérbe ide­geneknek belépni tilos!” A láncon és a táblán túl az autók, legmesz- szebb az egyéves Lada. Az, ame­lyik most még nem ejadó. De jól jár, aki majd megveszi. Kevés­sel fizet többet 300 ezernél érte, pedig, úgy mond­ják, a piacon há­romszázötvenez­ret kémek hasonlóért. Lehet, hogy az új tulaj útja is egyből oda vezet... ? Ziegner Nándor nem lát a méregtől. Tegnap is itt volt, akkor sem vehette meg. Ma sem adják. Sőt, holnap sem. Pedig kereskedő ő is, tudja: másutt a * raktárból az eladótérbe kellene tenni a járgányt. De ezt nem. Ezért Pestről ér­kezik vevő. Ennyi pénzért megéri a kecskeméti Merkur-telepre utaznia. Évek óta beszélik a városban: a Ker­üli által hibásnak minősített autókat akárki nem veheti meg. A Merkur jelöli ki a vevőt. Maga a vezérigazgató. Zieg­ner úr ezt fájlalja. De most aztán nem hagyja annyiban. Beszélt a megyei ta­náccsal, az újságot hívta, délután a Ke­reskedelmi Minisztériumba megy. Még az MDF jogtanácsosát is felkeresi. Övé lesz az autó vagy sem, de Pestre nem kerül. Elkelne a Lada Kecskeméten is... Rebek László, a telepvezető is sajnál­kozik. Higgyük el, őt utasítják. Egyéb­ként tényleg jó kis kocsi ez a 2107-es. Egy soltvadkerti vadász vette valutá­ért. Néhány hónap múlva aztán vitte panasszal a Kermihez. A verdikt az iratok között van: „A bal oldali ajtók és ajtókeretek között egy rövid (kb. 20 milliméteres) szakaszon rés van, ami a csapadék és a por bejutását teszi lehe­tővé az utastérbe.... indokolt az ajtók beállítása és megfelelő tömítése. A tulajdonos által kért gépkocsicserét műszaki szempontból nem tartjuk in­dokoltnak. Dátum: 1989. május 5.” Kiskunfélegyházán 6200 forintért ja­vították volna ki a hibát. A kocsi most mégis itt van. Egyéb­ként a Merkúr szakemberei szerint, jo­gosan. Rebek úr is végzi a dolgát, ké­szíti az újabb és újabb jegyzőkönyve­ket. Latolgatja: még egy hét, és a köz­pont is intézkedik. A telepvezető sze­rint maga a vezérigazgató dönt. Válla­lati dolgozó, esetleg egy kívülálló kér­vényező (!?) veheti majd meg. Ez min­dig így volt, és biztos, hogy így is ma­rad. A kurrens kocsiknál, főként a La­dáknál ez a helyzet A Daciát persze viheti más is. No, és cserekocsi ellené­ben ... Rebek. urat tehát utasítják. Hogy kik? Hát föntről, a főnökök. Legtöbb­ször telefonon, néhányszor írásban. Kijelölik a vevőt, aki széles mosollyal érkezik. Hogyne örülne! Nem kell éve­ket várnia, az ár sem rossz, azt az ap­rócska hibát meg csak megcsináltatja valahol. Aztán meg sokszor észrevétlen is marad. Nem mindenki nézi nagyító­val a kocsiját. Ezzel az utolsó gondolattal a „fő­nök”, dr. Hellner Károly vezérigazgató is egyetért. A többivel nem. Cáfol és visszautasít. Központilag kijelölt vevők a használt kocsi értékesítésénél nincse­nek, szögezi le a Merkúr kereskedelmi főosztályának vezetője is. Azt ajánlják: kérjem Rebek úrtól állításait írásban. Vagy a magnószalagról írassam le. Na­gyon nem szereti, mondja a vezérigaz­gató, ha a nevével visszaélnek az ország különböző területein. Amire egyébként van példa. Nemcsak a használt, hanem az új kocsik eladásánál is. Dr. Hellner egy éve vezeti a vállala­tot. A korábban megszokott vevőkije­lölés minden formájáról lemondott. Ám akkor ki telefonál le Kecskemétre? Ki dönt a raktártérbe került, kis hibás, olcsó, garanciális autók sorsáról? Kap telefont Rebek úr, vagy csak ő állítja -ezt? Ki osztja „fű alatt” a Ladákat? Ziegner úr viszont elszánt, és tulaj­donképpen igaza is van. A központi klikket — ha volt — talán sikerül is felszámolnia. De mi lesz, ha másik ala­kul helyette? Mondjuk egy olyan, amely helyben dönt a kocsikról és tá­mogatja a haverokat. Mert a raktártér­ben várakozó Lada csak okozat. Az ok: a gépkocsihiány, amelyet régen, most és a jövőben is ki lehetett (lehet) használni. No, persze, nem mindenki­nek ... A Merkur által megindított vizsgálat eredményére visszatérünk. Noszlopy Nagy Miklós tások úti céljai felé, a hobbiföl­dek irányába. Most az állam- polgári kötelesség otthon ma­rasztalta az embereket. Ma­radt az a kis séta az iskola épületéig vagy tanácsházáig, meg vissza, kettesben és a gye­rekkel, kissé szokatlan a szá­mukra, azért olyan ünnepélye­sek az arcok. A kapuk előtt, lépcsőházak tájékán szomszédok beszélget­nek, s az utcán rég látott isme­rősök találkoznak. — Másodszor már nem jö­vök el! — mondja valaki. — Miért, bántották talán? Tréfálkozás ez, csak azért, hogy szót válthassunk. Bizo­nyára eljövünk még egyszer, hogy kiderüljön, ki is lesz a képviselőnk a parlamentben. Aztán még elnököt is válasz­tunk, ha igaz, sőt, tanácstagot is az ősszel, egyszóval gyako­rolhatjuk a jogainkat. Ez le­gyen a legnagyobb gondunk az életben. Délután is csöndes a város, föltűnően kicsi a forgalom, né­hány sétáló ember az utcán, a házak előtt pihenő autók sora. Régen volt ilyen nyugalmas a kép. Béke van. Ez itt Magyar- ország. F. T. P. • Ott, túl a láncon, ahol a kiválasztottakat névre szóló autó várja?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents