Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-27 / 72. szám
I 4 • PETŐFI NÉPE • 1990. március 27. Rendhagyó rajzóra 0 Bella Rózsa: Táj Néhány hónapja érdekes kiállítás nyilt a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban „Honfoglalóink díszítővilága mai tárgyakon” címmel. A tárlat anyagának gyűjtését és összeállítását Bella Rózsa, az iskola rajztanára vezette, akivel új elképzeléseikről, terveikről beszélgettünk. — Éppen két pályázatra készülünk. Az egyikre karikatúrákat rajzolunk, a másikra honfoglalás kori ruhákba öltöztetett embereket kell festenünk, illetve formálnunk. Azt tervezzük, hogy az így született munkákból egy könyvet állítunk össze. — Ön nem csak tanít. Festményeit, rézkarcait az ország több városában kiállították már. — Régóta festek, de a rézkarccal csak az utóbbi időben barátkoztam meg. A mindennapi élményeim, a terraé- ’ szetnek akár egy pillanatra látott képei, megfognak, néha szinte csodákká nőnek a szememben, amelyeket azonnal meg kell örökíteni. Mióta azonban gimnáziumban dol• Bella Rózsa: Kapaszkodók gozom, csak nyáron jut idő az ilyesmire. A tanítás ugyanis egész embert kíván, és én jól akarok tanítani. — Hogyan hat egymásra a két tevékenység? — A tanítás is alkotás. Amikor a diákokkal foglalkozom, az utolsó morzsáig mindent át akarok adni nekik, ami bennem van, legszívesebben egyenként formálva őket, hiszen a valóságot mindenki másképp látja. Amikor viszont festek, észreveszem, hogy sok mindent én is másként látok, mint akár hetekkel korábban. A pedagógus a saját óráján is tanul; kicsit önmagától, de elsősorban a gyerekektől. Észrevétlenül is tagul a látóköre, rengeteg tapasztalatot szerez. — Mi az oka annak, hogy az ön óráit rendhagyónak tartják? « — Nem tudom, de nem is hiszem, hogy azobhvnnének. Egyetlen elvem van csupán: amit tanítok, annak becsülete is legyen, meg örömet is szerezzen. F. M. Fundamentumunk a barokk zene. 0 0 A hazai kamarazenekari kultúra fejlődése a háború utáni évtizedekben elsősorban a Tátrai Vilmos vezette Magyar Kamarazenekar, valamint a Rolla János irányításával tevékenykedő Liszt Ferenc Ka* marazejiekar működésével Tiőzbáfö összej függésbe (mély a Kecskeméti Távaázi Na-" * pokon is közönség elé lépett). Rajtuk kívül" a Mihály András nevével lemjelzett.s 1968 óta létező Budapesti Kamaraegyüttes kapott jelentősebb szerepet zenei életünkben mindaddig, amíg a 80-as évek elején újabb, immár gomba módra szaporodó kamarazenei társulatok bukkantak fél a hangver-, senypódiumokon. Az utóbbiak közül eddig csak a Botvay Károly művészeti vezetésével működő Budapesti Vonósoknak sikerült az élvonalbeli'együttesek közé jutnia. A fiatal muzsikusközösség gyors fejlődését mutatja, hogy megalakulásuk után alig egy évtizeddel megkapták — két év helyett három esztendőre!, — a Soros-alapítvány díját. — ’Alighanem egy korábbi, 1982-es belgrádi nemzetközi versenyen elért sikerünknek köszönhetjük a díjat — mondotta Botvay Károly. —- Második helyezést kaptunk á versenyen, ahol először szerepeltünk új névvel. Korábban Vivaldi Kamaraegyüttes néven muzsikáltunk, több-kevesebb sikerrel. Megerősödésünk, „konfirmálásunk” éppen a belgrádi szereplés után következett be. — Milyen körülmények között alakult — talán nem is a legkedvezőbb időben — az együttes? — Magam az Operaház zenekarában ■_ játszom évtizedek óta. 1977-ben az egyik próbán odajött hozzám öt fiatal muzsikus és megkért: segítenék nekik összehozni egy kamarazenekart. Akkoriban még nem tani- í tottam a főiskolán, de a korukat tekintve akár *a tanítványaim is lehettek volna. A következő évben már komolyan dolgoz- j tunk, eleinte csak vonóskvintettként, amellyel éppen el tudtunk játszani egy - barokk concerto!. Az Óbudai Művelődési Ház adott otthont nekünk a, Zichy-kastély- . ban, ahol az intézmény igazgatója, Merényi Judit jóindulatú segítségének köszönhetően ma is próbálunk. Ma már az együttes csembalístájával, Achim Erzsébettel együtt 17 tagú a zenekar. — Szokatlanul rövid idő alatt szereztek elismerést itthon is, külföldön « — Mi igen sokat tanultunk nagy hagyományú elődeinktől, akiknek még nehezebb dolguk volt. Igaz: a belgrádi siker után megnőtt a külföldi érdeklődés irántunk, nekünk csak tudnunk kellett élni a 'lehetöségga!. ■’Nagyon rendszeres ésméltu*datös munkával sikerült az élvonalba ke- • rülni, amit megnehezített, hogy mindany- nyiunknak állandó munkahelye volt, van ma is, s amit a megélhetési gondok miatt szükséges megtartanunk. Ezért segített nekünk sokat a hároméves Soros-alapítvány díja, a tagjainknak havonkénti ötezer forintos juttatás. De —visszatérve a kérdésre — abban is szerencsénk volt, hogy együttesünkben különösen jó kvalitású fiatal muzsikusok jöttek össze, közöttük az igen tehetséges és a zenekar hangzását is meghatározó koncertmester, Bánfalvy Béla. — Mindemellett a Budapesti Vonósok viszonylag kedvező, konjunkturális időszakban alakult együttes, amikor világszerte tág lehetőség nyílik — a historikus előadásra törekvés révén — a kamarazenekarok előtt. — Mi azonban nem követtük ezt az irányzatot. Fundamentumunk ma is a barokk zene, aminek nagyon gazdag az irodalma, ám nekünk ennél szélesebb repertoárt kell kialakítanunk. Gyakorlatilag az egész kamarazenekari irodalmat játszanunk kell, a legmodernebb szerzőkig. De egyébként sem kívánnánk a historikus előadói stílust követni, amelynek persze nem vitatjuk a létjogosultságát. Úgy gondolom, ma a régi és a modern interpretáció jól megfér egymással, mindkettőre van közönség. Játékkultúránkat, hangzásunkat barokk művekkel alapoztuk meg, de repertoárunkban ugyanúgy helye van Britten Symple symphoni-jának, Bartók Diverti- mentójának, mint Bach Brandenburgi versenyeinek (ezeket éppen a közeljövőben szólaltatjuk meg Olaszországban), Vivaldi concertóinak, vagy Kocsár Miklós és Kalmár László műveinek. Évente közel 60 fellépésünk van itthon — a fővárosban és vidéken — és külföldön, beleértve a rádió- szerepléseket és a hanglemezfelvételeket is, s ezeken a legkülönfélébb stílusú kompozíciók megszólaltatását várják tőlünk. Ha pedig ezeknek az igényeknek eleget akarunk tenni, semmiképp sem kötelezhetjük el magunkat egyetlen stílus mellétt. Sz. Gy. • A Budapesti Vonósok Beszélgetés Botvay Károllyal Hidrogénadalék a motorba Ha a közönséges üzemanyaghoz kis meny- nyiségű, 5-10 százaléknyi hidrogént adagolnak, lényegesen tökéletesebben ég el a benzin, 40-45 százalékkal nő a motor teljesítménye. Moszkvában két gázpalackot helyeztek el egy sorozatgyártású RAF—2203 típusú minibusz csomagtartójában: a hűtött tartályok 5,6 ki- logrammnyi cseppfolyós, mínusz 253 fok hőmérsékletű hidrogént tartalmaztak. A hidrogén másfél atmoszférás nyomással egy különleges tartályba jutott, ahol gázzá alakult át. A gázt vezették be a motor porlasztójába. A motor kipufogógázai gyakorlatilag alig tartalmaztak szén-mónoxidot. KÉP-VERS RADNÓTI MIKLÓS: Április I. Ragyogó rügyre ült le most a nap s nevetve, szamárfület mutogat. Madárft erre eltátja'csőrét, hunyorog feléje üt nevető rét s’a bárány is csodálkozik. Csoda, hogy nem billen ki száján fogsora. Ragyogó rügyön álldogál a nap, indulni kész, arany fején kalap. Fiatal felhő bontja fönt övét ' s langyos kis esői csorgat szerteszét, a rügy kibomlik tőle és a nap pörögve hull le és továbbszalad. FÉLEG YMÁZL PÁL YAKEZD0K ÉS ÚJRAKEZDŐK Százak a munkaügyi szolgáltató irodában ... Év eleje óta nem volt számottevő elbocsátás Kiskunfélegyháza ipari és mezőgazdasági üzemeiből. A városi tanács munkaügyi szolgáltató irodáját mégis hetenként száznegyvenen vagy annál is többen keresik fel tanácsadásért, felvilágosításért, egyéb támogatásért. Számosán közülük még pályakezdő fiatalok, akik az első munkahelyet Félegyházán szeretnék megtalálni. Töb-„ ben a különböző szakmák művelői, és a másutt megszűnt foglalkoztatásuk miatt, a lakóhelyükön keresnek mimikát. Munkanélküli-segély vagy újrakezdési kölcsön iránt is akadnak érdeklődők. Az iroda a jelentkezőket nyilvántartásba veszi és munkaközvetítési feladatából eredően igyekszik számukra helyben, vagy Kiskunfélegyházától oda és vissza, legfeljebb három óra hosszás utazással elérhető településen megfelelő munkahelyet ajánlani. A jól képzett esztergályos, lakatos, vagy minősített hegesztő és kőműves számára Félegyházán is akad foglalkoztatási lehetőség. A fodrász, 5 kozmetikus, a szobafestő, mázoló és burkoló szakmunkás viszont nehezebben tud elhelyezkedni. A gimnáziumban érettségizettek sem könnyen találnak a városban megfelelő munkát, míg a szakközépiskolát végzettek valamivel előnyösebb helyzetben vannak, hiszen az érettségivel együtt szakképesítést is szereztek. A szolgáltatóirodában év elejétől márciusig harmincegyen igényelték a munkanélküli-segély folyósítását, újabb hat személy segélyének intézése most van folyamatban. A január elején megnyílt munkaügyi szolgáltató irodában ez ideig nyolcvannégy munkanélkülinek állították össze a szükséges igazolásokat, melyeknek birtokában a megyei munkaügyi hivatalnál megtehette a további lépéseket az újrakezdési kölcsön igénybevételére. Az utóbbi időben megszigorított pénzügyi feltételek miatt azonban ez nem mindenkinek sikerült. Sokan jöttek vissza az irodába az engedélyező iratokkal, hogy más irányú segítséget kérnének, mert a bank feltételeit nem tudják teljesíteni. K. A. A z ablak fris- ■CL sen mázolt rácsától az irodában szúrós levegő terjengett. Kint még a szél is elmenekült a somogyi dombok mögé, így a kánikulai melegben csak a tikkadt eperfa árnyéka adott némi felüdülési\. A három fiú némán kuporgott az irodában. Egy-egy közeli motorzúgás szakította meg a rájuk telepedő bágyadt csendet. Koszos rövidnadrágban, gyűrött, átizzadt trikóban vártak. A legöregebb lassan föltápászko- dott, és az ablakhoz botorkált. — Szerintem elmúlt rwolc. — És akkor mi van ? — nézett u széke elé a kövér. — Itt alszunk? -— nyösszentett Zoli az ablaknál álló felé. A kövér höhörészni kezdett, miközben az olajos fajba vájva a kör- v mét, rajzolgatott. — Majrézol, mi? —■ Ha van anyád vagy apád, már jönnek érted. Tutti, hogy útban vannak, aztán borulhatsz a nyakukba. Mehetsz haza! Vagy intézetis vagy? —fordult a legöregebb fiú Zolihoz. — Nem, á, dehogy! — rázta rémülten a fejét a kicsi.- Mi azok vagyunk —■ bökött a kövérre, majd Zoli mellé huppant a földre. — Volt valami balhéd? — Semmi. — Oké. így gilt. Senkinek semmi köze ahhoz, amit előadtál. Még ezeknek se, itt! Az ősökről nem is beszélve! Az ajtóban hirtelen megzörrent a SZŰCS MARIANN: A nagyfiú kulcs. Civil ruhás férfi lépett be, mögötte kint három rendőr állt. — Fiúk, gyertek! Mentek haza! A kövér és a langaléta kelletlen mozdulatokkal összeszedték a cók- mókjukat, és csoszogva slattyogtak az ajtó felé. — Haza? Hö-hö! — vigyorgott társára a kövér. — Te még maradsz! Nem jöttek még érted— húzta be maga mögött az ájtót a civil ruhás. Zoli bágyadtan visszahuppant a székre. Mikor fog hazamenni? Ki fog érte jönni? Óra nem volt nála, az idő múlását a besötétedésből érzékelte, aztán már abból sem. — Éhes vagy? — nyitotta rá az ajtót egy fiatal nő. Zolimegráztaafejét. Még habele-. döglene, se kellene tőlük a kaja, gondolta. Majd otthon! Csak ne Anya jönne érte! Az nem tud mást, csak sírni meg jajveszékelni. Pedig ő igazán leírta, hogy hová knegy. „Elmentem a Balcsira a haverokkal, hétfőn jövünk, csűrni mindkettőtöknek!" Nem.lett volna semmi baj, ha elég az az ötszázas, amit kiemelt az anyja pénztárcájából. De Lacá kiszúrta, hogy van nála. Rögtön az első nap elköltötték. Rengeteg piát vettek rajta, ő életében annyi üveget nem látott egy halomban, mint akkor. Pontosan nem emlékezett rá, de valahol Siófok körül húzódtak meg éjszakára egy kőházban. Igen, Laca törte fel. Mindenki majrézott, senki nem ment vele, de szólni se mert a bandából senki, hogy ez nem lesz nyerő. Zoli tudta, hogy ha szólni mer, hazazavarják mint kisfiút. Ez volt élete első kalandja, gondolta, az első nap után nem fog hazakullogni, hogy utána, lent a téren, mindenki őrajta röhögjön. Akkor este, már az első pohár bortól táncolt körülötte a szoba. Es lányok is voltak, valahol Szántódnál csatlakoztak hozzájuk. Egy közülük nagyon rendes volt hozzá, simogatta, meg mindenfélét csinált vele: Először megijedt, de az ötödik pohár után már lebegett a lány karjaiban. Igen! A haverok befogadták. Ot is egyenlő, felnőttszámba vették! Nem ugratták, nem gúnyolták. Sajnálta akkor este, hogy csak ötszáz forintot hozott el, pedig az anyjánál volt még legalább három ötszázas. Másnap délután összepakolt a társaság, és továbbállt. Magukkal vitték a lányokat is. Zoli remekül érezte magát, a sok bortól még mindig kótyagos volt. A délutánt a Balatonban töltötték. Átmásztak a strand kerítésén, a lányokat átemelgették, és nem kellett fizetni. Este Laca új ötlettel állt elő. Tíz kilométerrel odébb, mondta, van egy eldugott kis bolt. Néhány év óta rendszeresen ki szokta rámolni, pia van bőven, ismeri a helyi viszonyokat. Ha Szomjas a társaság, akkor irány a bolt! Zoli most se mért aggályoskodni. Szepezdi, a hatodik emeletről, aki . csak egy évvel volt nála idősebb — most járta a nyolcadikat •—, célzásokat tett a buli veszélyességére, de a többiek körberöhögték, sőt a fenébe akarták elküldeni ha ilyen majrés. Zoli kényszeredetten vigyorgott a többiekkel, de titokban Szepezdinek adott igazat, és sajnálta, hogy mindenki ugratja. De hát, gondolta, ez kisebb fiú, mint én. Az akció sikerült. Óriási zsákmánnyal fölpakolva baktattak a közeli erdőbe. Laca ismerte a -helyet, a társaságot ő vezényelte. Azt mondta, hogy hálából azért, amit tettetek értem a télen, és a gépházba hordtátok a kaját, most én vendégellek meg benneteket! Egyébként a társaságból senki nem tudta, hogy ki ez a Laca, és hogyan kavarogott a telepre. Náluk három-négy évvel biztos hogy idősebb volt, fantasztikus izmokkal, és szenzációs szöveggel. A lakótelep összes lánya bele volt esve Lacába. Es aki Lacá- val haver, az biztos, hogy nagyobb eséllyel hódíthat meg egy lányt, hiszen kidüllesztett tyúkmellével lezseren közölheti, hogy kisanyám, majd szólok a Lacának. Zoli az erdei tisztáson teljesen elér,- zékenyült, de senkinek nem mondhatta el, nehogy kigúnyolják. Minta mesékben! A fiú elindul szerencsét próbálni, és elér egy nagy kerek erdőbe... — gondolta, és örült, hogy a sok-sok balhé, amit csináltak az előző két nap alatt, valahogy az erdő fái között végleg eltűnik. A zsákmányt kisorsolták, vita nem lehetett. Zolinak 4 üveg bor, 2 doboz cigaretta és 1 db pattanásos képű lány, valamint egy zörgő bokor jutott. A lány nem volt megelégedve a kisorsolt borral, ezért fogta magát, és elbotorkált a sötétben. Zoli a káromkodásokból, vihogásokból, üvegcsörrenésekböl következtetett a pattanásos útjára. Már az alvás határán volt1 amikor a lány egy üveget kotyogtatott a füléhez. 4 iH (Straszer András képei a ti- szakiirti arboré- ^ tumban készültek)
