Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

1990. március 15. • PETŐFI NÉPE • 3 BÁCS-KISKUN MEGYEI KÉPVISELŐK A MUNKÁJUKRÓL Gyorsmérleg öt év után Az 1985-ben megválasztott Országgyűlés a teg­napi ülésével befejezte munkáját. Tevékenységéről végső ítéletet majd a történelem mond — kellő idő tá vlatából—az elvégzett munkáról azonban, kinek- kinek már most van véleménye. A választópolgá­roknak éppúgy, mint az országgyűlési képviselők ■- nek. Utóbbiaknak, Bács-Kiskun megye 17 követé­nek tettem löl a kérdést: hogyan értékeli a parla­ment elmúlt öt évét és benne saját képviselői tevé­kenységét. DR. BAK ISTVÁN: Amit az 1985-ös választási programomban megígértem a körzet lakosságá­nak, azt döntő többségében teljesíteni tudtam. Megvalósult a földgáz, a crossbar telefon, a regio­nális vízmű. Most a már elkezdődött munkahely- teremtést tartom a legfontosabb feladatnak a je­lenlegi 4-es választókerületben, és ez ügyben már folytattam is tárgyalásokat. CSIPKÓ SÁNDOR: Büszke vagyok arra, hogy olyan parlamentnek voltam tagja, amelyik az 1956-ban keletkezett társadalmi feszültséget békés úton le tudta vezetni. DR. DEBRECZENI JÓZSEF: Tavaly augusz­tusban a megválasztásom tényét tartottam döntő fontosságúnak, azt, hogy ellenzéki képviselőt be lehetett juttatni a parlamentbe. Azt hittem, hogy mi négyen nem tudunk komolyabb szerepet játsza­ni. Aztán kiderült, hogy ez egy átalakuló Ország- gyűlés, már nem a pártállam parlamentje, és mi, ellenzékiek aktívan hozzá tudtunk járulni a de­mokratikus átalakuláshoz. Négy kecskeméti ügy­ben emeltem föl a szavam, és ebből háromban — a laktanya, az autópálya és a vízminőség kérdé­sében — nem eredmény nélkül. DR. HORVÁTH LÁSZLÓ: A parlamentben ritkán szólaltam fel, de a választók egyéni problé­máival mindig lelkiismeretesen foglalkoztam. így történt, hogy a 370 választókerületi megkeresésből — amely gyakran országos gondot is jelzett -t— csak hét esetben nem tudtam segíteni. KISS ISTVÁN: Egy dolgot megtanultam: a kép­viselői tevékenység megtisztelő szolgálat az embe­rekért — a választókért, a körzetért, Magyarorszá­gért, és a határainkon kívül élő 6 milliós magyarsá­gért. Most és a jövőben is. DR. KŐRÖS GÁSPÁR: Megköszönöm a vá­lasztók bizalmát. A parlamentben szavazataimmal azon törvényeket támogattam, amelyek vélemé­nyem szerint a körzet lakosságának érdekeit szol­gálták. Örülök, hogy részt vállalhattam a választó- kerület települései gyarapodásában...,sr_nWIj MADÁR ISTVÁN: Az elmúlt öt esztendőben, ha nem is látványosan, _d& aprómunkával ott vök tam a választók között. Ami nem sikerült, az az, hogy a földgáz a Dunavecsétől délre eső települé­sekre is eljusson. Ez a feladat a következő képvise­lőre marad. DR. MÁTYUS GÁBOR: A képviselői munka és a vállalatvezetői feladat nagyon nehezen egyeztet­hető össze. Nekem ez csak részben sikerült. Egyet­értek azzal: ilyen törvényhozási munka mellett a magyar országgyűlésben főállású képviselőknek kell dolgozniuk. MORAVCSIK FERENCNÉ: Örülök, hogy bi­zalmat kaptam a-közszolgálatra, s részese voltam a rendszerváltást előidéző törvénykezésnek. A kis eredményt is megtanultam becsülni, de szerettem volna többet tenni az idősekért, a családokért. NYERS REZSŐ: Az elmúlt öt esztendő a máso­dik nagy fordulatot hozta Magyarország számára, a demokratikus fordulatot. Remélhetőleg tartósan megalapozza az ország jövőjét, amelyben az ön- kormányzatok szélesen kifejlődnek majd. Én ma­gam az időszak második felében visszakerültem a politikacsinálók körébe. Ez nagy felelősség és gond is számomra. Most befejeződik kecskeméti képviselőségem hosszú-hosszú időszaka. Ettől ki­csit szomorúan búcsúzom, de Kecskeméttel termé­szetesen nem szakítom meg a kapcsolatot. SIBALINNÉ ARADI MÁRIA: Nagy sikerem nem volt, amiben segíteni tudtam, az az, hogy a hozzám forduló választók kéréseit, s a körzet tele­püléseinek igényeit közvetítettem az illetékesek­hez, előmozdítva a megoldást. DR. SÜDI BERTALAN: Nagy élmény és meg­tiszteltetés, hogy képviselhettem a választókerüle­temet. Igyekeztem a magam és a választóim véle­ményét jól képviselni, s az eluralkodott tekintély­elv ellenére mindig a saját meggyőződésem szerint nyilatkoztam. Emiatt többször is konfliktusba ke­rültem volt pártommal. DR. SZTRAPÁK FERENC: Bácskában nevel­kedtem, és a Homokhátságon lettem képviselő. A tapasztalataim abban erősítenek meg a ciklus végén, hogy az országot továbbra is az emberek alkotják. S ezért várom türelmetlenül a választá­sok eredményét, hogy újra az emberek kerülhesse­nek a figyelem középpontjába — az emberekre hivatkozó politika és pártok helyett. DR. TÓTH ANTAL: Az ország legújabb kori történetének alakítója volt ez a parlament. Biztos, hogy a történelem tárgyilagosabban ítél majd tevé­kenységéről, mint azt ma a társadalom egyes részei teszik. A választókerületben a helyi vezetőkkel együttműködve a legfontosabb gazdasági célokat sikerült elérni; ami elmaradt, az a telefon és a földgáz ügyének rendezése. Remélem, utódomnak ezt is sikerül megoldania. Egyben köszönöm e helyről is a munkámhoz nyújtott segítséget, az együttműködést. TÓTH ISTVÁN: Már az 1985-ös újraválasztá­somkor eldöntöttem: két ciklusra vállalkozom. El­határozásomat tartom, úgy érzem: tiszta lelküsme- rettel távozhatok, megköszönve a választók bizal­mát. Amikor a parlament fölött megszűnt a lidérc­nyomás, olyan törvényeket hoztunk, amelyek mi­att nem kell szégyenkeznünk. Garanciát jelentenek a békés átmenethez. Képviselőként különösen nagy gondot fordítottam a felkészülésre, a válasz­tókkal való rendszeres kapcsolattartásra, ami a napi munka mellett igen nehéz feladat. ■TÓTH ISTVANNE: Öt ésüíeridejé1 tisztességes1 versenyben jutottam be a parlamentbe, s ott becsü- Tetfél elvégeztem a dolgomat: A választók bizalmá­ból kapott képviselői megbízatást mindig szolgá­latnak tekintettem, nem hatalomnak, s ezen elvek alapján indulok az új választáson is. VARGA SÁNDOR: Nekem négyévi pótképvise­lőség után összesen egy esztendőm volt a parla­mentben, s ekkor elsősorban a gazdasági kérdések­re koncentráltam. A beruházásokat terhelő forgal­mi adók megszüntetésében nagyon közel voltam a célhoz, de a megoldás a következő parlamentre maradt. Eredménnyel léptem föl a fölösleges bü­rokrácia ellen, nem fogadták el viszont a kamat­adóhoz kapcsolódóan a kötelező vagyonelszámol­tatást tartalmazó követelésemet, amellyel pedig földeríthettük volna az adócsalást és a kiváltságo­sok is arányosan viselték volna a közterheket. Váczi Tamás A VENDÉGEK: TABAJDI CSABA ÉS ARANYI JÁNOS MSZP választási nagygyűlés Solton „Olyan pártot szeretnék majd Magyarörszá- gon is, amely bátran vállalhatja a nyugat-euró­pai szocialista pártok hagyományait; amely ka­pitalista körülmények között is kiáll a szegé­nyek, az elnyomottak és a megalázottak jogai­ért — mondotta a többi között Tabajdi Csaba miniszterhelyettes, a kedd este rendezett solti MSZP-nagygyűlésen. A Vécsey Károly Művelődési Házban rende­zett ankéton, az MSZP párton kívüli jelöltje részletesen szólt hazánk helyzetéről a változá­sok Európájában. Egy kérdésre válaszolva Tabajdi Csaba el­mondta, hogy nem lát reális tehetőséget az úgy­nevezett trianoni békeszerződések revíziójára. Be kell látni — mondotta — hogy az 1921 előtti határokat sem a nemzetiségi közösségek lakó­helyeire figyelve alakították. Hatalmi kérdés volt, s az is marad a határkérdés. Természetesen a magyar kormány is messzemenően támogatja a közép- és nyugat-európai országok követelé­sét, hogy az 1945-ös határszerzödésekbe ismét vegyék be a népek, nemzetiségek jogainak tisz- r teletbetartásáról szóló záradékot — amely a trianoni végzésben még szerepelt. A solti nagygyűlésen bemutatkozott az ér­deklődőknek Aranyi János, a kunszentmiklósi körzet — párton kívüli — MSZP-jelöltje is. A bejelentkezésein törvényes Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Petőfi Népe 1990. március 13-ai számában a 2. oldalon közzétett választási hírekben megjelent az FKgP Bács- Kiskun megyei szervezetének nyilatkozata, amelynek lénye­ge szerint képviselő-jelölti bejelentkezésemet érvénytelennek minősíti, mivel a február 25-ei értekezleten a megyei szerve­zet nem támogatta jelöltségemet. A fenti nyilatkozat kapcsán az alábbi válasz közzétételét kérem: A Petőfi Népe március 13-ai számában az FKgP megyei szervezete által közzétett és képviselöjelöltségemet érintő nyilatkozata — amelyben képviselöjelöltségemet „önbeje­lentkezésnek” minősítette — nem felel meg a valóságnak. A 3. sz. választókerület Bugac, Ballószög, Kunszállás kisgaz­dapárti szervezetei jelöltek képviselőnek. Ezt a javaslatot az FKgP 3. számú választókerületben lévő alapszervezetei együt­tesen megtárgyalták Kecskeméten, és azt jóvá is hagyták. 'A Bácskapocs című lap 1990. február 13-ai számában sze­mélyemet érintő cikk megjelenése után képviselőjelöltségem­ről egy szűkebb megyei vezetőség tárgyalt, melynek eredmé­nyeként 1990. február 23-án dr. Pohankovics István ügyveze­tő alelnök telefonon felhívott, hogy Tiszakécskén a választási bizottságnál adjam be a jelentkezesemet. Ennek eleget is tet­tem, annál is inkább, mivel ez volt az utolsó nap, amelyen be lehetett jelentkezni egyéni választókerületi képviselőként. Ezt követően került sor az 1990. február 25-ei megyei vezetőségi ülésre, ahol Csenki Zoltán bugaci és Tóth Ferenc- né kiskunfélegyházi lakosok személyemet sértő felszólalá­sukkal és az abban hangoztatott alaptalan vádakkal a veze­tőséget ellenem hangolták és a vezetőség olyan kérdésben foglalt állást — nevezetesen az egyéni választókerület jelölt­jeinek jóváhagyása —, amely nem tartozik a hatáskörébe. Egyébként ezen az ülésen is az előzőekben már említett három község jelenlévő kisgazdapárti vezetői jelöltségem mellett foglaltak állást. A tiszakécskei választási bizottság egyébként képviselővé való bejelentkezésemet törvényesnek minősítette es ezért a fentiekre tekintettel az FKgP megyei szervezetének nyilatko­zata minden alapot nélkülöz. Borosok Ádám, a 3. sz. választókerület képviselőjelöltje HA LESZ ÁRU, JOBB LESZ A REKLÁM Rigában bíznak az önállóságban Kirakatrendezők a Szovjetunióból • A III. díjas kirakat (Walter Péter felvétele) Nincs annál bosszantóbb, mint amikor hiába keres valaki reklá­mozott árut. Úgy érzi: felültették. — Akarva-akaratlanul becsap­ták-e ily módon vásárlóikat? — kérdeztem a napokban a kecske­méti nemzetközi kirakatverseny szovjet résztvevőitől.­Zzenova Jelena formatervező, feltehetően a háromtagú munka- csoport vezetője, válaszolt. (A volt, magukat szocialistának neve­ző oszágokban jószerént csak dele­gációval utazhattak hivatalos, fél- hivatalos ügyekben külföldre az állampolgárok, mint ahogyan ak­kor is elnökséget választottak, ha néhányan összedugták a fejüket.) Rövid beszélgetésünk során mind­végig ő volt a vendégek szóvivője. A formatervező képesítésű, rokon­szenvesen nyílt rigai asszony egy pillanatig sem titkolta kollégái ne- .héz helyzetét. — Alig-alig van áru. A vásárlók örülnek, ha kapnak valamit a pén­zükért. így néhány árucikket kivé­ve fölösleges bármit reklámozni. Kirakatainkban, felhívásainkban inkább az adott választékról tájé­koztatjuk az embereket. Kár, hogy így alakult, mert számos, kitűnően képzett reklámtervező, kirakatren­dező dolgozik hazánkban. Pilla­natnyilag a hosszan kígyózó sorok hívják föl a figyelmet a legkelen­dőbb termékekre. — Pillanatnyilag? — Javulná, kell az ellátásnak, nem maradhat így. Bízunk az új tulajdonosi törvényben. Eddig so­kan csak vónogatták a vállukat, egyéni helyzetük alig-alig függött a vállalat gazdálkodásától. P Ketten- érkeztek Rigából. Mindketten lettek? — A belsőépítész lakberendező Petersone Dzintra született lett, én orosz származású vagyok. # — Mjlyen nyelven beszélnek? — Természetesen lettül. Tökéletesen búja ezt a nehéz nyelvet? — Három évtizede élek ebben a balti köztársaságban. Reklámjain­kat is lettül készítjük. — Reménykednek függetlensé­gük kivívásában? — Mindenképpen meg kell te­remtenünk az önálló állami lét va­lamilyen formáját. — Moldáviában korántsem egy­séges ennyire a lakosság—fordulok a Kisinyovból érkezett moldáv ki­rakatrendezőhöz, T runza Alikhoz. — Nagy tüntetések voltak. Ezek hatására sok minden változott, de a nemzeti nyelvért kibontakozott harcot a kereskedelem nem érzéke­li. Mindhármuktól kérdezem: — Alkalmuk volt-e tapasztalata­ikat külföldön gyarapítani? — Brünn ben vettünk részt ha­sonló kirakatversenyen, másutt nem jártunk, Mintha kicsit szégyenkeznének tájékozatlanságuk miatt, bár nem ők tehetnek arról, hogy bezárult előttük a világ. — Miként vélekednek magyar kollégáikról? — Jól felkészültek, a Kecskemé­ti Tavaszi Napokon igen míves versenykirakatokat láttunk. Szá­munkra egyik-másik újszerű. Lát­tunk szépen világított kirakatokat. Őszintén mondjuk: szakmailag is igen hasznos volt az utunk. A többiek helyeslőén bólogat­nak Zzenova Jelena megállapításá­ra. — Is? . , — Igen, mert láthattunk valamit a magyar életből. Tudjuk, válasz­tásokra készülnek, hallottunk az áremelkedésekről. De üzleteik ál­talában szépek, jól ellátottak. Bár eredetileg Budapestre készültünk, örülünk, hogy Kecskeméten ren­dezték meg a versenyt. Ezúton is köszönjük, a szives fogadtatást. Mint végszóra lépett be a megyei reklámszövetség egyik vezetője, díjkiosztó ünnepségre hívta a rigai hölgyeket, a kisinyovi urat. Néhány perc múltán megtudták: a bírálóbizottság nekik adta az egyik harmadik díjat jó ritmusú, ötletes, kicsit „politikus” kalap­ajánlataikért. (Sokan megállnak az Alföld Áruházban látható ver­senykirakatuknál.) Heltai Nándor FALUGYŰLÉS MÉLYKŰTON Változatok a kiszolgáltatottságra Meghalt Mátyás, oda az igazság — mondaná az egy­szeri szegényember Mélykúton is az új normatív finanszí­rozási rendszerre. Merthogy Varga Tibomé tanácselnök szerint bár a tanácsok gazdálkodásáról szóló új rendelke­zés igazságosabb ugyan a régi, erősen szubjektív eleme­ket hordozó vagy inkább megengedő függőségtől, mégis messze jár az egyenlő esélyt adó gazdálkodás lehetőségé- ■ tői. Helyben marad ugyan a településen befizetett személyi jövedelemadó, de elviszik a földadót. Márpedig egy alap­vetően mezőgazdasági település az utóbbival tudná ellen­súlyozni az előbbi alacsony voltát. Arról nem is beszélve, hogy az ügyesen késleltetett folyósítás csak az államkasz- szának kedvez. Amit ugyanis megkapnak a települések, az az 1988-as adó összegével azonos, az árak viszont, amiket ebből fedezni kellene, már 1990-es szintűek. A 89-ben megemelkedett bérek után befizetett magasabb adók majd újabb egy év késéssel kerülnek vissza a helyi tanácsokhoz, s persze megint nem lesznek elegendőek az újabb áremelkedések fedezetére. Egyébként is kiszolgáltatottak a kisebb-nagyobb tele­pülések a magas hivataloknak, s erre Mélykúton is jócs­kán találni példát. Lakossági társulás szerveződött a távbeszélő-hálózat fejlesztésére, 260 telefonállomás léte­sült. Nem teljesítette azonban a postaigazgatóság vállalt kötelezettségeit: nem szerelte fel a nyilvános fülkéket, s máig nem számolt el a több, mint tízmilliós költséggel. Kinőtte a falu a gázelosztó állomását, s most aligha­nem zsarolásnak lesz kitéve. Ha nem fizet 2-3 milliót az újabb állomásért, nem'kap több gázt. Pedig a Dégáz és az OKGT nem kevésbé felelős a kialakult helyzetért, hisz annak idején Jánoshalma—Mélykút ellátására létesült az elosztó, s hogy mára kinőtték, ahhoz nagyban hozzájá­rult, hogy két újabb település, Bácsalmás és Tataháza is engedélyt kapott a fenti hatalmaktól a rácsatlakozásra. Hiába az apelláta az egyenlő teherviselésért, odafönn már senki nem vállalja a felelősséget nagyobb ügyekben sem, nemhogy ilyen aprósággal törődnének. Panaszkodik a falu, hogy zsúfolt az egyetlen óvoda. Hiszen szívesen belevágtak volna annak idején egy újnak a megépítésébe az életveszélyessé vált régi helyett,’ de egy-egy új létesítmény engedélyezéséhez — s ezt már a fürdőépítés kapcsán is tapasztalta Mélykút — olyan egetverő követelményeknek kell megfelelni, amit nem a kis települések pénztárcájához méreteztek. Joggal követeli a falu, hogy legalább helyben hozzanak ésszerű, okos rendelkezéseket. Például az állattartás sza­bályozásáról. Nagy János vb-titkár ugyanis ismertette a falugyűléssel azt a rendelettervezetet, amely a belterüle­ten korlátozná a tartható állatok mennyiségét. Többen kifakadtak a számok hallatán, mondván, előbb elpusztí­tották a tanyákat, mert útban voltak, s most a kis porták­ra, faluba kényszerített gazdáknak az állattartást is kor­látoznák, mert hogy büdös. — Nem a telek méretétől függ az állat bűze — mondta Horváth András bácsi. — De ha valakinek nem tetszik, hogy nem olyan a szaga, mint ami a fenyőfáról jön, járhat ő még rosszabbul is. Mi lesz a várossal, ha nem termel húst a falu? A kérdést a téesz elnöke is nyomatékosabbá tette egy adattal: valamikor a kistermelőktől 16 ezer sertést szerve­zett a gazdaság, ma ez a szám ötezerre apadt — Nem az állattartást kell korlátozni, hanem a higié­niát megkövetelni —javasolta Kiss László egyéni gazdál­kodó. — Kétszázezer forintos hitelt vettem fel az OTP- től, 4800 forintot törlesztek havonta. Nem számolom fel az állatállományomat, hiába hoznak rá rendeletét Mun­kahely nincs a faluban, ha vállalkozásba fognának a fiatalok, akkor megakadályozzák a boldogulásban a ren­deletekkel. A tanácsi vezetők válaszukban helyt adtak a vélemé­nyeknek, s hozzátették, éppen azért vitték falugyűlés elé a tervezetet, mielőtt rendeletté emelkedne, hogy szót kap­jon a nagyobb nyilvánosság is. A szűkös anyagiak ellenére Mélykút folytatja megkez­dett feladatait. Befejezi a fürdő építését, saját erőből végrehajtja az öregek hétközi otthonának rekonstrukció­ját (mert állami támogatásra hiába pályázott), s még tavasszal a csatornát is megépíti, ami évek óta csak ígéret maradt. Hajós Terézia T 0 Tninze Alik, Zzenova Jelena, Petersone Dzintra (Méhesi Éva felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents