Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-13 / 62. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. március 13. FALUSI TURIZMUS — A HOLT-TISZA MELLETT Vállalkozóként nehezebb kölcsönhöz jutni? A hazai bankszakemberek nyilatkozatait hallgatva az a meggyőződés alakulhat ki az emberben, hogy Magyarországon a vállalkozók megkap­ják a tevékenységükhöz szükséges anyagi segítséget. Legalábbis a nyilat­kozók szerint se szeri, se száma a különböző című hitelforrásoknak, amelyek az igénylők rendelkezésére állnak. Aki ezt elhiszi, könnyen t Kiadó szoba: hirdeti a tábla a rendbehozott kis parasztházon. Előtérben a Vakulya házaspár. • A lakást szépen berendezték, fölszerelték mindennel, ami kényelmessé teheti. csalódhat. Rájöttek, hogy van igény Vakulya Jánosék Kecskeméten lak­nak, a Március 15. utca 1. szám alatti háromemeletes házban. Azaz közel a nagy forgalmú M5-öshöz, a benzinkút­hoz, fákat, növényeket nélkülöző kö­rülmények között. Legalább a pihenő­idejüket szerették volna csendes, egész­séges környezetben tölteni, ezért vettek vidéken —■ Tiszaalpáron, mert Vaku­lya János ott született — egy házat. Kicsi, öreg parasztházat, mert ilyenre futotta a pénzükből. Ki is dőlt az olda­la, amint hozzányúltak, így a felújítás költsége jóval több lett, mint amennyi­re számítottak. Kénytelenek voltak hi­telt kérni. Kaptak is, különösebb ne­hézség nélkül (pár évvel ezelőtt), úgy­mond magánemberként, a saját céljaik­ra (épületfelújítási kölckönt). Miután a falak újra álltak, megint elfogyott a pénzük, fel kellett függeszteniük az át­alakítást. A családnak átmenetileg így is megfelelt volna, csakhogy váratlan dolog törtéót. A takarosra sikeredett kis parasztház — a falu végén, közel a Tisza holtágához — megtetszett az egyik alpári család nyugatnémet ven­dégeinek. Akiket helyszűke lévén egyébként sem tudtak elszállásolni ott­honukban, ezért addig könyörögtek Vakulyáéknak, amíg a hirtelenjében összeszedett, kölcsönkért fekvő- és ülő­alkalmatosságokkal fölszerelve a né­metek rendelkezésére bocsátották pár napra a lakást. Hasonlóan szorult hely­zetben később mások is kérték tőlük a szemrevaló „kéglit'-, igy jöttek rá, hogy Alpáron is van igény fizetővcndég-szol- gálatra. Gondoltak egy nagyot és me­részet: elhatározták, hogy az eredetileg maguknak szánt nyaralóra alapozva bekapcsolódnak, az idegenforgalmi szolgáltatásba. Ám attól kezdve, hogy „átalakultak” vállalkozókká, elkezdő­dött Canossa-járásuk. Többször is nekifutottak A családfő osztott, szorzott és rájött: ha a vendéglátás igényeinek megfelelő­en akarják kialakítani a házat, akkor sokkal többe kerül, mintha saját ma­uknak csinálnák. Kénytelenek újabb ölesönt kérni. Azt gondolta — utólag már látja, hogy naivan - -, mi sem könnyebb ennél. Hiszen azüngatla'n önmagában bőséges fedezetet nyújthat 100 ezer forint kölcsönhöz, a vállalko­zást pedig egyébként is sokféle módon segítik a pénzintézetek. Ha korábban magánemberként kaptak a banktól hi­telt, vállalkozóként még inkább szá­míthatnak rá. Hamar kiderült, mekko­rát tévedtek. Nem kaptak hitelt. Volt, ahol azt mondták, arra a határidőre,, amire ők adják, az idegenforgalomba invesztált pénz úgysem térül meg. Má­sutt még csak nem is magyarázkodtak. Éppen azokban a napokban jelent meg a Petőfi Népében az egyik bank vezető­jének nyilatkozata arról, hogy szívesen támogatnák a falusi turizmus fellendí­tésére indított vállalkozásokat. Újság­gal a kezükben, Vakulyáék újra neki­vágtak ... Nos, az egyik helyen közöl­ték: tényleg adnak vállalkozói hitelt, 300 ezer forintot. De százezret?! Nem! Hiába hivatkoztak arra, hogy már csak ennyi hiányzik, s a szükségtelen többlet nekik sokba kerülne (a 300 ezer után 90 ezer kamatot kellett volna fizetniök). Talán el sem hitték, hogy vállalkozni akarnak. Ahhoz nem vették a fáradsá­got, hogy utánanézzenek, de ahhoz sem, hogy legalább fellapozzák Vaku­lya János igazolványát. Amiből kide­rülhetett volna, hogy beosztása révén akár a fizetése is fedezetet nyújthat a kölcsön törlesztésére. Végül az egyik pénzintézet vezetője csakugyan odafi­gyelt arra, amit Vakulyáék mondták. Megkapták a százezret, igaz, kemény feltételekkel: 30 százalékos kamatra, egy évre. De elmozdulhattak a holt­pontról. A hírnevet meg kell alapozni Most az immár szépen .berendezett, jól fűtött kis házban beszélgetünk a házaspárral. — Akaratom ellenére bőséges alkal­mam volt tapasztalatokat szerezni — mondja a félj —, azt láttam, hogy a nyi­latkozatokkal ellentétben a bankok nem a vállalkozásokat támogatják. Minél előbb, minél nagyobb hasznot akarnak. Hogy ezzel tulajdonképpen a gazdaság­nak ártanak? Kit érdekel? Sajnos, így gondolkodik a vállalkozók többsége is. A Magyar Falusi Vendégfogadók (Falu­si-Zöld Turizmus) Szövetsége tagjaként, megbízás alapján felkerestem néhány fi­zetővendég-szobát. Bizony, sok helyen azt láttam, hogy azárés ami t azért nyújta­nak, enyhén szólva nincs arányban egy­mással. Ezzel nemcsak a magyar idegen; forgalom hitelét rontják, hanem a saját üzletüket is, hiszen ilyen helyre a vendég nem megy vissza még egyszer. — Ha már belefogtunk, mi hosszú távon akaijuk csinálni — teszi hozzá a feleség. — Ezért fordítottunk' olyan nagy gondot a berendezésre. Túl azon, hogy szép, kényelmes is. Amint látja, van színes tévé — minden, itthon fog­ható műsor vételére alkalmas —, rá­diómagnó, telefon. — A névjegykártyámmal a község vendéglőiben 10 százalékkal olcsóbban étkezhet a vendégünk — folytatja Vaku­lya János.—■ A jól felszerelt Mini ABC- ben kérésére barmit beszereznek és 24 órán belül házhoz szállítják: pacalt példá­ul, amit az udvaron, bográcsban megfőz; hét. A lakáshoz bérelt csónak is „tarto­zik”, horgászjegyről gondoskodunk, ha kérik. Főidényben 14 éven aluli gyere­keknek 50 százalékkal kevesebb dijat szá­molunk, idényen kívül semmit. Más egyéb kedvezményekkel és szolgáltatá­sokkal, bizonyos színvonal tartásával szeretnénk a hírnevünket megalapozni. Csak így bízhatunk benne, hogy hosz- szabb távon hasznot is hoz majd a vállal­kozás. A feleségem másodállásban fogja csinálni. A bevétel 30 százaléka adómen­tes, 70 százalékát a fő jövedelméhez csap­ják, abból vonják a személyi jövedelem- adót. Mégis azt mondom, akiben van tü­relem, kitartás, annak előbb-utóbb be­jönnek a számításai. Szerintem ebben a vállalkozásban Magyarországon sok még a tartalék. A Dunakanyarban, a Ba­latonnál akkora a zsúfoltság mindenütt, hogy elronthatja a nyaralás hangulatát. Igazából pihenni az ilyen csendes, ro­mantikus, de civilizált helyen lehet, mint Tiszaalpár. Almási Márta AZ ÉRDEKLŐDÉS NEM CSÖKKEN, DE A SZÁLLÁSHELY KEVÉS Az idegenforgalomból is meg lehet(ne) élni Idegenforgalmi csúcsévnek jósolta Bács-Kiskunban 1989- et tavaly februárban Kovács Zoltán, a megyei idegenforgalmi hivatal, a Pusztatourist vezetője, és jóslata szerencsésen való­ra vált. A Magyarország iránt feltámadt, világméretű érdek­lődésből megyénknek is bőven jutott: huszonöt országból látogattak el kíváncsi turisták a Duna—Tisza közére. A leg­többen német nyelvterületről érkeztek, főleg az NSZK-ból. Még mindig őket vonzza legjobban a „tchikósch-gulasch” romantika, a kecskeméti Öregtemplom vagy a bajai Sugó- part. A Pusztatourist forgalma az előző évhez képest 1989- ben megkétszereződött. A hivatalvezető változatlan érdeklő­désre számít idén is, hacsak belső politikai-gazdasági, nehe­zen tartott egyensúlyunk nem billen meg végzetesen, azonnal elriasztva a konvertibilis valutát hozó turistákat. Ma mindenesetre még nem ez a gond, inkább az, hogy a fősze­zonban hol helyezzék el a vendégeket. Igaz, több és jobb színvonalú kínálatra minden szálláshely-kategóriában első­sorban Budapesten és a gyógyüdülőhelyeken lenne szükség, de Bács-Kiskun megyére is ráférne a bővítés. Mindez lelkesítőén hangozhat azok számára, akik az ide­genforgalmat szemelték ki vállalkozási terepnek. Sok az érdeklődő a Pusztátouristnál is, a magánvállalkozók főleg fogadókat, panziókat szeretnének nyitni, pon'tosan érzékel­ve: hol van a megye idegenforgalmának gyenge pontja. A hi­vatal elviekben támogatja ezeket a beruházásokat, a gyakor­latban azonban még nem volt példa a gyümölcsöző együtt­működésre. Nem annyira pénz híján — mondja Kovács Zoltán —, inkább azért, mert még nem találtak olyan beru­házást, ahol gyorsan megtérülne a befektetett pénz. A Pusz- tatourist egyelőre inkább kész programokra lenne vevő. Az idegenforgalmi hivatal sem vonhatja ki magát a gazdasági kényszerhelyzet hatása alól: minél gyorsabban, minél több pénzt szeretne a befektetésből viszontlátni. A szálloda-, fo­gadóépítés nem rossz befektetés, csak éppen lassú megtérülé­sű, és a gazdaságunkban eluralkodott rövid tavu szemlelet nem kedvez ennek. Mint ahogy semmilyen más beruházás­nak sem, amely egy év múlva nem hoz hasznot, lépést tartva az infláció egyre gyorsuló ütemével. Az idegenforgalom fejlesztését nyilvánvalóan nem lyhet csak a magánvállalkozókra alapozni. De addig is, amíg a központi forrásokból bővebben csordogálhat majd a pénz, és a külföldi tőkét is sikerül nagyobb arányban az ágazatba csábítani, talán érdemes lenne kihasználni a magánemberek, gazdasági társaságok vállalkozó kedvét. Vállalkozni, sajnos, az idegenforgalomban is ugyanolyan nehéz, mint a gazdaság bármely más területén. Kevés a szabad tőke, a hitellehetősé­gek szűkösek, és a kölcsönt ugyanolyan magas kamatra adják, mint a gyorsabban megtérülő, nagyobb hasznot hozó vállalkozásokhoz. Bács-Kiskun megye tanyás térségei kivá­lóan alkalmasak lennének a falusi turizmus fejlesztésére, annál is inkább, mert megnőtt a nyugati turisták érdeklődése az „élő” tanyák iránt (ahol bent lakik a tulajdonos és család­ja). Úgy tűnik, a 300 ezer forint bevételig nyújtott adómen­tesség nem hat eléggé ösztönzően. Tulajdonképpen érthető: ahhoz, hogy bevétel legyen, a tanyát először megfelelő álla­potba kell hozni. Az infrastruktúrát pedig végképp nem építhetik ki a tulajdonosok. Az idegenforgalom a szakemberek szerint a szerkezetát­alakításban húzóágazat szerepet tölthetne be. S azon túl, hogy a turizmus is összekötő kapocs ahhoz a bizonyos Euró­pához, még egy fontos szempontot érdemes mérlegelni. Az új — akár magán — szállodák, panziók, vendéglők munkahe­lyet is jelentenek. Nem oldják meg a Bács-Kiskunban is egyre növekvő munkanélküliség gondját, de néhány száz emberntíc — segély helyett — tisztes megélhetést nyújtanának ... M. Á. Továbbfejlődik a félegyházi nyomda Igazán elismerésre méltó ered­ményről adhat számot Bodor Béla, a Petőfi Nyomda kiskunfélegyházi telepének vezetője a hét közepén megtartott munkásgyűlésen. 1989- ben ugyanis a mároknyi, mindösz- sze 68 főt számláló félegyházi üzem 87 milliós árbevétel mellett csaknem 15 millió forintos nyere­séget könyvelhetett el. A kiemel­kedő eredmény alapján átlagban negyvenszázalékos bérfejlesztést hajtottak végre. A. kiskunfélegyházi telep két esztendővel ezelőtt jelentős válto­zások színtere volt. A központi, kecskeméti üzemben megszűnt a magasnyomtatás és az onnan le­szerelt berendezések közül jó pár termelékeny magasnyomású gépet és monószedőgépet kaptak. Ezzel egy időben megszabadultak né­hány elavult berendezésüktől. Ugyanakkor bővítették az üzem addig igen szűkös területét. A be­ruházás nyomán többek között kulturált ügyfélfogadó—megren­delő irodát alakítottak ki. A kor­szerűsödő üzem a hagyományos irodai nyomtatványok mellett egy­re több újság készítésére vállalko­zott. Napjainkban már több mint 40-féle sajtóterméket állítanak elő. Ebből négy újság — közöttük a Félegyházi Hírek — kéthetenként jelenik meg. Bodor Béla telepvezetőtől meg­tudtuk azt is, hogy az utóbbi idők­ben a hazai vállalatok fizetőképes keresletének csökkenése és a szá­mítógépes nyilvántartás elterjedése miatt egyre kevesebbet rendelnek a régi irodai nyomtatványokból. Az így kieső bevételek pótlására új termékek — épp a már említett számítógépes nyomtatványok — gyártásába szeretnének fogni. Ezért hozzáláttak egy 200 négyzet- méter alapterületű munkacsarnok építéséhez. A tevékenységre közös vállalatot akarnak alapítani egy tőkeerős NSZK-beli céggel, amelynek képviselőivel már több ígéretes tárgyalást folytattak. Bir- kás Béla vezérigazgató tájékozta­tása szerint a nyugati cég egymillió márkával „szállna, be” az üzletbe. A valutáért korszerű berendezése­ket vásárolnának a félegyháziak. Ugyancsak az üzem továbbfej­lődését szolgálja az a két ofszet­nyomógép is, amely a napokban érkezett Csehszlovákiából. Még ki sem csomagolták az új berendezé­seket, máris jelentkezett olyan megrendelő, aki épp ilyen techno­lógiával készülő nyomdai terméke­ket igényelt nagy mennyiségben. G. B. 9 Már tető alatt van az új, 200 négyzet- méteres alap­területű üzem­csarnok. • Napjainkban már több mint negyven­féle sajtó­terméket készítenek a félegyházi nyomdában. KALOCSÁIM / | 1 KERESKEDELMI Rt\ a (jjdyno) vasboltjában (Szt. István kir. u. 33. Tel.: 152.) nagyszabású fal- j~\ és padlóburkoló- vásár 20—30%-os W M I árengedménnyel. Ne szalassza el a kedvező lehetőséget, most megveheti telepi áront VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! Kedvezményes ünnepi húskészítményvásár! Március 5. és április 15. között 20%-kai olcsóbban vásárolhat: Kecskeméten, Kiskunfélegyházán és környékén ► a KONZUM, ► az UNIVER, ► az INTEGRÁL, ► és a KUNSÁGHÚS BOLTJAIBAN termékeiből Minden ötödik falat INGYEN lesz HÜSVÉTIG, ha tölünk vesz! IfiüL TlT P m |H iS b üü Építési-Szakipari Kivitelező j és Vállalkozási Kft. KÖZÜLETEK, VÁLLALATOK, MAGÁNÉPÍTTETÖK! Tervezést, kivitelezést vállalunk az alábbi építési-szakipari területeken: • épületek hő-, hang-, használati és üzemi víz elleni szigetelése, lapostetők csapadékvíz elleni szigetelése, felújítása; • égetett kerámia padló- és falburkolatok készítése lakó-; kommunális és ipari épületekben, normál és vegyszerálló kivi­telben;.. • tartályok, beton és vasbeton műtárgyak korrózióvédelme, szigetelése, • speciális hézagmentes és vízzáró epoxigyanta bevonatok és padlóburkolatok készítése vegyszerálló és normál kivitelben, hazai és import alapanyagokból. Telephely; 7100 Szekszárd, Rákóczi utca 132. Levélcím: 7101 Szekszárd Pf. 2. Telefon; (74) 12-322/26 mellék. Telex: 14-207. 571

Next

/
Thumbnails
Contents