Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-13 / 62. szám
1990. március 13. • PETŐFI NÉPE 0 5 ESÉLYT TEREMTENI AZ ÚJRAKEZDÉSHEZ Rehabilitálni kell a falusi közművelődést Áru-e a kultúra? Helyet kaphatnak-e a művelődés templomaiban a kereskedelmi vállalkozások? Régi, agyoncibált vitakérdések! Nagy csaták után, gazdasági és művelődési menedzserek lettek az állami fenntartású művelődési házak vezetői; legalábbis ott, ahol lehettek. Ma azt kutatják a szakmai fórumok: mi lesz a közművelődés intézményhálózatával — az ott dolgozó szakemberekkel — a választások után? S majd az önkormányzati törvény életbelépését követően. Szögezzük le: van néhány olyan, jól ellátott, kiváló adottságokkal bíró közművelődési intézményünk, amely a jövőben—ha a kulturális és rekreációs szolgáltatás kizárólag vállalkozási alapon szerveződhet — tovább fejlődhet. (Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét; Arany János Művelődési Központ, Tiszakécske; Albert Dürer Művelődési Ház, Hajós). Az ott munkálkodó szakemberek ötletei — az állami gondoskodás ernyője alatt — Valóra válhattak. Szerencsésen indult, jól fizető vállalkozásokká szerveződtek. Ezek bővítve, kiteljesedve nemcsak hogy megmenthetik, de fel is virá- goztathatják a létesítményeiket. ‘ A hálózat trombózisa A gondok a községek, a kistelepülések kulturális intézményeinél jelentkeznek. A többség ilyen! A művelődési otthoni hálózaton kellett volna a központi elosztási központokból .a falusi emberek művelődését segítő forintoknak visszaáramlania. Kellett volna! — hangsúlyozom újra. Ugyanis vallom: ez a helyes „cirkuláltatás” bűnös önzések miatt elakadt e rendszerben. Legtöbb esetben a megyeszékhelyen maradt aránytalanul és igazolhatatlanul nagy összeg; és a városoknál „lentebb” már alig-alig jutott valami. A trombózis, oka: a megye tanácsvezetői ügyes pénzügyi kártyajátékkal nagy összegeket tudtak tartalékolni, elrejteni. Nem volt nagyon nehéz indokot keresni mindehhez, a falvak képviselőinek szervezett novemberi elosztó-tervező értekezleteken. A romló magyar gazdaság százszámra kínálta az elvonások, elrejtések mentségeit. Az „osztogatóasztal” másik oldalán ülő falusi tanácselnökök pedig még jobban tartottak a „felső vezetőktől”, mint a választóiktól. Bízva lehetett tehát tanácsolni nekik — hiteles tanúk szólnak erről —, hogy „ha nem jut pénz valamire, hát zárják be a művelődési házat!” (így lehet spórolni!) Nem véletlen tehát, hogy a művelődési házaknak évtizedekig nem volt s ma sincs reális költségvetésük. Abból éltek, ami maradt; s ha nem maradt, kihalt a ház. A Balkán felé ... A „letakart” pénzekből milliók és tízmilliók jutottak ismételten is a „kiemelten” dotált városi elitkultúrára. Tiszakécskei alkotótábor; kecskeméti harangjáték; műalkotás-vásárlások a megyei tanács és a megyei pártbizottság szobáiba, Hírős Napok; video- és filmszemle, folklórfesztivál stb. Mindezek egyébként igen nemes, előremutató kezdeményezések. Csak az a gond velük, hogy a hátrányos helyzetű intézmények rovására születtek. Közben a nagyon előrelátó, nagyon kultúraszerető vezetők nem vették észre, hogy a falusi művelődési házak leromlott állapotba jutottak. Felszerelésük elavult. Működésre, vállalkozások indítására nincs — s így nem is lesz — lehetőségűk. Míg a megyeszékhelyen egymást érik a múzeumok — hogy hányán térnek be a falaik közé, arról most nem kívánok elemzést írni — művészeti létesítmények, a falu kultúrája (?) délre csúszott; a Balkánra. Hogyan változhat a helyzet? Hamarosan ismét el kell indulni, egy új rendszerben. Amelyben nagyobb lehetőség lesz — állítják a vidék voksaiért harcba indulók — hogy az aprófalvak népe felzárkózzon (Közép-) Európához. Mi lesz tehát? Hogyan fog változni, hogyan változhat ez a mai elszomorító helyzet? Tisztes „vég- elszámolás” nélkül, kisemmizve induljanak az állítólag már „falubarát” önkormányzati rendszerben a kistelepülések? Arra ne is számítson senki, hogy a falu új vezetőtestülete megválasztása után, a szűkösen rámért összegekből mindjárt új kultúrhá- zat (faluházat) épít majd. Iskola kell, járda, út, orvosi diagnosztikai felszerelés, telefon, idősek otthona! Nem is lenne helyes, ha ilyen nélkülözhetetlen feladatoktól vonnánk el a pénzt. Éppen ezért még a változások előtt rendezni kell méltányosan a régi port. Mindent meg kell tenni, hogy végre azok kapjanak új fölszerelést, felújítási segélyt, akik eddig hiába álltak sorba. Kártalanítani kell a károsultakat! Tisztességgel rendezni végre a falu számláját! Mert nem hiszem, hogy olyan építményekre méltó a vidéki ember, a falusi paraszt és értelmiségi, mint amelyet Dunaegyházán, Kunpeszéren, Solton, Bugacon vagy Tasson lát a vándor. Most már nem lehet Sztálinra, Rákosira, vagy Kádárra s követőikre hivatkozni. A múlt az övéké volt. Rá is fizettünk! Az új, végre tisztes elégtétel immár mindannyiunk felelőssége...! Farkas P. József Ötvenmillió többletkiadást jelentenek A színház és az EFMK — városi kézben Nemrég döntöttek Kecskemét tanácsi költségvetéséről. A város óvodáinak, iskoláinak, közmfivelödési és sportintézményeinek, művészeti műhelyeinek fenntartására 1,1 milliárd forintot szavaztak meg erre az esztendőre. Mint közismert, januártól a Kecskeméti Katona József Színház és az Erdei Ferenc Művelődési Központ már nem a megyeházához tartozik. Kérdés: az új gazda, a városi tanács, szegényebb vagy bőkezűbb? A jelzett összegből mennyit tud e két intézményre fordítani? Ez plusz anyagi terhet jelent a városnak, vagy a volt gazda pénzt is adott a létesítményekhez? — A két intézmény 50 millió forint többletkiadást jelent számukra — magyarázza a városi tanács művelődési osztályának vezetője, Hegedűs Deme Pál. — Ezért, amikor leültünk tárgyalni a megyeiekkel az átvételükről, kértük ezt az összeget is. — És? Megkapták? — Igen, bevételi forrás formájában. — Ez mit jelent? — Azt, hogy az illetékekből származó bevétel ezentúl nem a megyei, hanem a városi tanács pénztárába folyik be, ami mintegy 60 miihó forintot tesz ki évente, vagyis fedezi a színház és a művelődési központ átvételével járó plusz kiadásokat. — Mennyi a színház idei költségvetése? —Összesen 66 millió. Ebből a központi és a tanácsi támogatás együttesen 58 és fél millió forint, a többit az intézmény saját bevételei fedezik. Ezek a számok hasonlóak a tavalyiakhoz. — Csakhogy jelentős infláció szomorított bennünket egy esztendő leforgása alatt. — Van lehetősége a színháznak, hogy a bemutatók után még plusz támogatásra pályázzon a Művelődési Minisztériumnál. Továbbá teljesen szabad kezet kap a teátrum, bármilyen vállalkozásba kezdhet, gondolok például a különböző részlegei kapacitásának jobb kihasználására. S nem utolsósorban az eddigieknél még vonzóbb, közönségcsalogatóbb előadásokra. Egyébként igen jelentős, 16 százalékos bérfizetést tudtunk most adni — a megyei tanács segítségével — a színház dolgozóinak. — Az Erdei Ferenc Művelődési Központnak mennyi a költségvetése? — Ebben az esetben sokkal egyszerűbb a dolgunk. Támogatásként adunk az intézménynek erre az évre csaknem 25 miihót, s amit ezen felül bevételként produkálnak, azzal azt csinálnak, amit akarnak. Fordíthatják fejlesztésekre, új szolgáltatások bevezetésére, kínálatbővítésre, s akár dolgozóik jobb anyagi megbecsülésére is. Szeretném hangsúlyozni, hogy a színház és a művelődési központ esetében egyaránt igyekszünk tiszteletben tartani az intézményi önállóságot. Elmúlt az az idő, amikor a felettes szerv — olykor politikai nyomásnak engedve — jogot formált arra, hogy akár szakmai kérdésekbe beleszóljon a művészetek, a közművelődés fellegváraiban is. (koloh) Renault a rendőröknek Sajtótájékoztatón mutatták be február 27-én azt a 15 darab, különböző típusú autót, amelyet egy hónapos tesztelésre kapott a rendőrség. A zömmel nyugat-európai gyártmányú gépkocsik szolgálati körülmények között vizsgáznak. ( A SZERK. MEGJEGYZÉSE: ismerve a Belügyminisztérium igényességét, félő, hogy a Renault nem fog megfelelni. Izgatottan várjuk a próba eredményét.) IprakukAkIí A mezőgazdasági könyvhónap újdonságaiból „Csodálatos a kerti gyep. Milliárdnyi pórusával ontja az oxigént, a párát, leveleivel megköti az Utca porát, és mindezt nem hivalkodva teszi, mint a hatalmas fák, a pompázó kerti virágok és bokrok, hanem szerényen végzi kötelességét. Szerénysége mellett azért a maga módján a fű is igényes” — írja a könyv előszavában Oláh Sándor. Hazánkban az utóbbi 30 évben a kiskertmozgalom és a hétvégi telkek kultusza alakította ki az olyan kerteket, amelynek 40-50%-a már gyep. Egyre drágább a virágpalánta, ezért is egyre jelentősebb szerephez jut kertjeinkben a fű: harmonikus szépséget teremt, aránylag olcsó és könnyű a rendben tartása. Ahhoz, hogy a pázsit szép legyen, be kell tartanunk az alapvető szabályokat. Ismernünk kell a kert talaját, annak humusztartalmát, ezek ismeretében kell a talajmunkákat elvégeznünk, a tápanyag-utánpótlásról és az öntözésről gondoskodnunk. A talaj minősége és az öntözés gyakorisága, valamint a pázsit rendeltetése határozza meg, milyen fűmagot vessünk (aljfű, szálfű, vezérfü, védőfű arányát, a fűnyírás gyakoriságát). A kötet szerzője sorra bemutatja a hazánkban vásárolható fűmagkeverékeket (sportfű-, pázsitfű-, golffűkeve- rék), a fűmagvetés technikáját, a magvetés utáni ápolási munkákat, a gyep- téglázás legfontosabb tudnivalóit, majd a kerti gyep ápolási munkálatait, azok eszközeit. Végül szól a tavaszi, nyári, őszi gyepápolásról, a mohásodásról és a kikopott foltok felújításáról. (Mezőgazdasági Kiadó, 59 Ft) k. m. LISTA a SZOCIALISTA SZAVAZZON a HATOSRA! 160950 ® A Hejőcsabai Cement- és Mészipari Részvénytársaság felhívja a lakosság figyelmét, hogy mindazok reszere, akik L99< 0. március 26-a előtt befizetik a „művi" kiszolgálással történő cementnek az ellenértekét, a kiadást 1 99C 1. á] prilis ] L5-éig, égetett mész befizetése esetén 1990. május 31 L-éig A JELENLEGI ÁRON BIZTOSÍTJA. * VARJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! Hejőcsabai Cement- és Mészipari Rt.
