Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-02 / 52. szám

1990. március 2. • PETŐFI NÉPE • 3 V eszélyeshulladék-tárolás Kecskemét területén A Magyar Demokrata Fórum Kecskeméti Városi Szervezete levelet küldött dr. Simádi Bélának, az Alsó-Tiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatójának Szegedre. A levélben egy súlyos környezeti veszélyre hívják fel az illetékes figyelmét, s kérik annak maradéktalan kivizsgálását. Az MDF kérésére a levelet az alábbiakban közöljük: Tisztelt Igazgató Úr! 1990. február 26-án, városunk egy polgára (neve és címe iro­dánkban megtalálható), súlyos környezetkárosítás gyanújával kereste meg az MDF kecskeméti szervezetét. Kötelességünknek érezzük, hogy információnkat Önökhöz továbbítsuk. A beje­lentés lényege a következő: 1. A Filantróp Környezetvé­delmi és Fűtéstechnikai Vállalat kecskeméti, Mindszenti úti tele­pén legalább 600 hordó veszélyes hulladékot gyűjtöttek össze az el­múlt 2-3 évben. A tárolás feltéte­lei nem biztosítottak. A hordó­kat a talajra helyezve (és nem betonozott tárolótérben) tárol­ják. Fennáll tehát a felszínközeli talajréteg elszennyeződésének ve­szélye, hiszen az évek óta tárolt hordók korróziója előrehaladott, így tartalmuk könnyen a felszín­re kerülhet. 2. A hordókat 150-200 kilomé­ter sugarú körrel körülrajzolható térségből gyűjtötték össze. Tar­talmuk, állítólag, olajos iszap, amelynek megsemmisítését a Fi­lantróp vállalat a közelmúltban kezdte meg, szintén itt ezen a bel­területi telephelyen. A hordók tartalmát 2 x 3 x 50 méteres, műanyag fóliával bélelt árkokba ürítik, s olajfaló baktériumokkal kívánják feldolgoztatni. A tech­nológia eredményességét nincs okunk kétségbe vonni (ha a hor­dók tartalma valóban és mara­déktalanul csak olajos iszap). A közismerten sérülékeny mű­anyag fólia védőréteg azonban nem elégséges, és ismét csak a talaj elszennyeződésének veszé­lyét rejti. 3. Ugyanezen a telephelyen több ezer köbméter szippantott fekáliát tárolnak, egy természetes felszíni mélyedésben, így a nagy mennyiségű trágyalé — folyamatosan a talajba, majd a talajvízbe szivárog, el­szennyezve azt (nitrát, kóli stb.), — életteret ad a legyek és a rágcsálók tömeges elszaporodá­sának. A fekália ilyen tárolása annál is inkább érthetetlen számunkra, mert ugyanez a vállalat mintasze­rűen kialakított és állítólag folya­matosan üzemelő nyárfás szik­kasztó, ártalmatlanító telepet tart fenn Törökfáiban, az 54-es számú főút mellett. 4. A bejelentő szerint a Mind­szenti úti telep veszélyességét fo­lyamatos madárelhullás jelzi. Mindezek alapján, a környe­zetkárosítás fokozott veszélyére tekintettel, kérjük tisztelt igazga­tó urat, hogy haladéktalanul vizsgáltassa meg az ügyet, és ré­szünkre adjon'tájékoztatást a kö­vetkezőkről: — Mit tartalmaznak az emlí­tett hordók (valóban és kizárólag iszapos olajat tárolnák-e itt vagy más típusú vegyi hulladékokat is)? — Megfelelőnek tartja-e a tá­rolás helyét (belterület!) és mód­ját (szabad talajfelszín)? — Ugyanezt kérdezzük a meg­semmisítésre vonatkozóan: ho­gyan lehetséges ilyen telep enge­délyezése a város belterületén, mégha az ipari övezetben fekszik is? — Mi indokolja a nyílt, telje­sen rendezetlen fekáliató létét a központi telephelyen? — Végül: véleményünk szerint a Mindszenti úti telep veszélyes hulladékok tárolására és meg­semmisítésére történő használata még akkor is sérelmes városunk lakói számára, ha az engedélye­zett tevékenység. Ezért kezdemé­nyezzük az—esetlegesen kiadott — engedély felülvizsgálatát. Tisztelettel: a Magyar Demokrata Fórum Kecskeméti Városi Szervezete Elnöksége Felvételünk a helyszínen készült. TANÁCSÜLÉS KISKUNMAJSÁN A KÖLTSÉGVETÉSRŐL Bizottság vizsgálja majd az intézmények gazdálkodását Nemsokára egy éve lesz, hogy Kiskunmajsát várossá nyilvánították. A tavalyi városavató ünnepség szónokai sem titkolták, hogy a rang nem annyira jogokat ád, mint nehéz kötelezettségeket ró inkább a városatyák nyakába. Úgy vélem azonban, annyira egyikük sem volt borúlátó, hogy megjósolhatta volna a majsaiaknak, milyen szigorú pénzügyi korlátok közé szorítja majd őket az 1990-es esztendő, hogy a kilencvenes évek várható gondjairól ne is beszéljünk. A szerdai tanácsülésen pedig ilyenféle korlátokkal találta szembe magát a testület. A durván kétszázmilliós bevétel nagy részét elnyeli az intézményhálózat, mond­hatni észrevétlenül, hiszen a legszükségesebb szemlélte­tő, és egyéb eszközökre, a várható energiaár-emelkedé­sekre vagy egyszerűen a vagyonbiztosításra már nem tellett. Fejlesztési célokra — amelyek egyáltalán nem minősít­hetők hivalkodónak, inkább a megkezdett feladatok kö­telességszerű folytatásának — a bevétel ötödrésze jut. A fejlesztési előirányzatok mellett azonban — mint út-, csatornahálózat bővítése, különböző hiteltörlesztések — érdemes válogatni még azon feladatok listájáról, ame­lyekre már a tervezés során nem jutott pénz. Ilyen a gyámügyi és szociális segélykeret emelése, a szociális étkeztetés kiteijesztése legalább még tíz jogosultra. Vagy például a zeneiskola és a könyvtár kérelmének teljesítése, hogy a hangszereket, illetve a könyveket pótolhassák. De segélykéréssel fordult a 2. sz. iskola is a testülethez, hogy a megkezdett felújítás várható áremelkedésének fedezetét biztosítsa számukra. Bár, némi átcsoportosítások révén, a tanácsülés ezek­nek az igényeknek kiszorította a szükséges összeget, alig­hanem ez a lista is indokolta a végrehajtó bizottságnak azt a javaslatát, hogy a tanács alakítson egy bizottságot az intézmények gazdálkodásának . felülvizsgálatára. A vizsgálat eredményéről, a javaslatokkal együtt, a má­sodik negyedévi tanácsülésen fog számot adni. Vélhetően nagy pénzekhez így sem jut majd a tanács, de a cél nem is ez, inkább az intézmények működési feltételeinek egy­ségesebb színvonalú megteremtése. Az előteijesztett költségvetést, a módosításokkal, vé­gül egyhangúan elfogadta a testület. Ugyanakkor elvetett egy húszmilliós' kedvezményes hitel felvételére szóló ja­vaslatot, amellyel egy városközpontban álló üres telek beépítését oldotta volna meg. A továbbiakban a tanács módosította a szervezeti és működési szabályzatról szóló tanácsrendeletet. Döntött a városkörzeti tanácskozás időpontjáról. A tanácsülés beje­lentésekkel és interpellációkkal ért véget. Hajós Terézia Hol tartanak a világkiállítás előkészületei? Somogyi László beszámoltatása A parlamenti üléssel párhuzamosan újabb bizottság, a Budapest—Bécs vi­lágkiállítás előkészületeit ellenőrző tes­tület kezdte meg vizsgálódását csütör­tökön, Zsigmond Attila vezetésével. A testület elsőként Somogyi László volt kormánybiztost hallgatta meg, előre összeállított témakörök, kérdés­sor alapján. A kérdések egy része a világkiállítást előkészítő bizottság munkájával, munkamódszerével fog­lalkozott. Egyebek között arról faggat­ták a volt kormánybiztost: milyen volt a munkakapcsolat közte és munkatár­sai között, kik vettek részt a külföldi tárgyalásokon. Különösen sokáig fog­lalkozott a kérdezőbizottság Eber György magyar származású kanadai építész Személyével, aki vélhetően igen nagy értékű megbízást kapott. Somo­gyi László kijelentette, hogy Éber György elismert építészeti szakember, aki a montreali világkiállítás egyik fő tervezője volt. Megállapodást kötöttek vele, hogy a nemzetközileg érvényes tarifák szerint — teljesítménynapon­ként 700 kanadai dohárért — igénybe veszik szakértelmét. Éber György már konzultációkat, előadásokat tartott, s hozzájárult ahhoz, hogy kialakuljon a világkiállítás koncepciója. Arra a kér­désre: igaz-e, hogy a számla végső ösz- szege 80 ezer dollár volt, Somogyi László nem tudott pontos választ adni, HOL MÓDOSÍTJÁK A NÉVJEGYZÉKET? Szavazás — kopogtatócédula nélkül Nem vették fel a választói név­jegyzékbe sem most, sem a no­vemberi népszavazás alkalmával — panaszolta szerkesztőségünk­ben Mező István kecskeméti ol­vasónk. December 2-án, majd ja­nuár 29-én levélben tájékoztatta erről az Országos Választási Bi­zottságot. Ők a mai napig nem reagáltak erre, igaz a kecskeméti tanácson viszont pótolták az ÁNH mulasztását. — A népesség-nyilvántartás által készített névjegyzékben va­lóban nem szerepelt Mező úr, jól­lehet 1981 óta változatlan a lakó­helye — válaszolta kérdésünkre dr. Erdei Attila, a kecskeméti ta­nács osztályvezetője. — Amint azt, a Petőfi Népe február 8-ai számában, a megyei tanács kép­viselője már elmondta ilyen ese­tekben az állampolgároknak a helyi tanácsok vb-titkárait (a me­gyeszékhelyen a népesség-nyil­vántartó csoportot) kell felkeres­niük. Pótlólag kopogtatócédulát állítanak ki számukra, egyidejű­leg módosítják a választói név­jegyzéket. — Mi történik akkor, ha valaki március 25-éig nem fordul a ta­nácshoz? Nem vehet részt a vá­lasztáson? — De igen, hiszen a. névjegy­zék módosítása, a szavazás nap­ján is lehetséges, a személyi iga­zolvány alapján. A kopogtatócé­dula ugyanis nem előfeltétele an­nak, hogy valaki leadhassa a sza­vazatát. — Kecskeméten eddig hányán keresték fel önöket a névjegyzék kiegészítése miatt? — Mintegy százan. — noszlopy — Használt autót RÉSZLETRE! Az UNiyER ÁFÉSZ 57. sz. autóke­reskedése takarékszövetkezetekkel együttműködve folyamatosan érté­kesít használt • SZEMÉLYGÉPKOCSIKAT • TEHERAUTÓT • HASZONGÉPJÁRMÜVET, RÉSZLETRE IS Cím: 6000 Kecskemét, Mindszenti út 6. Telex: 26-711 Telefon: 76/20-719 20-933 Nyitva tartás: munkanapokon Vz 8—16 óráig szombaton 8—11 óráig Üzletkötésre várjuk telepünkön! SZŐRLABDA, TARSOLY, KALAP... Nemezesek a Szórakaténuszban Általában csak kivételes esetekben, kiállítótermekben — dekoratív szőnyegként, falra akasztva —találkozha­tunk a nemezzel. Pedig a nevezetes anyag sok mindenre használható. Helye lehetne például takaróként, függöny­ként is, a napi építészet által ihletett épületek, közösségi házak belső tereiben. Valószínűleg azért sem gondolnak felhasználására, mert a hagyományőrzés e térületét — már alapszinten is — manapság csak igen kevesen isme­rik. E mesterséget művészi szinten űző, Kecskeméten élő, Vidák István és Nagy Mária iparművészeknek köszönhe­tő a nemezelés hazai, és határainkon túli népszerűsítése, s az is, hogy évek óta szervezett formában ismerkedhet­nek meg az érdeklődők e szakma fogásaival. A kecske­méti Szórakaténusz Játékház a többi között arról is is­mert, hogy a legkisebbektől a felnőttekig, sokan itt sajátí­tották el ezt az ősi technikát. A tágas földszinti teremben ezen a héten azok a tanítók, népművelők, főiskolások, belsőépítészek tanulják a nemezelést, akik a jövőben saját óráikon, szakköreiken adják tovább, saját tanítvá­nyaiknak, az itt megismert eljárásokat, illetve saját tevé­kenységükben kívánják ezeket hasznosítani. A legelső ilyen tanfolyamot 1983-ban szervezték, azóta az itt megfordult nemezelők országos, sőt nemzetközi mozgalmat indítottak. (Az idei találkozót—a kecskemé­ti hagyományok szellemében — Svédországban szerve­zik.) Á tanfolyam szakmai programjai ezúttal is érdeke­sek: a résztvevők a legegyszerűbb tárgyak: a szőrlabda és a tarsoly után megismerkednek a kalap és a kesztyű, majd a még nagyobb és bonyolultabb darabok készítésé­nek technikájával is. A nemezbarátok a program része­ként egy közös — anyagismereteiket gyarapító — kirán­dulást is tesznek a Dugár-tanyán, ahol a gyapjú különféle fajtáit tanulmányozzák. Az egyhetes, vasárnap estig tartó, programsorozat ré­szeként a témához kötődő -— bárki számára látogatható — előadás-sorozatot is szerveztek. Ma este 8 órától Ádám Zoltán beszél a szatmári ványölásról, majd Kova- cev Olga az albán kalaposok, Bartha Júlia pedig a török nemezkészítők munkájától. Szombaton este 9 órától Bó­ka Gábor és a Lopótök színtársulat vendégjátékára vár­ják a nézőket. Vasárnapig látható, a játékmúzeum egyik termében, az a kizárólag nemez „bútorzatú" türkmén szoba, mely az anyag tradicionális (a Szórakaténusz) egy nemzetközi rendezvényén készült) felhasználását reprezentálja. K.J. GAZDÁSÁGI FOGÓCSKA csak azt közölte, hogy például a bécsi tervezők hivatalos tarifája 1100 nyu­gatnémet márkának felel meg naponta. Megkérdezték a kormánybiztost ar­ról is: véleménye szerint az előkészüle­tekre fordított költségek arányban vannak-e az elért eredménnyel. Somo­gyi László úgy vélte, igencsak szerény összegből kellett gazdálkodni, ám az eredmény messze többet ér ennél. A várható bevételekről csak bizony­talanul tudott nyilatkozni Somogyi László, ugyanis — mint mondotta — a jegyek árában eddig még nem tudtak megegyezni. A világkiállítások történe­tében 15 dollár volt eddig a legolcsóbb jegy ára, ám hazai viszonyok között ez túlságosan magasnak bizonyul, bár megjegyezte: ez a jegy Bécsbe és Buda­pestre egyaránt érvényes. Ha végül is ezt az árat sikerül az osztrákokkal elfo­gadtatni — 20 millió látogatóval szá­molva — 300 millió dolláros bevétel várható a jegyek árából. A vizsgálóbizottság elnöke megkér­dezte azt is: mi az igazság arról, hogy már előre kiszivárogtatták az elfoga­dott helyszín nevét, s így ott megindul­hatott a telekspekuláció: Somogyi László határozottan leszögezte: bizo­nyítani is tudja, hogy ő zároltatta a fővárosi, illetve a XI. kerületi tanácsnál a szóba került térségben az ingatlanfor­galmazást. Energia­szolgáltatók mint végrehajtók Bizonyára sokakban megrökö­nyödést keltett, lapunk február 20- ai számában, a Halasi Ikarusz fe­nyegetett helyzetéről szóló híradá­sunk. A gyár igazgatójával készült interjúból megtudhattuk, hogy ren­dezetlen áramszámlájuk következ­tében a termelés leállításának veszé­lye fenyegeti az üzem 400 dolgozó­ját, jóllehet egyébként lenne mun­kájuk. Az áramszolgáltató ugyanis kilátásba helyezte az áram kikap­csolását, amennyiben adott határ­idővel az Ikarusz nem rendezi adós­ságát­A hír a maga helyi gazdasági tényszerűségén túlmutat. Felmerül­het a kérdés: nem kapnak-e, ily mó­don, a kelleténél nagyobb szerepet la gazdaság irányításában az energia­szolgáltató vállalatok. Ezzel kap­csolatban kerestem meg Rácz Fo- Idór Mihályt, a Démász Kiskunha­lasi Kirendeltségének vezetőjét. — Meglepett, hogy az újság ha­sábjairól köszönt vissza a vállalat- ital kapcsolatos megállapodásunk — mondta. -— Mi nem adtuk volna ki ezeket a gondokat, az ügyfél ér­dekében bizalmasan kezeljük. A dologgal kapcsolatban minden­képpen meg kell jegyezni, hogy mi is kényszerpályán mozgunk, a fo­gyasztást ugyanis az erőművek ré­szére nekünk is téríteni kell. Amennyiben nem tudunk naponta fizetni, büntetőkamattal sújtanak bennünket, vagy ami még rosszabb, a végső stádiumban bekövetkezhet a közszolgáltatás kikapcsolása is. — Ebben a vállalatoknak szóló ultimátumban van valamiféle foko­zatosság? — Természetesen nem úgy kez­dődik, hogy leáll a termelés. Az első ütemben az irodaházat kapcsoljuk ki, meghagyva a telefon, telefax üzemeltetésének lehetőségét, a má­sodik ütemben az energia felét kap­csoljuk le, amely a termelés csök­kentésével jár, s csak azt követi a teljes kikapcsolás, a vagyonvéde­lem érdekében meghagyott mini­mális energia kivételével. — Nem csúszik igy túlzottan nagy hatalom az energiaszolgáltatók ke­zébe? — Sokszor úgy érzem, a felszá­molóbizottság szerepét vettük át ahelyett, hogy a veszteséges vállala­tot a bankok számolnák fel. Úgy tűnik, mi lettünk a végrehajtók. Bár a helyzet veszélyessége főleg abban rejlik, hogy ilyen módon nem biz­tos, hogy azok a cégek szűnnek meg, amelyek erre rászolgáltak. Van most, például, egy hasonló ügyünk egy mezőgazdasági üzem­mel. Ok kimondottan nyereséggel zárnának, de mert a felvásárlójuk nem fizet, ők sem tudják az energia- szolgáltatókkal szemben fennálló adósságukat rendezni. Úgy rémlik tehát, egy gazdasági fogócska ré­szesei lettünk, amelyben az ipiapa- csot a szolgáltatók játsszák. H. T.

Next

/
Thumbnails
Contents