Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. február 3. AZ EZREDFORDULÓIG MARAD A KÉMIAI NÖVÉNYVÉDELEM Vizsgáztak a kistermelők • A vizsgabizottság s elnöke, Balogh Béla elégedett volt a kistermelők felkészültségével. Régi vágyuk a kisüzemi gazdáknak, hogy a virág-, szőlő- és gyümölcs-, valamint a zöldségve- temények (elsősorban a fólia alattiak) védelméhez használhassák a legújabb, nagy hatású vegyszereket, azokat, amelyeket a nagyüzemekben is alkalmaznak az állati kártevők és gombabetegségek ellen. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az elmúlt évben rendeletet hozott, amellyel ezt lehetővé tette, pontosabban egyes — eddig csak nagyüzemben használt szerek — megvásárlását 1990. január 1-jétől engedélyezte, de csak azoknak a kistermelőknek, akik egy speciális tanfolyamot elvégeznek és vizsgán is bizonyítják a vegyszerhasználattal összefüggő tudásukat. Az országban is az első tanfolyamot a Magyar Kertészek Egyesülete szervezte tagjainak, Kecelen. A téli hónapokban összesen 80 órában' (ennyi a MÉM által előírt tanfolyamidő) 53 tagjuk hallgatta meg az előadásukat. Téglás András, az egyesület elnöke mondja: — A világon mindenütt, ahol növényvédő szert, vagyis mérget használnak, megkövetelnek bizonyos szakismeretet. A vegyszeralkalmazásnak megvannak a szabályai, s akik ezt nem tartják be, megbetegít- hetik saját magukat és embertársaikat. Az egyesület tagjainak teljesen díjtalan tanfolyamon adott lehetőséget az ismeretszerzéshez s ahhoz,' hogy a sikeres vizsga után bizonyítványt, illetve igazolványt szerezhessenek, s a nagy hatóanyag-tartalmú vegyszereket megvásárolhassák. Az előadások többségét Forrai András körzeti növényvédelmi felügyelő tartotta, de voltak vendégelőadók is. A tanfolyamhoz és a vizsgához is a keceli Fürtös vendéglő (ugyancsak díjtalanul) adott helyet, mivel erre a> célra Kecelen nem volt másutt, részünkre, terem... Az egyesületünk egyébként, ugyancsak ingyenesen, még szervez tagjai részébe tanfolyamokat az ország más részén “isv ha egy-egy körzetben lesz, félszáz jelentkező. Tévedés ne essék: a megyében és az ország különböző részein is indítottak tanfolyamot, a különbség „csak” annyi: a reálisnak tartott kétezer forint helyett négyezret is elkérnek egy- egy kurzus résztvevőitől. A Fürtös vendéglő emeleti részén két vizsgabizottság előtt felelnek a kertészek. Egy-egy tételt húznak a vizsgázók és az ezen lévő kérdésekre Válaszolnak. Azokkal beszélgetünk, akik túlvannak a „megpróbáltatáson”. Raus Menyhért keceli kistermelő mondja: — A kertészek azért is alakítottak egyesületet, hogy ilyen és hasonló dolgokat le lehessen bonyolítani,' és örülünk annak, hogy az egyesületünk vezetősége a tagdíjjal úgy gazdálkodik, hogy ezt a tanfolyamot a tagságnak ingyenesen tudta megszervezni. Hercegh Sándor keceli virágtermelő eddig nemigen foglalkozott a növényvédelemmel. — A tanfolyamon meggyőződtem, hogy mennyire fontos a vegyszerek helyes használata — mondja —, felhívták a figyelmünket, hogyan kell a saját egészségünket megvédeni, valamint arra is, hogy vigyázzunk környezetünkre, például a folyó- és állóvizeinkre, a méhekre stb. Rideg Sándor ugyancsak virágtermelő, előbb a tételéről beszél: — A paradicsom kártevői és az ellenük való védekezés, valamint a növényvédő szer csomagolóanyagain lévő feliratok értelmezése szerepéit a vizsgatételen. Tudtam, jól megtanították velünk a tanfolyamon. Nagyon sok, egyéb hasznos dolgot elmondtak az előadók a vegyszerek tárolásával, a csomagolóanyagok megsemmisítésével kapcsolatban is. Az egyesület nemcsak á tanfolyam megszervezésével tett jót nekünk, hanem egyéb módon is segít bennünket, például ha közvetítésével vásárolunk fóliát, növényvédő szereket, kedvezményben is részesülünk. A legidősebb vizsgázó'Rákóczi Ferenc 67 éves keceli szőlőtermelő. — A kajszi védelmét, a vegyszerek hatóanyagát, az élelmezésügyi várakozási időt és a védőfelszerelések karr bantartását kellett elmondanom, ez volt a tételem — meséli a vizsgájáról.- Egyesületünk két, jegyzetszerű könyvet is készíttetett növényvédő szakmérnökökkel, a megyei állomás szakembereivel, s ezekből a könyvekből, valamint az előadásokból én is el tudtam sajátítani a szükséges ismeretet. A gyakorlatban sok mindent tudunk, de nem mindent csinálunk pontosan, és olykor a tudatosság is hiányzik, ezért én helyeslem és jónak tartom a tanfolyamot és a vizsgát is. Az egyik vizsgabizottság elnöke Balogh Béla, a Bács-Kiskun Megyei Agrokémiai Állomás igazgatója, akitől előbb a vegyszerismeret szükségességéről érdeklődöm. — Példaként említem: az USA kongresszusának növényvédelmi programjában 1985-ben rögzített prognózisát, amelynek lényege: az ezredfordulóig a kémiai növényvédelem uralkodó marad. Ez egy reális előrejelzés és tudomásul kell vennünk, hogy vegyszerek nélkül nem tudunk eredményesen termelni, különösen az új, nagy termőképességű fajták — amelyek többnyire érzékenyebbek is — kórokozók és kártevők elleni védelmét kell megoldanunk. A vegyszerek viszont veszélyt jelentenek azokra, akik használják és azokra is, akik fogyasztják a vegyszerrel kezelt élelmiszereket. Ha a vegyszereket helyesen, előírás szerint alkalmazzák, akkor veszélytelenek emberre, állatra, környezetre egyaránt. A vegyszerhasználattal kapcsolatos ismeretre tehát nagy szükség van, különösen most, amikor várhatóan növekszik a mezőgazdasági kistermelők száma és tőlük a korábbiaknál több áru kerül a piacra, az üzletekbe. Ugyanakkor nekik is meg kell adni azt a lehetőséget, hogy hatékonyabb vegyszert használhassanak; olyat, mint a nagyüzemek, ugyanis ezt kívánja a versenysemlegesség. — Gondolom, mindehhez a vizsgáztatás és a tanfolyam rendszere segít. Mi a tapasztalata a vizsgázók szakismeretéről? Akik megkapják a bizonyítványt, az igazolványt, azokban megbízhatunk? — Vizsgáztató kollégáimmal beszélgettünk erről, s őszintén mondhatom: nem vártunk ilyen jó színvonalat, amit itt tapasztaltunk. Példásan felkészültek a keceli tanfolyam résztvevői, az oktatók kiváló munkát végeztek. A Magyar Kertészek Egyesületének tagjai közül vizsgázókban megbízhatnak a szer forgalmazói és a tőlük árut vásárlók itthon és külföldön egyaránt. Csabai István Mélyfúrásgeofizikai műszercsalád Magyarországon az utóbbi évtizedekben a legfelső vízadó rétegek fokozatosan elszennyeződtek, főként a helytelen szennyvízkezelés és a túlzott műtrágyázás következtében. A nitrátosodás néhol már a mélyebben fekvő vízadó rétegeket is veszélyezteti. Az ivóvíznyerés egyre nehezedő feladattá válik, s a felszín alatti vizek minőségének, mozgásának megbízható nyomon követése és előrejelzése is halaszthatatlan. Ennek a feladatnak a megoldásához, kíván hozzájárulni a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI), amely olyan mélyfúrás-geofizikai műszercsaládot fejlesztett ki, amely nemcsak a víz és a szilárd ásványok kutatására alkalmas, hanem a már meglévő fúrások, kutak rendszeres vizsgálatára is. A szállítható mini szelvényező- rendszer felszíni egységéhez 300 méter mélységig lebocsátható szonda csatlakozik. A speciális kábeles összeköttetés egyidejűleg négy paraméter mérését teszi lehetővé. A felszíni egység nem más, mint egy Z—80-as mikroprocesz- szor felhasználásával készült, speciális feladatú mikrokomputer. A szonda által mért fizikai paramétereket (gamma-sugár-vissza- szórás, neutron-visszaszórás, nyomás, folyadék-ellenállás, hőmérséklet, természetes potenciál, áramlási sebesség) a felszíni egység megjeleníti az alfanumerikus kijelzőn, a kiíróberendezés lehetővé teszi a gyors helyszíni értékelést, de az adatok tárolhatók is a későbbi részletes számítógépes feldolgozásra. A műszercsalád egyik érdekes tagja az a nagy érzékenységű szonda, amely egyidejűleg méri a hőmérsékletet, a folyadék-ellenállást és a vízáramlás sebességét. 1 Az eszköz ideálisan,, felhasználható az újonnan lemélyített vízkutató fúrások kezdeti paramétereinek mérésére, lehetőséget teremtve a beavatkozás, illetve a kitermelés optimális megválasztásához, a jó minőségű vizet adó rétegek kijelöléséhez, a hidrogeológiai, hidroké- miai és geotermikus viszonyok tisztázásához. Az intézet törekvése az volt, hogy a műszercsalád egyben alkalmas legyen olyan környezetvédelmi észlelő (monitoring) hálózatban történő rutinszerű felhasználására, amelynek célja a vízminőség változásának folyamatos nyomon követése, előrejelzése. D. J. s Próbaüzem a lajosmizsei zabpelyhesítőben Évekkel ezelőtt leállította az őrlést a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat a korszerűtlen lajosmizsei malmában. 1987-ben egy tíz esztendeje megkezdett megyei rekonstrukciós program részeként láttak hozzá az elaggott létesítmény rendbehozatalához. Először a kecskeméti Képszolg Kisszövetkezet dolgozói újították meg kívülről az épületet, majd a belső szerelés következett. Ez a munka már lényegesen bonyolultabbnak bizonyult. Az Ágiikon szakemberei az üzem molnáraival karöltve, német szerelők irányításával, egy hazánkban egyedülálló technológiát kezdtek beszerelni. Munkájuk nyomán új zab- pelyhesítő üzem formálódik a kicsinosított épületben. A százmilliós beruházás az utolsó fázisához érkezett: már folyik a próbaüzem, majd rövidesen indulhat az üzemszerű termelés. A tervek szerint évente ezertonnányi zabpelyhet gyártanak hazai piacra, ám ez csupán a kapacitás egyhaf- madát teszi ki. A többletet tőkés exportra szánják. Néhány mintát már elküldték az Egyesült Államokba, Nyugat-Európába és a Távol-Keletre. Kép és szöveg: Gaál Béla • Megszépült a légi malom. • A próbaüzem során is akad azért néha némi igazítani- való. • A zabszemeket a képen látható válogatóasztalon szelektálják. A berendezést Cseh László molnár állítja be. ígéretek Feledékenyek vagyunk. Alig múlt egy hónapja annak, hogy a kormány nagy nehezen keresztülpumpálta a parlamenti „zsilipen” az idei költségvetést, és máris azt hisszük: nemsokára elérjük a Kánaán földjét. Hogy miből gondolom ezt ? Egyszerűen csak olvasom a pártok és egyéb szerveződések választás előjti programját, s ezektől visszatért szívembe a bizakodás. Nincs itt elveszve még semmi sem! Igaz, hogy a kormány elnöke — karácsonyi ajándékképpen — drámai szavakkal ecsetelte eladósodá- ' sunk mértékét, a korábban tapintatból elhallgatott milliárdokat is beleértve, igazán megható őszinteséggel. De bizonyára ezt csak azért tette, hogy január végére még nagyobb legyen a megkönnyebbülés, amikor a társadalom összes politikai tényezője egyöntetűen kijelenti: Ha bejut a parlamentbe és ott szava lesz, akkor megváltozik a helyzet, méghozzá gyökeresen. Nem telik bele egy esztendő sem, feledhetjük mostani keserveinket, vagyis minden jóra fordul. Bizony, érdemes volna valahova feljegyezni az összes ígéretet, amely ilyenkor elhangzik, s nem egy év, de akár néhány esztendő múlva elővenni mindezt leltárkészítés céljából. Vagyis megnézni, hogy ki mit ígért, s végül mit teljesített belőle: Habár lehet, hogy ezzel se mennénk semmire, mivelhogy nagyon általánosan hangzanak ezek az ígéretek. Valójában inkább csak vágyak, óhajok, remények, márpedig ezért egyetlen képviselőt sem lehet majd kérdőre vonni. A pártját, amelynek a nevében ígért, még kevésbé. Nem' úgy, mint hajdan Ráday Gedeon gróf urat, akit majdnem elkergettek — csendőrkíséret óvta meg ettől — a választói. Mivel vasutat ígért a falunak, de csak egy rövidke makadámút lett belőle. Legközelebb nem is jött a kerületnek a tájára sem. Az ám, tényleg, valami kézzel fogható dologra kellene rávenni az újdonsült képviselőjelölteket. De hát szegények hiába is játszanák meg a mindent elintézni képes embert, ugyan, milyen fedezete lenne szavuknak? Se földbirtokuk, se gyáruk, se erdejük, se bankjuk, legfeljebb hivataluk, íróasztaluk, tisztes polgári foglalkozásuk. Es, mindenekelőtt, becsületük. Erre azonban még váltót sem írhatnak alá, hitelt sem ad rá a bank. De azért azt mondom, ' hogy indulásnak nem rossz tőke. Különösen ígérgetés nélkül, mert azzal már ki lehetne tapétázni valamennyi lakást. Ezért azután arra gondoltam, hogy kinézem a sok közül azt a képviselőjelöltet, aki nem ígér semmit. Nem fest elibénk rózsaszín jövőt, amelyből már szintén elegünk van. Hanem azt mondja csendesen, egyszerű szóval: — Emberek! Fogjunk össze... F. Tóth Pál ■Á KEFAG (MUNKA)SZELLEMÉBEN Dolgozni kell — fizetni nem?! T evelet kapott szerkesztőségünk, a fel- •*-' adó megjelölése szerint a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságtól (Kefag). A borítékban két papír volt. Az egyik a gazdaság körlevelének fénymásolata: a cég erdészeteinél tartandó gépszemlék rendjét tartalmazza. Szűkszavúan, a feladatokat pontosán meghatározva: aki ezt fogalmazta, tisztában volt vele, mi a feladat, kinek kell megoldani és hogyan. Ennekalapján a levél akár szimpatikus is lehetne, ha nem lenne mellette a másik. Így szól: „Tisztelt szerkesztőség! Az újság hasábjain keresztül szeretnénk választ kapni kérdésünkre: Mivel kommunistaszombato- kat nem vállaltunk, van-e joga bárkinek is, hatalmával visszaélve, megfosztani minket a szabad szombatjainktól? Aláírás: Érintettek.” Megnéztem a naptárt: a körlevél szerint valóban minden gépszemlét szombatra „ütemeztek”. Három hónapon keresztül. * Arra gondoltam, legegyszerűbb, ha a kérdést annak továbbítom, akit leginkább illet: Sódar Fáinak, a gazdaság igazgatójának, Így adódott, hogy tőle hallottam elször a Kefagra jellemző munkaszellemről. Eszerint náluk minden a termelés érdekében történik: ezért ütemezték a gépszemléket is szombatra, így ugyanis csak egy nap - az előkészítésre fordított péptek esik ki a termelésből emiatt a szükséges rossz feladat miatt; Az ötlet igaz, tőle,‘az igazgatótól származik, de ő nem rendelte el a szombati munkát: a körlevelet sem ő írta, csak aláírta. Tudomása szerint eddig még senki sem szólt ellene. Mindazonáltal a maga részéről visszavonja az egészet. Még csak pár .hete kinevezett igazgatója a gazdaságnak, munkatársai megelőlegezték neki a bizalmat! Nem lenne szerencsés, ha most egy rosszindulatú levél miatt újságcikk születne ellene! Ezek után hívta be a szobájába Sódar Pál a gépszemlék állandó résztvevőit, a bizottsági tagokat. Túlnyomó részük ,agazdaság központi dolgozója, ők nyolcán -— vagy majdnem mindannyian három hónapon keresztül minden szombatra beosztattak a munkára. Eszerint ők tennének az „érintettek”, a panaszoslevélben foglaltakkal azonban nem értettek egyet. Igaz ugyan, hogy az előző években hétköznap voltaka gépszemlék: de most minden eddiginél nehezebb feladatok várnak a gazdaságra, mindent el kell kővetniök, hogy ennek megfeleljenek. Az is igaz, hogy senki senkit nem kérdezett meg arról, tudja-e vállalni a szombati munkát, mennyiért, hogyan? De nem is utasították erre Őket; megkapták a körlevelet és kész. Tudták, hogy a termelés érdekében kell ennek ígyjennie. Egy szavuk sínes ellene. Kár — jegyeztem meg jgr, hiszen az igazgatójuk tíz perccel ezelőtt vonta vissza az „egészet”. Nem tudom, a hír hogyan érintette őket, erről nem beszéltek. Változatlanul kitartottak amellett, hogy nincs kifogásuk a szombati munka ellen. Következésképpen probléma sincs (amiről újságcikket lehetne írni), hiszen ebben ők az „érintettéül Ilyet azért ne mondjunk szólt közbe egyikük (Begya Lajos), hiszen az erdészetek dolgozói is részt vesznek a gépszemléken. De őket csak egy szombaton érinti a dolog -fii vetették ellene a többiek. Különben is; disznóvágásra, esküvőre elengedik, akinek ilyen programja van. Hány embert érint ez egy-egy erdészetnél? — kérdeztem. A válasz: hatvanat-nyolcva- nat. * Ennyi ember szabad szombatja nem fontos senkinek?) Elképedt kérdésemre a választ nem ezen a beszélgetésen, hanem később, egy másikon kaptam meg. A szereplők sem ugyanazok voltak. Az egyik erdészet vezetői az én kérdéseimtől képedtek el. Jól is néznénk ki, mondták, ha mi (vezetők) kérnénk a dolgozóktól engedélyt! Hogy elrendelhetjük-e a , munkát, amikor dolgozni kell? Ha például jön egy vagon, ki kell pakolni, nem számít, . hogy este van, szombat vagy vasárnap! A csemetekertben szezonban akkor és annyit kell dolgozni, amikor és ameddig a munka tart! — De a gépszemle nem halaszthatatlan! «S- vetettem ellen, mire a válasz: a Kefagnál minden a termelés érdekében történik, itt ez ä munkaszellem. Legalább megfizetik a dolgozókat? Mennyit kapnak a túlmunkáért? Az attól függ. Vagy lecsúsztatják, vagy kifizetik nekik. Az egyik erdészetben például sima órabérben dolgoztak a szombati gépszeralén. S nem kifogásolta senki?! Nem tudnak róla. Ugyan mennyit keresnek a Kefagnál a favágók? Száz-száztízezer forintot — bruttóban. Nó, persze, a könnyebb munkát végzők — tette hozzá az erdészetvezető, látva újabb elképedésemet. De ezt azért ne írja meg — mondta. (Ha megírom, úgysem vállalja!) , Miért nem? >#- kérdeztem csodálkozva. Mióta vállalati titok a_dolgozók keresete? Nem titok, csak lehet, hogy nem pontos a szám. Az erdészet vezetője nem tudja, mennyit ,, keresnek a dolgozói?! Megközelítően tudom. De akkor se írja meg... Ez a felettébb furcsa párbeszéd nem hagyott nyugodni. Utánajártam és megtudtam: a Kefag egyés erdészeteinél (vágy valamennyinél?) a jobban fizetettek, a nehéz munkát végzők, a gépekkel dolgozók, tehát a kvalifikáltabbak havi átlagos jövedelme (nettó) ; hát-hétezer forint. Azoké az embereké, akik fagyban, kánikulában, szóval az időjárás | viszontagságainak kitéve dolgoznak: akkor és annyit/amikor és amennyit kell. Akiktől 7| a vezetők nem kérnek engedélyt, akiktől meg sem kérdik, tudnak-e túlmunkát vállalni, I hogyan, mennyiért? Mert a Kefagnál minden a termelés érdekében történik. A Kefagnál ez a munkaszellem. * A körlevélből egy példányt kapott a gazdaság szb-titkára is. Azzal a megjegyzéssel továbbította, hogy a szombati munkát a dolgozókkal egyetértésben megállapított módon kell elszámolni. Egyébként egyetért azzal, hogy a gépszemlék szombatonként legyénekÉrtem. A Kefag (munka)szelleme alól az szb-titkár sem vonhatja ki magát. Még akkor sem, ha függetlenített , Almás! Márta # Vígh Tímea és Nádas Andrea egy-egy fóliazsákba 25 kiiónyi zab- pelyhet tölt
