Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-10 / 35. szám
V 1990. február 10, • PETŐFI NÉPE • 3 HÁNYADSZORRA RÖVIDÍTIK MEG A FALVAKAT? Mi lesz a megye ? Beszélgetés Gaborják Józseffel M.a még nincs végleges döntés, milyen is lesz igazából a régen várt önkormányzati rendszer. Többféle elképzelés létezik, bár a konstrukció számos lényeges pontjáról tart még a vita az előkészítők fórumain. Nem tisztázott: miként, s mivé fog átalakulni a megye? Milyen feladatok várnak a jövőben a középkorig visszavezethető tradíciókkal bíró köz- igazgatási szervezetre? Végleges döntést majd csak az új parlamenttől várhatunk. Már megindult az átalakulás! Nemrég arról olvashattunk, hogy a megyeszékhely 1990 januárjától magáénak tudhatja a Katona József Színházat, az Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központot, valamint a volt politikai iskolát; megváltás nélkül eltulajdonítva Bács-Kiskun megye eddigi közös vagyonát. Van-e megyei vagyonleltár? Milyen kártalanításban reménykedhetnek Bács-Kiskun települései? Mit hoz a jövő? Miért ez a nagy sietség? — a többi között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Gaborják Józseffel, a megyei tanács elnökével. Nem tudom egyetért-e: egyszerű „könyvjóváírással” nem szabadna átadni ingatlanokat; például Kecskemétnek. Az Erdei Ferenc Művelődési Központ épületét a „megye pénzén” építették s akkoriban — éppen ezért talán — kevesebb támogatás jutott a többi településnek. — Szeretném leszögezni: egyelőre még minden középületünk az egységes állami tulajdon része. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ez az iskola mondjuk Kaskantyúe, az a nevelőotthon Hajósé. A tulajdonlás érvényes struktúrájában megyei tulajdon nem szerepel. A megyei tanácsnak kezelői joga van csupán. Tehát nem a tulajdonjogról mondtunk le, amikor a városnak átadtuk a régió legnagyobb közművelődési intézményét, illetve a színházat, hanem a mecénálás eléggé terhes lehetőségéről. Mi azzal számolunk — ez szinte már egyértelművé lett az új törvény előkészítése során — hogy minden olyan középület, ami egy-egy település határán belül van es döntően a helyi lakosságot szolgálja, az illető városé, községé lesz. — Érthető logika ez, de mégis igazságtalannak tartom a megoldást. Az egyik legfőbb vád a tanácsi rendszer ellen, éppen az volt, hogy szinte semmi akadályt nem gördített az elé, hogy a városok a falvak rovására gazdagodjanak. Azt mondta a megye tanácsa: kell nekünk egy, Bács-Kiskun köz- művelődési intézményeit segítő módszertani központ. Lett! De úgy, hogy az állami támogatást a megyének leosztott pénzből egészítették ki, vagyis más településeken kevesebb . juthatott a közművelődésre. Most pedig egy adminisztratív művelettel a városé lesz az ingatlan; minden kártérítés nélkül. — Azt is látni kell persze, hogy mi elsősorban a fönntartás terheitől kíméltük meg a költségvetésünket. Boldoguljon vele a város, az utóbbi években úgyis szinte kizárólagosan az itt élőkét szolgálta. A Katona József Színház pedig Kecskemété volt valamikor. — Az új gazda pedig nem- ' rég gálánsán felújíttatta. De most nem is erről van szó. Az érdekelne, milyen gazdag a megye, s mi lesz a jövőben a régió intézményeivel, vállalkozásaival? • — Létezik egy megyeleltár; ebben szerepelnek ingatlanok, intézmények, vállalati részvények, kölcsönök. Talán ismert, hogy az elmúlt néhány évben csak úgy adtunk támogatást különféle vállalkozásoknak, hogy a tülajdonjogba bejegyeztettük magunkat. Nem kis összegről volt szó. így lényegében társtulajdonosai lettünk több létesítménynek, például a Karamell Sütő- és Édesipari Vállalat szabad- szállási üzemenek, a Kalocsa Hotel Kft.-nek, vagy a ZIM környezetvédelmi beruházásainak. Nagyon sajnáljuk, hogy a távközlésfejlesztésnek nem ilyen kikötéssel adtuk a pénzt. Most ugyanis egy jól termelő vállalkozás részvényesei lehetnénk. Ezen vagyonrészek jövőbeli sorsáról ma még elhamarkodott lenne nyilatkozni. Az biztos, hogy például az állami tartalékföldek, a lakásvagyon, az intézmények a helyi önkormányzatok tulajdonaivá válnak. A településeknek adnak esélyt újabb bevételek megszerzésére. Ma még nem lehet tudni, hogy a mi szervezetünkkel mi lesz. — Úgy gondolom, létrejöhet majd egy holding. Bács- Kiskun volt „kvázi” vagyonának működtetésére. A vállalkozás nyeresége pedig az elmaradt régiók fejlődését segíthetné. Igazságtalan lenne, ha az új rendszer „jogorvoslat” nélkül indítaná útjára a falvakat, konzerválnánk a múltat! — Biztosan lesznek olyan feladatok, amelyeket egy-egy település nem tud megoldani egyedül. ‘ Mondjuk az' önkormányzathoz fognak tartozni az általános iskolák, az orvosi rendelők, az utak, a közművek, de a településközi hálózatos infrastruktúra, gáz, víz, és* elektromos áram ellátó rendszer már máshová; talán a megyéhez. Nem tartom kizártnak azt sem, hogy bizonyos meghatározott vállalkozások üzemeltetésére a települések részvénytársaságot alapítanak. Egyértelmű: az önkormányzatok munkája megbénulna megfelelő bevételek nélkül. Az más kérdés: ki lát ma üzletet egy köz- művelődési intézmény vagy egy regionális vízmű működtetésében? — Szerintem az nem lehet vitás, hogy mondjuk egy százezres város szívében lévő intézményt lehet-e sikeres üzleti vállalkozásként irányítani. Mondjuk az Észak-Bács- Kiskun Megyei Vízmű Vállalat is nemcsak a szivattyúházaival és a kútjaival lenne egy holding része; bevinné a szállodáit, vendéglőit is. —Az más kérdés, hogy mit szólnak mindehhez majd azok a kisebb gazdasági társaságok, amelyek tőkét invesztáltak a Vízmű beruházásaiba. Mindenesetre vallom, hogy mindent meg kell tenni: ne lehessen kisemmizni a megye elmaradott falvait. Nem lehet hagyni, hogy akinek van, annak még adnak, akinek nincs, attól még a keveset is elvegyék. — Ön szerint ki startolhat I majd jól? _|— Nehéz előre számolni. Mindenképpen ott lesz nagyobb esély, — a nehezedő külső körülmények ellenére is — a fejlődésre, ahol majd a százszázalékos személyijö- vedelemadó-visszatérítés nagyobbra rúg, mint a jelenlegi normatív támogatás. Természetesen ott is optimisták lehetnek, ahoLföl- kutathatók újabb források; új nyereséges vállalkozások indulhatnak. A következő helyhatósági választásokon a településeknek elemi érdekük lesz, hogy érdemben válasz- szanak vezetőt. Ha valamit is fejleszteni akarnak, kiváló menedzserre lesz szükségük. I — Ott, ahol már szinte minden megépült — az infrastruktúrára gondolok — biztosan több jut vállalkozások alapítására. — Nem. Ahol sokféle létesítmény — kábeltévé, uszoda, kultúr- központ stb. — működtetéséről kell gondoskodni, ott nehezebb helyzetbe kerülhet az önkormányzat. Mert az állam, a központi elosztás nem tudja méltányolni a különleges igényeket. Az más kérdés: ahol nem kell nagyobb ütemben fejleszteni, még a működtetés súlyosabb terhei mellett is juthat forint a termelő beruházásokra. Tehát lehetőség nyílhat a bevételek növelésére. Én remélem, hogy az új szabályozás lehetőséget teremthet a felzárkóztatásra, sőt a gyengék segítésére is. Nagyon sok múlik majd azon, hogy a népgazdaság miként tud megküzdeni a soron következő igen nehéz feladatokkal. Farkas P. József A FŐÜGYÉSZSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA: Jogos volt a „békéden bedolgozók” békédensége A Petőfi Népében az idézett címmel 1990. január 10-én megjelent cikk alapján a megyei főügyészség általános törvényességi felügyeleti vizsgálatot végzett a Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezetnél: A vizsgálat megállapította: a szövetkezet vézetőségé- nek — elnöki elöteqesztésre — hozott határozati jellegű intézkedése és a tagsági viszony kilépéssel történő megszüntetésének, illetve munkaviszony létesítésének ezen alapuló megszervezése a következők miatt törvénysértő: 1. A szövetkezet alapszabályának 25. pontja értelmében az alkalmazónak száma éves átlagban nem haladhatja meg a tagok létszámának 30 százajékát. A fentiekben emlitett — tömeges méreteket öltő — „átszervezés” következtében fordított helyzet állt elő, jelenleg ugyanis a szövetkezetnek háromszor annyi alkalmazottja van, mint tagja. 2. A szövetkezet vezetésének tagsági viszony munkaviszonnyá történő „átminősítésének” szervezetszerű kezdeményezése és bonyolítása sérti a tagok tagsági viszony megszüntetésével kapcsolatos Önkéntes elhatározását biztosító törvényi (szövetkezetekről szóló, módosított 1971. évi III. törvény 4. §-ában és 67. § (1) bekezdésében foglalt) rendelkezéseket. A fentiek miatt a főügyészség a szövetkezet vezetőségének határozata ellen óvást nyújtott be, s ebben indítványozta a határozat hatályon kívül helyezését és az Alapszabálynak megfelelő állapot helyreállítását. Az eset -kapcsán — utalva a cikkben foglaltakra — szükséges megemlíteni, hogy 1990. január 1 -jétöl a szövetkezetek törvényességi felügyeletét valóban a cégbíróság látja el, azonban a szövetkezetekről szóló törvény értelmében ez nem érinti az ügyészség külön törvényben'biztosított jogkörét, amely többi között a törvényességi vizsgálatok tartását és törvénysértés esetén a szükséges intézkedések megtételét is magában foglalja. Dr. Bódog János megyei főügyészhelyettes Klábertelepi magányban, Sajóval LÉP-E VALAKI NYÍRI MIHÁLYNÉ ÉRDEKÉBEN? LAJOSMIZSÉRŐL jövet, a Telepi utat és a Cigány sort elhagyva, a nyárfák közt megpillantjuk a Klá- bertelep 288-as tanyát. Kételkedünk benne, hogy ott még él ember. Gö- csörtös gallyakból tákolt a kerítése, az ajtaja befelé dől, a tetőn pedig a nád már egészen befeketedett. Az udvaron a lánchoz kötött kutya csa- holása azonban sejteti; valahol itt kell lennie a gazdájának is. —■ Nyughass, Sajó! Aki rászól, hétrét görnyedő, rőzse- szedő anyókára emlékeztet. Mesekönyvben láttam utoljára hasonlót. Ül a tanya bejáratánál, a küszöb mellé kuporodva, hogy a déli nap melengető fényét az arcával felfogja. Igaza volt tehát ismeretlen telefonálónknak, aki figyelmünkbe ajánlotta a nénit. Nyíri Mihályné Erzsiké néni csakugyan létező, valóságos személy. Születési éve: 1904. — Nem vagyok én székhez szokva, kedveseim — mondja, ■— Jó hely ez nekem. Erős fájú voltam világéletemben. Napszámba jártam, nyolc gyereket neveltem fel. De mióta az uram meghalt, 18 éve, így szenvedek, egyedül. Maguk honnét jöttek? — A Petőfi Népétől. — A jó isten áldja meg mind a kettőjüket, ha beleavatkoznak az életembe! Annyit sírok és koplalok, hogy az nem közönséges. Minden nap sóban-vízben főzök. Koldusélet az enyém. .— Mennyi pénzből tetszik élni? — Háromezer-nyolcszázharminc- három forint a nyugdíjam havonta. — Ki szokta segíteni a hétköznapjaiban? — Rátkainénak üzenek néha, a tanácshoz. O küld valakit, akinek pénzt adok és abból vásárol nekem a boltban ennivalót. — Meleg étel Lajosrhizséről jobb terme. — Tanyára nem küldenek ebédet. Én meg már nehezen és csak ritkán mozdulhatok ki innen. Amikor orvoshoz megyek, fogok- egy botot és beroskadozom a községbe. Taxit nem merek hívni. Nincs rá száz vagy kétszáz forintom. — A családja? "FÁJDALMAS sebet tépek fel kérdésemmel, mert ágy válaszol: — A nyolc gyerekemből hat meghalt. Az egyik fiam — ott a képe a falon — a Dunába veszett. Abban a kettőben pedig, aki még él, nincs sok köszönetem. Karácsonyra és szilveszterre egy evőkanál vizet sem hoztak. Inkább vitt tőlem az egyik... — Mit? — Elkérte ,a személyi igazolványomat és a takarékkönyvemet, s kivette a 64 ezer forintomat a lajosmizsei OTP-ből tavaly ősszel. Azóta felém se nézett. 0 az idősebb lányom, Budapesten lakik.' — Mire hivatkozott: miért vette magához a 64 ezer forintot? .— Azt mondta: „Anyám, összeszedtem a pénzét! Elviszem mihoz- zánk, nálunk jobb helye lesz. Itt ellopnák a csavargók.” A nagyközségben felháborodást váltott ki az eset. A tanácsnál is elítélték ezt a „pénzmentést”. A 64 ezer forint ment (Budapestre), a gazdája pedig maradt a tüskés kerítésű, nádfödeles tanyában. Csak a napot nem vehetik el tőle, amely szép időben rávilágít, amint a küszöb mellett, a sarokban kuporog. Arra az 9 Itt a jó isten már nem segít! (Walter Péter felvételei) asszonyra, aki valamikor — a konyhai tűzhely fölött látható — falvédőt kihímezte: „Az én jó istenem könyörögve kérem. Hogy a családot minden bajtól őrizze meg nékem." Őket még csak megőrizte. DE KI ŐRZI MEG, ki veszi pártfogásba az idős szülőt, Nyíri Mihály- nét? Neki már csak két kívánsága van az életben: — Jó helyen lenni és közepes, emberséges betevő falatot enni. Megkérdeztük a lajosmizsei OTP- fiók vezetőjét, Kollár Andrást is: — Mit tud a néni 64 ezer forintjáról? A válasz: — Köt a hivatali titoktartás, a saj. tót nem tájékoztathatom. Amennyiben Nyíri Mihályné kívánja, szóban vagy írásban bármikor megadjuk neki a szüksége» felvilágosítást. Ideje volna az érdekében másoknak is lépni. Kohl Antal HÁROM DERÉK LEGÉNYEK ... Mindennapra egy betörés Három derék fiatalember úgy határozott, hogy elég volt a mindennapi taposómalomból, a monoton, néha egyhangú, néha megerőltető munkából. Miután így a foglalkozásnélküliek könnyed státusát élvezték, megirigyelték a hajléktalanok iránt ébredt országos rokonszen- vet. (Itt óvatosan megjegyzem, hogy tudok különbséget tenni az elesettek, és a munkaundortól fedél nélküliek között). Lozsányi Lajos 36 éves bajai, Telkes Kálmán 22 éves pécsi és Bogdán Tibor 20 éves fazekasbaljai illetőségű lakosok inkább csak alkalmi ismerősöknek tekinthetők. Éjszakáikat a bajai vasútállomás várótermében töltötték egy hosz- szabb ideje ott szállásoló, népes csapat társaságában. Nappal a város szórakozóhelyein csapták agyon az időt, figyelték a nagypiac élénk forgatagát, esténként azonban némi munka után néztek. Amint a kis társaság doyenje mondta, a pénzhiány kényszerítette őket erre. Szisztéma szerint dolgoztak, minden este csak egy „munkát” végeztek. Az első este a kiscsávolyi (Baja egyik kerülete) József Attila Általános Iskolába törtek be, majd a Központi Mozi következett. Folytatás a kiscsávolyi óvodában, negyednapra a videotéka volt a program. Végül két középfokú oktatási intézmény következett: szombaton a Frankel Leó Német Nyelvű Gimnáziumot látogatták meg, szintén nem tanulmányi célból. Vasárnap este 7 óra körül a Tóth Kálmán Gimnáziumot és Vízügyi Szak- középiskolát tekintették meg. Eredménytelenül, mert a tornacsarnokban még folyt az edzés, így 10 óra körül ismét visszatértek. Most már elhárult minden akadály. A WC-ablakon keresztül bemásztak az épületbe. Az útjuk egyenesen az emeletre, az igazgatói irodához vezetett. Mindenütt biztonsági zár volt felszerelve, ezzel nem is bíbelődtek. Egyszerűen benyomták az^ajtókat, melyek könnyedén engedtek az erőszaknak az ajtófélfával együtt. Ezután a szekrények kifeszítése kövétkezett: a biztonsági zárak itt is csak jelképes ellenállást tanúsítottak. A szépen rendbe rakott iratokat kidobálták a földre, csakúgy, mint a katonás rendben sorakozó bizonyítványokat. Érdekes, hogy a zsebszámológépre nem tartottak igényt, egy videofehevót és két kétkazettás magnetofont azonban magukkal vittek. Ugyanígy becsülték meg a kávé- és telefonpénzt, valamint az igazgatóhelyettesnek a fizetésnapon az OTP számára kiporciózott 2 és fél ezer forintját. A tanáriban vagy 30 íróasztal fiókját rángatták ki, tartalmukat a földre szórták. ;— Azért írja meg azt is, hogy a rendőrök nagyon ügyesek voltak — mondja az igazgatóhelyettes, miközben egy pil- lanatra sem hagyja abba a földön fekvő irathalom rendezését. Mire reggel bejöttünk az iskolába, a helyszíneléssel is végeztek. A gyanúsítottak és a kétszázezer forint értékű iskolai berendezés a rendőrségen, biztonságban voltak. Pedig a betörők rafináltan jártak el. Semmit sem tartottak maguknál. A lopott holmit átmenetileg egy szeméttároló konténerben helyezték el. Szabó József őrnagy, bűnüldözési alosztályvezető azonban nem nyugodt igazán: — Növekszik a bűncselekmények száma, egyre több a munkánk. Pedig az lenne az igazi, ha az állampolgárok nem adnának a bűnözőknek semmi esélyt. Gál Zoltán • Roskadozva... • Annyit sírok és koplalok, bogy az nem közönséges. • Sajó. 9 Taxit nem mer hívni, mert az 100- 200 forintba kerül.
