Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-09 / 34. szám

1990. február 9. • PETŐFI NÉPE • 3

Kétfrontos félelem ?

A letűnt kor- nak egyik sokszor hangoztatott jelszava

volt az úgynevezett kétfrontos harc. Vagyis,

hogy a hivatalos állampárt egyaránt hadat üzent a jobboldali és balpldali törekvéseknek. (Hogy melyikre helyezte valójában a hangsúlyt, az eléggé köztudott.) Ez jutott eszembe, amikor valaki a riapokban azt mondta mai kor- * mányunkról, hogy az mindenkitől fél. S az illető hamarosan megindokolta állítását. Mivel ez cseppet sem volt idegen az én felfogásomtól, az alábbiakban igyekszem kifejteni az illető—s a magam — gondolatmenetét.

.Mostanában gyakran látni a tévében is izzadó minisztert, főhatósági embert, elbizonytalanodott országos vezetőt, ha valamelyik ellenzéki ügyvagy szóvivő igyekszik őket a sarokba szorítani. Ez nem is lenne baj, sőt! De az nem tetszik, hogy néha — sokszor? — olyankor is halkabb lesz a szavuk, tétovább a tekintetük, ha egyébként nekik van igazuk. Ez bizony így van, és ez nem jó senkinek. Szerintem még az egyre hangosabban beszélő ellenzékieknek sem, hiszen az ő magabiztosságukat jobban növelné, ha következetesebb és erősebb ellenféllel, vitapartnerrel állnának szemben.'

Olykor úgy tűnik, mintha az egyébként tisztakezű s múltú vezetőket a lelkiismeret-furdalás kínozná, s ebbéli félelmükben, ebből fakadó óvatosságukban nem tudnak erőteljesebbek lenni. (Németh Miklós kivétel volt nemrégiben a rágalmakat visszautasító megnyilatkozásában.) Pedig ez nagy kár. Nem lehet ugyanis természetesnek venni, hogy miközben az eddigi hatalom csalhatatlansá- gát elutasítjuk, most egy másfajta kizárólagosságot ismerjünk el. Én, mint mai — sajnos, nem írhatom, hogy tegnapi — és leendő pártonkí- vüli mondom: nem helyeselendő az a nézet és - gyakorlat, hogy a volt MSZMP-tagnak az égvilágon sehol és semmiben nem lehet igaza, míg az

— olykor nekivadult — ellenzékieknek mindig és mindenhol. Ha ennek teret adunk, jön társadalmunk cse- berből-vederbe korszaka, amitől mentsen meg a teremtő bennünket. Valami józanabb közelítési módszer, emberibb és tárgyilagosabb közeledési gyakorlat illene demokratizálódó országunkhoz, népünkhöz.

De a félős mai kormányzat meglehetősen elbizonytalanodott egy másik dologban is. Egy olyan témakörben, ami jogosan foglalkoztatja a széles közvéleményt, sőt, ami egyre szembetűnőbben „hergeli” az adófizető, az emelkedő árak kereszttüzében élő — tengődő — polgárokat. Ez összetettebb, bonyolultabb — és úgy látszik, „rázósabb” is — az előzőnél. A múlttal való tisztább, egyértelműbb és határozottabb leszámolásról van szó. Nézzük sorjában.

A húszmilliárd dolláron felüli adósságról sok szó esik. Mai vezetők mai gondok magyarázatára felemlegetik szívesen. De arra már nem futja erőből, időből, törekvésből (van ilyen?), hogy megvizsgálják,' kiderítsék és az ország nyilvánossága elé tárják: hova lett a pénz? Például teszem azt, ennyi ment fegyverekre, távoli ilyen-olyan célzatú harcokhoz, ennyi arab, néger és más elmaradott országoknak. X összeg működésképtelen vállalatoknak, ennyi és ennyi úszott el a KGST-s kedvezőtlen üzleteken, a téves beruházásokon, a rossz helyre telepített gyárakon stb., stb. Mert kérdezzük — egyre hangosabban — joggal: Nincsenek meg a számlák, utasítások, tervek, átutalási bizonylatok? És nem él senki azok közül, akik a roppant pénzmennyiség ide-oda irányítását intézték, könyvelték, ellenőrizték? Ha meg igen, akkor miért nincs köztük olyan, mint a belbiztonsági őrnagy, aki vállalná a kockázatot és nyíltan beszélne? Ekkora úr a félelem? Vagy ilyen sok a bűnös?

A másik: akik hozzá nem értéssel, önző kapzsisággal, hanyag nemtörődömséggel, téves intézkedésekkel, rossz rendeletekkel a tönk szélére juttatták az országot, azok élvezhetik a több tízezer forintos nyugdíjukat, telefonón „rendelt” házaikat, nyaralóikat, külföldi útjaik során — a mi pénzünkért cserébe — szerzett kincset érő ajándékaikat? Miért ajánlanak fel cserébe sorban — nem is akármilyen — lakásokat a levitézlett volt miniszternek, aki milliárdos károkat okozott országunknak? Jó, jó: ne vegyük a fejét, ne csukjuk börtönbe őket, mint sokan követelik, dé büntetésül elkövetkező éveikben ne élhessenek fényűző keretek között, az isten szerelmére! Javaslom, kapjon mindegyik egy-egy garzonlakást büntetésül. Úgyis a népre hivatkoznak álszent módon mindig, legalább most tudják meg, hogy miként él a nép.

Kíváncsi lennék, hogy a hírhedtté vált nagyvárosi első titkár, aki annyi, de annyi kárt okozott nekivadult kis- királyoskodásával, aki kiérdemelte sokszorosan a nép gyűlöletét, az most mennyi nyugdíjat kap? Harmincezret? Egy becsületes volt iskola- igazgató nyolcezret tehet be havonta abba a zsebébe, amely olyan lyukas, hogy kihull belőle a könyöradomány.

Kíváncsi lennék, hogy az egykori első titkár hogyan érzi magát estelen- te, amikor néma árnyak járnak a fák között, miközben a csúfondáros Hold megvetéssel nézi a palotát? És mire költi a havi hatvanezres nyugdíját, amikor már régen mindene, de mindene megvan?

Ez a mi kormányunk fél hozzányúlni a levitézlettekhéz, az elrontók- hoz. Miért, miért, miért? Akinek nincs vaj a füle mögött, az bátran felléphet a rontó önzők ellen. Ha nem ezt teszi, akkor azt a látszatot kelti, mintha nem lenne elég ereje hozzá, s mintha félne.

Nos, kettős félelmet látunk mi egyre többen kormányzatunkban. Egyrészt a leendő, másrészt a múltbéli hatalomtól félnek azok, akik ebben a szerencsés és szerencsétlen átmeneti időszakban a kormányrudat’— úgy- ahogy — a kezükben tartják. Nincs jól így.

Varga Mihály

Volt laktanyám, a Gara 108-as őrs

Szegedi tanú jelentkezik a Südi-ügyben

Már-már azt gondoltuk, hogy elcsendesedik annak az ügynek a kavargása, amelyet a szentpéterfaiakkal készült riportot követően csak Südi-ügyként emlegettek az országban, s amelynek részleteiről mi is adtunk közre leveleket Voltak, akik alattomosan azzal gyanúsították lapunkat, hogy elfogultak vagyunk Südi Bertalannal s csak azokat a leveleket közöljük, amelyek mellette szólnak. Mások nem azt nézték, hogy a közreadott levél tartalma megfelel-e a valóságnak, hanem azt, hogy ki írta a sorokat. Ez is egy módszer, noha a tisztességhez nincs sok köze. Olvasóinkat hívhatnánk tanúként — ha erre szükség volna —, hogy a Petőfi Népe mindkét oldalt bemutatta. A Südi-ügyet lezártnak gondoltuk, de a napokban Szegedről érkezett egy ajánlott levél, amelynek tartalmát nem hallgathatjuk el, sőt kötelességünk közölni, hiszen feladója is ezt kéri tőlünk. íme a levél:

„A mai napon kaptam Bács megyei barátomtól egy csomagot, amiben újságok voltak, és megrökönyödve olvastam, hogy abban a volt laktanyám, a Gara Í08-as őrs és annak volt politikai tisztje, Südi Bertalan szerepel, de nem a legjobb színben feltüntetve. Később aztán rágalmak, sőt hazugságok is szerepelnek, ami az akkor ott szolgálatot teljesítő katonákra és tisztekre sem vet jó fényt. Ezért kérem, hogy írásom megjelenhessen, mivel ezek a dolgok hozzánemértéstől a becsületsértésig mindent tartalmaznak. A java persze név nélkül, úgy, mint kiképző tisztes, Pista bácsi stb. Hozzáteszem, hogy az őrsön ilyen beosztás, hogy kiképző tisztes nem volt, ezt a feladatot a mindenkori első rajparancsnok látta el.

Nem értem a rágalmazókat, akik egy dúvad ismérveivel ruházzák fel Südit, aki még most is rettegésben tartja az ismerősöket, akinek olyan hatalma volt, hogy a Katonai Biróságot is tudta irányítani, hogy kit mennyire ítéljenek el. Tudott a 60-as évek végefelé embereket kitelepítéssel fenyegetni, holott erről akkor már szó sem volt. Tudott a zsolddal panamázni, holott a zsoldosztás nem is az ő reszortja volt, hiszen az ő fizetését is az őrsellátó fizette ki, aki a Halasi kerületnek számolt el közvetlenül. Volt a leszerelésekor egy jó embere, egy gh-s tiszthelyettes, bizonyos Rókus János alias „Pipás”, akivel ügyeskedett, akit aztán az ő „korrektségének” köszönhetően több hónapra elítéltek.

Südi százados ezt is ügyesen csinálhatta, mivel az őrsön sem gh-s tiszthelyettes, sem az ő leszerelésekor Rókus János nevű katona nem volt. Pipás volt, de azt Rusainak hívták, és semmi köze sem volt az őrsellátáshoz. Az akkori őrsellátást egy Király Imre nevű sorállományú tizedes látta el, habár lehet, hogy az ő „leánykori” neve a Rókus. Király tizedest pedig olyannyira nem ítélték el, hogy a leszerelésekor Südi századost ő költöztette el, és a saját leszerelésekor a legmagasabb segélyt kapta jó munkájáért, pedig akkor már Südi ott sem volt Aztán szó esik itt valami halászásokról is a környéken, de ezt

is ügyesen csinálhatta Südi, mert sem én, sem Király tizedes nem tud a Fekete-tóról, biztosan az, amelyikben a kiskacsa (urdött, de nagyon el lehetett álcázva, mert én nem láttam, és magamat ismerve én is biztosan halásztam volna benne.

Azután Südi olyan ügyességeket is megcsinált a „harcostársak” szerint, hogy lezáratta a határsávot, ahová egy lélek se tehette be a lábát, mert ő vadászik. Ezt is nagyon ügyesen szervezte meg, mert kérdem én a „harcostársakat”, hogy lehet „huszonvalahány” emberrel úgy lezáratni „tizenegynéhány” km-t, hogy oda senki be ne tegye a lábát?

De ezek a rágalmazók nein kímélik az őrsön lévő katonákat sem, mert kérdem én: nem szivárgott volna ki, hogy Südi ellőtt a sor előtt, „Golyóhoz igazodj” vezényszóval? Azért a hatvanas években már nem volt kussolj hangulat a seregben, ilyen dolgokat büntetlenül nem lehetett volna megcsinálni. De úgy látszik, Südi az minden emberek fölötti lény volt, mert még ezt is, sőt a leszerelése utáni jogi vizsgáit is tudta manipulálni, hiszen írják, hogy hallották, látták az államvizsgán, ahol hárman is ültek, de mind a háromójukat meggyőzte, vagy győzték az ő emberfeletti lényéről.

A rágalmazók nem kímélik a bácsborsódi lányokat sem, hiszen olyanokat állítanak, hogy azok őket kikísérték az őrshöz, ami a falutól 6,S km-re volt, és azért megtettek 13 km-t, hogy szívességből beszélgessenek velük az őrs előtt.

Én 1969-ben voltam az őrsön KISZ titkár, tehát akkor, amikor Südi százados leszerelt. De a saját kérésére, nem pedig lefokozva, ahogy állítják. Akkor, abban az évben a pesti vagányoktól kezdve, főiskolát végzett emberekig elég széles skálán mozgott az állomány. Ki hiszi el, hogy ezeket a dolgokat kiszivárgás nélkül meg lehetett volna csinálni, nem hülyegyerekek, nem fegyencek szolgáltak ott, hanem katonák, akiknek önérzetük, becsületük és lelkiismeretük volt. Nem lehetett őket terrorizálni sem Südinek, sem másnak. És aki ezeket a dolgokat állította, az hazudik, mert ezek nem igazak.

De még ha igazak is lennének, az ilyen emberfeletti lényeket meg kéne becsülni, nem pedig megpróbálni eltüntetni, mert valakinek az útjában van.

Én Südi Bertalanban a könyörtelen igazságot kereső, meg nem hajló embert ismertem meg, és látom a parlamentben, hogy elveihez azóta is hű. Én tőle csak a emberséget, és a meg nem alkuvást tanultam, és gondolom, a katonái nagy része is. Persze ki szereti a parancsnokát, ha az rájön a csínyekre? De a bosszú nemes legyen, emberi, és nem névtelen, és félős maszkba bújva. Miért nem akkor beszéltek ezek az emberek, amikor Südit szerintük leszerelték, akkor nem lehetett? Most nagyon jó a sajtószabadság, hiszen bizonyíték nélkül is lehet rágalmazni, még ha olyan dologba bújtatva is, hogy ez közügy. A fentiek hitelességét Király Imre volt őrsellátó is igazolhatja, akinek a címét nálam megtalálja, akinek kell. Mi névvel, címmel vállaljuk, amit állítunk. Nem akarunk korteskedni, mivel Szegeden élünk, de a gyomrunk nekünk fordult fel a jóakaróktól.

Barna Lajos Szeged, Hunyadi sgt. 39—41.

Alapítvány a szívinfarktus megelőzésére

A szív- és érrendszeri betegségek egyre több áldozatot szednek, növekvő mértékben a fiatal lakosság köréből. A szívizominfarktus előfordulása elsősorban a 40—50 éves korosztályban fokozódott, ezért a Megyei Tanács Hollós József Kórháza alapítványt hozott létre a szívbetegekért, a szívinfarktus megelőzésére.

Célja: a koszorúér-betegségek korai felismerése és kezelése, hogy a halállal vagy a rokkantsággal járó szívinfarktus elkerülhetővé váljon. Ezt a célt a .veszélyeztetett korosztály korszerű diagnosztikus eszközökkel való szűrésével és a betegség felismerésekor azonnal megkezdett hatékony kezeléssel érhetjük el. Kérjük a vállalatokat, termelőszövetkezeteket és egyéni vállalkozókat, hogy csatlakozzanak az alapítványhoz és adományaikkal segítsék a megelőzési program sikerét! Csekkszámlaszám: Országos Kereskedelmi Hitel Bank Rt. 250- 10343.

Az alapítványba befizetett összeg az adóalapból levonható. Az alapítvány kuratóriumának eddigi tagjai: megyei tanács, Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, REMIX Rádiótechnikai Vállalat Ti- szakécske, Kiskőrösi Állami Gazdaság, Kecskemétvin, Magyar— Szovjet Barátság Tsz, Traverz Vállalat, Kullai Andrásné (Kuti- butik.)

Az alapítvány támogatói: Városföldi Állami Gazdaság, Alföldi Tü- zép Vállalat, BULIV, Tiszakécske, Tszkér, Agroker, Konzum Kereskedelmi Vállalat, Egyetértés Tsz, Kunszentmiklós

dr. Kovács A. Gábor főigazgató főorvos dr. Tímár Sándor megyei kardiológus főorvos

Kicsaló

becsapó?—jó idő...

t Már megint rekordokat döntöget az idő, február elején tavaszt varázsol nekünk! A bátrabbak a búcsút fontolgatják a bundától, az óvatlanabbak épp most szedik össze a kórokozókat a mandulagyulladáshoz, a szorgalmasabbak pedig hozzáláttak a kertészkedéshez ...

(Tóth Sándor felvételei)

VÁLASZOL AZ ILLETÉKES

Az éves elszámolás nem Démász-„űjítás”

Lapjuk 1989. december 29-ei számában dr. Magyar Károly lajosmizsei lakos olvasói levele alapján „Szegény Demász” címmel cikk jelent meg, mely az áramszámlázással és inkasszálásá- val foglalkozott. Á cikk észrevételeivel, az abban foglalt minősítéssel kapcsolatban — szigorúan a tényékhez igazodva — az alábbiakról tájékoztatom a Tisztelt Szerkesztőséget:

Az áramszámlázás éves elszámolása és az ehhez illeszkedő fizetési módszerek elterjesztése nem a Démász „újítása”: azt az egész ország területén alkalmazzák. Az eljárás módját jogszabály (4/1971. (VI. 5.) NIM számú rendelet módosítására kiadott 7^1986. (VII. 8.) IpM számú rendelet 2. § (6) szakaszának c. pontja tartalmazza.

Az éves elszámolási és inkasszálási módszer kiindulási feltétele a fogyasztók körében és vételezési szokásaiban való viszonylagos stabilitásba végszámlák összege az előző év fogyasztásából kerül kiszámításra), valamint az átutalási betétszámlák fokozatos elterjesztése volt.

Az előző bekezdés szerinti viszonylagos vételezési stabilitás, a gazdaságban bekövetkezett szerkezeti átalakulások, változások következtében lényeges mértékben diferenciálódott, a

pénzkíméléses átutalási betétszámlák alkalmazása pedig nem terjedt el a kívánt mértékben.

Mindezek miatt, élve az egyre növekvő vállalati önállóság lehetőségével — ott, ahol azt a fogyasztók igénylik —, vállalatunk kezdeményezi a kéthavi elszámolásra es a helyszíni inkasszálásra való visszatérés lehetőségét.

Ellátási területünkön számos olyan település van, ahol a fogyasztók nem kívánnak változtatni — a számukra bevált, de a T. Olvasójuk által kifogásolt — éves elszámolás módszerén, ugyanis a takarékszövetkezeti vagy fogyasztói irodában történő számlakiegyenlítés időpontját — csaknem egy hónapos időtartamon belül — maguk választhatják meg és így — praktikusan — bevásárlásaikkal, vagy más dolgukkal egy menetben intézhetik a számla befizetését.

Vállalatunk álláspontja szerint ezen a területen sem lehet uniformizált módszereket alkalmazni, ezért igyekszünk — lehetőségeinkhez igazodva — a differenciált fogyasztási igényekhez alkalmazkodni.

Kiss András

á Démász vezérigazgatója

VITA

AZ ÖNKORMÁNYZATI TÖRVÉNYTERVEZETRŐL

Válasszon

polgármestert

minden

település

A készülő önkormányzati törvény szabályozási elképzeléseiről szervezett vitát a napokban a megyei tanács ügyrendi és igazgatási bizottsága Kecskeméten. A megbeszélésre valamennyi tanácstag meghívást kapott, sajnálatos módon mégis kevesen éltek a felkínált lehetőséggel. A megyei tanács következő ülése elé kerülő új törvénytervezetről így ezúttal alig néhányan mondták el véleményüket.

Akik viszont ott voltak, azok egyöntetűen úgy ítélték meg, hogy a Belügyminisztérium által kiadott tervezetben keverednek a különféle önkormányzati formációk. Elhangzott az a kritika, hogy összeállításában minden bizonnyal kevés gyakorlati szakember vett részt, egyúttal hangot adtak annak a véleményüknek is, hogy az 1945—50-es évek polgári demokratikus önkonnányzatából kellett volna bátrabban merítenie a koncepciónak.

A jövőben minden község élére képviselőtestületet és polgármestert javasoltak a felszólalók. Nem értettek egyet azzal az elképzeléssel, hogy a megyegyűlés tagjait a települések polgárai közvetlenül válasszák. Helyette azt a megoldást javasolták, hogy a helyi önkormányzatok testületéi jelöljék ki azokat, akik a megyegyűlés tagjai lesznek. A megyei hivatal vezetőjét ne a kormány nevezze ki, hanem az önkormányzat Ugyanakkor egyetértettek azzal, hogy a megbízatása csak korlátozott időre, hat—tizenkét évre szóljon. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a helyi tanácsok ne csupán kezelői; hanem tulajdonosai lehessenek körzetük földterületének. Következésképpen a bérleti dijak, valamint a különféle adók egy része a helyi „kasszát” gyarapítsa, így elérhető az is, hogy a központi támogatások szerepe csökkenjen.

Az önkormányzati törvénytervezetről a megyei tanács plénuma a következő ülésén tárgyal.

N. N. M.

NAPKÖZBEN ^

Hoppon maradt vevők

A kecskeméti Bizományi Áruház február 6-ától olcsó munkaruhák árusítását hirdette meg lapunkban. Olvasónk, Pápai Ilona ezzel kapcsolatban telefonon adta tudtunkra: a nyitás után egynegyed órával hiába járt a 15-20 vásárlóaspiráns, már egy szálig elfogyott a munkaruha. Állítólag valaki egy tételben megvette, kisteherautóra rakta, s elvitte.

Olvasónkat nemcsak az sérti, hogy hiába mentek el az üzletbe, sokkal inkább az, hogy a boltosok „kikérték maguknak” a reklamációjukat.

Több kérdés is felvetődhet az esettel kapcsolatban, s a nézőpont szerint változhat az igazság érvénye. A BÁV-áruház elérte célját: a pénzért közzétett reklám nyomán — nyilván megérte a cégnek — eladta a ruhakészletét. Hogy kinek, az üzleti szempontból érdektelen, hogy egy tételben elment, még jó is, kevesebb munka volt vele. A vásárló, aki hoppon maradt, bottal ütheti a munkaruha, meg az igazság nyomát.

A nagy kérdés inkább az, hogy ha a hirdetés költségeivel együtt is még megéri 300 forintért árusítani a munkaruhát, akkor ékörüli vagy hasonló áron miért nem lehet bármelyik üzletben kapni?

Am ha csak reklámfogásnak szánta a cég a kínálatot, akkor is van tanulság: a hírverés nagyságá- . val nem árt az árukészlet arányát összevetni. Mert különben csak dührohamot kap a vevő — munkaruha helyett. Ráadásul még fáradozhat is érté. Ez, számára — mi tagadás — nem jó bőt...

n. m.