Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-09 / 34. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. február 9. BRANDT A NÉMET ÚJRAEGYESÍTÉSRŐL Lépésről lépésre ebben az évtizedben AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYE A nemzeti csúcs a feszültségek csökkentéséért PÁRIZS Egy konföderációs Németország nem lehet egészében a NATO tagja. Az NDK-nak ezért olyan státust kellene adni, mint amilyenbe jelen­leg Nyugat-Berlin tartozik, termé­szetesen anélkül, hogy a nyugati ka­tonai erők belépnének az ország te­rületére. Ez Willy Brandt vélemé­nye. A volt kancellár a le Figaro cí­mű párizsi lapnak adott terjedelmes nyilatkozatában fejtette ki nézetét az újraegyesítés problémáiról. A nyugatnémet politikus szerint az újraegyesítés „ebben az évtized­ben” valósul meg, de semmiképpen sem az elkövetkező fél évben. Brandt ismét figyelmeztetett az eset­leges elsietett döntések veszélyeire s közvetve bírálta Kohl kancellár elképzelését is a német gazdasági és pénzügyi unió megteremtéséről.. Szerinte elsősorban arra kell töre­kedni, hogy nyugatnémet segítség­gel megnöveljék az életszínvonalat és a gazdasági teljesítményt az NDK-ban, máskülönben milliós létszámban folytatódik az át- áramlás és az NDK továbbra is súlyos gazdasági nehézségekkel küszködik majd. Brandt mindkét esetleges ilyen fejleményt súlyos veszélynek tekinti. Az egyesítés folyamatáról szólva azt mondotta, hogy lépésről lépés­re kell előrehaladni, szerződések­kel kell létrehozni előbb valamiféle közösséget, majd konföderációt a két nemet áliám között. „A lengyel—német határ elfoga­dását a józan ész is diktálja szá­munkra. A két Németország kö­zötti határ azonban abba a kategó­riába tartozik, amelyet kölcsönös egyetértéssel módosítani lehet” mondotta. Kontrák szabadon MANAGUA A nicaraguai parlament szerdán újabb ampesztiarendeletet fogadott el. Ennek értel­mében csaknem 1200 foglyot helyeznek sza­badlábra, köztük kormányellenes gerillákat és volt somozista nemzeti gárdistákat. Ez utóbbiak közül többet előzőleg 30 évi bör­tönbüntetésre Ítéltek. Az ellenzéki pártok és a római katolikus egyház már jó ideje követelte a foglyok sza­badon bocsátását. Megfigyelők szerint a san­dinista párt mostani lépése gesztus a február 25-én tartandó általános választások küszö­bén. A parlament döntése nyomán 1186 sze­mély nyeri vissza szabadságát. Közülük 993 a felkelő, 154 a kollaboráns és 39 az egykori nemzeti gárdista. A somozistákat 1979-ben ítélték 15-30 évi börtönre. A foglyokat pén­teken engedik ki a börtönökből, és az ünne­pélyes szabadon bocsátáson ott lesz Daniel Ortega köztársasági elnök is. A szabad Észtország hívei MOSZKVA Magas rangú észt vezető személyisé­gek felhívásban követelték Észtország függetlenségének visszaállítását. Az er­ről szóló dokumentum az Észt Kommu­nista Párt hivatalos lapjának csütörtöki számában látott napvilágot. Nem hiva­talos értesülések vannak arról is, hogy az észt kommunisták egy csoportja ki akar válni a balti, köztársaság kommunista pártjából, és új pártot kíván alakítani. Minderről a Reuter hírügynökség szá­molt be ezen a napon. A felhívást — mint arról a hír- ügynökség egy tallinni tévériportertől ér­tesült telefonon — e magát Demokrati­kus Uniónak nevező csoport hozta nyil­vánosságra. Aláírói között szerepel Ind­rek Toome, a köztársaság miniszterelnö­ke, valamint Mikk Titma, az Észt KP ideológiai titkára is. A dokumentum szerzői a közös európai házon belüli sza­bad Észtország és egy többpártrendszerű demokrácia megteremtéséért szállnak síkra. Ezenkívül követelik a kommunista párt hatalmi monopóliumának meg­szüntetését és azt, hogy minden ember maga dönthesse el a politikai hovatarto­zását. Ugyancsak a riporter számolt be ar­ról, hogy észt kommunisták egy csoport­ja ki akar válni a helyi kommunista párt­ból, és új politikai formációt kiván létre­hozni „Demokratikus Reformpárt" né­ven. Ezt a kérdést állítólag a KP közpon­ti bizottságának péntekre tervezett teljes ülésén meg is vitatják majd. KAUKÁZUSI HELYZETKÉP Kiújultak a lövöldözések NATO-csapat­csökkentési javaslat A külföldön állomásozó szovjet és ameri­kai csapatlétszám korlátozására Bush ameri­kai elnök által tett javaslatot csütörtökön hivatalosan is benyújtották a NATO-orszá- gok Becsben, az európai haderő-csökkentési tárgyalásokon. A husió'áháVoril’ VSZ-1 'és' NATO-tagállam küldöttségeinek plenáris ülésén a magyar delegációkvezetője js,kedve­zően értékelte az előterjesztett elgondolást. Az észak-atlanti szövetség korábban azt indítványozta,'hogy a „huszonhármak” le­szerelési szerződése mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok számára a határa­ikon kívül Európában tartott élőerő létszá­mának felső határát 275 ezer főben szabja meg. A NATO-államok nevében most Dánia képviselője által ismertetett és részletezett javaslat a közép-európai térségre vonatkozó­an lényegesen nagyobb mértékű korlátozást irányoz elő. Kimondja, hogy Belgium, Csehszlovákia, Dánia, Hollandia, Lengyel- ország, Luxemburg, Magyarország, az NDK és az NSZK területén a két nagyhata­lom legfeljebb 195—195 ezer katonáját állo- másoztathatja, s e térségen kívül levő külföl­di csapatainak létszáma sem lehet nagyobb 30-30 ezernél. Köti Lóránt, az MTI tudósítója jelenti: MOSZKVA A helyi párt- és állami szervek tovább­ra sem urai a helyzetnek Azerbajdzsán­ban. Az utóbbi napok viszonylagos nyu­galma után ismét a feszültség fokozódá­sának jelei tapasztalhatók a válságöve­A köztársaság több térségében ismét kiújultak a lövöldözések. A szélsősége­sek szerdán katonai állásokat-lőttek Ba­kuban, Aszkeránban és Susában. A helyzet normalizálását nehezíti, hogy a helyi hatóságok számos esetben akadá­lyozzák a fegyverek elkobzását. Ennek magyarázata, hogy a rendkívüli állapot mielőbbi feloldása érdekében á valósá- gqsnál jobbnak igyekeznek feltüntetni az állapotokat. A fegyveres erőknek a rend­kívüli állapot ellenére csak részben sike­rül elenőrizni a helyzetet. Ezt bizonyítja, hogy a szélsőségesek napközben nyugodtan át tudják csopor­tosítani fegyverraktáraikat, mivel csak az éjszakai kijárási tilalom idején el­lenőrzik a katonai hatóságok a szállít­mányokat. Gyakorlatilag lehetetlen megtalálni az elrejtett fegyvereket, a kint levő több/ezer lőfegyvernek csak töredé­két sikerült eddig elkobozniuk a hatósá­goknak. A feszültséget jelzi, hogy továbbra is számos üzem áll. A belügyminisztérium csütörtöki tájékoztatása szerint Azerbaj­dzsán üzemeinek 53 százalékában nem dolgoztak. Bakuban még rosszabb az arány — az azerbajdzsán főváros gyárai­nak mindössze 18 százalékában termel­tek, A termeléskiesésből adódó vesztesé­gek naponta több millió rubellel növek­szenek, s jelenleg köztársasági szinten meghaladják a 390 millió rubelt. A szél­sőséges elemek mind nyíltabban buzdíta­nak újabb munkabeszüntetésekre, s igyekszenek megakadályozni a tömeg- közlekedési eszközök forgalomba állá­sát. Bakuban a helyi járatú autóbuszok­nak mindössze háromnegyede közleke­dett csütörtökön. Javult viszont a hely­zet a kaukázusi vasúton, ahol a korábbi 200 szerelvénynek már csak a fele veszte­gel. Örményországban az elmúlt napok­hoz képest változatlan a helyzet. A jelek szerint ott több,foganatja van a fegyve­rek beszolgáltatását sürgető felhívások­nak. Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köz­társaság ideiglenes elnökének meghívá­sára szerdán tanácskozásra ültek össze az 1989. december 8-ai „nemzeti csúcs”-on részt vett pártok képviselői. Ezen részt vett Németh Miklós, a Mi­nisztertanács elnöke, és Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke. A tanácskozás résztvevői abból in­dultak ki, hogy a következő hónapok­ban az ország stabilitásáért, a politikai élet tisztaságáért és a demokratikus in­tézményrendszer működőképességéért a pártok sokat tehetnek. Egyetértettek abban, hogy: 1) A jelenlegi Országgyűlés alkotmá­nyos működése idejére csak olyan tör­vények tárgyalását tűzze napirendre, amelyek feltétlenül szükségesek az or­szág kormányozhatóságához, a továb­bi békés átmenet biztosításához. A pártok, meghallgatva az Országgyű­lés megbízott elnökének és a Miniszter- tanács elnökének tájékoztatóját, fel­kérték őket, hogy szűkítsék minimális­ra a parlamenti előterjesztések számát és ennek megfelelően tegyenek javasla­tot az ülésszak napirendjére. 2) A szabad országgyűlésiképviselő­választásokig — az idő rövidsége miatt — nem alkotható meg a közszolgálati törvény. Szükségesnek látják meg­nyugtatni azokat a szakértőket, tisztvi­selőket, akik eddig is valóban a köz ügyét szolgálták. Elfogadják és egyet­értenek abban, hogy a közigazgatás funkcióváltása során az apparátus ösz- szetételénél a politikai hovatartozás — önmagában — nem lesz szelekciós szempont, ygyanakkor egyetértenek abban is, hogy a személyi állomány cseréje fokozatosan, körültekintően, a működőképesség követelményeit szem előtt tartva, a szakszerűség messzeme­nő figyelembevételével történjék. A jó szakemberekre továbbra is számíta­nak. Fontosnak tartják, hogy a közrend és közbiztonság javítása érdekében a törvényes rendelkezéseknek az illetékes állami szervek szerezzenek érvényt. 3) A konzultáció résztvevői —• a pár­tok vezetői, a Magyar Köztársaság ide­iglenes elnöke, az Országgyűlés megbí­zott elnöke, a miniszterelnök — felszó­lítják a gazdálkodó szervezeteket, hogy a választási kampány idejére árpoliti­kájukban tanúsítsanak messzemenő önmérsékletet, különösen tartózkodja­nak az alapvető élelmiszerárak emelé­sétől, mert az tovább növelné a társa­dalmi feszültséget, nyugtalanságot vál­tana ki a lakosság körében. Egyúttal felhívják az érdekképvisele­ti szerveket, hogy ugyanebből a célból az árakat alakító termelőknél vessék latba érdekvédő, érdekérvényesítő be­folyásukat. 4) Kifejezték azt. a szándékukat, hogy a választási törvénynek megfele­lően mindent megtesznek a választások tisztaságáért. Elősegítik, hogy a válasz­tópolgárok a szükséges ismeretek bir­tokában szabad elhatározásuk és lelki­ismeretük szerint, nyugodt légkörben szavazhassanak. Fokozott szükség van a társadalmi élet nyugalmának és a gazdaság műkö­dőképességének megőrzésére, az új Or­szággyűlés összeüléséig is. Ezért elkerü­lendőnek tartják a szélsőséges, hiszté­riakeltő, gyűlöletszító, erőszakra,buz­dító megnyilvánulásokat. 6) Március 15-ét, a nemzet ünnepét méltó módon, az emberek közötti meg­értés és békesség jegyében ünnepeljük. Ezen a napon szüneteljen a választási kampány, és ne legyen pártpropagan­da. 7) Március elején újabb tanácskozást tartanak, amelyre a köztársaság ideig­lenes elnöke meghívja a pártok képvi­selőit, és egyezteti velük a megtárgya­landó kérdéseket. A tanácskozáson a nemzeti és az önkormányzati vagyon védelmének kezelése legyenek a legfon­tosabb napirendi pontok. A résztvevők felkérik az ország sor­sáért felelősséget érző pártokat, szak- szervezeteket, érdekképviseleti szerve­ket és más szervezeteket, hogy ebben a szellemben fejtsék ki tevékenységüket. Az SZDSZ szerint a választások után erős parlamenti többségre támaszkodó kormányra lenne szükség A Szabad Demokraták Szövetsége mind a 176 egyéni választókörzetben állított képviselőjelöltet a márciusi parla­menti választásokra — jelentette be Danis György, az SZDSZ tanácsának tagja a szervezet csütörtöki sajtótájékoz­tatóján, a Kossuth Klubban. Elmondta, hogy néhány kivételtől eltekintve a jelöltek többsége csak az SZDSZ „színeiben” indul. Gyöngyösön, Pápán és Siklóson a Fidesszel; Nagykállón a Fidesszel és a Kereszténydemokrata Néppárttal; Szarvason a Magyar De­mokrata Fórummal együtt állítottak képviselőjelöltet. Egy helyen — Kaposváron — támogatnak az MDF-fel és a Fidesszel együtt független jelöltet, Király Bélát, az 1956-os 'Nemzetőrség parancsnokát. Hódosán Róza, az SZDSZ tanácsának tagja arról szólt, .hogy a 176 jelölt között 16 nő van. foglalkozásukat tekintve a középiskolai tanárbk vezetik a listát, ők 34-en vannak. A további sorrend: 16 orvos, 14 ügyvéd, 13 egyéb jogász, 9 mérnök és 8 agrármérnök. Van azonban nyomdász,'eszter­gályos és lakatos képviselőjelöltjük is. Hódosán Róza megje­gyezte, hogy gondoltak a nemzetiségek képviseletére is; Ba­ranyában három német nemzetiségű, Nógrádban szlovák, Vasban horvát, Fejérben szintén német nemzetiségű jelöltet indítottak. Az SZDSZ és a többi párt viszonyát, illetőleg a választá­sok utáni koalíciós esélyeket Pető lyán szóvivő elemezte. Kijelentette: a szabaddemokraták véleménye szerint az or­szágnak erős parlamenti többségre támaszkodó kormányra lenne szüksége. Ez fontosabb szempont, mint az, hogy vala­mely párthoz ki áll közelebb. Mint mondta: a jelenlegi erővi­szonyokat ismerve a legszerencsésebb az lenne, ha a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége lépne koalícióra. A szóvivő ugyanakkor megjegyezte: a sza­baddemokraták a majdani koalíció megkötésénél természe­tesen tudatában lesznek annak, hogy kompromisszumokra szükség lesz, ám programjukat nem kívánják feladni. Ugyanilyen fontos szempontnak tartják, hogy a leendő part­ner legyen megbízható és kiszámítható. Pető Iván szólt arról is, hogy a jelenlegi pártok közül a Fidesz áll a legközelebb az SZDSZ-hez. A népszavazás alkal­mából az SZDSZ-szel együttműködő másik két pártról — az FKgP-ről és az MSZDP-ről — kijelentette, hogy a hozzájuk való viszonyt is szilárd elvek alapján határozzák majd meg a szabaddemokraták. A szóvivő közölte, hogy a kisgazdákétól eltérő a vélemé­nyük a földkérdés rendezéséről, s ugyancsak rendkívül kriti­kusan ítélik meg a szociáldemokraták viszonyát az ágazati szakszervezetekkel. Az MSZMP utódpártjairól szólva újfent egyértelműen kizárta a koalíciót az MSZP-vel. Hangsúlyoz­ta: ezt nem érzelmi szempontok befolyásolják, hanem1 az & mindvégig következetes SZDSZ-álláspont, hogy a rendszer- váltás akkor következik be, ha a hatalmon lévő párt kikerül a hátalomból. A nemzeti csúccsal kapcsolatban Pető Iván leszögezte: a szerdai találkozó lefolyása igazolta az SZDSZ távolmaradá­sát motiváló álláspontot. Hozzátette: a zárónyilatkozatban foglaltakkal szemben az SZDSZ-nek nincs kifogása, ám mindezekről a kérdésekről már korábban is szó volt. A szóvivő végezetül leszögezte: a Szabad Demokraták Szövetsége ellenez minden politikai hisztériakeltést. Ebből kiindulva — bár tudomásuk van néhány esetről — nem kíván nyilvánosságra hozni az ajánlási cédulák gyűjtése so­rán előfordult kisebb-nagyobb jogsértéseket. Ugyanígy nem hiszik, hogy a hazánkban állomásozó szovjet csapatok a választások idején hadgyakorlatot tartanak. A rádiót és a tévét felügyelő bizottság tevékenységét továbbra is ellenzik, különösen azt, hogy ez a grémium olykor felülbírálja a párt­közi egyeztető bizottság döntéseit. Elfogadhatatlan az is, ahogyan a felügyelő bizottság a rádió és televízió politikai műsorait irányítani kívánja. Az SZDSZ véleménye szerint egy fajta „politikai numerus clausust” vezettek be a felügyelő bizottság felállításával. (MTI) SZKP KB: Folytassa, Gorbacsov! Gorbacsov és a peresztrojka egy lé­péssel talán közelebb került a célhoz, ám a győzelem továbbra sem látszik biztos­nak. Az SZKP Központi Bizottsága ugyanis viharos vitákkal tarkított ülésén olyan megoldáshoz folyamodott, amely ismét elodázta a reformpártiak és a kon­zervatívok közötti végső és elkerülhetet-. len megmérettetést. Az ülés előtti (nyilván nem véletlenül kiszivárogtatott) értesülések azt sejtet­ték,, hogy Gorbacsov és csapata törté­nelmi léptékkel mérhető áttörést készít elő. Az Interfax nevű, dollárért megren­delhető moszkvai bulletin például olyan információkat szellőztetett meg, ame­lyek egyértelműen azt sugallták: itt és most valami nagy dolog van készülőben, az SZKP feladja hatalmi monopóliu­mát, bevezetik a többpártrendszert. A várakozást csak tovább csigázták az ilyenkor szokásos moszkvai pletykák, amelyek, mint immáron évek óta annyi­szor, most is hagyományosan Jegor Li- gacsov lemondásával kezdődtek, de az idén — teljesen szokatlan módon — Mi­hail Gorbacsov lemondásával végződtek. A közvetlenül a KB-ülés előtt felröp­pent hirt, amelyet egyébként a szovjet vezetéshez meglehetősen közel álló és moszkvai politikai körökben mindeddig nagyra értékelt amerikai CNN tévé bo­csátott szárnyára, kitapintható feszült­séget keltett nemcsak a szovjet főváros­ban, hanem az egész világon. A tőzsdei árfolyamingadozások mellett ezt jelezte egyebek között Gorbacsov és Bush el­nök váratlan telefonbeszélgetése, vala­mint a vasárnapi, egyes források szerint félmilliódra becsült, ám a maga nemében mindenképpen példátlan méretű Gorba- csov-párti moszkvai tüntetés is. Ilyen előzmények után cseppet sem volt meglepő, hogy a KB-ülésen, amely­ről a TASZSZ viszonylag gyorsan (csu­pán fél napos késéssel) tájékoztatta a világot, látszólag késhegyre menő küz­delemre valló, ám mindenképpen vaskos megfogalmazásokkal tűzdelt beszédek hangzottak el. Ezek sorából is kiemel­kedett Brovikov varsói szovjet nagykö­veté, aki a tiszteletre méltó fórum előtt majdhogynem sárba tiporta a peresz­trojkát és annak vezérét. A szokatlan hangnem és nyíltság okozta megrökö­nyödésre moszkvai sajtókörökben csak egy elfogadható magyarázatot találtak: Brovikov nem á levegőbe beszélt, látta, mi megy végbe Lengyelországban, s nyilván ettől szerette volna megkímélni hazáját. Moszkvából szemlélve a dolgokat, a vita a továbbiakban meglehetősen válto­zatosan zajlott: hol egy Gorbacsov-párti szónok kapott szót, hol egy konzervatív. Köztük szólaltak meg azok a kivárók, akik egy letűnt korszak kliséit idéző, színtelen beszédeikkel inkább a maguk, mintsem a peresztrojka állásait védel­mezték. (Sokak szerint egyébként rajtuk múlott a szavazás kimenetele is.) Az vi­szont biztos, hogy amikor az eredetileg ' kétnaposra tervezett ülés nem ért végef kedden, többeknek rossz sejtései támad­tak. A Gorbacsovot ért nyílt és burkolt bírálatok rossz előjelnek tűntek a vita el­húzódásánakfényében, s akkor még egy­általán nem látszott biztosnak, hogy afő­titkári előterjesztés végül majdnem egy­hangú szavazással (az egyetlen Borisz Jelcin ellenszavazatával) fogadtatik el. Egyesek, persze joggal kérdezhetik: mi értelme volt három napig elhúzni a vitát, ha végül (például egy előre elké­szített forgatókönyv alapján) mégis Gorbacsov ' álláspontja érvényesült. A válasz természetesen igen összetett: a jelek szerint Gorbacsovnak szembe kel­lett néznie azzal — a KB-ülés által is alátámasztott —: ténnyel, hogy egyelőre nem tud boldogulni a konzervatív szárny támogatása nélkül. Feltehetőleg ez késztette öt és követőit arra, hogy a radikális program elfogadása fejében egyelőre ne nyúljanak személyi kérdé­sekhez, amelyek nélkül pedig -Wimint ez több felszólalásból is egyértelműen kide­rült — a jelenlegi, több mint fele részben 1961 és 1981 között megválasztott, im­máron elöregedett Központi Bizottság nem viheti sikerre a peresztrojkát. E kompromisszumos megoldás veszé­lye abban rejlik, hogy a pártkongresszu­sig lehetőséget és mozgásteret ad a kon­zervatív szárnynak állásai megerősítésé­re, s esetleg — a kongresszus előtti be­számoló és vezetőségválasztó gyűlések révén — egy ellentámadás előkészítésé­re, minthogy ehhez a személyi feltételek legfelsőbb szinten is adottak. A személyi konzekvenciák nélkül elfogadott, még oly radikális pártprogram nagy kérdése ugyanis éppen az, hogy e taktikai félmegoldás mennyiben jelent előrelé­pést az eddigi helyzethez képest akkor, amikor számos kulcspozícióban tovább­ra is a konzervatív funkcionáriusok ül­nek. Másképpen szólva: megérte-e tehát a kompromisszum? Dorogi Sándor Pontosítások az Országgyűlés ügyrendjén A képviselők és a szakemberek az utolsó pontosításo­kat végzik az Országgyűlés ügyrendjén. A módosítás célja nem csupán az, hogy az alkotmány rendelkezései alapján kiigazítsák a működési szabályokat, hanem az is, hogy az újonnan megválasztandó parlament egyáltalán elkezdhesse munkáját. Az Országgyűlés ügyrendi bizott­sága szakértők és a pártok képviselőinek bevonásával folyamatosan dolgozik az ügyrend módosításán — csü­törtöki ülésén már csak kisebb szövegkorrekciókról ta­nácskozott. A bizottság ugyan határozatképtelen volt, tanácskozá­sán főként a meghívottként részt vevő pártok — at, MDF, az MSZMP, a Független Kisgazdapárt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt — küldöttei és a szakértők folytattak eszmecserét. A szövegpontosító javaslatok azt a célt szolgálták, fogy a Parlament a februári ülésszakán véglegesíthesse azt az átmeneti ügy­rendet, amely az új Országgyűlés számára fogódzót nyújt. Az alkotmányhoz kapcsolódó módosítások egyébként, arra vonatkoznak, hogy megváltozott az államforma, megszűnt az Elnöki Tanács, ennek megfelelően megvál­toztak az Országgyűlés alakuló ülésére vonatkozó szabá­lyok is, s ezeket az ügyrendben is rögzíteni kell. LAPZÁRTA A lottó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése sze­rint a 6. heti lottónyerőszámok a következők: 29, 40, 62, 86, 90 Szovjet zsidók kivándorlásáról A szovjet és az amerikai külügyminiszter nem. ért egyet Izraellel a Szovjetunióból kitelepülő zsidók megszállt arab területeken, való letelepítésével. Gennagyij Geraszimov arra hívta fel a figyelmet, hogy a bevándorlók letelepítése az Izrael által megszállva tartott területeken ellentétben áll a. genfi konvencióval is, amely egyebek között kimondja: a megszállás alatt álló területeken a megszállónak nincs joga saját lakosságát letelepíteni., Baker a tárgyaláson bejelentette, hogy az Egyesült Álla­mok az eredetileg tervezettnél némileg több, 60-70 ezer szov­jet emigránst, főleg zsidó származásunkat fogad be az idén. Felszámolják a lakatos kisszövetkezetet ? (Folytatás az 1. oldalról) elkezdhetik az egy hónapra elég munkájukat. Utána mi lesz? Előfordulhat, hogy munka hiányában fel kell számolniok vállalkozásukat. Hogy rajtuk kívül számtalan cég van vagy kerül hamarosan hasonló helyzetbe, nem vigasz számukra, sőt nagyon nehéz tudomásul venniök, hogy hiába dolgoztak sokat és jól évekig: önhibájukon kívül munka nélkül marad­nak. Sikerül-e majd elhelyezkedniök? Kokovai Mihály he­gesztő, a szövetkezet alapító tagja bízik benne, hogy igen. Korábban ugyanis azt tapasztalta, hogy a jó szakmunkás mindenhol kell. De legalábbis előbb-utóbb elkel... A, M. m 4 *

Next

/
Thumbnails
Contents