Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-06 / 31. szám
4 • PETŐFI NÉPE 4 1990. február 6. ÉLETSORSOK — HOLNAP LESZ A HALÁL (2.) „Pártfogó” az Andrássy út 60.-ból — A háború után visszamentek Szabó Kornélék Fűzfőre? — Maradtunk. A vállalat vezetői mind nyugatra távoztak. Férjem hű maradt hazájához. Ezért is becsülték. Kinevezték veférigazgatónak. A letartóztatás- Érzékelte-e a bizalom megcsappanását, a veszélyhelyzetet 1947-ben? Gyanútlanok voltunk. Ügyének gyors rendelésében is biztos voltam, amikor 1947 novemberében telefonáltak munkahelyéről: Kornélt letartóztatta a gazdasági rendőrség. Hamarosan hazahozták. Jelenlétében kutatták át iratait, forgatták föl ezt a lakást. — Ezt? — Itt laktunk. A könyvekkel zsúfolt kis szobára mutat vendéglátóm. — Jól érezte magát idehaza. Azóta sem cseréltem ki a bútorokat. Igaz, miből is cseréltem . volna. Meg miért? Itt minden rá emlékeztet. — Gondolta-e, hogy többé ide nem teheti be cl lábát, amikor a házkutatás végén elvitték a detektívek ? — Álmában sem hitte, hogy nagyobb baja lehet. Mondom, A falu, a város, az ország, tüdeje az erdő Hársfasor szegélyezi egy darabon Kiskunfélegyházán a Kazinczy utcát. A vegetációs idő alatt tavaly egy szép hárs levélzete sárgulni kezdett. Az ott lakók nem tudták mire vélni , az okát. Kiderült, valaki rendszeresen úgy áll be gépkocsijával a járda mellé, hogy a kipufogógáz éppen a lombkoronát éri. Megkérték, hogy fordítsa meg jármüvét, csodák- csodája, egy idő múlva a fiatal hársfa ismét rendbejött. Sajnos, nem csak egyetlen utcában éri károsodás a várost és környékét ékesítő fasorokat. Ismerős a félegyházi „ligetös utca” platánjainak, a nemzetközi főútvonal mentén elültetett fák, cserjék sorsa is. A mai ' gépesített világban gyakran elhangzik olyan vélemény, hogy milyen sok helyet elfoglalnak a fák, a parkok a város utcáin, terein, a gépkocsikkal azért nem tudnak megállni, várakoz- ni... Én csak azt tudom, hogy egyre fogy a város körüli erdős, fás terület. Jórészt ott épültek és épülnek a családi otthonok, a lakótelepek. Bármilyen dicséretes összefogással igyekeznek pótolni a kivágott fákat, cserjéket, az újonnan ültetettek legfeljebb másfél évtized múlva képesek akkora iombkoronát növelni, hogy a levegő szűrésében, az oxigénteritie- lésben pótolhassák elődjeiket Hajdan nagy kiterjedésű erdőségek díszlettek ezen a vidéken is, ép számos, ma már kipusztult fafaj kÖr-> nyezetszépítő, levegőjavító hatását élvezhették az emberek. Valójában a bölcsőtől á sírig végigkísérte-az em- beriséget a fa. Ma sem nélkülözhetetlen, mint tüzelő-, vagy épületfa, bútor. Hajdan fel sem merült, hogy mjért kell fát, erdőt telepíteni, s miért szükséges erre külön akciót szervezni. Az emberek jóval közelebb éltek a természethez. A házat, a tanyát, a majort fával ültették körül, , s a dülőutakat is azzal szegélyezték, facsoportokat telepítettek, hogy útját állják a pusztító szelek áramlásának. Kitűnő mézet adó akácerdővel, vágy szőlővel, gyümölcsössel kötötték meg a futóhomokot. Az akác máig is a legjobb szerszámfát adja. Sokan legfeljebb mosolyognak akkor, ha azt hallják, hogy a falu, a város, az ország tüdeje az erdő. Napjaink eléggé meg nem gondolt erdőirtásával, a fák módszeres károsításával saját egészségünket és a másokét kockáztatjuk, életünket rövidítjük. Tavaszkezdet, s az ilyenkor szokásos fásítási akció előtt nein árt erre is gondolni. Héjjas István bízott az emberekben. Uzsonnát csomagoltam neki. Odaszólt az egyik nyomozó. „Fölösleges, hamarosan itthon lesz.” A házkutatás — Találtak valamilyen bűnjelet? — Semmit. Csak azt az igazoló írást vitték el, amely tanúsította, hogy férjem Bajcsy- Zsilinszky Endre köréhez tartozott. — Zaklatták-e férje letartóztatása alatt? — Egy nyomozónő a család barátjának adta ki magát. Az Andrássy út 60-ból jött. Hamar átláttam a szitán. Férjem állítólagos üzenetével állított be egyszer. „Menjen állásba Erzsiké lányunk, én pedig álnéven váltsak kettőnknek útlevelet Ausztráliába”. Tagadón ráztam fejem. Miért hitetlenkedik, adta a megbántottat. Jól tudja az uram, hogy Erzsiké dolgozik. Gyorsan leküzdötte zavarát. Annyira ütik-verik, hogy megfeledkezett erről. Annyira nem kínozhatják, hogy hamisságra próbáljon rávenni. — Miért Ausztráliával akarták beugratni? A madridi bíróság előtt kézzelfoghatóan megjelent Hitler és Franco szelleme, s úgy nevezik, hogy G4/W31. Még pontosabban: egy 1939-ben gyártott Mercedes, speciális példány. Utóéletéről nem sokat tudunk, egyébként sem emiatt került ítélőszék elé. Az ok egészen hétköznapi. Franco egyetlen leánya és örököse közölte, hogy igényt tart az immár több, mint fél évszázados Merce- desre. A család egyébként gazdag, nem ez lenne a bevásárlókocsi. Értékét a történelem verte föl. E típusból mindössze három darabot készített a gyár, a Führer rendelésére. Az első az övé volt, ezt használta a varsói bevonuláskor. A máNyilván megfigyelték» hogy férjem régi ismerőse ajándékcsomagokkal próbálta könnyíteni életünket, amint helyreállt hazánk és a távoli földrész között a postai forgalom. Jól hatott volna a vádiratban egy kiszínezett ausztrál kapcsolat. A tárgyalás — Részt vehetett a tárgyaláson?- Igen. Nagy parádét csináltak. — Ki tárgyalta férje és a vádlott-társai perét? — Olthy Vilmos. Okos, de jellemtelen semmi-ember. Mindenáron feledtetni akarta, hogy a háború alatt a német —magyar társaság titkára volt. Tudták a kommunisták, hogy kikre bízzák az ilyen aljas feladatokat. Flekkes ember volt Alapi ügyész is. —- Hogyan fogadta férje az 1948. március negyedikén kihirdetett halálos ítéletet? — Fegyelmezetten. Természetesen fellebbeztünk. Még akkor sem hittem el, hogy ilyen galádság megtörténhet hazánkban. ' (Folytatjuk) Heltai Nándor sodikat a déli szövetségesnek, Mussoli- ninek ajándékozta. A harmadik ugyancsak ajándékként került a spanyol diktátorhoz, Francóhoz. A Mercedes túlélte gazdáját, a király rendelkezett felette. Most azonban a nemzeti vagyonról szóló törvény a szocialista'kormányt tette meg a javak — így az örökség — felügyelőjévé. És ezt az új gazdát nem kívánja Villanerde nagyasszony. Bejelentette, hogy az autó őt illeti. Hozzátette, hogy nem kívánja megtartani. Már csak azért sem, mert a gyűjtők már a 10 millió dollárt is meghaladó árajánlatnál tartanak. Humorérzék Kólia Mélán gondolt egyet, és útját megszakítva, benyitott a kerületi rendör-főkapitányság épületének kapuján. Az ügyeletes a rablással foglalkozó ügyosztályra irányította. — Jó napot kívánok! — mondta Kólia Mélán. — Erőt, egészséget! — válaszolta az asztal mögött ülő őrmester. — Kérem, én Kólia Mélán vagyok, vállalkozó ... Szeretném bejelenteni, hogy elrabolták a... humorérzékemet... — Ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést? — Tulajdonképpen nem. Név szerint meg tudom nevezni; balról az SZTK-hozzájárulás húzta ki a humorérzékemet, jobbról meg a vállalkozói adó, de a lábamban még most is húz a csúz. — Hát ez pech! — Igen, az a pech is ott volt. I — Megsérült? ■ s—' Zúg a fejem, lyukas a zsebem, maholnap a padlóra esem. Egy éven túl gyógyulok. — Sajnálom. Es hogy nézett ki? .— Micsoda? — A humorérzéke. — Hát olyan nemzetiszínű, helyenként szaftos, örökké mosolygós, gyakran nevetős, és mindig röhelyes. Az utóbbi néhány évben az áremelések nagyon betartottak neki, a sebhelyeit adóbevallással takargatta. Olyan jókat derült saját magán, néha még jósolt is az aranyos. — Jósolt? És mit? — Például azt, hogy szélesedik a piac, és csökken az adó. — És? — Ha úgy vesszük, bejött. Romániába segélyt küldhetek, és ha a helyzet rosszabbra fordul, az azerbajdzsániaknak és a grúzoknak is juttathatok valamit... — Akkor jó. Na, szóval, akkor feljelentést tesz? — Igen.. . Bár nem tudom, hogy az ilyen ügy mennyiben tartozik a rendőrségre. Es egyáltalán sikerül-e megtalálni az elkövetőt? — Kérem, mi mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Mindjárt felhívom a főnökömet... Halló! Halló!... Nincs vonal. Persze lehetnek kisebb problémák, mert nemcsak a bűnözőkkel, hanem létszámhiánnyal is küzdünk. Halló!... Már megint nincs vonal. Délelőtt egy órát kellett várnom ... — Elnézést, talán próbálja meg CB-n. Uram, hol él maga? Összesen 10 CB-nk van, abból öt javíthatatlan, a többire telep kellene. Egyszerűen nincs rá keretünk. Kólia Mélán ekkor hangos kacajra fakadt. Úgy csengett a nevetése, mint öt évvel ezelőtt, amikor hivatalosan elismerték, hogy infláció van Magyar- országon. O ugyanis feketén ezt már régen tudta. — Már megbocsásson, min nevet? > — Elnézést, őrmester bajtárs..., de akkor jobb lesz, ha a saját rablóikat keresik. Egyébként megtaláltam a humorérzékemet. Köszönöm. Viszontlátásra! Saiga Attila Mit ér a Merd, ha öreg? MELEG VAN, CSAPADÉK NINCS . Naptári tél — tavaszi fejlődés 4 Méhesi Éva felvételein a tavasz köszönt, február elején Épp hogy megkezdődött az év második hónapja, de ha kilépünk az utcára, a télikabátot kigomboljuk. Ragyog a nap, hosszabb-rövidebb sétán észrevehetjük, hogy barkát bontott a kecskefűz, a mogyoró, a madárbirs, a mandula, a védettebb helyeken virágzik az aranyvessző. A meggyek, cseresznyék rügyet takaró pikkely levelei jól láthatók. A szakemberek azt mondják, nincs vészhelyzet, hiszen a tél eddig enyhe volt, a kritikus mínusz fokokat szinte sehol sem mutatta a hőmérő a megyében, a gyümölcsösökben, szőlőkben nem okozott gondot a fagy. Aztán gyorsan hozzáteszik; ‘ hogy igen ám, de február eleje van. Az utóbbi esztendőkben ez volt az a hónap, amikor a fagy aratott. Á csapadékmérleg láttán sincs ok az optimizmusra. Persze évek óta — ki hogyan számol, lehet az hat, nyolc, kilenc év is — aszályról beszélünk. A múlt esztendő sem törlesztett az elmaradt csapadékból sokat, de istenigazából nem is a mennyiség, hanem az eloszlás jelentett gondot. Az október 1-jétől számított gazdasági év már 1988-ban gyengén indult, akkor öt hónap alatt másfél hónap átlagos csapadékának megfelelő hullott csupán. A természet azonban, mindig kiegyenlítődésre törekszik» úgyhogy a tavasz pótolta az esőt, melynek eredményeként kalászos gabonák rekord, vagy a körüli termésekkel fizettek. Az idén mintha megismétlődne a múlt évi csapadékállapot. Október-november, még csak nem is közelítette az ötven éves átlagot, decemberben a megyében 4-15 milliméter csapadékot mérhettek. Hozzátéve, hogy az előbbi Kiskunfélegyházán kétszeri, az utóbbi Baján háromszori mérés összeredménye, vagyis alig jelentett felvehető víz- mennyiséget. A január is csi‘ pegett-csöpögött inkább, 1- től 10 milliméterig regisztrálhattak a mérőhelyeken. Ha csapadékot nem is juttatott a természetfelelős, „meleget” viszont szolgáltatott. Szinte egész télen azt hallhattuk a meteorológusoktól, hogy a hőmérséklet átlagon felüli. A néhány kivételes nap sem volt annyira hideg szerencsére. A mostani tartós fel- melegedés viszont veszélyeket hordoz. A vegetáció megindult. A növények egy része a mély nyugalmi állapoton túljutott. Gyakorló kertész ismerősöm ezt így summázta: ebből még akármi lehet, így február elején, kár lenne jósolgatni ... Gál Eszter . ÜZENET a magyarországi horvátoknak, szerbeknek és szlovéneknek Hazánkban ma gyors és mélyreható társadalmi változások tanúi vagyunk. Az évtizedek alatt meggyökeresedett társadalmi viszonyok alapjaiban változnak. Az egypártrendszer nem állta ki az idők próbáját, lelép a történelem színpadáról és helyét átadja egy vitális, demokratikus többpártrendszernek. Ebben az új helyzetben, új társadalmi struktúrában a mi nemzetiségeink is el kell hogy foglalják saját meghatározott helyüket. Évtizedeken át, a pártállam időszakában, amikor minden ennek volt alárendelve, a Délszláv szövetségnek is meg volt kötve a keze. Az ország más szervezeteihez és intézményeihez hasonlóan Szövetségünk is a párt által meghatározott politikát folytatta. Ellenkező esetben nem létezhetett volna. De ebben a helyzetben is mentette a menthetőt, harcolt a nemzetiségi érdekek védelmében. Fellépett az asszimilációs politika és iskoláink felszámolása ellen. Síkraszállt az anyanyelv és a nemzetiségi öntudat megtartásáért. Túl sok szépet hallottunk ezekben az években a nemzetiségi jogokról, de ezek csak üres szavak, frázisok voltak. Akik átélték a Rákosi- és az azt követő korszakokat, azoknak ezt nem kell magyarázni, ők tanúi voltak ennek a káros, szerencsére ma már letűnt korszaknak. Gyökeres változásokra került sor az országban, így a nemzetiségek életében is. Jogosak azok a hangok, vélemények, amelyek a délszláv nemzetiségi szervezet reformját követelik. Elsősorban azok emelik fel szavukat, akik ezt már évekkel ezelőtt sürgették, de akkor még hiába. Szavaik őszinték és törekvéseik arra irányulnak, azt a célt szolgálják, hogy fennmaradjon a nevünk és a nyelvünk. Sajnos ezzel párhuzamosan hangos üzenetek érkeznek azoktól is, lakik eddig nagyon is csendesek, szolgalelkűek voltak és csakis saját önös érdekeiket tartották szem előtt. Most felébredtek és alkalmat keresnek, hogy ismét a maguk malmára hajtsák a vizet. Hasonló önző célok vezérlik most is őket: bomlasztják nemzetiségeink egységét. A megosztottság viszont nagyon kedvez az asszimilációnak. Csak az egység menthet meg bennünket. Együttes erőfeszítésekkel még sokat tehetünk a fennmaradásunkért, elkülönülve — semmit. Arra kérjük a magyarországi horvátokat, szer- beket és szlovéneket, hogy ebben a feszült helyzetben őrizzék meg nyugalmukat, józan ítélőképességüket, ne hagyják magukat félrevezetni és őrizzék meg az egységünket. Mi csak együttesen vehetünk részt a társadalom reformjaiban. Ez szövetségünk célszerű átszervezését igényli és nem a megszüntetését. A Szövetség tevékenységét összhangba kell hozni a társadalmi változásokkal és képessé tenni arra, hogy tevékenységével anyanyelvűnk, iskoláink, kultúránk és hagyományaink megőrzését szolgálja. Úgy véljük, hogy minden becsületes horvát- nak, szerbnek, szlovénnek ma közös érdeke és feladata az egység megőrzése. Egységes fellépéssel és szervezettel képesek leszünk arra, hogy az új helyzetben biztosítsuk magunknak mindazt, ami már régen is járt volna: állampolgári és politikai jogaink garantálását, szabad nemzetiségi nyelvhasználatot és iskolarendszert. Törekvéseinkben biztonsággal számíthatunk állami szerveink segítségére, anyaországunk, Jugoszlávia, sokoldalú anyagi és erkölcsi támogatására azért, hogy ne szűnjenek meg dalaink, táncaink és anyanyelvűnk. A Délszláv Szövetség Országos Választmánya i
