Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-06 / 31. szám
199«. február 6. • PETŐFI NÉPE • 5 A RENDSZER OLY BONYOLULT, HOGY ELEVE MŰKÖDÉSKÉPTELEN Dicstelen jövő előtt a kamatadó ? (I.) A parlament — ha nem is nagy többséggel — elfogadta az új lakáskoncepció első részelemeként a kamatadó bevezetését és a lakbéremelést. Ezzel persze az ügy még látszólag sincs elintézve. A szociáldemokraták bírósági úton akarják megtámadni a döntést, a szocialista párt aláírásgyűjtést kezdeményezett a visszavonás érdekében, újpesti lakástulajdonosok tiltakozó levelet juttattak el az Országgyűlés elnökéhez, Békéscsabán tüntettek ellene. Es azokról a százezrekről nem is szóltam, akik magukban tiltakoznak, vagy éppen fogad- koznak... Hitelrontás az OTP-nek Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy több képviselő szerint legalább 10-15 százaléknyi igen-1 ho- zott a sokat birált tervezetnek a Romániában december végén kialakult helyzet. Bizonnyal az ottani folyamatok kiszámíthatatlansága miatt voksoltak jó néhányan az elfogadás mellett — elkerülendő ily módon az elutasítás esetén bekövetkezhető kormányválság veszélyét. Szavazataik nélkül ugyanis az előterjesztés könnyen megbukott volna. A részgyőzelemnek a Tervhivatal államtitkára — bizonyítja ezt a Petőfi Népének adott interjúja — sem igen örvendezett. Ennél fontosabbnak tartotta, hogy sikerüljön elfogadtatni a döntést a közvéleménnyel. Ez pedig elég nehéz lesz — ha nem lehetetlen! De most ne a tiltakozásokkal foglalkozzunk, hanem azzal: milyen buktatókkal, érdekellentétekkel kell szembenézniük az érintett magánszemélyeknek, hivataloknak, intézményeknek, s akkor esetleg az is kiderül az írásból, hogy ez a kamatadó-fizetési szisztéma — túl minden érzelmi és jogszabályi ellenvetésen — önmagában is működésképtelen. Miért? Nézzünk körül először az OTP-ben. A takarékpénztárnak ugyanis kulcsszerepe van az adók beszedésében. Dr. Szűcs Sándor megyei igazgatóhelyettes először is tiltakozik: — A kamatpolitika változásaihoz, a kamatadóhoz semmi közünk — állítja. —« A Pénzügyminisztérium döntéseit nekünk végre kell hajtani, tudva azt, hogy ez számunkra hitelrontás. Hiszen egy kereskedelmi bank — s papiron, deklarációban mi is kereskedelmi bank vagyunk — ilyen műveletre nem lenne kötelezhető. Még szerencse, hogy csak a nyilvántartást és a beszedést bonyolítjuk le, a hatósági ellenőrzés, felszólítás már nem a mi feladatunk. Az elvi tisztázatlanságok mellett persze a gyakorlati problémák is jelentősek. Az OTP-nek nincs elegendő irodája, szakembere, gépe a feldolgozáshoz. Bérelnek ugyan több helyiséget is, új, nagyobb létszámú csoportokat szerveznek, s a gépekre is megvan a pénz — de most nem a forint, hanem a gép lenne a fontos. Hiszen a kamatadótól függetlenül hatalmas adminisztrációt igényel a múlt év végi, új év eleji hajrában engedménnyel egy összegben befizetett kedvezményes hitelek rendezése, amellyel még szintén nem végeztek. Tanfolyam a kitöltéshez? Ezért nem csoda, hogy az értesitőcédulákat a január 15-ei előírt határidőig legfeljebb az elektronikus számlanyilvántartásban szereplők kaphatták meg. De ha megkapták is — ők, s később minden érintett —- sok köszönet nem volt benne. Nem túlzás, tanfolyamot kellene végezni a pontos kitöltés érdekében, hacsak a szerződéskötés időpontjából nem következik közvetlenül az adómentesség, illetőleg az 50 százalékos mérték. Lépjünk most túl azon a cseppet sem csekélységén, hogy a kamatadó szempontjából jövedelemnek számítanak olyan pénzek is, amelyeket a személyi jövedelemadónál értelemszerűen nem tekintenek jövedelemnek. Nyilvánvalóan, hiszen az érintettek rászorultsága okán fizetik azokat: családi pótlék, szociális támogatás stb. Lám, így lehet „értelmezni” a parlamenti döntést. De ki és mit válaszoljon annak az egydülálló asszonynak a kérdésére, aki két gyermeket nevel, (de már csak egyik kiskorú, a másik 17 éves, ám kereső), tartásdíjat nem kap, s tíz évnél régebben él a lakásában, hogy akkor ő most milyen adókedvezményre jogosult. Mert maga nem tudja kiszámítani, csalni pedig nem akar. Mit mondjunk arra, hogy 1990-re a létminimumot miért 4300 forintban határozták meg? És ki tudja most, január—februában, hogy miként alakul az éve? Túllépi-e a minimumot, s akkor esetleg egy összegben nagyobb summát kell majd befizetnie, vagy alatta marad, de akkor még minek fizetett több hónapon keresztül? Bajban lehet persze az is, aki ugyancsak pontosan kívánna eleget tenni a rá kirótt kötelezettségének, de nem tudja, hogy a három éve tartozásátvállalással vásárolt lakásának mikor keltezték az eredeti szerződését. Egyáltalán tartozásátvállalásról vagy új szerződésről van-e szó? Az ő okmányai ezt nem tartalmazzák egyértelműen. Kérdezze meg a szómszédjától, vagy menjen be az OTP-be? —Tartok tőle, hogy nemcsak ezzel, hanem minden egyéb kérdéssel is az OTP-t fogják keresni — mondja dr. Szűcs Sándor t—, pedig az egyéb számításokban egyáltalán nem vagyunk illetékesek, az eredeti szerződéseket előkeresni meg óriási többletmunka lenne. Bár jó néhány esetben erre is rákényszerülünk majd. • • Önbevallás — ellenőrzés nélkül Az első feladat — már persze annak, aki tiszteletben tartja a törvényt —, hogy visszaküldje a kitöltött nyilatkozatot az OTP-be. Ezután mi következik? — Ha az illetőnek átutalási betétszámlája van, akkor a nyilatkozat egyben megbízás is, így onnan leemeljük havonta a megjelölt összeget —- válaszolja az igazgatóhelyettes. — Ha nincs átutalási számla, akkor kérésre nyitunk, vagy csekken lehet befizetni a kamatadót — egy kvázi betétszámlára, amelyen az összes hiteladóst nyilvántartjuk. Mi történik, ha valaki téved, ijiszfp e£ Jqrnésze- tesen megeshet. A válasz rá, hogy ez önbevallás, így a tévedés az adóhatóság félrevezetésének tekinthető, és szankcionálható. De egyelőre szankció még nincs. Az izgalmas kérdés azonban a következő: Ki ellenőrzi a bevallott adatok helyességét, valódiságát? — Az OTP biztosan nem — így dr. Szűcs Sándor. — Valószínűleg a helyi tanács, amely ebben az esetben az elsőfokú adóhatóság. A takarék- pénztár bevallás alapján fogadja el a nyilatkozatokat, semmilyen mentességi jogcímet nem kontrollál. Az esetleges változásokat az állampolgárnak kell bejelentenie. Évente kétszer tájékoztatjuk a helyi tanácsokat, hogy kik azok, akik hátralékban vannak — vagyis nem fizetik azt az összeget sem, amit saját maguk a nyilatkozatban leírtak —. vagy nem válaszoltak a felhívásra. Kérés esetén segítjük a tanácsokat, amiben tudjuk, de ennél többre nem vállalkozhatunk. Még mielőtt a tanácsokat megkeresnénk, arra ki kell térni, hogy mi történik abban az esetben, ha a hitel fölvevoje nem küldi vissza a nyilatkozatot az OTP-nek. Nos, ilyenkor a takarékpénztár — miután listájáról kihúzza azokat, akik válaszoltak, s azokat is, akik időközben visszafizették a hitelüket, habár értesítést ők is kaptak —, tehát az OTP előszedi a raktárából az iratanyagokat, s azokból visszakeresi a szerződéskötések dátumát. Majd értesíti azon ügyfeleket, akiknél az időpont 5 vagy tíz évnél régebbi. Ha ezután az illető visszajelző hogy egyéb ok miatt adómentes — akkor az OTP ezt a lovagiasság szabályi szerint tudomásul veszi. Míg, ha nem jön válasz, felkerül a hátralékosok listájára, s erről, mint már írtam, értesítik az adóhatóságot, amely azonban—a közhiedelemmel ellentétben—nem az APEH, hanem minden településen a helyi tanács. , (Folytatjuk) Váczi Tamás Szemenszedett igazság „Nadia Comaneci az egyetlen román, aki népszerűbb, mint a Dracu- la." VIRGILIU TÜSU AMERIKAI ROMÁN „Önöknek fogalmuk sincs arról, hogy mennyire drámai a helyzetünk. Ha ez igy megy tovább, az elégedetlenek az én házamat is felgyújtják" ||§ LECH WALESA, A SZOLIDARITÁS VEZETŐJE „Arafat levetette az ingét. Mit akarnak még tőle, azt, hogy levegye a nadrágját is?!” HOSZNI MUBARAK EGYIPTOMI ELNÖK „Senki se képzelje magát irgalmas szamaritánusnak azért, mert jó szándékú ember. Ahhoz ugyanis pénz is kell." MARGARET THATCHER BRIT MINISZTERELNÖK „Az tuolsó dolog, amit magánemberként megtennék az, hogy a szabad időmben zenét hallgatok.” ALICE COOPER ROCKZENÉSZ „A Szovjetunió problémái a vöröshagyma leveleihez hasonlíthatók. Ha az egyik réteget lefejtjük, alatta ott a másik." ARAID ADZSUNOV AZERB A JDZSÁNI PUBLICISTA „Michael Jacksont képtelenek iivoltunk megtanítani az összeadásra meg a kivonásra. Azt mondta, hogy ilyesmivel majd a menedzsere foglalkozik.” GLADIS B. JOHNSON ISKOLAIGAZGATÓ AZ OKISZNAK NINCS VAGYONA Mit visznek a kongresszusra a Dunán inneni szövetkezetek? Ma már szinte úgy tűnik: egy másik korszak volt az, amikor a jogszabályok még nem adtak zöld utat az egyéni vállalkozásoknak. Nos, abban (az egyébként évtizedekig tartó) korszakban a szövetkezeti mozgalom engedett teret a személyes érdekeltségnek a termelésben. így volt ez az ipari szövetkezetekben is. Azok a kisiparosok, akik a közös munkára határozták el magukat, a saját gépeikre, szerszámaikra, műhelyükre alapozva hozták létre a szövetkezeteket. Ennek arányában részesedtek a vállalkozás jövedelméből, ennek alapján szólhattak .bele a döntésekbe. Évek során elmosódott a bevitt vagyon jelentősége. Részben azért, mert a gyarapodás következtében a közös vagyonnak egy kisebb, s végül már csak elenyésző hányadát képezi. Az alapító tagok többsége nyugdíjba vonult azóta. Az újonnan belépők tagsági viszonyukat részjegyvásárlással alapozták meg, ami a befizetés idején sem volt nagy összeg, idővel pedig szinte jelképessé zsugorodott. Kezdetben a szövetkezetek tevékenységét sokkal kevesebb szabályozó gátolta, nehezítette, mint a vállalatokét. Ennek, s a (kezdeti) egyéni érdekeltségnek tudható be, hogy rugalmasabban működtek, dinamikusabban fejlődtek, az átlagosnál jobb eredményeket értek el. Lassanként azonban a szabályozók őket is gúzsba kötötték, lehetőségeik, kötelességeik hovatovább alig különböztek az állami cégekétől: önállóságuk, .tevékenységük mozgalmi jellege fokozatosan csökkent, visszaszorult. Az időközben szabad utat kapott vállalkozások pedig már sokkal korszerűbb (és kedvezőbb) jogi alapokon kezdhették tevékenységüket, megosztva a közös munkára újonnan szövetkezők és a korábban szövetkezettek táborát. A régiek átalakulása (például kisszövetkezetté) tovább bonyolította a helyzetet, kiélezte a méltatlan különbségeket. Ezen az érdekképviseleti szervezeteik — az országos: az Okisz és a megyei szövetségek, a Kiszövök — sem tudtak segíteni, sőt, a társadalmi, politikai változások kövei kiviében ezek rendszere is korszerűtlenné vált. Egyszerűen el\ékítették képességüket arra, hogy megfeleljenek feladatuknak. A szövetkezeti mozgalom, ha továbbra is létezni akar, meg kell, hogy újuljon. De hogyan? Ennek eldöntése vár most az ipari szövetkezetek X. kongresszusára, amelyre február közepén kerül sor. A kialakult helyzetből következik, hogy korszakalkotó lesz ez az esemény, ennek megfelelő alapossággal, felelősséggel készültek fel rá megyénkben is. A Kiszöv szervezésében még az elmúlt évben elkezdték érdekegyeztetésüket: a tájkörzetekbe osztott szövetkezetek képviselői több ízben tanácskoztak, míg végül kialakult a közös állásfoglalás. De — mondhatni, szövetkezeti módon gondolkodva — összefogásukat kiterjesztették: előbb csak a négy szomszédos (Bács, Békés, Csongrád, Szolnok), később pedig a Dunán inneni kilenc megye ipari szövetkezeti képviselői egyeztették elképzeléseiket. Mit visznek a kongresszusra a Dunán inneni — köztük a Bács megyei — küldöttek a tarsolyukban? Közös elképzelésük szerint milyen legyen az új szövetkezeti törvény, milyen legyen a jövőben a mozgalom, az érdekképviselet? Egységes állásfoglalásuk szerint a törvénynek keretjellegünek kell lennie: hagyja meg a szövetkezők szabadságát, ne engedjen bele- , szólást az önkormányzatba. Ami nem azt jelenti, mintha a szabályozók, az állami intézkedések alól óhajtanának kivételezettsé- get, hanem azt: bízzák rájuk, miként kívánnak megfelelni feladataiknak, kötelezettségeiknek. Jo-. got formálnak arra is, hogy a jó döntések garanciáit maguk határozhassák meg. Ehhez mindenekelőtt meg kell teremteniök a valódi érdekeltségi rendszerüket, aminek alapelve: a szövetkezeti vagyon a tagok tulajdona! Továbbra is a szövetkezetekre kell bízni, hogy. a már meglévő vagyon egy részét nevesíteni óhajtják-e, s ha igen, milyen formákban? Lehetővé kell tenni, hogy vagyoni hozzájárulása révén olyan személy (vagy jogi személy) is tagja lehessen a szövetkezetnek, (s ezáltal az eredményből részesülhessen, szavazati joga legyen), aki egyébként nem ott dolgozik. Az idegen tőkéből- ugyanis mindannyian profitálhatnak. Milyen legyen az érdekképviseleti szervezet? Az Okiszhoz tartozzanak-e közvetlenül az ipari szövetkezetek, avagy a megyei szövetségekhez? Ez utóbbi mellett döntöttek a Dunán inneni kilencek, azaz: legyen az Okisz a szövetségek szövetsége, amelybe minden megye delegálhasson képviselőt. A különböző szintű önkormányzati testületekbe csak szövetkezeti tagok kerülhessenek, a kooptálás gyakorlatát (ami módot adott az állami kézi Vezérlésre), meg kell szüntetni. Sokan kezdeményezik az Okisz vagyonának felosztását. Ezzel szemben a „kilencek” azt mondják: az Okisznak nincs vagyona, ami a kezelésében van, az a szövetkezetek, illetve tagjainak közös tulajdona. Nem szétosztani kell, hanem tételesen számba venni és közösen dönteni arról, hogyan lehetne ezeket mindany- nyiuk hasznára a legjobb hatásfokkal működtetni. Egységes állásfoglalásra jutottak a Dunán inneniek abban is, hogyan lehet valóban alulról építkező, önkéntes és demokratikus az érdekképviseleti szervezetük. Eddigi csatáikat úgymond már megnyerték: az Okisz Országos Tanácsa január végi ülésén el tudták fogadtatni egységes állásfoglalásukat így az annak megfelelő dokumentumok a kongresszus elé kerülnek. Igaz, e fórum még dönthet másként, hiszen vannak elképzeléseiknek ellenzői, ha úgy tetszik: a háború még tart De kimenetelét alighanem javukra befolyásolták az eddig sorra megnyert csaták. Almási Márta Különleges kábelhidak A nagy nyílású hidak szerkezeti elve azonos a legősibb, liánokból összefont függőhidaké- val. Napjainkban azonban a liánokat roppant nagy szakítószilárdságú es fatörzseknél is vastagabb kötegekbe font acélkábelek helyettesitik. E tartókábelekről lógnak alá a függesztőkábelek, amelyek azután magát a pályatestet tartják. Persze az ezer méternél hosszabb nyílású — és a vízszint fölött csaknem száz méter magasan ívelő — hidak tartó- kábeleit csak hatalmas, a kétszáz métert is meghaladó magasságú hídkapukra, úgynevezett pilonokra lehet függeszteni (különben — a „belógás” következtében lg a pályatest a vizet érné). A nagy nyílású kábelhidak legtöbbször a tengeröblöket vagy a folyók tengerparti tölcsértorkolatát hidalják át. A folyók felett ugyanis általában nincs szükség Uyen nagy méretekre, hiszen még ha hosszabb is egy-egy nagy folyón átívelő híd, nyilasa alacsonyabb lehet: a folyami hajók így is átférnek alatta. Ha pedig alacsonyabb a híd, a folyo medrébe könnyen építhető pillérek közötti rövi- debb nyilas is „megjárja” (még sekélyebb tengerrészeken is alkalmazható ez a megoldás). A kábelhidaknál a pályatesteket általában az alájuk épített rácsos szerkezetek merevítik, vagy lemezekből készítenek hosszanti merevítőtartókat. Van úgy, hogy egy ellapított csőhöz hasonlítható zárt acéllemez „szekrény” hordozza a pályatestet, mely szilárd és egyúttal rugalmas, így a rá merőlegesen fújó széllel szemben — áramvonalas lévén — csekély az ellenállása. (A kábelhidak ugyanis a kiszámíthatatlan irányú és erősségű szélviharok iránt a legérzékenyebbek.) ' j • Képünkön a közelmúltban elkészült japán technikai remeket, a Yokohama Bay Bridge-t láthatjuk. A világ második leghosz- szabb drótköteleken függő hídja ez, mely 800 méter hosszú, kapuzata 172 méter magas. (MTI külföldi képszerkesztőség)
