Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-01 / 27. szám
4 • PETŐFI NÉPE 91990. február 1. LEVÉL A BARGUZINI CSONTOK ÜGYÉBEN A szögmérést nem zsineggel végzik KEDVES BORZÁK ÚR! Én is érdeklődéssel követem a barguzini 7. sír leletéről megjelenő híreket, s az MTA elnöke megtisztelő felkérésének eleget téve részt vehettem a január tötf 1. között lebonyolított szakértői vizsgálatban. Tudom, hogy Ön résztvevője volt az ásatásnak s biztos, hogy nem mindegyik közleménye, de néhány az én gyűjteményemben is megtalálható. Mivel ez év január 6-áig volt szíves személyemet megkímélni attól, hogy'cikkeiben nevemet megemlítse, békés türelemmel olvastam sorait. Mivel azonban január 12-én írt cikkében néhány, kedvesnek nem mondható megjegyzést írt rólam, engedje meg megkérnem a szerkesztőséget, hogy ezt a levelet hozza nyilvánosságra a Petőfi Népében. Ennek csupán két oka van. Az egyik az, hogy magam is Kecskeméten tanultam, s vannak még jó ismerőseim, akik eddig becsületes embernek tartottak. Boldog lennék, ha ezt a hitüket megerősíthetném. A másik ok nagyon egyszerű: szeretem az igazságot. Nem kívánok Önnel vitatkozni, csupán néhány kérdést vetek fel és örülnék, ha azokra válaszolna. 1989. január 24-én Ön azt írta, hogy első pillanatra feltűnt a sokat emlegetett farkasfog, ami tulajdonképpen a bal felső szemfog rendellenes növését jelenti. — Kérdésem az, hogy olvasta-e Ön V. A. McKusick' „Mendelian inharitance in man” című, 1978-ban megjelent könyvében a 366. oldalon, a farkasfogról leírtakat? Valószínűleg nem, mert akkor nem írta volna le azt, amit leírt. Ugyancsak előbbi cikkében említette, hogy a méréseket a nemzetközi normák szerint végezték Barguzinban. — Ehhez csak annyit, hogy Moszkvában, Aleksze: jev akadémikus megjegyezte: a szögmérést műszerekkel és nem zsineggel szoktuk végezni. Ugyanis az én állítólagos ellenségem, Kiszely Úr saját maga mondta, hogy zsineget alkalmaztak a mérésnél. Az persze nagyon jó lenne, ha „ellenségem” az általam sokszor és\ nyilvánosan- felvetett szakmai kérdésekre szakszerű választ adna a rágalmazások helyett! Az elmúlt év augusztus 4-én írta, hogy „Mikroszkópos vizsgálatok alapján kiderül majd, azonos-e a Petőfi-koponyán talált hajmaradvány és az MTA kézirattárá- -ban előkerült hajszál”. -— Lenne szíves megmondani, hol van az a hajszál, amit az állítólagos Petőfi-koponyán találtak? Ezt ugyanis az ásatók nem tudták előkeríteni. A következő cikksorozatban (1989. augusztus 17—31.) olvastam, hogy Küchel- becker sirjában „A koponyán őszes hajmaradványokat, bajuszdarabkákat lehetett felfedezni”. — Szeretném megemlíteni, hogy Demin kutató, Moszkvában, ez év január 8-án bemutatott egy fényképet, amely szerint Küchelbecker már 36 éves korában kopasz volt. Ugyanebben a sorozatbn (aug. 23.) olvasható: „A tizenhét fokos szögben, skurc- ban megörökített arckép méreteit összevetették a koponya milliméter pontossággal megmért adataival. Minden stimmelt”. - Ehhez jegyezném meg, hogy a Kiszely dr. által január 5-én nekem átadott jelentésben ,a daguerrotípia esetében 20-25 fokos eltérésről ír. Akkor ez is megegyezik milliméter pontossággal a koponya méreteivel? Itt utalnék arra, hogy valószínűleg félreértett, amikor 1990. január 12-én azt írta, hogy én mutattam ki a 20-25 fokos eltérést. Én ehhez nem értek, tehát nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel. J989. augusztus 24-én azt írta, hogy „az amerikai és a szovjet antropológusok is kijelentették: nem fér kétség hozzá, hogy Petőfi Sándoré” a koponya. — Engedje meg, hogy idézzem az ugyancsak Kiszely ' dr. által átadott és a'két amerikaitól származó angol nyelvű szöveg hiteles fordítását: „Habár ez a kutatás csak előzetes jellegűnek tekinthető és nem kíván semmiféle konkrét megállapítást tenni, úgy érezzük, hogy jelenleg semmiféle elemzés nem zárja ki, hogy a 7-es sírból származó csontváz Petőfié lenne. Igen fontos a nem zárja ki fogalmazás óvatos használata, ugyanis könnyebb lenne említeni olyan tényezőket, melyek arra utalnak, hogy a csontváz nem Petőfié, mint azt állítani, hogy az egy megadott személyhez tartozik. Éz különösen igaz akkor, amikor egy 150 éves csontvázat vizsgálunk, melyet illetően igen kevés történeti feljegyzéssel rendelkezünk”. Sajnálom, hogy a második bekezdés elkerülte a hírközlők figyelmét. Továbbá A. Burajev kolléga Moszkvában velem szóban közölte: ő soha nem állította azt, hogy a barguzini csontváz azonos Petőfiével. Azt a magyar nyelvű kéziratot pedig, amelyen az ő neve is szerepel mint szerző, nem is látta. S végül: Kiszely január 10-én Moszkvában, január 11-én a TV2 Napzárta műsorában kijelentette, hogy á július 23-ai nyilatkozat „elhamarkodottnak tűnik”. Akkor most mi az igazság? Ez év január 12:én megemlítette cikkében, hogy „Farkas Gyula szegedi antropológus a hónapok során többször megtámadta Kiszely István munkáját, olykor úgymond «vicces» stílusban nyilatkozott az ügyről.” — Először is: én nem támadtam meg Kiszelyt, csupán bebizonyítottam, hogy a farkasfognak nevezett szemfog nem farkasfog, hogy a 165 centiméteres csontváznál valószínűtlen a 173 milliméteres kulcscsont (helyes mérete 137 milliméter), és Moszkvában a mecénásnak is bebizonyítottam, hogy a keresztcsont egyik méreteként megadott 229 milliméter csak (!) 130 milliméter. Kiszely munkájának értékeléséhez egyébként ajánlom, olvassa el a Magyar Tudomány 1989. decemberi számában a 998—999. oldalon megjelent munkahelyi nyilatkozatot. Mindehhez még csak annyit, hogy az antropológusuk Moszkvában személyesen ajánlotta fel: felejtsük el a múltat, ami köztünk volt. S ezt követően egy rágalmazó cikket olvashattam a Hevesi Szemlében. Ilyen embernek is kell lenni (?) — mondta Móra Ferenc. Ami pedig Önnek, „az egyik magyar szakértő”-re (nyilván reám) vonatkozó azon megjegyzését illeti — ami a mecénástól származik és a január 11-ei Napzártában iá elhangzotf-^Mszénnf a'valóságnál kisebb méreteket jegyeztem fel az újbóli vizsgálat során, engedtessék meg két megjegyzéssel kiegészítenem. Az a bizonyos ominózus elmérés 0,5 milliméter volt, s a mecénásnak kapóra jött, hogy „bizonyíthasson”. A lényegen egyébként nem változtatott, hiányomat pótoltam. A méreteket a mecénás utasítására (!) Kiszely is megállapította, s az összes mérési eredményünk most már szinkronban van. Ha tehát én elírtam volna, ellenőrizhető máshol. Hacsak közben Szegedtől északabbra nem híztak meg, vagy fogytak le a méretek. Ebben a langyos télben minden előfordulhat. Végül kedves Borzák Úr! Nagyon örülök annak, hogy Ön hiszi: megtalálták Petőfit. Engedje meg, hogy én is elhiggyem: nem találták meg Petőfit. Bárcsak Önnek lenne igaza! De ugye korrekt tájékoztatáshoz az érem másik oldalát is meg kellene vizsgálni? Még akkor is, ha egyeseknek azt sem lehet bebizonyítani, hogy a fehér az fehér és nem fekete. Szeged, 1990. január 25. í > Tisztelettel: Dr. Farkas Gyula tszv. egyet, tanár TISZTELT FARKAS GYULA! Bár a szerkesztőség részéről kommentár nélkül kívántuk megjelentetni az Ön sorait, azért engedtessék meg, mint érintettnek, néhány gondolatot papírra vetnem. Örömmel vettem levelét. Annak is örülök és már korábban is tudtam, hogy eljutottak Önhöz äz írásaim. Egyik másik nyári cikkemből idézett is, amikor az expedíció eredményeit ésKiszelyt „támadta”. Itt mpst (már) fölösleges részletekbé menni, sajnálom, hogy korábban nem küldött levelet a farkasfog, a hajszál és egyéb kifogásolni való mondataim miatt. (Egyébként a hajszálat ne rajtam keresse!) Nem kívánok kitérni az ön és Kiszely István között kialakult helyzetre, bár ismerem az előzményeket, láttam a Magyar Tudomány, a Hevesi Szemle írásait is. Érről megvan a külön véleményem. Kedves Farkas, Úr, azt írja: szereti az igazságot. Én is. Éppen ezért jó lenne már lezárni az egyre botrányosabbá váló Pető- fi-ügyét. Részemről lezárt a dolog, önnel és más szakemberekkel sem kívánok vitatkozni. Tevékenységüket nyilván figyelemmel kísérem és uram bocsá’ még (magán)- véleményem is lehet róla. Borzák Tibor Mikor lesz végre igazi otthonuk a Kalocsára visszatért szerzeteseknek? Tavaly szeptemberben riportban számoltunk be arról, hogy a több évtizedes száműzetés után, 1989nyarán végre visszatérhettek Kalocsára a szerzetesek. Két jó! ismert rend — a Kalocsai Szegény Iskolanővérek, valamint a Jézus Társaság— tagjai szóltak hazaérkezésükről, terveikről, gondjaikról. Kifejtették: minél előbb hasznos tagjai, szeretnének lenni a város társadalmának. Természetesen kérték Kalocsa vezetőit, hogy segítsenek nekik az újrakezdésnél. — Fél év alatt vajon sikerült-e eleget tenni a hazatérők jogos kéréseinek ?—kérdeztük Szaló- ki Istvánt, Kalocsa tanácselnökét. — A város lakossága örömmel fogadta, hogy elkötelezett emberek szolgálatokat vállalnának különböző, helyi közösségekben. Olyan szervezetek tértek haza, amelyek egykor — míg lehetett — sokat tettek Kalocsáért; az iskolaügyért, a beteg, bajba jutott emberekért. A nehézségek akkor jelentkeztek, amikor az elhelyezésükre került sor. Közismert, hogy a parlament még nem alkotott új törvényt a tulajdonlásról. Városi tulajdon egyelőre még nincs. Az egyik törvénysértést pedig nem orvosolhatjuk egy másikkal... — Ezt a rendek elöljárói is tudják?! — Természetesen. A tárgyalásokon kiderült: egyelőre csak megfelelő, emberhez méltó elhelyezést kérnének'a Miasszonyunkról elnevezett nővérek és a jezsuiták. Szent Ignác fiai esetében — két páter jött Kalocsára eddig — ez már meg is oldódott. Nem mondhatjuk el viszont ezt a huszonöt tagú kalocsai nővérek közösségéről ... — Úgy emlékszem, hogy a régi rendházukat, az ének-zenei általános iskola épületét kérték vissza a nővérek... — Valóban, ez volt az első javaslat. De, miután kiderült, hogy nagyon költséges lenne fönntartani egy nagy épületmatuzsálemet, lemondtak róla. Hozzá kell tennem, hogy a nővérek kijelentették: nem kívánják, hogy éppen egy tanítórend visszatérése miatt szüntessenek meg egy iskolát. A másik lehetőség az MHSZ-székház lenne. Szintén az Asztrik téren, a volt rendház szomszédságában. — Egykor ez is az egyházé volt? — A főszékesegyház környékén szinte mindegyik ingatlan az érsekségé volt. Az említett épület is. Van ott egy óvodánk, a többi a honvédelmi szövetségé. Irodák és egy oktatási kabinet. —Kínáltak más helyet a szervezetnek? Például megürült a csak nemrég épült, volt MSZMP-székház... — A pártházba — így döntött a városi tanács — a felállítandó törvényszéknek kell kerülni. Egy igazságügyi minisztériumi állásfoglalás már most alátámasztja, hogy ez a regionális szervezet Kalocsára kerül majd. Az MHSZ-nek a volt ipari iskola egyik szárnyát ajánlottuk föl. Reméljük, hogy a február 10-ei tárgyaláson meg tudunk végre állapodni az átköltözésről. Bár a szervezet értékazonos ingatlant szeretne... — A mai jog tehát mindenkit véd, csak az igazi tulajdonost nem? Ön szerint mikor tisztázódhat megnyugtatóan a város elűzött tanítóinak az ügye? —Határozottan ígérhetem: június végéig rendeződik a clausura ügye. Ha nem lesz más megoldás, az óvodánkat költöztetjük el. A tanév végéig, persze, nem is nyúlhatnánk az intézményhez. Ezt a nővérek is így látják! De íija meg nyugodtan: július 1 -jéig lekerül ez az ügy a napirendről ... F P J Magánkopók figyelmébe! Első közös ebéd a szakszervezeti hegyi üdülőben. Kovács János és Kovács Jánosné a terem közepén kapott asztalt. Nyugdíjas házaspár. A férfi a levesestül fedezéke mögül kuksizza, hogy kiféle, miféle népek ülhetnek körülöttük. — Fogadsz—kérdi súgva afeleségétől—, hogy az ablak mellett, az az idősebb, pirospozsgás arcú manus, azzal az ősz hajú, szemüveges nővel — pedagógusok? Mert olyan mereven ülnek, olyan szigorúan olvassák az étlapot, mintha helyesírási hibákra vadásznának. Kovács Istvánná egy pillantást vet az ablak felé. — Nagy tévedés -— közli —, a férfi áruforgalmi csoportvezető Kispesten. Egy magasépítő vállalatnál. Tavaly volt valami leltár- zűrje, de megúszta írásos figyelmeztetéssel. Es, ha hiszed, ha nem, ezek nászutasok! Az asszony első férje, gázmérnök, dobbantott a nála húsz évvel fiatalabb titkárnőjével, most hidegszakács Montre- álban, nem megy neki a nyelv. Levelező úton váltak el, így az öreglány hozzámehetett a gyerekkori szerelméhez. Negyven év után! Egyébként ő sem tanár, hanem bérelszámoló a Matrica kisszövetkezetnél. — Hihetetlen — mondta Kovács. — Miért volna hihetetlen? Szerintem nagyon megható és romantikus. — Az hihetetlen, hogy te máris ennyi mindent tudsz róluk! Hiszen csak fél tízkor érkeztünk! — Na és?! Már elmúlt egy! Es ilyen helyeken az emberek nagyon közlékenyek. Látod azt a szőke nőt a bejárat melletti asztalnál? Annak egy olyan fura betegsége van, hogy ha szerelmes, az rámegy az egyensúlyérzékére. Megbotlik a sima járdán, orra bukik a folyosón, a széke mellé ül az irodában. Ettől eltekintve teljesen normális. Felvevő a Patyolatnál. Aki szemben ül vele, az egy ál-színész. Az a vékony bajszú. Igazából sofőr. De néha behívják statisztálni a filmesek. Hát ezért.. . Az a szemüveges, kontyos lány, akivel most bájolog, nem beutalt. Ő a kultúros. Most elég nagy bajban van. Tudniillik elvesztette a könyvszekrény kulcsát, és alul abban vannak a sakkok is, meg a pingpongok. Es a falubeli lakatos, aki újat reszelhetne, teljesen részeg, mert háromnapos lagzin volt, a testvérének a fia vette el a boltos lányát. .. Mire a süteményt hozták, Kovács János előtt nyitott könyvként tárult fel két tucat üdülotársuk viszontagságos élete. Megtudta többek között, hogy van köztük gombaszakértő, akit ideg-összeroppanással kezeltek, pedig nem az ő hibájából... Es az a sípulóve- rés, vörös hajú fiatalember, üki kidöntötte a sörét, malomipari technikus; minősített sakkozó, nem szabad vele leülni... * Városszerte beszélik, hogy újra lesznek magánnyomozók. Akik megfelelő díjazás ellenében beszereznek néhány fontos adatot. Elkóborolt férjekről, feleségekről. Barátról és ellenségről. Beosztottról és felettesről. Különféle intimitásokról. Mielőtt vállalkozó szellemű detektívjelöllek töniegesen jelentkeznének erre a pályára, jóindulatúlag ajánlom figyelmükbe a telefonkönyvet. Meglátják, mennyi kovácsistvánne van nálunk. Akik közül aligha a mi Kovács Istvánnénk az egyedüli, aki elképesztően rövid idő alatt nemcsak megtud mindenkiről mindent, hanehi ingyen tovább is adja ismereteit, ' , Mellettük nemigen rúghat labdába egyetlen civil szimat sem! Kürti András Nem kell az új 1 FF FF FF§ hőerőmű! Illetékesek döntöttek, a tervek elkészültek és a felvonulási területen nagy mozgolódás támadt, emberek jöttek, földmunkagépek, teherautók dübörögtek. A környező területek lakossága ebből tudta meg, hogy itt most elkezdik egy hőerőmű építését. Történt mindez ősz utóján Moszkvától északra, a várost átölelő autópálya közelében. „Egész Európában ez lesz a legnagyobb hőerőmű” — nyugtatgatták illetékesek az embereket, de Moszkva északi kerületének lakói és az elővárosok népe ennek ellenére sem lelkesedett az újabb gigantomániás létesítményért. Sőt, szűnni' nem akaró tüntetéseket rendez, amelyeken a felvonulási területhez vezető utakon igencsak gátolja a teherautók, munkagépek mozgását. Szakemberek és környékbeli lakosok véleménye megegyezik abbari, hogy az „új monstrum” csak tovább rontaná amúgy is rossz élet- körülményeiket, mert a környezetszennyezés már most is súlyos gondokat okoz. Az ipari üzemek jelenleg is nagy károkat okoznak a környékbeli nemzeti park, az újonnan telepített erdők növény- és állatvilágának, a felszíni vizeknek. Október vége óta megmegújuló erővel folynak a tüntetések, de még mindig, nem tudni: meghallgatásra talál-e a lakosság követelése. Hajlandók-e tudomásul venni, hogy a moszkvaiaknak nem kell az új északi hőerőmű!, (APN)
