Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. február 27. KUNSZÁLLÁSI ASSZONYOK Örülnek a munkahelyüknek Tízen dolgoznak a Kiskunfélegyházi Cipőipari Kisszövet­kezet kunszállás! üzemében. Húsz évig elég rossz körülmé­nyek között voltak, de 1988 őszén a posta helyére költözhet­tek. Á szövetkezet átalakításokkal, korszerűsítéssel kellemes munkahelyet alakított ki. Az asszonyok egy műszakban dol­goznak, s az évszakkal ellentétesen csizma vagy szandál a munka tárgya. Itt a csizma tűzését és a szandálok sarkának bevonását végzik. A formasarkok bevonása eléggé aprólékos, kézi munka. Naponta átlagosan 800 pár szandálsarkot bo­rítanak be bőrrel vagy műbőrrel. Egyéni normában dolgoznak — a csoportvezető is. A szövetkezet kisszériás lábbeliket készít. (Kép és szöveg: Méhes! Éva) Újra Zwack az Unicum KISIPAROSOK! KISKERESKEDŐK! CUKRÁSZOK! FAGYLALTPOR-FELHASZNÁLÓK FIGYELMÉBE! Most rendelje meg a PRÍM fagylaltport, amely stabilizáló és-emuigeáló anyagokkal dúsított, ezért a legjobb minőséget és kihozatalt biztosítja. Ha most rendeli meg, egész évben a jelenlegi legolcsóbb áron forgalmazzuk az ön részére! Megrendelhető: Kecskemét, Róbert K. krt. Agárdi László 76/20-509 valamint Veszprém Megyei Tejipari Vállalat Jégkrém Üzeme Veszprém, Vörös Október u. 93., telefon: 80/26-233 121207 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * A DUTÉP FAIPARI GYÁREGYSÉGE korszerű nyugati technológiával rendelkező ablakgyárába felsőfokú faipari végzettségű szakembert keres felvételre, termelésirányítói munkakörbe Követelmény: legalább 3 éves vezetői gyakorlat. Fizetés megegyezés szerint. Tervek között szerepel a gyáregység önálló részvénytársasági formába történő szervezése. Jelentkezni lehet: a vállalat személyzeti és oktatási főosztályán, Kecskemét, Kuruc krt. 16. I. em. 102., vagy a 29-899-es telefonon Lehoczki Ferenc mb. gyáregységvezetőnél. 519 • A legrégebbi dolgozó Bállá Józsefné — 15 éve van a szövet­kezetben. • A sarkokat és a bőröket elszívó alatt kenik be ragasztóval — Tarjányi Pálné és Oláh Imréné. • Csíkos Ferencné és a csoport- vezető, Seres Józsefné örül, hogy a községben dolgozhat. • Zwack Péter rendszeresen ellenőrzi a gyártást. A Zwack—Unicum Budapest Kft. Soroksári úti üzemében újra megkezdték a Zwack-Unicum gyártását. Az alapító Zwack cég előd­je 1840-ben jött létre Budapesten és fénykorában több mint 220-féle likőrt és konyakot gyártott. Ezek közül leghíresebb az Unicum lett, melyből ebben az évben 2,2 millió litert készítenek. A minőséget az eredeti recept és Zwack Péternek, az alapító fiának rendszeres buda­pesti jelenléte garantálja. (MTI-fotó) Az apa meg a fia Eróziók Egy 1971-és frankfurti cikk a következőket írja: „1952rben az emberi és gazdasági szenny 25 millió köbméter volt. 1959-ben ez a szennyeződés már 36 milli­óra nőtt, majd tíz év múlva, 1969-ben 60 millió köbméterre duzzadt. Ez a szenny á tavakba és a tengerekbe zúdul, a fele tisztítatlanul. Nem a földünk­be.”.: Boldogok a hulladékok, mert övék a szennyeknek országa. — Micsoda blődli! — gondo­lom, és tovább pörgetem ke­zemben a jégkrémes pálcikát, mert nem §tudom ^ szemétko­sárba dobni. Nem fér bele, mert az is tele van szeméttel. Igaz, szeméttárolás a dolga, tehát le­gyen tele vele, amíg győzi. Utá­na belőle is szemét lesz. Vajh, ezt a szemetest hóvá fogják dobni, ha szemétté válik? Most bugyog belőle a sze­mét, néha. könnyít rajta a szá­raz, benzinszagú szél, mert elvi­szi a 'galacsint, a csikket, p pa- pírcefeteket, azaz a tonnányi szutyok egy része vándorol egyik helyről a másikra és to­vább. Szinte nem is kopik el. Boldogan élhet, amig el nem ég, földbe nem ásódik, vízbe nem dobódik, erdőben a bozót alatt nem rohad el. A szennyeseink körüli prob­léma, sajnos, nem oldódik meg. Kevés a guberáló? Vagy ezek a szennyeseink,'amik lelkiek, tes­tiek, környezetiek, gazdasági­ak, mint a saját árnyékunkat, ezeket nem tudjuk átlépni? Nem, legfeljebb kitereget­ni... A,minap kaptam egy hivata­los levelet, benne egy össze­gyűrni való mondattal: „alap- koncepciója a kisvállalkozás, mely nagysága végett igényli egy önálló magazin megjelené­sét”. • . .Ki. mit .igényel?. ..Mennyire nagyságos a kissesség? Egy biz­tos, ezkis szemét. -> few A hír egyszerűségében, is fé­mes: A svéd halottégetők tiltakoz­nak. Vegyék ki a halottból a pace-makert, mert fölrobban, és megsebesíti az ott dolgozó­kat. Szív küldi szivnek. Az euklédeszi geometria egyenesek sosp látott messze­ségbe futó együttese. A lent és a fent, a jobb és a bal síkjainak örök derékszögét hirdetik. Ami ezeken túl lehet, az ferde, csám­pa, görbe és kusza, tehát az egyenesek és párhuzamosok vi­lágában rém unalmas. Bolyai fölépítette a görnyedt, kuszálkodó,' síkban görbült párhuzamosok világát, egy új geometriát. Végül is semmi okunk nem lehet, hogy igazoljuk egyiknek vagy a másiknak az igazát, mi­vel magunk se tudjuk, hogy a görbéknek vagy az egyenesek­nek lesz terük a megújulásra. Júlia frissen fésült konttyal tér haza az első emeleti lakásá­ba. Gizus a másodikról ilyenkor lerázza a porrongyot. Júlia a ház pincéjében macs­kákat etet, ettől azok.szaporod- nak, és GizUS lábtörlőjétjelleg- zetes húgyfoltokkal látják el. . Ez így megy mindaddig, amíg a nagyhatalmak sem tud­ják a maguk lábtörlőit eldugni egymás macskái elől.. * Félek .. .-osan. (így gondoltam.) Egyesek azt állítják, hogy 250 ezer évvel ezelőtt, mások azt mondják, hogy 1 millió év­vel ezelőtt jelentünk meg itt a Földön, a magunk egyszerű primitívségében, két lábon és nyakbehúzóttan. Ha csak a 250 ezer éves léte­zésünket feltételezzük, és ezt az időtartamot egy órában hatá­rozzuk, meg — mint mindig, most is az egyszerűség kedvéért —| az emberiség a következők élte meg a hatvanperces távfu­tása során: 55 percét, vagyis fejlődésének 11/12-ed részét kövek között töltötte. Alig 5. perce, hogy nö­vényeket kezdett termeszteni, állatokat szelídítem, és elkészí­teni az első edénykéiket, csobo- lyóit, nem is beszélve az első öldöklő szerszámairól, az íjat s a nyilat is megtanulta használ­ni. 3,5 perce készít réztárgya­kat. 2,5 perce bronzot tud ol­vasztani. 2 perce már vasat is hevít. 15 másodperce elindult az első könyv nyomtatása. 5 másodperce elkezdődött az ipa­ri forradalom. 3,5 másodperce Faraday fejéből kipattant az elektromos áram fölismerése. 1 mikroszekundum óta feldübör- gött az első gépkocsi. 0,5 nano- szekundummal ezelőtt robbant az első atombomba. Most itt állunk jelentőségünk végtelenjében. Jó lenne, ha nem herdálnánk el a pillanatokat! Szűcs Mariann ********************************************** ********************************************** Csapó Imre már menni készült. Csak azért szaladt ki a tanyára a szüleihez, hogy megnézze, nincs-e valami bajuk. Hetente megtette ezt, hall­gatta, mijük fáj, vigasztalta őket, hogy hetven felett ez már így szokott lenni, aztán megígérte, hogy nemsokára megint eljön. Többet értek ezek a látogatások a két öregnek minden orvosságnál. Imre épp felállt volna, mikor az apja sejtelme­sen ezt mondta. — Egy csöppet még várj! , Azzal kiment. — Mi lelte édesapámat? — nézett Imre az anyjára. ' v Csapóné úgy tett, mintha nagyon fontos dolga akadt volna a tűzhely körül, s nem érne rá felelni. — Olyan furcsa volt a szeme folytatta Imre. — Csak nincs valami baj? Csapóné megfordult. 1— Borért ment. — Borért? Az öregasszony arca sugárzott a boldogságtól. — Koccintani szeretne veled. Imre elcsodálkozott. Előfordult néha, hogy megittak az apjával egy-egy pohár bort, de most meglepte őt a dolog. — De hát nincs énnékem születésnapom!. Az öregasszony odaült a fia mellé á konyha­asztalhoz. — Te nem hallottál róla? Miről? ,-^ffe Itt a tanyákon azt beszélik, hogy mindenki­nek visszaadják a földjét, amivel annak idején belépett d téeszbe. Egész föl vannak bolydulva az emberek. Tegnapelőtt nálunk járt Somodi Feri meg Kosa Balázs, és közölték apáddal, hogy öt tennék meg hegybírónak. Imre csak hallgatott. — Nálatok nem beszélnek erről? Csapó Imre agronómus volt a szövetkezetben. Az irányításával szép eredményeket ért el a téesz a kukoricatermelésben, meg a búzatermésük is jócs­kán meghaladta az országos átlagot. Imre főleg a kukoricására \>olt büszke: valami újszerű trágyá­zással érte el a kimagasló terméseredményt. Nyílt az ajtó. Csapó bácsi jött be, kezében egy üveg borral. Poharakat tett az asztalra, s töltött. — No, isten-isten! A fia csak nézett.-— Apám! Igaz, hogy szét akarják szedni a téeszt? ' Csapó Ambrus nyugodtan nézett a fiára.- Nem szétszedni, fiam, csak visszakapni, ami a mienk volt. Azt mondják, mindenki meg­kapja, amivel belépett. — Ki mondja?' — Ki, ki? Hát... mindenki. — 'S magának ez jó? I Csapó Ambrus a fiára nézett. — Nem nekem kellene ez, fiam. En neked akarúm adni. Te aranybányát csinálsz a mi tizenöt holdunkból. A te kezed... — Elnézett már maga a fölött a kukoricás fölött, amit én vetettem ? Végigment egyszer is a tábla mellett? Megsimogatta a csöveket, amikor a szem már telni kezdett bennük? | Csapó Ambrus szeme acélos lett. — Hát te vágtad-e már a magad lucernáját? Raktál-e keresztét a magad búzájából? Vitted-e hazd a saját földeden termett krumplit a saját kocsidon ? Hajtottad-e már a magad lovát ? Egy pillanatra elhallgatott, aztán folytatta. — Mit tudsz te arról, hogy mi az, ha a maga földjén dolgozik az ember. Amikor vsak azért megy ki a búzába, hogy nézze, hogyan nő percről percre, amikor a paprikája nemcsak azért lész nagyobb másnapra, mert megöntözte, hanem azért is, mert megsimogatta mindegyiket a sze­mével, amikor,.. Imre felpattant. — En arra nem iszom, hogy a munkámat, esztendők munkáját egyszerre semmivé tegyék! Csapó Ambrus is felállt. Lassan, nyugodtan. Fogta a poharát, és egy hajtásra kiitta. — Én meg arra ittam, hogy a HÓsszúháton meg a Laposon megint a magamét kapálhassam. Azt hittem, ezt a földel mostan neked adhatom, de így is jó. Még elbírok vele. Imre keményen nézett az apjára. — Szeretném én azt az embert látni, aki annyi kukoricát tud termelni hektáronként, mint én termeltem. No, isten áldja! ■— Isten veled, fiam! Az ajtó becsukódott Csapó Imre után, s a két öreg ott maradt. Csapó néni a tűzhely felé fordult. Nem akarta, hogy az ura lássa a könnyeit. Ő ismerte az urát is, a fiát is. Tudta, hogyezekegy hámor nem fognák találkozni. Lassan ingatni kezdte a fejét. — Csak tudnám, hogy melyiknek adjak iga­zat, mikor mind a kettőt szeretem. Mind a kettőt egyformán. Tóth Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents