Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám

1990. február 27. • PETŐFI NÉPE • 5 Népszerű-e a Petőfi Népe ? A z újságbarát csak kapkodja a fejét. Bő a kínálat. Melyiket válassza a több mint ezerféle újság­ból? Már-már oly sok a sajtóorgá­num, hogy el sem fér a szűkre mére­tezett hírlapos pavilonban. És vajon minden lapra fel tudják hívói a fi­gyelmet? Kirakják-e az ablakba? Ez lehetetlen vállalkozás lenne. Ak­isrtr nt*íiioV A 7 nlvítcnnnk kpll récpn lennie. Láttam már, hogy cetlikkel Egyik helyen gyorsan elfogy, máshol megmarad a kezükben kérik az újságot, szem előtt tartva: melyik lap melyik napon jelenik meg. Aztán persze tanúja voltam annak is, hogy egyes kiadványok, sajtóorgánumok nem kaphatók. Hiánycikkek. Es feszülhet a mellünk, nekünk, a Petöß Népe kollektívájá­nak, ha arról értesülünk, nem lebet kapni lapunkat. De nem feszül a mellünk, hanem inkább elgondolkodunk azon: vajon egyes helyeken miért nem lehet már reggel nyolc óra után hozzájutni a megyei laphoz, máshol meg miért tornyosulnak eladatlanul a Petöß Népe példányai? Valami nincs rendjén. Válaszért a megyei postahivatalhoz, ott pedig a megyei hírlaposz­tály vezetőjéhez, dr. Mártfai Ferencnéhez fordulunk. — Ha önök izgalmas cikkeket írnak, jó lapot szerkesztenek, egykettőre szét­kapkodják a Petőfi Népét — kezdi mo­solyogva a beszélgetést az osztályveze­tő. — Komolyra fordítva a szót: a pos­tahivatalok nem elég bátrak a rendelést illetően. És az az igazság: nem biztos, hogy mindig kellően fel tudják mérni előre a várható igényt, az olvasói ér­deklődést. Hiába az előzetes informá­ció, az előre beharangozott téma, új­ságcikk. — Meglehet, sokan nem látnak a ku­lisszák möge, vagyis hogyan jut el az olvasóhoz a Petőfi Népe? — A postai munkára gondol, ugye? A postahivatalok naponta megigénylik az újságot, mikor hány példány kell nekik. Nyilván figyelembe veszik a he­lyi viszonyokat, például mikor van pi­ac, érdekli-e az embereket a rádiómű­sor és a többi. Az igényeket itt^ Kecske­méten összesítjük, egyeztetjük a pél­dányszámot -d lapkiadó vállalattal, majd elmegy a megrendelő a nyomdá­ba. A nyomtatás után pedig az általunk elkészített fedőlappal indulnak útra a megye különféle szegleteibe az újságok. — Hol rendelnek legtöbbet lapunk­ból? — Az előfizetéseket nézve a kisváro: sok közül Tiszakécskén 996-an, Lajos­mizsén 855-en, Soltvadkerten 894-en « várják naponta á Petőfi Népét. Kecske­méten 12 ezer 13-an, Baján 2173-an, Kiskunhalason ,1872-en fizetnek elő a megyei lapra. És még egy példát hoz­nék: Hetényegyházán 822 előfizető van! Összességében azt mondhatom, hogy a legtöbb előfizető a megyeszék­helyen és a délvidéken van, az árus példányokat tekintve pedig Kiskunfél­egyházán adnak el legtöbbet a Petőfi Népéből. — És ami nem talál gazdára? — Az a remittenda. A következő lapszám megjelenésekor már nyilván­való, hogy az előző nem biztos, hogy gazdára lel. Félhavonként szedjük ösz- sze a remittendát, a kishivatalok pedig a hónap huszadik napján számolnak le. A megmaradt példányok hozzánk fut­nak be, a megye hat városát leszámít­va. ' A végállomás minden esetben a MÉH. — Mennyi volt a legutóbbi remitten­da? ' ■ — Sajnos, csak decemberi adatokkal tudok szolgálni. Akkor a hét öt napján megjelenő 4,30 forintos Petőfi Népéből 246 ezer 329 darab kelt el, az 5,30-as szombati lapból pedig 66 ezer. 636 pél­dány. A remittenda: 19 ezer 322, illetve. 3828. Ugye, nem rossz az arány?! So­kan azt mondják, akkor jó a lapterjesz­tés, ha még este is lehet a napilapból kapni. Igen, ebben van némi igazság, és abban is, hogy nincs remittenda nélküli lapterjesztés. — Mit gondol, népszerű a P. N.? — Egyszer olvastam egy cikket ar­ról, hogy világjelenségnek számit a központi napilapok iránti csökkenő ér­deklődés, ugyanakkor a figyelem a he­lyi újságok felé fordul. Ezt magam is tapasztalom, szükebb pátriánkban. A helyi kiadványoknak lesz jövője! Igaz, a növekvő választék nem biztos hogy arányban van az olvasók érdeklő­désével. A jó lapok viszont fennmarad­nak majd a rostán. A Petőfi Népéről kérdezett... Szeretik a lapot, azt gon­dolom, népszerű az önök újságja. So­kat változott a tartalma, de azért hadd jegyezzem meg még egyszer: nem árta­na még több újítással előrukkolniuk. —t Van ötlete? — A folytatásos regényeket mindig szeretik az olvasók. Az otthonnal, a családdal kapcsolatos írásokra is fi­gyelnek, és a műsorokra. Talán ez utóbbit is színesíthetnék! Nagy vissz­hangot váltott ki a barguzini leletről ' szóló cikksorozat, vagy legutóbb a Czi- nege-ügy. A Petőfi Népe újságírói le­gyenek frissek, legyenek ott a fontos eseményeken ... No, de befejezem, ne­hogy úgy tűnjék, hogy ki akarom ma­gukat oktatni. ' Az ötleteket, Olvasóinktól is, szíve­sen fogadjuk. És ha nem lehet kapni a Petőfi Né­pét, meglehet, mi vagyunk az okai. Olyan témára bukkantunk, ami önöket fölöttébb érdekli. Jó lenne, ha ez min­dennap így lenne. ­B. T. NÉZZÜK, PÉLDÁUL, AMERIKÁT! Hogyan szabaduljunk meg a bürokráciától ? Mostanában minden országmegváltó a bérből és nyugdíjból élők rovására akaija megoldani a problémákat. E megközelítési mód nem rossz szándékból, hanem tapasztalatlanságból fakad. Ezért nehéz ellene harcolni. Pedig ezen a téren fordulatot kell elérni, különben az épülő demokrá­ciának ugyan lesz többtucatnyi pártja, több ezer, politikai ambíciótól fűtött vezetője, de nem lesz tömegbázisa. Az ilyen demokrácia egyrészt nem sokat ér, másrészt nem lehet tartós. A bérek és nyugdíjak lefaragása helyett A bérek és nyugdíjak faragása helyett van javas­lat is: leépíteni a felesleges, káros és sok tízmilliárd- ba kerülő bürokráciát. Először is: a vállalati bürokráciát. Ez nemcsak azért drága, mert sokba kerül a működtetése, ha­nem sokkal inkább azért, mert eleve lehetetlenné teszi a rugalmasságot. Az még a modern tőkés országokban is általá­nos tapasztalat, hogy a kisvállalati szektor elsősor­ban azért terjeszkedik a nagyvállalatok rovására, mert rugalmasabb, kevésbé bürokratikus. Pedig a tőkés nagyvállalatok sokkal kisebb adminisztratív létszámmal dolgoznak, mint a mieink. De bár ott is azt hirdetik az üzemszervezési szakemberek és a könyvtárnyi irodalom, az élet azonban ezeket nem mindig bizonyítja. Az utóbbi évtizedben minden fejlett tőkés országban kevesebben dolgoznak a nagyvállalati szektorban, mint korábban, ezzel szemben gyorsan nő a kisvállalkozásokban dolgo­zók létszáma. Ez elsősorban annak a következmé­nye, hogy a nagyvállalatok különböző részlegeiket önállósítják. De érdekes, hogy elsősorban nem al­vállalkozókat szerveznek maguknak a saját részle­geikből. Ezt is teszik, de sokkal inkább azt, hogy a saját bürokráciájukat vállalatosítják. Önálló vál­lalatokra bízzák azt, amit korábban a saját jogi apparátusuk intézett; azt, amit személyzeti részle­gük intézett, propagandairodájuk, üzemszervezési, belső ellenőrzési részlegükkel végeztettek. Az Egyesült Államokban az új kisvállalkozások közel fele végez olyan szolgáltatást, amit korábban a nagyvállalati irodai apparátus látott el. Talán a nagyvállalati profil tisztítása során sehol sem kö­vetkezett be olyan hatékonyságnövekedés, mint ezen a téren. Mi is csinálhatnánk hasonlót, de ehhez azt kellene belátni, hogy nemcsak a kisipa­ros és a kiskereskedő a kisvállalkozó, hanem a jogi iroda, a hirdetési iroda, a káderközvetítő, az adó- tanácsadó is az. A jövő vállalkozói társadalma akkor lesz igazán egészséges, ha az értelmiség je­lentős hányada is kisvállalkozóvá válik. A felesleges adatszolgáltatás A jelenlegi vállalati bürokrácia legfőbb munka- területe a felesleges adatszolgáltatás. A sztálinista tervgazdálkodás arra a hamis meggyőződésre épül, hogy mindenről adatokkal rendelkezhet, és ez az adathalmaz megbízható. Természetéből fakad az az elve, hogy minden vállalat, szövetkezet és költ­ségvetési intézmény elemi kötelessége, hogy min­denről szolgáltasson adatokat. Arra már nem fi­gyelt, hogy az adatok megbízhatósága eleve kizárt az olyan társadalomban, ahol az árakat nem a piac alakítja, ahol szinte minden rovatban más ke­ménységű pénz szerepel, ahol az adatszolgáltatók­nak alapvető érdekük fűződik ahhoz, hogy az adatszolgáltatásukat bizonyos irányba torzítsák. Az összegyűjtött adatokban ugyan már senki sem bízott, dé azok, a rendszer létszükségleteként, az 1968-as reform után is tovább éltek. Ezt tette szükségessé az a koncepció, hogy ugyan megszün­tetik a kötelező tervutasításokat, de a pénzügyi befolyásolás eszközeivel kikényszerítik a tervgaz­dálkodók akaratának teljesítését. A céljainak meg­felelő befolyásolás érdekében maguk a befolyáso­lok egyre jobban torzították az adatokat. Egyre jobban elszakadtak a normativitástól. Az össze­gyűjtött adatok tehát nem jobbak, hanem még megbízhatatlanabbak lettek, de a tervirányítás még szükségesebbekké tette őket. Korábban csak a tervparancsok osztogatói akartak mindenről in­formációt, adatot, most mára pénzügyi apparátus is. így történhetett meg aztán, hogy a reformfolya-' mat sem csökkentette a vállalatokkal szembeni adatszolgáltatási kötelezettséget. Az íróasztal kényelme Most már tulajdonreformról, piaci árakról, vál­lalati önállóságról beszél mindenki, de az fel sem merül, hogy egy ilyen rendszerben nem kellene, nem lenne szabad a vállalatokat arra kötelezni, hogy olyan adatokat is szolgáltassanak, amelyek megszerzése, gyűjtése nem áll az érdekükben, illet­ve nem fakad adóbevallási kötelezettségükből. Ma a vállalatoknak tizednyi adatra sem volna szükségük, ha nem lenne adatszolgáltatási kötele­zettségük. Az adórendszer sem jó akkor, ha olyan nyilvántartást követel a vállalatoktól, amire azok­nak a jobb és hatékonyabb munkájuk érdekében nincs szükségük. A csak az adózás miatt végzett adatgyűjtés, -nyilvántartás . költsége lényegében adó, mint ahogyan az a statisztikaiadat-szolgálta- tás is. Ennek megfelelően törvényt kellene hozni, ami kimondja, hogy a vállalatok nem kötelesek olyan adatok ingyenes szolgáltatására, amelyek összegyűjtése nem áll érdekükben. A költségvetési hiányt is jelentős mértékben le­hetne csökkenteni, ha nem kellene a költségvetési intézményeknek sem felesleges adatokat szolgál­tatniuk. Hány orvos, pedagógus, tanácsi alkalma­zott vesztegeti értékes idejét azzal, hogy értelmet­len adatokat kell gyártania?! Nem teszik ezt egyet­len tőkés országban sem. Mi is csak azért folytat­juk ezt az értelmetlen munkát, mert sok ember számára státust és kényelmet biztosít az íróasztal. Kopátsy Sándor Käthe Kollwitz rajzai Öharckcp (1943) KIÁLLÍTÁS A NEMZETI GALÉRIÁBAN Kenyeret! (1942) Rajzait, litográfiáit, rézkarcait minő­sítették naturalistának és realistának, irodalmi ihletésűnek és tematikusnak, szocialistának és politikai célzatúnak. De abban Käthe Kollwitz minden bírá­lója és méltatója egyetértett, hogy ex­presszív lapjait belső izzás, átélés, tenni akarás hatja át. „Soha nem dolgoztam hideg fejjel.... hanem, mondhatni, mindig a véremmel — vallotta a mű­vész. —- Akik műveimet látják, ezt érez­niük kell.” . Ezt a szenvedélyes szocialista elköte­lezettséget és a körülmények megvál­toztatását célzó indíttatást érzékelheti a közönség a magyar nemzeti galéria­beli Käthe Kollwitz-grafikák, -rajzok, -plasztikák című kiállításán is. Az anyag Stuttgartból, az Institut für Aus­landesbeziehungen gyűjteményéből ér­kezett. Á polgári származású Käthe Koll­witz a naturalista irodalomból merítet­te első rajzainak témáját. Gerhart Ha­uptmann drámája nyomán alkotott Takácsfelkelés című grafikai sorozatá­val aratta első nagy sikerét. Szociális érzékenységére mély hatással volt az a • Asszony, halott gyermekevei (1903) környezet és sors, amelyet akkor ismert meg, amikor férjhez ment egy orvos­hoz, aki Berlin egyik proletárnegyedé­ben praktizált. 1903 és 1908 között elkészítette Pa­rasztháború című sorozatát. És rend­szeresen készített rajzokat a Simplicis- simus című szatirikus folyóirat számá­ra a nagyvárosi élet tragédiáiról. A há­borúban elesett Péter fia halálát soha nem tudta elfelejteni. Sok éven át készí­tette fiának és a háború többi áldozatá­nak emlékművét. Käthe Kollwitz, ahogy sok művész és értelmiségi, 1918—19. forradalmi eseményeitől remélte a jobb jövőt. 1919-ben mégis így írt „... Ha most lennék fiatal, bizonyára kommunista lennék. Még most is arra az oldalra húz valami, de már az ötvenes éveimet ta­posom, átléptem a háborút, Péter' és több ezer fiatal halálát, kétségbeejtett és megrázott a' világban tomboló gyű­lölet. Olyan szocializmusra vágyom, amely élni hagyja az embert.” Egész sor politikai és humanitárius célú plakátot és grafikai lapot készített; az orosz éhezők megsegítéséért, a né­met hadifoglyok megmentéséért, az újabb háború megakadályozásáért dol­gozott. Azt követően, hogy 1932-ben (Eins­teinnel, Heinrich Mannal, Arnold Zweiggel és másokkal) aláírta a kom­munisták és a szociáldemokraták egy­ségfrontjára felhívó kiáltványt, a nácik kiutasították a Művészeti Akadémiá­ról, ahol a grafikai mesterkurzust ve­zette, eltiltották a kiállításoktól, majd evakuálták Berlinből. 1945-ben halt meg 78 évesen, Moritzburgban. Életműve, egyéni és kifejező képi vi­lága — témáinak túlhaladottsága elle­nére is — maradandó. K. M. A Szigma — hws AUTÓSZALON j (Kiskunfélegyháza, Mártírok u. 1.) GÉPKOCSIAJÁNLATA 1 ® Uj Lada személygépkocsik nagy választékban megrendelhetők. A teljesség igénye nélkül, pl.: Lada Nova - a 1285 cm1 48 kW (65 LE) 7429 DEM-7629 DEM +14 867,— Ft ® Lada Szamara ® 1090 cm1 39 kW (53 LE) 8994 DEM-9244 DEM + 18 385,— Ft Lada Szamara, 3 ajt. 5. seb. a 1489 cm3 53 kW (72 LE) 9617 DEM-9817 DEM+ 19 520.— Ft Peugeot-ajánlatunkból: ® Peugeot 309 grd, 5 ajtós dízel '2 év 3 hónapos, rubinpiros, tolótetős 53150 km vételár: 15524 DEM + 32 832,— Ft ® Peugeot 309 xrd, 3 ajtós dízel 2 év 9 hónapos, metál grafitszürke tolótetős, aiu. felnik, színezett szélvédők ® 52 000 km 14128 DEM + 29 868.— Ft ® Peugeot 309 gld, 5 ajtós dizel 3 év 4 hónapos, fehér, tolótetős, rádió ® 58 600 km 13 053 DEM+ 27 588.—Ft ® Fenti áraink a vámot és áfát nem tartalmazzák, de a szállítási költséget igen. Átvehetők lesznek Kecskeméten vagy Kiskunfélegyházán. Garanciát a használt gépjárművekre'is adunk, fél év vagy 10 000 km-ig. Autószalonunkban megkezdtük az autóalkatrészek árusítását is. valutáért. <§ Bármilyen típusú új és használt személygépkocsit megrendelhet nálunk. VÁRJUK ÖNT, KERESSEN FEL BENNÜNKET! § 529 ® t ligy Reform, egy Petőfi Népe... (Tóth Sándor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents