Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

1990. február 24. • PETŐFI NÉPE • 3 VEZETÉKES VÍZ, BEZÁRT ISKOLA, RENDES NAGYMAMÁK Elöregedő határ menti falu: Bácsszentgyörgy „ ... Ötvenvalahány párt, nekünk meg nincs munkahely .. Ha Zengő Pista bácsi nem gyengélkedik akkor akár községtörténetet is írhatnék Bácsszentgyörgyröl, az egykori György-pusztárói. A falu egyik legöregebb embere ugyanis ízes beszédű helytörténész és a 2500 kötetes könyvtár kezelője. Eddig kutatásai során az 1300-as évekig visszavezette lakóhelye történetét, amit a gondosan kezelt minimúzeumban szemléltet is. Ám a betegség nem válogat; viszont Bajai Mátyásáé is — aki 1981 óta a Gara Községi Tanács Bácsszentgyörgyi Kirendeltségének vezetője — kész­séggel kalauzol. ; ,— Éppen adóíveket postázok. Amennyi boríték, annyi ház. Sajnos, csak százat kell leragasztani. Ugyanis háromszáz körüli a lélek szám. Leg­többjük pedig — hetven százalékuk — idős ember. Sokáig több közigazga­tási területhez tartoztunk: egy időben a két kilométerre levő jugoszláviai Rasz- tinához (Hadikfalva), még előtte Nagybaracskához, Regőczéhez, majd 1948-ig Garához. Ezután 1977-ig tar­tott az önállóság. Közben feltárcsázom az elöljárót, Hajzer Jenőt, hátha el tud jönni. Ő ugyanis idevalósi — mondja kitérőként Bajainé, akinek időközben ügyfele is érkezik. Kőhalmi Ferencné a fiatalabb kor­osztályhoz tartozik. Örömmel újságol­ja, sikerült nagyobb házat venniük, s most a szociálpolitikai kedvezmény mi­att jött, jobbján apró gyermekével, a harmadikkal. A másik kettő — tudom meg — tizenhat éve született. Ikrek. Ám az egyik és még három falubeli munkanélküli. A férj egyéni gazdálko­dó, az asszony a 25 kilométerre levő legközelebbi városba, Bajára jár a sü­tőiparhoz. A kislány, ha meggyógyul, boldogan megy a helyi óvodába, ahol váija a többi nyolc gyerek. — Azért, ha öregedőben is a település, csak lesz utánpótlás ... — Bár így lenne ■— folytatja a kiren- deltségvezetö. — Nemcsak az óvodá­sok vannak ilyen kevesen. Ebben a tan­évben bezártuk a négytantermes isko­lát, mert tavaly is már mindössze két gyerekért volt nyitva. A tanító is épp úgy átjár Garára, mint a nebulók. Az autóbusz-közlekedés jó, alkalmazko­dik az eljáró dolgozókhoz. Itt csak egy­személyes munkahelyek vannak, azok is ebben áz épülettömbben, a faluköz­pontban, saroktól sarokig: italbolt, élelmiszerüzlet, kúltúrház, tejátvevő, orvosi rendelő, posta és ez a tanácshá­za. A többieknek a garai téesz, illetve a Fékon gyáregysége ad munkát -1- egyre kevesebbet. Sokan pedig otthon gazdálkodnak. Legtöbben szarvas- marhatartással, nyúltenyésztéssel, illet­ve paprika- és uborkatermesztéssel fog­lalkoznak. Ezért is a szervezett tej­átvétel. Az idő közben telik, a kis előtérben szaporodnak az ételesek. Magas, kö­zépkorú fiatalasszony nyit be. • — Ő A ladies Mária, a község minde­nese — mondja a kirendeltségvezető. — Főfoglalkozása klubvezető, de inté­zi az ebédeket és sorra felkeresi az öre­geket. Keddenként díszítőművészeti szakkört vezet. Az ügyes, idős kezek varrta munkákból májusonként kiállí­tást rendez. Szerdán, szombaton, va­sárnap is nyitott a klub. Van video, színes tévé, lemezjátszó, magnó, társas­játék. Néha vetélkedőket szervez, szír vesen jönnek a határőrök. Üiinep ná­lunk a vasárnap is, amikor a szép kis katolikus templomunkba Garáról át­jön Bornemissza Péter plébános úr. — És az ételesek hói telnek meg? — fordulok Aladics Máriához. — A téesztagok a garai gazdaságból, a többiek pedig a napközi otthonból kapják a kedvezményes ebédet. Garán a helyi járatú buszra a szociális gondo­zónő felpakolja a tele edényeket, az itteni megállóban pedig kicseréljük az üresekkel. Akinek Yűn kedve, ereje el­gyalogolni, az maga viszi haza, aki nem bírja, annak én elkarikázom, s megkér­dezem, kell-e valami más is. Mire Marika elsiet, megérkezik az elöljáró. ' — Én is ingázom, a Bajai Mezőgaz­dasági Kombinát garai üzemében szarvasmarhaágazat-vezető vagyok l-V mondja. — De ez már nem olyan távol­ság, mint ide a szülőfalum, a hajdú­bihari Fúrta. Itt katonáskodtam. Az­tán 1955-ben „szívlövést” kaptam, ide nősültem. Ezerholdnyi szép kis hely ez. Csak elöregedett. Ezért a fő feladatunk az idősekről való gondoskodás. Ma­gunkra utaltak vagyunk, de nagyon összetartunk. Ha valaki bajban van, egyként mozdul mindenki. Fájó pont, hogy 1968-ban megszűnt az egyetlen munkahely, a téesz. Amire meg büsz­kék vagyunk, az a negyedik éve folyó vezetékes viz. Társulás formájában va­lósítottuk meg. A bajai OTP-seknek ma is köszönjük hozzáállásukat, azaz a kihelyezett, kedvező ügyintézést. Megérdemli ez a falu. Ott van például Schmidt Istvánná Éva néni. Isten áldása ő is. Ha megtudja, hogy beteg valaki, harangozáshoz menet vagy jövet, biz­tosan nem kerüli el. Sokat segít Olgi, Bakos Sándomé tanítónő, Végváriné Erzsiké, aki vöröskeresztes, aztán Ala­dics Marika, de úgy sem férne mind az újságba... — Milyen elképzelései vannak a falu­beli helyzet jobbítására? — Jó a kérdés. Van ötvenvalahány párt, nekünk meg nincs munkahely vagy aki egy szerszámnyelet csinálna, de van szegénység. Nincs kisiparosunk, ellátás, szolgáltatás, sok az öregember, akikhez hetente kijár dr. Takács. Imre orvos. Rendkívüli ember! Mindezek tudatában mit szeretnék? A falu to­vábbra is tartson össze és jöjjön vissza az a kor, amikor nem kellett kulcsra zárni a konyhaajtót. Éljenek bizton­ságban az emberek. Jó földjeink van­nak, bízunk is bennük, a hozzáértés meg régről adott, hiszen ez jelenti itt a mindennapi megélhetést. Kialakulhat­na egy igazi paraszti közösség, hogy garasolni is lehetne a munkából. Jó • A katolikus templomban mindig ünnep a vasárnap. (Méhesi Éva felvételei) t Bajai Mátyásné kirendeltségvezető kilenc éve intézi a községlakók ügyes-bajos dolgait, amelyek közül ritkán akad ilyen örömteli, mint a nagycsaládos Köhalmiék végleges letelepítése nagyobb házba. 9 Megérkezett a „menetrendszerű” ebéd. Aladics Mária a „gazdátlan” teli edénye­ket házhoz szállítja volna, ha a fiatalok itt raknának fész­ket. Szép az óvoda, a .bezárt iskolát bármikor kinyitnánk. Rendesek a nagymamák, akik nagyon tudnának utódokat nevelni - családi szeretetre, egymás megbecsülésére. Minden más már magától megoldódna ... Pillái Sára A SZAVAZÁS A TAGSÁGOT IGAZOLTA Megbékélnek-e a bedolgozók? Rendkívüli közgyűlés a félegyházi háziipari szövetkezetben (Folytatás az 1. oldalról) 3 millió forintot takaríthattak volna meg. Erről a jelenlevők döntő többsége most hallott először. Farkas Jenő — sajátos logikával — a hímző asszonyokat tette felelőssé a hímző- és varrórészleg között kialakult torz tagsági arányért. Mint mondta: ezt az arányt, eléggé el nem ítélhető mó­don, „mesterségesen és manipulatívan” alakították ki. A varrórészleg dolgozó­inak többsége ugyanis, elnöki utasítás­ra, kilépett. Azért, hogy a megmaradt tagság, főként a hímzők, ne dönthesse­nek kény ük-kedvük szerint — folytatta az elnök -—, most a varrórészleg dolgo­zói'közül sokat visszaléptettek tagnak. (Ezt a törekvést a részleg vezetője, aki a vezetőség tagja is, egy (léttel ezelőtt még cáfolta.) Mint kiderült: az akció célja az vólt, hogy a hímzőrészleg dol­gozóinak elszántságát és indulatát a szavazásnál majd csillapítsák a varró asszonyok. Oszd meg és uralkodj? A továbbiakban az elnök cáfolta a szövetkezeti vagyon kisajátításáról, az italozásról és a retorzióról szóló váda­kat. Kijelentette, hogy a hímzőrészleg­nél tapasztalható munkahiány nem bosszú, hanem csupán a dolgok vélet­len, időbeni egybeesése. Nincs megren­delés — magyarázta —, készletezésre pedig pénzügyi okokból nem termel­hetnek. Kórusban követelték a lemondást A másfél órás beszédet az egyébként türelmes hallgatóság többször szakí­totta félbe bekiabálásokkal. Huszonöt oldal felolvasása még taktikai fogás­nak sem rossz: hátha a hallgatóság közben elfárad... De úgy tűnt, hogy a tagság nem hagyja magát. Nem szál­lingóztak el az emberek. Mindenki a helyén volt, amikor a következő szemé­lyi ügyről, Lőrincz Lászlóné műszaki vezető leváltásáról tárgyaltak. Az el­nökség — köztük a megyei szövetség képviselői is — próbálták elodázni a döntést. Szemmel láthatóan nem ilyen kiálláshoz, a tagsági jogok ilyen hatá­rozott gyakorlásához szoktak az el­múlt években. Jogszabályokra hivat­koztak. Azzal érveltek, hogy a műszaki vezető leváltásának a visszahívás nem törvényes módja. Ezt elunva, az egyik asszony — Ferenczi Gáborra, az Okisz jogtanácsosára hivatkozva — kijelen­tette, hogy akit közgyűlés választott, azt a közgyűlésnek joga is van vissza­hívni. A jászszentlászlói részleg egyik dol­gozója úgy vélte: ha Lőrinczné marad, akkor az utóbbi időben és közgyűlésen is elhangzott nyílt, egyenes beszédek után ismét fejek fognak hullani, ismét többeknek el kellene hagyniuk a szö­vetkezetét, mint ahogyan az máskor volt, ha valaki szólni merészelt. És so­rolta a neveket.'.. A jelenlevők ütemes tapsára és „mondjon le!” kórusára vá­laszul a műszaki vezető végül felaján­lotta, hogy elfogadja a tagság döntését, bármilyen eredménye lesz is a szava­zásnak. Talán jellemző lehet a szövet­kezetben! állapotokra, hogy a négy órája tanácskozó, tagok, fáradtságuk ellenére is, vállalták a titkos szavazás­sal járó többletmunkát és időt. A tag­ság elsöprő arányban a műszaki vezető, leváltása mellett döntött. Azt hihetnénk: itt a vége. De zárszó­ként dr. Tiborc Csaba még megerősi- tette korábbi véleményét: a szavazás törvénytelen volt, mert a műszaki veze­tőt csak a vezetőség válthatta volna le. (Mint később megtudtuk: Lőrincz Lászlóné sem fogadja el a döntést és nem mond le, mert szerinte a közgyű­lésnek csak tisztségéből van joga visz- szahivni, munkaköréből nem.) És még mindig nincs vége. Nincs, mert a két személycseréveKvalószínűleg nem oldódnak meg a szövetkezetnek a mai magyar gazdaságra is oly jellemző gondjai: a beszűkült piac, a pénzhiány, a magas kamatok miatti készletezési nehézség, a sűrűn változó gazdasági intézkedések esetlegességeiből eredő tervezés lehetetlensége. Talán csak jobb, demokratikusabb munkahelyi légkörben tudnak majd dolgozni. De ez sem kevés. Balogh György SZABADDEMOKRATÁK — MAGYARDEMOKRATÁK V; Nyílt levélváltás Lapunk tegnapi számában adtuk közre az MDF két kecskeméti képviselő- jelöltjének nyílt levelét az SZDSZ kecskeméti képviselőjelöltjeihez. Az írás — a szerkesztőségen kívül álló okok következtében — súlyosan értelemzava­ró hibákkal jelent meg, így igazi mondanivalója nem derülhetett ki. Mai számunkban ezért újraközöljük a nyűt levelet — s a reá időközben megérke­zett nyílt választ Nyílt levél dr. Sándor László és Tóth Tamás Uraknak Tisztelt Szabaddemokrata Jelölttársaink! Megdöbbenéssel fedeztük fel, hogy pártjuk aktivistái Kecske­mét különböző pontjain plakátjainkra, azok mellé, fölé, vagy alá — de mindenütt félreérthetetlen közelségbe! — ragasztották a következő feliratot: „Aki ellenünk van, az velük van. Szabad De­mokraták”. A velük (értsd: velünk) szó pirossal aláhúzva nem mást jelent, mint azt, hogy bennünket — MDF-képviselőjelölteket — az SZDSZ a kommunistákkal azonosít. De jelenti azt is, hogy támo­gatóink, ha ránk szavaznak, a Szabad Demokraták Szövetségével kerülnek szembe! Az idézetet tartalmazó papírszalag országos terjesztésű, köz­ponti SZDSZ-propagandaanyag. Azt sugallja, hogy ma Magyar- országon csupán két ellentétes politikai erő van: az egyik a Szabad Demokraták Szövetsége, a másik pedig az általa éppen célba vett párt, no meg mindenki más is persze, de e tábor tagjai valóban egyformák (vörösök) és az SZDSZ (az igazi demokraták) ellensé­gei. Aki velük van, az ellenünk van, vagy egy kicsit másképpen: aki nincs velünk, az ellenünk van! A hírhedt jelszó az idősebb generáci­ónak ismerős ma is, nem mástól származik ugyanis, mint a gyűlölt kommunista pártvezértől, Rákosi Mátyástól! Különös, hogy a régi politikai doktrína éppen a Szabad Demokraták Szövetségének kampányában bukkan fel ismét, erőszakosan, változatlan eleven­séggel. Ez a hang a bolsevik diktatúra, a féktelen hatalomvágy és erőszak, a kirekesztés és a megfélemlítés hangja. Az elnyomás korszakát idézi fel most, amikor a magyar nép által oly régen várt szabad válásztásokra készül az ország. Tisztelt Szabaddemokrata Képviselőjelöltek! A választásokat mi békés ellenfelek nemes vetélkedésének te­kintjük, és kerüljük az ellenségeskedést. Fontosnak tartjuk tudatni Önökkel, hogy a magyar demokraták nem-tömek kizárólagosság­ra. A hatalomból nem kívánnak kirekeszteni senkit, sőt, ha a nép úgy akaija, le is mondanak róla! Mi egyetlen SZDSZ-szavazóról sem gondoljuk azt, hogy az ellenségünk lenne. Mi valóban komolyan vesszük a demokrácia fogalmát: a többség uralmát és a másság tiszteletét. Ezért elutasít­juk az Önökéhez hasonló gesztusokat. Kecskemét, 1990. február 22. Tisztelettel: Dr. Debreczeni József Dr. Józsa Fábián a Magyar Demokrata- Fórum' kecskeméti képviselőjelöltjei * Nyűt válasz dr. Debreczeni József és dr. Józsa Fábián Uraknak Tisztelt Magyardemokrata Jelölttársaink! Úgy tűnik, a választás közeledtével a Szabad Demokraták kam­pánya növekvő indulatokat vált ki a rivális pártok képviselőiben. Szerdán az MSZP sértődött meg a Népszabadság hasábjain a Tom és Jerry-s reklámfilmünkön (Tómmal azonosítván magukat), most pedig Önöket sérti egyik plakátunk. Rögtön magyarázatát is adva: „Rákosi Mátyás, féktelen hatalomvágy, kirekesztés” ... stb. Őszintén sajnáljuk, hogy mind az MSZP, mind az MDF elértette célunkat, azt, hogy mindkét esetben humorral, kis könnyedséggel oldani akartuk azt a merevséget, azt a görcsöt, ami napjaink politikai hangulatát jellemzi. A kérdéses szlogent a kádári vezetés használta az 1956-os Forra­dalom leverését követően az ún. konszolidáció jellemzésére. Egyébként nem ők, mégcsak nem is Rákosiék találták ki, á Bibliá­ból ered. Nos, ennek a parafrázisát adtuk. Nem a Magyar Demok­rata Fórumra gondoltunk, sokkal inkább azokra az újonnan fel­bukkanó szervezetekre, amelyek kitűnő eszközei lehetnek e bur­kolt hatalomátmentésnek. Ehelyütt nem nevezünk meg közülük néhányat, nehogy újabb sértődési hullámot kavarjunk. Továbbra is ragaszkodunk elveinkhez: ezután sem fogjuk letép­kedni riválisaink plakátjait, nem ragasztunk rájuk személyiségi jogokat sértő címkéket (vignettákat), nem szervezünk politikai ellenfeleink soraiba tartozó személy ellen tüntetést, nem adjuk nevünket a televíziót, rádiót lezüllesztő kuratóriumhoz, nincsenek hangulatkeltő, közgazdasági dilettantizmusról árulkodó „árstop” követeléseink. A múltban sem foglalkoztunk az „aki magyar, otthon marad”, vagy .jönnek az új Lenin-fiúk!” típusú megnyilvá­nulásokkal, és a jelenben sem kívánjuk kampányunk során fel­használni a kétségtelenül valós alapokon nyugvó szovjetellenessé- get, vagy a romániai forradalom nyomán keletkezett jogos nemzeti érzéseket. Sokkal inkább örülünk az ötezer ajánlócédulának, nem tartjuk ellenségnek az MDF-et, illetve szimpatizánsait, és tiszta szívből kívánunk Önöknek további sikereket! Tisztelettel: Dr. Sándor László Tóth Tamás a Szabad Demokraták kecskeméti képviselőjelöltjei DIPLOMÁS ÁPOLÓK képzése kezdődik meg az Orvostovábbképző Egyetem egészségügyi főiskolai karán. Az egészségügyi szakközépiskolát végzettek, a gimnáziumban érettségizettek március 1-jéig jelentkezhetnek az intézménybe. A Magyarországon szeptemberben bevezetendő felsőfokú képzés négyéves, s a fejlett nyugati országok ilyen jellegű főiskoláihoz hasonlít az oktatási rendszer. Képésítést ad arra, hogy a végzettek az úgynevezett alapellátást önállóan, a gyógyító-ápolási feladatokat pedig orvos irányí­tása mellett végezzék. A gépesítés az ápolói csoportok vezetésére, oktatá­sára is szól. Elképzelhető, hogy a körzeti orvost nélkülöző kisebb lélek­számú községekben gyógyító munkát is ellátnak majd a főiskolán végzet­tek. Az erre vonatkozó jogszabály előkészítésén még dolgoznak a szakem­berek. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents