Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám

1990. február 16. • PETŐFI NEPE POLITIZÁL, VÁLLALKOZIK, EXPORTOT INTÉZ A maszek húsfeldolgozó Szétterített napilapok társaságában találom Unka Jó- zsefnét, aki a múlt esztendőben, úgymond, nagy fába vágta a fejszét. Vállalkozásba fogott. — Le merik írni? — szegezi nekem a kérdést, az újság­ra mutatva. — „A valóság: sertéshúst vettünk svájci frankért. Kereskedelmi álmok.” Aztán hajtson tovább! A másik oldalon „Fusizni nem szabad, de érdemes — vállalkozni lehet, csak nem éri meg.” így igaz. De miért? Mert nincs vásárlóerő. Talán a Svájcból hozott húsra lesz? Ezzel kár dicsekedni. A magyar embernek egyetlen mentsvára volt, hogy állatközeli, s ezért úgy számolt: majd másodállásban, ezt meg azt beállítok. Csakhogy mára már nagy szólam lett a vállalkozás. — Ön talán rosszul választott, hogy itt, Vadkerten sertésfeldolgozásba fogott? — Vállalkozói hitelt vettünk fel. Öt évre adták, 2,2 millió forintba került az üzem. De ennyi pénzre nincs ám várakozási i<tö a visszafizetésre. Máris, kamatostul tör­leszteni kell. És az adózás! Naprakészen kell tudni a jogszabályokat. Én is háromszor voltam bent a hatóság­nál, mire megkaptam azt az ivet, amit ki kell töltenem. Mert ugye, lehet választani: a személyi jövedelem szabá­lya vagy vállalkozói nyereségadó szerint vallók. Én az utóbbit néztem ki. Nem örültek — mint mondták —, mert ezt nem is ismerik annyira. — A bökkenők, az akadályok már az elején kezdődtek. Gondolom, sokan már ezért is visszafordulnak, ám ön nem ezt tette... ■.sri’ Engem nem bénítottak meg a jogszabályok. Talán, , mert a hajtás és nem a mindenáron, hirtelen történő meggazdagodás a véremben. Heti száz sertés feldolgozá­sával kezdtük. Az állatokat félbevágva állami, illetve szövetkezeti vágóhídról szerezzük be. Nálunk bontás, pácolás, kolbászgyártás, füstölés folyik. Ám az utóbbi időben harminc állattal csökkentettük a termelést, mert az őrületes áremelések után a belföldi piac beszűkült. Abban reménykedem — mint minden gyártó és kereske­dő —, hdgy feloldják a kiviteli stopot. — Úgy tudom, a szakmát nem ezzel kezdte. Az eredeti szakmám tartósító- Fs húsipari szaktechni­kus. Kilenc-kilenc évet lehúztam a Szarvasi Állami Tan­gazdaságban, illetve itt, a vadkerti áfész húsüzemében. De azért nem úgy vágtam béig, hogy azonnal nagyüzem, sok dolgozó ... Fokozatos fejlesztéssel lettünk tízen, nyolc külső ember, meg mi ketten, a férjemmel, aki a szállító. Bajusz Tibor és Bauman Péter szakemberek, a többiek betanított munkások. — Milyen árukat készítenek? — Heti 30 mázsa füstölt áru keletkezik. Nagyon büsz­ke vagyok a valódi parasztsonkára. Egyébként minden hagyományosan készül. Van császár- és angol szalonna, vékony- és vastagkolbász-gyártás. Most exportra is ké­szülünk. Akadt Jugoszláviából dolláros, készpénzes ve­vő. Csak hát a bürokrácia! De nem adom fel! Beszéltem már az ügyben a kereskedelmi miniszterrel is. Úgy tűnik, azért nem hiába szaladgálok. Holnap meg a Terimpexhez megyek. Bízom benne, a készpénznek nem tudnak majd ellenállni. Nem nagy mennyiségről van szó, mindössze kétszázezer dollár értékről. Ha minden tízfős kis csapat ennyit hozna a nagy konyhára ... De most olyan béna minden. — Konkrétan? — A legnagyobb baj, hogy a bérek és az árak elszakad­tak egymástól. így nem lehet piacot csinálni. Megszégye­nítő alamizsnát keresnek az emberek. Szerintem 15 ezer forint bruttó fizetés alatt nem lehet tisztességesen megél­ni. Úgy érzem, nálunk rendesen keres ez a „család”. Persze, amellett nincs gondjuk a reggelire, az ebédre. Azt • „Az én kis brigádom — mondja Linkáné —, akik tíz fok alatti hőmérsékleten dolgozzák fel az egy héten háromszori szállítást. A kolbásztöltés napja szerda.” • A hétfő a füstölés ideje. Nagymestere ennek Ham- balkó Ferenc. (Méhesi Éva felvételei) ingyen kapják éppúgy, mint a kávét, hidegben a teát, melegben az üdítőt. Egy alkalmazottnak csak az a dolga, hogy főzzön. O osztja be a kosztpénzt. Persze, a munka­idő meg olyan, hogy ez nem csavargyártás. Nem lehet félbehagyni. Vasárnap is kell rá szánni időt az előkészítő munkára, hogy a másnapi termelés hatékony legyen. Azt gondoltam, hogy a nyugdíjig van még tíz évem. Addig jó lenne a gyerekkel is — aki a Honvédban profi focizó — megszerettetni ezt a szakmát. Nem volt elvetnivaló, amikor a mesterség apáról fiúra szállt. Persze, még más terveim is vannak. Szeretném ezt a műhelyt saját vágás­ból kiszolgálni, s nem utolsósorban folyamatosan ex­portra termelni. Látom, nem sok szabad ideje van, mindig jönnek, állandóan nyüzsög. íjSSSj Mindenki rohan, no meg fél. Ahhoz, hogy én a munkám eredményét élvezni"tudjam, a környezetemben lévőknek kiegyensúlyozott, boldog embereknek kell len­niük. Az útnak a piac felé kell vezetnie. Addig pedig nem lehetnek boldog emberek, amíg sokuknak még leves­csontra sem futja. Pulai Sára TUDOMÁNYOS KONFERENCIA KAPCSÁN EGY MÁSIK SZAKMAI FÓRUMRÓL RégiómEurópája, s benne a Magyar régiók helye Dél-Yorkshire megye Bács-Kiskun megyével tárgyalt Van abban valami jelképes is, hogy ezen a héten hazánkban tartja tanácskozá­sát az európai önkormányzati fórum. Az Európai Községek és Régiók Tanácsá­nak és a Belügyminisztériumnak közös rendezvényén — tekintettel a készülő önkormányzati törvényre is — megvitatják a fejlett, demokratikus önkormány­zattal rendelkező országok tapasztalatait, az átvehető, hasznosítható módszere­ket, Hogy melyek lesznek azok, az majd csak a konferencia lezárása, s még inkább a törvénytervezet véglegesítése, és majdani gyakorlati alkalmazása után derül ki. De, hogy lesznek ilyenek, az biztos. Egy hasonló rendezvényen már részt vett Bács-Kiskun megye képviseletében, Becsben, dr. Tamás Ferencné, a megyei tanács környezetvédelmi ritkára és ér. Csatári Bálint, az MTA Regionális Kutatások Központja településkutató csoportjának vezetője. 'ífjy, Mily ért találkozó is volt az? — kérdeztem. Csatári Bálint: — Az európai régi­ók (megyék, tartományok) harmadik általános konferenciáját rendezték meg a múlt év végén az osztrák fővá­rosban, Vranitzky kancellár és Mock külügyminiszter részvételével. A szervezet 1985-ben alakult, 9 régió­közi szerveződés kezdeményezésére. Bár nem öleli fel Európa egészét, mégis a földrész minden részéből 150 régió képviseltette magát, s először kelet- és közép-európai országokból is volták résztvevők. Lengyelek, ju- goszlávok, oroszok, grúzok és ma­gyarok — részben megfigyelőként, mások tagfelvételi szándékkal. Tamás Ferencné: — Az Európai Régiók Egyesületének célja, hogy se­gítse, szervezze a régiók közötti együttműködést, másrészt az európai kormányzati, alkotmányos rendben erősítsék a regionális önkormányzati szint szerepét. Miért fontos ez, mármint a regionalitás? Cs. B.: — Azért, mert ez az a szint, amelyik a legjobban közvetíthet a he­lyi önkormányzat, vagyis az állam­polgár és a központi kormány kö­zött. Európára a nagyfokú etnikai, nyelvi, kulturális különbségek a jel­lemzők, korunkra pedig az, hogy az emberekre, a tájegységekre vonatko­zó döntéseknél a kormányzat túl messze van. Másrészt a nemzetközi problémák kezelésében fontos a régi­ók összefogása, hiszen ez átlépi az országhatárokat. Szerveződnek egy­mástól távoli, hasonló jellegű tájegy­ségek, például hegyvidéki, tenger- melléki régiók — az államközi kap­csolatoktól függetlenül is. Az a ta­pasztalat itthon is megfigyelhető, hogy az emberek régiókhoz kötőd­nek, itt érhető tetten a másság — a kultúrában, hagyományokban, terü­leti sajátosságokban, tervezésben — és nem a városokban. A modem demokráciákban a helyi és a központi hatalom között kell egy közbeeső szint is. Ez a régió (vagy megyei, területi szint), s bizonyos kér­désekben ez az alapvető: a kultúrák pluralizmusát tekintve, vagy a terüle­ti tervezésben, az egyéneket és közös­ségeket egyaránt érintő szociálpoliti­kában. Amikor Nyugaton az egysé­ges Európáról beszélnek, és európai léptékű tervezésben gondolkodnak, akkor ebbe beleértik a regionális spe­cifikumokat is. Mert a régiók némileg aggódnak is az egységes, nemzetek fölötti közös piac miatt, s az ilyen irányú feladatok megoldása mellett meg akarják őrizni saját szerepüket. T. F.-né:—Természetesen a régiók között is lehetnek ellentétes érdekek — még egy országon belül is—. de ez nem akadálya az együttműködésnek. Wales például egy egységként is kép­viseltette magát Bécsben; s kilenc me­gyéje külön-külön is. Éppúgy tag a 800 négyzetkilométer területű Madei­ra sziget, mint a Bács-Kiskun megyé­vel azonos nagyságú ausztriai Ka- rinthia tartomány. — ? Önök mit tapasztaltak, mennyire fontos a Nyugatnak Ke­let? Cs. B.: — A konferencián nagy figyelmet szenteltek a kelet-európai változásoknak, s gondolom, érdeklő­désük, rokonszenvük azóta sem csökkent. Bizonyíték lehet erre a mostani budapesti fórum. Magyaror­szágról egyébként tíz megye képvise­lői voltak jelen, s folytattak többol­dalú megbeszéléseket. Bács-Kiskun megyével például Dél-Yorkshire me­gye tárgyalt az esetleges kapcsolatfel­vétel lehetőségéről. T. F.-né: — A megyei külkapcsola- tok bővítésével konkrét gazdasági, intézményi együttműködés is kiala­kulhat. A közvetlen-érintkezés, érde­keltség révén hamarabb lehetne be­hozni a külföldi tőkét, s ugyanakkor ezen csatorna megléte nem zárna ki más forrásokat. Ha fel akarunk zár­kózni az egységesülő Európához, ak­kor ki kell használnunk az ilyen, szá­munkra is előnyös lehetőségeket. A közelmúltban jelent meg a Magyar Hírlapban Konrád György Jövendölés című Írása. A világban, ezen belül is elsősorban az öreg földrészen, Európában, s annak is a közép-keleti régiójában lezajlódó folyamatokat taglaló, és a jövendő lehetséges kimenetelét előrevetítő cikkből két, témánkhoz kapcsolódó részt idézünk: „A Duna mellől is látni, hogy az alaptendencia Európa integrációja, párhu­zamosan kisebb egységeinek az önállósulásával. A demokratikus föderalizmus utópiája reális.” „Kis és nagy hálózatok keresztül-kasul szövik Európát, mind kevésbé törődve a politikai közigazgatási határokkal. A federal izmus együtt jár a regionalizmussal, vége a fővárosok centralista uralmának. Számos na­gyobb és kisebb európai település beiratkozhat az európai városegyéniségek klubjába.” Váczi Tamás A TANÁCSELNÖK MEGBÍZATÁSA TORVENYTELEN Az MDF jánoshalmi szervezetének nyílt levele A tanácsokról szóló, 1971. évi I. törvény 2. paragrafusának (1) bekezdése értelmében a tanács népképviseleti-önkormányzati, állam­igazgatási szerv. A törvény 12. paragrafus (1) bekezdés c. pontja szerint a tanács megvá­lasztja „tagjai közül a tanácselnököt...” Jánoshalma Városi Tanács jelenlegi meg­bízott elnöke, Jekl Ferenc nem tagja a ta­nácstestületnek. A törvény idézett rendelke­zése értelmében tanácselnök csak a tanács­testület tagjai közül e tisztségre megválasz­tott személy lehet, következésképp a nem tanácstag Jekl Ferenc tanácselnöki megbíza­tása törvénytelen. Ezért követeljük, hogy a végrehajtó bi­zottság haladéktalanul hívjon össze rendkí­vüli tanácsülést. Kezdeményezze Jekl Ferenc tanácselnöki megbízatása alóli azonnali fel­mentését, és azt, hogy a tanács tagjainak sorából — a törvény rendelkezéseinek meg­felelően — válasszon új tanácselnököt. Tudomásunk van arról, hogy a megbízott tanácselnöki funkciót egy, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala által 1985-ben kiadott, szi­gorúan titkos belső utasítás hívta életre. (26- 23/1985. MTH. Vál. TŰK.) Meggyőződé­sünk szerint ez az utasítás már hatályba lépé­sekor is alkotmány- és tanácstörvény-ellenes volt. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a tanácsok feletti felügyeleti jogkör át­vétele után a belügyminiszter azt 1989. már­cius 1-jén hatályon kívül helyezte. A 26-37/1989. belügyminiszteri VÁL. TŰK. utasítás második pontja úgy rendelkezik, hogy azt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Eszerint jelen követelésün­ket —Jekl Ferenc tanácselnöki megbízatásá­nak visszavonását és a tanácstagok soraiból új tanácselnök megválasztását — a városi tanácstestületnek már 1989. március 1-jét követően meg kellett volna valósítania. Jekl Ferenc jelenlegi funkcióját úgy foglal­hatta el, hogy őt arra mint bizalmas, belső emberét a volt állampárt, az MSZMP jelölte. Jekl Ferenc tanácsi adócsoport-vezetőként hosszú időn keresztül apparátusi pártalap- szervezeti titkár volt, a nagyközségi, illetve a városi pártbizottság, majd később a megyei pártbizottság tagja. Jekl Ferenc Jánoshalma népének bizalmát nem élvezi. Őt tanácstaggá nem választották, következésképpen az ő egyszemélyi irányítá­sa mellett a tanácstestület népképviseleti jel­legének érvényesülése nem biztosítható. Ve­zetési stílusa autokratikus, diktatórikus. A Magyar Demokrata Fórum jánoshalmi szervezete nem kívánja vizsgálni azt, hogy a törvénytelenség keletkezéséért ki( terhel a felelősség ez ügyben, de a törvénytelen álla­pot további fenntartását megengedhetetlen­nek tartja. Ezért intézi követelését Jánoshal­ma Városi Tanács Végrehajtó Bizottságá­hoz. Jánoshalma, 1990. február 6. Tisztelettel: a Magyar Demokrata Fórum jánoshalmi szervezetének nevében: Taskovits Péter Hugyi Mihály elnök elnökségi tag' NAPKÖZBEN Mit ígér a katalógus? Előttem egy nagyvállalat áru­katalógusa. Mit mondjak: fan­tasztikus. Nyugati színvonalú ki­vitel, több száz színes fotó, egyér­telmű, köftnyen követhető magya­rázószöveg. Büszke lehet rá a cég. Közel száz oldalon félezernyi zöldség, dísznövény és ezek alfa­jainak mintegy ezernyi változatát kínálják. Csupán az egynyári, vi­rágos dísznövényekből nyolcvan­háromfélét számoltam össze a ka­talógusban. Próbáltam volna meg ugyanezt egy mintaboltjukban. Megpróbáltam... Az eredmény lehangoló. A kínálat nem érte el a másfél tucatot sem. Es ez az, ami már túlmutat a vállalati katalógus által gerjesztett csodálatomon. Ez az, ami már hazai kereskedel­münk tükre. Lehet mondani: álta­lánosan. Mert továbbra is az a vélemé­nyem, hogy a katalógus nagyon jó. Szükség van rá, és szükség len­ne arra, hogy a kereskedelmi vál­lalatok közül mind többen köves­sék a példát. Talán eljön majd az idő, hogyha nem is Quelle-hez ha­sonló, de legalább azt megközelítő áru-összeállításokat forgathatunk odahaza. Az üzletekben pedig cikkszám szerint kérjük a holmi­kat. Vagy akár el sem kell odáig menni. A csomagküldő szolgálat lakásunkba hozza, amit kiválasz­tottunk. Mielőtt túlságosan elragadna a képzelet, térjünk vissza a mába. Ami kiábrándító. Hiszen a leg­szebb katalógus sem feledteti azt a pillanatot, amikor a lehangoló „nincs”, majd az „az sincs" el­hangzik az üzletben. De hát, miért nincs? Hiszen a katalógusban van ?! Miért van ott, és miért nincs a pultokon? Erről pedig legkevésbé a kata­lógus tehet. Azt a feladatot, amit neki szán­tak, maradéktalanul betölti. Ked­vet csinál a vásárláshoz, eligazít, segít a választásban. Tehát, a hi­bát nem itt kell keresnünk. Akkor hol? Nos, a válasz mindannyiunk­nak kézenfekvő: a hiba az értéke­sítésben van. Nem feltétlenül az egészben. Elég egy apró „por­szem", egy hanyag raktáros, egy tapasztalatlan boltvezető, egy lus­ta kiszolgáló is. Es azonnal hiába fáradtak a katalógus összeállítói. Elvesztették a vevőt. Pedig milyen szépen indult a dolog. A vásárló elhatározása szi­lárd volt. Vásárolni akart. Meg is tenne mindent érte. Csak egy va­lamit nem szívesen. Üzletről üzlet­re vándorolni és keresni azt az egy valamit. A cipőt, a fűmagot, a csempét, a hajsampont, vagy azt a bizentyűt. Éppen azt, amire most a legnagyobb szüksége lenne ... Ezért nem tudok maradéktala­nul örülni ennek a katalógusnak. Mert én ebben az országban élek több mint három évtizede, ahol amikor ló van, akkor a szekér hi­ányzik, amikor szekér is kerül, akkor abrakot nem találni az is­tennek sem. És félek, így marad ez még jó darabig. Legfeljebb holnap többetfizetek érte. Azért, amit ma hiába kerestem az üzletekben ... Noszlopy Nagy Miklós EGYÜTT ÉLNI A NAGY KÉSZLETEKKEL A konzerv- és a zöldség­gyümölcs export nehézségei Az élelmiszertermékek szocialista export­jában változatlanul nagy a bizonytalanság. A kivihető árok mennyisége évről évre keve­sebb, főként a szovjet export elmaradása okoz továbbra is gondot a konzerveket, valamint a zöldség- és gyümölcsféléket termelő, illetve exportáló cégeknek. A kivitel szabályozására január 24-én kihirdetett rendelet, az engedé­lyeztetés új rendszere többnyire elégedetlensé­get szült A konzerviparban továbbra is a nagy kész­letekkel kénytelenek „együtt élni”. Bizonyos könnyebbséget csupán az jelentett számokra, bogy a Kereskedelmi Minisztérium az első negyedévi szállításokra az elvi engedélyt kiad­ta, így a gyárak a tavaly gyártott késztermé­kektől, a termelők és a Hungarofruct a tárolt zöldség, gyümölcs egy részétől talán megsza­badulhat. Varga István, a Hungarofruct Konzervipari Kereskedelmi Kft igazgatóhelyettese elmon­dotta: tavaly 273 ezer tonna zöldség-, illetve gyümölcsárut exportáltak a szocialista piac­ra, az idén ennél 65 000-70 000 tonnával keve­sebbel számolnak. Az első negyedévre 43 ezer tonnára szóló kiviteli engedély valóban meg­könnyebbülést okozott. Ugyanakkor nehezíti munkájukat, hogy a KÉM fölösleges admi­nisztrációs lépéseket iktatott be: ugyanis most már csaknem minden szállítmányra külön kell engedélyt kérniük. Nagy István, a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium külkereskedelmi osztá­lyának helyettes vezetője sokkal több nehézsé­get lát. Az élelmiszerek szocialista exportja ugyan megindult, ám az import igen minimá­lis, így továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy az aktívum növekszik. Véleménye sze­rint a kiviteli kérelmeknek hozzávetőleg a fe­lére ad engedélyt a társminisztérium. Ez érzé­kenyen érinti a gyártó vállalatokat. A likvidi­tási lista ismeretében máris több bank jelezte a MÉM illetékes főosztályának: jó néhány élelmiszer-feldolgozó cég fizetésképtelensége miatt fel akarja mondani a hitelszerződést. Ez a konzervgyárak egy részét kedvezőtlen helyzetbe hozhatja: ha ugyanis a pénzintéze­tek a 30 százalékos kamatra sem adnak hitelt nekik, s nem tudják finanszírozni készleteiket, akkor az érintett élelmiszerüzemek becsuk­hatják a kapuikat. Van olyan konzervgyár, amelynek a rövid lejáratú hitelállománya eb­ben az évben 30-40 százalékkal növekedett: az egyik vállalaté pedig egy hónap alatt ennél is jobban: 1 milliárd forintról csaknem 1,5 milli­árd forintra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents