Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-15 / 39. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. február 15. HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Vihar a bugaci klub körül A Petőfi Népe 1990. január 22-ei számában Borzák Tibor írt riportot Üres marad-e a párt ház?. Klub, ami nincs címmel. Az írásban foglaltakkal nem mindenben ért egyet egy hajdani „szemta­nú”, az egykori ifjúsági mozgalom bugaci vezetője, lelkes klubalapí­tó. Levelét Egér-Szarvaskőn adta fel, miután ott is él. Az alábbiak­ban közreadunk néhány gondolatot hosszú írásából, melyet terjedel­mi okok miatt kellett rövidíteni. íme tehát Fodor Szabolcsné Tanko- vics Erzsébet véleménye a bugaci „ügyről”: Meglepetten olvastam az újság­cikket, és úgy éreztem, tollat kell fognom! Nem engedhetem meg azt, hogy több száz fiatal nevében olyan dolgokról essék szó a megyei nyilvánosság előtt, mely nem az igazi vágyakat, érzékeket mutatja be, csak egy személyeskedő fiatal­ember meggondolatlan kijelentése­it tükrözi. Nem engedhetem meg, hogy a nyilvánosság, ezután a cikk után felelőtlennek, meggondolat­lannak tartsa szülőfalum fiataljait. Annál inkább sem, minthogy én ezekkel a fiatalokkal olyan dolgo­kat vittem véghez, mely ezek ellen­kezőjét bizonyítják. Az aláírásgyűjtő papíron az én nevem is szerepel, de azt hiszem, mind a 357 aláíró nevében kijelent­hetem, nem így tájékoztattak min­ket, mint amiről a cikk szól. Én azt az információt kaptam a fiatalok­tól, hogy klubjukat fel akarják szá­molni, berendezéseit — melyet jó­részt a fiatalokkal, kétkezi mun­kánkkal teremtettünk meg — el akarják venni. S ők azért gyűjte­nek aláírásokat, hogy ha a régi könyvtárépületben már nem is folytathatják tovább tevékenysé­geiket, akkor legalább a régi párt­ház épületét bocsássák a rendelke­zésünkre. Azzal a követelésükkel mélysé­gesen egyetértek, hogy az évtize­dek óta megoldatlan kulturált szó­rakozási és szabadidős tevékenysé­gek lehetőségét mielőbb meg kell oldani. De minden intézménynek szabályozott keretek között kell dolgoznia — gondolok itt a nyitva tartásra, gazdasági ellenőrzésre stb... Mi történne az országgal, ha mindenki saját kénye-kedvére cselekedne? A cikk írója tévedett, amikor összefüggéseket keresett az aláírás- gyűjtés es a munkaviszony meg­szűnése között. A tanácselnök in­tézkedését helyesnek tartom, hi­szen olyan kezében nem lehet az irányítás, aki nem példamutató, hiszen hová jutna akkor az ország? Ezeknek a fiataloknak egyetlen vá­gyuk, hogy kulturált környezetben tölthessék el szabadidejüket, hogy programokkal töltsék ki hiányos mindennapjaikat, s hogy úgy érez­zék, ők is egy nagy közösség tagjai. Méltánytalannak tartom, hogy a cikk írója nem kérdezte meg a nagyobb nyilvánosságot is. Ezek a fiatalok csak azt a kis zugot féltet­ték, ahová mindig elmehettek ba­rátaikkal, beszélgethettek, kikap­csolódhatttak. Ezek az igények s ezek az aggodalmak, azt hiszem, megalapozottak. Megmagyará­zom, miért! A cikk írója bizonyára nem járt a helyi művelődési ház­ban, pedig az mindent megmagya­rázott volna! A fiatalok nem tud­nak baráti köreikkel kulturált kör­nyezetben beszélgetni, a büfében is csak állva lehet elfogyasztani az üdítőt, s azt is csak üvegből — s ezért gondolnak egyet, s átmennek a legközelebbi presszóba, ahol az üdítő mellé, sajnos, sör, bor, pálin­ka is kerül. Mondhatnám azt is, hogy ezek a „fiatalok otthontala­nok”, „hontalanok”. A műv. ház nem ad programot, nincsenek kul­turális rendezvények — ugyanis a diszkót nem tartom annak —, nin­csenek tömegeket megmozgató események. E problémakör megol­dási lehetősége a műv. ház kibőví­tése, átalakítása lenne, s benne egy olyan igazgatóval, aki tele van öt­lettel, programmal, lelkesedéssel. Minden fiatal korosztályért fele­lősek vagyunk. A jövő nemzedéke soraikból kerül ki! Nem sokkal több, mint egy évet dolgoztam velük és értük, munka mellett, a szabadidőm terhére, mégis úgy érzem, érdemes volt. Nagyon, sok kiaknázatlan erő rej­lik ezekben a fiatalokban. A külső szemlélő ezeket a kisugárzott ener­giákat, a közösségi életre vágyást nem érezheti meg, csak akkor, ha közöttük él. Szerencsésnek mond­hatom magam, hogy életemnek egyik legszebb korszakát tölthet­tem velük. E mozgalmat valóban a KISZ keretein belül végeztük, hiszen csak ezáltal érhettük el, hogy el­képzeléseink részben valóra vál­hassanak. Én is csak azért léptem a > hajdani MSZMP soraiba — ugyanis nem mindenben vallottam ugyanazt az elvet —, hogy egy-egy tanácsülésen kihangsúlyozhassam azokat a gondokat valóságos meg­világításban, mely községünk fia­taljait fenyegetik és foglalkoztat­ják. Nem a KISZ-ért éltünk, csak magunkért. A cikkben lefotózott faliújságon úgy érzem nem véletle­nül maradtak meg a „régi idők” nyomai, azt mutatják, amit most is szeretnének: programot, elért ered­ményeket, elismeréseket. Ezeknek a fiataloknak nagy a kultúra iránti érdeklődésük, csak sajnos nincs, aki ezeket kielégítse. Szabolcsné Tankovics Erzsébet Vírus a számítógépben Furcsa és meglepő kifejezés terjed a számítástechnikában, illetve a számí­tógépet használók körében: kompu­tervírus. A vírus elnevezés arra utal, hogy egy biológiai hasonlóságról van itt szó. Az élővilágban ismert vírusok olyan egyszerű szervezetek, amelyek nem képesek önálló életre, hanem egy gazdasejtbe beépülve szaporodnak és módosítják azt. A számitógépes vírus ugyanis egy olyan pogram, amely júj gépbe bekerülve kel életre: beépül an­nak programjaiba, és részben vagy teljesen használhatatlanná teszi azo­kat. Valóságos járványként terjed, és végső esetben az egész rendszert meg­béníthatja. A számítógépprogramok életjelensé­gének a program végrehajtását tekint­hetjük: ilyenkor vagy adatokon (adat­kezelő programok), vagy más progra­mokon (például fordítóprogramok) vé­geznek különféle műveleteket. Készít­hető olyan program is, amely önmagá­ban talán nem is futna le, de beépülve a működő programokba, megteremti saját életfeltételeit. Amikor a gazda- programot futtatják, a vírusrész is le­fut, és belemásolja önmagát más prog­ramokba (ezzel megfertőzve azokat), vagy más látványos tevékenységet is végezhet. Az egyik leghíresebb vírus az úgy­nevezett „potyogtatos’’: ez szaporodá­sa közben azt a mulatságos — de annál bosszantóbb — jelenséget okoz­za, hogy a képernyőn lévő feliratok betűi idővel lepotyognak a képernyő aljára. Egy másik látványos változat radírként törli a képernyőt. Máskor a képernyőn egy vírusutánzat látható, amely a sorok között kígyózik. Sajnos a legtöbb vírus emellett komoly káro­kat is okoz a lemezen vagy a gép hardverjében. Felmerül a kérdés, hogyan kerül be a vírus a számítógépbe? Tudjuk, hogy egy számítógép önmagában, szoftver nélkül semmire sem használható, vala­honnan tehát a szoftvert be kell szerez­ni, és be kelf tölteni a gépbe. Mivel általában nem dönthető el egy prog­ramról, hogy van-e benne vírus, soha­sem tudhatjuk, hogy egy-egy lemásolt program milyen veszélyeket hordoz magában. De ismertek olyan vírusok is, amelyek a gép beindításakor a memóriában maradnak, és azontúl bármilyen lemezírás vagy olvasás törté­nik, a fellelhető programokat mind to­vábbfertőzik. Végül, hogy születnek ezek a víru­sok, amelyekről mondani sem kell, hogy voltaképpen emberalkotta prog­ramok? A legbanálisabb felelet az, hogy viccből. Mókás kedvű (vagy unatkozó) programozók például így bizonyítják képességeiket (tulajdon­képpen nehéz feladat megoldásá­ról' van szó). De készülnek vírusok üzleti megfontolásból is. A szoftver­cégek igyekeznek megakadályozni, hogy programjukat egyszerűen (és in­gyen) lemásolják, ezért a programvé­delmet szolgálja a vírus. Ha a prog­ram megállapítja, hogy lemásolták, kiszabadít magából egy vírust, amely azután háromszorosan fizetteti vissza a csalást. Komputervírust már hazánkban is találtak, de sikerült víruselhárító prog­ramot is készíteni ellene. FIGYELEMBE VESZIK A SZOCIÁLIS INDOKOKAT Kevesebb sorkötelest hívnak be februárban A Magyar Néphadseregben végbemenő haderőreform, a védelmi doktrínára való áttérés, a létszámcsökkentés első ízben érezteti közvetlenül hatását. Arra kértük Bán Sándor őrnagyot, a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság osztályvezetőjét, hogy — miután e hónap végén lesz a katonai bevonulás — válaszol­jon olvasóinkat érdeklő kérdéseinkre. — Milyen hatása van a haderőre­formnak a Bács-Kiskun megyei be­hívásokra? — A megszűnő katonai szerveze­tekhez újoncokat már nem hívunk be. A csapatnál maradó második és harmadik időszakos sorállományt átcsoportosítjuk, ám oly módon, hogy hátrányosabb helyzetbe ne kerüljön. Mintegy egyharmaddal kevesebb sorkötelest hívunk be me­gyénkben, a létszámcsökkentésnek megfelelően. A szervezési feladatok késése miatt nem tudtuk száz nap­pal a behívások előtt, csupán janu­ár 20-áig az értesítést kiküldeni. A behívóparancsokat a nős és csa­ládos sorkötelesek részére viszont január 26-áig, a többieknek ezen a héten postára adtuk. A behívópa- rancsongf most először — feltün­tetjük, hogy a sorköteles melyik helyőrségben kezdi meg a sorkato­nai szolgálatát. — Milyen elvek szerint történt a sorkatonai szolgálatra kötelezettek kiválasztása? — A védelmi doktrínára történő áttéréssel egyidejűleg lehetőségünk van arra, hogy a bevonulok 70-75 százalékánál áttéijünk a területi elv szerinti behivásra. Ez azt jelenti, hogy a sorkötelesek döntő többsége Bács-Kiskun megyében teljesíti szolgálatát, ezen belül is lakóhelyé­hez közeli alakulatnál. A nős, két­gyermekes sorköteleseket a jövedel­met biztosító építő-műszaki cso­portokhoz hívjuk be. — Mi jellemezte a behívás előké­szítését? — A létszámcsökkentés kedvező hatása, hogy kevesebb sorkötelest kell behívni, kiértesíteni, de. kedve­zőtlen, hogy a kisebb létszám miatt nő a bevonulok átlagéletkora. Eb­ből egyenesen következik, hogy a behívottak sokkal több gonddal fordulnak a megyei parancsnokság­hoz. Januárban, februárban erede­tileg a behívásra tervezett, létszám mintegy 35 százalékának megfelelő számban érkezett szolgálathalasz­tási kérelem. Elbírálásukat folya­matosan végezzük. Munkánkat nagymértékben nehezíti, hogy a szolgálathalasztási kérelmek nem az előírt időpontig és formában ér­keztek a parancsnokságra. Példa er­re a tanulmányi szolgálathalasztás, amely alanyijogon a tanulmányukat folytatók többségének jár, szeptem­ber 20-áig kérni kellett volna. — Sokan kérik a szolgálat elha­lasztását szociális indokok miatt? — Jelentősen megnőtt a szociális kérelmek száma, ez mintegy 60 szá­zaléka az összes kérelmeknek. Ezek igen megalapozottak, számunkra is igen megdöbbentő őszinteségű ké­rések', az elszegényedést, a család kilátástalan helyzetét, munkanél­küliséget, pályamódosítást, vállal­kozást és más indokot tartalmaz­nak. A személyi érdekű szolgálat­halasztási kérelmek elbírálása so­rán több mint 90 százalékban enge­délyeztünk szolgálathalasztást fél- egy évig terjedő időre. Csak azok­ban az esetekben utasítottuk el a kérelmet, ha nem volt kellően indo­kolt, megalapozott, illetve a koráb­ban már kért okból engedélyeztünk a sorköteles részére szolgálatha­lasztást. A nagyszámú kérelem nemcsak a megyei parancsnokság­nak, hanem a sorköteles-állomány­nak is gondot okozhat, mivel a be­hívás alól mentesített állományt pótolni kell. Előfordul, hogy töb­ben az értesítést és a behívóparan­csot egyszerre kapták, illetve kap­ják meg, mivel az előzetesen terve­zett biztonsági hányadunk a kérel­mek ilyen nagy száma miatt elfo­gyott. — Mire számítanak február 26 —27-én, a bevonulás napján? — Mi abban bízunk, hogy a mai magyar fiatalok tudják és érzik a haza iránti kötelességüket, felelős­ségtudatuk felnőtt emberhez méltó és így eleget tesznek a behívópa­rancsnak. Számítunk arra is, hogy néhányan fegyelmezetlenségből ne­hezítik munkánkat, ezért a koráb­binál egy-két'Százalékkal -nagyobb biztonsági hányaddal tervezzük a behívást., jEbj>p(i ,lpö,vetkezik, hogy lesznek, akik nem kerülnek csapat­hoz átadásra. A behívásra nem ke­rülőket hazabocsátjuk. Ez újabb gondot hordoz magában, amelyre a megoldást igyekezni fogunk leg­megfelelőbb módon kialakítani. Gémes Gábor PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Katonai főiskolai jelentkezésre A Bács-Kiskun Megyei Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság várja azoknak az egészséges, tehetséges fiúknak a jelentkezését, akik vonzódnak a katona­tiszti pályához és élethivatásul választják a haza fegyveres szolgálatát. A pályázók felvételüket kérhetik: a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára (Szentend­re) és a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára (Budapest). A tanulmányi idő mindkét főiskolán három év. A tanév kezdete: szeptember 1. A sikeresen államvizsgá­zott hallgatók a tanult szakmájukban katonai üzemmérnöki, illetve üzemgazdászi diplomát kapnak, amely egyenértékű a polgári főiskolákon mgszerezhető képesítés­sel. Azok a fiatalok, akik vállalják a külföldi felsőfokú katonai tanintézetekben való továbbtanulást, jelentkezhetnek a Karikás Frigyes Katonai Kollégiumba. A képzési idő — nyelvi élőkészítővel együtt — általában hat év. Az ott szerzett diploma honosítható és egyenértékű a hazai egyetemeken -4 egyetemi jellegű főiskolákon —- megszerezhető oklevéllel. Azok a fiatalok, ajak vállalják, hogy hazai polgári egyetemi (főiskolai) tanulmá­nyaik befejezését követően hivatásos tisztként teljesítenek szolgálatot a Magyar Nép­hadseregben, jelentkezhetnek a Karikás Frigyes Katonai Kollégiumba. A pályázók az alább megjelölt egyetemek (főiskolák) valamelyikén önerőből tett eredményes felvételi vizsga, háromhetes sorkatonai alapkiképzés, és a katonai eskü letétele után — a katonai főiskolai hallgatói jogállásban — a kollégium állományába kerülnek. Elhelyezésükről, teljes és' térítésmentes ellátásukról a kollégium gondoskodik. Azok jelentkezését várjuk, akik a Pécsi Orvostudományi Egyetem általános orvosi, a József Attila Tudományegyetem jogi, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mező- gazdasági gépészmérnöki, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola városgazdasá­gi, továbbá a műszaki, a közgazdasági, a természettudományi, a jogtudományi egye­temek (ka/ok) meghatározott szakai (pl. villamosmérnök, általános közgazdász, programozó matematikus) nappali tagozatára jelentkeztek, illetve már ott tanulnak. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, büntetlen előélet, erkölcsi feddhe­tetlenség, a Magyar Köztársaság alkotmányos rendje védelmének vállalása, a hivatá­sos katonai szolgálatra va)ó egészségi alkalmasság, a középiskolai érettségi vizsgán (vagy a felvételi lapon megjelölt fő tantárgyakból a III. és IV. évfolyamon) legalább „jó” rendű tanulmányi eredmény, a hazai katonai főiskolákra minimálisan 30, külföl­di tanintézetekre 40, úgynevezett hozott pontszám szükséges, s 17—23 éves életkor. Jelentkezési okmányokat a középiskolai tanulók az iskolájuk igazgatójától, pálya- választásért felelős pedagógusától, a sorkatonák parancsnokaiktól kaphatnak, akik kitöltés után eljuttatják azokat a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancs­nokságra. Minden pályázó közvetlenül is felkeresheti a hadkiegészítési parancsnokság pályá- rairányitási főtisztjét és munkatársait, akiktől jelentkezési okmányokat, további in­formációkat, az induló szakokban és a felvétel rendjében bekövetkező változásokról pontos tájékoztatást kaphatnak. Kecskemét, Bajcsy-Zsilinszky u. 2. Telefon: 76/27- 499/353, vagy 20-939. A pályázók egyidejűleg más felsőoktatási intézménybe is jelentkezhetnek. A pályázók egészségi alkalmassági vizsgálata 1990. február-április hónapban a kijelölt honvédkórházban történik. A pályázók június—július hónapban a választott szaknak megfelelő katonai főiskolán, (a külföldi katonai tanintézetekbe jelentkezők a Karikás Frigyes Katonai Kollégiumban április—május hónapban) felvételi vizsgán vesznek részt. A hazai egyetemekre (főiskolákra) jelentkezettek az egészségi és a pszichológiai pályaalkalmassági vizsgálatok, valamint já sikeres felvételi vizsga után a Karikás Frigyes Katonai Kollégiumban felvételi bizottsági beszélgetésen vesznek részt. A felvételi vizsga időpontjáról, követelményeiről, további eredményéről az illetékes főiskola parancsnoka a pályázókat írásban értesíti. Pályázati határidő: 1990. március 1. Bács-Kiskun Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság Irányuelző „Belső” baleseti veszély A közlekedés legveszélyesebb helyei a hosszú, egyenes útszakaszok és az útkereszteződések. Az első, látszólagos egyszerűsége miatt, lehetőséget teremt az emberi hibák kibontakozására. Az is tény, hogy a teljesen egyenes út, hosszú látótávolsággal, fárasztó. Az egyhangúság miatt az elalvás veszélye is fennáll. A változatos vonalvezetés az embert ébren tartja, mert a sebesség­váltó, a kuplung, a fék és a kormány kezelése olyan fizikai tevékenységet eredményez, amely megfelelő nagyság- rendű flgyelmességi szintet jelent. Az útkereszteződések bonyolultságuk mi­att veszélyesek. Az azonos motorzaj, a levegőáram változatlan hangja, de nemritkán a már régóta jól ismert utcakép is úgynevezett hipnogén ingert keltenek. Ezáltal a tu­dat, a figyelem „elalszik”. Ezek az inge­rek különösen éjjel nagyon erősek. A sötétség, a vezetőfülkébe való be­zártság, a fülkében lévő meleg a .háló­szoba szituációját keltik, és a fáradt­ságérzetet tovább fokozzák. Tévedés azt képzelni, hogy a gyógy­szerek egy részének szedése kisebb ve­szélyt jelent a közlekedésre, mint az alkoholfogyasztás. A gyógyszer az al­koholhoz hasonlóan hangulat- és tuda­ti elváltozásokat, ingerültséget, gátlás­talanságot (vagy épp ellenkezőleg: gát­lásosságot), föjényérzetet okozhat, ag­resszív magatartást eredményezhet. A gyógyszerek sok vezetőnél fokozzák a meglévő határozatlanságot, bizony­talansági érzést, növelik félelmét és szo­rongásos állapotát. Egyértelműen bizonyított, hogy a koffein a vezetési biztonság visszaállí­tására alkalmatlan. Találó hasonlattal: hatása éppen olyan, mintha egy halálo­san kifáradt lovat korbáccsal ösztökél­nének. Nem segíti az alkohol leépülését sem, sőt azt kifejezetten lassítja. Az ivás melletti erős kávé fogyasztása ön­magában is megzavarja a szívműködés és a vérkeringés rendjét. Ennek követ­keztében alvás során az erőtartalékok nem tudnak feltöltődni. Felelősség önmagunkért, másokért Az emberi élet és minden emberi tevékenység összhangja, koordináltsága az érzékszervek és a belső érzékelés harmonikus működése révén valósul­hat meg. A belső érzékelés — ami döntően fiziológiai folyamat — nem tévesztendő össze a „megérzéssel”. Nyilvánvaló, hogy a gyakorlott és jó gépkocsivezető szinte eggyé válik a gépkocsijával és a gépkocsi helyzetében bekövetkező minden változást — rezdülést, dőlést, csúszást, a sebesség változását stb. (még a kerék kúszásából eredő „irányeltérést” is) — azonnal érzékeli és az ingernek megfelelő korrekciót hajfia végre a gépkocsi mozgá­sában. Mindazok, akik a gépkocsi „belengése” után felborultak a gépkocsi­jukkal, még hosszú évekig a „gyomruk összeugrásával” reagálnak a legki­sebb — veszélytelen — lengésre is. A fáradtság szakaszai és tünetei: lelki feszültség, ingerlékenység lép fel, lehangoltság, depresszió, elernyedés, a teljesítmények csökkenése jellemzi, a kimerülés szakasza, amikor rendszertelen munkavégzés vagy munkakép­telenség következik be (gépjárművezetőknél ugrásszerűen megnő a hibás döntések száma). A fáradtság, elfáradás jelzett fokozatainak felismerése, érzéseink és cselekvéseink tudatos kontrollja a gépkocsi vezetése közben érdekünk és kötelességünk. Ha az első fokozat szerinti feszültséget és ingerlékenységet már abban a pillanatban érzékeljük, amikor elindulunk a gépkocsival, akkor általában nem a fáradtság az ok, hanem az, hogy ivalaki vagy valami.„felidegesített” bennünket. Ilyenkor 15-20 perc gépko­csivezetés után általában nyugodttá válhatunk — hiszen a vezetés a forga­lomra való teljes összpontosítást igényli. Ha nem tudnánk megnyugodni, akkor más módon keressük a „kikapcsolódást”, és ne a gépkocsivezetés­ben. Abban az esetben, ha nyugodtan ültünk be a kocsiba és 1-2 óra vezetés után tapasztaljuk ä mások viselkedése miatti ingerültséget, akkor az tény­leg a fáradtság első jele. A teljesítménycsökkenésünk egyik legjellemzőbbje, ha például váratlanul előz meg bennünket valaki az országúton, akit nem vettünk észre a visszapillantó tükörben. (Ez arra utal, hogy elmulasztottuk a legalább 5-10 másodpercenként szükséges visszapillantó tükörbe pillan­tást.) Az önkontroll kifejlesztése és gyakorlása a biztonságos közlekedés felté­tele. A vezetői engedély orvosi érvényesítése a vizsgálat időpontjában megállapított és előre valószínűsíthető egészségi állapotunkat tükrözi. De tudjuk és tapasztaljuk, hogy az egészségi állapotunk hosszabb-rövidebb időre úgy megváltozhat, ami alkalmatlanná tehet bennünket a balesetmen­tes vezetésre, a valós forgalmi helyzet felismerésére, döntésre és a megszo­kott időn belüli manőverezésre (reakcióra). A pillanatnyi egészségi állapot meghatározása, a gépkocsivezetésre való alkalmasság eldöntése az egyén felelősségtudatának megnyilvánulása, tehát erkölcsi kategória, de jogi kö­vetkezménnyel is járhat. Ne feledjük, az alkohol és néhány gyógyszer a legsúlyosabb betegséggel megegyező alkalmatlanságot okozza! Hogyan tartható a frissesség? Ha valaki hosszú útra indul autójá­val, legcélszerűbb, ha éjjel kettőkor kel fel és háromkor útnak indul. Ez ugyan­is az az időpont, amikor a teljesítmény- • görbe emelkedni kezd. így délelőtt nyugodtan autózhat. Délben feltétle­nül be kell iktatni egy hosszabb szüne­tet! Tizenöt órától a teljesítménygörbe ismét emelkedni kezd, ezért akkor cél­szerű továbbindulni. A görbe 18—19 óra között kezd ismét lefelé haladni. Ezért legcélszerűbb ebben az órában az aznapi vezetést abbahagyni. Óránként 5 perc szünetet kell hagyni. Ezt helyte­len a tankolással egybekötni. Hivatásos távolsági teherautóveze­tőknél ötórányi, megszakítás nélküli vezetési idő után a reakcióidő 50, hét óra után 100, 9 óra után 200 százalék­kal nő. A fáradás jele még, hogy a vezető látótere beszűkül, a távolság- és sebességbecslésének pontossága rom­lik, a vezetési automatizmusok egyre kevésbé pontosak. Minél gyakoribb rö­vid szünetek segítik a legjobban az éberség megőrzését, de 8-10 órányi ve­zetés után már ezek sem tudják tovább késleltetni a fáradás okozta teljesít­ménycsökkenést. Szakvizsgálatok szerint a gépjármű­vezetés nem kívánja meg az emberi tel­jesítőképesség egészét, hanem — nor­mális körülmények között — annak csak 50-60 százalékát használja fel. A fennmaradó teljesítménytartalék ve­szélyhelyzetben mozgósítható. Erre a tartalékra mindig szükség lehet. Ezért kell óvakodni a túlzott elfáradástól. Az elfáradást csak az alvás szünteti meg. Az éjfél előtti alvás jobban pihentet, mint az éjfél utáni. A fáradtság 2 órai vezetés után kezdődik. Tízórai vezetés már kimeríti az autóst. A fáradtságot jelentősen befolyásolják a környezet és a jármű jellemzői. Az elfáradás biztos jelei A szem- és fejfájás, az ásítás a fáradt­ság jele. Ekkor a reflexek már lassulni kezdenek. Ehhez éjjel még ^rosszabb látási viszonyok és a szembejövő jármű­vek fényszóróinak vakítása is hozzájá­rul. Mind a túlterhelt, mind az üres gyo­mor csökkenti az éberséget. A motorzaj, a nagy meleg, a mozgáshiány ugyanilyen hatással jár. Mindez azt jelenti, hogy legalább 200 kilométerenként 5-10 perc pihenőt kell tartani! A nyakizomzat elfá­radását csökkenti a jól beállított fejtám­la. A derék izomzata tehermentesíthető, ha megfelelő párnát helyezünk az ülés­támla és a derék közé. (A legtöbb ülés támlájának kialakítása kedvezőtlen és épp deréktájon nem ad alátámasztást.) Az izomfáradtság jelei: zavar keletkezik a mozgások koordinációjában, a moz­dulatok bizonytalanokká válnak, túlmé­retezettek lesznek, kinyújtott karral a szétterpesztett ujjakon remegés észlelhe­tő. A vezetési stílus egyenetlenné válik, szaporodik a hirtelen gyorsítások és az erős fékezések száma, kanyarodáskor a felezővonal átlépése. A fáradtság következtében romlik az érzékszervek működése is. Csökken a látás- és hallásélesség. Éjszakai vezetés­nél a fáradt vezetőnek erősebb megvilá­gításra van szüksége ahhoz, hogy észlelje az akadályt.

Next

/
Thumbnails
Contents