Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-15 / 12. szám
2 é PETŐFI NÉPE • 1990. január 15. GRÚZIÁI AKCIÓK Konfrontacio vagy párbeszéd? Szántó András, az MTI tudósítója jelenti: A Grúzia függetlenségéért küzdő pártok, mozgalmak akciójáról, a követeléseket alátámasztó éhségsztrájkról, tbiliszi középületek elfoglalásáról számolt be szombaton a Kraszna- ja Zvezda tudósítója. A szovjet honvédelmi minisztérium lapjának munkatársa Szerint, grúz társadalmi szervezetek kezdeményezésére, január 4-én kezdődtek az akciók. Egy résztvevő (a Grúz Nemzeti Függetlenség Pártjának képviselője) a Grúzinform helyi hír- ügynökségnek elmondta: fő követelésük Grúzia függetlenségének helyreállítása. A nyilatkozó hozzátette, hogy akciójuk nem irányul egyetlen nemzet vagy nemzetiség ellen sem, sőt úgy ítélik meg, hogy Grúzia a valódi függetlenség keretei között tudja igazán megvédelmezni a területén élő valamennyi nemzetiség méltóságát és érdekeit. Csütörtökön Tbilisziben, a kormány épülete előtt mintegy hatezer fő részvételével gyűlést tartott a Grúz Nemzeti Meg- mentési Bizottság, amely kilenc pártot és szervezetet tömörít. Bejelentették a nemzetvédelmi bizottság megalakítását, s megkezdték önkéntesek toborzását alakulataikba. A szovjet katonai lap aggasztónak tartja, hogy a kormányépület 47 irodáját a különböző szervezetek emberei tartják elfoglalva. Ugyancsak elfoglalták a városi pártbizottság épületének egy részét. A Grúz KP KB székházánál emberiek gyülekeznek, néhány ablakba kitűzték a régi grúz lobogót. Az épületben — amely körül megerősített rendőri egységek láthatók — többek éhségsztrájkot folytatnak. Csütörtökön a helyi televízióban beszédet mondott Givi Gumbaridze, a köztársaság párt- és állami vezetője. Rendkívül nehéznek, beláthatatlan következményekkel fenyegetőnek értékelte a helyzetet. Mint mondta: a kérdés most az, hogy a tömegek a kölcsönös bizalmatlanság, a veszélyes konfrontáció vagy a felek számára elfogadható párbeszéd útját választják-e? GORBACSOV LITVÁNIÁBAN Tizenkét gazdátlan páncélos A kíséret olajra lépett Tizenkét darab korszerű és vadonatúj T—72-es típusú páncélost, teljes fegyverzettel, tartalék alkatrészekkel próbáltak kicsempészni ismeretlen tettesek a Szovjetunióból. A botrányos fegyverpanamáról vasárnapi számában számolt be a Szovjetszkaja Rosszija című lap. A riport szerint karácsony előestéjén furcsa vasúti szerelvény érkezett a fekete-tengeri Novorosszijszk kikötőjébe. Tizenkét nyitott platón ponyvával letakart páncélosok sorakoztak, 1989-es gyártmányú, korszerűsített T—72-esek teljesen harcra készen. A vasúti hatóságok és a helyi KGB ügynökeinek érdeklődését az keltette fel, hogy az előírt katonai kíséret helyett mindössze három polgári személy felügyelt a „szállítmányra”. A hatóságok érdeklődését látva mindhárman olajra léptek, sorsára hagyva az egyik uráli hadiipari üzemben gyártott fegyvereket. S habár az eddigi vizsgálatok sok mindenre fényt derítettek, az még mindig nem tisztázott teljesen, hogy ki is a tankok tulajdonosa, s kinek is akarták eladni a korszerű fegyvereket — írja a lap. A szállítmányt a kísérőokmányokban „szállítóeszközök, összeszerelt állapotban” elnevezéssel illették. A rajtuk lévő gépfegyverek „vasúti kályhák” voltak a szállítási okmányok szerint. A KGB vizsgálatot indított az ügyben, s a szovjet lap információi szerint „az egyik európai ország egyik cége” volt a szállítmány címzettje. Lehet, hogy ezt követően a világ valamelyik forró térségébe kerültek volna a tankok, de az sem kizárható, hogy a Kaukázuson túli szovjet területeken tevékenykedő szélsőségesek is nagyon örültek volna a T—72-esek tűzerejének, támogatásának — vázolja a lehetőségeket a Szovjetszkaja Rosszija. Csak a „hogyankérdéses? Az átalakítást támogató erők összefogására és egységére van szükség, ellenkező esetben a „kemény kéz” politikájának hívei könnyen kihasználhatják a peresztrojka ’nehézségeit a rendcsinálásra — adta értésére a litvánoknak Mihail Gorbacsov. A pártfőtitkár államfő ugyanakkor az egész Szovjetunió esetében sem zárta ki a több- ’.j^áttrendszer lehetőségét fci A köztársaság pártvezetésével folytatott eszmecseréjén Gorbacsov egyebek között hangsúlyozta: a litván ügy túlnő a köztársaság keretein, az a peresztrojka sorsát érintő kérdés. A pártfőtitkár álláspontja szerint Litvániának a többi köztársasággal összefogva kell a Szovjetunió keretén belül a szövetségi rendszert megújítania. A független KP-nak a tanácskozáson részt vevő tagjai minden lehetséges érvet bevetettek, hogy meggyőzzék az SZKP első emberét az általuk választott út: az elszakadás követelésének helyességéről. Algirdas Brazauskas, a Litván KP Központi Bizottságának első titkára leszögezte: az SZKP KB értelmezésével ellentétben alapos elemzés előzte meg a XX. kongresszuson született döntést, s az nem egy-két személy elhatározása volt, hanem a többségé. Mint mondotta, a döntés hátterében a köztársaságot tönkretevő évtizedes gazdasági kísérlet kudarca és az SZKP változásképtelensége áll. Hangsúlyozta azt is, hogy Moszkvának meg kell értenie: nem lehet többé mindenkire érvényes döntésekkel kormányozni a hatalmas, sokszínű országot. A gazdasági önállóság mellett teljes politikai függet- j fenségre van szükség —- mondotta Brazauskas. A párt- : kapcsolatok szintjén ez azt jelenti, hogy az SZKP-t önál- • ló pártok szövetségévé kell alakítani. Lehetséges komp- 'rprfiisszumként vetette fel a szuverenitás fokozatos megvalósítását, amelynek lényege a mind nagyobb állami önállóság megvalósítása. Brazauskas visszautasította a Gorbacsov által a látogatás során többször megismételt állítást, amely szerint Litvánia elszakadása komoly gazdasági károkhoz és emberi tragédiákhoz vezetne. , Mint mondotta: az azonnali gazdasági elszakadás teljesen kizárt, mivel ezer szállal kötődik a köztársaság a ’Szovjetunióhoz. Brazauskas a közelben ülő Ivan Frolov-' ra, a Pravda főszerkesztőjére pillantva cáfolta azokat a központi sajtóban megjelent állításokat is, amelyek szerint a néni litván lakosság kitoloncolásához vezetne a köztársaság függetlenné válása. Élj A független KP vezetője egyben reményét fejezte ki, ' hogy I látogatáson szerzett tapasztalatok meggyőzték az SZKP KB küldöttségét a litván kommunisták által választott út helyességéről. Több felszólaló, köztük Kazimirias Prutskinie, a független KP vezetésének tagja, aki a Sajudis egyik alapító tagja, bírálta Gorbacsov álláspontját. A nagy népszerűségnek örvendő közgazdásznő, a baltikumi gazdasági ! 9nels7,ájpolási rendszer egyik kidolgozója hangsúlyozta: az elszakadáshoz azért is ragaszkodnak a litván független KjP tagjai, mert a Gorbacsov által vázolt új föderációs elképzelés körvonalait még nem látják. Gorbacsov a hallottakra reagálva elmondotta: a látogatás arról győzte meg, hogy még tart az elszakadás bejelentése utáni eufória, s ezért kérte, hogy gondolják át ismételten a történteket. A pártfőtitkár megismételte: az SZKP és az LKP között szerinte nincs különbség arra vonatkozóan, hogy változtatni kell az országban kialakult viszonyokon. A különbség a két párt között a „hogyan” kérdésében van. Gorbacsov a kelet-európai fejleményekre utalva hangsúlyozta: a legkisebb nacionalizmusnak is beláthatatlan következményei lehetnek. A pártfőtitkár államfő ismételten hangsúlyozta: együtt kell a szövetségi rendszert megújítani, nem szabad elszalasztani a peresztrojka kibontakozásával kínálkozó lehetőséget. A politikai rendszer reformjával kapcsolatban Gorbacsov hangsúlyozta: nem látja akadályát a szovjetuníóbeli többpártrendszer létrejöttének sem, ha a társadalmi fejlődés ezt hozza magával. Az SZKP első embere jelezte, hogy előkészületben van a párt átfogó reformja. Mint mondotta, készül az új alapszabály és program, és új alapokra kívánják helyezni a köztársasági pártok és Moszkva viszonyát. Gorbacsov kérte: a XXVIII. kongresszusig a Litván KP terjessze elő reformjavaslatait, s párbeszédet javasolt. Brazauskas továbbra is megpróbálta védelmezni az LKP álláspontját. Litvánia jelenleg legnépszerűbb politikusa egyben hangsúlyozta: törekedni kell egymás jobb megértésére, mint mondotta: az LKP kész a párbeszédre. Kevésbé diplomatikus formában fejezték ki véleményüket Gorbacsov álláspontjával kapcsolatban a főváros lakói. A KB előtti téren több ezer ember követelte a tanácskozás alatt Litvánia függetlenségét. A megbeszélés végeztével, amikor Gorbacsov autója a repülőtér felé vette az irányt, több száz ember szavalta: függetlenséget és szabadságot Litvániának. Mihail Gorbacsov és kísérete háromnapos litvániai látogatásának végeztével, Vilni- usból, szombaton este visszautazott Moszkvába. MA ÉRKEZIK HAZANKBA Kaifu Tosiki miniszterelnök életrajza Kaifu Tosiki 1931. január 2-án Aichi prefektúrában született, egy fotóstúdió tulajdonosának elsőszülött fiaként. Felsőfokú tanulmányait 1948-ban a Chuo Egyetemen kezdte, majd négy érrel később átiratkozott a Waseda Egyetem jogi karára, ahol 1955-ben szerzett diplomát. Ezt köretben az intézmény politikatudományi karán folytatott posztgraduális tanulmányokat. A japán parlament alsóházi képri- selőjének 1960-ban rálasztották meg, majd kilenc alkalommal rálasztották újjá. Számos fontos párt-, illetre kormánytisztséget töltött be. Politikusi pályafutásának legjelentősebb állomásai: munkaügyi államtitkár 1967-68-ban; a kabinet főtitkárhelyettese 1975-77-ben; művelődési miniszter 1977-78-ban; a Liberális Demokrata Párt (LDP) főtitkárhelyettese 1979-80-ban, majd 1985-től 1986-ig ismét e funkciót tölti be; ezt köretően pedig 1987-ig műrelődési miniszter. Az ország miniszterelnökének 58 érés korában rálasztották, 1989. augusztus 9-én. Tanaka Kakuei után Japán második legfiatalabb miniszterelnöke. Amikor Kaifu Tosikit a parlament legfiatalabb tagjaként 1960-ban beválasztották az alsóház tagjai közé, az ünnepélyes fogadáson kijelentette: 29 ér múlra, amikor miniszterelnök lesz, kifejezi háláját támogatóinak. Kaifu akkor azért tréfált így, mert becenere „Mr. 29” rolt. A rá- lasztások idején töltötte be ugyanis a 29. életérét, s az rolt Japán 29. rálasztása, torábbá a Showa-kor (1926—1989) 29. érében fejezte be egyetemi tanulmányait. A tréfa azonban ralósággá rált: pontosan 29 érrel később Japán 76. miniszterelnökéré rálasztották. Ő a 48. személy e poszton. Kaifu Tosikinek egy fiú- és egy leánygyermeke ran. (MTI) Bővítik a hazai erőmű-kapacitást Hozzávetőlegesen mintegy ezer megawattnyi erőművi kapacitást kell kiépíteni az elkövetkezendő években — az ezredfordulóig —ahhoz, hogy — átlagosan évi 1,3 százalékos növekedéssel számolva — elegendő villamos teljesítmény álljon a magyar fogyasztók rendelkezésére — mondta Résch Pal, a Magyar Villamos Művek Tröszt termelési igazgatóhelyettese az MTI munkatársának annak kapcsán, hogy az MVMT-nél elkészült az a munkaprogram, amelynek alapján az elkövetkezendő évek erőműfejlesztéseit valósítják meg. Jelenleg Magyarországon 6780 megawatt erőművi csúcsteljesítményt igényelnek az ipari és a háztartási fogyasztók. Ez az ezredfordulón várhatóan' mintegy 7700 megawatt lesz. A teljesítménynövekedés előreláthatólag évi 1,3 százalékos lesz. Ezért mintegy 1000 megawattnyi új erőművi kapacitást kell megteremteni az országban az ezredfordulóig. Ezt a teljesítménytöbbletet a lehető legkisebb építési önköltséggel, beruházási ráfordítással a rugalmassági igényeknek megfelelően kell létrehozni. Ahhoz, hogy a növekvő követelményeknek megfelelhessen a villamos- energia-ipar, számba kell venni azokat a kockázati tényezőket, amelyek befolyásolják a szükséges többletkapacitás kiépítését. A jelenlegi helyzetet ismerve, elkerülhetetlennek látszik újabb erőművi blokkok fokozatos üzembe helyezése. A rendelkezésre álló információk szerint a leggazdaságosabban az úgynevezett kombinált ciklusú gáz—gőz turbinás erőművek építhetők fel. Az elektromos energia előállítása ezekben a leggazdaságosabb', a költség mintegy harmada az atom- vagy a szénerőművekhez viszonyítva. Azért is kell az említett változat mellett dönteni, mert ezek kisebb — 100-150 megawattos — egységekben is felépíthetők. így fokozatosan követni lehet a növekvő energiaigényeket anélkül, hogy nagyobb beruházásra szükség lenne. A hazai energiaprogram megvalósításánál a kockázati tényezőkkel ajánlatos számolni. Ilyen például az importtól való függőség, amely jelenleg egyértelműen a szovjet energiarendszerrel kapcsolatos. Ezt a függést a szakemberek szerint mérsékelni kell, mégpedig úgy, hogy hazai többletkapacitást építünk ki, vagy megteremtjük a nyugati elektromosenergia-behozátal lehetőségét. Tudomásul kell venni azt is, hogy a kombinált ciklusú erőművek esetén még nem állnak rendelkezésre hosszú távú üzemeltetési tapasztalatok. Figyelembe kell venni a meglévő szénerőművi kapacitások rentábilis kihasználásának követelményét is. Hiszen ezeket az erőműveket csak úgy célszerű üzemben tartani, ha a kellő mennyiségű és árban is megfelelő tüzelőanyag rendelkezésre áll. A szakemberek a program kialakításánál minden szóba jöhető változatot megvizsgáltak, s a különböző elemzések alapján is a kombinált ciklusú erőművek megépítése tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak az elkövetkezendő évtized villa- mosenergia-szükségletének ésszerű fedezésére. Azzal a megszorítással, hogy racionalizálni kell a fogyasztást — megtakarításra ösztönözve a fogyasztókat piaci eszközökkel. Fontos szempont az is, hogy az importból származó energiamennyiséget a továbbiakban nem egy régióból kellene beszerezni. Az erőművi teljesítménytartalék biztosítására alaperőművek építését szükséges szorgalmazni, elsősorban külföldi tőke bevonásával. (MTI) Németh Miklós nyilatkozata japán lapoknak „Elérkezett az az idő, amikor arra számítunk, hogy Japán már nemcsak óvatosan kopogtatja a kőhidat, hanem rá is lép”—idézi egybehangzóan az Aszald Simbun és a Jomiuri Sim- bnn Németh Miklós miniszterelnöknek a hagyományos japán óvatosságra utaló, a távol-keleti országból származó mondását. A kormányfő pénteken fogadta a japán lapok tudósítóit és Kaifu Tosiki miniszterelnök ma kezdődő magyarországi látogatása előtt elmondta, hogy nagy várakozással tekint az első budapesti magyar—japán csdcstalálkozó elé. „Az első japán miniszterelnöki látogatástól azt várjuk, hogy Japán a nemzetközi gazdaságban betöltött szerepéhez illő segítséget nyújt a magyar gazdasági reformokhoz” — idézi Németh Miklóst a Jomiuri. A kormányfő a lap szerint hangsúlyozta, hogy a műszaki fejlesztés, a vállalat- irányítás, a kultúra, ezen belül a zene területén az együttműködés ugrásszerű kiszélesítését várja. Az Aszald kiemelte, hogy a magyar kormányfő kijelentette: Magyarország nemcsak szavakban, hanem tetteiben is tényleges reformokat hajt végre, amelyekről remélhetőleg Kaifu Tosiki saját szemével is meggyőződhet. Egy kérdésre válaszolva Németh Miklós elmondta, hogy magyar részről is tapasztalták: az Egyesült Államok és Nyugat-Európa némi nyugtalansággal figyeli Japán kelet-európai előretörését. Ezzel kapcsolatban kategorikusan foglalt állást, hangsúlyozva, hogy Magyarország minden országgal együtt kíván működni és a versenyből Japánt nem szabad kizárni, sőt, „azt szeretnénk, ha jönnének a japánok” — mondotta. Nemzetközi kérdésekre áttérve a miniszterelnök közölte: Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfővel Szófiában egyetértésre jutott abban, hogy a szovjet csapatok magyarországi jelenlétére sem politikai, sem katonai szempontból nincs tovább szükség és azok mielőbbi kivonásában állapodtak meg. A KGST jövőjéről — a Jomiuri szerint — elmondta, hogy a szervezet akkor fog érdemben átalakulni, ha a Szovjetunió áttér a piac- gazdaságra, amivel a lap szerint azt érzékeltette, hogy a KGST reformjához még bosszú időre lesz szükség. A lapok idézik a kormányfőnek az egyes KGST-tagországok gazdaság- irányítási módszereiben és fejlettségi színvonalában meglévő különbségeket vázoló szavait és azt a bejelentését is, hogy Magyarországnak szándékában áll az azonos fejlettségi szinten álló Csehszlovákiával és Lengyelországgal egy csoport létrehozása a szervezeten belül. Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége A Közalkalmazottak Szakszervezete XI. kongresszusának több mint 300 küldötte szombaton, több órás heves vita után, döntött a Közalkalmazottak Szakszervezetének megszüntetéséről, s egyúttal a résztvevők megalakították a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségét. Az alakuló kongresszuson elfogadták az új szervezet programját és alapszabályát, illetve állást foglaltak a vagyonjogi kérdésekről. Az új szak- szervezeti szövetség elnökének Szabó Endrét, a Közalkalmazottak Szakszervezetének volt főtitkárát, míg a pénzügyi ellenőrző bizottság elnökének Üj- váriné Szabó Mártát választották meg. (MTI) Szövetséggé alakult a MEDOSZ Leszámolást követelnek a tömegek Romániában (Folytatás az 1. oldalról) tömeg átvette és még az éjszakai órákban felvonulók is ezt harsogták. A január 28-ára kitűzött nép- szavazás dönt majd a Román Kommunista Párt betiltásáról szóló rendeletről és arról, hogy visszaállítják-e véglegesén a halálbüntetést a büntető törvénykönyvben vagy sem. A Securitate bűnös, véres Cselekedetei miatt a közhangulat jelenleg olyan, hogy a halálbüntetés visszaállítása várható. Nyugtalanságot és elégedetlenséget váltott ki az is, hogy a szekusokkal szemben a kormányzat nem lép fel kellő eréllyel. A Nagyszebenben tartóit első terroristaperben hozott 1 évi szabadságvesztés, s maga a tárgyalás nem elégítette ki a lakosságot. Ezért követelték, hogy ezek a tárgyalások legyenek nyilvánosak, a televízió közvetítse, s minél előbb a főbűnösöket is állítsák bíróság elé. Sok helyütt tapasztalható, hogy a Nemzeti Megmentési Front Tanácsainak személyi összetétele nem a legjobban sikerült. Több megyében személycserékre került sor. Temesváron pénteken este a tüntetők követelték a tanács lemondását, amelyet a megyei szerv teljesített is. A városban a következő napokban üzemek küldötteinek részvételével gyűlést tartanak s ott választják meg a front új megyei tanácsát. A CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER NYILATKOZATA Megoldhatók a magyar—csehszlovák problémák Láng Judit, az MTI tudósítója jelenti: „Úgy tűnik, hogy az új helyzetben Csehszlovákia és Magyarország képes lesz megoldani az olyan, hosszú ideje meglévő problémákat, mint a bős—nagymarosi vízlépcső ügye, vagy a nemzetiségek helyzete? — jelentette ki lengyelországi és magyarországi látogatásáról hazatérve (szombaton), a csehszlovák hírszolgálati irodának adott nyilatkozatában Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter. Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország hasonlóan vagy szinte azonosan vélekedik az összes európai kérdésről, beleértve a Varsói Szerződést és a KGST-t — hangsúlyozta Dienstbier. Kijelentette: Csehszlovákia és Magyarország egyetért abban, hogy újravizsgálják a bős—nagymarosi vízlépcsőről kötött eredeti szerződést. Csehszlovákia nem fog Magyarországgal szemben gigantikus követeléseket támasztani. Meg akarunk állapodni abban, hogy hogyan hasznosítsuk a beruházott milliárdo- kat — hangsúlyozta a külügyminiszter, s hozzáfűzte, hogy a vízlépcső ügyét, akárcsak a lengyel határ közelében épülő csehszlovák stonavai kokszolómű kérdését, szakértők bizottságai fogják megvizsgálni. A külügyminiszter kijelentette: minden területen igen fontos az együttműködés Lengyelországgal és Magyarországgal, de ennek a vállalkozás és a piac közös elvein kell alapulnia. Dienstbier ezzel összefüggésben megjegyezte: nem tehetnek olyan engedményeket, amelyekkel az elmúlt negyven év gyakorlatához térnének vissza, amikor az együttműködés csupán egymás gazdaságainak az elmaradottságát konzerválta. (Folytatás az 1. oldalról) drasztikus élelmiszerár-emelést. A kongresszus támogatja a Szak- szervezetek Országos Koordinációs Tanácsa 1990. január 10-ei állásfoglalását, amely a minimális munkabérek, a nyugdíjak és a családi pótlék emelését szorgalmazza. A MEDOSZ kongresszusa szükségesnek tartja az élelmiszer- gazdaság helyzetének komplex áttekintését. A lakosság jelentős rétegének nehéz anyagi, szociális helyzete miatt követeli ennek keretében néhány alapvető élelmiszer hatóságilag megállapított, fix árának visszaállítását. . A kongresszus támogatta a Pan- kotai Állami Gazdaság szakszervezeti tagságának felhívását, amelyben azt követelik, hogy a tulajdonreform végrehajtása során az állami gazdaságok dolgozói is jelentős mértékben részesüljenek a vagyonból, amlyet az elmúlt négy évtized alatt munkájukkal gyarapították. Egyetértenek a vegyes tulajdon kialakításának igényével, felhívásukkal viszont azért-fordul- tak a nagyobb nyilvánossághoz, mert úgy látják, hogy számos új párt és szervezet a tulajdonviszonyok rendezését a nagyüzemi alkalmazottak hátrányára kívánja megoldani. A MEDOSZ XXVII. konsszu- sa, a délutáni órákban, a vezetőség megválasztásával fejezte be munkáját. A MEDOSZ főtitkára Czir- may Tibor lett. Ä kongresszus kimondta a MEDOSZ csatlakozását a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségéhez. Bejelentették, hogy a szövetség márciusban tartandó alakuló kongresszusára a MEDOSZ- hoz tartozó szakszervezetek összesen 74 küldöttet delegáltak. (MTI) Kényszerből lett kft. (Folytatás az 1. oldalról) így ugyanis nem volt nehéz tőkéstársat találniuk a kft. megalakításához. A helyi kárpitosipari kisszövetkezet, a Monori Kefe- és Faipari Vállalat, valamint a Bács- Kiskun Megyei Kiszöv vállalkozott erre. Ez utóbbi tulajdonképpen a volt kisszövetkezet vagyonkezelő közösségeként. Átalakuláskor ugyanis a közös vagyon egy részét át kellett adniuk valamilyen szervnek, s ők a megyei ipari szövetkezetek szövetségét választották. Nos, ennyi az átalakulás története, ami érdekes, bár napjainkban egyáltalán nem ritka tanulsággal szolgál. Azzal ugyanis, hogy egy termelő cég pillanatnyi gazdasági problémái miatt ■ amit másként nem képes megoldani — kénytelen feladni megkezdett útját. Nem mintha a kft. mint gazdasági forma hátrányosabb lenne a kisszövetkezetnél, csak éppen semmi ésszerű indoka nem volt (a kényszerűségen kívül) a jól bevált gyakorlat feladásának. A. M. u
