Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-13 / 11. szám
1990. január 13. • PETŐFI NÉPE • 5 VIZUÁLIS KÖLTÉSZETI KÍSÉRLETEK — VIDEOFILMEN Párbeszéd Petőcz András a Balázs Béla Stúdióban készült első videofilmjében sok meglepetést, felfedeznivalót kínál a szépirodalmi tevékenységét ismerők számára. A Párbeszéd tökéletesen alkalmas azonban arra is, hogy az érdeklődő rendhagyó módon, a mozgókép segítségével köthessen ismeretséget a vizuális költészettel, nyerhessen bepillantást a műfaj egyik legjelesebb (és legfiatalabb) hazai képviselőjének munkásságába. Az efféle kalandozások korántsem számítanak persze kivételesnek. Közismert tény, hogy az ilyen indíttatású határsértéseknek köszönhetők a huszadik századvég művészettörténetének legizgalmasabb, legprogresszívebb (a hatvanas évek eleje óta íródó) fejezetei, s hogy ezekben mára már jelentékeny tradíciókkal” vannak jelen a vizuális költészet és az egyes képzőművészeti irányzatok — a többi között a kon- cept-art, a mail-art, a minimal-art — közös határainak történeti jelentőségű átigazításai, módszeres át- igazítói is. A produkció kortárs hazai törekvésekhez is kötődik, a legismertebbnek számítanak közöttük Zalán Tibor vizuális költészeti kísérletei, s Török László fotóssal készített, esetenként a body-art jegyében fogant „fénylapjai”. Hogy a produkció szerves része, logikus továbbgondolása Petőcz extravagáns vizuális költészeti, lett- rista (sőt esszéista) munkásságának, arról — Betűpiramis, Önéletrajzi kísérletek, A jelentés nélküli hangsor című — önálló kötetei is tanúskodnak. A legutóbbiban arra is található bizonyíték, hogy nem először kísértette meg a film. A legutolsó — fekete alapon fehér betűvel kiemelt — Álomtöredék című fejezetében már egyértelműen felveti a „konkrét és elvont területeken”, „szavak, szótörmelékek” között mende- gélő sorok mozgóképpé transzponálását. Az Alomtöredék — „műfaji” hovatartozására is utaló — alcíme ugyanis „repetitív szöveg filmre”.. Az alkotó ebben a (jellemzően egy Erdélyi Miklós-mottóval indított) for- gatókönyyében domináns szerepet szánt a zenei elemeknek: a ritmusnak, de még inkább az ismétlések meghatározott, formaalkotó rendjének. (A manapság már a legkülönfélébb kommersz produkciók kísérőzenéjeként is divatos „minimalos” repetitív zene nem először csábítja el a (hazai) kísérleti filmes alkotókat, például az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb animációs munkájában: Banga Ferenc és Varga Csaba A szél című filmgrafikájában hasonlóképpen szerkezetteremtő funkciót kapott.) Petőcz most látható konstrukciójának még hangsúlyosabban része a zene. Játékos könnyedséggel használja ki, hogy fotótechnikákkal dúsítottan is „csak” kétdimenziós — szövegeinek „önépítése”, „öngerjesztésű, 'többszólamúsága: a mŰ Tnozgékony- sága.a video által kiterjeszthető, megsokszorozható. Alig tud betelni a hangzás lehetőségeivel, a többrétegű látvány részeként — rövidebb-hosszabb mondatok§ Jé"*** fSr / » A 1. 1 csodákból ÁLL l M háxait(t) a vi/.óg A C A tervez ötvöz.ó.dik M ftaetem fur.csa A K neked egésszé ból, szóismétlésekből, hangutánzó szavakvól — hatásosan, lépésről lépésre, több variációban is felépít egy „dallamosabb” fő- és egy osztinatóként működő (olykor egyidejűleg vizuálisan is megjelenő) kísérőszólamot. Petőcz videóra komponált legzeneibb „költeményében” számtalan tempóváltást és sokszínű dinamikát is alkalmaz. Párbeszéd-beli meglepetései közé tartozik a többi között az is, hogy saját építkezési módszereinek, „formáinak” továbbfejlesztéséhez kizárólag saját, több éves muzsikájával kikísérletezett nyersanyagait használja. A videofilm főszereplő szövege ugyancsak kiemelt helyen, a legelső —- ars poeticaként is értelmezhető — opuszként szerepel A jelentés nélküli hangsor című kötetben. Bár sorai: „legfeljebb remegés, legfeljebb félénk remegés, legfeljebb szomorú, félénk remegés” az új szenzibilitás „klasszikus” üzenetét hordozzák, a videokompozícióban semmivel sem kapnak nagyobb szerepet, mint a zene. Egy ráolvasó, bűvölő- bájoló, a „rejtelmet” megfejtendő — a versben, verssel lehetségesnél dinamikusabb, harsányabb — költői akció kellékei csak. A szöveg és a zene együttélésének e sajátos formája Petőcz költői világában ugyancsak nem előzmények nélküli. Működésük, kölcsönhatásuk egyik kulcsfogalmát egy korábbi (Sebeők János Médium című kötetét elemző) tanulmányában maga határozza meg: „a jel-típusú avantgárd, a jelben létezés és a konkrétizmus egyik fontos kiegészítője az utóbbi évek művészetében a médiumizmus, a mail-art és a minimal-art mintájára felnövő és megerősödő médium-art, mint alkotó cselekvési forma.” A kollektív játékba persze a néző a szabályokat menet közben elsajátítva is bekapcsolódhat. De Pe- ■"tő'cz új médiájával folytatott „Páí'bészéÜe” és (!„p3f-r -beszéde”) „kívülről” is tartalmas és izgalmas. Károlyi Júlia JANCSÓ-KORSZAK KECSKEMÉTEN (10.) Bemutatók és manőverek A Lukács evangéliuma című darab bemutatása nem szerepelt az eredeti programban, a szinrevitel ötlete október második felében született. Mind állami, mind egyházi részről fenntartással fogadták a szinrevitel tervét, s a színház igazgatója január 12-én kénytelen volt bejelenteni a próbák felfüggesztését. A művészeti vezetés két nap múlva mégis úgy határozott, hogy — a saját felelősségére — elrendeli a munka folytatását. A február 3-ára kitűzött premier azonban elmaradt. Jancsó, Hernádi és Gyurkó nagyszabású diplomáciai offenzívába fogott a produkció megmentése érdekében. Jancsó a világhírét vetette latba, több helyen közölte: amennyiben nem engedélyezik a bemutatót, nyilatkozni fog a Le Monde-nak az ügyről. Hernádi egy nem kifejezetten etikus, de annál hasznosabb eszközt, a sajtó általi zsarolást választotta: nem várva hivatalos engedélyre, közölte a nyilvánossággal a bemutató tényét. (Neki lett igaza, önkényes akciójáért enyhe dorgálás sem járt.) Gyurkó más utat. választott: ő sajátos kultúrpolitikai státusát érvényesítette: az illetékes miniszterhelyettesnek személyes ígéretet tett arra, hogy a szinrevitel felelős módon fog történni. Miután az össz- próbákat több felekezet teológusai, egy egyháztörténész és számos kultúrpoli- tikus megtekintette, egyértelműen kimondatott: az előadás nem sért sem vallásos, sem ateista érzületet. A bemutatásra mégsem Kecskeméten, hanem Budapesten, a Bartók Gyermekszínházban került sor február 6-án, azt követően, hogy a szakemberek által kifogásolt jeleneteket módosították és a, címet megváltoztatták. A Jézus Krisztus, az Embernek fiát február 25- én láthatta először a kecskeméti közönség. ■ Gyurkó rossz irányba haladt A diplomáciai manőverekkel párhuzamosan biztonsági intézkedés is született. Műsorra tűzték — beugró darabként — Agatha Christie krimijét, a Tíz kicsi négert, Gyurkó László rendezésében. A próbák párhuzamosan folytak a Lukács evangéliumával, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a bibliai történet egyelőre nem adható elő, február 25-ére kitűzik a Tíz kicsi néger premierjét. Közben, sajnos, újabb nehézségek adódtak. Az élete első rendezésével kísérletező Gyurkó nem haladt a munkával, sőt í— úgy is fogalmazhatunk —;, rossz irányban haladt. Hamarosan el kellett fogadnia gyakorlottabb kollégái támogatását, de az ő „tüneti” beavatkozásuk nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a produkció színpadképes állapotba kerüljön: a bemutatót két héttel elhalasztották. Attól lehetett tartani, a színháznak sem februárra, sem március elejére nem lesz játszható darabja, ám ekkor, a legkritikusabb pillanatban, pártfogásába vette a vezetőket a Sors: megérkezett a Jézus Krisztus ... bemutatási engedélye. Levél a bérlet- tulajdonosoknak A műsorváltozásról a bérlettulajdonosok színháztörténeti ritkaságnak számító levelet kaptak, az alábbi szöveggel: „Tisztelt Bérlőnk! Ezúton értesítjük, hogy a műsorplakáton megjelentekkel ellentétben 1984. február 25-én, szombaton este 7 órakor nem a Tíz kicsi néger című krimi bemutatója lesz, hanem a Jézus Krisztus, az Embernek fia című darabé, amelyre az Önök Katona József bérlete érvényes. A Tíz kicsi néger bemutatója előreláthatólag 1984. március 10-én, este 7 órakor lesz.” Ilyen módon a Tíz kicsai néger premierje két, a Jézus Krisztus .. ,-é három hetes késést szenvedett. Az évi ösz- szes bemutatócsúszás: két hét. Emellett egy műsortervbe és költségvetésbe iktatott produkció (Kocsis István: A megkoszorúzott) teljesen elmaradt. Sok gondot okoztak a többletként, soron kívül bemutatott darabok is. Sem az így elővett Kocsonya Mihály házassága, sem Gyurkó László: Az egész élet című drámája nem szilárdította a színház játszási rendjét. Az üzemszervezési zavarok következtében a színház októberben két, januárban négy, februárban viszont már tizenöt(!) esti játéknapot veszített. Ez utóbbi azt jelentette, hogy abban a hónapban, amikor a közönség szinte a legkönnyebben mobilizálható, a nagyszínházban mindössze tíz napon tartottak felnőttelöadást. A tájelőadások megszűntek A keretek átalakításának szándéka leglátványosabban a játszási formák megváltoztatására vonatkozó tervezetben tükröződött. Az egytagozatú vidéki színházak hagyományos rendszere helyett — Gyurkó népszínházi modelljének megfelelően — hat játszási formát kívántak megvalósítani. A „tagozatok” a következők lettek volna: nagyszínház, stúdió, szomszéd városok színháza, beavató színház, tanyaszínház, színházbarátok köre (irodalmi presszó keretében). A hat játszási forma létrehozása nem sikerült. Továbbra is csak a két, konvencionális kötelezettségének tudott eleget tenni a színház: a nagyszínházban futottak a széles közönségrétegnek szánt darabok, a stúdióban ßedig azok, amelyek a szűkebb réteg érdeklődésére tarthattak számot. A tájelőadások viszont gyakorlatilag megszűntek. Gyurkó Lászlóék már pályázatukban hangsúlyozták: szakítani kívánnak a „lélektelen tájolás” gyakorlatával. Nem tudható, miből gondolták, hogy a kecskeméti színészek a tájelőadásokon lélektelen munkát végeztek, hiszen Baján — a nyári táborozás alkalmával —, amikor először találkoztak a színpadon dolgozó társulattal, éppen ennek az ellenkezőjéről győződhettek meg. Valószínűleg népszínházi emlékeik idéződtek fel bennünk, amikor a lélektelen tájolás kifejezést használták. Balogh Tibor (Folytatjuk) Az öltözködés szabadsága Sz. Varga Katalin ruhaterveiről A kiállító művész mindig szerény, nem szólal meg, szerényen a háttérből figyel. Műveit nem kommentálja. Műveit küldi elénk, hogy azok beszéljenek. Cselhez folyamodtam, azt hiszem, megbocsáthatóhoz, hogy kedves barátomat, a magyarság közösségében és a művészet közösségében társamat, Sz. Varga Katalint mégis szóra bírjam,.Abból a jelentkezéséből oroztam el néhány mondatot, amelyet a mára megvalósuló kiállítás szervezőihez küldött bemutatkozásképp. „Nagyváradon születtem — úja e levélben —, 1971-ben végeztem el a nagyváradi képzőművészeti középiskolát, 1978-ban pedig a bukaresti képző- művészeti főiskola grafika szakát. 1979-től 1984-ig a Bukarestben megjelenő, A hét című hetilap grafikai szerkesztője voltam. 1987 ősze óta Magyarországon élek. Először grafikákkal mutatkoztam be a kecskeméti téli tárlaton. Majd egyedi tervezésű ruhákkal, szoknyákkal, kabátokkal jelentkeztem önálló kiállításokon is. A legutóbbi években már szinte kizárólag csak a textillel foglalkoztam. Leggyakrabban a tiszta selyem egyedi modelljeim és textilképeim anyaga. Használom a tiszta selyem vastagabb anyagra való steppelését, ezt az új minőséget aztán mintegy szövetként is lehet használni. Az igen könnyű selyemruhák és a hozzájuk tervezett steppelt kabátok kontrasztját szeretem. Az anyagtervezésnek igen fontos része a színezés is. Igyekszem kihasználni, hogy a tiszta selyem sokkal jobban megfesthető, mint bármely más, szokásos anyag. Az egyenletesen megfestett darabok felülete tovább dúsítható a színezéssel úgy is, hogy az alapselyemre ráhímezem a finom átmenetekkel megfestett kisebb darabokat is.” Itt becsukom most az ajtórést, ahol leselkedvén Varga Katalin titkaira, val- lomásos titkaira rápillantottunk. A személy és a szakma titkaiból azt hiszem, ennyi elég. S most néhány külön mondattal hadd ajánljam Őt egy rövid gondolatsorral. Azt hiszem, a nem-szabadság állapotát a konfekció-élet jellemzi: öntőformával gyártott sorsokkal, konfekció-gondolatokkal és konfekció-ruhákkal. A ruhától a sorsig így minden ösz- szefügg és jellemzi az adott világot. S azt hiszem, a szabadság állapotát ezzel szemben az egyéni és egyedi élet jellemzi: különös sorsokkal, független gondolatokkal és nagyívű, szabad környezettel. Varga Katalin ezért a nagyívű, szabad, szürreálisán gazdag emberi környezetért dolgozik! Ezért a környezetért dolgozik akaratlanul is, vagy akarva, egyedi tervezésű ruháival, selyemmo- delljeivel, steppelt kabátjaival, finom hímzéseivel. Életünk új minőségéért. Varrógépénél ülve, műhelyében ülve ilyennek látom. Őt. S még azt a teremtő erőt is el tudom képzelni róla, hogy nemcsak ruhánkra, hanem szivárványt tervez, vagy szivárványt fest, steppel vagy hímez ködös, szürke egünkre is. Ezt tegye is meg, kívánom neki és nekünk. Pintér Lajos RÓZSA ENDRE: Gyertya Az éjszaka nagy madara megszívja a láng pici csőrét — ellobban az élet. Utolsó fényével is eteti a bóka a szörnyeteg anyát, a falánk, tátogó sötétet, mely lassan kihízza a mindenséget. Halál Úrnő! Éhséged éhhel étet. HAMARY DÉNES: Háromszög A kör háromszögesítése megtörtént És most csak nézik a háromszöget Nem ismerik a geometria szabályait Kimondják a tételt s nem tudják a bizonyítást levezetni — Segítek: ez a háromszög nem egyenlő oldalú — Belekeverednek a bizonyítás végtelenjébe S mire rájönnek a megoldásra ők leendő tanárok . Lehet hogy nem lesz kit tanítani Fotók: Walter Péter (Elhangzott 1989. december 11-én Budapesten, a Várszínház Galériájában, Sz. Varga Katalin kiállításának megnyitóján. A tárlat január 19-éig látogatható.)
