Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-03 / 2. szám
MUNKÁSGYÜLÉS A HALASI IKARUSZ-GYÁRBAN Az amerikai exporton alapszik az esztendő A szokásokhoz híven az év első munkanapján, tegnap munkás- gyűlésen értékelték az Ikarusz kiskunhalasi gyárában az elmúlt esztendőt, no és, természetesen, szót ejtettek az 1990-es feladatokról is. Az elhangzott tájékoztatókból az tűnt ki, hogy a halasi üzem 1989-et, néhány tekintetben, jobb eredménnyel zárta a vállalati átlagnál, s az idei kilátásai jobbak, mint a cég egészének. Tóth Pál igazgató elmondta, hogy tavaly teljesítették feladatukat. Nem volt zökkenőmentes az esztendő a halasi kollektíva számára; a legfőbb gondot az okozta számukra, hogy az amerikai exportra készített autóbusztipus fenékvázához — ennek gyártásával és a futóművel való egybeépítésével vesznek részt a tőkés exportban — a műszaki dokumentációt nem kapták meg időben, s a termelés folyamatosságát a konstrukció menet közbeni változtatásával is megzavarták. Végül is december végéig 50 darab 416-os típusú alvázat bocsátottak a vállalat egyedi gyárának rendelkezésére; innét futnak ki a tengerentúlra szállított autóbuszok. Sajnos, a készletük az év végén jóval több volt a tervezettnél, ami á fenti körülmények, a termelés ütemtelenségének a következménye. Pozitívumként értékelhető viszont, hogy az amerikai vevő képviselői elégedetten nyilatkoztak a gyárban látottakról, a minőségről. A jobb minőség érdekében egyébként az amerikai exportmunkánál bevezették a premizálást, a legjobb hegesztők például óránként négy vagy hat forint minőségi prémiumot érhettek el. Tizennyolc százalékkal növekedtek átlagosan a gyári bérek — a vállalati átlag tizenöt körül volt —, ez a tőkés exportba való bekapcsolódásnak köszönhető. A szocialista exportra kerülő autóbuszokhoz is szállítanak Halasról a társgyáraknak: hátfalakat és homlokfali ajtókat, s tavaly az ő hibájukból egyszer sem álltak a gyártósorok. Ebben az évben a 416-os típusú, Egyesült Államokba küldendő autóbuszhoz 200 darab fenékvázat készítenek. Emellett a 380- as típushoz is előállítanak 50 darab alvázat. A teljes vállalati hátfal- és homlokfaliajtó-igényt — szocialista exporthoz — a kiskunhalasiak elégítik ki. Nyolcszázhetvenöt tonna durvalemez megmunkálása is az ő feladatuk. Összességében: a halasi gyár kapacitása erre az évre le van kötve, a műanyag-feldolgozó üzemet kivéve, amelynek munkát kell szerezni, akár külső megrendelőktől is. Az Ikarusz az év első felében önálló egységekre oszlik, önálló lesz a halasi gyár. Az igazgató ezzel kapcsolatosan felhívta a közösség figyelmét: ezután csak azt fizethetik ki bérként, prémiumként, aminek a nyéreségfede- zetét megtermelték, tehát nagy figyelmet kell szentelni a termelés gazdaságosságára. A vállalat tavalyi eredményeiről és idei terveiről Nagy Károly, az Ikarusz vezérigazgató-helyettese beszélt a munkásgyűlésen. Tavaly 12 ezer autóbuszt állítottak elő, mintegy 23 milliárd forint értékben, az elképzeléseknek megfelelően. Azonban az egymilliárdosra tervezett nyereségből csak 300-500 millió forint lesz. Ennek alapvetően az az oka, hogy a szabályozók „büntetik” a szocialista exportot, viszont az Ikaruszt éppen a szocialista országok igényeinek kielégítésére hozták létre. Az elszámolásban csökkentették a rubelszorzót, egyedül ez több mint 300 millió forinttal rontotta a vállalat mérlegét. •, A nagyvállalatnak az év első felére van munkája, de természetesen tárgyalások folynak további megrendelésekért. A vezérigazgató-helyettes bizakodásának adott hangot a kapacitás teljes lekötését és a kialakítandó új vállalati szervezet magasabb hatékonyságát illetően. Végezetül erőt, egészséget kívánt a kiskun- halasi kollektívának az 1990. évi feladatok megoldásához. A. T. S. Megkezdődött a népszámlálás Január 2-án, kedden megkezdődött a népszámlálás, amelyet immár 120 esztendeje, tízévenként szervez meg Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal. ' A több mint 37 ezer számláló- biztos január 2. és február 3. között felkeresi az ország valamennyi állampolgárát. Akik esetleg valami okból kimaradnak, azoknak az adatait február 20-áig írják össze. A népszámlálás úgynevezett eszmei időpontja egyébként 1990. január 1-jén 0 óra. A felmérés az akkori állapotot rögzíti. Az összeírás módszerei különbözőek lehetnek, saját kezűleg is ki lehet tölteni a kérdőíveket, esetleg a számláló- biztos segítségével, de kérésre a KSH megbízottja tölti ki a megfelelő rubrikákat a válaszok alapján. A népszámlálási adatok nélkülözhetetlenek az államigazgatás, a központi és helyi igazgatás, valamint a tudományos kutatás számára. A helyi, városi, községi és megyei adatokat igénylik a napjainkban alakuló, és egyre nagyobb szerepet játszó önigazgatási szervek és intézmények, a különböző szervezetek és pártok. A mostani népszámlálás fontosságát növeli, hogy a lakosság is egyre több információra tart igényt szűkebb és tágabb környezetéről, a társadalom szerkezetéről, egyes rétegek és csoportok helyzetéről. Az idei népszámlálás különös figyelmet szentel a nemzetiségi hovatartozás felmérésének; ezzel kapcsolatos az anyanyelvre, a „beszélt” nyelvre, valamint az arra vonatkozó kérdés, hogy ki milyen nemzetiségűnek vallja magát. Mivet vitatott a cigányok nemzetiségként való elismerése — erről a nemzetiségi törvény nem rendelkezett —, ezért a cigány megjelölés is szerepel a nemzetiségek felsorolása között. A lakosság 20 százalékától egy részletesebb, kiegészítő kérdéseket is tartalmazó kérdőív kitöltését kérik. Ez a reprezentatív felvétel kiteljed egyebek között munkába járás módjára, az ingázás jellemzőire, a főfoglalkozás melletti kereső tevékenység felmérésére. A vagyo(Folytatás a 2. oldalon) MENTŐSÖK, TŰZOLTÓSOK ÉVVÉGÉJE Szerencsére nem volt sok dolguk Tegnap reggel a Hosszú utcai óvodások lelkesen beszélgettek. Az első ovinapon az ünnepek alatti élmények kicserélése folyt. Belefülelve a beszámolókba tűzről is szó esett. Nyilván egy-két csillagszóró, gyertya okozhatott galibát, ám egy ovisnak a kis tűz is nagy izgalom ... Dr. Bukovics István őrnagy, megyei tűzoltóparancsnok azonban arról tájékoztat, hogy az ünnepek alatt viszonylag nyugalmas volt az ügyeletesek szolgálata. Jelentősebb tüzek: egy török kamion égett az E5-ÖS úton, egy lakástűz Kiskőrösön. Helvécia-Matkón egy hétvégi ház nádteteje égett le, Kiskörösre, pedig a halasi tűzoltókat riasztották, de a Csányi utcában végül is hiába keresték az bltanivalót. Az is igaz, hogy a karácsonyfatüzeket — hosszú évek tapasztalata ez —, csak később jelentik be a tűzoltóságon, a kártérítéshez ugyanis ez az „ügymenet” útja. Valószínűleg a gyerekek is ezekről a tüzekről beszélgethettek. Dr. Deák Zoltán, a Bács-Kiskun megyei mentőszervezet vezető főorvosa statisztikát ad közre a szilveszter-újév mentős eseményeiről. A szervezetnek a megyében tíz mentőállomása működik. A két napon mifidösszesen 114 feladatot láttak el. Ebből 65 az azonnali sürgősségű hívás volt. Négy esetben szállítottak részeg embert, két öngyilkossági kísérletet elkövetőt, 6 baleseti sérültet, 17 egyéb (jégen való elcsúszás stb.) esethez vonultak ki. Negyvenkilenc alkalommal egyszerűen betegszállítást végeztek (belgyógyászati problémák, szívroham stb.). Mindezt összevetve egy átlagos vasárnapi vagy ünnepi forgalmat „bonyolítottak le” a mentősök. Azt hiszem, ez a nyugalmas időszak mindenkinek jó hír, s bízhatunk abban, hogy az év további napjai sem lesznek „mozgalmasabbak”. n. m. Havel Münchenben Flesch István, az MTI tudósítója jelenti: , Kedd délután a bajor szabadállam székhelyére, Münchenbe érkezett Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök és kísérete. A prágai Vendég, aki Richard vön Weizsäcker államfő meghívásának tesz eleget, rövid munkalátogatást tesz az NSZK-ban. Ennek során először négyszemközti megbeszélést tartott vendéglátójával, majd Helmut Kohl szövetségi kancellárral. Havellel kedden Münchenben ugyancsak találkozott Hans-Jochen Vogel, az SPD elnöke és parlamenti csoportjának vezetője, Theo Waigel, a bajor CSU elnöke, szövetségi pénzügy- miniszter, valamint Antje Vollmer, a zöldek pártja parlamenti csoportjának képviselője. Lakásom elhagyása előtt legszívesebben nyugtatót nyelnék. Jókedvemet általában gyorsan le- lobasztja közterületeink állapota. Szinte lépésenként zavarnak nemszeretem lomposságok, lehangoló rendetlenségek. Gyakorta szeméttelepen érzem magam. Rejtett aknákként veszélyeztetik testi épségemet egyének, közületek gondatlanságai. Évek óta bokatöréssel fenyeget a rosszul elhelyezett telefonakna és a járda közti szintkülönbség. Már behunyt szemmel is ki tudom kerülni a járda gödreit. (Egyik a gázvezetéket igazító munkálatok nyomait őrzi, a másik arra emlékeztet, hogy kilopták vagy, úgymond, megspórolták a kötőanyag egy részét ...) Képtelen vagyok megszokni a koszt, a mocskot. Már azok is beletörődtek a józan ésszel feleselő állapotokba, akik megpróbálkoztak az emberi együttélés normáinak érvényesítésével. Nem szól már senkinek sem a Lenin téren lakó nyugdíjas asszony az ablaka elé kupacolt, valamelyik „lakótárs” fürdőszoba-felújításából származó törmelék miatt. Nem kockáztat még egy szemhártyagyulladást, inkább zárva tartja ablakait. Nehéz vitatkoznom azokkal a jobb érzésű polgártársaimmal, akik a városi elöljáróság hajdani szigorát hiányolják a rongálok, sze- metelők megfékezésére. „A leggazdagabb város lehetne Kecskemét, ha csupán öt forintot ßzet- tetnének minden csikkeldobálóval, tízet a hamutárolót ablakukból vagy autójukból az utcára ürítőkkel”, kesergett tanácstag ismerősöm a minap. Jól jártak hajdanán egy-egy városi vezető otthona körül élők. Gondosabban takarították a környéket, egy telefonnal intézkedésre késztették az esetleg késedelmeskedő illetékeseket. Kivételek, persze, voltak. Illyés Gyula szinte belebetegedett egy régi rózsadombi pazarlásba. Tudta, hogy számos fő fő lakik a környéken, mégis hetekig égették nappal is a közvilágítást. Joggal érezte: őt is megrövidíti a tékozló figyelmetlenség, sok szegény emberen segíthetnének az elpocsékolt energia árából. Az idegenforgalmi szakemberek miért nem há- borognak a Kéttemplom köz környékén, főként a hétvégeken szomorító, turistariogató látvány miatt?Megtűrnék-e tőlünk nyugatra, hogy a város egyik legértékesebb műemlékének közvetlen szomszédságában, vagy a sétálóövezet kiskörúti bejáratánál forgalmas üzletek évek óta nyitott tárolókba és ezek mellé hányják az összegyűlt papírhulladékot, szemetet, fölösleges göngyöleget. Siralmas kép alakulna ki közállapotainkról, ha csupán a közterületekből ítélnének vendégeink. Mit szól az a dán turista például a Batthyány-üzletsor előtti zöld sávot szeplőző papír- özöntől, aki hetente fölmossa vagy fölmosatja járdaszakaszát? Ha már szólamként emlegetjük a mindennapjainkban sűrűn megkérdőjelezett Európához tartozást, legalább magunkat és emlékeinket becsülnénk meg a közterület rangjának visszaállításával, megemelésével! Utcáink, tereink elhanyagoltsága elsősorban az elhibázott országos és helyi politika következménye. A zsugorított lakások nem csak apáink, nagyapáink hagyatékát lökték ócskásboz vagy szeméttelepre, udvar híján az utcára kényszerítették a gyerekeket. Az ántivilágban elképzelhetetlen volt, hogy sűrűn lakott területen a „ház előtt” javítgassa az autókat egy kisiparos, perzseljék a tanyán nevelt bízót. A mindent elro- basztó élni és élni hagyni cinikus nemtörődömsége, undorító önzése, felelőtlen pazarlása közprédává tette az utcát. Boldog-boldogtalan lefoglalhat belőle kisebb-nagyobb darabot, fitymálhatja a kialakult szokásokat, előírásokat (Kulturált országokban elképzelhetetlen például, hogy tisztes családanyák bagózva közlekedjenek az utcán.) Az oly szívesen, ám többnyire indokolatlanul közösséginek minősített társadalmunkban mikor beszélhetünk újra oly szeretettel utcáinkról, mint Váci Mihály „az övéről”?: „Futott velem játszani reggel, / nagy terekre csalogatott, / s megtért az elfáradt gyerekkel, / s a küszöbön elaltatott”. Az oly sokat emlegetett életszínvonal javításához utcai állapotaink megszelídítése is hozzátartozna. Ha valami, ez nem pénzkérdés. Heltai Nándor Hogyan menekült Ceausescu? Az utolsó repülés Lassan-lassan fény derül a részletekre. Arra is, hogyan menekült el Nicolae Ceausescu, akinek — legalábbis így tudja a Romania Libera című bukaresti napilap — a december 22-ei drámai fejlemények hatására arra már nem volt ideje, hogy az eredeti terveknek megfelelően lépjen meg a pártközpont épületébe hatoló tömeg elől. A Romania Libera most beszámol arról, hogy a Bukarest melletti nemzetközi repülőtéren állomásoztatták a „Flotilla 50” elnevezésű légierőegységet, amelyhez az elnöki helikopterek és pilóták is tartoztak. Ennek az egységnek a vezetője a légierők főparancsnoka volt. Az elnöki légi személyzet különleges feladatok megoldására kapott kiképzést, és a gépparkot is különlegesen szerelték fel. Külön törvény írta elő: a repülőtéren állandóan, éjjelnappal készenlétben kellett állnia egy repülőgépnek és egy helikopternek. Azok a pilóták, akik nem voltak szolgálatban, nem hagyhatták el lakásaikat. Aurel Dumitrescu őrnagy elmondta: különleges képességek alapján válogatták ehhez az egységhez a pilótákat, munkás- és parasztszülők gyermekeit. Amikor ezek szolgálatba léptek, akkor érezhették, hogy a bajuszos pilóták kevesebbet repülhetnek. Elena asszony ugyanis nem szerette a bajuszos embereket, s így, amikor legutóbb Nicolae Ceausescu Iránba repült, akkor is ő döntött arról, hogy a bajusztalanok csoportja „viszi a gépet”. A pilóták arról is beszámoltak, hogy az utóbbi napokban érezték: körükben is megjelent a Se- cu és nagy ellenőrzéseket végez. A nevezetes pénteken 13 órakor a „Flotilla 50” egységével közölték, hogy a katonák leteszik a fegyvert. Mint kiderült ez megtévesztés volt. Constantin Tudósé ezredes ismertette: négy helikopterrel rendelkezett az elnöki pár, 4 további helikoptert a politikai végrehajtó bizottság tagjai használhatták, további négy pedig a testőrségé volt. A he- likpoterek szállították az orvost, fodrászt és szakácsot is. A „Flotilla 50”-nek állandó kapcsolata volt a Securitate 5 osztályával: az utóbbi időszakban az állambiztonsági főosztálynak az emberei, a secusok ellenőrizték a pilótákat, mindenki gyanús volt, aki csak az elnöki házaspár közelébe jut. Ceausescu menekítésére 11.30-kor rendelték a belváros központjához, a pártközpont épületéhez a Delfin SA—365— 202 fex lajtstromjelű fehér elnöki helikoptert. A gép mindig a KB székháza előtti téren szállt le, de ez most lehetetlenné vált. A pilótának meg kellett kísérelnie, hogy az épület tetejére ereszkedjen le, nagy vállalkozás volt, de sikerült. Oda vitték — biztonsági emberek gyűrűjében §1 a diktátort. A helikopterbe ült Nicolae Ceausescu, Elena Ceausescu, továbbá Emil Bobu és Manea Manescu, ezenkívül két biztosító utazott és—Ceausescu ölében — miután másutt már nem volt hely — a gép szerelője. A diktátor előbb Olt megyébe akart repülni, aztán Dőlj megyét választotta, majd végül is Snagovon szállt le, ahol már kiépített helikopterállomás működött. Ceausescu nagyobb teljesítményű és befogadóképességű helikoptert kért, de ennek teljesítését a földi irányítóközpont már megtagadta. Ezért arra kényszerült, hogy a fehér Delfin 202-vel repüljön tovább — Emil Bobut és Manea Ma- nescut Snagovon hagyva. (Folytatás a 2. oldalon)
