Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-09 / 7. szám

1990. január 9. • PETŐFI NÉPE • 3 Vállalkozók országa Nyilatkozat a Vállalkozók Pártjának gazdaságpolitikai törekvéseiről A Vállalkozók Pártja elengedhe­tetlennek tartja az ország gazdasá­gának gyökeres átalakítását. Eb­ben elsődleges szerep jut a vállalko­zások gazdaságban betöltött szere­pe növekedésének — mondotta Szűcs György, a Vállalkozók Párt­jának szóvivője az MTI munkatár­sának a párt programjáról. Szűcs György kiemelte: pártjuk célja, hogy hazánk a vállalkozók országává váljék. Véleményük sze­rint az ország gazdasági átalakulá­sa után a vállalkozók számának több százezerre kell növekednie. Elengedhetetlen, hogy olyan terme­lési szerkezet alakuljon ki, amely a termékek előállításához a leggaz­daságosabban működő gazdálko­dó egységeket hívja életre, és a tulaj­donos, valamint az alkalmazott a lehető legnagyobb jövedelmet tud­ja elérni. A mostani gazdasági ér­dekképviseletek nem alkalmasak a törvényhozásban, a jogszabályok megalkotásánál a kellő erélyű fellé­pésre, a parlament pedig jelenlegi összetételében nem alkalmas a vál­lalkozásokat serkentő törvények alkotására. — Az elmúlt év októberében ala­kult Vállalkozók Pártjának ezek szerint van konkrét gazdaságpoliti­kai koncepciója, s világos kibonta­kozási programja? — Programunk fő csomópontjai már kialakultak. Szakemberekből álló munkacsoportunk azon fára­dozik, Hogy rövidesen teljes egészé­ben kidolgozott programot vitat­hasson meg a januárban megrende­zendő első kongresszuson, amely­nek feladata lesz a program kiegé­szítése, a gazdaságpolitikai elkép­zelések végleges kialakítása is. — Melyek a program legfonto­sabb elemei? — Elfogadhatatlannak tartjuk a munkanélküliséget: olyan feltétele­ket szeretnénk megteremteni, ame­lyek révén mindenki biztonságban és nagy eredményességgel tud dol­gozni. Ehhez elengedhetetlen, hogy kapjanak szabad utat az ipari, me­zőgazdasági, kereskedelmi és a szel­lemi innovációs kezdeményezések. Mindez olyan alulról szervező­dő, önfenntartó gazdaságot ered­ményezne, amelyben az egyéni és a csoportérdekek érvényesülnek és a vállalkozók uralják a piacot, szem­mel tartva azt, figyelembe vévé min­den változását. Az állam pedig csak az általa befektetett, illetőleg mű­ködtetett tőke arányában részesül­ne a jövedelemből, az adók révén. Adót csak az tud fizetni, aki normá­lis gazdasági környezetben gazdál­kodik, és kiadásai, valamint bevéte­lei között olyan többlet keletkezik, amit el lehet vonni. A jelenlegi ter­melési környezetben az állam nem egy-két, hanem 10-12 helyen avat­kozik a gazdasági életbe: minden pénzügyi mozgásnál adóztat. Ez el­viekben nem kifogásolható, de az adó mértéke túlságosan magas, ami gátolja, lehetetlenné teszi a bővített újratermelést: Ráadásul az elvont összegeket gyatra hatékonysággal fekteti be az állam, ezért—a Vállal­kozók Pártja szerint — a jelenlegi 20 milliárd dollárnyi államadósság ilyen gazdaságpolitika mellett nem csökken, hanem inkább nőni fog. — Harcolunk azért is, hogy a je­lenlegi 53 százalékos társadalom- biztosítási elvonás — amely jelen­leg mint pótadó sújtja a vállalkozó­kat — mérséklődjék, és megváltoz­zon tartalma is. Fontosnak tartjuk, hogy a jelenlegi rendszert, a kötele­ző minimális társadalombiztosítás mellett—amely fedezi az általános örvosi ellátást és a legkisebb nyug­díjak havi összegét—önkéntes ala­pon szerveződő biztosítótársasá­gok hálózata váltsa fel. — Céljaikat milyen eszközzel kí­vánják elérni? — Valószínűleg sohasem válunk tömegpárttá. Arra számítunk, hogy jelenlegi ötezres létszámunk 25 ezerre nő. Ez pedig elegendő ah­hoz, hogy jól működő pártszerveze- , teink legyenek, és programunk se­gítségével több százezer szavazót tudjunk mozgósítani. Részt kérünk a helyi hatalomból, fontosnak tart­juk, hogy képviselőink legyenek a tanácsokban, hiszen csak így kísér­hetjük figyelemmel, hogy a befize­tett adókat mire fordítják. Az Or­szággyűlésbe, a törvényalkotás fontossága miatt, szeretnénk 8-10 képviselőt bejuttatni — összegezte a Vállalkozók Pártjának program­ját Szűcs György. AMÍG EDE JUTOTTUNK... — MIKOR ÉPÍTKEZNEK ÚJRA A BANKOK ÉS AZ EGYHÁZAK? — A DIKTATÚRA ÉS A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS Az egyletek és a városkép Már 1947/48-ban megkezdődött a városfejlesztő erők irtása Kecskemé­ten (is). A közhasznú kulturális, szociális, szakirányú társadalmi egyesületek feloszlatása, vezetőinek későbbi mellőzése, esetenként üldözése pénzben kiszámíthatatlan, csak hosszú, kitartó munkával enyhíthető károkat oko­zott. 'Sokan ezekben a tömörülések­ben tanulták meg a közszereplés alapelemeit. Az egyletek, társasá­gok a társadalom széles rétegeiből nyerték energiáikat, fórumaik szá­mos közérdekű kezdeményezést csíráztattak, népszerűsítettek, hasznosítottak, ugyanakkor meg­gyorsították a korszerű ismeretek elterjedését. Városi vezető csak az lehetett, aki az egyesületekben bi­zonyította szervezőkészségét, fel- készültségét, vezetői erényeit. Még a neobarokkos kölsőségek és for­mák ellenére is a demokrácia isko­lái voltak a társaskörök, erősítették a valahová tartozás tudatát, segí­tették a rész- és közérdekek alkal­mas közös nevezőjének megtalálá­sát, hozzájárultak a gazdaság telje­sítménynöveléséhez, a városkép for­málásához. Különösen Kecskeméten. 1 A mélységesen demokratikus gondolkodású Lestár és Kada pol­gármestereknek is köszönhetően a századforduló évtizedeiben szinte versengve építettek székházat a kecskeméti egyesületek. Néhány helyiség kibérlésére sem gondolhatnak ma a megyeszékhely egyesületei, pedig hajdanán tömö­rülő kereskedők építették a Rákóczi úti mintaépületet, a Cifra-palotát. Szomszédjukban az úri kaszinó te­remtett méltó hajlékot összejövete­leikhez, rendezvényeikhez. A nem­régiben szépen felújított Rákóczi u. 5. számú palotát a helyi és környék­beli gazdák építtették. Saját háza volt a Jótékony Nőegyletnek, kü- lön-külön az Alsó- illetve Felsőke­rületi Népkörnek, a szakegyletek­nek, a református fiataloknak. Sokatmondó, hogy tavaly az ipa­rosok vágtak bele elsőként új ott­hon teremtésébe, átellenben a más célokra hasznosított egykori, gyö­nyörű otthonukkal (amelyet egyéb­ként visszakövetelnek. A szerk.) Bizonyára számos új épülettel gaz­dagították volna Kecskemétet—és a többi magyar várost, falvat — a tár­sadalmi egyesületek az elmúlt évtize­dekben, ha a ntindenfajta csoporto­sulástól, nem a pártközponttól függő szervezettől rettegő diktatúra nem fojtja meg a legerősebbeket is. Nem jártak jobban a kiegyezés és az első.világháború .’között ífía-' gyobb településeink arculatát ur- banizáló pénzintézetek sem. A nagytakarék kétemeletes szék­háza — a templomokat és az Okol- légiumot kivéve — elsőként ma- gaslott ki a földszintes házak ten­geréből. Gyönyörű palotát emelte­tett magának a Kereskedelmi és Iparhitelintézet (ma: sajtóház), a Közgazdasági (Leszámítoló) Bank, az Osztrák—Magyar Bank. A nagyvárosias Kecskemétért sokat tettek az egyházak. Vala­mennyi remek bérházat építtetett (a katolikusok többet is), új üzlet­sorokkal élénkítették a kereskedel­met, később az iskolaépítésben je­leskedtek. A fordulat éve után az egyházak is kiiktatódtak a városfejlesztés hatékony tényezői közül. Erősza­kosan megszakítottak egy termé­szetes fejlődési folyamatot. Meg­szűntek az egyesületek, nem volt fórum közérdekű kérdések megvi­tatására, a közérdek érvényesitésé- re, a város, vezetői nem számolhat­tak az egyletek, a pénzintézetek, az egyházak építő buzgalmával. Heltai Nándor NÉGYLÁBÚTÓL A NÉGYKEREKŰIG Ebadta ötletből Club Natur A kutyabarátok száma szinte felmér­hetetlen, nem annyira azoké, akik e hűséges állatok tenyésztésével foglal­koznak, hiszen ők — zömmel — a Ma­gyar Ebtenyésztők Országos Egyesüle­tének tagjai, az ebek meg törzskönyve­zettek. A fajok értékét sok tényező be­folyásolja, egyébként a kutyatenyésztés valutában is jól fizet. Tudják ezt azok, aki addig-addig „vesézték” ezt a kér­dést, mígnem elhatározták: kisszövet­kezetet alakítanak. — Valóban „ebadta” az ötlet, s a Club Natur Szolgáltató és Értékesítő Kisszövetkezet alakítására tizenöten társultunk — mondja dr. Németh Jót zsef elnök. — Ennek bő egy esztendeje. Tudtuk, hogy a törzskönyvezett négy­lábúak szép pénzt érnek, különösen ha­tárainkon túl. Ezért igyekeztünk ex­portjogot szerezni. Tiszákéeskei tele­pünkön már húsz magyar négylábút tettünk fel a Nissan mikrobuszra. Azó­ta az NSZK-ban ugatják a világot. Mi 350 márkát kaptunk állatonként, kint — tudomásunk szerint — a dupláját is megadják értük. — Ügy tudom, ötletben gazdagabb a társaság, mint tőkében. — Való igaz. Kétszázhuszonötezer forint tőkével indultunk, s abban ma­radtunk, hogy egy-két évig minden jö­vedelem nélkül dolgozunk. Az alkal­mazottak zéhnrq nyugdíjas, s a tagok jó része is, akik között lajosmizsei, tiszá- kécskei, kiskunfélegyházi, fővárosi és kecskeméti is van. Az ötletek talán azért sokszínűek, mert igyekszünk a külhoni partnerek eszével gondolkod­ni, azaz igényeikhez alkalmazkodni, így a négylábúak után a négy kereküek - kel is elkezdtünk foglalkozni. A kecs­keméti Textiltisztító Kisszövetkezet te­rületén bériünk egy kis részt, ahol lehe­tőség van á külföldi használt kocsik adásvételére. Tiszakécskén is terjesz­kedni szeretnénk. — Honnan, kitől szerzik be a jármű­veket? — Ez is a kutyás-barátságból adó­dik. A nyugatnémet partnerrel együtt­működve, három-négy éves sérült ko­csikat tervezünk behozni és viszonylag olcsó áron értékesíteni. Szerintünk van jövője a dízelüzemű kocsiknak éppúgy, mint ennek a társaságnak — mi leg­alábbis hisszük. Nem könnyű a kibon­takozás, hiszen kevés a tőkénk. A kül­földi partnerek meg igen óvatosak. Ez érthető. De a bizalmat már talán jelzik a havonkénti üzleti találkozásaink. Legutóbb például arról is beszéltünk, hogy kocsibontással is kellene foglal­kozni és a használt alkatrészeket érté­kesíteni. Ugyancsak terveink között szerepel faragott kerítésoszlopok, élő­növények stb. — egyszóval a hazánk­ban jellegzetes termékek — kivitele. Ugyanis egy brémai partner magyar bemutatóházat szeretne létesíteni, ami kereskedelmi célt is szolgálna. A ház­ügyhöz kapcsolódik az a kinti igény és a mi vállalkozókészségünk, hogy Bács- Kiskun megyében tanyai épületeket bé­relnénk, sí közös utazási irodát hoz­nánk létre a turizmus fellendítésére. Csakhogy a bürokrácia! Az engedély­hez is engedély kell. Nézze, itt ez a papír! „Működési engedély kérése az elhasznált kocsik konvertibilis valuta ellenében történő értékesítésével kap­csolatban.” Számolja meg a melléklete­ket! Most tizennégy, de ez még nem az összes. — Hol s hogyan intézik a papírmun­kákat, a pénzügyeket? — Irodánk a kecskeméti Fűzfa utca 10. szám alatti kis helyiségben van. Egyik tagunk pedig perfekt beszél né­metül, s o bonyolítja a levelezéseinket. A pénzügyeinket az Agrobank kezeli. Komoly támogatást kaptunk eddig is és jó az együttműködésünk a tiszákéeskei és az orgoványi takarékszövetkezettel. Végül is mi nem milliókra törekszünk. Megszállottak vagyunk—lettünk?—s hiszünk vállalkozásunkban, $ abban, hogy talán van jövője az igények szerinti adásvételnek, szolgáltatásnak. Pulai Sára Mennyi esze van a parasztnak ? — A Petőfi Néoe főszerkesztőiének — A Petőfi Népe — olvasóink erről könnyen meggyőződhetnek — kommentár nélkül adta közre Földes, Péter levelét, melynek nyilvá­nosságra hozásától a Bácskapocs szerkesztője elzárkózott. Attól azonban nem, hogy lapja következő számában olyan megjegyzéseket fűzzön olvasónk leveléhez, amelyek viszont Földes Pétert ösztönöz­ték újabb sorok megírására. Nem kívánunk igazságot tenni e levél közlésével, még ha jogosnak is ítéljük azt, hogy olvasónk nyilvánosan védekezhessen a reá nyilvánosan rászórt Bácskapocs-szerkesztői „megjegyzések” ellen. E levél közreadásával az áldatlan vitát — a magunk részéről — lezártnak tekintjük. Különben sem hisszük egyébként, hogy jeles laptársunknak minduntalan és feltétlen tőlünk kellene vennie megírandó témáit. (A szerk.) M egköszönöm segítő köz­reműködését abban, fíogy levelem, amit eredetileg az immáron hírhedett Bácskapocs- nak szántam — hozzáfűzött meg­jegyzéseim kíséretében — nyilvá­nosságot kaphatott lapjuk 1989. december 21-ei számában. Irá­nyomban megnyilvánult gesztusa egyértelműen jelzi, hogy az irányí­tásában működő lap, a Petőfi Né­pe eleven kapcsolatot teremtett az olvasókkal, akik eltérő észrevétele­itől, cáfolataitól egyáltalán nem féltik lapjuk tekintélyét. S azt hi­szem, ha egy lap a nép lapjának tartja és hirdeti magát, nem is tehet másként, minthogy alkalomadtán a nép gondolatainak is helyet biz­tosítson. Csak igy tovább! Azt azért utólag megírom Ön­nek, hogy bizonyos — a tisztesség iránt igényt tartó — megyei keresztapák által „Bácsmocsok”- nak titulált laptársuk főszerkesztő­je, Kutasi Ferenc igencsak hűnek bizonyult önmagához. A korábbi, általa a válaszban „diskurálásnak” nevezett beszélgetésünk lekezelő hangnemét saját lapjának decem­ber 29-ei számában folytatta, melyből az is kitűnt számomra, hogy Kutasi főszerkesztő úrnak az igazmondás nem erős oldala. Öt pontban felsorolt, részint ellenve­tése, részint aggálya súlyos emléke­zetkiesést jelez. Ezért e megjegyzé­sei sorrendben viszontválaszra szorulnak. Először: a reális kritikai arány- érzékét sutba vágó főszerkesztő­nek tudnia kellene, hogy Südi Ber­talan képviselő nem velem cseleke­dett jót, hanem azok érdekében, akik a közvetítésem által személye­sen felkeresték ügyes-bajos dolga­ikkal. A Bácskapocs főszerkesztő­jével is valami effélét közöltéin a beszélgetésünk során. (Kutasi Úr! Ön ismét félreinformálta az olva­sókat! Miért?) "Másodszori A- sértődött főszer­kesztő még manapság is egy múlt­beli nézőpont szerint ítél a parasz­tok értelmi szintje felől. Eleink va­lamikor fennen hirdették: „a pa­rasztnak csak annyi esze kell le­gyen, hogy tudja, ha esik az eső, eresz alá kell állnia”. Figyelmen kívül hagyta, hogy az eltelt 40-egy- nehány év ä parasztság felett sem teltei nyomtalanul. Éppen a Kuta- si-félék által korábban nagyrabe- csült szemináriumi oktatók jóvol­tából ma már a paraszt is képes megfogalmazni azt, ami az érdeke­itől“, a tapasztalataitól és a meg­győződésétől idegen. Mégpedig (miként Kutasi úja) „kereken és szabatosan”. Meg aztán figyelmé­be ajánlom, ha a saját lapján kívül más lapokat is olvasott volna rendszeresen, nem csodálkozna, hogy némi jártasságra tettem szert a toliforgatásban. Harmadszor: Egy közeli sváb­többségű faluban nemrég magam is tájékozódtam. Megtudtam, hogy a névvel mocskolást vállaló katona katonai ideje alatt az előírt szolgálati fegyelemmel jobban is szimpatizálhatott volna, mint ahogy azt a gyakorlatban tette. Talán akkor nem kellene évtizedek múlva Südi Bertalanra, mint egy­kori parancsnokra ilyen ellen­szenvvel emlékeznie. S hdgy az én úgymond „kiskatonám” az isme­retlenséget választotta nyüatkoza- ta során, kizárólag a Kutasi és tár­sai mocskolódásának tulajdonít­ható. E lap meglehetősen útszéli cik­keiből felismerte, hogy szerzői nem mocsokra mutatnak rá, mint ahogy azt hirdetik, hanem több­nyire mocskot kreálnak és szórnak másokra. Az ilyen kárvallott! sze­repet pedig (érthető okokból) nem mindenki hajlandó a nagy nyilvá­nosság előtt eljátszani. Negyedszer: Úgy gondolom, a Kutasi úr szerkesztésében megjele­nő lapnak feltétlen használt volna, ha a Kiskunhalason lakó szerző múltját és viselt dolgait egy kicsit számbaveszi. A lap iránti érdeklő­dést felcsigázó sorozatot indítha­tott volna arról, hogy jeles munka­társa, Posztobányi László hány­szor és milyen tettekkel került ösz- szeütközésbe a törvénnyel. Leg­alább 3 részes sorozatra tellett vol­na az 1983-ban és az 1988-ban el­követett cselekményeit taglaló és szankcionáló bírósági peranyag­ból. Miért nem tette, Kutasi úr? Feltételezte, hogy ami széltében- hosszában nem válik ismertté, az a gyakorlatban nem is létezik? Ötödször: A Bácskapocs főszer­kesztője téved, amikor azt véli, hogy provokátor szerepre vállal­koztam. Ha valaki blöffölt, az csakis ő lehetett. Südi Bertalan el­küldte hozzám Kutasi úr 1989. május 16-ai levelét, amit olyan fel­kéréssel küldött a képviselőnek, hogy írásaival támogassa az éppen megjelenő lapot. Tudjuk, hogy a képviselő eleget tett a felkérésnek, s néhány cikkét közölték is a lap­ban. Most pedig azt kell tapasztal­nunk,. hogy minden indok nélkül belemartak. Erről a saját gazdájá­ba harapó eb jutott eszembe. Kedves Gál úr! Ha lehetséges,, szíveskedjék nyilvánosságot bizto­sítani szerény viszontválaszom­nak.” Földes Péter Mélykút RÁDIÓJEGYZET Magyarázzák A nép nem hazudik. Ha a riporter az utcán odatartja a mikrofont vala­ki elé, az—nálunk ma már — kerte­lés nélkül megmondja a véleményét. Mint az a rekedtes hangú egyén is, aki kijelentette, hogy ha nem lesz pénze kenyérre, egyszerűen elviszi, vagyis lopni fog. Egy telefonáló asz- szony pedig szinte könyörgött, hogy a vezetők, akik a „népnyomorító in­tézkedéseket” hozták, tanúsítsanak önmérsékletet. Akadt, aki azt kér­dezte: — Van-e értelme „rátenni egy lapáttal” az amúgy is rossz közhan­gulatra? Vagyis ne szövegeljenek annyit ilyenkor ... A rádió Közvetlen kapcsolat című műsorának pedig éppen az a lénye­ge, hogy azonnal reagál az esemé­nyekre, s behozza a véleményt á stú­dióba. Simkó János szerkesztő és Gál Zsuzsa újságíró, a Kossuth- rádió csütörtök esti adásában arra igyekeztek választ keresni, hogyan érintik a gazdasági változások, az új árintézkedések a lakosságot. A meghívott illetékesek — hadd ne soroljam a neveket, hivatali ran­gokat — nehéz helyzetben voltak. Bár mindannyian drámainak, válsá­gosnak nevezték a mostani állapoto­kat, egyedül Lengyel László közgaz­dász volt az, aki nem próbálta ma­gyarázni, enyhíteni, szépíteni a dol­gokat. A hosszan elnyúló elemzések helyett rövid és könnyen érthető vá­laszok kellettek volna. Sajnos, a „nép hangja” — hiába „égtek a vo­nalak”, a szerkesztő szavai szerint — bizony csak gyéren szűrődött be a fejtegetések közé. A jószívű szer­kesztő — már nem először — áten­gedte a terepet a bölcselkedőknek, a „bizonyítványt” magyarázóknak. A címben jelzett közvetlen kap­csolat így nem is jöhetett létre. Pedig most azután igazán szükség volna erre, pláne ha a „felső szintűek” is vállalnák a párbeszédet. • • Önkormányzat Ez a kifejezés, hogy „önkormány­zat", inkább csak kötelező szólam még manapság, valódi tartalom nincs mögötte. Érről tanúskodott a Kossuth-adőn szombaton délután elhangzott műsor is, melyet Falvak önkormányzata címmel Perjés Klára szerkesztett Káposztás János mun­katársi közreműködésével. Elvben ugyanis — mint kiderült a jelenle­vők, köztük Farkas P. József, a du- navecsei falufórum alelnöke szavai­ból — a kistelepülésnek joga van, hogy maga irányítsa sorsát, de ezt számtalan jogi, gazdasági szabály és rendelet nehezíti, mind a mai napig. Remélhető, hogy a készülő új tör­vény feloldja majd a kötöttségeket, s minden község a saját önkormányza­ta révén gazdája lehet javainak, s eh­hez a szükséges támogatást is meg­kapja a jövőben. A gondolkodás, a szemlélet változása természetesen nem írható elő semmilyen formában, de kialakítására sok helyi példa van máris, például éppen Dunavecsén. Ez a műsor ellentéte volt az előb­binek, bár csak fele annyi idő jutott a számára. Tömörsége, célratörő, okos szerkesztése révén valóban hasznos volt a hallgató számára. Szeressetek Nem tudom, hallgat-e valaki ver-' set ebben a rohanó, szabad időt rab­ló világban? Talán akadt azért olyan ember, aki bekapcsolta a rádiót va­sárnap délelőtt, és gyönyörködött Szabó Gyula szép orgánumában, amint Váci Mihály verseit mondta. Vagy aznap késő este, amikor tizen­öt percen át a költőt hallhattuk, aki már oly régen, csaknem két évtizede, eltávozott az élők sorából. (Decem­ber 25-én lett volna mindössze 65 éves.) Elfogult vagyok irányában, mert úgy áll előttem, amint a kecskeméti olvasóesten nézett szembe hallgató­ságával, megnyerő szerénységgel. Szerény volt, ahogy Illyés Gyula írta róla, mert „neki volt mire ...”. Sze­ressetek című versével is üzent most a feledőknek: Szeressetek! — érezzem: igazam van. Sokszorozzatok közös igazamban. F. Tóth Pál Különszolgáltatás A bácsi nagyhangú, széles moz- dulatú, talán már hörpintgetett is. Úgy nézem, lehet földművelő, fa­vágó, fuvaros, vagy éppen egy csa­ládi disznóvágásból jött ide, a kecskeméti megyei postahivatalba, táviratot feladni. De nem is a kiléte most itt a lényeges. A távirat. — Vasárnap gyere anyátokat lá­togatni! — diktálná. —- Ki? Honnét? — kérdi nyája­san a fiatal postásnő a kiszolgáló­ablak mögül. — Hát a fiam! Ahun lakik. — Hogy hivják? —I Majdnem elfelejtettem, itt a neve, meg a címe, a zsebemben. Hosszasan kotorászik bal belső zsebében. Akár a malaclopóé, olyan mély. A sorban várakozók úgy érzik: most iratkoztak be a türelem iskolájába. — Ihol van-e, kedves, látja, nem hánytam én el! A postáskisasszony továbbra is nyájas. Felkészül a külön szolgál­tatásra. Táviratlapot, tollat vesz elő, s elkéri a bácsitól a süabuszt. Barna csomagolópapíron, ott a fontos információ. — Haladunk! — néz a háta mö­gött állókra megkönnyebbülten a bácsi, merthogy már ő is nagyon sietne. Mi is. V — Es a szöveg? — tekint föl újra a postáskisasszony. — Az hol van? — A hátulján. Nem tetszik lát­ni? Fordítsa meg apapírt, angya­lom! — Ide azt írták, bácsi, hogy „ Vasárnap délután gyere anyátokat látogatni a kórházba”. Vasárnap csak délelőtt lehet látogatni. — Délelőtt? — hümmög hitet­lenkedve a kapott válaszon.—No, jól van. Látja, csak megértjük mi egymást! (kohl)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents