Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. január 6. Nem kell többé megvakulni!? t Germán Béla, a műtét után otthonában, kedvencével. (Tóth Sándor felvétele) Négy évvel ezelőtt Germán Béla észrevette, hogy a jobb szemével történt valami. Elment az örvöshöz. Hosszú hónapokig kezelték, kezelgették, de senki sem mondta meg neki, hogy nincs vagy csak nagyon kicsi az esélye: a gyó- • gyításhoz ugyanis itthon hiányoznak a megfelelő gépek, berendezések, hiányzik a tudás is. Germán Béla mindezt szinte csak véletlenül tudta meg. Véletlenül hallott Heimann professzorról is, aki eredményesen végez speciális szemműtéteket. Habár kálvária árán, de végül sikerült a kölni klinikára eljutnia. Az operációval anatómiailag megmentették a szemét, de a látását már nem nyerte vissza. Ahhoz elkéstek a beavatkozással. Kórházak a föld alatt... A Reform 1989. szeptember 29-ei számában megjelent cikkből való a következő idézet: „Teljesen természetes, hogy atombunkerek ... hálózzák be az országot, ilyesmivel minden normális országnak rendelkeznie kell. A mi bunkerrendszerünket azonban sokan túlméretezettnek tartják ... Olyan modern fölszerelésű kórházak lapulnak a mélyben, amelyekhez hasonlóval ide- fönn nem találkozni. Ezért, ha kicserélik berendezéseiket, gyógyszerkészletüket, nem idehaza osztják szét, hanem a harmadik világba küldik." (Kiemelés tőlem. A. M.) A cikket valaki Germán Bélának is felolvasta. Hogy milyen indulatot váltott ki belőle, azt kívülálló aligha tudja átérezni. Akkoriban már a bal szeme látásának romlása is felgyorsult, s mert a klinikán annak idején a „lelkére kötötték”, hogy figyeljen erre, felhívta a kölni intézetet. Nem kellett magyarázkodnia. A számítógépes nyilvántartásból pillanatok alatt előhívták az adatait, s közölték vele, Heimann professzor mikor tudja vállalni a műtétet. Az időpont megfelel? Igen. Akkor minden rendben — mondták — várjuk önt. A dolog azonban csak eddig volt ilyen egyszerű. Az ügyintézés itthoni része jól látó embert is megterhelt volna. Germán Bélának igazából mégsem az esett nehezére, hogy számtalanszor kellett Kecskemétről Pestre utaznia emiatt; hogy intézkednie, tárgyalnia kellett stb. Hiszen mindezek „a” feladatot jelentették, s a feladat azért van, hogy megoldja az ember. Germán Béla tűrőképességét az értelmetlen és méltánytalan feltételek tették próbára. Ügyintézése során a hivatalok s a jogszabályok egyaránt olyan szerepbe kényszerítették, amihez pedig sem neki, sem más, hozzá hasonló helyzetben lévő, állampolgárnak semmi köze: a kérelmező, a kivételes kedvezményért folyamodó szerepébe. Nem szociális támogatás! — A vállalatok, dolgozók zsebéből óriási pénzek vándorolnak a társadalombiztosítás kasszájába — mondja Germán Béla —mégis, évtizedeken keresztül az a demagóg szöveg járta, hogy nálunk az egészségügyi ellátás ingyenes. Alighanem maguk az illetékesek hitték ezt el a legmélyebben, mert ennek megfelelően viselkednek. Mintha a betegsegélyezés valamiféle szociális támogatás lenne. Mivel itthon nem tudták megcsinálni, lemondtak a műtétemről. Nekem mégis kérvényeznem, bizonyítanom kellett több soron, hogy jogosult vagyok a külföldi műtét igény- bevételére, következésképpen az ehhez szükséges valutára. Miközben november 7-én, illetve április 4-én magyarok ezrei rohamozták meg a bécsi üzleteket, s költöttek el valutában milliókat. A végén aztán el kellett számolnom és a máradékbtuz utolsó pfenningig visz- szafizetnem. De hogy az ötven márka napidíjból hogyan sikerült kijönni, azt a világon senki sem kérdezte meg. Fejenként ennyi pénzből kellett volna laknunk és étkeznünk a kísérőmmel megérkezésünkkor, illetve hazaindulás előtt. Holott a legolcsóbb szállás is 70- 80 márka az NSZK-ban! Nem igaz, hogy a magyar hatóságok ezt nem tudják, vagy ha mégsem, hát nézzenek utána! — Végül hogyan sikerült ezt a dolgot megoldani? — Úgy, hogy vettem a fáradságot és előre tájékozódtam. Szerencsémre birtokomban volt annak az Erdélyből Kölnbe települt hölgynek, Balogh Máriának a címe, aki szívesen ad szállást segítségre szoruló magyaroknak. Előre megbeszéltem Mária nénivel, hogy mikor megyünk, s hogy a 16 éves lányom — ő volt a kisérőm — mikor indul vissza. Ha ezt így nem szervezzük meg, talán az állomáson aludhattunk volna. — Mi történt Kölnben? — November 15-én érkeztünk meg, ez szerdai napra esett, másnap reggel nyolckor kellett a klinikán jelentkeznem. A magyar gyakorlatból kiindulva arra számítottam, hogy a hét végén úgysem műtenek meg. Tévedtem. Csütörtökön délelőtt másfél óra alatt megejtették az ilyenkor szükséges belgyógyászati kivizsgálást, s ebéd után közölték velem, hogy másnap reggel megoperálnak. Úgy is lett, s nyolc nap múlva kiengedtek. A gyorsasággal sok pénzt megspórolnak, hiszen naponta 324 márkába kerül a beteg ellátása, ápolása. így a klinikának az az érdeke, hogy minél több beteget gyógyítsanak, a betegnek meg az, hogy minél előbb meggyógyuljon. Sok ember segítsége kellett — Sikerült a műtét? — Ahogy az altatásból felébredtem, az volt az első gondolatom, hogy a kötésen keresztül látom-e a fényt? Láttam. Az első adandó alkalommal levettem a kötést: ha a vérfoltokon keresztül is, de láttam a kezem! Iszonyú feszültség engedett föl bennem, hiszen ez azt jelentette, sikerült a műtét! S akkor elkezdett járni az agyam: mi minden kellett ahhoz, hogy ezt megérjem? Először is: egy emberséges doktornő, aki megsúgta nékem, hogy itthon semmi reményem a gyógyulásra, s megadta Heimann professzor címét. Aztán: szükség volt az ón határozottságomra, ha másként nem ment, az erőszakosságomra ahhoz, hogy a magyar hatóságok hozzájáruljanak a külföldi műtéthez. Aztán: kellett hozzá nagyon sok pénz. Harminchét éves üzemmérnök vagyok, de egy kocsin kívül nem volt mit elvennem a családomtól, hogy kijussak a professzorhoz. A két operáció költsége több mint 20 ezer márka volt, ennek egy részét a Vöröskereszt, egy részét á társadalombiztosítás, egy részét a vállalatom, a Kecskemétvin Bor- gazdasági Kombinát fedezte, egy része gyűjtésből származott. Ahhoz tehát, hogy visszanyerjem a látásomat, sok ember segítsége is kellett. A magánszemélyek magatartását össze sem lehet hasonlítani a hivatalokéval. Különösen nagy a kontraszt, ha a Mária nénitől kapott segítséget tekintem. Ez a számomra teljesen idegen ember nemcsak hogy szállást adott nekünk, hanem a lányával együtt naponta meglátogatott a klinikán, tolmácsom volt és az ügyintézőm. Végül haza is ő kísért, s mindezért semmit sem kért. Életemben nem találkoztam ekkora önzetlenséggel! Mindeközben a magyar állam x esetben vizsgáztatott, vizsgálgatott engem’. .. Miért lakáskötvényt vásárolt a tb?- Lábadozásom idején rengeteg időm volt, de akármennyit törtem a fejem, nem tudtam rájönni, a magyar állam miért nem gépeket, berendezéseket vesz inkább, s küld ki 3-4 orvost a tudnivalók elsajátítására. Tudniillik, ez sokkal kevesebbe kerülne! Azt mondják, nincs pénz az importra. Én már ezt sem hiszem el, lévén bizonyított tény, hogy a világon Magyarországon vonnak el legtöbb pénzt az állampolgároktól a társadalombiztosításra, s mégis mi kapunk vissza ebből a világon a legkevesebbet. Ha nincs szerencsém, ha nem vagyok elég erőszakos, ha az emberek nem segítenek, akkor most vak vagyok: legkevesebb nyolcezer forint rokkantsági nyugdíjat kapnék. Az huszonhárom évjg — mivel ennyi időm van a nyugdíjig 1— változatlan áron számolva is 2,3 millió forint, S e mögött a nagy pénz mögött nincs fedezet, megtermelt érték —, ez a nagyobb veszteség! Nem tudom: évente hány ember betegszik meg hozzám hasonlóan, de számoljunk csak százat: ennyivel szorozzuk meg a nem munkára kifizetett milliókat. Adjuk hozzá annak a cirka 20-25 embernek a költségeit, akiknek mindenek ellenére sikerül kijutnia Kölnbe ... Ennyi pénzből hányszor megvehettük volna a műtéthez, gyógyításhoz szükséges gépeket, hány orvost küldhettünk volna ki nyugatra tanulni?! — Beszéljünk vidámabb dolgokról: a sikeres műtét után .. ■. — ... a sikeres műtét után olvasni is tudok! Kimondhatatlan örömmel vettem kezembe az újságot, hogy a visszakapott képességemet kipróbáljam. Az első cikk, amit elolvastam, arról szólt, hogy a társadalombiztosítás 1989. évi bevétele több mint tízmilliárddal haladja meg a kiadásait. Heuréka! - mondom, ha már be is vallják, item lesz akadálya a gyógyítás korszerűsítésének! Nem kell többé megvakulni, meg- nyomorodni, felfordulni a technika, meg a hozzá való tudás hiánya miatt! De ahogy tovább olvastam a cikket, rá kellett döbbennem, milyen együgyü voltam, ha akár csak egy pillanatra is, pozitív fordulatban hittem! A cikk ugyanis azzal folytatódott: abból a többmilliárdos többletből — ami az állampolgárok pénzéből gyűlt össze —-, a társadalombiztosítás lakáskötvényeket vásárolt. Nem egészen önszántából, hanem felsőbb utasításra ... Almási Márta A politikusok ne szóljanak bele a gazdaságba! A kapitalizmus szocializmussal való felváltását -111 ä többi között — az a szándék szülte, hogy a távlatokat figyelembe venni nem érdekelt magántőkés helyett a gazdaságot válogatott tisztviselőkkel kell irányítani. A gazdasági irányítókat elsősorban az ideológiai hűség, másodsorban az engedelmesség mértéke alapján választották ki. Ma már nyilvánvaló, hogy ez a tökéletesnek elképzelt modell versenyképtelen a legkülönbözőbb tulajdonformák versenyére épülő modellel szemben. Az azonban mindmáig nem vált tudatossá, hogy a mesterségesen kigondolt nem piaci, szocialista modell elsősorban éppen azért bukott meg, mert túlságosan rövid távra tervezett. Kiderült, hogy az ideológiai szempontból elkötelezett politikusok rátértek a jövő kiárusítására, a rövid távú túlélés vált döntéseik alapjává. Nem sokkal jobban vizsgáztak a politikusok alá rendelt tisztviselők sem, elsősorban a pozíciójukat és nem a társadalom érdekeit tartották szem előtt. Mivel a vállalati vezetők is elsősorban politikusok vagy tisztviselők voltak, akiknek anyagi és erkölcsi elismerése, biztonsága a politikához és az apparátushoz való alkalmazkodástól függött, ők is egyre rövidebb távra gondolkodtak. A tulajdonosok előrelátása A jelenkor tapasztalatai azt igazolták, hogy a tulajdonos, minél nagyobb vagyon felett rendelkezik, annál hosszabb távra kalkulál, és kétségtelenül sokkal jobban érvényesülnek nála a jövő szempontjai, mint a politikusoknál és tisztségviselőknél. Azt ugyan lehet mondani, hogy sokszor a tulajdonos sem veszi olyan mértékben figyelembe a hosszú távú érdekeket, ahogy az a társadalom szempontjából kívánatos volna, de még mindig messze megelőzi azokat, akikkel a szocializmus felváltotta őket, a politikusokat és a tisztviselőket. Természetesen a tulajdonosok előrelátása nem valamiféle rábeszélésre vált a társadalmi érdeknek megfelelőbbé, hanem Számos tényező hatására: — Nagymértékben megnőtt a tulajdonosok képzettsége, vállalataiknál megjelentek a felkészült menedzserek, így képessé váltak a távlati érdekek felismerésére. — A gazdaság nagy részében, főleg a nagyvállalatoknál, az egyéni tulajdonost felváltották a részvényesek, a kollektív tulajdonosok, akik érthető okokból hosszabb távra terveznek. — A világgazdaság integrálódása, az országok közötti és az országokon belüli versenykényszer korlátozta a monopolhelyzetet. Hol van már a régi proletár ... De nemcsak a vállalkozók és vagyontulajdonosok lettek a fejlettebb technikai feltételek és az integráltabb piac következtében előrelátóbbak, jövőre orientáltabbak, hanem maguk a fogyasztók is. Kiderült, hogy rövid távra csak a szegények gondolkodnak. A múlt század proletárja valóban csak egyik fizetéstől a másikig élt, és nem voltak a fogyasztásában választási lehetőségei. Ezzel szemben a modern nyugati fogyasztói társadalmakban a lakosság nagy többsége lényeges vagyon tulajdonosává, kezelőjévé vált, jövedelmének jelentős hányadát vagy felhalmozza, vagy olyan fogyasztási célokra költi, amelyeket joggal nevezhetnénk felhalmozásnak. Tudvalevő, hogy ha tanul, vagy gyermekeit taníttatja, ha egészségük megőrzése érdekében vesz igénybe szolgáltatásokat, akkor az emberi vagyonba ruház be. Márpedig ezek a beruházások igen hosszú távra szólnak. A tartós fogyasztási cikkek vásárlásánál is több éves előrelátás érvényesül. Mindezek következtében minél magasabb az élet- színvonal, minél nagyobb a lakossági beruházások hányada, annál inkább érvényesülnek az egyén és a család életében a távlati szempontok. Ma azt mondhatjuk, hogy a távlati gondolkodás sorrendje éppen fordított ahhoz képest, amiből az úgynevezett szocialista modellt formáló koncepció kiindult: — A leghosszabb távlatra az egyén és a család kalkulál. Sok döntésük generációkra szól. Ilyen maga a családalapítás, a lakásépítés, a lakhelyválasztás, a pályaválasztás. — Második helyre a tulajdonos, a vállalkozó kerül. Náluk beruházási döntések, üzleti stratégiáik, a felszerelések karbantartása, állaguk megőrzése hosszú távú. • — A harmadik helyre a tisztviselőket sorolnám. Őket a munkahelyük stabilitása motiválja. Ennek érdekében döntenek. Ezért az ő időhorizontjuk túlmegy a politikai ciklusokon, a választásokon. Ezt jól jellemzi az a tény, hogy a polgári demokráciákban a politikus miniszterek mellett a tisztviselő államtitkár képviseli a folytonosságot. — Mindenképpen az utolsó helyre kerülnek ebből a szempontból a politikusok. Ők a polgári demokráciákban maximálisan egy-egy választási ciklusban gondolkodnak, de a legtöbb kérdést a napi politikai helyzetnek megfelelően válaszolják meg. Velük kapcsolatban éppen fordított a helyzet, mint a vállalkozók esetében. Az elmúlt évszázad politikai és gazdasági fejlődése megnövelte a vállalkozók előrelátását, viszont csökkentette a politikusokét. A demokrácia fejlődése a politikusok hatalmának stabilitását csökkentette. Amíg a tekintélyuralmi rendszerekben a politikai hajalom viszonylag tartós volt, a demokráciákban szinte napról napra meg kell harcoljon érte. A diktatúrákban a politikusok döntéseiben szerepet játszó időhorizont azért rövidült le, mert a diktatúrák napjaink gazdasági kihívásai között sokkal rosszabb gazdasági hatékonysággal működnek, mint korábban. Gondoljunk arra, hogy történelmileg nem is olyan régen a diktatúrák gazdasági sikerekkel dicsekedtek. A diktatórikus államok relatív elmaradása, a hatalom gazdasági elszegényedése,.a politikai döntésekben a pillanatnyi túlélésnek megfelelő.magatartást vált ki. Összefoglalva: a társadalom érdekeinek hosszabb távon való érvényesítése is azt követeli meg, hogy adjunk nagyobb politikai és gazdasági szerepet az egyéneknek, a családoknak, a vállalkozóknak, ugyanakkor a hatóságok és a politikusok gazdasági szerepét korlátozzuk minimálisra. Kopátsy Sándor SZENTKIRÁLYI EGYETÉRTÉS: Új olasz gép, raklapokért Az öreg, kopott szalagfűrészekkel jobbára csak másodosztályú termékeket tudtak eddig gyártani a Szentkirályi Egyetértés Tsz fűrészüzemének dolgozói. A közelmúltban beszerzett, két korszerű, olasz faipari gép megteremtette a lehetőségét annak, hogy jelentősen javítsák raklapjaik, tartályládáik fa csomagoló-tömegcikke- ik minőségét — olyannyira, hogy akár a tőkés piacokon is értékesíthessenek belőlük. A két berendezést egyébként 162 ezer márka értékben, lízing formájában szerezték be egy osztrák kereskedőcégen keresztül. A gépekért raklapokkal és raklappalettákkal fizetnek az olasz gyártóknak. A napokban beérkezett gépeket a tsz szakemberei szerelik be, majd január 15-én jön az olasz gyártó cég, a Storti szerelője és beüzemeli. Aztán indulhat a termelés. Felvételünkön Marsa Ferenc és Papp László állítja be a sorozatvágó fűrészlapjait. G. B. 9 Az Egyesült Államokból importált, kadmium-nikkel elemeket gyártó gépsor a Hszinjü Villanyforrás Gyárban, amely 1989-ben kezdte meg a termelést a nyitás politikája jegyében. A külföldi beruházások száma a legnépesebb kínai városban elérte a 670-et, értékük 2,4 milliárd dollárra rúg. • A Jaohua Pilkongton Kft. nevű kínai—angol vegyes vállalat tizenkét országba exportálja speciális üvegtermékét. (MTI-fotók) Sanghaj nyit a világ felé Az abszolút nulla fok közelében Milyen hideg a hideg? Általában úgy vélik, hogy már akkor is hideg van, ha a, hőmérő higanyszála a fagypontig süllyed. Vagy talán a mínusz 20-30 fok az igazi hideg? Ám, ha a világ leghidegebb helyén, a szibériai Verho- janszk közelében járnánk is, ahol a nulla fok alatti, 72 fokos rekordot feljegyezték, még mindig messze volnánk attól, amit a fizikus hidegnek nevez. A mínusz 273 Celsius-fokhoz képest ez a hőmérséklet valóban nem hideg. Á mínusz 273,16 °C az úgynevezett „abszolút nulla fok”, ami a hő teljes hiányának egyébként elérhetetlen állapota lenne. A fizikus a hőmérsékletet Kelvin-fokokban méri. A mínusz 273,16 °C négy fokot jelent az abszolút skálán. Ezen a hőmérsékleten a világ minden eleme és vegyülete keménnyé dermed, szilárd halmazállapotúvá válik, a héliumot kivéve. Rendes körülmények között a héliumgáz 4,2 Kelvin-fokon cseppfolyósodik, és folyékony marad lejjebb is, az abszolút nulla fok közvetlen közelében, vagyis azon a legalacsonyabb hőfokon, amelyet a tudomány ma létre tud hozni. E. páratlan tulajdonsága miatt a tudósok folyékony héliumot használnak arra, hogy más anyagokat az abszolút nulla fok körüli hőmérsékletre hűtsenek le. Gyakorlati haszna is van az alacsony hőmérsékletek vizsgálatának. Azok a legerősebb acélfajták, amelyeket akkor használnak, ha az óriás nyomás óriási szilárdságot követel, az alacsony hőmérsékletek tanulmányozásának eredményei. Rájöttek ugyanis, hogy az acélban lévő nitrogén mennyisége hatással van a szilárdságra. A kohászok rendkívül kemény, rozsdaálló acélt tudnak készíteni úgy, hogy az olvasztott fémet folyékony nitrogénben hirtelen lehűtik a hengerlés vagy a kovácsolás előtt. így lassan önálló tudományággá vált az alacsony hőmérsékletek kutatása. Izgalmas meglepetések várnak tudósra és avatatlanra egyaránt az abszolút nulla fok közelében. Csak egy példát erre. A hélium 4.2 Kelvin-fokon cseppfolyósodik, bugyborékol és habzik, akár a forrásban lévő víz. Ez így is van rendjén, hiszen ezen a fagyos hőmérsékleten, mínusz 269 ”C-on van a forráspontja. Ha hőmérséklete néhány fokkal alábbszáll, a hélium lecsendésedik és úgy viselkedik, mint általában a folyadékok. De 2.2 Kelvin-fokon azután — miként a tudósok mondják — „szuperfolyékony” állapotba csap át, és viselkedése valóban szokatlanná válik. Ha egy csészényit kimerítünk a folyékony héliumból, azt tapasztaljuk, hogy a hélium látszólag dacol a gravitációval, és fölfelé folyik a csésze falán, majd a külső oldalon lefolyva* cseppeket formálva igyekszik a csésze aljáról visszajutni az edénybe, ahonnan kiemeltük: szinte úgy viselkedik, mint valami apró kukac, amely szeretne hazajutni. Az abszolút nulla fokról egyébként leggyakrabban a szupravezetés-jelenség kutatásával kapcsolatban olvashatunk. Most arról érkezett hír, hogy újabb hidegrekordot értek el az abszolút nulla fok felé: az eddigi leghidegebb hőmérsékletet sikerült elérni a helsinki műszaki egyetem alacsony hőmérsékletet tanulmányozó laboratóriumában. Az új rekord két nanokelvinnel (a fok kétbilliomod részével) van az abszolút nulla fok felett. A régi csúcs 30 nanokelvin Volt.
