Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-29 / 24. szám
1990. január 29. • PETŐFI NÉPE 9 3 EGY HÓNAP UTÁN — UGYANAZOK, UGYANARRÓL Barguzini csontokról a Parlamentben Egy hónapja kérdeztem a Parlamentben dr. , Szentágothai János professzor véleményét a barguzini ásatásokról. Azóta megvizsgálta a csontvázmaradványokat a Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoportja, és megállapította: a barguzini ember nagyon nagy valószínűséggel nem Petőfi. Sőt, akadt néprajzi szakember, aki ezt egészen bizonyosan kijelentette. — Várható volt — mondja dr. Szentágothai János. — De az, hogy ilyen borzasztó kultúrbot- ránynak az Akadémia is a részese — még ha csak mint ellenőrző is... Véleményem szerint ennek az ügynek soha sem lett volna szabad Magyarország szűk határait elhagynia. Szerintem eleve nyilvánvaló volt az eredmény, noha azt nem lehetett tudományos precizitással megállapítani abból a régi fényképből, amiből Hajós professzor, illetve miután engem is megkérdezett, én is következtettem. A következtetés a fénykép alapján az volt, hogy az illető nő. A körülményekből pedig valószínűsíthető volt, lévén a koponya nem kifejezetten mongoloid, hanem europer — ezt még valószínűleg Kiszely István is felismerte, mert ehhez mégiscsak ért —•, hogy vagy egy hajdani dekabristáról, a cári Oroszország száműzöttjéről, vagy pedig a helyi ortodox zsidóság múlt század közepén élt tagjáról lehet szó. — Ekkora tévedéseket, mérésbeli eltéréseket a tudomány miként minősít? — Én úgy látom, semmiféle kétség nem lehet, hogy egy aránylag fiatal nőt találtak. A combcsontok aránytalan vastagsága ködösítés, a sajátosság a helyi körülményekkel magyarázható. Annyira nyilvánvaló a különbség, hogy az eset nem tartozik abba a 6 százalékba, amikor további vegyvizsgálat elvégzésére szükség lenne. — Mi a véleménye arról, hogy az akadémiai vizsgálatokat megkérdőjelezik, elfogultságot jelentenek be, és újabb nemzetközi antropológus szakértőket kívánnak bevonni? — Hogy a szégyent még tovább teregessük? ... Én már azt is kifogásoltam, hogy az antropológiai vizsgálatot előtérbe helyezték, amikor a történeti kutatásnak ezt meg kell előznie. Ilyen alapon akar Új-Zélandon is kereshették volna. Ám ha Morvái Ferencnek van pénze, akkor csinálják meg az újabb vizsgálatokat, ha nagyon akarja valaki. De, szerintem, a kiadásaiból egyetlen fillért nem lehet adómentesnek tekinteni! — Hogyan lehet ezt az ügyet véglegesen, a közvélemény számára is megnyugtatóan lezárni? Például, úgy, ha Kiszely István elismeri tévedését? — Talán, de erre kényszeríteni nem lehet. Kiszely — aki hajlandó képtelen vállalkozásokba is belemenni, s ezeket rendkívül ügyesen és esetenként szimpatikusán tudja képviselni — annyit már mindenesetre elismert, hogy nem volt túl óvatos. * Moravcsik Ferencné kiskőrösi országgyűlési képviselő novemberben interpellációt intézett a barguzini ásatások végső tisztázásának meggyorsítását sürgetve a művelődési miniszterhez. A napokban kapta meg Glatz Ferenc válaszát, amely január 10-én kelt. Ennek lényege: „Mint köztudott, a múlt év nyarán magánvállalkozásként létrejött egy expedíció Petőfi feltételezett sírjának feltárására, amelyhez a Szovjetunió érintett helyi hatóságai megadták a szükséges engedélyeket. Amint a barguzini sírfeltárásban közreműködő antropológusok szakvéleményét kézhez kapta a tárca, munkatársaim azonnal kapcsolatba léptek az illetékes szovjet kormányzati szervekkel, és kérték, hogy engedélyezzék a Petőfi Sándornak tulajdonított földi maradványok Magyarországra szállítását további tudományos vizsgálatok céljából. Szovjet részről jogos igényként merült fel, hogy az átadás előtt egy általuk kijelölt szakértői bizottság is vizsgálja meg a csont leleteket. Éppen ezekben a napokban, amikor válaszomat írom, helyszíni hivatalos vizsgálatot végeznek Ulan- Udeben, minden érdekelt részvételével. Várhatóan ezután még további tudományos elemzőmunkára lesz szükség. Ahogyan azt többször kinyilvánítottuk, a kormányzat a maga részéről mindent hiégfé'sz a tudományos tisztázás feltételeinek biztosítása érdekében, de a végső szót,, hogy a távoli Bajkál-tő mellett valóban Petőfi Sándor földi maradványait találták-e meg, a tudománynak kell kimondania. A kormány nevében ígérhetem, hogy szorgalmazzuk a vizsgálatok mielőbbi lezárását, a közvélemény ■ hiteles tájékoztatását." Petőfi szülővárosának országgyűlési képviselője a miniszteri válasz és az időközben ismertté vált akadémiai vizsgálat nyomán kérdésemre kifejtette, hogy mihamarabb rendezni kellene az ilyen akciók lebonyolításának szabályait. A kutatás szabadságát nem korlátozva megállapítani a kutató felelősségét is. Ne fordulhasson elő, hogy a majdnem bizonyosság hírével telekürtölik a világot, s azután pedig következik a kínos beismerés: tévedtünk. Váczi Tamás A szociális foglalkoztatóban Kecskemét Megyei Város Tanácsának szociális foglalkoztatója két telephelyen működik: az egyik részleg a Bethlen körúton, s az újabb a Kuruc téren — 3 éve. Nyolcvan, megváltozott munkaképességű és kis nyugdíjú embernek biztosítanak munkát, közülük harmincójuknak otthonukba viszik az alapanyagot. Legnagyobb megrendelőik a Petőfi Nyomda, a csurgói Faktor szociális foglalkoztató, s még 15 céggel van bérmunkakapcsolatuk. Többet is tudnának vállalni, sajnos partnereik között a kecskeméti és megyei cégek vannak legkevesebben. Főbb tevékenységeik a varrás, a dobozragasztás, pezsgődugó-szerelés, fog- kefesorjázás stb. A Helvéciái Petőfi Tsz- nek kerékpár-lelső- és -hátsólámpákat szerelnek, a VOSZK-nak palackmosást vállalnak. A foglalkoztatottak öt'órát dolgoznak, 90 százalékuk nő. 9 Szabados Jánosné és Izsó Gáborné a mikrofilmtároló fóliatasakját hegeszti a Hollós József megyei kórház részére. 9 A kandallófa 6 kg-os zsákban — kísérletképpen — osztrák exportra kerül, mutatja Kiss Tibor telepvezető. I * t ÚJ BANKFIÓK KECSKEMÉTEN Devizaszámla és széfbérlet (Gaál Béla felvétele) Új bankfiók nyílik ma a megye- székhelyen. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. kecskeméti bankszervezetének (OKHB) magánügyfeleit ezentúl az elegáns üzlethelyiségben fogadják az alkalmazottak. Ha egy fiók nyitása nem is jelenti azt, hogy a bank kihelyezhető forrásai ugrásszerűen megnövekedtek, a szolgáltatások színvonalát kétségtelenül emeli. Az utóbbi néhány hónapban megszaporodtak Kecskeméten a vadonatúj bankfiókok; úgy látszik, ha olcsóbb hitelt nem is tudnak adni, kúlturáltabb környezetről még képesek gondoskodni különbözőpénzintézeteink. Az OftHB magán- és kisvállalkozói ügyfélköre az elmúlt egy évben jelentősen bővült. Idén januártól már nemcsak a lakossági, hanem a vállalkozók deviza-folyószámlájának vezetésével is foglalkoznak. A bank befektetési tanácsokat is ad, illetve befektetési lehetőséget kínál, a jelenleg érvényes pénzpiaci kamatokkal. Ilyen például a határidős kötvény, vagy az akár hat hónapra is leköthető betét; utóbbi abban az esetben, ha a vállalkozónak már van a banknál folyószámlája. Az OKHB az első kereskedelmi bank, amely lakossági részvényt bocsát ki, a jegyzés 1990. október 31-éig tart. Az új bankfiók külöiüeges szolgáltatása a széfbérlet. Értékes ingóságait hosszabb-rövidebb időre — mondjuk, egy nyaralás idejére — bárki elhelyezheti. A bérleti díjról nem kaptunk tájékoztatást, feltehetőleg nem kevés. Bár, akinek van mit elhelyeznie a széfben, talán a bérleti díjon sem rökönyödik meg. M. Á. Az MSZMP XIV. kongresszusa Szombaton folytatta a tavaly december 17-ei tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusa Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc székházában. A mintegy 800 küldött a párt politikai nyilatkozatának tervezetét vitatta meg, s fogadta el, majd tájékoztatót hallgatott meg a választási felkészülésről. Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke bevezetőjében értékelte a közelmúlt történéseit, s egyebek között a vagyoni kérdéseket érintve leszögezte: bár a jogi lehetőség megvan arra, hogy az MSZP által használt ingatlanokat bírósági eljárás útján zároltassák, nem céljuk a szocialista párt gyengítése. Utalt arra, hogy a kormány a korábbi MSZMP másik jogutódjának megkérdezése nélkül „osztogatja” el a korábbi épületeket, gyakran előnyöket biztosítva a polgári ellenzéki pártoknak?'7"'” Beszédében különös hangsúllyal szólt a politikai feszültség flöVfeKédéSé#öl.‘‘M?nf mÖfiflbtíá:Tfyíltah folyik a kommunisták, a baloldali erők elleni uszítás, fenyegetőzés, egyes emberek üldözése. Az ellenzéki pártok szítják a feszültséget, s a választásokra a félelem, a fenyegetettség légkörét akaiják megteremteni. A kormány pedig látványosan meghátrál az ellenzék követelései előtt, engedi szétzilálni a hadsereget, a Belügyminisztériumot és a tanácsokat. A politikai nyilatkozatról folytatott vitában szinte minden felszólaló érintette a manapság tapasztalható, többek megfogalmazása szerint „elvakult” kommunistaellenességet. Bár a párt politikai irányvonala, programja volt a vita megjelölt témája, a felszólalók többsége inkább a politikai erőtér többi pártja, ületőleg a kormány bírálatával foglalkozott, s bőven kijutott a kritikából az úgymond „bajkeverő” sajtónak is. A sajtót ért bírálatok tömören összegezhetők abban a megállapításban — amely ugyancsak a politikai nyilatkozat vitájában hangzott el —, miszerint: „nagyon kinőttek az újságírók tollai”. Nemcsak a sajtó hangvételével, politikai beállítottságával nem értettek egyet a küldöttek, hanem a tömegtájékoztatásban szereplők személyével sem. A kongresszus —jórészt az idősebb korosztályhoz tartozó — küldöttei számára ismerősen csengett, s a háború utáni időket idézte a baloldali blokk többszöri említése. Számosán utaltak ugyanis újbóli megteremtésének szükségességére, mondván: a baloldali egység létrehivói a kommunisták lehetnek. Rátérve az MSZMP választási teendőire, propagandájára, elhangzott, hogy a párt négy választási jelszóban tömöríti célkitűzéseit: munka, megélhetés, biztonság, szabadság. Az. ennek jegyében fogalmazott választási felhívást nagy tapssal kísérve fogadták el a küldöttek, s ugyancsak egyetértettek a párt politikai nyilatkozatával. Mindkét dokumentum — sti- láris, szövegezési módosítások után — a közeli napokban nyeri el végső formáját, s ekkor ismerheti meg részletesen is a közvélemény. (MTI) Pályázat — érdeklődők nélkül Tavaly már beszámoltunk lapunkban arról, hogy egy magánfelajánlás nyomán „Alkoss!” címmel — pályázatot hirdetett a Bács-Kiskun Megyei Tanács felsőfokú gépész' műszaki tanulmányokat folytató, szűkebb hazánkból származó végzős fiatalok részére. A kiírás leszögezi,, hogy az alapítvány 200 ezer forintos összegének kamataiból olyan egyetemi vagy főiskolai hallgató részesülhet, akit igényes diplomamunkája alapján a bírálóbizottság erre érdemesnek talál. A pályázat részletes kiírását a megyei tanács művelődési osztálya időben elküldte az ország tíz felsőfokú intézményébe, ahol a jelzett szakmai ágakon hegesztéssel, hőkezeléssel vagy egyéb gyártástechnológiával kapcsolatos szakdolgozatok születhetnek. A szervezők nagy meglepetésére azonban mindössze egyetlen munka érkezett be, s annak szerzője sem Bács- Kiskun megyei illetőségű. Vajon miből adódik ez a nagyfokú érdektelenség? Talán magukat a végzősöket hagyta volna hidegen a kiírás? Nem hinném. Tudvalevő ugyanis, hogy minden végzős hallgatónak kell szak- dolgozatot készítenie. Éneikül egyszerűen nem kap diplomát. Úgy vélem, az elnyerhető pályadíj összege is vonzóbb az átlagosnál. A „Gépipar” cimfi újságban olvasom (ez a Gépipari Tudományos Egyesület lapja), hogy például az Ybl MiklósiÉpíl tőipari Műszaki Főiskola Debreceni Területi Egysége gépészeti intézetében, az 1988/89-es tanévben díjazott szakdolgozatokat 1000-2500 forintos jutalmakkal honorálták. Az „Alkoss!” pályázat a felajánló jóvoltából ennél lényegesen vonzóbb, hiszen itt akár 12-30 ezer forintot is nyerhet egy-egy pályázó. Ez azért már olyan összeg, amely igazán jól jöhet egy pályakezdő fiatal embernek. Akkor hát miért nem volt jelentkező? A megyei tanács művelődési osztályától kapott tájékoztatás alapján elmondhatjuk, évente40-50közöttmozogazoknak a Bács-Kiskun megyei fiataloknak a száma, akik felsőfokú műszaki intézetekben szereznek diplomát. Közülük bizonyára akad legalább tíz-tizenöt, aki eléri ajórendűátlagot. (Ez ugyanis a pályázat egyik feltétele.) A jelek szerint az érintett intézményekben keresendő tehát a hiba. Úgy tűnik, nem megfelelő a propaganda, sok esetben nem is jut el az érintettekhez a felhívás. Ezt a feltevést mindenesetre megerősíti az a történet, amit a fővárosból, a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karának végzős hallgatójától, az egyetlen értékelhető munka szerzőjétől megtudhattunk. A fiatalember elmesélte, hogy a pályázat részletes kiírását nem láthatta, csupán a megyei tanács kísérőlevélét ismerhette meg. Ezt követően a Műegyetem bírálóbizottsága vonakodva adta meg az ajánlását a pályázat benyújtására. Holott kifejezetten színvonalas szakdolgozatról volt szó. Bizonyítja ezt az is, hogy ugyanezzel a munkával a fiatalember harmadik dijat nyert egy or- - szágos ipari minisztériumi pályázaton is. A meghirdető, a megyei tanács illetékes szakemberei nem nezik tétlenül az is- « kólákban tapasztalható érdektelenséget. Az idén külön-külön valamennyi végzős, megyénkből származó érintett hallgatónak megküldik a kiírást. Fontosnak tartják ugyanis, hogy minél színvonalasabb szakdolgozatokat készítsenek a jövő mérnökei és üzemmérnökei. Mert az alapítványtevőhöz hasonlóan meggyőződésük, hogy az országnak és szűkebb hazánknak jól felkészült szakemberekre van szüksége. A pályázattal elnyerhető 12-20 ezer forint pedig bizonyára ösztönzi a fiatalokat, hogy szak- dolgozataik elkészítése során alaposabban mélyedjenek el a szakirodalomban. Könyvekkel kötött barátságra inspiráU- abban a reményben, hogy a belőlük szerzett tudás később a gyárakban, az üzemekben kamatozik. g< g Segítség! Munka van! Ingyenreklámért büntetés A minap akaratlanul ingyenreklámot csináltam egy kisszövetkezetnek. Nem másért, kizárólag azért, mert igen hasznos és fontos a szolgáltatásuk. Ráadásul több olvasónk érdeklődött a munkájuk iránt. Tehát megjelent a cikk, melynek utolsó sorában megemlítettem őket. Másnap csöngött a telefon. A kisszövetkezet helyi kirendeltségének vezetője hívott. — Köszönjük a hírverést — kezdte —, de nagyon kellemetlen helyzetbe hozott bennünket. — Miért? Talán valamit rosszul írtam? — kérdeztem. — Nem, csak teljesed lerohantak, nem számítottam rá. Jóváteheti ezt, ha a Serény nevű kisvállalatról ir, egy rövidke cikket. ■ No, lám ez érdekes! Mert hát gondoljunk csak bele. Az ember ügyesen vállalkozik és létrehoz egy jó kis üzletet. Eli nyugodt életét, s türelmesen várja, hogy betéved-e hozzá egy-két érdeklődő. Nem kell nagy dobra verni a dolgot, mert még sokan jönnének. Akkor pedig megkezdődne a hajtás, a stress?, az idegkimerültség, megromolna a családi élet, az egészség és folytathatnánk. Szóval beláthatatlan következményei lennének a túlhajtott munkának. Mindezt végiggondolva már hálát érzek, hogy csak ennyi büntetést volt kedves kiszabni rám e gondatlan veszélyeztetésért. Am ne haragudjon meg, de én nem szeretném végképp elvetni a sulykot, mert ha most a Serény nevű kiscég nevét is ingyen meghurcolnám e lap hasábjüin és őket is megrohannák, s netalántán véletlenül őket is eltemetné a munka, akkor én mint visszaeső milyen súlyos büntetésre számíthatnék? (bencze)
