Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-26 / 22. szám

JL

TUDÓSÍTÁS A PARLAMENTBŐL

Kényszerű váltás a vagyonvédelemre

(Folytatás az 1. oldalról)

A szünet után Fodor István vette át az elnöklést, s — mivel úgy vélte, elhúzódik a bizottság ülése — javasolta, hogy folytassák a munkát az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről, valamint az Állami Vagyonügynökségről szóló törvényjavaslatok vitájával.

Finó Pál (Budapest, 18. vk.), az utóbbiról kívánta véleményét kifejtem. Az előterjesztett törvénytervezet szélsőségesen egyoldalú gazdaságpolitikai ál- íáspontot'képvisel—mondta. Javasolta, hogy azok a vállalatok, amelyek jelenleg is vállalati tanácsi, illetve köz- gy üléses irányítás alá tartoznak, kapjanak törvényi biztosítékot arra, hogy a vállalat csak akkor kerülhessen állam- igazgatási felügyelet alá, ha ezzel a dolgozói kollektíva többsége egyetért.

Zsidei Istvánná (Heves m., 5.' vk.) a tulajdonreform kapcsán fontosnak tartotta az alkalmazotti részvényvásárlást, a dolgozói tulajdon megteremtését. Leszögezte, hogy egyetért az Állami Vagyonügynökség létrehozásával, ám óva intett attól, hogy intézmény felállításával megismétlődjön a központi újraelosztás, a gazdasági folyamatokba való beavatkozás.

Marx Gyula (Zala megye, 2. vk.) támogatta, hogy a privatizáció ellenőrzött folyamat legyen, s ennek kézbentartására egy jól szervezett, rugalmas szervezetet tartott alkalmasnak. Az állami vagyon kiárusításának állandó dilemmájával összefüggésben nyugati szakemberek véleményét idézte: szerintük mi ábrándokba ringatjuk magunkat, ha azt hisszük, hogy lepusz. tűit vállalatainkat majd nagy lelkesedéssel fogják megvásárolni vagy .azokba betársulni a különböző vállalkozók, tőkések. Meggyőződése szerint tehát azoknak, akik a vagyonalappal foglalkoznak majd, ezeket a szempontokat is mérlegelniük kell.

Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.) azt kifogásolta, hogy bár már egy éve tapasztalhatók a spontán privatizáció nemkívánatos hatásai, az e folyamat megállítását célzó törvényjar

vasiatok mégis csak most kerültek a parlament ele. A benyújtott törvénytervezetek pedig — véleménye szerint — hézagosak, kijátszhatók, kompromisz- szumoktól szabdaltak. Ezért több módosító javaslatot is benyújtott, mert úgy vén, hogy változtatások nélkül e jogszabályok nem érhetik el alapvető céljukat.

Kottái Imre (Pest m., 28. vk.) azt fejtegette, hogy a tárgyalt törvényjavaslatok találkoznak a menedzserek érdekeivel is, amennyiben nemcsak az államadósság és a költségvetési hiány csökkentését szolgálják. A menedzsereknek is az az érdekük, hogy tőkebevonással lehetőséget kapjanak az elavult technikai színvonal megújítására.

Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.) javasolja, hogy a Minisztertanács az idén, még a törvénytervezetek hatályba lépése előtt nyújtsa be az Országgyűlésnek a vagyonkezeléssel kapcsolatos irányelveket, mert anélkül a vagyonügynökség létrehozásáról, működéséről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés nem fogadhatja el.

Bognár József (országos lista) határozottan ellenezte a két törvény meghozatalának elhalasztását; arra a veszélyre figyelmeztetett, hogy ez súlyos gazdasági következményekkel járhat. Elsősorban azzal, hogy a külföldi tőke számára kedvezőtlenebbé válhatnak a magyarországi feltételek, s a tőkés úgy is dönthet, hogy nem nálunk fekteti be a pénzét. A privatizációval kapcsolatban Bognár József az előnyöket hangsúlyozta, mégpedig azt, hogy így megindulhat a gazdasági fejlődés, bővülhet a piacképes termékek köre. Helytelennek tartotta, hogy a privatizációt sokan az ország kiárusításával azonosítják.

Fodor István az általános vitát lezárva bejelentette, hogy a részletes vitával folytatja munkáját az Országgyűlés. E munkafázisban csak Bállá Éva (Budapest, 46. vk.) kért szót, aki hangsúlyozta, hogy mindkét törvényjavaslatot támogatja.

Ezzel a részletes vita lezárult.

Lapozgatás a Polgári * * Törvénykönyvben

Ezt követően a Polgári Törvény- könyv egyes rendelkezéseinek modor sítása került a képviselőtestület elé. Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) önálló indítványáról, valamint az igazságügyi tárca módosító javaslatairól kellett dönteniük a képviselőknek. A gödöllői képviselő a Ptk. alapítványokra vonatkozó rendelkezéseinek módosítására tett javaslatot, miszerint: szűnjék meg az alapítványok államigazgatási felügyelete. Az Igazságügyi Minisztérium előterjesztését László Jenő államtitkár ismertette, hangsúlyozva: a Ptk. rendelkezéseinek módosítását az teszi indokolttá, hogy az elmúlt ülésszakon elfogadott új lakásgazdálkodási koncepcióhoz kell igazítani a Polgári Törvény- könyv ide vonatkozó passzusait. *

A két előterjesztésről együttesen határozott a Tisztelt Ház, és mind Roszik Gábor, mind az igazságügyi tárca indítványát elfogadta.

A Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat elfogadása után a plénum a Kossuth-díjról szóló törvény tárgyalásával folytatta munkáját.

Kossuth

vagy Széchenyi, vagy mindkettő?

Miután a témában illetékes kulturális bizottság számos módosító javaslatot nyújtott be, az Országgyűlés a törvényjavaslatot általános és részletes vitában tárgyalta. Először Tóth János, a kulturális bizottság előadója kapott szót, aki olyan alternatív javaslatot ismertetett, amelyet a bizottság még nem tárgyalt. Nevezetesen

azt, hogy a díjat Széchenyi Istvánról nevezzék el. Hozzáfűzte: nem kívánják Kossuth és Széchenyi szembeállítását folytatni, ahogyan azt a történelmi viták során tették, főként az 1950-es években, ám a névváltoztatás a nemzeti szimbólumrendszer egészséges működtetését szolgálhatja.

A javaslatra elsőként Bognár JóSport a Parlamentben?

Kosárlabdában, jégkorongban, vízilabdában a mérkőzések játékidejét tiszta időben mérik. Vagyis csak az számít, amikor a labda, a korong játékban van. Egyébként all az óra. Akkor is, ba a bíró szabálytalanság miatt sípol, ha az edző időt kér, ha a pályán kívülre kerül a labda. így persze azt is nehéz bekalkulálni, hogy mikor, mennyi idő alatt lesz rége a mérkőzésnek.

Az Országgyűlés ülésszakai mostanság azonban inkább a röplabda vagy a tenisz szabályai szerint zajlanak. Már persze szigorúan csak arra az összefüggésre korlátozva a megfigyelést, ami az időtartamot illeti.

Hiszen a teniszmeccsen — és röplabdában is — mindenképpen le kell játszani a bárom játszmát. Ennyi szükségeltetik a befejezéshez, a győzelemhez. Előbb—normál körülmények között — nem lehet abbahagyni. Közbejöhet esőszünet, ütőcsere, átöltözés, némi pihenő, s a szetteket le is rövidítik a végén, de ettől még egy egy mérkőzés tarthat 45 percig, vagy akár három öt óra hosszat is. Gond is van emiatt a tv-közvetítés- sett

Ugyanilyen kiszámíthatatlan a parlament időbeosztása. Tegnap például húsz perc munka után volt az első rövid, technikai szünet Amikor is a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról készült törvénytervezethez kapcsolódó legfrissebb miniszterelnöki módosító javaslatot tárgyalta a jogi bizottság.

Ám mert a tanácskozás elhúzódott, a plenáris ülés az állami vagyonalap védelméről szóló témának — amelynek vitaindítója még szerdán elhangzott —- ismét nekirugaszkodott. Közben szép lassan visz- szatértek a jogi bizottságban .tevékenykedő képviselők, s egy-két felszólalás után következett a bizottság titkárának bejelentése: az igazságügy-miniszter csak úgy vállalja el a különleges megbízatást — mely szerint ö rendelhetné el a nemzetbiztonságikérdésekben a titkos módszerek alkalmazását —ha a parlamenti pártok, frakciók, csoportok egybehangzóan támogatják.

Erre persze nem is következhetett más, mint újabb szünet. És ez még csak a második napirendi pont volt az Országgyűlés harmadik napján. Vagy — maradva a tenisznél — az első játszma. Váczi Tamás

zsef (országos lista) reagált, aki ugyancsak a nemzedékeken áthúzódó történelmi vitára utalva felhívta a figyelmet arra: támogatja egy új díj alapítását, amelyet Széchenyiről neveznek el, de a Kossuth-díj nevének ilyetén megváltoztatása nemzeti érzést sérthet.

Eke Károly (Csongrád megye, 10. vk.) szerint a díj tekintélyének visszaállítását szolgálhatja, ha azt Széchenyi nevével fémjelzik.

Ördög Ferenc (Zala megye, 7. vk.) szerint az arra méltatlanoktól vissza lehet vonni a díjat, de a hirtelen név- változtatás nem a legszerencsésebb megoldás. Ezért javasolta, hogy a

parlament döntése előtt a javaslatot tárgyalja meg a kulturális bizottság.

Ehhez az indítványhoz csatlakozott Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.), hozzátéve, hogy válasszák ketté a díjat, s a volt Állami díjat minősítsék át Széchenyi-díjjá, ez joboan kifejezi az elismerés tartalmát is.

Glatz Ferenc művelődési miniszter ezzel a kompromisszumos megoldással értett egyet.

A törvényjavaslat részletes vitájában senki sem kért szót. Az elnöklő Fodor István a névváltoztatásra vonatkozó javaslatot véleményezésre kiadta a kulturális bizottságnak.

Határozat

a költségvetési hiány finanszírozásáról

Ezután a képviselők rátértek az 1989. évi állami költségvetés hiányának átmeneti finanszírozásáról szóló országgyűlési határozattervezet megvitatásara.

A kormány nevében Békési László pénzügyminiszter fűzött szóbeli ■ kiegészítést az előre kiküldött írásos előterjesztéshez. A miniszter emlékeztetett arra: 1989 lesz az első olyan esztendő, amikor a IV. negyedévi állami költségvetést terhelő kamatkiadások már nem húzódnak át a következő évre. A csomagtervben jóváhagyott 21 milliárdos hiánnyal szemben ez a negyedéves áthúzódás körülbelül 30-33 milliárd forintos többlethiányt fog 1989-re jelenteni. A végső elszámolásra természetesen a költségvetési zárszámadás keretében kerülhet sor, valamennyi vállalati, illetve költségvetési szerv mérlegbeszámolójának ismeretében, ami a szokásoknak megfelelően, valamikor az év közepe táján kerülhet a parlament elé. Addig azonban gondoskodni kell a költségvetés finanszírozásáról, a likviditás megőrzéséről. Most tehát nem az 1989. évi költségvetés előzetes hiányának jóváhagyásáról van szó — mondta a miniszter —, hanem a kormány ahhoz kér felhatalmazást, hogy a zárszámadás törvényének végleges elfogadásáig átmenetileg felhatalmazást kapjon rövid lejáratú jegybanki hitel finanszírozásához. A parlamentet e felhatalmazás megadására kérte.

Técsy László (Szabolcs-Szatmár- Bereg in.',' 19. vk.) a mösíarii Ország- gyűlés eddigi munkáját úgy összegezte: politikai téren sokat tették,, a gazdaságot viszont az összeomlás határához juttatták. Támogattak és megtapsoltak három miniszterelnököt, négy OT-elnököt, négy pénzügyminisztert, s mindeközben egyre nőtt a költségvetés hiánya. Meggyőződése, hogy a nagy rábeszéléssel elfogadtatott idei költségvetés ellenére is bekövetkezik az azza(éppen elkerülni kívánt összeomlás. így pedig jobb lett volna korábban tiszta vizet önteni a pohárba egy koalíciós kormány megalakításával. Ma sincs látszata a kilábalásnak annak ellenére, hogy évek' óta bizalmat adnak a kormánynak, a hiány rendezésére pedig engedélyt. Mikor mondjuk már, hogy eleg? — tette fel a kérdést a képviselő.

Király Zoltán (Csongrád megye, S. vk.) kérdéssel fordult a miniszterhez, s mint mondotta, a választól teszi függővé, elfogadja-e a költségvetés hiányának átmeneti finanszírozásáról szóló határozattervezetet. Szakmai forrásokból szerzett értesülései szerint évek óta létezik egy titkos letéti számla, melyen 10 milliárd forintot tart a Pénzügyminisztérium. Ha ez valóban így van, akkor a miniszter adjon számot arról, hogy ez mi célt szolgál és miért nem a költségvetési hiány ki- egyenlítésére fordítják.

Békési László pénzügyminiszter választóban elmondta: Bár még nincs meg a végleges zárszámadás, az már biztos, hogy a parlament által is elfogadott 21 milliard forintos költségvetési hiánnyal szemben a tényleges hiány körülbelül 16-17 milliárd forint lesz. Ez az, amit az év végi kedvezményes hiteltörlesztési akció, illetve a negyedik negyedévi kamatátütemezés megszüntetése „visz fel” körülbelül 53-54 milliárd forintra.

A miniszter vitatkozott Técsy László képviselőnek azzal az állításával, hogy a magyar gazdaság összeomlása elkerülhetetlen. Véleménye szerint ez a gazdaság számos feszültséggel, válságjellel küzd, de a kormány felelősséggel állítja: az összeomlás elkerülhető. Az idén maximum 10 milliárd forintos hiányról lehet szó; a gazdaság valamennyi előirányzata s programja ennek a célnak a megvalósítását szolgálja.

Á miniszter arról is szólt, hogy a felhalmozódott költségvetési hiány — amelynek értéke körülbelül 500 milliárd forint az 1100 milliárdos összes államadósságból — nem egyszerűen a belső állami költekezés következménye.

Nem szabad elfeledkezni a magyar gazdaságnak arról a sajátosságáról, hogy a kívülről igénybe vett erőforrások a költségvetés közvetítésével kerültek a magyar gazdaság vérkeringésébe. Azaz: a 20 milliárd dollárnyi eladósodás megjelenik a magyar állam- háztartás hiányában. A hiány tehát lényegében forintban fejezi ki a bruttó dolláros.adósságállományt.

Király Zoltán kérdésére a miniszter úgy válaszolt, hogy nincs tudomása semmiféle letétről, az államháztartást teljes körűen mutatta be a kormány a parlamentnek.

Ezután határozathozatal következett: «z Országgyűlés 188 igenlő szavazattal, 40 ellenvéleménnyel és 61 tartózkodás mellett elfogadta az 1989. évi állami költségvetés hiányának átmeneti finanszírozásáról szóló határozattervezetet.

*

Ezt követően Bölcsey György kért szót, hogy a jogi bizottság álláspontját tolmácsolja Németh Miklós miniszterelnök javaslatával kapcsolatosan, miszerint az igazságügy-miniszter felügyelje a belső biztonsági szolgálat tevékenységét. Bölcsey György elmondta: a bizottság egyetért a miniszterelnök indítványával, és ennek értelmében az erről szóló előterjesztés immár egy harmadik változatban kerül a Tisztelt Ház elé. Felkérte ugyanakkor az Országgyűlésben jelenlévő pártok képviselőit: nyilatkozzanak a kérdésben, hogy azután ne lehessen lépten- nyomon megkérdőjelezni, úgymond „megtorpedózni” a miniszter ilyen irányú tevékenységét.

Törvényjavaslat az egyéni vállalkozásról

A szünet után a képviselők az egyéni vállakózásról szóló törvényjavaslat vitájával folytatták a munkát. A törvényjavaslatot Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter terjesztette elő. Elmondta: a működőképes piacgazdaság megteremtéséhez nélkülözhetetlen a tulajdoviszonyok átfogó átalakítása. Lényeges, hogy a gazdaságban növekedjék a magántulajdonon alapuló vállalkozások részaránya. Mind ez ideig hiányzik azonban a nem társasági formában működő magánvállalkozások törvényi szabályozása. Jelenleg Magyarországon 40 ezer magánkereskedő tevékenykedik, s a magánkereskedelemben dolgozók létszáma eléri a 72 ezret. A kisiparosok száma 164 ezer, a foglalkoztatottakkal együtt pedig 225 ezerre tehető.

A magánvállalkozás gazdaságban betöltött.szerepének növeléséhez feltétlenül szükség van arra, hogy az ilyen vállalkozások köre jelentősen kiszélesedjen. A törvényjavaslat ezért nem tesz különbséget a kisipari, magánkereskedői tevékenység között, kiterjed a magánszemély által létesített vállalatszerű vállalkozásra is. Az egyéni vállalkozó ipari, kereskedelmi szolgáltató vagy mezőgazdasági tevékenységet, iskolán kívüli magánjellegű oktatást, kulturális szolgáltató tevékenységet egyaránt folytathat. Egy vállalkozónak több üzlete, illetve több telephelye is lehet. Ezekben több, akár egymástól jelentősen eltérő gazdasági tevékenységet folytathat. A vállalkozó a jövőben kérelmére egyéni cégként a cégjegyzékbe bejegyezhető.

Á törvényjavaslat elfogadása esetén az egyéni vállalkozás alanyi joggá válik. A tanácsi szakigazgatasi szervek a vállalkozásra jogosító igazolványt a vállalkozó bejelentése alapján mérlegelés nélkük kötelesek kiadni, ha a vállalkozó a törvényben nleg- határozott feltételeknek megfelel.

Kulcsár Kálmán elmondotta, hogy az előzetes viták során elsősorban a Kiosz és a Kisosz felvetette: a vállalkozóknál is meg kellene határozni a képesítési előírásókat. A szakképzettségre nem általában a vállalkozáshoz, hanem a konkrét tevékenységhez van szükség. A szükséges képesítéssel rendelkezhet maga a vállalkozó, de segítő családtagja vagy alkalmazottja is. A törvényjavaslat szerint a vállalkozó a felelős azért, hogy a képesítéshez kötött munkakört

szakképzett személy lássa el. Ennek megsértése esetén a szakigazgatási szerve az igazolványt visszavonhatja, az adott telephelyen a tevékenység folytatását megtilthatja;

Ä személyes munkavégzés helyett a javaslat a vállalkozó személyes közreműködését írja elő az üzleti tevékenység folytatásában. Személyes közreműködese a vállalkozásban a szervezésig, az irányításig terjedhet, hiszen elsősorban befektetett tőkéjének gyarapításában érdekelt.

Kulcsár Kálmán azt javasolta, hogy csak áprjlis 1-jén lépjen hatályba a törvény, amennyiben azt a parlament elfogadja. Addig ugyanis feltétlenül szükséges, hogy megtörténjen a kapcsolódó jogszabályok felülvizsgálata. Ez a munka egyébként folyamatban van.

Végezetül az igazságügy-miniszter arról szólt, hogy a törvényjavaslattal párhuzamosan szükség van a társasági törvény helyenkénti módosítására is.

A minisztert“ követően a reformügyi bizottság képviseletében felszólaló Morvay lászló (Bp., 33. vk.) kijelentette: a bizottság az egyéni vállalkozás átfogó, összehangolt, egységes szabályozását indokoltnak tartja. A képviselő kitért arra, hogy a törvényjavaslat a személyes ipargyakorlás kötelezettsége helyett a személyes közreműködést írja elő. Ez azzal jár — hangsúlyozta —, hogy a kisiparos vállalkozóvá válhat, mert mint közreműködő a vállalkozás irányítójaként is működhet.

A bizottsági előadó előterjesztését követően megkezdődött a törvényjavaslat általános vitája. Miután több képviselő, illetve a Csongrád megyei képviselőcsoport is azt javasolta, hogy az Országgyűlés vegye le napirendjéről a törvényjavaslatot, az elnöklő Jakab Róbertné felhívta a figyelmet a házszabály rendelkezéseire. Ezek szerint a kormány által benyújtott törvényjavaslatot a plénum köteles megtárgyalni, viszont az általános vita után dönthet úgy, hogy azt részletes vitára alkalmatlannak tartja, és visszautalhatja az előterjesztőnek.

. Az általános vitában elsőként Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.) kapott szót. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ezt a törvényjavaslatot a plénumnak most kell megtárgyalnia, és vitá után elfogadnia. Végezetül azt kérte a sajtótól, hogy a sikeres vállalkozásokkal éppúgy foglalkozzék, mint azzal, ha néhány ember pártot alapít, mert a gazdaság a vállalkozások, a produktum nélkül nem tud kilábalni kilátástalan helyzetéből.

Varga Miklós (Veszprém m., 10. vk.) a törvényjavaslat egyetlen paragrafusát emelte ki, amely úgy szól: a képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni vállalkozó csak akkor folytathatja, ha a jogszabályban meghatározott képesítési követelményeknek I megfelel, vagy az alkalmazóijai, illetve segítő családtagjai között van olyan személy, aki az előírt képesítéssel rendelkezik. Példákat és kérdéseket sorolt annak illusztrálására, mennyire helytelen, ha.maga a vállalkozó nem rendelkezik a megfelelő képesítéssel. Hiszen l| véleménye szerint — ez a magyar kisipari tevékenység lezüllesztéséhez vezethet. Élesen ellenezte azt is, hogy a törvényjavaslat eltörölje a mestervizsgát.

A részletes vitában elsőként Varga Lajos (Pest megye, 26. vk.) kapott szót, aki az MSZP vállalkozói tagozatának észrevételei alapján Hubef Jenő képviselőtársával közösen több módosító javaslatot terjesztett be a jogszabálytervezethez. Ézekről szólva üdvözölte, hogy kezdeményezésük nyomán a törvénytervezetben megfogalmazódik: az egyéni vállálkozók befektetései teljes védelmet és biztonságot élveznek' Ez a kitétel ugyan az Alkotmányban is benne foglaltatik, de mint mondta, itt olyan ismétlésről van szó, amely a bizalmat erősíti.

Tamás Gáspár Miklós (Budapest,

14. vk.) a törvénytervezettel kapcsolatos javaslatait ismertette a képviselőházzal. Javaslatai sorában szerepelt egyebek közt az a kitétel, hogy egy személy akár több vállalkozásba is kezdhessen.'

Kulcsár Kálmán felügyeli a titkosszolgálatot

Még az ebédszühet előtt a plénum visszatért a különleges titkosszolgála- ! ;tí eszközök és módszerekengedélyezé- sének átmeneti szabályozásáról szóló lÖrvényjava$lntra azzal a szándékkal, hogy végre megszülessék a döntés. Elsőként a parlament politikai csoportjainak vezetői ismertették csoportjuk álláspontját arról, hogy kinek a joga legyen a különleges titkosszolgálati eszközök engedélyezése.

A két bizottság legutolsó javaslatát, vagyis azt, hogy a felügyeleti jogot az igazságügy-miniszter és személy szerint Kulcsár Kálmán kapja meg, támogatta a független képviselők, a Magyar Szocialista Párt, a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Néppárt és a semleges képviselők csoportja.

Eke Károly, a független képviselők csoportjának vezetője egyben bejelentette: indítványozzák, hogy a parS3

Mit válaszol a pénzügyminiszter?

Békési László pénzügyminiszter nem panaszkodhat, kap kérdést, feladatot, bírálatot eleget. Néha még dicséretet is, hogy állja a sarat, van költségvetés stb.

Most a kritika fogalmazódik meg abban a levélben — meglehetősen élesen —- amelyet ár. Bak István, a 7. választókerület képviselője adott át a miniszternek — a körzetében élő kiskereskedők megbízásából.

A négyoldalas üzenet károsnak tartja a vám- és devizajogszabályok rendelkezéseit és a gyakorlatot, elítéli a költségvetés .következetes kapzsiságát, azt, hogy az áremeléseknél elszalasztották jó néhány torzulás, ellentmondás korrekcióját, s persze szó van a szakmáról is. íme az fidézet,:

„Sztrájkhullám söpör végig az országon, jelezve a gazdaság lázas állapotát. A magánkereskedők nem a nagymértékű elvonások miatt tiltakoznak, holott ez sem lenne meglepő, hanem mert teljesíthetetlen bizonylati és adminisztrációs rendszert erőltetne rájuk a pénzügyi kormányzat, és az amúgy is túlterhelt emberek ezt már nem bírják.

Az már sokszor és sok helyen beigazolódott, hogy a magánszektort túlszabályozni dem lehet, továbbá a stratégiai cél, a privatizáció is megkívánná egy ésszerű,. automatikus elemeket tartalmazó adózási és elszámolási rendszer alkalmazását. Kívánatos leiine átlag adókulcsok és átalányos adózás szakmai differenciálással történő alkalmazása, ezzel szemben önök pontosan az ellenkezőjét erőltetik, tovább szítva a szükségtelen feszültséget, pedig baj van elég.”

Hogy a miniszter mit válaszol a kérdésekre, arra mi is kíváncsiak vagyunk.

Két halk szavú úr

Reggel kilenc óra előtt pár perccel két elegáns, diplomatatáskás úr érkezik a ruhatár felől a parlamenti lifthez. Egy ismerősük — még télikabátban, kalapban —- barátságosan üdvözli Őket, mondván: micsoda szerencse egyszerre két kormánybiztossal találkozni.

Hogy az álmoskönyv tartalmaz-e erre vonatkozóan valami útmutatást, nem tudom, de töprengésre nincs idő, Tömpe István ésMartonyi János beszáll a liftbe és velük az újságíró is. Aki, mint a parlamentben szokás, kis kitűzőt visel a zakóján a hivatalos akkreditálás nyilvánvaló bizonyítékaként. Ez azonban nem mindig tűnik fel.

A pénzügyi szakemberek, akik az állami vagyon védelméről és az állami vagyonügynökségről szóló törvényjavaslatok előterjesztői, előző napi expozéjuk sajtóbeli tálalását taglalják. „Egész jó volt a Népszabadság és a Magyar Nemzet összefoglalója” — vélekedik Tömpe István. „A rádió azonban vsak egy javaslatról beszélt, holott kettő van” — így Martonyi János.

Aztán a kormánybiztos észreveszi az utastárs zakóján az újságírókártyát. Diszkréten megpróbálja elolvasni a nevet vagy a lap nevét, és mindenesetre lehalkítja a hangját.

(v. L)

0