Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-25 / 21. szám
TUDÓSÍTÁS A PARLAMENTBŐL (Folytatás az 1. oldalról) mány és a törvény következetes végrehajtásával ez a kitétel üressé válik. Nem értett egyett azzal a javaslattal sem, hogy helyezzék hatályon kívül a Vallásügyi Tanácsról s^óló jogszabályt, mert azzal megszüntetnék a Minisztertanács egyik tanácsadó szervét. Kétségtelen, az Országos Vallásügyi Tanácsot az emberek általában a korábbi szervezetek tevékenysége alapján ítélik meg, s úgy vélik, hogy az az Állami Egyházügyi Hivatal tevéklenységének átmeneté- sét szolgálja. A miniszter szerint erről szó sincs. A tanács semmiféle külső jogosultsággal nem rendelkezik, viszont .olyan demokratikus szervezet, amely megfelelőképpen segítheti a kormány munkáját. Kulcsár Kálmán végezetül ismételten hangsúlyozta; ez a törvény nemcsak állami, hanem társadalmi értelemben is elismeri az egyházak tevékenységet. Hozzátette; kiküszöbölendő mindaz, ami ezzel kapcsolatosan történt az utóbbi 40 évben egy rossz, téves vagy bűnös politika következményeként; mind szellemi, mind pedig anyagi értelemben szükség van a dolgok helyretételére. Ez igaz az egyház különböző, éppen egyházi tevékenységük politikai értékelése miatt elítélt személyiségeire is. Ezzel összefüggésben kifejezte azt a reményét, hogy az a törvény, amelyet a koncepciós perekkel kapcsolatos ítéletek semmisségéről csaknem egy évvel ezelőtt mint feladatot felvállalt a kormány, még ez elé a parlament elé kerülhet, s abban kiemelt helyen szerepelnek majd azok az egyházi szeGál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár tájékoztatta a Tisztelt Házat a Duna-gate néven ismertté vált lehallgatási botrány néhány tapasztalatáról, illetve előteijesztette a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvénytervezetet. Emlékeztetett arra, hogy az egész állambiztonság, ezen belül a belső biztonsági szolgáját tevékenységét olyan titkos rendelkezések szabták meg, amelyek összhangban voltak Magyarország akkori politikai, gazdasági berendezkedésével, az uralkodó ideológiai felfogással. Ennek megfelelően a belső biztonsági szolgálat feladata az volt, hogy információkat gyűjtsön mindazon csoportokról, személyekről, akik, amelyek tevékenységét, világnézetét az akkori politika nemkívánatosnak minősítette. A többpártrendszerre épülő társadalmi berendezkedésre áttérve a helyzet alapvetően megváltozott; a szolgálat tevékenységének módosítása a pártállam lebontásának első lépéseivel együtt megkezdődött. Gál Zoltán értékelése szerint a szolgálat tevékenységének iránya alapvetően megváltozott, az alacsonyabb szinteken azonban olyan információgyűjtés is fennmaradt, ami nem felelt meg az új direktíváknak. Ennek az volt az oka, hogy a szolgálat munkáját meghatározó jogszabályok, előírások nem változtak. A problémát bonyolította, hogy a titkosszolgálati eszközök és módszerek körére és alkalmazására vonatkozó szabályokat államtitoknak minősített kormányhatározatok, illetve azokra épülő miniszterelnök- helyettesi utasítás szabályozta. Jellemző, hogy az említett kormányhatározat teljes tartalmát és szövegét még a Minisztertanács tagjai közül sem ismerte mindenki. Az állambiztonsági szervek ilyen titkosított normák tucatjait szem előtt tartva hajtották végre feladataikat. Különösen tarthatatlanná tette a helyzetet az, hogy időközben megszületett az új alkotmány, amelynek előírásaival ezek a normák ellentétbe kerültek. Gál Zoltán ennek kapcsán Elsőként dr. Szíjártó Károly, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze kért szót. Részletesen beszámolt a lehallgatási botránnyal kapcsolatos vizsgálat eddigi eredményeiről. Elmondotta, hogy 1990. január 5-én a Fidesz és az SZDSZ feljelentést tett a Belügyminisztérium III/3 csoportfőnökségének alkotmányellenes * tevékenysége miatt a fővárosi főügyészmélyek —elsősorban Mindszenty József bíboros — akik ártatlanul szenvedtek üldöztetést az elmúlt időszakban. Mielőtt sor kerülhetett volna a határozathozatalra, Tóth Károly (országos lista) református püspök jelentkezett szólásra, aki nehezményezte, hogy módositó indítványaival nem foglalkozott a jogi bizottság. Hangoztatta: javaslatai közül egyet feltétlenül továbbra is fenntart, nevezetesen azt, hogy egyházat ne a javaslatban foglalt tíz személy, hanem legkevesebb százan alapíthassanak. Az elnök szünetet rendelt el, hogy a jogi bizottság állást foglalhasson ebben a kérdésben. A szünetet követően Bölcsey György, a jogi bizottság elnöke ismertette a bizottság véleményét, elő- rebocsátva, hogy az előző napi ülésen is megtárgyalták ezt a javaslatot, s figyelembe véve Tóth Károly püspök érvelését, a bizottság úgy foglalt állást, hogy indokolt százban megjelölni azok számát, akik egyházat alapíthatnak. A bizottság állásfoglalásával a miniszter is egyetértett, s az Országgyűlés is elfogadta azt. Határozathozatal következett: az Országgyűlés a már elfogadott módosító indítványokkal együtt 304 szavazattal elfogadta a törvényjavaslatot. Ezután az Országgyűlés megbízza a Minisztertanácsot, hogy mindazokat a megállapodásokat, amelyeket az állam a lelkiismereti és vallás- szabadságról szóló törvény hatályba lépése előtt az egyházakkal kötött, velük együttműködve 1990. december 31-éig vizsgálja felül. kiemelte, hogy ezért a jogi tisztázatlanságért a szolgálat munkatársai nem felelősek.' A törvényes alapok tisztázásában nagy lépés volt, hogy a Minisztertanács vasárnapi ülésén az említett kormányzati normákat hatályon kívül helyezte, s ugyanígy járt el a belügyminiszter az ezekre épülő belső szabályokkal. Jelenleg az állambiztonsági szervezetnek nem állnak rendelkezésére olyan normák, amelyek alapján tevékenységét végezhetné. Ebből a szempontból különleges jelentősége van a most beterjesztett törvényjavaslatnak, amely a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályairól szól. A törvény addig lesz hatályban, amíg az átfogó nemzetbiztonsági jogszabályokat meg nem alkotják. Az erről szóló törvénytervezet lényegében már elkészült. Az államtitkár kiemelte, hogy a titkosszolgálati eszközök engedélyezésének jogát a tervezet a szolgálattól független személyre kívánja bízni. Nem kevésbé fontos, hogy a tervezet körülhatárolja azokat a feladatokat, amelyeknél egyáltalán titkosszolgálati módszerek vehetők igénybe. A Belügyminisztérium álláspontja szerint a kialakult helyzetben a bűnügyi szervek sem mondhatnak le arról, hogy a bűnözéssel szemben a megelőzés és a felderítés érdekében különleges eszközöket és módszereket is alkalmazzanak. A tervezet fontos eleme az is, hogy az állambiztonsági szolgálatokat kiveszi a belügyminiszter hatásköréből és a Minisztertanácshoz, illetve annak elnökéhez rendeli. Szimbolikus jelentőségű, hogy megváltozik a szolgálat elnevezése is: a javaslat értelmében az állambiztonsági szolgálat helyébe nemzetbiztonsági szolgálat lépne. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a honvédelmi bizottság is elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot, ám a napirendhez nem állítanak előadót. Mivel több képviselő gyújtott be módosító javaslatot; ezért elrendelte a törvényjavaslat feletti általános és részletes vita megtartását. nél, aki azt még ugyanazon a napon a Katonai Főügyészséghez továbbította, A Katonai Főügyészség főosztályvezetője még ugyanezen a napon személyesen felkereste a BM III/3 csoportfőnökségének vezetőjét, és intézkedett annak érdekében, hogy ne .kerülhessen sor további iratmegsemmisítésre. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a feljelentéshez csatolt napijelentés valóban a Belügyminisztériumban készült, hivatali visszaélés bűntette miatt ismeretlen tettes ellen a Katonai Főügyészség január 8-án nyomozást rendelt el. A Katonai Főügyészség munkáját azonban nagyban nehezíti az, hogy az állambiztonsági szervek tevékenységéről korábban semmilyen információval nem rendelkezett, sőt nem ismerte azokat a jogszabályokat sem, amelyek alapján munkájukat végezték. A rendelkezésre álló adatok szerint a csoportfőnökségnél korábban is rendszeresen semmisítettek meg iratokat az érvényes belső utasításoknak megfelelően. Amikor a Budapesti Rendőr-főkapitányság III/3 osztályának hasonló tevékenységével kapcsolatban január 11-én bejelentés érkezett, a Katonai Főügyészség haladéktalanul elrendelte az erre vonatkozó iratok lefoglalását az ország valamennyi rendőr-főkapitányságán. A továbbiakban Szíjártó Károly elmondotta, hogy a BM III/3 csoportfőnökségének napijelentéseit megkapták a csoportfőnökség vezető munkatársai, s annak egy példányát megküldték a belügyminiszter állambiztonsági helyettese titkárságának. A titkárságon a többi csoportfőnökség által küldött jelentéseket is felhasználva összesítő jelentést készítettek. Ezeket a Belügyminisztérium egyes vezetőin kívül a vonatkozó terület irányításával foglalkozó más állami vezetők is megkapták. A jelentésekből kitűnik, hogy az állambiztonsági főcsoportfőnökség nemcsak a Fidesszel, az SZDSZ-szel, illetve ezek egyes vezetőivel kapcsolatos információkat gyűjtöttek, hanem az MSZP, az MSZMP, a Kádár János Társaság és más politikai szervezetekkel kapcsolatban is gyűjtöttek adatokat. A feljelentést tevő szervezeteket január 17-én levélben arra kérték, hogy a BM III/3 csoportfőnökség tevékenységével kapcsolatos náluk lévő dokumentumokat bocsássák az ügyészség rendelkezésére. Ezek e kérésre mind ez idáig nem reagáltak. Megállapították: az állambiztonsági főcsoportfőnökség munkáját több mint száz belső utasítás szabályozta. Az ügyben szerdára idézést kapott tanúkihallgatásra Végvári József rendőr őrnagy is, aki a BM III/3 főcsoportfőnökségének dolgozójaként szigorúan titkos dokumentumokat szolgáltatott ki, amelyek a Fidesz és az SZDSZ egyes tagjaihoz is eljutottak. Szíjártó Károly szerint az eddigi vizsgálatok alapján ma még nem lehet választ adni arra: terhel-e és kiket büntetőjogi felelősség, az adott magatartás a Büntető Törvénykönyv melyik pontjába ütközik. A politikai felelősség tisztázása viszont nem a vizsgálat feladata. Átfogó vizsgálatra egy országgyűlési bizottság lenne képes. Ugyanakkor szükség van az átmeneti kérdéseket szabályozó törvény elfogadására is. Ennek rendelkezései ugyanis elősegítik a végleges törvény megalkotását is. Az ügyben a Katonai Főügyészség nyomozást folytat. A nyomozás azt igyekszik felderíteni, hogy a BM vezetői, beosztottai követtek-e el bűn- cselekményt, illetve a törvénysértő gyakorlat folytatásáért terhel-e valakit jogi felelősség. A hivatali visszaélésen túl vizsgálják az államtitoksértés gyanúját is. Az eljárás során ■ nemcsak a gyanúsítottak terhére írható tényeket, hanem a mentő körülményeket és az indítékokat is pontosan felderítik. Arra törekednek, hogy a nyomozást mihamarabb befejeznék, s azt követően a nyilvánosságot tájékoztatni fogják a vizsgálat eredményéről. Sólyom László, az Alkotmánybíróság helyettes elnöke emlékeztette a képviselőket, hogy a testület is foglalkozott a lehallgatási botránnyal. Hivatalból kezdeményezte az eljárást, élve azzal a jogával, hogy megvizsgálja: a belső utasítások összhangban állnak-e a nemzetközi szerződésekkel, a belső jog megfelel-e a Magyar- ország által aláírt emberi jogi szerződéseknek. Szólt arról, hogy a Belügyminisztériumtól 84 titkos jogszabályt kapott meg az Alkotmánybíróság, közülük hárorti minisztertanácsi határozat, a többi miniszteri utasítás, illetve parancs volt. E dokumentumokat az elmúlt héten átvizsgálták, mint utóbb kiderült, jószerivel feleslegesen, mert Horváth István, az akkor még hivatalban lévő belügyminiszter értesítést küldött: az összes vonatkozó jogszabályt hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság mégsem dolgozott feleslegesen, mert nemcsak a belügyi utasításokat nézte át, a külföldijogállamok gyakorlatát is tanulmányozta. Sólyom László felkérte Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkárt, hogy az összes vonatkozó, s a végrehajtás 'részét képező miniszteri utasítást és parancsot — tájékoztatásul — küldje meg az Alkotmánybíróságnak, mert enélkül a törvény nem értelmezhető. Egyébiránt a minisztérium amúgy is köteles a végrehajtási szabályokat a törvénnyel együtt megalkotni. Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) hozzászólásában kijelentette: mély csalódást keltett benne a lemondott belügyminiszter beszéde, mert nem tartotta szükségesnek, hogy a sajnálkozásnak akárcsak egyetlen szavát is intézze azokhoz, akiknek emberi, személyiségi jogait a fennhatósága alá tartozó szervezet munkatársai folyamatosan megsértették. Hangsúlyozta, hogy ez nemcsak az érintettek, hanem a magyar közvélemény megsértése is. Horváth István beszédéből csak egyetlen mondat volt számára elfogadható, az, amely a lemondásáról szólt. Ugyancsak nagy csalódást keltett * benne Németh Miklós miniszterelnök beszéde is, mert — emlékezete szerint — arról beszélt: ma Magyar- országon az a fő veszély, hogy a főbb politikai mozgalmak, illetve a közvélemény egyes részei anarchiába kívánják sodorni az országot, félelmet keltenek, és „ködgéppel ködöt fújnak, és mérges gázokat szivattyúznak a légtérbe”. Tamás Gáspár Miklós véleménye szerint ez a helyzetkép elfogadhatatlan, annak ellenére, hogy mint a politikában tevékenykedő ember, maga is gyakran találkozik elfogadhatatlan, brutális és alacsony rendű megnyilvánulásokkal. Megerősítette a Szabad Demokraták Szövetségének kongresszusán elmondott szavait, amelyek szerint a szabaddemokraták nem kívánják a jelenlegi kormány távozását, sőt a békés átmenet érdekében feltétlenül szükségesnek tartják, hogy ez a kormány a helyén maradjon. Visszatérve a lehallgatási botrányra, a képviselő leszögezte, hogy a szabaddemokraták az ügy kirobbanása óta annak lokalizálására törekedtek, de ez azért nem sikerült, mert Horváth István nem mondott le idejében. Miután ez most megtörtént 1— mondotta —, itt az ideje ennek a valóban a politikai egyensúlyt és a békés átmenetet veszélyeztető helyzetnek véget vetni. Leszögezte azt is: az állampárton belüli reformerőknek jelentős szerepük volt abban, hogy. lesz demokrácia Magyarországon. Végezetül Tamás Gáspár Miklós röviden ismertette két törvénymódosító javaslatát. Hámori Csaba, országos listán megválasztott képviselő azzal kezdte az előző felszólalással vitázó mondanivalóját, hogy ő személy szerint a miniszterelnök szavaival ért egyet. Ügy vélte: belpolitikai életünk újabb fordulópontjához, kritikus szakaszához értünk, s nem túlzás megállapítani, hogy kormányzati, sőt belpolitikai válság fenyeget. Néhány párt tudniillik elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy a békés átmenet politikai eszközeit és módszereit elvetve a létező konfliktusokat ütközésig vigye. A békés átmenet szabályait felrúgva — mivel számukra kevés, amit eddig elérhettek —, radikális hatalomátvételre törnek, egy újabb diktatúra rémét idézik fel. Kifejtette: a kormányzat szétverése céljából szervezett akciók mellett megkezdődött a közigazgatás lehetetlenné tétele is. Erre példaként azt hozta fel, hogy néhány hónappal ezelőtt Gödöllőn az ellenzék vezetői is marasztalták a távozni készülő tanácselnököt, s miután az maradt, most, a választási kampány indulásakor kezdeményezték visszahívását-, Mop^antYttlőjünak, további, alátámasztásaként idézett Tamás Gáspár. Miklós választási röplapjából, miszerint‘„az 1985-ben csalással, erőszak alkalmazásával megválasztott parlament összevissza szavazgat, és csak növeli a zűrzavart; éppen ideje, hogy körmére nézzenek ennek a parlamentnek”. Hámori Csaba felhívással fordult a politikai egyeztető tárgyalások résztvevőihez, hogy járuljanak hozzá a tárgyalások dokumentumainak nyilvánosságra hozatalához, az Ország- gyűlés és a kormány elnökéhez pedig azért, hogy hozzák nyilvánosságra a múlt év decemberében a különböző politikai erőkkel és társadalmi szervekkel folytatott tárgyalások jegyzőkönyvét. Felhívta a köztársaság ideiglenes elnökét, szorgalmazza, hogy a pártok, a kormány, a társadalmi, az érdekvédelmi szervezetek ismét üljenek tárgyalóasztalrnellé, s újra tegyenek hitet, vállaljanak felelősséget a békés átmenetért. Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) személyeskedésektől Szintén nem mentes felszólalásában kijelentette, hogy Tamás Gáspár Miklós mondanivalóját sokkal, inkább felelősségteljesnek .érezte, mint Hámori Csabáét, A Tisztelt Ház felzúdulását hallván hozzáfűzte: ennek a Parlamentnek a nemtetszése valójában kedvezőnek ítélhető. Véleménye szerint Hámori Csaba több állítása nem felel meg a valóságnak. így például nem igaz, hogy a Magyar Demokrata Fórum gödöllői' szervezete kezdeményezte volna a tanácselnök visszahívását. Erre csak akkor került sor, amikor a tanácselnök határozatlan magatartásával bizonytalan helyzetet idézett elő a városban. A belügyminiszter lemondásával a Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja egyetért — mondotta Roszik Gábor. A képviselő szükségesnek tartotta megerősíteni: bizalommal van a miniszterelnök iránt, és nem kívánja, hogy ő vagya kormány lemondjon, sőt kéri és támogatja, hogy a következő kormány létrejöttéig az ország vezetését vállalják. Végül Roszik Gábor az MDF parlamenti csoportja nevében újfent hangoztatta: továbbra sincs szándékuk aláásni a kormányt, ám ennek nem mond ellent, hogy a belügyminisztériumi botrány felfedéséhez hasonló módon járnának el, ha esetleg tudomásukra jutna, hogy egy miniszter korrupcióval vádolható. Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) hangoztatta: az országgyűlési képviselő legfontosabb feladata a törvénytelenségek feltárása. Tamás Gáspár Miklós módosító javaslatát illetően viszont nem értett egyet azzal, hogy a rendőrség a bűnügyi-felderítő munkában ne alkalmazhassa a különleges technikai eszközöket. RafTay Ernő (Csongrád m., 1. vk.) a helyenként indulatos felszólalásokra utalva annak a véleményének adott hangot, hogy a Tisztelt Ház falain belül megindult a választási propaganda. A vita hangnemével — sem az SZDSZ, sem az MSZP részéről — nem tudott egyetérteni, mert érzékelhető volt, hogy egyes szemé- I lyek, lejáratására, sárba tiprására, törekedtek a képviselők. Ezzel összefüggésben leszögezte: olyan Ország- ' gyűlésnek nem kíván tagja lenni, ahol ilyesmi előfordulhat. 'A tisztességes parlamentarizmushoz az is hozzátartozik, hogy a képviselők fegyelmezetten végighallgassák egymást, ne „ordítsanak”, ha nem értenek egyet egyes megfogalmazásokkal. A képviselő elmondta: a Magyar Demokrata Fórum nem törekszik az államapparátus szétverésére, csupán másikat, jobbat akar állítani. Békés körülmények között. Az MDF egyébiránt fenntartja azt a javaslatát, hogy a lehallgatási botrány kivizsgálására parlamenti bizottság jöjjön létre, s e bizóttság a Pájlameritben képviselt pártok egy-egy képviselőjéből alakuljon meg. Végezetül arról tudakozódott, hogy a belső elhárítás milyen kapcsolatban áll a szovjet belügyi szervekkel. A miniszter- helyettes egyben elnök is Mostanság egyre többen tűznek ruhájukra, kabáthajtókára jelvényeket, szorongatnak a kezükben virágszálal nyilvános szerepléseiken. így is iiiejezik szimpátiájukat egy-csj^ös/crve- zet, párt, csopprt iránt. A rock- zenész, ä színész, az író, a politikus, avagy á csapat egyszerű tagja büszkén jelzi, hogy ő kikhez tartozik. Ezt próbáltam Megfejteni én is, amikor tegnap egy, kerek jelvényt láttam a parlamenti sajtópáholyba betévedő igazságügy- miniszter-helyettes, dr. Sárközy Tamás zakóján. Kíváncsi lennék, hogy a tippelők közül hányán találnák el, de ne rendezzünk most totót, inkább elárulom. A fehér, kör alakú jelvényen ha jól láttam, kék betűkkel: tgr a következő felirat volt olvasható: Jászberényi Lehel jégkorongszakosztálya. A sportban kevéssé járatosak • számára két információ: a Lehel csapata a bajnoki cím egyik várományosa, míg dr. Sárközy > Tamás a Magyar Jégkorong Szövetség elnöke. ! , (Váczi) KIRÁLY ZOLTÁN FENNTARTJA INDÍTVÁNYÁT Ki válasszon köztársasági elnököt? Ismert volt a sajtóból, hogy Király Zoltán és dr. Ráffay Ernő javasolta: ä parlament módosítsa az alkotmányt és döntsön úgy, hogy a köztársasági elnököt ne a majdan összeülő Országgyűlés, hanem közvetlenül a nép válassza meg. Az indítvány azonban egyelőre nem‘szerepel az ülésszak napirendjén. Miért? — kérdeztem Király Zoltánt.’- A napirendre tűzés előtt most azt kértem, vizsgálja meg az Alkotmánybíróság, hogy a javaslat alkotmányt vagy alkotmányos erejű törvényt nem sért-e—válaszolta a szegedi képviselő. — Tehát a népszavazáson feltett kérdéshez fűzött magyarázat a kérdéshez tartozik-e, vagy attól elkülöníthető. — És ha elkülöníthető? — Akkor az állampolgárok 6001-es többséggel az időpontra szavaztak igejmel. Vagyis arra, hogy ne a képviselőválasztás előtt legyen köztársaságielnök-választás. És nem arról, hogy a parlament vagy a nép válasszon.- Mikorra várható az Alkotmánybíróság állásfoglalása? ' — Még ezen az ülésszakon.- Kedvező válasz esetén mi a következő lépés? — Akkor én a javaslatomat fönntartom, mert úgy érzem, milliók akarnak közvetlenül elnököt választani. Két lehetőség kínálkozik. Vagy hozzájárul az Országgyűlés elnöke, hogy még most utólag napirendre tűzzük, ha egyáltalán belefér az időbe, vagy legkésőbb a februári ülésszakon lehetne megtárgyalni. Ha pedig a parlament a javaslatot elvetné, mármint hogy most ne foglalkozzunk ezzel... — . . ez megtörténhet? —- Előfordulhat, hogy a többség nem me- * rí, nem akarja fölvállalni. Akkor úgy érzem, még mindig tudok 50 képviselőt összegyűjteni, hogy kezdeményezzünk népszavazást. Hiszen ezt — a törvény értelmében — megteheti százezer állampolgár vagy 50 képviselő. ' — Mit tesz, ka a parlament napirendre tűzi a javaslatot, de nem kapja meg a szükséges többséget? . . — Abban az esetben az 50 képviselő támogatásával ismét csak a népszavazást kezdeményezném. — Egy újabb választási menetben? — A március 25-ei parlamenti választásokkal együtt. Annyiból állna, hogy egy, külön cédulán szerepelne egyetlen kérdés: „Kívánja-e ön közvetlenül megválasztani Magyarország köztársasági elnökét?” Ez jelentősen nem növelné a költségekét, viszont megtudnánk, hogy az emberek valóban maguk akamak-e elnököt válásztani, vagy megbíznak a mindenkori parlamentben. Váczi Tamás ÁLLAMTITKÁRI TÁJÉKOZTATÓ Hogyan működjék a titkosszolgálat? A LEGFŐBB ÜGYÉSZ A LEHALLGATÁSI BOTRÁNYRÓL Átfogó vizsgálathoz bizottságra lenne szükség
