Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-25 / 21. szám
TUDÓSÍTÁS A PARLAMENTBŐL Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.) arról szólt, hogy Bács- Kiskunban tovább folytatódik a helyi MSZP-szervezet tulajdonában lévő iratok megsemmisítése. A képviselő szerint az MSZP folytatja az iratmegsemmisítési akciókat, s nincs olyan törvény, nincs olyan hatóság, amely ez ügyben beavatkozhatna. Debreczeni József ezért felkérte a miniszterelnököt, hogy sürgősen hozzon intézkedést. E konkrét ügyről, álletve az ülésteremben kifejtett [pártpropaganda megkérdőjelezhető voltáról kisebb vita alakult ki, amelynek során szót kért Csipkó Sándor, Debreczeni József és Reidl János képviselő. Horváth Lajos az általános, majd újabb hozzászólók hiányában a részletes vitát lezárva, szünetet rendelt el, mert több képviselő nyújtott be a törvénytervezethez módosító indítványt, Ezek megvitatására, véleményezésére az ebédszünetben összehívták az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint honvédelmi bizottságát. Elnapolt döntéshozatal A szünet után Gál Zoltán röviden válaszolt a törvényjavaslat vitájában elhangzott észrevételekre. A vélemények tanúsága szerint nem folyik támadás az államapparátus ellen, nincsenek próbálkozások annak szétzilálására — összegezte a felszólalásokat az államtitkár, hangoztatván, hogy saját tapasztalatai szerint ennek éppen az ellenkezője az igaz. Hangoztatta: az államapparátus fél, s emiatt nem képes tisztességesen , elvégezni feladatait, ami a választások szempontjából rendkívül kedvezőtlen. Gál Zoltán kifogásolta a Duna- gate botránynak azt a momentumát,. hogy az Országgyűlés egyik — Gál Zoltán felszólalásában meg nem nevezett — képviselője, miután tudomást szerzett az ügyről, nem a parlament elé hozta a problémát, hanem a Fekete Doboz munkatársait kereste meg. Gál Zoltán mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az állami intézmények normális működése sokak számára ma már nem érdek. Márpedig a nemzetnek az lenne az érdeke, hogy ezek az intézmények rendeltetésszerűen működjenek. Gál Zoltán-arra kért mindenkit, hogy az ártatlanság vélelmét - amely minden magyar állampolgárt megillet — adják meg az államapparátusban dolgozók számára is. Az elhangzott konkrét módosító javaslatokra reflektálva Gál Zoltán ismételten hangoztatta azt a meggyőződését: a bűnözés jelenlegi helyzetéből adódóan feltétlenül szükség van arra, hogy a rendőrség is alkalmazhasson bizonyos titkos módszereket. Két bizottság véleményét Kereszti Csaba (Hajdú-Bihar m., 4. vk.) terjesztette elő. A jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a honvédelmi bizottság Tamás Gáspár Miklós egyik javaslatát sem támogatta. Ezután arra emlékeztetett, hogy az Alkotmánybíróság elnökhelyettese a parlament ülésén felajánlotta: a meghozott törvényt a Minisztertanács elnöke terjessze az Alkotmánybíróság elé, amelyet a testület — előzetes normakontroll keretében — véleményezne. Kereszti Csaba ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az Alkotmánybíróságot előzetes normakontrollra az Országgyűlés, annak állandó bizottságai, illetve ötven képviselő kérheti fel, illetve a testület csak a törvény aggályosnak tartott rendelkezését vizsgálhatja felül. Egy teljes jogszabályt felülvizsgálni tehát ily módon az Alkotmánybíróságnak nem . áll módjában. Ezután következett a határozathozatal. Az Országgyűlés Tamás Gáspár Miklós mindkét javaslatát elvetette. Ezt követően kellett volna dönteni a harmadik paragrafusról, ugyanis a törvényjavaslat „A” és „B” változatot tartalmazott. (Eszerint az egyes különleges eszközök alkalmazását a legfőbb ügyész, illetve egy országgyűlési biztos engedélyezheti.) Miután egyik változat sem kapta meg az alkotmányerejű törvény elfogadásához szükséges minősített többséget, 252 igenlő szavázatot, az elnöklő Horváth Lajos ismét szünetet rendelt el. A két illetékes bizottság — háromnegyed órás szünet után — úgy foglalt állást, hogy a döntéshozatalra csütörtökön reggel kerüljön sor. Ezért Horváth Lajos a törvényjavaslat tárgyalását elnapolta. Az ülésszak ezután az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló, illetve a Nemzeti Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalásával folytatódott. Elsőként Martonyi János kormánybiztos előterjesztése hangzott el. Törvényjavaslat az állami vagyon védelméről Martonyi János elmondotta:' a két törvényjavaslat a tulajdon államtala- nításának nagyon fontos állomását jelenti. A tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása alapfeltétele a gazdasági reform továbbvitelének, a valóságos politikai demokrácia kialakításának. Magyarországon hosszabb távon a gazdaság versenyszférájában az egyéni és a társult magántulajdont meghatározó szerephez kell juttatni. Az állami vállalatokra bízott vagyon privatizálásának egyik fő formája a spontán privatizáció, amelynek eredményeként a vállalatok vagyonukat részben az általuk alapított társaságokba viszik át, részben értékesítik vagy használatba adják azt. E spontán privatizáció erőteljesen folyik, ami jelentős veszélyekkel is jár. Fennáll a vagyon alulértékelésének, áron aluli értékesítésének vagy más, előnytelen feltételek elfogadásának a veszélye, hiányzik a versenyeztetés, a tárgyalások a legtöbb esetben a nyilvánosság kizárásával folynak. Jelenleg az állam, mint tulajdonos e műveletekkel kapcsolatban semmiféle ellenőrzési, beleszólási joggal nem rendelkezik. A spontán privatizációnak azonban előnyei is vannak: jelenleg ez a forma kapcsolódik össze a leggyakrabban a külföldi tőkebefektetésekkel; e részleges átalakulások — ha következetlenül is, ellentmondásosan — oldják az elavult Vállalati szerkezeteket, valóságos tulajdonost teremtenek a vállalati vagyon számára. Mindebből az következik, hogy a spontán privatizációt felszámolni nem szabadnám gondoskodni kell a veszélyek elhárításáról, vagyis olyan rugalmas ellenőrzési rendszert kell bevezetni, amely a tulajdonosi érdekek oltalmának biztosítása mellett nem állítja meg, nem teszi lehetetlenné a részleges átalakulásokat, értékesítéseket. Ezt a célt szolgálja az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló törvényjavaslat. Törvényjavaslat a Vagyonügynökségről Ezután Tömpe István pénzügyminiszter-helyettes részletesen ismertette az Állami Vagyonügynökségről szóló-törvényjavaslatot. Elmondotta, hogy az ügynökség fő célja a rosszul kezelt állami vagyonnak valódi tulajdonosokhoz való eljuttatása, mégpedig társadalmi kontroll mellett. A vagyonügynökség működése során az állami tulajdonban lévő vagyonnak azzal a részével foglalkozik, j amely már vagy társasági formában működik, yagy átalakulás révén társasággá válik. . A legsürgetőbb tennivalók — az eddigi tapasztalatok szerint — a va- gyonvédelamben jelentkeznek. Ez természetesen nem jelenti az üzleti önállóság megakadályozását, a társasággá alakítások indokolatlan megfékezését, az államigazgatás újbóli térnyerését az üzleti közösség térnyerésével szemben. A sikeres privatizációs politika hatékony szervezetet kíván, ezért van szükség az Állami Vagyonügynökség létrehozására. Ez a szervezet nem üzletellenes céllal jön létre —7 hangsúlyozta ismételten a pénzügyminiszter-helyettes —, ám tény, hogy a zártkörű, a társadalmat kizáró alkudozásokat mindenképpen meg kell szüntetni. Tömpe István elmondotta: a kormány ezért azt javasolja, hogy a szakértők, a leendő vagyonügynökség csak átmeneti vagyonpolitikai irányelveket dolgozzon ki, s az 1990 —91-re szóló irányelveket az új parlament az őszi idényben fogadja el, a tulajdonváltási reformmal. Lényeges kérdés a vagyonalap felügyelete. A kormány azt javasolja, hogy az Állami Vagyonügynökség a Minisztertanács felügyelete alá tartozzon. A kormány egyetért azzal, hogy az Országgyűlésnek meghatározó, elleni őrző szerepet kell betöltenie. A törvénytervezet szerint ennek megfelelően az Állami Vagyonügynökséget az Országgyűlés által megbízott Állami Számvevőszék ellenőrzi; az Ország- gyűlés fogadja el a vagyonügynökség működését szabályozó vagyonpolitikai irányelveket. Ugyancsak a Parlament fogadja el ezt követően a vagyonpolitikai irányelvek teljesítéséről szóló jelentést; a vagyonügynökség igazgatótanácsát, az ügyvezető igazgatót is az Országgyűlés választja meg. A viták során több alkalommal felmerült az: a vagyonügynökséget közvetlenül az Országgyűlés ellenőrzése alá kell helyezni. Ebben az esetben azonban az Országgyűlésnek vagy közvetlenül be kellene kapcsolódnia az operatív ellenőrzés folyamatába — ez a'kormány szerint semmiképpen sem'kívánatos —, vagy az Állami Vagyonügynökség tényleges ellenőrzés nélkül maradna. Mindezek alapján a kormány azt javasolja, hogy az állami vagyonalap a Minisztertanács felügyelete alá kerüljön. Ugyancsak vitatott kérdés volt a vállalatok átsorolása államigazgatási irányítás alá. A kormány szerint a Minisztertanácsnak kell rendelkezni ezzel a joggal. A terv- és költségvetési bizottság álláspontját a törvényjavaslatokkal kapcsolatban Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.) képviselő ismertette. A törvénytervezeteket— módosító .javaslatokkal — a bizottság nevében Szabó Kálmán az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Végezetül azt indítványozta, hogy az új Parlament számára hagyományozzák jogörökségként a tulajdontörvény őszi megalkotását. Miután a törvényjavaslatokhoz számos módosító javaslat érkezett, megkezdődött az általános és részletes vita. Elsőként Simon Péter Pál (Borsod- Abaúj-Zemplén 23. vk.) kapott szót. Véleménye szerint nincs esélyegyenlőség a tulajdonlásra a potenciális, a társadalom számára kívánatos tulajdonságok között. Kiemelte: mielőbb szükség van egy, a dolgozói, alkalmazotti tulajdonlás feltételeit meghatározó törvényre, ami lehetővé teszi azt, hogy a dolgozók is vállalatuk résztulajdonosai lehessenek, elővásárlási joguk legyen a részvények felvásárlásában. Ezzel összefüggésben sürgette az önkormányzati törvény megalkotását, amely az önkormányzatoknak is lehetővé teszi, hogy tulajdoni részt szerezzen a területükön működő vállalatok tulajdonából. Juratovics Aladár (Csongrád megye 7. vk.) ismertette az MSZMP parlamenti csoportjának álláspontját, amely szerint a magyar gazdaság és a társadalom gondjainak megoldását a közösségi tulajdon hatékony kihasználása, és a magántulajdon ésszerű bővítése jelenti. Antal Imre (Pest m., 19. vk.) csatlakozott azok véleményéhez, akik szerint már jóval korábban kellett volna törvényt alkotni a vagyonügynökségről, így ugyanis elkerülhetők lettek volna azok a vélt vagy valós sérelmek, amelyeket a privatizációs ügyek keltettek. Mindenesetre szükség van arra, hogy kivizsgálják ezeket az ügyeket, és ha történtek visszaélések, a vétkesek nyerjék el büntetésüket. Antal Imre úgy vélte, hogy ez a törvény csak akkor tud megfelelni feladatának, ha a Parlament még a jövő hónapban jóváhagyja az úgynevezett versenytörvényt, amely sok ponton összefügg az Állami Vagyonügynökség intézményével. Boros László (Budapest, 26. vk.) egyebek között felhívta a figyelmet: addig meghirdetett elv volt, hogy a gazdaságban mérséklődnek az erőltetett kényszerintézkedések, ezeket felváltja a természetes fejlődés és a hozzá alkalmazkodó szabályozás. Sajnos, a mostani tervezet ennek ellenkezőjét bizonyítja. A pénzügyi vezetés ismét olyan pozíciót nyerne, hogy — mint egyfajta gazdasági szuperhatalom — személytelen döntésével vállalatokat tehetne tönkre. , Boros László, úgy is, mint a Független Szociáldemokrata Párt által támogatott képviselő, javasolta, hogy az állami vagyon lebontására első lépésben a községekben, a városokban kerüljön sor, a juttatott vagyon jövedelme az állami költségvetési támogatásokat váltsa ki. Az sem világos — mondotta —, hogy a vagyonpolitikai irányelvek hiányában — amelyeket először az év végén hagy jóvá az Országgyűlés —, miként fog idén működni a vagyonügynökség. Felvetett indokai alapján arra kérte képviselőtársait, hogy csak első olvasatnak tekintsék a javaslatot, s arra később térjen vissza az Országgyűlés. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) közölte, hogy a Magyar Gazdasági Kamara egyetért az állami vagyon védelméről szóló törvény megalkotásával, bár úgy ítéli meg, hogy azt a társasági, illetve az átalakulási törvénnyel egy időben kellett volna létrehozni. A kamara álláspontja szerint az Állami Vagyonügynökség létrehozásának alapvető célja csak a tulajdonreform megvalósításának előmozdítása, illetve a vállalatoknál működő vagyon jövedelemtermelő képességének fokozása lehet. A törvényjavaslat — vélekedett a képviselő— lényegében az állami vagyon körébe tartozó tőkeelemekre vonatkozó tulajdonosi jogosítványok centralizálását jelenti. így á'tervezet elfogadása esetén az állam közhatalmi és tulajdonosi jogosultságának szétválasztása helyett óriási gazdasági potenciállal rendelkező központi hatalom jöhet létre. Félő, hogy ez az állami bürokrácia átmentését szolgálná. Az elmondottakat összegezve Biacs Péter — a kamara álláspontját is tolmácsolva — leszögezte: az állami vagyon, az állami vállalatok társasággá alakítása külföldi tőke bevonásával, vegyes vállalatok létrehozásával a gazdálkodási szféra feladatába tartozik. A vagyonügynökséggel kapcsolatban pedig a választópolgárok azt várták volna el, hogy az állami vállalatok vagyonértékelését végezze el, s ellenőrizze, nyugtassa meg az állampolgárokat: a nemzeti vagyont nem fogják elkótyavetyélni. A felszólalást követően az elnöklő Horváth Lajos berekesztette az ülésszak második napjának munkáját. A parlament csütörtökön 9 órakor folytatja a tanácskozást. Tíz ember csak egy szekta, az egyházalapításhoz kevés Már csaknem nyomni kellett a szavazógombot a lelkiismereti és vallásszabadságról és az egyházakról szóló törvényjavaslat vitája után, amikor szót kért dr. Tóth Károly református püspök, mondván, hogy ö a módosító indítványáról nem hallott említést a miniszteri válaszban — sem elutasítást, sem támogatást. Ahhoz, hogy elfogadja, kémé a reagálást. Dr. Bölcsey György, a jogi bizottság titkára meglehetősen rövid, de igencsak homályos választ adott, mely szerint a bizottság a javaslatot indoklással elutasította. Azt azonban nem tudja, mi volt az indok, mert^ este fél 8 tájban már fáradt volt, nem jegyezte fel. Dr. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter sem tudott bővebbet, miután ekkor már a helyettese vett részt a bizottsági vitán. Az összefoglalóban azért nem tért ki rá, mert munkatársai ezt, miután úgy látszott, megoldódott a kérdés, nem jelezték problémaként. Dr. Tóth Károly azonban kiváncsi volt az indoklásra, miért maradt az eredeti álláspont, vagyis hogy az egyház alapításához a törvénytervezet szerint elegendő 10 személy, míg ő ezt a számot 100-ban javasolta .megállapítani. Ezek után nem is következhetett más, mint az ülés felfüggesztése és a jogi bizottság összehivása. Itt aztán gyorsan kiderült minden arról, hogy kedden valóban megtárgyalták a kérdést, s az indoklást — vagyis hogy az egyesülési jogról szóló törvény előírása is 10 fő pj a jelenlevő meghatalmazottak is jóváhagyták. Dr. Tóth Károly ezt elfogadta, ugyanakkor fenntartotta indítványát, hogy más jellegű a vallási közösség, s emiatt.— más egyházak vezetőivel is konzultálva — szükségesnek tartja a 100 alapító tagot. A nézetet a jogi bizottság rövid vita után elfogadta, s immár folytatódhatott a plenáris ülés. V. T. T AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYE: Közlemény a Választási Irodáról Az országgyűlési választások televíziós követésére Választási Irodát hozott létre a. Magyar Televízió. A Választási Iroda vezetőjének Baló Györgyöt, a Tv 2 igazgatóját kérték fel. Ezzel a Pártközi Egyeztető Bizottság egyetért. A Választási Iroda tevékenysége nem érinti a Magyar Televízió állandó műsorait. Az iroda feladata minden külön önálló, a választásokkal kapcsolatos televíziós műsor előkészítése és sugárzása. A Választási Iroda telefonszámai; 153-1611, 153-1822. . A választásokon induló* és erre a megadott határidőig jelentkezett pártok számára a Magyar Televízió pártonként 2x5 perces ingyenes műsoridőt biztosít. A teljes esély- egyenlőség elve alapján készülő műsorok a pártok bemutatkozását szolgálják. Az egyes pártok műsorainak sorrendjét és időpontját közjegyző jelenlétében végrehajtott sorsolás útján alakították ki. A műsorokat az adást megelőző napon rögzítik a Magyar Televízió 1-es stúdiójában. Elkészítésükhöz a Tv 2 munkatársai technikai és szakmai szolgáltatásokat és segítséget nyújtanak. A műsorokat a Tv 1 sugároz- za január 29-étől, minden hétköznap a Tv-híradó első kiadása után, illetve a Tv-híradót követő első főműsor után, előreláthatólag négy hétig, minden hétköznap, 2x2x5 percben, A pártműsorok szerkesztésébe a Magyar Televíziónak nincs beleszólása. A műsorok tartalmával kapcsolatos minden szerkesztési és jogi felelősséget az egyes pártok vállalnak. Németh Miklós Hegyalja képviselőjelöltje Állampolgári kezdeményezésre Borsod-Abaúj-Zemplén megye szerencsi központú 11. számú választókerületének független országgyűlési képviselőjelöltje lett Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. A monoki születésű politikus előzetes felkérés alapján vállalta a szülőföldjén — Hegy alján — élők érdekeinek védelmét, politikai elképzeléseinek képviseletét az új Parlamentben. Magda Gábornak, a szerencsi városi tanács elnökének tájékoztatása szerint szerdán már a kora esti órákban a jelöltséghez szükséges hétszázötvennél lényegesen több, csaknem ezer ajánlási szelvényen javasolták aláírásukkal is megerősítve a választópolgárok a miniszterelnököt képviselőjüknek. (MTI) Hozzászólás Szabó Károly és dr. Brűszel László nyűt leveléhez Tisztelt Uraim! Miután személyünket és szakmánkat érintő állításokat is tartalmaz dr. Debreczeni József országgyűlési képviselőhöz írt nyílt levelük (Petőfi Népe, 1990. január 20.), úgy gondoljuk, hogy a bennünket érintő kérdésekre kötelességünk és jogunk válaszolni. Mielőtt az esettel kapcsolatos konkrét állításaikra rátérnénk, néhány általános érvényű gondolatot szeretnénk előre bocsátani. Mint ahogyan arra dr. Harajka István megyei főügyész is rámutatott válaszában: a megyei levéltár jogkörével kapcsolatban törvénysértést megállapítani nem lehetett. A 19/1972. MT. rendelet ugyanis megszüntette a művelődési miniszternek és a területi levéltáraknak a szakmai, felügyeletét a párt- archívumok (levéltárak) felett. A miniszter- tanácsi rendelet végrehajtási utasítása (2018/ 1972. VIII. 27.), amely részletesen intézkedik a területi és országos pártarchívumok működéséről, ellenőrzéséről és gyűjtőköréről, mind a mai napig nem került nyilvánosságra és érvényben van. Amikor a 19/1972. MT. rendelet megszületett, politikai szempontoknak rendeltek alá jogos szakmai s nemzeti érdekeket. Ennek tarthatatlanságát — azt hisszük — különösebben bizonyítani nem kell. Éppen ezért kezdett a kormány — elsősorban a növekvő társadalmi és szakmai nyomás hatására — 1989 novemberében tágyalásokat az MSZP vezetőivel. A tárgyalások eredményeit — miszerint minden korábban kiselejtezett MSZMP-irat megsemmisítését szigorúan megtiltották, és újabb selejtezéseket nem kezdeményeznek — több országos napilapban is nyilvánosságra hozták. A területi le- véltárakris ezt a tájékoztatást kapták a Művelődési ^Minisztérium levéltári osztályától, azzal az utasítással, hogy ha bárminemű szabálytalanságot tapasztalunk, azt jelezzük. Könnyen belátható hát, hogy nem politikai szempontok vezettek bennünket, amikor a bejelentést követően megpróbáltunk tájékozódni, hogy a volt MSZMP-székház épületéből milyen iratokat szállítanak el. Sőt. A jogi értelemben vett „intézkedéstől” megfosztva, kizárólag szakmai felelősségünk vezetett, amikor megpróbáltunk cselekedni. Szakemberekként úgy véljük, s ezt éppen a 19/1972. MT. rendelet érvényessége bizonyítja — nem épp megnyugtató módon —| hogy továbbra is elsősorban politikai érdekeknek rendelődnek alá jogosés a társadalom megítélése szerint is fontos szakmai^ szempontok. Számunkra az Önök reagálásai is ezt bizonyították. Ugyanis kizárólag pártpolitikai megítélés szerint, és a közelgő választások fényében értékelték a történteket. Épp ezt akartuk elkerülni, amikor — egyéb jogi lehetőségek híján — szakmai felelősséget érezve, közérdekű bejelentést tettünk az országgyűlési képviselőnél. A bennünket ért támadást — meghazud- tolásunkat, cselekedetünk tudatos provokációként történt minősítését — visszautasítjuk. Újra leszögezzük: addig az időpontig, amíg mi a volt MSZMP-székházat elhagytuk, a teherautók nem jöttek vissza. Az az állítás pedig, hogy mi már csak azért sem akartuk az iratokat megnézni, mert akkor felelősségünk sincs az ügyben, nem tartható. Nem hisszük ugyanis, hogy bármit is megpróbáltunk volna tenni — ennyire jogi lehetőségek nélkül —, ha nem a szakmai felelősség vezet bennünket. S talán még annyit: sosem elsősorban az irat fajtája (jegyzőkönyvek, iktatott iratok, levelezés), hanem annak tartalma, információs értéke határozza meg, hogy történeti értékű-e vagy sem. Tudjuk, hogy Magyarországon rövidesen választásokra kerül sor. Nekünk, mint szakembereknek azonban — választások előtt és után — az a dolgunk, hogy legjobb szakmai tudásunk és lelkiismeretünk szerint teljesítsük a ránkbízottakat. Tisztelettel: Dr. Tóth Ágnes, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár igazgatóhelyettese Papp Imréné a Bács-Kiskun Megyei Levéltár csoportvezetője * Noha szombati számunkban a vita lezárására utaltunk, úgy érezzük, hogy dr. Tóth Ágnes és Papp Imréné véleményének közlésétől nem zárkózhatunk el. (A szerk.) Létfontosságú az elüldözött magyarok visszatelepülése (Folytatás az 1. oldalról) Romániában a régi reflexek és struktúrák működnek, amelyek akadályozzák a történelmi lehetőség kihasználását, mielőbbi konkrét eredmények elérését. Úgy tűnik, hogy a román fél nem kész a román diktatúra által megszüntetett, illetve nem engedélyezett olyan intézmények működésének újrainditására, mint például a kolozsvári magyar főkonzulátus, a bukaresti Magyar Kultúra Háza. Megvitatták az elmúlt 70 évben Romániából elüldözött magyarok soTsát. Azonosan Ítéltek meg, hogy Románia számára létfontosságú visz- szatelepülésük, amelyhez azonban anyagi, erkölcsi és jogi rehabilitálásukra van szükség. Leszögezték: a menekültek magyarországi anyagi kötelezettsége nem lehet akadálya a hazatelepülésnek. Király Károly egyetértett azzal a magyar felvetéssel, hogy a hazatérés meggyorsítása érdekében a két országnak egyidejűleg fel kell mondania a kettős állampolgárság kizárására vonatkozó egyezményt és új megállapodást kell készíteni. A Romániának nyújtandó további magyar segélyek megtárgyalása során Szűrös Mátyás, felajánlotta a magyar televízió programjainak átjátszását, amely a Hargitán lévő erősítő bekapcsolásával megoldható, s amely segítené a két nép közeledését. Egyetértettek abban, hogy a kiegyensúlyozott kapcsolatok érdekében fejleszteni kell a közvetlen gazdasági együttműködést, a közös vállalatok létrehozását, a határ menti együttműködést, s ehhez Romániában megfelelő feltételeket kell kialakítani. Szűrös Mátyás ismételten felvetette, fontos lenne, hogy mindkét ország — az európai demokratikus viszonyokat és együttműködést erősítendő — közös szándéknyilatkozatot tenne a Romániában élő magyarok, valamint a Magyarországon élő románok helyzetével, illetve a kétoldalú kapcsolatokban betöltött szerepével kapcsolatosan. Hasonlóan fontos egy, a két ország jószomszédi viszonyának elveit tartalmazó közös dokumentum kidolgozása. (MTI)
