Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-24 / 20. szám
MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS JANUÁRI ÜLÉSSZAKA kát is — jelentette ki Kulcsár Kálmán. A továbbiakban a törvényjavaslat néhány alapvető rendelkezését ismertette, jelezve egyúttal azokat a vitás kérdéseket is, amelyek az egyházakkal és a politikai szervezetekkel történt megbeszélések során felmerültek, s amelyek az egyeztetések alapján megoldódtak. A törvényjavaslat rögzíti: a lelkiismereti és vallásszabadság az embert születésétől fogva megillető, alapvető szabadságjog, amelyet nem az állam vagy más hatalom adományoz.'Ezektől senki nem fosztható meg, és mindenkit t— bármilyen feltétel és jogi; nemzetiségi, nyelvi vagy más megkülönböztetés nélküL— megillet. E jogok gyakorlásának keretében mindenkinek joga van ahhoz, hogy vallását vagy más lelkiismereti meggyőződését szabadon, minden kényszer nélkül megválaszthassa, ateista vagy hívő lehessen, utóbbi esetben pedig szabadon követhesse bármely vallás előírásait. Emellett mindaddig, amíg az nem jár mások jogainak vagy szabadságának sérelmével, bárki bírálhatja mások meggyőződését, ilyen értelmű propagandát folytathat, és összefüggésben a véleménynyilvánítás szabadságával, illetve a tanszabadsággal, ateista vagy vallásos nevelésben, oktatásban részesíthet másokat. A javaslat szerint vallása, meggyőződése és'azok kinyilvánítása, illetve gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illet meg. Nagyon fontos előírás az is, hogy állami, hatósági nyilvántartásba vallási és más meggyőződésre vonatkozó adatot nem szabad felvenni. Jog egyház alapítására is Garanciális szabály — szögezte le a miniszter —, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni. A jog gyakorlásával kapcsolatban rögzíti a javaslat, hogy lelkiismereti szabadságra hivatkozással — törvényi kivétel hiányában — nem lehet megtagadni az állampolgári kötelezettségek —- például a honvédelmi munkakötelezettség, a közteherviselési kötelezettség — teljesítését. Kulcsár Kálmán szólt arról, hogy a közjogi alanyi jog tartalmának meghatározásakor több egyház képviselője célszerűnek tartotta annak kimondását, hogy a vallás szabad gyakorlását lehetővé kell tenni a szociális, egészségügyi, gyermek- és< ifjúságvédelmi intézményekben gondozottak, a .büntetésvégrehajtási intézetben fogva tartottak és a hadkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítők számára. A kényszertartózkodási helyeken történő vallásgyakorlat „alárendelt” azonban az emlfj tett intézmények, szervezetek működési rendjének, mert az kizárólag azzal összhangban, illetve annak sérelme nélkül történhet. A javaslat a szociális, egészségügyi, gyermek- és. ifjúságvédelmi intézményekben, büntetésvégrehajtási intézetben az egyéni és a közösségi vállásgyakorlat, a katonai létesítményben pedig az egyéni vallásgyakorlás lehetőségét rögzíti, emellett azonban kimondja: a katonai létesítményen kivül a katona vallásgyakorlásában nem korlátozható. Hangsúlyozni kell -- mutatott rá a miniszter —, hogy az egyéni joggyakorlat kategóriájába beletartozik: a katonák, ha azonos hitelveket vallanak, összegyűlhetnek, de szervezett közösségi vallásgyakorlatot nem folytathatnak. A javaslatban foglaltakat tovább részletezve Kulcsár Kálmán rámutatott: a térvezet a lelkiismereti és vallásszabadságjogának részeként értelmezi az egyházalapítás jogát. Megha- tárpzza az alapítás (a nyilvántartásba vétel), a működés és a — meghatározott törvényi feltételek fennállta esetén biztosított — nyilvántartásból való törlés szabályait: A törvénytervezet alapján az egyházak nyilvántartásba vétele k megyei (fővárosi) bíróság feladat- és hatáskörébe tartozik — szögezte le az igazságügyminiszter. Az allam és az egyházak kapcsolatára vonatkozóan Kulcsár Kálmán kifejtette: az egyházak olyan autonóm szervezetek, amelyek ügyeibe az állam nem avatkozik — azok belső törvényei sem szorulnak állami megerősítésre —, a különböző egyházakat azonos jogok illetik és Kötelezettségek terhelik, azaz egyenjogúak; és az állam semmilyen belső egyházi szabály végrehajtásához nem nyújt segítséget kényszerítő eszközeivel. A miniszter ezután kitért arra is, hogy az esetben, ha az egyház olyan tevékenységet, végez, amelyet jogszabály rendez, rá ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint más szervezetekre. A javaslat megállapítja: az egyház minden olyan nevelési-oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet elláthat, amelyet magas szintű jogszabály nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy annak szerve, intézménye, számára. A javaslat azt is rögzíti, hogy bármely egyház a tanulók, a hallgatók és a szülők kezdeményezésére az állam által fenntartott nevelési és oktatási intézményekben vallásoktatást tarthat, az az oktatás azonban nem kötelező jellegű, és értelemszerűen a vallásoktatáson nyújtott teljesítmény a tanuló, hallgató tanulmányi eredményébe sem számítható be. Az említett egyházi tevékenységeket az állam normatív módon meghatározott költségvetési támogatással segíti. Állami korlátok lebontása Kulcsár Kálmán kiemelte: az egyházak működésének speciális jogi, állami korlátáit e törvényjavaslat elfogadásával az Országgyűlés végképp le fogja bontani. Tevékenységük megítélése közvetlenül a társadalom, az egyes emberek, közösségek által történik majd. Minthogy azonban az országban legnagyobb szerepet betöltő egyházak munkájának anyagi feltételeit a négy évtizeddel' ezelőtti állami intézkedések szétrombolták, a társadalom kötelessége, hogy minden lehetséges módon segítse ennek az igazságtalan és hibás intézkedésnek az orvoslását, s ezzel az egyházak működőképessé váljanak. A miniszter végezetül hangoztatta: lehetővé kell tenni, hogy a kártalanítás nélkül állami tulajdonba vett, egykor egyházi tulajdonú oktatási, egészségügyi, szociális és hitéleti célt szolgáló épületeket igényeik szerint ismét az egyházak használhassák ilyen jellegű tevékenységre. A probléma rendezéséhez szükséges jogszabály előkészítés alatt áll. VITA Kulcsár Kálmán expozéjához a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében Czoma László fűzött kiegészítést. Az előadó hangoztatta: a törvény megalkotásával végre minden ember magánügyévé válhat hite, vallása, amivel méltóságát nyerheti vissza, vállalhatóan, minden félelemtől, előítélettől mentesen. Az elnöklő Jakab Róbertné ezt követően bejelentette, hogy «jj tekintettel a benyújtott módosító indítványokra — általános és részletes vitára bocsátja a törvénytervezetet. Először Bíró Imre (országos lista) szólt arról is, hogy előkészítésében részt vettek a katolikus egyház képviselői, vezetői is, és állásfoglalásukat felterjesztették a Szentszékhez, a legfelsőbb egyházi fórumhoz, ahol tetszéssel fogadták azt. Ennek különösen nagy a jelentősége most, amikor küszöbön áll a diplomáciai kapcsolatok felvétele hazánk és a Vatikán között. Nagy József (Baranya megye 6. vk.) a maga és a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója nevében ajánlotta elfogadásra e törvényt. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) elmondotta: választókerületének lakói örömmel üdvözlik, hogy—a törvény értelmében — az egyház kezelői jogot kaphat korábbi vagy jelenleg is használt épületeire. Véleménye szerint indokolatlan a megkülönböztetés az állami fenntartású, főleg nevelési, oktatási intézmények és az egyházi fenntartásúak támogatása között. Sajnálatosnak minősítette a Pénzügyminisztérium vezető munkatársainak egyes sajtónyilatkozatait, miszerint még mindig kiállnak az 50 százalékos, hátrányos, korántsem normatív támogatás mellett, a maguk módján leértékelik, „félpénzre méltatják” az egyházi iskolákat, és ezzel az állam hitelét is rontják. Tóth Károly (országos lista) református püspök hangsúlyozta: A református egyház a törvényjavaslatot előremutatónak tartja, mert sok jogos sérelmet orvosol. Tóth Károly szerint az egyház alapításához legalább száz nagykorú magyar állampolgár kezdeményezésére lenne szükség, a tervezetben szereplő tízszemélyes alapítói jog sérti az egyházak méltóságát, Tehetőséget ad a visszaélésekre is. Szorgalmazta, hogy az egyházak oly mértékben részesüljenek állami támogatásban, amilyenben a hasonló szolgáltatást végző más intézmények részesülnek a költségvetési juttatásból. Végezetül javasolta, hogy a katonai létesítményekben a katonai szolgálatot teljesítők ne csak egyénileg, hanem közösségileg is szabadon gyakorolhassák vallásukat. Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.) a törvénytervezettel kapcsolatban — egyházi vezetőkkel folytatott konzultációi után — számos korrekció jellegű módosító javaslatot nyújtott be írásban. A Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja nevében felszólaló Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) evangélikus lelkész kijelentette: az MDF nincs meggyőződve a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény szükségességéről, s a kormány erről szóló magyarázatát is erős fenntartásokkal fogadja. Minden felesleges] szabályozás ugyanis csorbítja az egjM házak szabadsagát is. Roszik Gábor szükségesnek tartotta, hogy az Országgyűlés hatálytalanítsa az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke 1987 decemberében elhangzott beszámolójának elfogadását. Megfogalmazta azt a kívánságát is, hogy a miniszterelnök vonja vissza Miklós Imre kitüntetését. Szentágothai János (országos lista) hangsúlyozta, hogy e törvénybe szerinte mindenképpen bele kell foglalni az egyházi, illetve felekezeti ingatlanok visszaadásával kapcsolatos eljárás fő elveit. Kiemelte, hogy nem az 1945 előtti nagy vagyonú és nagy politikai súlyú egyházakat kívánja visz- sza, ám a jelenlegi és a leendő egyházaknak szükségük van ingatlantulajdonra, amelyek nélkül nem vagy csak nagy nehézségek árán végezhetik a társadalom számára is nélkülözhetetlen erkölcsi nevelő, oktatási, szociális, egészségügyi tevékenységüket. Eke Károly (Csongrád, 10. vk.) kifejtette: rendkívül súlyos a gazdasági helyzet, úgymond a végzet előtti állapot, szükség van arra, hogy szégyenkezés nélkül kérjük a világ segítségét. Az egyházak képviselőinek is csatlakozniuk kellene a nemzetközi tárgyalásokat folytató delegációkhoz, már csak azért is, mert ok azok, akiket nem terhelnek a múlt bűnei. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) javasolta az egyházak öröklési jogának tisztázását, valamint hogy a katonai intézményekben ne csak az egyéni, hanem a közösségi vallásgyakorlás lehetőségét is biztosítsa a törvény' akárcsak a kórházakban és a börtönökben. Az ezt követő részleted vitában Pregun István (Szaböfcs-Szatmár- Bereg m., 1. vk.), a nyíregyházi Görög Katolikus Hittudományi Főiskola rektora több módosító javaslatot terjesztett elő. Szerinte a vallásoktatás súlya indokolja a hitoktatás fakultatív tantárggyá tételét. Kérte Glatz Ferenc segítségét ahhoz, hogy a törvény életbe lépésével egyidejűleg a Művelődési Minisztérium dolgozza ki a fakultatív vallásoktatás módjára vonatkozó utasítást. Szükségesnek tartotta azt is, hogy azon diákok számára, akik nem választják a fakultatív hitoktatást, állítsák tanrendbe az erkölcsi, etikai ismereteket. Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) számos módosító indítványt terjesztett elő a törvénytervezettel kapcsolatban. Mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy a törvénynek határozottan,el kell választania az államot az egyháztól, nem pusztán a deklaráció szintjén. A képviselő javasolta a törvénytervezet módosítását: az eredeti megfogalmazás szerint egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható, amely az alkotmánnyal nem, ellentétes, és amely törvénybe nem ütközik. Tamás Gáspár Miklós véleménye szerint viszont tudomásul kell venni, hogy egy demokráciában olyan politikai és intellektuális tevékenységek is törvényesek lehetnek, amelyek békés úton az alkotmány megváltoztatását kívánják. Nézete szerint ezért csupán a törvényességet kell védeni. Módosító javaslatában ezért úgy fogalmazott: egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható, amely bűncselekményt nem valósít meg, vagy annak elkövetésére nem hív fel. A képviselő javasolta továbbá, hogy a tervezetből hagyják el azt a kitételt, amely a szülőket arra kötelezné: gyermeküket egészséges, művelt, erkölcsös, hazáját, népét szerető emberré neveljék. Összefoglalva módosító javaslatainak lényegét, hangoztatta: ezen a területen is csökkenteni kell az emberek magánéletére, hitére vonatkozó állami beavatkozást. Ezután az elnöklő Jakab Róbertné bejelentette, hogy a vitában elhangzott módosító javaslatokat véleményezésre kiadja a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak. Glatz Ferenc művelődési miniszter ezzel összefüggésben kért szót, s javasolta, hogy a bizottság ne foglalkozzék a Pregun István képviselő által felvetett kérdésekkel, mert saját hatáskörében rendelkezik azokról. Az ülés elnöke délután háromnegyed 5-kor berekesztette az Ország- gyűlés januári ülésszakának első munkanapját. 9 Nem kimondottan örült a történteknek a miniszterelnök sem, bár, mint mondotta, a kialakult helyzetben maga is a lemondás mellett volt. 9 Néha azért kilóg a parlamenti padsorok- . ban is a — képviselői láb. (Fotó: Walter Péter) AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYE Választási etikai kódex A megyei lapok gazdasági és politikai függetlenségéért Zalai újságírók kezdeményezései A Zalai Hírlap szerkesztősége és a Zala Megyei Lapkiadó Vállalat kollektívája kedden táviratot intézett Fodor Istvánhoz, az Országgyűlés megbízott elnökéhez. Ebben megismételték azt a korábban már előterjesztett kérésüket, hogy. a megyei lapoknak, amelyek, mint hangoztatják, az országos sajtóhoz hasonlóan nemzeti, érdekeket képviselnek, a nemzeti szolgálatot megtestesítő Minisztertanács, illetve annak illetékes szerve, a Minisztertanács Hivatala legyen a felügyeleti szervük, szakmai munkájához pedig — mint minden jogállam — a tájékoztatási törvény betűje és szelleme legyen az irányadó. A zalai vállalat szakszervezeti bizottsága és újságírócsoportja egyidejűleg levelet intézett a sajtószakszervezethez és a Magyar Újságírók Szövetségéhez is. Kezdeményezik: a megyei lapok képviselői még ezen a héten üljenek össze és vitassak meg annak lehetőségét és módját, hogy közösen lépjenek fel gazdasági, politikai függetlenségükért. Végső esetre úgynevezett szövegsztrájk indítását javasolják, ami azt jelenti, hogy a politikai jellegű írásoknak csak a címé jelenne meg a lapokban. (MTI) * A hír hátteréhez hozzátartozik, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége — csakúgy, mint később a Nyilvánosság Klub—azzal értene egyet, ha a megyei lapok pártoktól független orgánumként a nemzeti tájékoztatási intézményrendszer részét képeznék. A parlament kulturális bizottsága múlt heti ülésén ezt így el is fogadta, és könnyen lehet, hogy a sajtótörvény módosítása kapcsán valamelyik képviselő fölveti ezt a kérdést. Az ügy csak látszólag újságírók szakmai belügye — hiszen nyolcmillió fővároson kívüli magyar polgár tájékozódik a napi 1,25 millió példányban megjelenő megyei napilapokból. Ezek korábban az MSZMP lapjai voltak, ám az MSZP alakuló kongresszusára már nem nevezte meg őket, mint a párt orgánumait. Ezt követően a legtöbb megyei lap kinyilvánította függetlenségét, amire az MSZP hivatalosan a szerkesztőségnek semmüyen választ nem adott. Január 12-én azonban körtelexben tudatták a lapokat ltiádó vállalatok igazgatóival, hogy a lapokat továbbra is saját tulajdonuknak tekintik, és minden tulajdonosi jogot gyakorolni kívánnak. Ez a választásokig mindenesetre elég széles jogkört biztosítana az MSZP-nek, és egyáltalán nem biztos, hogy teljesíthető lenne a lapoknak az a kinyilvánított szándéka, hogy minden indulónak azonos feltételt teremtenek hasábjaikon, bár Fabriczky MSZP-kincstáros úgy fogalmazott, hogy pártja a szerkesztőségeknek a korábbiaknál több önállóságot biztosit A lapok — amint ez a hír is mutatja -^4 nem több, hanem teljes önállóságot kívánnak. A Külügyminisztérium közleménye (Folytatás az L oldalról) A nyilatkozatban részes politikai szervezetek és személyek meggyőződése: hogy a választások tisztasága — Magyar- ország jelene és jövője, a nemzet önértékelése és nemzetközi megbecsülése szempontjából egyaránt — meghatározó jelentőségű; hogy működőképes kormányzat csak vitathatatlanul tiszta választások után teremthető meg; hogy csak akkor jöhet létre a nép valódi akaratát képviselő olyan Országgyűlés és I kormány, amely képes a magyar társadalmat az erkölcsi, gazdasági és~ politikai válságból kiemelni, ha az ország lakosai átérzik a négy évtized óta első szabad parlamenti választások történelmi jelentőségét, és hajlandók tevékenyen részt venni azokban; hogy a társadalom csak akkor fog megmozdulni, ha olyan politikai erőket ismerhet meg, amelyeket nem önző hatalomvágy, hanem a nemzet szolgálatának őszinte óhaja vezet, és amelyek nem megtévesztéssel és félrevezetéssel, ellenfeleik lejáratásával és törvénytelen eszközök felhasználásával igyekeinék minéf több szavazathoz jutni, hanem szándékaikat és céljaikat, képességeiket és lehetőségeiket őszintén feltárva törekszenek a választópolgárok bizalmának elnyerésére, ha olyan jelöltekkel találkozhat, akik nem csupán személyes ambíciókkal fűtve, hanem az ország jövője iránti elkötelezettség által vezérelve, illő méltósággal vesznek részt a választásokon. Ezekből a megfontolásokból kiindulva, a nyilatkozatban részes szervezetek és személyek, a magyar nemzet sorsáért és a Magyar Köztársaság jövőjéért őket terhelő felelősséget átérezve — az önkorlátozás szükségességét felismerve — kötelezőnek fogadják el a következőkben megfogalmazott etikai szabályokat. I. 1. A nyilatkozatban részes politikai szervezetek és személyek a Köztársaság törvényeit maradéktalanul betartják, tartózkodnak a választójogi törvény bírálatától, nem tesznek olyan nyilatkozatot, amellyel a választások súlyát és jelentőségét kétségbe vonják. II. 2. A kódex szabályai ^választások mindazon résztvevőjére (jelöltet állító szervezetek; független jelöltek; sajtó, rádió, televízió és azok szervezetei — továbbiakban felek) kötelezőek, akik, illetve amelyek a Független Jogász Fórumhoz eljuttatott nyilatkozatukkal azokat elfogadják. A felek befolyásukat latba vetve tevőlegesen részt vesznek az etikai kódex szabályainak megismertetésében, elfogadtatásában és betartatásában. 3. A Független Jogász Fórum a nyilatkoza- ) tokát nyilvántartja, és az érdekelteket, vala- n mint a nyilvánosságot a nyilvántartásbavételről tájékoztatja. 4. A nyilatkozatban részes szervezetek felelősséget vállalnak azért, hogy tagjaik, megbízottaik és támogatóik a kódexben foglaltakat betartják. Megbízottaik és támogatóik működéséért a nyilatkozatban részes független jelöltek is felelnek. A felek az érdekükben eljáró személyeket megbízólevéllel látják el. 5. A felek kötelezik magukat, hogy a kódexben foglalt kötelezettségeket a kívülállókkal szemben is betartják mindaddig, amíg azok a kódex rendelkezéseit nyilvánvalóan meg nem sértik. 6. Amennyiben a felek'valamelyike a kódex rendelkezéseit megsérti, ez nem jogosítja fel a többieket arra, hogy hasonlóan cselekedjenek. 7. A kódex rendelkezései a felekre nyilatkozatuk megtételének napjától a választás végleges eredményének közzétételéig hatályosak. III. 8. A felek az ajánlások megszerzése során tartózkodnak minden olyan tevékenységtől, amely a választópolgárok magánéletének megzavarásával jár. 9. Az ajánlási szelvények gyűjtésének kizárólagos célja a törvényes jelöltállítás, ezért a felek tartózkodnak az ajánlási szelvények öncélú, versenyszerű gyűjtésétől. 10. Kitöltetlen ajánlási szelvények gyűjtése tilos. IV. 11. A választási kampány célja, hogy a felek saját jelöltjeiket bemutassák, programjukat, politikai céljaikat ismertessék és értelmezzék. Ennek során tartózkodnak egymás lejáratásától. 12. A választási kampány során tilos a jelöltet bűncselekmény elkövetésével vádolni, mentesítés (rehabilitáció) esetén korábbi elítélteté- sére utalni, jó hírnevét kétségbe vonni, magánéletére vonatkozó adatot ellene felhasználni. (Hitelrontás) 13. Nem tartozik a hitelrontás fogalmi körébe a jelölt korábbi politikai tevékenységének ismertetése és értékelése. 14. A felek a választás etikai követelményének tekintik, hogy a független jelöltek, a valósághoz hűen, minden rendelkezésükre álló eszközzel, hozzák a választópolgárok tudomására azt, ha valamely politikai párt nézeteivel rokonszenveznek vagy támogatását élvezik. 15. A felek szükségesnek tartják, hogy a televízió és a rádió formálisan semleges (nem választási) műsoraiban az objektivitás, a pártatlanság és a kiegyensúlyozottság elve érvényesüljön. Ezekben a műsorokban szereplő személyek pártszimbólumokat nem viselnek, és választási propagandát nem folytatnak. A felek ugyanakkor közösen törekszenek arra, hogy megnyilvánulásaikban mozgósítsanak a választásokban való részvételre. 16. A felek szorgalmazzák, illetve biztosítják, hogy a helyi lapokban, rádió- és televízió- adásokban valamennyi helyi jelöltnek és szervezetnek — az érintett szervezetek helyi megállapodása szerint — arányos megjelenési lehetőség jusson. 17. A felek kívánatosnak tartják, hogy a pártok a rádióban és a televízióban közzétett választási hirdetések mennyiségét — külön megállapodással — önként korlátozzák. 18. A felek tartózkodnak attól, hogy egymás választási gyűléseit és egyéb rendezvényeit megzavarják, azokat céljuktól eltérítsék vagy saját céljaikra felhasználják. 19. Nemzeti szimbólumainkat a választásokon fellépő szervezetek kampányuk során azonos feltételek mellett szabadon használhatják, azok kisajátítása tilos. A felek egymás szimbólumait nem használhatják. 20. A felek választási propagandaanyagaikon kötelesek nevüket feltüntetni. 21. A felek tartózkodnak egymás plakátjainak és egyéb ábrázoló propagandaanyagainak eltávolításától, eltorzításától és a plakátok elhelyezésére alkalmas helyek kisajátításától. Ez utóbbi tilalom megszegője nem kifogásolhatja, ha érintett plakátjait — a feltétlenül szükséges mértékben — mások saját plakátjukkal átragasztják. Egyéb esetben a plakátok átragasztása tilos. 22. Plakátot magántulajdonban álló épületre vagy kerítésre elhelyezni csak a használó hozzájárulásával szabad. 23. A szavazás kezdete előtt 30 órával a szavazóhelyiség 100 méteres körzetéből minden nyilvánosan kihelyezett választási propagandaanyagot el kell távolítani. Amennyiben ezt a kihelyező elmulasztja, az eltávolításra bárki jogosult. V. 24. A felek a választási szervekbe tagjaik sorából minél nagyobb számban felkészült személyeket delegálnak, akik munkájuk során az etikai kódex szabályait betartják, és a választási eljárás során pártszimbólumok viselésétől tartózkodnak. 25. A választásra fordítható költségvetési támogatás felhasználásánál a felek figyelemmel vannak a takarékosság szempontjaira. VI. 26. A felek vállalják, hogy az érdekükben megvalósított etikai szabálysértést kivizsgálják, az elkövetőt felelősségre vonják, súlyosabb esetben a megbízást tőle visszavonják, illetve a választásban való további közreműködéstől eltiltják, és az intézkedésről a sérelmet szenvedett felet tájékoztatják. 27. A sérelmet szenvedett fél vállalja, hogy a nyilvánossághoz csak az intézkedés elmaradása, illetve jelentős vagy ismételt etikai szabálysértés esetén fordul. 28. A felek kívánatosnak tartják, hogy a tömegkommunikációs eszközök etikai ügyekben csak a sérelmet szenvedő fél hozzájárulásával tudósítsanak. 29. A felek etikai összeütközés esetén a választókerületben jelöltet állító pártok képviselőiből ad hoc bizottságot állíthatnak fel. A bizottság a vitában konszenzussal dönt 30. A nyilatkozatban részes szervezetek helyi szervei egymás között és másokkal további etikai szabályokban állapodhatnak meg. A felek a választásokkal összefüggésben különös jelentőséget tulajdonítanak március 15-e ez évi méltó megünneplésének. Mindent megtesznek azért, hogy az ünnep a nemzeti öntudat erősítője legyen, s a magyarság összefogását szolgálja. Lemondanak arról, hogy a közös rendezvényeket közvetlen választási propagandára használják fel. Mutatkozzék meg ország-világ előtt, hogy a magyarság képes összefogni önmaga megmentéséért. Segítsen a megemlékezés abban, hogy a magyar nép megérezze nagyságát és erejét, felismerje a szabad választások sorsfordító jelentőségét és azt, hogy végre megnyílt a lehetőség, hogy birtokba vegye hazáját. Budapest, 1990. január 23. ALÁÍRÓK: AGRÁRSZÖVETSÉG, HAZAFIAS VÁLASZTÁSI KOALÍCIÓ, NEMZETI KISGAZDAPÁRT, FÜGGETLEN SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT, MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM, SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE, FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT, MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT, MAGYAR LIBERÁLIS PÁRT, KERESZTÉNYDEMOKRATA NÉPPÁRT, MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT, FIATAL DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE ÉS DR. SALAMÉN ANDRÁS FÜGGETLEN KÉPVISELŐJELÖLT. nemzeti érdekeivel nem kellően számoló politikája részének tekinti azt az ügyet, amelynek főszereplőjét, Clyde Lee Conradot, az Egyesült Államok hadseregének volt őrmesterét a Német Szövetségi Köztársaságban most bíróság elé állították. A mintegy 15 évvel ezelőtt kezdődött ügytől a kormány 'egyértelműen elhatárolja magát. A Magyar Köztársaság kormánya alapvető kötelességének tekinti az ország biztonságának szavatolását. Ezt azonban a kölcsönösség messzemenő figyelembevételével csakis olyan eszközök alkalmazásával tartja megengedhetőnek, amelyek nem okoznak kárt a Magyar Köztársaság és más államok kapcsolataiban. Ugyanilyen magatartást vár el minden, Magyarországgal- kapcsolatban álló országtól is. Az államtitkár a fentieket közölte Alexander Amot-val, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetével is. Mindkét nagykövetet kérte, hogy a magyar kormány' állásfoglalását haladéktalanul továbbítsák saját kormányuknak. Az MTI háttérinformációja a Külügyminisztérium közleményéhez Hírügynökségi jelentések alapján a múlt év őszén a részletekről annyit lehetett tudni, hogy 1988 augusztusában az NSZK-ban vették őrizetbe Clyde Lee Conradot, az amerikai hadsereg volt őrmesterét Conradot 1974-ben szervezte be az 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált magyar származású Szabó Zoltán, aki 1967-ben lepett kapcsolatba a magyar titkosszolgálattel. Conrad és Szabó dokumentumokat loptak el és másoltak le, ezek között a NATO haditervei is ott voltak a Varsói Szerződés ellen viselt háború esetére, továbbá nukleáris fegyverek, valamint csapatok, harckocsik és repülőgépek bevetési tervének részletes leírását is tartalmazták. A frankfurti ügyészség szerint Conrad egymillió dollárt kapott a magyaroktól és százezret a csehszlovákoknak végzett szolgálataiért. i 9