Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-23 / 19. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990'. január 23. HÍDÉPÍTŐK — ÖSSZEKÖTNEK A KULTURÁLIS ÉRTÉKEK A kecskeméti tímármester és az erdélyi diák Harangra már nem tellett a templomépítő kecskeméti reformátu­soknak. 1. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől kértek és kaptak gyönyörű érchangszert. A mai Bács-Kiskun és Erdély évszázados kötődései külön cikket érdemelnek, sor kerül rá hamarosan. Sorozatot kerekíthetnék csu­pán az elmúlt másfélszáz esz­tendőben kialakult kölcsönha­tásokról, személyes kapcsola­tokról. Számos nem magyar anya­nyelvű erdélyi diák került —- például — magyar szóra Kecs­kemétre. Ezért íratta a katoli­kus Klapka Györgyöt édesapja a piarista gimnáziumba, ezért támogatták, kedvezményekkel is erdélyi diákok gimnáziumi és jtígakadémiai tanulmányait a reformátusok. I Voltak idők, amikor a Duna- táji egységgondolat egyik kisu­gárzó műhelyei voltak az emlí­tett tanodák. Az iskolák felvilá­gosult légkörét legszemlélete­sebben az itt tanuló Ács Károly munkássága bizonyítja. A te- •hetséges fiatalember már a re­formkorban fölismerte: vagy összefogunk, vagy védtelenül cibálhatják népeinket a törté­nelmi viharok. A szomszéd né­pek megismertetésére a kiegye­zés évtizedében kis szótárakat adott ki, román és szerb nép­balladákat fordított magyarra, sokszorosíttatott saját pénzén. Becsülte, tisztelte a független román'állam alapítója, Gusa fe­jedelem. Petőfi, Jókai, Arany János nyelvének elsajátítására küld­ték szülei Kecskemétre Mplter Károlyt, A tehetséges fiatalem­ber bátyját követte a kecskeipé- ti kollégiumba. Kecskeméti ne­bulókat tanítgatott németre, ebből egészítette ki a hazulról kapott krajcárokat. A jóeszü, szorgalmas, olvasott fiút tön-, képzőköri elnökké is megvá­lasztották. Kecskeméti élmé­nyeit, a gyermékbőí felnőtte vá­lás gyötrelmes örömeit, az ön­magát vergődve építő lélek küz­delmeit, magyarságtudatának kialakulását, az alföldi » élet megannyi csodáját Tibold Már­ton című , könyvében írta meg eleven stílusban. Az’élőször 1937-ben kiadott regény új kiadásáról egy évtizé- de írtam. Az 1981-ben 91 éves korában elhunyt felvilágosult gondolkodóról, az ismert íróról nekrológöt ff közöltünk la­punkban. Emlékeztettünk arra, hogy a regényben Tibolt Már­ton néven szereplő Moher Ká­roly milyen sokat tanult annak idején Árva Balázstól, a gyö­nyörűen citerázó művelt tímár­tól. Néhány esztendeje tudtam meg, hogy még él a hires mester lánya, aki felvilágosított a mű számos kecskeméti vonatkozá­sáról. Elmondta: a régény Füre­di Boldizsárja nem más, mint nagyapja, Faragó László. Ná­luk nevelkedett a bácskai Klein Gyulával — később kecskeméti tanárként kereste kenyerét — együtt. A vacsihegyi Kovács Imréné Faragó Ilonától azt is megtudtam, hogy Moher Ká­roly felnőttként újra ellátogatott Kecskemétre és fölkereste a haj­dani timárműhelyt. Még egy­szer végigjárta ifjúi éveinek színterét, nyilván regényéhez is gyűjtött élményeket, felfrissítet­te emlékeit. Moher Károlyt j— akkor a marosvásárhelyi kollégium ta­nára volt — 1940. november 11-én irodalmi esten köszöntöt­te Kecskeméten a Hétfői Kör. Az első Kecskeméti Hírlap­kiadó és Nyomda RT., illetve a Kecskeméti Lapok révén a har­mincas években számos erdélyi vagy erdélyi származású író, költő — Aprily Lajos, Bartalis János,,r Reményik Sándor, Ta­mási Áron, Jékely Zoltán alko­tásait olvashatták a hírős vá­rosban. A Katona József Tár­saság kétszer is rendezett írók személyes közreműködésével erdélyi estet. Amig lehetett, a Forrás is kí­sérletezett a Királyhágón túl élő és az irodalmi folyóirat közé csoportosult írók, kutatók al­kotói együttműködésének elő- mozditásával. Lakiteleken ma­gam is találkoztam az erdélyi magyar irodalom számos jele­sével, magyarokkal és romá­nokkal. Velük1 beszélgetve döbben­tem rá arra, hogy még a jószán­dékú, a népek testvériségét hir­dető értelmiségiek között is mi­lyen szakadékokat mélyített a történelem, a félremagyarázá­sok, félreértések tengere, a naci­onalizmust meglovagoló hata­lom. A kulturális értékek te­remtőinek kell — mint egy ro­mán diplomata-író mondta -— „a barátság, az együttműködés és kölcsönös megbecsülés fé­nyes zászlaját állítani a román sovinizmus, a magyar irreden­tizmus útjába”. Moher Károly már nem él­hette meg az együttműködés re­ményének újjáéledését. Abban a tudatban halt meg, hogy ő eleget tett a korparancsnak; a közös értékeket kereste. Heltai Nándor AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG JEGYÉBEN EMELKEDETT A MOZGÓ KAMAT Gondolatok egy „kompromisszumról” A milliókat sújtó, sőt nyomorszintre süllyesztő áreme­lések mellett most valamelyest háttérbe szorult az elmúlt hónapok slágertémája: a hosszú távú lakáspolitikai kon- * cepció. A kamatadó bevezetésének „botfányszagú”, de leg­alábbis nagy port felvert huzavonája után — melytől azért még ma is visszhangzik a sajtó — csupán egy kom­mentár nélkül, lap alján meghúzódó hírecske tudósította az érintetteket arról, hogy az 1989. január 1-jén beveze­tett, 18,5 százalék évi kamattal terhelt hosszú távú lakás­célú hitelek kamatait a kormány ez év január elsejével 24,5 százalékra (•!) emelte fel. A táblázatok böngészésébe már valószínűleg belefá­radt tisztelt olvasót itt nem terhelném az egyébként is nehezen követhető támogatási arányok, feltételek és lejá­ratok rendszerével, csupán pénzügyi kormányzatunk gátlástalansága láttán elemi erővel feltörő gondolataimat igyekszem megosztani. Kasztok szerint? A jelenlegi lakáspolitika a saját lakással rendelkező — illetve az annak megszerzésére törekvő állampolgáro­kat két, jól megkülönböztetett ,;osztályba” sorolja. Le­het, hogy a „kaszt” kifejezés még találóbb lenne az esé­lyek, a terhek, a kiváltságok elosztásának aránytalansága és igazságtalansága miatt. E modem kasztok határait — vajon milyen meggondolásból? —- meglehetősen pri­mitíven húzták meg, a lakásszerzést preferáló kedvezmé­nyek aszerint illetnek meg bennünket, hogy milyen kelte­zés áll a hitelszerződés alján. A logika meglehetősen sajátos. Talán az volt az illeté­kesek elgondolása, hogy a statisztikai valószínűség alap­ján a támogatást élvezők és a kiszolgáltatott helyzetbe kerültek között így egyformán megtalálhatók lesznek szegények és jómódúak, fiatalok és középkorúak, nagy családosok és fölös milliókat csupán befektetni kívánók, s így össztársadalmi szinten egy „igazságos” elosztási rendszer jön létre. A „kiváltságosok”, akiknek módjukban állt 1988. de­cember 31-éig hitelszerződést kötni az OTP-vei, közülük is azok, akik az utóbbi években adták lakásvásárlásra vagy — a bátrabbak — építkezésre a fejüket, legalább öt éven keresztül élvezhették, s továbbra is élvezhetik a gyorsuló infláció mellett gyorsuló ütemben elértéktelene­dő törlesztőrészletek áldásos hatását. Tudom, nem szép tőlem, de bujkál bennem egy „kisör­dög”: az e kérdésben oly „megfontoltan és körültekintően” döntő honatyáink vagy gyermekeik hasonló típusú szerző­dése vaj on honnan datálódik? Lehetne még folytatni a sort a kamatadó hasonlóan „logikus és egyszerű”—de minden ésszerű megfontolást nélkülöző szétterítése ügyével. A parlamenti vita figyelése közben „eretnek” gondola­tom támadt. A hajdan csak a mesében létező kuporgatók igazságérzetét talán jobban kielégítette volna, ha a ka­matadó oroszlánrészét a magasabb jövedelmű rétegek -veszik át, mondjuk a jovedelemadó-réndszérrd'vala'rtltfé'- le kombinációban, hiszen a meg nem fizetett kamat is tekinthető jövedelemnek. Tény,/hogy-egy-ilyen-jellegű rendszer a legmagasabb jövedelmi kategóriába tartozó- ' kát érintené hátrányosabban, de ezt egyrészt ők tudnák anyagilag legkönnyebben tolerálni, másrészt adókedvez­mények átgondolt rendszerének alkalmazásával lehető­ség nyílhatna a ma luxusfogyasztásban testet öltő tőkék termelési, vállalkozási szféra felé orientálására. » Kamatemelés rátartással mítva — egy egyre gyorsabban pörgő „mókuskerékben” találják magukat, amiből már nincs kiszállás, legfeljebb az adósok börtönébe. (Ha eddig még nem volt ilyen intézmény, valószínűsíthetően hamarosan lesz.) Az építőanyag- és lakáspiac ugyanis az elmúlt évek mindent felemésztő vásárlási lázát az árak többszörösére emelésével honorálta." A további áremelések mértékéről keringő rémhíreket papírra sem merem vetni, nehogy, mint „falra festett ördög”, valóra váljanak. ­Az éveken át szorgosan gyűjtött ifjúsági takarékbetét mellé felsorakozó szociálpolitikai támogatást „felfüg­gesztették” — akkora most a bizonytalanság—s a bizta­tóan „kiemelt támogatásúnak” titulált lakáscélú OTP­hitel pedig jelenleg csaknem 25 százalékos mozgó----és n agyon is mozgatott (!) — kamatra kapható. Egy 30-40 négyzetméteres panellakás vásárlásához ugyan elegendő lehet, az új szabályozás lakásmobilitást lehetetlenné tévő hatása miatt azonban a család növekedése folytán szük­ségessé váló továbblépés minden esélye tovaszáll. Ezért a reménytkeltőnek cseppet sem mondható helyzetért ugyanakkor aránytalanul nagyobb terheket kell vállalni, mint az új rendszer életbe léptetése előtt. Viszonyítás A két támogatási rendszer egy egyszerű matematikai művelet elvégzése után összevethetővé válik. A „kiemelt támogatás” mértéke — két meglévő vagy előre vállalható gyermek esetén •— a felvételt követő első 5 évben 70 száza­lék, a második öt évben 35 százalék, a harmadik 5 évben 15 százalék, a 15 éves lejáraton túl támogatás nem jár. Mit jelent ez a lakásvásárló házaspár számára? A jelen viszonyok között a 24,5 százalékok kamatteher 30 száza­lékát, tehát 7,35 százalékot viselnek az első 5 évben — a törlesztést gyakorlatilag a kölcsön felvételének időpont­jában meg kell kezdeniük! Akkor is, ha ez idő alatt az építkezést be kellene fejezniük vagy a lakást berendezni­ük, és — mivel „kiemelt támogatást” csak így kaphatnak — két csecsemőkorú gyermeket nevelniük. Ez a kamatte­her ötévenként a támogatás ugrásszerű csökkenésének ütemében nő. A szemléletesség kedvéért álljon itt egy egyszerű össze­hasonlító táblázat, a jobb oldalon már a támogatás levo­násával kapott, ténylegesen az ügyfél által fizetendő ka­matterhek vannak feltüntetve, valamint az, hogy ez mit jelentene kamatadóra „lefordítva”. Az 1988. december 31-^ig befu­tott hitelkérelmek kamatterhei a felvétel időpontjától számítva Az 1989. január 1-je után befu­tott hitelkérelmek kamatterhei (két gyermek vállalása esetén), a felvétel időpontjától számítva 1—5 évben alapkamat 3% (nem mozgó), a kamatadó 0% 1—5 évben (a kedvezmény 70%), a megemelt alapkamat 24,5%, ebből a ténylegesen fi­zetendő kamat 24,5 x 0,3 = 7,35%, ez 3% + 4,35%, s ez .. utobJiL 145 százalékos kamat­adónak felel meg 6—10 évben alapkamat 3%, . kamatadó 5%, ez végül 4,5% kamatnak felel meg .6—r!0 évben (a kedvezmény 35%), a ténylegesen fizetendő kamat 24,5 x 0,65 = 15,93%, ez 3% + 12,93%, az utóbbi 430 százalékos kamatadónak felel meg 10 év után alapkamat 3%, ka­matadó 100%, ez végül 6%-os kamatnak felel meg 11—15 évben (a kedvezmény 15%), a ténylegesen fizetendő kamat 24,5 x 0,85 = 20,84%, ez 3% + 17,84%, utóbbi mint­egy 600 százalékos kamatadó­nak felel meg. De nézzük most a másik oldalt, a kimondatlanul is „másodrendűvé” degradált állampolgárok körét. Ők a 3 Latható, hogy az „utánam az özönvíz klasszikus jel­százalékos, rögzített kamatú hitel előnyeit csak hírből szava ismét diadalt aratott. Saját kiváltságaikat körül­ismerik, az ő szerződésükön nemrég még uzsorának szá- bástyázandó, a birtokon belül lévők a nehéz gazdasági mító kamatláb és a következő — cseppet sem biztató ,®s ,a. §y°rsuló infláció terheit egy tollvonással a — kitétel szerepel: A takarékpénztár jogosult a kölcsön mögöttük jövő nemzedék vállára tolták. Az egzisztenciá­kamatmértékét és a törlesztőrészletek összegét megvál- jukät kétségbeesve megteremteni nem megmenteni (!) toztatni. De milyen mértékben? — igyekvő, egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő hu­« Az illetékesek szerint az infláció az elmúlt évben nem szonévesek derékhadára, akikre ^emellett egy gazdasági és érte el a 20 százalékot. A hitelkamatokat mégis — előre- . er^ölcsi romjaiban heverő ország talpraállítása vár. láthatóan — 30 százalékkal (!) emelték — 18,5 százalék- ® „vízválasztónak ezen az oldalán még túl kevesen ról 24,5 százalékra. Mi várható az elkövetkező években? vannak, így a pénzügyi kormányzat „szabad prédának” Aki ilyen feltételekkel megpróbál lakáshoz jutni, az tekintheti és tekinti is őket. Az ö érdekükben vagy hazárdjátékos vagy őrült. Azok, akik pedig már egyetlen hivatalos vagy nyilvános megjegyezés, tiltakozás kiszolgáltatták magukat egy ilyen szerződésnek —, a sem látott napvilágot. Eddig. Keresztes Nagy Csilla pénzügyi kormányzat esetleges józan önmérsékletére szá- közgazdász AJÁNLAT, 1 AJÁNLÁSOKRA Vetőmagok kiskertekbe A Vetőmagtermeltető- és Értéke­sítő Vállalat szervezetének átalakí­tása megkezdődött, érintve termé­szetesen az eddigi úgynevezett terü­leti központokat is. Az eddigi szer­vezetnek valójában nem jogutódja a Bácsmag Kft., az alaptevékenysé- . get azonban — lehetőleg —■ törés nélkül kívánják folytatni. Ebbe tar­tozik a megyei kiskereskedelmi for­galmazás is. A jövőbeli együttmű­ködés érdekében tartottak megbe­szélést a közelmúltban Kecskemé­ten, a Bács-Kiskun megyei vetőma­got fogalmazó boltok, a kertbarát­körök képviselőivel a Bácsmag Kft. szakemberei. A kft. igazgatója. Szabó Lajos, elmondta, hogy a múlt év novembe- • rében 25 tag, mintegy 45 millió fo­rintos törzstőkével alakította meg a vállalkozást. Terveik szerint mint­Tornyok és szelek Olaszország egyik nevezetessége a pisai müemiékegyüttes: a dóm, a keresztelőkápolna és a harangto­rony. Ezek önmagukban is megér­nek Firenzéből egy kirándulást, de a fő attrakció az — mint ismeretes —, hogy építése előtt hiba csúszott a talajmechanikai számításokba, és már építés közben megbillent a to­rony. Azóta találgatják, hogy össze fog-e dőlni, vagy hogyan lehetne megmenteni. Veszély bizony jócskán fenyegeti: a további süllyedés, egy esetleges földrengés — de elég egy erősebb szélvihar is. Ez utóbbiról ér­dekes 'módon kevés szó esik. * Legtöbben úgy-gondolják, hogy a magas építmények, mint például a tornyok és gyárkémények, teljesen szilárdan álló merev testek: legfel­jebb csak földrengés idején mozdul­nak el egy keveset az eredeti helyze­tükből. Ez a vélekedés azonban tévéi, mert a szél is állandóan mozgatja az ilyen épületeket. Már a közepes he­vességű szél is óriási erőt fejt ki a ma­gas építményeknek azokra a jelenté­keny nagyságú felületére, amelyek a szillel szembenéznek. Viharos szél idején a szélnyomás 50-60 kilo­gramm lehet négyzetméterenként, kivételes szélviharban a 100 kilog­rammot is elérheti. Ä szélviharokban rejlő óriási nyomóerőnek az a követ­kezménye, hogy ezek a magas épüle­tek szél idején bizonyos lengéseket végeznek. A lengés az építmény alsó részén kisebb mértékif, felső részén azonban jelentékeny lehet. Magas gyárkémények és tornyok felső részei félméteres, olykor egy­méteres kilengést is végeznek. Mind­ez annak a következménye, hogy a legszilárdabb épülctalapozás sem elegendő ahhoz, hogy teljesen ellen­KARINTHY FERENC: Áramszünet Este fél kilenc körül, amikori több órás termé­ketlen vajúdásJ tehetetlen nyűg-9 lődés, pepecselés után úgy érzem, végre beindul az agyam, egyszer csak, minden különösebb előjel nél­kül, íróasztalom fölött elalszik a lámpa. S nem csupán itt, sorba pró­bálom a kapcsolókat az egész lakás­ban. Tálán a biztosíték, reményke­dem, ám nem, látom az utcán is, sötét szemben áz iskola, a szomszé-. dós ház, a másik oldal, á teljes kör­nyék. Fene egye meg, éppen most, fene egye meg. Vakon tapogatózva kibotorkálok a kamrába, gyertyát keresnék, leverve néhány konzervdo­bozt meg a befőttesüveget, csöröm­pölve tör-folyik szét a kőpadlón, fe­ne egye meg. Aztán-gyufát a kony­hában a tűzhelynél, nincs a helyén, nagy nehezen ráakadok hátul a kré- dencen, fellobbántom a kanócot, a forró viasz kézfejemre csöpög. Pisla világánál a telefonhoz araszolok, nem tudom hová rakni a gyertyát, elbújik a szemüvegem,'a könyvben alig lelem a hibabejelentőt, tárcsá­zok, foglalt, megint és ismét, hiába, fene egye meg. Valahára bejön, hosszan kicsöng, még tovább, meg­szakad, újra, akkor nagy sokára egy álmos-közönyös férfihang türelmet kér. Türelmet? Tőlem? Most? Sze­rencse, hogy nem hallja a válaszo­mat. Nos, aztán beleszól, igen, érte­sülték már róla, többen jelezték, dol­goznak rajta, egyelőre bizonytalan, mikorra lesz meg, türelmet kérnek. Lötyögök, a kevéskefénynél olvas­ni se lehet, két-háromgyertyaszálat is a hamutartóba állítok, úgy sem elég. Kinyitnám a rádiót, no persze, az is árammal működik (kéne már venni friss elemet a tranzisztorosba), a tévé szintén, fene egye meg. Lötyögök, nem szeretek így tétlen ücsörögni. Il­letve ilyenkor ötlenek eszembe a leg­szebb ideák, kész, telített, kifejező, pontosan célba tartó mondatokat fo­galmazok fejemben, lejegyezni azon­ban képtelenség a gyöngén lobogó ki­csiny lángocskáknál, növekvő diopt­riáimmal, elvész, elenyészik, s ami ki­röppent elmémből, soha vissza nem száll, elhullik, öregszem, elfelejtem. Mit csináljak ? Lefeküdni még korán lenne, úgyse bírok elaludni;felöltözni, elpályázni hazulról bonyodalmas, ké­ső, töményen unatkozom, mélyen megsértődve. Megsértődve? — a kényszerű sö­tétzárkában, szobafogságban, más dolgom nem lévén, van bőven időm elmélázni-merengeni az élet folyá­sán. Hogy is van ez, ki találta fel a villamos izzót? Edison? És mi­kor ... ? S íme, lassanként felködle- nek a homályból múlt évszázadok, ezredek, melyekben enélkül, köz­ponti áramszolgáltatás és Elektro­mos Művek híján is, ugyebár, írtak, alkottak, egészen tűrhető izéket, mondhatni. Gyertyaszó mellett, vagy amint a költő énekelte, „csak mécs­világom s honszerelmem ég", esetleg olajlámpásnál, később tán petróle­umnál. Korábban a kódexek meste­rei is, szorgalmas barátok, ájtatos apácák, vakulásig, mígnem „kör­mükre égett a munka", tudniillik az odaragasztott viaszcsonk. Meg a' muzsikusok, komponisták, rótták a kótát, az apró, bolhányi hangfejeket, elöl-hátul meghatározó jeleket, da capo al fine, húzogatták alul-felül a pótsorokat, közibük firkálva dalla­mokat, szonátákat, szimfóniákat, operákat, miséket, oratóriumokat, hatalmas kórusra, zenekarra, nyil­ván ők is nappal és éjszaka, nem hagyták félbe, ha reájuk alkonyuk. így írhatta Arany, halovány de­rengésben a Magányban keserves­reménykedő igéit: „Vásznunk fa- gad, hajónk előre megy!", Vörös­marty, hogy „Megjön az éj, szomo­rún feketédnek az ormok", Zrínyi a Szigeti veszedelem monumentális eposzkatedrálisát. Kézai és Kálti Márk a magyarok korai krónikáit, amaz ismeretlen szerző, első versün­ket, a Mária-siralmat, s a még talá­nyosabb Anonymus népünk előtörté­netét. Goethe a Vándor éji dalát —jártam a hegycsúcsok övezte tü- ringiai házacskában, ahol papírra vetette. Ekként fordította Károli nemzeti nyelvünkre a Biblia véghe- tetlen könyveit, evangéliumait, Lu­ther ugyanezt németre. Shakespeare a Szentivánéji álom tündérmeséjét, Dante a pokoljárás roppant vízióját, Vergilius az Aeneis hexameteres, hősi kalandregényé t-regéjét — med­dig soroljam még? Es Bartóknak se szolgálhatott vil­lamosság, amikor az erdélyi havasok közt leskiccelte az Este a székelyek­nél azóta világszerte ismertté vált melódiáját. Hát Chopin a borongás noktürnjeit? Wagner Tannhauser dalát az esthajnalcsillaghoz? Mozart a Kis éji zenét, vagy a Varázsfuvolá­ban az Ej királynője koloratúr bravúráriáját... ? Tehát csak ne vágjunk fel úgy a híres technokráci­ánkkal, mielőttünk is történt egy s más e sártekén. Végszóra, tizenegy felé, kígyói­nak a lámpák. De már nem is örven­dezem annyira. Homérosz is villany nélkül dalolt a „rózsaujjú hajnalról", igaz, a hagyomány szerint vak volt szegény, neki úgyis hiába. FILM JEGYZET A kis Vera é A legutóbbi évekig doboz­ba zárt, a hivatalos kultúrpo­litika által tabusértőnek mi­nősített szovjet mozifilmek sora a hazai mozikban az 4990-es esztendő elején egy vadonatúj, ám a szovjet köz­véleményt ugyancsak foglal­koztató produkcióval folyta: tódik. Marija Hmelik első forgatókönyve elkészítésekor aligha sejtette, hogy ezért megkapja az 1989-es esztendő1 legjobb európai forgatókönyv­írója címet. Már csak azért sem, mert a forgatókönyvet ifjúsági filmként fogadták el a moszkvai Gorkij Stúdió ille­tékesei. Rendezője: Vaszilij Picsul ugyancsak elsőfilmes­ként aratott nem mindennapi sikert, A Kis Vera ugyanis megkapta a Nemzetközi Filmkritikusok Szervezete, a Fipresci díját Velencében, majd kitüntették Montreál- ban és Chicagóban is. A fő­szerepet alakító Natalja Nye- goda — mellesleg — a Play­boy hasábjain is megerősítet­te vadonatúj hírnevét. Bár a magazin felvételei a ruhátlan Natalja nőiességét hangsú­lyozzák, a filmbeli Vera ka­mera előtti meztelenkedése kevésbé kellemes dolgokról, a többi között egy Magyaror­szágon sem ismeretlen, ször­nyűséges életmódról szól. A hazai mozinézők a kis Vera családjának, környeze­tének miliőjét hazai kiadás­ban — a való élet mellett — akár a hetvenes évek doku- mentaristáinak alkotásaiból- is alaposan ismerhetik. A sze­replők a „pangás” éveinek tragikus sorsú, napról napra élő, éldegélő kisemberei, akik számára szerencsétlenségük jóformán fel sem tűnik. Öntu­datlanul játsszák a történelmi korszak rájuk osztott szerepe­it. A szűk családi kör tagjai; a teherautó-sofőr apa, a textil­i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents