Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-23 / 19. szám
1 199«. január 23. • PETŐFI NÉPE • 5 egy 600 millió forintos forgalmat bonyolítanak majd, amelyből a kiskereskedelem — tehát az úgynevezett tasakos vetőmagok forgalmú —, elérheti a 40-60 millió forintot. A boltokba a közeli napokban érkeznek meg ezek a vetőmagok. A kiskereskedelmi választék bővítését jelzi az Agrogeo Kft. szakemberének, dr. Almási Lászlónak részvételé, hozzászólása e tanácskozáson. Termékeik forgalmazására felkérték a Bácsmag Kft.-t is. Az Agrogeo ugyanis kísérleteket yégez a megyében a gyenge talajok javítására. Ezek „összegzéseként” hozták létre a hármas kompozítu- mukat, a bioalginitet. A csak természetes anyagokból álló keverék elsősorban intenzív kultúrákban hasznos. Szó esett arról is, hogy szolgáltatásként felvállalják vállalkozó kertészek talajminta-vételezését, illetve a laborvizsgálatok utáni szaktanácsolást. Molnár Géza a Royal Sluis — holland vetőmaggal foglalkozó cég — Magyarországon már ismert, illetve megismerésre ajánlott fajtáit mutatta be. Szólt arról is, hogy a színes tasakos vetőmagok között már föltűnik — sőt van, amely kizárólag ilyen formában kerül forgalomba — az úgynevezett .drazsí- rozott vetőmag, amely már fejlettebb technológiának része. Csupán érdekességként, dián néhány csomagolási módot is bemutatott, például a hófehér kartondobozba ega- lizáltan csomagolt kígyóuborkákat. Ezek nélkül a „mellékes” kellékek nélkül ugyanis a külföldi piacon nemigen állja meg a helyét egyetlen kertészeti termék sem. A Magrovet Kft. nosztalgia sorozatáról szóló ismertetőt nagy érdeklődéssel hallgatták a résztvevők. Ezt az egyelőre 35. fajtából álló zöldség fa-fajta sorozatot kimondottan a kiskertet művelni szándékozóknak állították össze. Profr minőségű vetőmagokból, de csupán egy kiskert méretéhez szabott mennyiséget tartalmaznak a tasakok. Érdekességük még, hogy annak a zöldségfajtának minden termesztési fogását ismertetik, amelynek magja a tasakban található. A nosztalgia-jelző azt is mutatja, hogy e sorozatban helyet kaptak olyan zöldségfélék, amelyek termesztése eddig csak „szomszédoktól kapott” szaporítóanyaggal volt lehetséges, mint'a snidling, a téli sarjadékhagyma, a szárzeller. súlyozza azokat az óriási erőket, amelyeket a szél fejt ki egy magas építménynek a nagy szabad felületein. Első hallásra úgy tűnik, mintha a magas építmények felső részeinek szél okozta mozgása minden egyes szélvihar alkalmával veszélybe hozhatná az ilyen épületet. Ez persze nem így van, mert a fellépő elmozdulás után az építmény súlypontja még mindig az alapozás fölé esik, és így az építmény feldőlésétől nem kell tartanunk. Más a helyzet azonban akkor, ha a torony nem függőlegesen áll, hanem — mint a pisai torony — az alapok egyoldalú megsüllyedése következtében ferde helyzetű. Ilyen építménynél már súlyos következményei lehetnek a szélnyomás okozta elmozdulásnak. Ez az aggodalom vezetett arra, hogy a pisai ferdetorony alapozását betoninjekciókkal és más módszerekkel már többször megerősítették. Ügy látszik, további óvintézkedésekre is szükség van. A torony megmentését minden kultúrember a szívén viseli, mert nevezetessége korántsem csupán annyi, hogy hossztengelye ferdén áll. A monumentális építőművészet egyik gyönyörű és nagyszabású alkotásáról van szó, amely már egyedül azért is világhírre tarthat számot, mert Galilei munkásságának emlékei fűződnek hozzá. 4 Képünkön: a ferdetorony dőlésének vizsgálata; napjainkban 4,42 méterrel tér el a torony a függőlegestől. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) VÁLASZTÁS, 1990 Milyen a magyar választójog ? Az Országgyűlés új választójogi törvényt fogadott el 1989-ben, ennek alapján kell lebonyolítani a márciusi képviselő-választásokat. Bonyolult korunk meglehetősen komplikált választási rendszere ez, mely a választójoggal nem foglalkozók számára nehezen áttekinthető. Cikkemben e törvény legjellegzetesebb intézményeit igyekszem áttekinteni, abból kiindulva, hogy a téma minden állampolgárt érdekel. Kezdjük talán azzal, hogy a modern képviselet tagjai megválasztásának történetileg két alapvető módszere alakult ki. Az egyik az úgynevezett egyéni, a másik a lajstromos választási rendszer. Az egyéni kerületnek az a lényege, hogy minden választókerületben ugyan több jelölt is indulhat, de csak egy képviselőt lehet választani. Ilyen esetben tehát annyi választókerületet kell alakítani, ahány tagja lesz a parlamentnek. A lasjtromos választókerület lényege, hogy egy választókerületben több mandátum, képviselői hely van. A szavazatok egyenlő értéke érdekében a mandátumok számát vagy a lakosság, vagy a választójogosultak számához kötik. Azaz, ahol többen laknak, ott több képviselőt is választhatnak. Ez alapján bármilyen nagyságú választókerületek alakíthatók. Az olyan lajstromos kerületeket, ahol 4-6 mandátum van, általában kicsinyeknek szokták tekinteni. Természetesen az is előfordulhat, hogy az egész ország egyetlen választókerületet alkot és ennek megfelelően annyi jelöltet kell felvenni a lajstromra vagy listára, ahány tagja van a képviseleti szervnek, a parlamentnek. Ez azonban nagyon ritkán fordul elő. Jelöltek és pártok Magyarországon 1945 után lajstromos választókerületeket alakítottak ki, ahol nagyjában (1945-ben voltak eltérések) minden megye egy választókerületet alkotott és a megye, a választók számának megfelelően, 15-20 képviselőt 'választhatott. (1945rben 12 600 szavazat után járt egy mandátum). A lajstromos választókerületek iránti igény a modem szervezett pártok megjelenésével a 19. század végén erősödött meg. Amíg ugyanis a politikát, a politikai nézeteket jelöltek hordozták, addig az egyéni kerületi rendszer volt a tipikus. Amikor a politikai nézeteket, programokat a tagsággal rendelkező, szervezett pártok fejezték ki, amikor már a jelölteket is a pártok indították és a megválasztott képviselő politikai felelősséggel tartozott pártjának, akkor már felmerült a képviseletek arányosságának igénye. Ez azt az igényt jelenti, hogy minden párt a mandátumok annyi százalékát kapja meg, ahány százalékát kapja a leadott szavazatoknak. Tehát hí pl. egy párt a leadott szavazatok 20 százalékát kapta meg, úgy a mandátumoknak is 20 százalékát kell birtokolnia. Az egyéni kerületek ilyen arányosságot nem képesek biztosítani. Itt ugyanis több párt indít jelöltet, mondjuk akár 15 is, de közülük csak egy jelölt szerzi meg a képviselői helyet. A többi jelöltre adótt szavazat a mandátum elosztásában semmiféle szerepet nem játszik, ebből a szempontból olyan, mintha le se adták volna. Ezen nem segít az sem, ha a mandátum elnyeréséhez abszolút többség, tehát a leadott szavazatok több mint ötven százaléka kell, az eredmény akkor is aránytalan. Ezért van az, hogy a modern pártrendszerű országokban a századforduló idején elindult a küzdelem a lajstromos választókerületekért. Ebben a küzdelemben elsősorban a kisebb pártok jártak az élen. Ugyanis az egyéni kerület a nagy pártoknak kedvez, mert nekik van leginkább lehetőségük, hogy kisebb szavazataránnyal az egyetlen mandátumot elnyeljék. Egypártrendszerből többpártrendszer 1945-ben tehát, a többpártrendszerű politikai struktúrának megfelelően, Magyarországon a lajstromos rendszer bevezetése demokratikus megoldás volt, mert biztosította, hogy minden párt a kapott szavazatok arányában foglalja el helyét a magyar parlamentben. Természetesen 1949 után, az egy- pártrendszerű struktúra létrejöttével — most nem vállalva az okok kutatását és bírálatát — értelmét vesztette, formálissá vált a lajstrom. Az ötvenes évek közepén a Nagy Imre- kormányzat bevezette az egyéni kerületeket. Ezzel ugyan nem' változott az egypártrend- szerű politikai struktúra, de ily módon megpróbálta a képviselőket a területi érdekekhez kötni, a képviselők választók előtti felelősségét erősíteni. Más kérdés, hogy ez az adott politikai struktúrában csak kismértékben volt képes a képviseletet a valós társadalmi érdek- és véleménykülönbségek kifejezésére és érvényesítésére alkalmassá tenni. Az elmúlt két évben új helyzet alakult ki. Megszűnt a poütikai nézetkülönbségeket föld •alá kényszerítő és eltakaró egypártrendszer, a magyar társadalom elindult a poütikai plu- ralizálódás, * ‘V Többpártrendszerű politikai strukturálódás útján. Ezzel együtt felmerül az az igény, hogy a pártok társadalmi támogatottságuk mértékében jussanak be az Országgyűlésbe. Mint láttuk, ezt az igényt csak a lajstromos kerületi rendszer képes következetesen biztosítani. Ugyanakkor ellentétes igények is megjelennek. Az egyéni kerületi rendszer fennmaradását támogatja az a megszokás, hogy több évtizeden keresztül viszonylag nem nagy lélekszámú település (30 000 lakos) választott magának képviselőt, aki a területi érdekeket kijáró szerepet vállalt, beszámolókat tartott, a fogadóórákon fel lehetett keresni, viszonylag közel élt a lakóterülethez, többé-kevésbé ismerte annak gondjait. A pártlajstromokkal szembeni idegenkedést erősíti az is, hogy az állampolgárok jelentős része ma még nem nagyon tud pártokban gondolkodni. Érti ugyan a képviselőjelöltek egyéni szándékát, poütikai törekvéseit,. de kevés volt még az idő, hogy a pártok programjai és az egyének érdekei, törekvései egymásra találjanak. A pártok éles, de gyakran ma még életszerű programmá nem érlelődő harcát a társadalom jelentős része értetlenül szemléü. Ez a kettős igény — egyrészt a többpártrendszerből folyó arányosság, másrészt az egyéni képviselőhöz való ragaszkodás, a pártstruktúrák nem kialakult volta — hozta létre 1989-ben a vegyes rendszerű, kétségtelenül nem egyszerű választójogi megoldást. 1990. március végén a választópolgárok 176 képviselőt egyéni választókerületekben, 152 képviselőt megyénként indított pártüstákon és 58 képviselőt, az arányosság erőteljesebb biztosítása érdekében, országos pártüstákon választanak meg. A jelöltállítás joga Egyéni választókerületekben az a jelölt indulhat, aki a választók jegyzékébe történt felvételéről szóló értesítéshez — az úgynevezett kopogtatócédulához — perforált ajánlási cédulákból 750 ajánlást összegyűjtött. Megszűnt tehát a jelölőgyűlés, ahol a jelölteket szavazással válogatták ki. Helyébe lépett az „ajánlási szelvény’*. Ezzel továbbra is az állampolgár kezében maradt a jelöltállítás, de- mokratikusabban, mint korábban. A választáson az indulhat, aki legalább 750 támogatót bizonyít. Ez természetesen előnyös azok számára, akik mögött szervezet vagy párt áü, mert ezek segítenek a szelvényeket összegyűjteni. Az állampolgároknak csak egyetlen „ajánlási szelvényük” van. Ezzel már befolyásolni tudják, hogy kik indulhatnak a választáson. Annak fogják odaadni, akire majd szavazatukat is leadják. Az áüampolgár arra is jogosult, hogy ha akaija, senkit sem támogat, ajánlási szelvényét senkinek sem adja oda, mint ahogy szavazni sem köteles elmenni. A megyei lajstromokon csak bejegyzett pártok indulhatnak akkor, ha az iüető megye egyéni választókerületeinek egynegyedében, de legalább két egyéni választókerületben jelöltet tudtak indítani. A megyei pártlistákat a pártok áüítják össze, azok összetételére az állampolgárok közvetlenül hatást nem gyakorolhatnak. Az áüampolgár ezek közül csak egyre szavazhat és a pártlisták a kapott szavazatok arányában osztoznak a megyei üstán megszerezhető mandátumokból. Az országos listára az állampolgárok nem szavaznak. Ez arra alkalmas, hogy a mandátumot nem eredményező ún. töredékszavazatokat a pártok itt érvényesítsék, hasznosítsák. Ilyen töredékszavazat marad az egyéni választókerületben, ha a párt nem jut mandátumhoz. De töredékszavazat keletkezik a megyei pártüstákon is, a megyei mandátumok elosztása után. Az országos üsta arányosabbá teszi a pártképviseletet a parlamentben anélkül, hogy a mai választási rendszer teljes arányosságot teremtene. Az egyéni kerület ugyanis itt is arányosságokat fog eredményezni. Dr. Schmidt Péter egyetemi tanár gyárban több műszakban robotoló anya, a Moszkvában tanuló orvos báty és a semmi szakképzettséget nem adó általános iskolát épp csak elvégzett kamaszlány. A családfő életvezetési elvét, legfőbb erkölcsi törvényét úgy összegzi, hogy „normálisan” kell élni. Azaz, semmiben sem másként, mint a többiek. Alkoholista, befőttesüvegben hordja haza a vodkát, ám ezzel sem különbözik másoktól. Vera — barátnőihez hasonlóan — goromba és rideg család di légkörben nőtt fel, természetesnek tartja, hogy fiúkkal jár diszkóba, és nem foglalkozik a jövővel. A tengerparti városka fiataljai számára — ,az utcai verekedésekbe torkolló „klubélet” mellett — egyébként is jóformán ez a társasági élet egyetlen lehetősége. Verának komoly udvarlója is vari, ám alig várja, hogy katonának vonuljon. Egyik óráról a másikra összeköltözik egy diákszállón lakó fiúval. A lakótelepi élet mindennapi nyomorán azonban ez sem változtat. A szidások, veszekedések közepette bénító kilátástalanság telepszik a mindennapokra. Vera életében a fordulatok is kiszámíthatók: teherbe esik, és a család — frázisok pufogtatása közben — annak reridje és módja szerint készül az esküvőre. Ami nem jelent lényegi változást, mindenki élete a maga kilátástalan medrében folytatódik tovább. A díszletek beszédesek: az ötvenes évek agyonkoptatott egyen- konyhabútorai, a csorba edények sora beszédes hátterül szolgálnak. Bar a film — mint ennyiből is kiderül — nincs egészen híján a „szerelemnek” s a meztelen jeleneteknek, ám a vászonról korántsem az erotika varázsa sugárzik. A fiatalok nem igazán bájosak, kellemesek, sőt még csak nem is különösebben rokonszenvesek. Inkább saj- nálnivalók, külön-külön és együttesen. Azokhoz a „hősökhöz” hasonlóan, akiket a már említett hazai dokumentarista munkákban is megismerhettünk. A szovjet nézők felháborodásának okát Viktor Bozso- vics történész igy foglalja ös Tr sze: „Ez a film mindenekelőtt az emberi viszonyok nyers leleplezésével vágja rriellbe a nézőket. De rendhagyónak számít az is, hogy a fiatal alkotók nem hajlandók az emberi alá- valóságokat pusztán a környezet számlájára írni. A hősök itt nem állnak szemben a körülményekkel, nem sínylődnek az elnyomásuk alatt, hanem valamiféle fáradt összhang van közöttük. A fiatalok szexuális szórakozásainak túlságosan nyílt ábrázolása ugyancsak sokakat felháborított. Pedig én pozitívumnak tartom, hogy ez a film ném akar semmit^kiszínezni és édeskéssé tenni. Úgy gondolom, ezzel új irányzat kezdődik filmművészetünkben: a szigorú és keserű realizmus irányzata. Azt hiszem, ez az, amire most szükségünk van.” ŰJ KÖNYVEK Lőrincze Lajosné: Német nyelvtan alapfokon. 66 szemléltető kártyával. (Tankönyvk., 69 Ft) — Erdélyi Péter: Legyünk becsületesek. ..Versek. (Magán, 60 Ft) — Ez az Ön horoszkója 1990. esztendő 365 napjára. Mérleg. Sfeptember 24—október 23. (Horoszkóp könyvek) (Láng K., 59 Ft)—Fésűs Éva: A teknősbéka bánata. Német nyelven. (Forma-Art, 49 Ft) — Karl Jaspers: Bevezetés a filozófiába. (Mérleg —‘-Európa, 27 Ft) — Krasznai István: Bolygóvilágunk csodálatos titkai. (Magán, 240 Ft) — A Magyar Köztársaság Alkotmánya. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövege. Közzétéve a Magyar Közlöny 1989. október 23-ai, 74. számában. (Somogyország K., 165 Ft) —Nagy Lajos: Tízezer küométer Szov- jet-Oroszországban. (Visszatérés) (Interart-Szépirodalmi K., 98 Ft) — Nádor György—NádoméGellért Anikó: A holló útja. Rajz Poór Mária. (Magán, 70Ft)—Polgár László: Nevelj zsenit! Farkas Endre inteijúi. (Interart, 180 Ft) — Project EngUsh. I-es nyelvkönyv. (Corvina, 200 Ft) — Project English. Tesztfüzet. (Corvina, 20 Ft) — Játékos nyelvtanulás franciául. 1. (Vario, 89 Ft) — Játékos nyelvtanulás oroszul 1. (Vario, 89 Ft) — Raffai Ernő: Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal. (Tornádó, 185 Ft)—Simon István: Mirza. Német nyelven. (Forma-Art, 49 Ft)—Ovi-suü ABC. 1. köt. (Text KFT, 69 Ft) — Kanizsa József: Szirmon az árnyék. (Magán'. 49 Ft).