Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-16 / 13. szám

1990. január 16. • PETŐFI NÉPE • 3 „A KENYÉRÉRT SZÖVETKEZÜNK AZ ÖRDÖGGEL IS” AZ ELLENZÉKI KEREKASZTAL HÍREI A Dutép perre megy az állammal? Beszélgetés Bánó István építőipari szb-titkárral Néhány hónap óta Bánó István személyében új szb-titkára van a kecske­méti székhelyű Dutép Vállalatnak. Bánó István ízig-véríg szakszervezeti ember. Tizenöt évig szb-titkárhelyettesként tevékenykedett. Ő „csak” Bá­nó Pista, vállalatszerte. Nehéz helyzetben vette át az szb „kormányrúdját”. Igaz, a szakszervezeti munka előtt is kitágultak a lehetőségek, ugyanakkor az is igaz, hogy ez a nagyvállalat továbbra is bajban van, a közismert, kényszerű algériai vállalkozás kudarca miatt. Most pedig különféle társa­ságokká alakították át munkaszervezeteit, s egyáltalán nem biztos, hogy a lazább szervezeti élet könnyíti a szakszervezeti tevékenységet. E kérdé­sekről beszélgettünk Bánó Istvánnal a napokban. — Először is hadd kérdezzem meg: hogy érzi magát mostanában? — Visszakérdezek: úgy, mint szakszervezeti funkcionárius, ál­lampolgár, avagy magánember? — Minden szempontból érdekel­ne a hogyléte. — Ebben az instabil gazdasági és politikai helyzetben rendkívül kevés választott tisztségviselő érez­heti jól magát. A gazdasági szorí­tás már szinte elviselhetetlen, s a viszonylagos politikai anarchia miatt a lehető legnagyobb türelmet igényli az emberekkel való törő­dés. Már közhely, hogy két malom között őrlődik a tisztségviselő: az egyik a gazdasági elvárás, a másik a dolgozók érdekvédelmének fel­adata. Nekem az utóbbi az igazi munka. Nem tudtam, s ma sem tudom megállni, hogy ne segítsek, vagy legalábbis ne próbáljak segí­teni azokon, akik hozzám fordul­nak. Olyan a természetem, hogy a legkisebb kudarc is megvisel, s a legkisebb siker is feldob. Szükségét érzem a bizalomnak, s hogy ennek tanújelét is adják. Én nem tartozók azok közé, akik görcsösen ragasz­kodnak a pozíciójukhoz. Ezért, ha a szervezett dolgozók mást kíván­nak vezetőül, fejet hajtok akaratuk előtt. Tudom, hogy a szakszervezet is, mint politikai tényező, sok min­dent eljátszott az utóbbi évtizedek­ben. A tekintély visszaszerzése szent kötelességünk. Azt azonban mindepkinek tudnia kell, hogy a szakszervezetet a tömegek, nem pedig az egyének testesítik meg. Csak a tömeg tudja visszaszerezni a szakszervezet tekintélyét, s meg­választani a maga vezetőit, akik akarják is, tudják is védeni, képvi­selni a dolgozók érdekeit. Magán­emberként nagyon nehéz e funkció viselése, de mindig igazán jól ér­zem magamat, ha a köszönésemet fogadják, s lelkesít, ha az emberek megtisztelnek bizalmukkal és első­sorban a jószándékú embert látják bennem, nem pedig a funkcionári­ust. — A választások óta mit tett, s mit kíván tenni ezután a vállalat szakszervezeti bizottsága? — A legfontosabb a kenyérke­reset biztosítása, a munkalehetősé­gek megkeresése, a vállalkozási készség növelése. Ennek érdeké­ben szövetkézünk az ördöggel is. A dutépeseknek meg kell teremteni a megfelelő kereseti lehetőséget. Ezért a szakszervezet rendszeres tájékoztatást kér a vállalat vezető­jétől. Csupán példaként említem, hogy az 1989. december 22-én megtartott vállalati szakszervezeti tanácsülésen a dolgozók száz kér­désére válaszolt a vezérigazgató. Ilyen még nem volt a vállalat életé­ben. Megítélésem szerint a vála­szokból a szakszervezet vezető tisztségviselői olyan információkra tettek szert, melyekkel az üzem­igazgatók nem biztos, hogy rendel­keznek. Az ilyen információkat hasznosítani kell, a tagságnak meg kell követelni az érdekeiket képvi­selőktől, például a főbizalmiaktól, hogy adják tovább azokat. Ne­hogy azt higgyék, hogy tehetetlen- kedünk. Hadd mondjam el azt is, hogy a Dutép-kollektíva nevében még november 13-án levelet írtam Németh Miklós miniszterelnök úr­nak, melyben bemutattam jelenle­gi helyzetünket, s kértem a vállalat anyagi helyzetének — alapvetően állami mulasztások miatt bekövet­kezett veszteségének—rendezését. Levelemet az EFÉDOSZSZ főtit­kára záradékolta, s a csaknem 350 ezer fős szervezet szolidaritásválla­lásáról biztosította a dutépes kol­lektívát. Ezt a vállalást kérésemre a december 10-ei kongresszus ple­náris ülése elfogadta. Az említett levélre dr. Békési László pénzügy- miniszter válaszolt. Elismerte az alapvető igazságokat, tulajdon­képpen a korábbi állami vezetés mulasztását is, azonban anyagi rendezést nem látott lehetséges­nek. — Ez, ha jól értem, egyértelmű­en elutasítás. Mit lehet, lehetne még tenni a szakszervezetben? — A miniszter levelének, né­hány adata nem helytálló. Ebből arra lehet következtetni, hogy nem kellő körültekintéssel vizsgálták a témát. A SZOT főtitkára, dr. Nagy Sándor is kezdettől ismeri ez irá­nyú kezdeményezésemet, s messze­menő támogatásáról biztosított. Az elutasító levél ismeretében ígé­retet tett egy újabb magas szintű egyeztetésre, melytől esetleg vala­miféle előrelépés várható. Ennek kimenetelétől függően, a további­akban megfontolásra vár a dolgo­zó kollektíva és az állam közötti per indítása. Hát, ezek a nagyobb horderejű kérdések, melyek ma­napság foglalkoztatnak. — Talán térjünk vissza a szerve­zetváltozással együttjáró, jelentős létszámcsökkentésre, melyről ezt is, azt is hallani. Valóban a feleslege­seknek kell távozniuk a vállalattól? — Sajnálatos, hogy a fizetőké­pes kereslet beszűkülése miatt sok munkatársunktól meg kellett vál­nunk. Őszintén megmondom, nem minden esetben azok mentek, akiknek kellett volna. A reálisabb megítélés érdekében munkaerő­koordinációs iroda felállítását kér­tük a vállalat vezetésétől. Ez meg is történt. Minden termelőszövet­kezetnek kötelezően jelentenie kell munkaerő-feleslegét, illetve mun­kaerőigényét. Akit csak lehet, vál­lalaton belül igyekszünk elhelyez­ni, átcsoportosításokkal. Módosí­tottuk ú kollektív szerződést is, melynek értelmében azoknak, akik törzsgárdatagok voltak, s az emlí­tett okok miatt eltávoznak, ha mi­nimális mértékben is, végkielégí­tést köteles fizetni a vállalat. A ter­melési tanácskozásnak javaslatté­teli jogköre van, ami biztosíték ar­ra, hogy a juttatásban valóban azok részesülnek, akiket a kollektí­va arra érdemesnek tart. így példá­ul az 5—9 évi munkaviszonnyal rendelkező, eltávozó dolgozó két­havi átlagbért, maximum 25 ezer forint végkielégítést kap. — Mit tesz még az önök szak- szervezete? — Az előzőeken túl, folytatjuk az oly sokat emlegetett segélye­zést. A vállalat fennállása óta elő­ször fordult elő, hogy szervezett dolgozóink, az egy háztartásban élő, eltartott gyermekeik után, minden megkülönböztetés nélkül, gyermekenként 500 forint segélyt kaptak a közelmúltban. Ez látszó­lag csekély összeg, de összességé­ben 1 millió 300 ezer forint kifize­tését jelentette. A szociális helyzet mérlegelése alapján, karácsonyi segélyt is folyósítottunk a rászoru­lóknak. Ez az összeg 300 ezer fo­rint volt. Úgy vélem, ezek az ada­tok önmagukért beszélnek. Nem hiszem, hogy egyebekkel is igazol­ni kellene a szakszervezet szándé­ké- Rapi Miklós RÁDIÓ JEGYZET Választani Nincs abban semmi rendkívüli, hogy a választások közeledő időpontja előtt türelmetlenség, idegesség és ta­nácstalanság jellemzi a közhangulatot. Türelmetlenségre főként az időhiánytól szenvedő pártok képviselőinek le­het oka, tanácstalanságot viszont az esemény legfőbb szereplője, maga a választópolgár érezhet. Hiszen egyre nehezebben tud eligazodni a növekvő kínálatban, a már félszáznál is több párt — néha vészesen hasonló — prog­ramjában, s nem lesz könnyebb a voksra érdemes sze­mély kiválasztása sem. Dicséretesnek tartom, hogy a rádió már régebben elin­dította a Választó című, vasárnaponként 17 órakor el­hangzó, hallgatókat is megszólaltató műsorát. Most pe­dig, csütörtöktől kezdődően, a Mondd, te kit választanál? című egyórás adásidő keretében két-két párt mutatkozik be az állampolgárok előtt. Első alkalommal a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt és a Független Magyar Demokrata Párt kap erre lehetőséget. Rajtuk múlik, mi­ként tudnak élni a megszabott idővel. A tizenkét legerősebb párt — ugyan miként lehet ezt kiválasztani? — kerül így sorra, tehát jócskán marad olyan, melyet ily módon nem fogunk megismerni. De idegességre akkor sincs okunk. Mi adjuk a voksot, izgul­jon az, aki szeretne bejutni a parlamentbe. Reméljük, hogy minél több jelöltet is bemutat majd a rádió. Hangzavar A krimi és hasonló könnyű fajsúlyú könyvek eladott példányszáma az elmúlt évben 25 százalékkal nőtt, a tudományos és ismeretterjesztő műveké viszont majd­nem azonos mértékben lecsökkent. A múlt héten, a Hangzavar az ismeretterjesztésben című műsorban hang­zott el ez a megállapítás. Már eddig is több ismeretterjesztő folyóirat szűnt meg, és a még létezők is nagy anyagi nehézséggel küzdenek. Például a csöndes elhalás sorsára jut — ha nem talál támogatóra — a legolvasottabbak egyike, az Elet és Tudomány is. A Gondolat kiadó hitelekkel, a szervezet és a példányszámok csökkentésével igyekszik túlélni a vál­ságos időszakot. Az egyik kis magánkiadó külföldi könyvsikerek gyors hazai átültetésével kísérletezik, de a rentabilitás így is bizonytalan. Joggal kérdezik a szerkesztők, kiadók, nem ellentmon­dás-e, hogy amikor korszerű, versenyképes termékekről, piacgazdaságról, szerkezetátalakításról beszélünk, az if­júság felkészítését nem tudja szolgálni a tudományos irodalom. Hadd jegyezzem meg, hogy miközben a képze­letbeli hangzavar egyre erősebb az újságos standokon, vajon az Új Tükör és más hasonló, színvonalas lapok megszűnése, vegetálása nem jelent-e hasonló ellentmon­dást a mai társadalomban? Nevettetők | Hálásak lehetünk nekik, azoknak az élő és — sajnos — egyre nagyobb számban csak hangszalagról hallható művészeknek, akik még mindig képesek kikapcsolódásra bírni és megnevettetni bennünket. A múlt héten pénteken, a Nagy nevettetők sorozatban, Kaposy Miklós jeleneteit hallhattuk, Básti, Szendrő, Bod­rogi, Kiss Manyi és mások előadásában. Szombaton pe­dig Szigorúan bizalmas! címmel Mikes György — hatvan­éves lett volna a nyáron — kabaréja hangzott el egy sereg kiváló nevettető, Bárdy, Csákányi és sok más jeles színész közreműködésével. Ezen a héten, pénteken este a Petőfi adón megismétlik a Mikes-kabarét. A Nagy nevettetők sorozatban pedig, szombaton délután, szintén a Petőfin, Feleki Kamill szó­rakoztatja a hallgatóit, ismert társak közreműködésével. A nevetés, a mosoly — azt mondják — gyógyírként is szolgál. Ezért is ajánlottam a figyelmükbe. F. Tóth Pál SZDSZ-hírek, közlemények A Szabad Demokraták Szövetsé­ge kecskeméti szervezete a régi me­gyei tanács épületéi! belül új helyre költözött. Címünk: Katona József tér 8. I. em. 26. Telefon: 22-612. Itt működik az SZDSZ Bács- Kiskun és Csongrád megyei szerve­zeteit átfogó Területi Koordinációs Iroda, valamint a helyi szerveze­tünk választási irodája. Hétköznapokon 10—18 óra kö­zött várunk minden érdeklődőt. * Kecskeméti szervezetünk január 11-én közgyűlést tartott, ahol be­mutatták pártunk képviselőjelöltje­it. Nevüket a közeljövőben fogjuk nyilvánosságra hozni. A közelgő választásokkal kap­csolatban felhívjuk az induló párto­kat, hogy helyi szinten is minél előbb, tárgyalások útján állapodja­nak meg bizonyos etikai normák­ban. Álláspontunk szerint ez a kul­turált választási kampányhoz elen­gedhetetlenül szükséges lenne. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak az állampolgárok­nak és közületeknek, akik és ame­lyek a romániai forradalom kitöré­sének első perceitől kezdve adomá­nyaikkal felkeresték szervezetün­ket. Külön köszönetét mondunk e felsorolás teljességének igénye nél­kül az Olympos Kft.-nek, a Sütő- és Édesipari Vállalatnak, a Konzum Kereskedelmi Vállalatnak, a Hollós József Megyei Kórháznak, a Cent­rum Áruháznak-, amelyek azonnal nagyobb értékű segélyekkel segítet­tek. Köszönetét mondunk továbbá a KIOSZ-nak, a Református Egy­háznak, a Városi Tanácsnak és a Vöröskereszt helyi szervezetének, akik szállítóeszközökkel, koordiná­ciós munkájukkal segítettek. Szabad Demokraták Szövetsége Kecskeméti Szervezete A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Bács megyei szervezetének állásfoglalása A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Bács- Kiskun megyei szervezetei 1990. január 13-án Kecskeméten érté­kelték az elmúlt hónapok belpolitikai eseményeit, a Szegeden meg­alakult Nemzeti Kisgazda Párthoz fűződő viszonyunkat. 1. Az MSZMP XII. 17-ei kongresszusán elhangzott lehetséges koalíciós partnerkénti megjelölése a FKGP újjászerveződő bal­szárnya a tagság egyöntetű felháborodását váltotta ki, a tagság ez ellen tiltakozik minden módon és helyen, és ugyanerre szólítja fel a párt országos vezetését is! 2. Egyetértünk az SZDSZ, Fidesz kezdeményezésével a Belügy­minisztérium tevékenységének megtisztításáért, a politizálás azo­nos feltételeinek biztosításáért. A népakarat kifejeződésének de­mokratikus biztosításáért. 1989. XI. 26-ai népszavazás jelentősége egyértelmű, mindenkor következetesen kiállunk országos és helyi viszonylatokban is! 3. A parlament decemberi ülésén hozott „engedékeny” intézke­désekkel nem értünk egyet (pl. 15 ezer és 20 ezer forint feletti nyugdíjak emelése). Keményebb és differenciáltabb anyagi tehervi­selést követelünk, különös tekintettel a múlt hibás gazdaságáért, bel- és külpolitikájáért felelős személyek vagyoni helyzetére! Köve­teljük a pártállam vezetőinek rövid időn belüli elszámoltatását vagyoni helyzetükkel és tevékenységükkel! 4. Követeljük a nagyüzemi földeladások egyévi felfüggesztését! Az egyéni birtok, az egyházi birtok, kitelepítettek földjei közösségi tulajdonba kerüljenek! (Például Kiskunfélegyháza, Szeremle.) 5. A Bács megyei Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt alapszervezetei, ellenszavazat nélkül, három tartózkodás mel­lett a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Pártban való maradás mellett döntöttek, fenntartva azon korábbi kritikai észre­vételeiket, amelyek az országos vezetés munkájával kapcsolatban felmerültek. 6. A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Bács- Kiskun megyei szervezetei a személyeskedések, komolytalan vá­daskodások azonnali abbahagyására szólítja fel mindkét országos vezetőséget, egyben felhívja őket a pártegység helyreállítására. 7. Egyetértünk a FKGP Békés megyei határozatával, hogy a parlamenti képviselőválasztás után azonnal, a koalíciós tárgyalá­sok megkezdése előtt hívják össze a nagyválasztmányt vezetőség­választási céllal. FKGFPP Bács megyei szervezete KANAKO KITAURA RIPORTJAI A THINKINGBEN Japán Magyarországra figyel Vihar a gyermekvárosi tanulók miatt Szolnokon A szolnoki Münnich Ferenc körúti általános iskola hatvankét pedagógusa petíciót juttatott el a szomszédos gyermekváros igazga­tójához. Bejelentették azt az igé­nyüket, hogy a jövőben a gyer­mekvárosban élő kétszáz állami gondozott tanításából a város töb­bi iskolája is vállaljon részt. Egye­dül nem hajlandók ellátni ezt a feladatot. Az iskola vezetői nem írták alá a petíciót. Az indulatos hangú levél szerint a gyermekvárosi tanulók egy cso­portja szinte kezelhetetlen, minden emberi normát, iskolai fegyelmet sutba vágó magatartást tanúsít. Ezek a gyerekek a nevelői utasítá­sokat nem hajtják végre, a tanárok kérdéseire a pedagógusok tekinté­lyét mélyen sértő, durva módon reagálnak, s ezzel az egész közös­ség erkölcsi tartását rombolják. A tiltakozók pedagógiailag is telje­sen indokolatlannak tartják, hogy a gyermekvárosi tanulók csak a Münnich körúti iskolába járjanak. A város többi általános iskolája viszont a petíció ismertté válása után, a legkülönfélébb okokra hi­vatkozva, szinte nyomban kinyil­vánította, hogy nem hajlandó vál­lalni a gyermekvárosiak nyolc-tíz tagú csoportjának az oktatását sem. A gyermekváros vezetői, bár sok szempontból nem értenek . egyet a petícióval, maguk is egy olyan belső iskola létrehozását tar­tanák a legjobbnak, amelyben pszichológusok, gyógypedagógu­sok, speciálisán felkészített nevelő­tanárok egyengetnék az állami gondozottak társadalmi beillesz­kedésének útját. Erre már csak azért is szükség volna, mert az ott élő gyermekek egy része még a gyermekváros kulturált belső kör­nyezetéhez is rendkívül nehezen tud alkalmazkodni. A petíciót a tanárok is és a gyer­mekváros is megküldte a megyei és városi tanács művelődési osztályá­nak, a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatójának, s állásfogla­lást kértek az illetékes művelődési miniszterhelyettestől is. (MTI) Kecskemét környéki dűlőét, lovas kocsival: a Thinking (Gondolkodás) című japán maga­zin januári számának ez a színes fotó a címké­pe. A lapot kiadó, politikai és gazdasági kér­désekkel foglalkozó cég külpolitikai főmun­katársa, Kanako Kitaura országa miniszterel­nökének magyarországi látogatására időzítet­te tavalyi rí portó tja során fölvett anyagai megjelentetését. (A cég érdeklődésére jellem­ző, hogy Kanako Kitaura csaknem két hóna­pos kecskeméti helyszíni tapasztalatcseréje után Hideo Nagase, a JPE elnöke is ellátoga­tott hazánkba, sőt, Kecskemétre is.) A száz­ezer példányban megjelenő, színes magazin 84 oldalából kilenc teljes kolumna Magyaror­szágról szól. A képösszeállítás fölvillantja 1989. október 23-át, a Magyar Köztársaság kikiáltásának pillanatait, több képet közöl a Parlamentből — a többi között azt is, amely azt ábrázolja, amint a japán újságírónő ad interjút a magyar tévének —, bizonyítva, hogy Kanako Kitaura készített interjút Németh Miklós miniszterelnökkel, Csehák Judit mi­niszterrel. A többoldalas riportban külön tér­kép mutatja meg, hol is van Magyarországon Kecskemét, és Kanako Kitaura megemlíti azt is, hogy a Petőfi Népe szerkesztőségében segí­tőkész kollégákra talált. (Érdekességként a magazin fakszimilében közli a japán hölggyel a Petőfi Népében közreadott interjút is.) Szó esik még arról a találkozásról, amely Kecelen jött létre a Pintér Műveknél — ezt az új gyár­egység avatásán készített színes fotó illuszt­rálja Németh Miklóssal és Pintér Józseffel —, benne van a lapban a dr. Debreczeni Jó­zseffel fölvett interjú, megszólal Horn Gyula külügyminiszter. Egyszóval ebből a magazin­ból is látható, hogy Japán nem ötletszerűen döntött konkrét gazdasági támogatásról, üz­leti együttműködésről hazánkkal, hanem elő­zőleg meg is akarta ismerni országunkat. A képek alapján azt mondhatjuk: sikerült. Ballai József ai199O$0W!9tt’ ■181$ WM>\3&%woükmmm ■m* mwmunwjitt 3Ü/7S1S(S-1)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents