Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-14 / 296. szám

1989. december 14. • PETŐFI NÉPE • 3 A képviselőknek vállalniuk kell szavazatukat Ülést tartott az Országgyűlés ügyrendi bizottsága A parlament ügyrendi bizottsága szerdai ülésén úgy döntött: két változatot terjeszt az Országgyű­lés elé a testület szavazási rendjének nyilvánossá­gáról, ám azok egyike mellett sem foglal állást. Az egyik javaslat szerint az Országgyűlés alkalmazza továbbra is a nyílt, egyidejű, listás szavazást, s ennek eredményét a képviselők és az újságírók egyaránt megkaphatják. A másik módszer: vissza­térés a korábbi, kézfelemeléses szavazásra — ez nyílt hagyományos, név nélküli —, itt a gép szere­pe annyi lenne, hogy a külön-külön leadott igen, nem, tartózkodás szavazatokat összeszámlálja. Mint ismeretes, az Országgyűlés őszi ülésszakán vette használatba a szavazógépet. Az úgynevezett nyílt, egyidejű, listás szavazás a számlálást jelentő­sen meggyorsította, és lehetővé tette a nagyszámú módosító javaslat feletti voksolás gördülékeny, vi­szonylag rövid idő alatti lebonyolítását. Nem volt azonban tisztázott, hogy tartalmilag mit jelent e módszer nyílt jellege. Az Országgyűlés megbízott elnöke a parlament döntéséig — úgy foglalt állást, hogy a szavazásról készült listákat a képvi­selők és az újságírók megkaphatják. A legutóbbi ülésszakon azonban felmerült az eddigi gyakorlat felülvizsgálatának igénye, a nyilvánosság terjedel­mének meghatározása. Ezért az ügyrendi, vala­mint a jogi bizottság akkor tartott együttes ülésén e két variációt tartotta elképzelhetőnek, Döntést a plénum hoz. A bizottság tagjai úgy vélekedtek, hogy minden képviselőnek vállalnia kell választói előtt, miként szavazott, ezért annak eredménye — kivéve a zárt ülést — közzétehető. Ugyancsak megtárgyalta a bizottság, hogyan lehet a házszabályt hozzáigazítani a közelmúltban elfogadott sarkalatos törvényekhez. A jelenlegi ügyrend ugyanis meghaladott előírásokat is tartal­maz, rögzíti például az MSZMP és a Hazafias Népfront javaslattevő jogkörét is. Az ügyrendi bizottság szerint új házszabályt már nem kell ki­dolgozni, az az új Országgyűlés .feladata lesz. Azonban szakértők segítségével mielőbb ki kell iktatni belőle az elavult szabályokat. A képviselők, valamint a politikai pártok véleményének figye­lembevételével — lehetőleg január végéig — ki kell dolgozni azokat a módosító javaslatokat, illetve új szabályokat, amelyek az új Országgyűlés megala­kulását, működésének megkezdését segítik. (MTI) Tisztelt Ellenzék! Ne egymással, együtt — mással! HA KAMATEMELÉS, AKKOR JÁRJON A JELENLEGI SZOCIÁLPOLITIKAI TÁMOGATÁS IS Olvasóink véleménye a lakásreformról „A megyei szakvélemény javaslatai jók!” A húsbavágó téma, a tervezett lakásreform nem véletlenül váltott ki élénk ügyeimet olvasóink körében. Magánemberek, munkahelyi kollektívák, politikai szervezetek keresnek meg bennünket levélben, telefonon, hogy bangót adjanak vélemé­nyüknek, kétségeiknek, s választ kapjanak kérdéseikre — amelyek persze egyben az álláspontjukat is jelzik. Mi magunk a kérdésekre nem tudunk válaszolni, de azzal, bogy közzétesz- szük azokat, felhívjuk rá az illetékesek ügyeimét. A döntésre jogosultak — tehát a megyei képviselők — közül többekkel is beszéltünk, ezen olvasói bozászólások is eljutnak hozzájuk. A véleményüket pedig most elolvashatják. A politikai átmenet kellős köze­pén — eredmények után, sorskér- . dések előtt — a magyar ellenzék riasztó válságba jutott. A demok­rácia jegyében frissen alakult pár­tok — legyenek csecsemők vagy meglett férfikorban tetszhalálból ébredők — máris egymás ellené­ben köszörülik a torkukat. A bol­sevik diktatúra megdöntésére szer­veződött mozgalmak immár nem képviselnek egységes erőt. Az el­lenzék megosztott. De nemcsak az. Ahogy a közös ellenfél — az ál­lampárt MSZMP — látványosan a saját kardjába dőlt, az ellenzék kü­lönböző pártjai egymással szem­ben nyíltan ellenségessé váltak. És miközben egymást figyelik, egy­más hibáit lesik, és erőiket a bel- harcra mozgósítják, nos eközben az ultrabaloldal csöndesen szer­vezkedik.- A pártállam roskadt épülete összeomlott és romjai maga alá te­mettek bennünket. A fölcsapodó portól nem látni, a törmelék súlya nyom, törött végtagokkal, ron­csolt tüdővel kapkodunk levegő után. De a romok alól nem jutha- f tunk ki mindannyian, ha életmen­tés közben egymásra hányjuk a Nagy Bélának, a Magyar Néppárt megyei ügyvivőjének december 12-én „Népszavazás után” című cikkével kapcsolatban leszögezzük, hogy szer­vezetünk éppúgy küzd a „nemzeti va­gyon rafinált kiárusítóival”, a hatalmi pozíciókkal vagyon tőkésítésével” szemben, ahogy a leghatározottabban szemben áll bármiféle réteg kizárólagos hatalmi törekvésével. Ebben tehát törmeléket. A romeltakarításra más-más elképzelések lehetnek, de a véghezviteléhez nem elég egy párt vagy akár kettő, ehhez az egész nemzet erejére van szükség. A népére, amely értetlenül áll az ellenzéki pártvillongások előtt, és igazában nem is érti, hogy kik, mi­ről és miért vitatkoznak. A demokrácia nagy népkonyhá­ján, ahol az egész nemzet számára készül az ebéd, a hozzáértő szaká­csok (a pártok) mindegyike bedob­hatja az üstbe a maga fűszerét, et­től lesz ízletes az étel. És ki-ki na­gyon vigyáz majd, hogy el ne ront­sa azt, mert a népet a jövőben már fiem lehet akármivel megetetni. Akárki lesz is a kukta (akármelyik párt alakít kormányt), ahhoz, hogy az ebéd igazán jól essék az embereknek, szükség lesz vala­mennyi szakács közreműködésére. Valamennyiükére, így vagy úgy. A kisgazdákéra éppúgy, mint a néppártéra, az SZDSZ-ére éppúgy, mint a kereszténydemokratákéra, az MDF-ére éppúgy, mint a szoci­áldemokratákéra és sorolhatnám tovább. Az ország früstöke, ebéde, vecsernyéje ezután közös ügy lesz, közös teher és közös felelősség, nincs különbség pártjaink között! Nyilván a szerző jóhiszemű tájéko­zatlanságára vezethető vissza az SZDSZ-nek a Nemzeti Kerékasztal- tárgyalások során (és ezt követően) képviselt álláspontjának valótlan fel­elevenítése. Az akkor írott és elektroni­kus sajtóból könnyen megállapítható, hogy pártunk mind a tárgyalások, mind az aláírásgyűjtés során egyértel­holmi pártvitákon el nem úsztat­ható. A magyar nép döntött, amikor ez évben több alkalommal is az ellenzékre voksolt. A jövőben is merni és ítélni fog. Bízzunk meg benne, hogy tud majd választáni. És érdemeljük ki a bizalmát. A mai ellenzéki pártok nem válhatnak végképp egymás ellenségévé, mert alapvetően azonos az érdekük: a politikai átmenet békés véghezvi­tele. Ez az érdekazonosság nem mérhető 1-2 százalék olyan szava­zattal, amely egy másik párt rová­sára volna megszerezhető. Az el­lenzéki pártok nem ütközhetnek tovább egymással, hiszen együtt kell megütközniük a merőben mással. Az ellenzék ma megosztott. Sok­arcú, sokszínű, sokféle, ami öröm. Ám a nagy pillanat, a rendszervál­tás lehetőségének pillanata gyor­san közeleg. Akkor erősnek és egy­ségesnek is kell lennie. Mert nem szalaszthatja el azt a pillanatot. A korszak nagy pillanatát. Az egy­szerit. A nemzet nagy lehetőségét. Katona László (MDF) Kecskemét műén és határozottan a köztársaságiel- nök-választás időpontját és nem annak módját kifogásolta. A cikk egyéb megállapításait, mint eltérő véleményt, tiszteletben tartjuk. A Magyar Néppártnak pedig az eljö­vendő politikai küzdelmekhez sok si­kert kívánunk. Szabad Demokraták Szövetsége Kecskeméti Szervezete Választhasson a szenvedő fél Bajáról aZ Árpád utcában lakó Ta- másné Mészáros Agnes küldött levelet, amelyet némileg rövidítve közlünk: „Pedagógusként dolgozunk férjem­mel együtt. Édesapám és édesanyám ajándékozott telkükből egy darabot 1982-ben, amikor építkeztünk. Akkor, amikor már nem adtak 1 százalékos, úgynevezett pedagógus-kölcsönt, s ak­kor kezdtük a. kölcsönt törleszteni (1983-ban), amikor már családiház épí­téskor is járt a szociálpolitikai kedvez­mény. Mivel szerződést 1982-ben kö­töttünk az OTP-vel, mi nem kaptunk. Két kislányunk született, miután volt már hol laknunk. Még családi pót­lékkal növelt bérünk is messze van a havi 20 400 forintos modelltől. Nem is beszélve a vidéki kisvárosi drágább életről — mondjuk a budapestihez vi­szonyítva. (A béreket nem is említve!) A januári bérrendezés után körülbelül 5000 forint lesz az egy főre jutó jövedel­münk. Tehát, várhatóan egy újfajta tá­mogatástól is elesünk, ha ezt vezetnék be. 1990-ben kezdjük törleszteni kor­szerűsítésre felvett újabb hitelünket. Ez már ugye nem 3,5 százalékos kamato­zású, hanem 18,5 százalék.'Több, mint 4000 forint lesz csak ennek a részlete, mert 2 évre vállaltuk. Akkor még hinni se mertük, hogy milyen változtatást ké­szül a kormány tenni. Úgy gondolom, hogy a kormánynak feltétlenül mérlegelni kellene, hogy ha egyoldalúan megváltoztatja a szerző­dést (mert végső soron a hiteladó is ez, csak így, hogy hiteladó „szebben hang­zik”), akkor az elmaradt támogatást is meg kellene adni azoknak, akik nem kapták meg. Ma sem értem, hogy miért szenved ' hátrányt, aki családi házat épít, mint aki társasházban lakik? Jó lenne egyszer már hátrányos megkü­lönböztetés nélküli rendeleteket, törvé­nyeket hozni, illetve támogatást nyúj­tani! Kérdezhetném most én az Ön véle­ményét? Mit gondol, megkaphatjuk visszamenőleg a szociálpolitikai ked­vezményt? Úgy mint mások, akik, ha újabb lakásba költöztek, akkor meg­kapták a különbözetet, hisz évek alatt a duplájára emelkedett e támogatás. Nekünk az eredeti 30 ezer forint is megfelelne gyerekenként! Pedig micso­da különbség van két gyereket figye­lembe véve 60 ezer forint s a ma járó 200 ezer forint között! Remélem néhány megyei képviselő kiváncsi lesz az Önhöz érkezett levelek­re, véleményekre. Remélem azt is, hogy az általam leírtak is segítik, hogy min­den körülményt jól mérlegeljenek dön­tés előtt. A képviselők véleménye: NEM Kedden a négy megye képviselőinek együttes ülésén jelenlevő nyolc Bács- Kiskun megyei országgyűlési képviselő­nek tettük fel az alábbi három kérdést: 1: Elfogadja-e az előterjesztett lakás- reform-tervezetet? 2. Elfogadja-e a kormány költségveté­si javaslatát a sarokszámokkal, ha abból kiveszik a lakáscsomagot? (Természete­sen a lakáskérdést később átdolgozva a parlament elé kell hozni.) ^ 3. Ha az érvelés úgy hangzik, hogy a beterjesztett költségvetést csak a lakás- koncepcióval lehet elfogadni, akkor ho­gyan dönt? (A harmadik kérdéshez néhány szavas magyarázatot is közlünk esetenként. Igyekszünk megszerezni a többi képvise­lő véleményét is e kérdésekben, s közölni fogjuk azt is, hogy a parlamentben ki hogyan szavazott. Dr. Bak István 1. Nem 2. Igen 3. Nem „A harmadik változat esetén javaslom a parlament azonnali feloszlatását.” Dr. Horváth László' 1. Nem 2. Igen 3. -Nem Madár István 1. Nem 2. Igen 3. Tartózkodás „Ha a lakásprogramot így elfogadnám, nem mehetnék haza!” Moravcsik Ferencné 1. Nem 2. Igen 3. Nem „Én magam is kérni fogom, hogy a la­kásprogramot vegyék ki, s akkor a költ­ségvetést életemben először elfogadom.” Dr. Tóth Antal 1. Nem 2. Igen 3. Tartózkodás „Nagyon kiváncsi vagyok a kormányfő és a pénzügyminiszter expozéjára, tekin­tettel a nagy lakossági felháborodásra.” Tóth Istvánná 1. Nem 2. Igen 3. Nem „Fájna a szivem a költségvetés miatt, mert kell, de más lakásjavaslattal. A me­gyei program nagyon jó.” Tóth István 1. Nem 2. Igen 3. Nem „Ha más megoldás nincs, januárban ke­rüljön újra a parlament elé a javaslat.” Varga Sándor 1. Nem 2. Igen 3. Nem „A megyei program alapos, olyan, ami az emberek számára elfogadható.” A megyei szakvélemény javaslatait elfogadhátónak tartom. Igazán jó len­ne már, hogy lényeges kérdésben a szenvedő fél a sok rossz közül a számá­ra legmegfelelőbbet választhassa. Itt élünk, azt akatjuk, hogy jobb legyen. Mi a 15 év alatti törlesztést tudnánk teljesíteni.” Lakáscserékről telefonon Kecskemétről két telefont kaptunk. Horváth Ernő, a Horváth Döme utca 8-ból elmondta, hogy 1985-ben költö­zött jelenlegi lakásába. S jóllehet a mi­nőségi cserét az akkor érvényes jogsza­bályok szerint bonyolították le, mégis jelentős anyagi hátrány érte. Azon egy­szerű ok miatt, hogy nem a piaci forga­lomban értékesíthette korábbi lakását. Ezért aztán különösen igazságtalan­nak tartaná, hogy az esetleges kamat­emeléssel most újabb terheket rakná­nak a héttagú család nyakába, amelyik éppen azért kényszerült a költözésre, vállalt többletterhet, hogy a valamivel nagyobb lakásban jobban elférjenek. Véleményével olvasónk azt kívánja alá­támasztani, hogy a tervezet elfogadásá­val hozzá hasonlóan sokan kerülnének igen nehéz helyzetbe. Hudák Olivér a Gőzhajó utca 15. szám alatt lakik, s egy másfajta ellent­mondásra világított rá. Őt, mint egy szövetkezeti lakás tulajdonosát, s per­sze valamennyi társát beköltözéskor, illetőleg a szerződéskötéskor kötelez­ték a meghatározott mértékű felújítási tartalékalap fizetésére. Ezt a pénzt a bank — nem saját döntése alapján — minimális kamatozású letétként kezel­te, éppen azon meggondolásból, hogy a lakáshitelek kamatai is kedvezménye­sek. Ám a pénzt kihelyezve, megforgat­va a költségvetés, az állam jelentős ha­szonhoz juthatott, és juthat. Furcsa te­hát az a helyzet, hogy mégis a kamate­melést látja a kormányzat követendő módszernek. Tataházán — 4 gyerekkel Tataházáról, a Hámán Kató utcából Balogh Mihályné ugyancsak levélben keresett meg bennünket: „Szeretnék kérdéssel fordulni Önhöz a lakásreform cikke nyomán. Ön ugyanis kétgyermekes statisztikákat adott meg az OTP-törlesztésekhez. Szeretném megtudni, mi a helyzet a 3-4 gyermeket nevelő családoknál. 1983-ban építettünk egy körülbelül 100 négyzetméteres családi házat. 300 ezer forintos OTP és 40 ezer forintos munkáltatói kölcsönnel. Ehhez a meg­levő 2 gyermek után 60 ezer forint szo­ciálpolitikai kedvezményt kaptunk. Mondani sem kell, hogy ez mire lett volna elég, ha nem dolgozunk, és nem hizlalunk mellette évekig. Az utólag született 2 gyermek után már csak a szerződéskötéskor érvényben levő g§f 30 ezer forintot írták jóvá, bár 3-4-sze- resére emelték időközben a 3. és 4. gyermekre járó kedvezményt. Ha az emelt összegre nem vagyunk jogosak utólag, akkor igazságos-e a kamatemelés? A 18-20 ezer forintos ha­vi jövedelem mellett hat személyre hol vagyunk a létminimumhoz? Igazán fél­ve és aggódva figyeljük, mi lesz velünk, ha mégis többet kell fizetni? Váczi Tamás Nagy Béla (Magyar Néppárt) megnyugtatására: Nem mindenben vagyunk mások! TOT-KONGRESSZUSI UTÖZÖNGÉK Az „elsők” Véget ért a TOT-kongresszus. Mármint az, amelyet a köznyelv, a résztvevők ilyen néven illettek. Ha megkérdez­nék, jogosan-e, vagy csupán a több mint húszéves beidegző­dés miatt, mindenki másképp válaszolna. A Kongresszusi Központ légkondicionált, mégis fullasztó levegőjéből min-- denki hozott haza valamit. Hogy aztán otthon mit kezd majd vele? Azt eldönti az elkövetkezendő idő, azok a változások, amelyekre mindannyian yágyakozúnk. Az én „emlékezetbugyromból” ezek a beszélgetések, törté­nések kerülnek elő: A kongresszus első nyílt színi tapsát a Szolnok megyei küldött kapta, aki mindjárt az első percekben a személyi kérdéseket feszegette, mondván, a tisztségviselők jelölőlistá­jára spontán jelzés után is kerülhessen föl újabb név. Az első füttyöt (ilyen is volt) az az egyperces hozzászólás kapta, amely arról szólt, hogy a kormány sajnálatos módon megvonta 140 millió forintos üdültetési támogatását. Hütter Csaba MÉM-miniszter azonnal válaszolt, ez a támogatás igenis létezik. Ezt az állítást egyébként a felvetéssel élő ké­sőbb megerősítette, elnézést kérve tévedéséért. Az első felszólaló küldött Bács-Kiskunból Forcek András, a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnöke: „Első­rendű feladat a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének növelése, hiszen a Kiskunságban vannak gazdaságok^ ame­lyek egyszázalékos jövedelmezőséggel dolgoznak akkor, amikor a banki kamat 24-26 százalék.” Menet közben is változik A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségé­nek titkárhelyettese, Kovács László fogalmazott így, akit a kongresszus mérlegének megvonására kértünk meg: — Nagyon nehéz volt az előkészítés is, pontosan az állan­dó változások miatt, itt helyben is szükség volt nem ,egy igazításra. — Mit hiányolt? — A fiatalabb generáció még erősebb szavát. Sok vád érte a tanácskozást, kívülről és belülről. Mondták, arc nélküli, kevés a markáns egyéniség. Szerintem igenis vannak ilyenek, még egy kicsit gyengék, a hátuk mögött álló szövetkezeti tagságot maguk mögé állítva viszont egyre jobban megerő­södnek. Mondták azt is, ez az elnökök konferenciája. Ez tény, csakhogy a szövetkezeti elnökök választott tisztségvise­lők, akik a mezőgazdaság, a tagok, alkalmazóttak összes gondját, baját ismerik. És hozták ide magukkal; mondták el. — Mit szól — a kiskunságiakkal folytatott beszélgetések alapján — az Agrárszövetség, illetve az új érdekképviseleti szervezet „egybemosásához”, amit a választást megelőző hangulat jelez? — Talán — ha a Nagy Tamás így dönt -^snem is lenne rossz, ha a választásokig egy kézben lenne ez a két szervezet de különálló arculattal. Erőteljesebben képviselhetné az ag­rárérdekeket. Hogy utána'mi lesz? Igazából akkor sem sza­badna az agrárágazatot még képviseletében sem megbonta­ni, inkább fe ahogy többször elhangzott — egyre inkább össze kell vetni a vállunkat, mindenkinek, aki a mezőgazda­ságban tevékenykedik. Kritika kritika hatan A sajtószoba mindig zsongott, egy-egy hozzászólás köz­ben igen erőteljesen, ugyanis rengeteg kritika érte a tömegtá­jékoztatást. Präger Györgyi a TV Híradó munkatársa is igy vélekedett: — Az észrevételek jogosak, bár erről talán az újságírók tehettek a legkevésbé. Valóban neiji volt igazán jó sajtója a konferenciának, ami jól tükrözi a mezőgazdaságot kívülálló­ként szemlélők általános véleményét is. Bár magánvélemé­nyem, hogy igazán kívülálló nincs is, hiszen az élelmiszere­ken keresztül mindenki „beltag” ebben az ügyben. _— Mit szólsz ehhez a három naphoz ?- Túl hosszú és túl nagy tömeget mozgatott. Sűríteni kellene, mert így a megérthetőséget veszélyezteti. — Az az ^rzésem, itt most a személyi kérdésekre, sőt egy személyben a Nagy Tamásra lett „kihegyezve" a tanácsko­zás .... H Ennek a mozgalomnak ki kell nevelni azokat az embe­reket, akik meg tudnak jelenni, jól képesek beszélni, svádá- juk van, pontosan tudják mit akarnak és meg is tudják védeni az álláspontjukat. Úgy is mondhatom ütésállóak, de ütnek is. — Volt szó az Agro-TV megalakulásáról, mi a véleményed? — Ahogy megerősödik az agrár-ügy erősödni fog a nyilvá- nbssága is, ehhez nagyon kell ez a szervezet is. Persze, az agrárszakma iránt elkötelezett újságírókkal. Mondatonként Valaki ezt mondta: ez az érzelmek konferenciája. Soha ennyi dobogást, füttyöt, nyílt színi tapsot, sőt vastapsot. Mi váltotta ki őket? Például ilyenek: „a föld — rehabilitációból a társadalomnak is részt kell vállalnia; A szövetkezet önkor­mányzatának legyen joga dönteni a földtulajdonlás kérdései­ben; Mi lesz a csőd szélén álló ötszáz szövetkezettel? Nagy részük nem bűnös helyzetük kialakulásában; A már megvál­tott szövetkezeti tulajdonú földek biztosítékai a jövőben is a közös gazdálkodásnak, a tagok, a nyugdíjasok, járadéko­sok életének; Békés megye felhívja önöket az ingyenes adat­szolgáltatások megtagadására; Agrárellenes kormányhiva­talnokokat huszonnégy óráig nem tűrnék a minisztérium­ban. És a „nagyágyú”, Nagy Tamás Zárszava: „Nem vagyunk gyengék. Kezünkben az élelmiszer.!.” Gál Eszter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents